Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-31

totta be. Innen van, hogy ma már alig találunk várost, vagy nagyobb községet, hol a nyomor enyhítése céljából jótékony nöegyletek nem alakultak volna. Ks ez igy is van helyesen. A szegények könyeit, a betegek es­dekléseit, az árvaságra jutott, mindenki által elhagyott ártatlan kis gyermekek sírását és jaj gátasát, csak a nöi sziv ké­pes teljes mértékben átérezni. Ok találják ki leggyorsabban a szegények fájdalmát, ok hozzák meg első sorban a szükséges segélyt és gondoskodnak róluk addig is, mig a hatóságoknak nehézkes eljárásával módjában áll a szükséges intézkedéseket teljesíteni. A nöi szivek ezen megbecsül­hetlen erényének köszönheti számtalan szegény, hogy el nem bukott a bűnök azon örvényébe, honnan tisztességgel visz­szatérni már nem lehet többé. Ilyen szép és magasztos hivatása van a pápai jót. nöegyletnek is. Segélyezni azokat, kikből a mostoha sors a földi ja­vakat megtagadta és felkarolni a kisde­deket, kiket árvasággal sújtott a teremtő. Van-e ennél szebb ós magasztosabb hi­vatás ? Nincs, — de nem is lehet. A kik szemtanúi voltak valamikor annak, midőn a szegények hálájukat fe­jezték ki azoknak, kiknek kezéből a jó­téteményt kapták, csak azok képesek megbírálni, bogy ilyen egyletnek, mint a mienk is, mily lélekemelő hivatása van. Áldja meg a jó Isten mind a két kezével azokat, a kik alkalmat nyújtot­tak a választmányi tagoknak ahhoz, hogy jótékonyságot gyakorolhattak. Egyletünk a inult évben 91 szegényt segélyezett. Ezeknek kiszolgáltatott a választmány 2895 adag kenyeret, 3089 adag lisztet, 8168 adag hust, ezenkívül sót, rizsát, és II öl tüzi-tát. Ilázbérsegélyben 38 szegény része­sült. Ezen kivül az egy! t több szegény­nek fedezte gyógytan költségeit és két halottat tisztességesen eltemettetett. lett, mert hát ö aludt, a kerekek zakato­lását hallgatni s csak néha néha hallat­szott finom lélegzetvétele. A legmerészebb eszközhöz nyúltam a beszélgetés meg­kezdésére A felette lévő állványon a többi csomag között egy kalap doboz mellett, egy-két esernyőt magában foglaló bőr­táska votita magára Hgyelmemet s ezek után nyúlva, mint ha nézném, vájjon nem-e az én esernyötartóm az, a kalap skatulyát megbillentettem és az esni kez­dett, azaz én felfogva azt, csak a benne levő könyv ós kis csomagot engedtem leesni, de ugy, bogy az csak utitársuőm mellé kerüljön. Az ez által okozott zaj ötet feléb­resztette ós kíváncsian, ngy szólván kér­dőleg fordult felém. En siettem bocsána­tot kérve ügyetlenségemért megmagya­rázni a történteket ós ö elfogadva igazo­lásomat, egy szó felelet nélkül, ismét aludni készült. Beláttam, hogy semmiképpen sem fogom már többé utitársnömet magam­nak megnyerhetni, lassan, lassan én is nyugodni készültem, de nem birtam ; el­gondolkoztam a történtek felett és kár­hoztattam magamat bátortalanságomért, mert ugy gondoltam, ha erélyesebben lé­pek fel, talán imponáltam volna neki, e helyett pedig ő imponált nekem. Az árvák száma 22 - 3o között válta­kozott. Kzeknek tartási dijjait az egylet pontosan tízette és a szükséges ruha­nemüekkel is ellátta. Az árva gyerme­kekről Szegletiig Józsefné umö, mint gondnok gondoskodik, a ki kiváló szor­galma ós buzgósága által, az árva gyer­mekeknek valódi édes anyja volt. Az óv folyamán egy népünnepélyt rendezett az egylet, mely 531 frt 80 kr, tiszta jövedelmet hozott, mely összeg a pénztáros által s/.abályszerüleg elszámol­tatott. Egy megrendítő eseményről is meg kell emlékeznem, mely azt hiszem, a köz­gyűlésnek minden egyes tagját szomorú­sággal fogja eltölteni. Erdemekben kiváló, jótékonyságáról messze földön is általá­nosan ismert néhai özv. Kluge Ferencué­röl akarok megemlékezni, a ki egyletünk­nek, annak megalakulása óta. miadenkor buzgó tagja volt ós a/, egylet ügyeit mindenkor melegen szivén viselte. Külö­nösen az egylet árvái iránt viseltetett jó­szívűséggel. Nem BUtlt el év, hogy a sze­gény árvákat nagyobb mennyiségű ruhá­zattal megne ajándékozta volna. Tucat számra küldözgette a sapkákat, kötényeket és a szoknyákat a szegény árváknak. Elmondhatjuk, bogy ö benne az árvák egy igazi édes anyát veszítettek el. Ha­lála után a gyászoló család 5o irtos ala­pítványt tett le az árvagyermekek részére, melyet az egylet az 6 nevéről kezel. Jegyzökönyveinkben megörökítettük em­lékét, kívánatos lenne, hogy az ö szelleme nyerjen örököt egyletünkben és őrködjék annak további télvirágzása felett. A jó Isten áldja meg nyugvó hamvait. Most pedig köszönetet mondok az igen t. közgyűlés minden egyes tagjának azon türelemért, melylyel jelentésemet meghallgatni szívesek voltak."' Helyeslő tudomásul vette a közgyű­lés a titkári jelentést és a titkárnak, ugy az egylet vezetőinek jegyzőkönyvileg mély küszöuetét kifejezte, egyszersmind lapunknak jelenvolt szerkesztőjét felkérte hogy a titkári jelentést a „Pápai hipoh"­| ban közzétenni szíveskedjék. Következett özv. Alarinczer Autalué pénztáros mult évi számadásainak vizs­gálatáról felvett jegyzőkönyv felolvasása. Eszerint 1894-ben a nöegyleti pénztár be-* vétele 1324 frt 2H kr, kiadása 1564 frt 21 kr és igy túlkiadás 239 frt 95 kr. volt. Az árvaházi pénztárnál a bevétel 1148 frt 49 krt, a kiadás 631 frt 6o krt, a pónztármaradvány 511 frt b9 krt tett ki. Az egyleti vagyon kimutatás 1894. dec. 31-én póuztármaradváuyban és alaptökék­ben i melyek 16 könyvön a pápai taka­rékpénztárban vannak elhelyezve (összesen 113K0 frt 15 krral zárult. Az árva vagyon pedig 174 frt 22 krra rúgott. A közgyű­lés a számadásokat elfogadta és a pénz­tárost a felelősség alól feloldotta. Bejelentette ezután titkár, hogy Marinczer Autalué umö 100 frtos alapít­ványt tett a nőegylet javára, melyet „Marinezer Laci alap" cím alatt kíván kezeltetni. A kegyes alapítványért mély bálájáuak s köszönetének adott kifejezést a közgyűlés. Tisztviselőknek 3 évre megválasztása került napirendre, a mely egyhangú fel­kiáltással a következőleg történt meg : Védnök : gróf Esterházy Mórioné umö őméltósága. Elnök : Ko'ler Jánosné. Alelnökök : Kátéét Istvánná és özv. Schletinger M órné Gondnok: Szegletiig Józsefné. Pénztáros: limnüller Alajosné. Titkár: Mészáros Károly. Megható jelenettel végződött a köz­gyűlés. Ugyanis a nőegylet által ápolt és nevelt 21 árva gyermeket bemutatta a gondnok a közgyűlésnek. A gyermekek­egészséges kinézése, jó ruházata, okos feleleteik igazán megleptek bennünket. Íme mindez hölgyeink nemes szivének tanújele, a jótékony kezek gondoskodá­sának a mii ve. Az ég áldása legyen rajtuk. Egy keresztező állomáshoz értünk és én a nélkül, hogy télkeltettem volna ötet, leszálltam s az étterembe siettem. Itt legnagyobb örömemre egy huszár­százados barátomra találtam, ki ebben a városban lévén lóvásárlással elfoglalva, haza utazóban volt a fővárosba, és a vo­natot várta. Kölcsönös üdvözlésünk után elmondottam utazásom élményét és ba­rátom maga is kíváncsi volt utitársnömre. Alig bogy az érdekes tárgy feletti utolsó szavainkat váltottuk, belépett az étterembe társnőm és az asztalnál közvetlenül mel­lettem foglalt helyet. A pincér magyar kérdezösködósére azonban csak jelekkel tudott választ adni a fogyasztandó cik­kek tárgyában, ez azonban még igy sem látszott megérteni a hölgy kívánságát. En pedig boszut állandó az eddigi eljá­rásáért, egy cseppet sem siettem udvari­asságom bebizonyítására és az ö segé­lyére, s ugy tettem, barátomhoz beszélve, mintha nem is tudnám bogy itt vau és mellettem ül. Végre is ö szólt hozzám és megkért hogy a pincérnek parancsot adjak, a ho­zandó étel miatt. A fizetés természetesen szintén nem ment nehézségek nélkül, ugy hogy ismét az én tolmács szerepem jutott érvényre és igy most már leköte­lezettemmé vált. A dolgok rendezése után fejbólintással eltávozott és én ba­rátomtól bucsut véve, szintén felszálltain a vonatra. Előbbi hideg magatartása megválto­zott már: igen szépen megköszönte, hogy segítségére voltam és elmondotta azt is, bogy 0 angol születésű és Angol­országban lakik is és most csak Erdély­ben levő nővérét látogatni jött ide kta­gyarországba. líeudkivtilileg dicsérően emlékezett meg a magyar férfiakról, a kik az udvariasságot, ugy látszik, már születések óta gyakorolják. Egyáltalában a legkedélyesebb eszme­cserét folytattuk a hazai és az ö hazája­beli viszonyok és szokások felett. (»ly annyira kedves volt hozzám, hogy bátor­ságot vettem magamnak, szépsége dicsé­retével kezdve, határozott alakban a sze­relem igéjét szenvedő alakban is előadni. 0 ettől a thémától sem ijedt vissza és az eddig még soha sem hallott könnyed­séggel fejtette ki előttem a szerelem cél­szerűségéit és szükségét.Megvoltam győzve és az ö számára bódítva. Viszont azon­ban én sem hagytam magam ezekutáu a saját, engem meggyőző érveit, ö ellené­ben is felhasználni és mikor kimondotta egész váratlanul, hogy én tetszem neki. diadalmam tetőpontján éreztem magam. Meghódítani egy tartózkodó hideg vérű hölgyet, még hozzá a vasúton, ez nem kis dolog gondoltam én és büszke IP

Next

/
Thumbnails
Contents