Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-04-07

I • ik* (Borsosjjyőr, hereske. Kt.-Lak, Sa­lamon Hoek Károly. .Jákó Iharkút, N.­Báuya. Farkasgyepü) Pörgiesey János. H.-Bödöge iN.-Tevel) Kovács Kudre. A.­Görzsöny (F.-Görzsöny, Acsád Nemes István. Mihályháza (Mezőlak, Békés, Nya­rad) Joó Károly. N.-Szalók iP.Szalók. Oergeli, K.-Vath. Vinár> Hidy Zsigmond. I'.-Kovácsi iN.- és K.-Ganna, Oöbrönte. Kup. Nóráp Besseuyey József. F.-Teszér iB.-Tamási, N.-Oém, Szt.-Iván az idösze­szerinti jegyző. Szűcs Bób, Koppány, Fenyőfői Kollár Gyula. Vaszar (iecsei az idöszerinti jegyző. Összesen 11 ke­rület. I)ere<*eri járá*. Devecser : Bélák La­jos szolgabíró. Ajka : I »rexler Gyula gyógy­tserétt. t'sögle: Báthy József. K.-Löd : az idöszerinti jegyzé>. Kerta : Mórocz Károly. K.-Iszkász: Vimze Imre. N. Alásony : az idöszerinti jegyző. N".-Szöllös : Lachmann < >ttó. Noszlop: az idöszeriuti jegyző). Padrag : Schill János. S.-Vásárhely : Vin­cze Ignác. Tüskevár: Kiss József, össze­sen 12 kerület. Zirci járás: B.-M.-Szombathely : Boór Lajos. B.-M.-Szt.-László : Lipovecz Antal. B.-M.-Szt.-Király : Varga (iyula. Bárso­nyos : Pölöskei Ferenc ("seruye: Borik l'ániel. Oudar: az idöszerinti jegyző, olaszfalu: Holler András. Womándi kerü­let: Hídvégi Sándor tanító (ihen.Suúr: Makay József. Teés : Schill Lajos. Var­sány : Matiaz Gyula. Zirc vidéki kerület: Krastseui« s Károly. Összesen 18 kerület. Enyingi jani*: Enyiug : Kányay Jó­zset szolgabin'*, heljettes Székely Mór körjegyző. < 'sajágb: Osajághy János­Fokszabadi: az idöszerinti jegyző'. (össze­sen 3 keridet. A csoportosított kerületek száma 50. Az auyakc'uyvvezetök. kiknek nevei után polgári állásuk nincs jelezve, azok mim! községi vagy körjegyzők. — Megyei közutaink. A sok hó­vihar ós utáua következett esőzés tel­jesen járhatlauuá tette nemcsak a köz­ségileg gondozott, de megyei közutain­kat is, mint moudaui szokás, fölfordultak azok fenekestül. Ennek okai a követke­zők: 1-ször is ha télen hófuvátok van­nak, nem fordítanak kellő munka erőt olvadásig a sok hónak az littest egész szélességében földszinig kihányásáról, kü­lönösen pedig az nldalárkoknak minde­nütt kitisztogatásáról s a vizvezető ár­kokban a hólének lefolyhatásáról. 2 szor az utak javítására nyáron át ha meg­járja is a legtöbbször sok agyagot tar­talmazó kavicshaloiu, de az őszi s még inkább a tavaszi olvadás idejére tiszta öreg kavics vagy törött kőhalmokkal volnának az uttestek ellátandók és ab­ból egészen, különösen pedig a mélyebb útvonal részek beteritendők. 3-szor ha bekövetkezik mégis az uttestek rendkí­vüli megromlása, sőt teljes járhatlansága. akkor nem egy utkaparót s esetleg vele egypár napszámost kell az utak javítá­sára kiküldeni, hanem a megkívántató teljes munka erőt kell minden útvonalra haladéktalanul kirendelni; mert a kö­zönség avval nem elégedhetik meg, hogy fizeti a sok adót s vannak utkaparók. i de jó ut csak akkor van. ha az idő is jó ! AJökai-kör műkedvelő előadásai. — Március HO—Hl. — Fiatal körünk igazán dicséretes buz­galommal igyekszik kitűzött szép céljait megvalósítani. Fényes bizonyság erre az élvezetes háziestélveknek immár egész hosszú sora s még fényesebb a legköze­lebb — raárc. 30. és 31-én, a városi szín­házban — tartott két pompásan sikerült műkedvelő előadás, melyről a következők­ben számolunk be. Mindkét este díszes közönség tölte meg egészen a színházat és gyönyörkö­dött az élvezetes előadásokban, minek eklatáns bizonysága volt a közönségnek az előadások közben is ki-kitörö tetszés­nyilvánítása. Első este. Az első estén, szombaton előadott zenei részt, melyről jövő számunkban kü­lön kritikai ismertetést ós móltatást fo­gunk közölni, helybeli szerzők, Oátg Zol­tán és Kit József — a Jókai-kör tagjai — komponálták. A nyitány elhaugoztával felzúgott taps, mely a talentumos szerzőt a lámpák elé hívta, elcsendesülése után Kiss József szép költeményét a „Gedövár asszonyá u-fc adta elő Négy Gabriella úrhölgy megkapó s minden kis részletében pompásan szí­nezett alakítással. Ez az igazán mii vészi szavalat még a ..Holt költő szerelme" ta­valyi, szintén remek előadása után is kel­lemes meglepetés volt. Zajos tapsvihar hangzott fel és hívta ki N(tfg Gabriella úrhölgyet előadása végeztével. A „Három női kalap" Siraudiu jó­ízű aprósága következett most, korrekt, pompás előadásban. Az ember igazán el­feledte, hogy műkedvelők járnak-keluek, zsörtölődnek a ,.világot jelentő desz­kák u-on! Harthaln* Olga úrhölgy a már tavaly aratott fényes babérait most újra — ha lehet — még fényesebbekkel szaporította .hinne, a veszedelme* kelepcébe került, kis tökepénzesné kedves alakításával. Igazán művészi volt játéka, az a kedves zavar, melylyel maga sem akarta elhinni, hogy a kalapja ez a szörnyű „corpus delicti" — csakugyan ott vau a szekrény­ben . . . „lehetetlen !" . . Huly Jolán és Weher Olga úrhölgyek biz a levél nem hagyott nyugodni. Vég­tére is tudomást kell szereznem az eset­leg készülődő merényletről, no meg kí­váncsi is voltam egy kicsit. Mily nagy volt meglepetésem, mi­dőn várt leveleim és halálos ítéletem he­lyett, egy vastag papírdarab és egy rózsa színű levélke hullott ki az utazó táskák­hoz hasonló borítékból. Természetes dolog, hogy legelőször is a levélke után nyúltam, a melyben egy előttem már ismerősnek látszó kéz, egy­mástól meglehetős távolban álló sorokban, a következőt irta : Miztotisau meggyuu ugy he Ü Az én ru­hámat piros lesz : fog fejér virág dissiu­•>••:•• Nem sabadh seugiuek tudni aztath weg. hogy éu magának irtani ezeu levél. tistheleheli Ilonka. Nem tudtam sehogy som kitalálni, bogy ki lehet a sok közül ez egy. a ki bizalmas hívásával ennyire megtisztel. Bámulatom azonban csak uött még, mi­dőn a papirtötneget kézhez véve. olva­som, hogy : .1 /< -/' tziiiii'ik ét i/ninliLiitiilc lialálozá**al tt temetl;e;é**el tgybéjütőtt ei/i/lete meghívja urtttágdt ti f. hó . .-e'n tUfát heliji*éiféhen, egylete l'eU virágnztatására megtartandó iehne:e*, álano*, tréiii* tomholiíeal és adomákkal nártemlt jó' trl.nnyi élu mulatságra. Ilelépti Ii, I karán r; SJOtMOl /ize/emii,. Tehát meghívnak a szabók és gomb­kötők, a halálozással és temetkezéssel egybekötött egyletük felvirágoztatására rendezendő jótékony mulatságra. Ez ed­dig még csak megjárja, de hát milyeu összeköttetést kell keresnem e meghívó és a levél írónője között. Valóságos irónia! Roppant ravasz üzlet van itt ki­látásbau, gondolám és elhatároztam, bogy ugy a megtisztelő meghívásnak, mint a határozottan gyöngéd kéz írásbeli kérésé­nek eleget teszek. Minthogy azonban a szabók és a gombkötök, tapasztalatom szerint, igen ravasz spécik, s igy a kö­rükben leendő egyedüli megjelenés csak rám lehet káros következményű, taná­csosabbnak gondoltam, ha e két nembeli tisztelt ellenfeleimet, egy jó barátom kí­séretében keresem fel. Elérkezett az álaraos temetkezési és halálozási bál napja. Nem tudom, képes-e egy egész ezred lovas katona galoppkor oly dobogást előidézni, mint azt az éu szivem hallatta, midőn e rendkívüli si­kert reméuylö mulatságba lábaimat betet­tem. 1 '.vai. furcsán éreztem magam, mi­dőn a jegy megváltása után egy szőke, valamelyik tejelő háziállatéhoz hasonló szakállal bíró polgártárs, a mai mulat­ságra irt r Mekk-mekk" cimü keringőt nyújtotta át, mert azt hittem, hogy sza­bóm megbízottja kedveskedik, gazdája megbízásából, a rég fennálló számlám ki­vonatával, t'sak akkor kezdtem felléleg­zeni. midőn társam szintén részesült av polgártárs kegyében. <» pedig más sza­bónál dolgoztat, persze szintén kontóra.; A vállrojtos rendezők, frakkunk szö­vetének finomságát felismerve, mindjárt, valamelyik társuk jó vevőjét sejtették meg bennünk és folytonos hajlongásuk kíséretében értünk be a terembe. Kn rög­tön az én, piros ruháját fehér virágokkal díszíteni igért, titokzatos hölgyemnek keresésére indultam. Nem sokáig kellett keresnem, mert egyszer csak a régi lovag korban szokásos lovaggá ütésekhez hason­lót éreztem a vállaimon és megfordulva előttem állott „O-'. Kögtöu karjaimba füzt*> magát és vitt magával. A terem egyik sarkába vezetett a hol egy bársony pamlaguak csúfolt ülő­kén helyet foglaltunk. Kíváncsiságom ki­elégítendő, mindjárt kiléte felöl tudako­zódtam, a rejtélyes alak ellenben annak tudatában, bogy nem ismerem, cselbea folyamodott és nem leplezte le magát, előttem. Elmondta, bogy rág, nagjon rég egy házban laktunk és már akkor feléb­redt benne az irántam mai napig is érzett vonzalma. A legforróbb szerelmi vallo­mások egyikét voltam kénytelen végig;

Next

/
Thumbnails
Contents