Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-04-07
1895. április 7. először léptek tél ez alkalommal, de teljes biztossággal és rutinnal. Igazán bajosok voltak tiatal asszony szerepeikben. Etaő t'larlxtet, második 'l.nnjt alakította kedvesen. Tóth Gizi úrhölgy, az aranyosan huncut r.zoba-cicus, játékáról elég lesz s>zt idejegyeznünk, hogy nyilt színen zugó tapsviharba tört ki, sikerült alakitása iránt a lelkesedés . . . Hogy az ördögbe is ne, mikor olyan nagy jószívűséggel ajánlotta tél szolgálatát az erszényébe nyúló uagyságáuak : „ . . de nagysága, hiszen e nélkül is" . . . hanem azért, mikor az utóbbi szót kimondotta, már akkor nem volt „e nélkül" ... Sémelh József ur Morisset) a féltékeny tökepóuzest jóizü humorral, ügyesen adta és teljesen beleélte magát szerepébe. „(Asak nyugalom . . . nyugalom . . • Szemére Márton ur (Alfréd i egészen otthoniasuak érezte magát a színpadon és szintén igen ügyes alakitónak bizonyult, mint liatal udvarló. — Önt pedig tisztelt (lobi neun vulgo: Körmendi/ Béla ur-nyugalmazott tengerész kapitány uram, ha lehetne, még távolabbra (nem hátrább.'* tenném a hölgyektől, hogy ha valaki megint véletlenül megtalná kérdezni, hogy érzi magát a kedves felesége, és ön megint azt találná mondani, hogy olyanformán, mint a „oetborgyu', e rendkívül gyöngéd és kedves bók az élete párjának a fülébe ne kerüljön valahogy . . . Mert a következményekről aztán nem állnék jót (mcst se kapott már csókot Bgy-e?) pedig sajnálnám önt, m-rt a dolgát pompásan csinálta. Hetven hót evező lapát, hétszázhetvenhét vasmacska és egy propeller! . . . Viharos óljeuzés és zugó taps közt többször gördült fel a függöny a vígjáték után, melynek szereplőit a közönség mindannyiszor a lámpák elé hivta. A színdarabot pompás élőképek követték. r Az niiiin-M iiiigi/inniutík'-tii Lázár Vilmácska éa l'drórz Vijmáoska alakították hallgatni és most kezdtem csak látni, hogy én e téren bizony kis miska vagyokÉrdekelni kezdett az idegen! Persze én sem maradtam adósa a nyert bókok után és bizony teljes hévvel adtam mag.an a knriaálásnak. Kp;>en a négyesre adtak jelt és az uj ideál felkért, hogy azt vele táncoljam. Sóba életeml en nem láttam még négyest oly kedélyesen táncolni, mint éppen itt. A figurák magyaros kiejtése igazán megadta a meghívón jelzett tréfál est jellegét és örültem, hogy a szabók e kerlves estéjére eljöttem. Majd a híres világposta, tombola és az adomák következtek, ez utóbbiakból azonban részemet nem vettem ki. Annál inkább rajta voltam, hogy kedves ismeretlenemet, egyenletbe véve, Blinden logarithmui igénybe vétele nélkül találjam meg ismerősként. Nagyon nehezen ment, de végre is eleget tett kérésemnek és leleplezte magát. Egy gyönyörű szőke fejű baba állt előttem, a kívánható és elgondolható szépséggel felruházva. Végtelen boldognak éreztem magam, hogy a sors ily kedvesen lepett meg a titkos ideállal és most már semmi hatalom sem lett volna engem képes arra bírni, hogy odébb álljak. ('szintén meg kell vallanom, hogy sohasem láttam öt, de kénytelen voltam PÁ FAI LAPOK. igazán aranyosan ; „A szerencsétlen és szerencsés kérö"-t pedig Unnatur Sarolta, liorler Jozefa és Wittmann Honor úrhölgyek s h'eijiihj Dezső, Tauber Ödön és Steinbertjer Brúnó urak — szépen, nagy hűséggel, diszes rokokó jelmezekben és zajos ovációk kíséretében. Második este. A zenekar által szépen előadott Fraucke-téle concert nyitánnyal kezdődött az estély. A nyitány után Seribe ..Egy nő, ki az ablakon kiugrik,*' cimO vígjátékának az előző estihez teljesen méltó, preciz előadásában gyönyörködtünk. Pento Mariska úrhölgy folyton fohozódó ügyességgel ós kedves naivitással adta az ablakból kiugrott asszonykát, ki végre is ugyanazon ablakon át tér vissza férjéhez mint a melyikből kiugrott. n/z Eliz úrhölgy pedig Sárkányföi Eufrozina grófnő (az anyÓ3) sok tanulmányt és művészi routint kívánó szerepében remekelt. Játéka valóságos kis kabinet-alakítás volt. Kit* Vilma úrhölgy tűzről pattant, pompás menyecske volt. < >lyan természetes bájjal forgolódott s olyan kedvesen csicsergett, hogy az ember azt hitte: legalább is Blaha Lujza tanította meg — ebben a kedves szerepében —az ö megigéző kedves mókáira . . . Xeuhauxer Imre ur I >ernői János báró) nagy ügyességgel, egy kész szalonszinész routinjával „kedélyeskedett 1- Sárkányföi Eufrozina grófnövel és látta el jó tanácsaival hugaasszouyát ós öcscsét. Körmend)/ Béla ur oly pompás, sima, gavallér báró volt, mint a milyen remek, mogorva tengerész előbbi este. 0 neki, ugy látszik, mindegy. Hogy Fekete Pál ur is .,kitogástalanul megállta helyét 1, úgy hiszem, fölösleges azt bővebben bizonyítgatnom. — Az elöatlás végeztével lelkes éljenzés és taps hivta lámpák elé az öszszes műkedvelőket. Most újra szebbnél-szebb élőképek következtek: „A féltékenyét (Margittay T. hires testméuye után) ''*</»<• Ize és= Wittmann ''Iga úrhölgyek és Varya Kezsö ur, — „A modern Páris^-t (tfkuteezky szép képe utam pedig Harmn< Etelka, Jal.iibnrirli Marián és Wittmann < Mga úrhölgyek és Zámbó Béla ur alakították meglepő hűséggel és bájjal, elegáns öltözékekben. Végül „A kettős lecké u-t (Bedini után) Tó'h Jolán és Wittmann Honor úrhölgyek, továbbá tiniden K°zsö és 'faultéi' Ödön urak ábrázolták élénk plasztikával, szép rokoko-kosztümökben. A színdarabok fényes sikere - *, mükeelvelökön kivül ÜWasdroo Károly ur aszini szakosztály előadóija fáradhatlan rendezői buzgalmának, az élőképeké pedig Horváth Lajos ur, a Jókai-kör agilis és buzg(') alelnöke és llerz Dávid ur buzgó' fáradozásaiknak s ügyes rendezésüknek köszönhető. A színdarabok és élőképek létrehozásán, a szereplök felkérésén sokat fáradt és buzgódkodott dr. Réehnitt Edéné urnö, a kör színi szakosztályának elnöke ; ez az ö nagy érdeme. A mért is őket a legnagyobb elismerés és dicséret illeti meg. Ez előadás után a Jókai-kör helyiségében társasvacsora volt. melyen majd l<tO-an vettek részt. Később pedig tánc következett, mely bár rövid ideig tartott, de méltó befejezése volt a szépen sikerült előadásoknak. Közgazdaság. A vetés mélysége. A vetés mélysége a termésre lényeges befolyást gyakorol, Igy a nagyon sekély, mint a tul mély vetés hátrányos Ha a mag túlságos sekélyen vau alátakarva, a csírázáshoz szükséges áliandó nedvesség hiányozván, az ily vetés vagy egyáltalában nem, vagy csak hiányosan kel ki. Szabályul tekinthető, hogy a vet.es szavainak hitelt adni, un rt ö igen erősítette, hogy rég ismer. Kölcsönös szerelmi vallomásaink után elhatároztuk, hogy egymáséi leszünk és ezen tervbe annál Inkább hajlandó voltam belemenni, mert a kis angyal csak papát és ennek tulajdonát képeső 2 drb három emeletes házat kezdett emlegetni. felkértem rögtön barátomat, kinek jelenlétében óhajtottam ez ünnepélyes él fontos lépést megtenni, hogy kisérjen el bennünket a papához. Gondoltam mindjárt, hogy foglalkozásra nézve ö is szabó, de hogy a sors ennyire kegyetlen legyen hozzám, hogy annak éppen az én szabómnak kell lennie, azt sohase hittem volna. Most már mindegy gondoltam magamban ha „á"-t, mondtam „Ív ét sőt B a u-ét is kell mondanom, de különben is tüzeit a két három emeletes hál. Magam adóiban nem éreztem magam elég erősnek a papával beszélni és ezen ténykedésre a barátomat kértem fel. En pedig a kis babával félre vonultam l visszatartott lélegzettel vártuk az eredményt. Eleinte igen könnyen és kedélyes, n folyt a tárgyalás. Kn már elképzeltem, mint fogom az évnegyedek alkalmával a két elüzletezenelö ház cerberusait türelmetlenül várai a befolyt hál bérrel és mint fogom a reparaturákat kór0 parteiokat irgalmatlanul kilökni Jobban simultam az üzlettársamhoz és mondhatom sohase hittem volna, hogy két h.iz ilyen nagy szerelmet képes az emberben felébreszteni, mint a minőt én most éreztem. I >h ! jaj. ele ép e pillanatban a jövendőbeli apósom izgatottan ugrik tel s' zsebében valamit keresni látszik. Diádatmasan rántja elő zsebéből a keresett tárgyat. Valami jegyzék lehetett, a melyben lapozgatott. Hirtelen a bámuló barátomból fordul és én csak nevemet hallom említeni. Barátom felém mutat és az „apos mint a legsötétebb Afrika tigrise ngi"" hozzánk. Az egész terem figyelmessé btt a zajra. En hirtelen elengedtem az ideált s éreztem, hogy történi fog valami. Történt is; a mar apósomnak vélt szabó, a kezében levő jegyzéket magasan feltartva kiáltotta : — Előbb tizesse ki 700 frtos tartozását akketr majd beszélgethetünk! Érti! Hm! Ezzel leányát karonfogva elcipelte, én peelig mintegy énzve terveimnek elugába, az edelig még erősen állói két bárom emeletes háznak pedig összed ülését, szégyenkezve siettem ki barátommal együtt a teremből. Most már tudták a vállrojtoi rendezők, hogy mért van oly finom szövetű frakkunk s bizony nem kisérték ki! De én megfogadtam, hogy szabó lányának nem udvarlok többé és most már azért is hitelbe dolgoztatok.
