Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-31

PAPAI LAPOK. 1895. március 31. b) Ev. ref. egyház története. Irja Kié (labor. c) Ag. evaug. egyháztörténete. Irja (íynrátz Ferenc. b) Izr. egyház története. Irja Sckor Annin. Tanügy: összes elemi iskolák. Irja Vargha József. Középiskolák: Polgári leányiskola. Irja Sagy fiábriella. ET. ref. főgimnázium. Irja Kis Brno. Katii, algimnázium. Irja liakonyvért) Ildefun/. Főiskola és theologiai akadémia. Irja Kié Krnő. Szakiskolák: Földmives iskola és gazdasági telep. Irja Székeli/ István. Kereskedelmi tanonciskola. Irja dr. Kapoééy Lucián. Iparos tanonc- és városi rajziskola. Irja Ilin Dávid. Irodalmi állapotok. Irja dr. Antal (iéza. Művelődési egyesületek. Irja Harmoé Zoltán. Zenészét. Irja. Gétfj Zoltán. Színészet. Irja Körmsndy Béla. könyvtárak. A varkastély és műkincsei. Irja dr. Fmyvéééy Ferenc 4. Igazgatás (városi, megyei, állami, katonai hivatalok stb.) Irja Horváth Lajos. Igazságügy. Irja Sült József, ö. Ani/ui/t műveltség. a) Mezőgazdaság éa állattetiyóaltés. Írja Fekete Pál. b) Szőlömivelés és gyümölcstenyésztés. Irja P. Szabó Káról. c) Ipar. Irja dr. Hirsch Vilmos. d) Kereskedelem és e| Pénzintézetek. Irja dr. Koritschoner Lipót fi. Kgészségiigy: Kórházak. Irja dr. Steiner József. 111. Történeti viszonyok 1. Régészeti dolgok, 2. A város beltörtéuete, 8. A város kültőrtéuete és 4. Levéltárak. Irja Kié Eruő. Nöegyleti közgyűlés. — 1896. márc. 24. — A pápai jótékony nőegylet március hó 24-én délután 8 órakor tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Koller Jánosné úrnő elnöklete alatt a városház nagytennélieu. Szép számmal és érdeklődéssel vettek részt a hölgyek : szegényeinknek jótékony nemtői a gyűlésen, a bol neggy ősöd nettünk a nóegyletnek mult évben is kifejtett áldásos működéséről, a melyért méltán megilleti a legnagyobb elismerés és dicséret az egylet buzgó vezetőit. Tudósításunk a közgyűlésről a követkéz'' : Miután elnök, a megjelentek üdvözlése után, a közgyűlést megnyitotta, Méenéroi Károly az egylet fáradhatlau, derék titkára felolvasta a következő terjedelmes és szép évi jelentését. .. Mélyen Nnzfelt kéegyülét '. Mint a pápai jótékony nö"gyletnek ez iilö szerinti titkára, mult évről szerkesztett jelentésemet ezennel tisztelettel beterjeszt.-m Hivatalos kötelességemhez tartozik Ugyanis, hogy az egylet vagyoni állapotáról, minden év letelte után. a közgyűlésnek jelentést terjesszek elö és ezen jelentésben az egylet működéséről és kebelében történt fontosabb mozzanatokról is megemlékezvén, az egylet egész évi munkásságáról beszámoljak. Hogy ezen kötelességemnek hiven megfelelhessek, a mélyen tisztelt közgyűlés türelmét néhány percre igénybe venni bátorkodom. A pápai jótékony nőegylet 1894-ik évfolyamán ép ugy, mint az előző években sikerrel felelt meg feladatának. A választmányi tagok, élükön az elnök éa alelnökkel, nem kiméivé időt ós fáradtságot minden lehetőt megtettek, hogy magasztos hivatásuknak pontosan és lelkiismeretesen megfelelhessenek. Ezen kiváló ós dicséretre méltó bnzgalomnak lehet és kell is tulajdonítanunk azon örvendetes körülményt, hogy városunkban az igazi szegények, a szigorú tél dacára soha nem szűkölködtek, mert a jótékony nőegylet áldásos működése elhatolt a viskókban észlelt nyomorhoz, enyhítette a bajokat, ott is, másutt is, de segítségét soha sem tagadta meg azoktól, a kik arra valóbau rászorultak. A jótékouy nőegylet választmány* nem csak sikerrel, de készséggel ós önfeláldozással is megfelelt kötelességének, de ezen ne is csodálkozzunk, tudjuk mindnyájan, hogy a női szivekkel vele születik és legszebb erényei közé tartozik a — jótékonyság. Hová ieuuéuk. ha jótékonyságot nem gyakorolnánk ? Hová lennénk, ha szegényeinkről megfeledkeznénk, legnagyobb nyomorúságukban nem iparkodnánk tőlünk telhetőleg enyhíteni fájdalmaikat ? Hová lennénk, ha azokat az apátlan, anyátlan árvákat védelmünkbe nem vennénk és sorsukra hagyva kitennök őket a biztos halálnak, az angyal csinálok nem kis örömére? A ter

messet a jótékonyságot égést fenségében leginkább a DÓI szivekbe olKlöbbi vig kedélyem csakhamar bus ko- | komorrá vált. előttem állván a hosszú utazás unalma. Mily nagy volt azonban a meglepetésem, midőn a vonat egyik l-sö osztályú szakaszáig belépve, az én hajhászott hölgyemet pillantottam meg. Izgatott hangon mondtam el a köszöntet, a mitö halkan viszonzott a nélkiil azonban, hogy könyvéből, melyet olvasni látszott, fel pillantott volna reám. Most meg a legboldogabb embernek képzeltem magam I teljesedve láttam . gyaim netovábbját. Bit végre még is van a hosszú iura társ. de még milyen. Annyit a mennyit a lehorgssstott fóvel ülő és könyvébe elmélyedt nő alakjából kivehettem, igen kellemes és előkelőnek látszott. Biztos siker reményében egykedvűen dőltem az ellenkező oldalra és az esti InpO« vettem elö, azt olvSSAttdó, .ló darabot mehettünk már együtt, a nélkül hogy i> szólt volna hozzám, csak egy árva szót is és én slég bátortalannak érezteti! magam, tekintettel az előzményekre, biztatása nélkül, beszélgetésbe elegyedni. Vártain a jó sorsomat és a véletlent, 'le biz ezek várattak magukra. Végre is megunva e kényelmetlen helyzet,-t. az ismerkedések szokásos tőrmáját, a dohányzásra való engedelem kikéré-ét választottam magamnak ós a legiiledelmesebb hangon kérdeztem utitársiiöniet, vájjon hajlandó-e nekem egy, de csak egy cigarette elszívását megengedni ? Igyekeztem kérelmemet a legterjedelmessebb mondatokban ki fej esésre juttatni, hogy annál inkább hosszabb legyen az 0 válasza is. O Nagysága azonban érthetetlen hangon adta tudomásomra válaszát ugy, hogy kénytelen voltam kérésemet ismételui és pedig az előbbi formában. Alig akartam azonban füleimuek hinni, midőn utitársnöm aj káról egy kissé vastag hangon bár J'lease .' J do'ut unterstand ! (Tessék .- Nemértem.) szavakat hallottam elhangzani. Kögtön tisStában voltam már az első kérdésemre nyert érthetetlen válaszával, mert hat utitársnöm angol volt. Most láthattam azonban csak arcát teljes isépségébeu és a nyakán függő gyémánt ezer meg ezer-felé vető fénysugarával esak emelte ezt. Szabályos vonásai kék szeno-i és a legújabb divatú kis kalap alol kikandikáló szőke hajfürtök, csak fokoztak ílliiziómat és az öröm mámorától eltelve, alig bírtam válaszolni. Igaz ugyan, hogy régen, szüleim gondoskodásából, valami angol nyelv elsajátítására voltam hivatva, de hát akkoiTÓl csak nagyon kevés maradt már ! meg bennem. Összeszedve azonban *> maradt nyelv-tudomány részecskéket, angolul ismételtem előbbi magyar kérésemet s nem mulasztottam el egyszersmind mély sajuálatoniuak is kifejezést adni a> fölött, hogy ezen szép nyelvet nem bírom tökéletesen. I »acára ezen figyelmemnek, utitársnöm csak ridegen a dohányzásra való i engedélyt adta meg, bár most már jobban szerettem volna ha inkább az a ciga••••e. melyet előbb még élvezni óhajtottam, ment volna már füstbe, mint a szép tititársuömmel szemben kigondolt tervem. Végre is elgondoltam magamban, ! hogy a ..többet észszel mint erővel" közmondás itt is alkalmazható, hallgatagon ültem le helyemre és élénk megtigyeié* alá vettem utitirsnömet, ki bennem tartós és linóin magaviseletével, már a közönséges érzelmeknél is messzebb menőket ébresztett fel. Még sokáig olvasott könyvében, mikor ugy látszik fáradságtól elnyomva éa az ebire haladott éjjeli idő miatt is, az álom fogta el. Könnyedén felemelkedett; ül" helyéről és az álváuyokon levő táskájából egy párasainál rett elő és fekvő* helyet késsltvén magának, felém fordulva einlade, Most ott láttam magam a hol eddigi utazásaimban voltam: egyedül ko)