Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-05-05

Ezredéves kiállítás. — (iyöii ker. végrehajtó biz. Biet — A millenáris kiállítás györ kerületi bizuttságáuak végrehajtó küldöttsége ápr. 29-óu d. e. 10 órakor gr. LaasSiiy Etil* doli' főispán eluöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a legközelebbi tevékeny­ség útirányait jelölte meg. A gyűlés tárgyairól a következő leírást adjuk. A kiállttá* ker. aetjél i/ula/ija. Szávay előadó ismerteti a kiállitási­segély alap állását. Erre az alapra ösz­szeseu 11,4SI trtot gyűjtött a bizottság » ebből eddig befolyt 4290 frt. Helyi bizottságok szerint ebből az összegből (iyörre Hloo frt, Pápára 1680 frt, Komáromra 1523 frt. Tatára 22o frt esik. Veszprémről és Esztergomról nem hall liirt a bizottság, ezeket a városokat bizonyára elnyelte a föld. Az előadók utána tognak uézui. Kiállítási tégelyek. Ez alkalommal a bizottság a követ­kező segélyeket szavazta meg: 1. A győri nöipariskolának segélyül l(tO trtot. 2. Schneider Károly cementáru-gyárosnak kölcsöuül 160 frtot. 3. Ambrust Lajos kocsigyártónak térdiját megtéríti. < íyüjteményet kiállítatok, A kisiparosok kiállitá>.iiuak érvényre emelése ériekében az előadó a gyüjtemé­uyes kiállítás módját javasolja elfogadni. A kisipar ugyanis előre láthatólag elvész kölöu-külön elhelyesett termékeivel a nagyipar cikkei mellett, tehát e terméke­ket gyűjteményes csoportokban volna helyes bemutatni, egy-egy város, vagy vidék speciális iparágai szerint. E kollektiv csoportok akiválasztott iparág cikkeinek minden táját egyesíte­nék, igy a bőr, vas, fa, agyag stb. ipar­ágakra szorítkoznék. E gyűjteményes ki­állítások szekrény- és térdiját, valamint a kiállítási költségeket a helyi bizottsá­gok pénztárai viselnék. A kerületi bizott­ság e javaslatot magáévá tette ós a ki­vitelben az ipartestületek tevékenységére, közreműködésére számit. Tanulók éx tegédek kiállítana. Az ezredéves orsz. kiállítás folya­mán 189ti. július 15-ótöl augusztus 15-óig az iparostanoncok, segédek ós munkások készítményeiből időleges kiállítás lesz rendezve, melyre a bejelentéseket 189tí. január 31-ig lehet eszközölni, a tárgya­kat, pedig július l-ig kell beküldeni. Ez a kiállítás igen alkalmas arra, hogy egy-egy kerület iparositjuságának ipari előre haladottsága feltttntettessék s alkalmas arra is, hogy a kiállítást hatá­sos csoportozatokkal gazdagítsa. Előadó e végből javasolja a kerületi bizottságnak, hogy az iparos ifjúsági egyleteket a részvételre ós előkészítés vezetésére felhívja, egyszersmind nem­csak e kiállítás szállítási és elhelyezési dijait fedezze, de ösztönzésül jutalmakat is tűzzön ki. Bal a javaslatot a bizottság szintén elfogadta irányelvül kitűzvén, hogy a kerület összes tanonciskoláinak és a se­gédeknek muukakiállitása lehetőleg egy nagy csoportban rendeztessék, hogy a győri kerület a maga egészében ós ipari­lag összefoglaltan kidomborittassék. ^•1 benolentetek álláxa. A győri kerületi bizottság területé­ről eddig li)7 kiállító adott bejelentést, de némely munkálatok függőben vaunak • igy remélhető, 160 önálló kiállítója lesz a kerületnek, ezekhez számitandók a gyűjteményes kiállítók. Petőfi a Hortobágyon. — Melodráma. — Előadatott a pápai .lókai kör idényzáró háziestélyéu 1890. ápril. hó 30. Bartholot Olga, Kitt Vilma. PtntZ Mariska kisasszonyok és Kraiti tsztu Imre ur által. • A Jókai-kör minapi háziestélyével befejezte nyilvános működését ebben a szezonbau és pedig csattanósan. A meg­jelent inkább nemre, mint számra t$4p kö­zönség valódi műélvezetet találhatott a változatos műsor érdekes pontjaiban. A mi figyelmünket ugyan valamennyi pont lekötötte, leginkább azonban Várain Antal fent jelzett költeménye, melyet Kun László a már nálunk is hangverseny­zett fiatal cimbalomművész melodramati­zált elég ügyesen, de formai tekintetben nem egészen tökéletesen. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha a mű zenei része a maga egészében nem volna tökéletes, mint inkább azt, hogy tökéletességében nem egészen egész. Mert hát mi tulajdonképpen a melo­dráma ? szerintem nem egyéb, mint a szó és hang harmóniája, a kimondott szónak zenei zománca, a polyfonia aranyporával befuttatott ritmus. Miut önálló műfaj pedig a költő agyában megfogamzott eszmének zenei megtestesitése : a gondolat festményének muzsikáhs árnyékolása. A poezisnek testvéri ölelkezése a muzsikával, a két múzsa csókolódzása és egyiknek a másik­hoz való hüségesküje. Igaz ugyan, hogy a népdaltól fel a klasszikus dalműig, a dalok különböző fajaiban is meg kell, hogy legyen e lyraí ikreknek eszményi reudez-vous-ja; de egyikben sincs meg abban az öseredeti, abban a természetes formában, miut a m-lodrámának nevezett zenés költemény­ben. Mig amott az összekötő kapcsot a művészet kovácsolja, itt az a dolog ter­mészetéből látszik eredni. Ebbeu a Várady-Kun társkompozi­cióbau általánosságban uem találjuk meg ezt a formát, bár egyes részleteiben igazáu remekül illusztrálja a hangulatot. Igy nem találjuk meg azt a szint a zeuében, mely annak a hangulatnak tö­kéletesen megfelelne, melyet a költő az első strófa soraiban költészet ós gondo­lattauilag kifejezésre juttatni akar. De | annál pompásabb, auuál találóbb az álom­A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Elrepül . . . Elrepül a lelkem Álmaimnak szárnyán — A múllak szent berkét Látogatni ;árván : Minden kis virágra, Miudeu etiungo lombra Egy-egy csókot ejt le, Köztük elbolyougva. . . . Ks ha sorba járta. Ks ha sorra nézte Azt a tündér berket, Melyben ringa lészke: Vissza száll suttogni. Szegény szivem véled . . . K* e suttogás kozt Fogamzik meg a dal, Születik az ének. Soos Lajos Bakfis diákok. — Tavaszi csevegések. — — A »l'äpai Lapok* areáeti tárcája. — Kedves tanuló kisasszonyok.' Diákkoron régi emlékeit idézi tel bennem a ti látástok. El-elnézem reggelenkiut, a mint könyvekkel telt kézzel siettek a tudomány forrása felé, a hol szomjas lelketek mo­héin szívja magába . . . nem a számtani tudomány vagy a konyhai vegytan pró­zai igazságait, hanem a „széptan" miszti­kus tételeit. Mert szó a mi szó, könnyeb­ben hajoltok arra, hol szivetek talál táplálékot, miut a hová az agyvelő műkö­dése szükséges, ti felületes, kedves, cse­vegő, gúnyolódó diák-kisasszonyok ! Jól tudjátok ti azt, hogy titeket ko­molyan senki sem vesz. Nem hiszi senki, hogy az a könyvekbe szűrt halmaz tu­domány, a mi inkább keztyüs kezeteket húzza lefelé, mint barna, fekete vagy szőke hajas tejecskéiteket, valóban önmaga miatt vonzaná benneteket. Senki sem hi­szi el ti nektek, hogy mikor az egyenlet ismeretlen x-ét keresitek : ez a tudásnak önmagát kielégítő öröméből törtóuik, nem pedig azért, mert a kíváncsiság ősz tönöz az ismeretlen megfejtésére. A ti békás-életetek nem egyéb, mint az ismeretlenek kutatása. Azt a mélysé­ges titkot, csak sejtelmekben létező x-et keresitek, a mit a természet a nő és térti közé' helyezett megfejt hetetlen talány­képen. Ennek az ismeretlennek kutatása közben találkozom én ti véletek, egyéb­ben utaiuk szétválnak, ámbár sokszor keresztezik egymást. Most pedig széjieu kérlek bennete­ket, hogy a mi ezutáu következik, azt valahogy el ne olvassátok, inert az nem nektek szól, hauem a felnőtt „nyájas ol­vasóknak/ A bakfis diákok első sorban im­presszionisták. Sokszor gyönyörködöm bennük, mi­kor sétáik közben me^illanak egy-egy kirakat előtt, a melynek üveggel takart belsejéből finom, aprólékos gonddal ki­dolgozott csecsebecsék csalogatják a sze­met. Okét nem a tárgyak értéke, vagy a goudos kidolguz isbau rejlő szell<-ni vonzza magához, hanem a külső csillogás. Igy vaunak a könyvekkel is. Petőfinek Etelkához vagy Júliához irt dalai nyomokat hagynak sziveikben, de uem e dalok összesógében rejlő esz­ménél fogva, hanem azért mert nagyon is bele tudják képzel ni magokat, az Etelka vagy Julia helyzetébe. Shakespeare is annak köszöni nép­szerűségét e tajiasztalatlau, érzelmes, de szeretetre méltó diák-kisasszonyok közt, mert ö irta a legérzelmesebb, legkápráz­tatóbb ós szivekben s külső hatásban leg­gazgagabb tragödiát. Ügy hiszem, nem kell mondauoni, hogy Rómeó és Juliára gondolok. Ha a klasszikusok miud az érzelmi genrét művelték volua, mennyivel ismer­tebbek volnának manapság ! Egy szellemes fiatal iró, ki a mel­lett, hogy igen szép retleksziókkal bővel­kedő verseket ir. kellemes csevegő is, találóan osztályozta a baktisokat nevető és siróleáuyokra. A nevetés is, a sírás is

Next

/
Thumbnails
Contents