Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-03-24

1 1895. március 24. PAPAI LAPOK. ae alsóbb rétegekben levő nedvesség a hengerezés után a talaj felszínére húzódik. Hengerezett talaj-felület rendszerint nyirkosabbnak tüuik fel, mint az érdes felületű, mi magyarázatot szolgáltat azon jelenséghez, hogy a hengerezés a magvak kikelését sietteti, mert az erre szükséges nedvességgel látja el az elvetett magvakat. Minthogy azonban a hengerezés folytán a talaj felületéhez emelkedő viz ott elpárolog, ebből viszont az követke­zik, hogy a hengerezett talaj, csapadék­hiány esetén alsóbb rétegeken gyorsabban szárad ki az érdes felületűnél. A vetések lehengerezóse tehát ká­rossá válhatik a zsenge növényzetre, ha a vetés után tartós szárazság áll be. A hengerezés a talaj nedvességét tehát két irányban módositja, a mennyiben egyrészt az altalaj-viz felszivárgását, másrészt a talaj viztógbatóságát fokozza. tfögkópződésre hajlandó talajokon a henger alkalmazása kikerülhetlen, mivel a rögök ugy a vetés kikelését, valamint a növények további fejlődését gátolván, azok eloszlatása okvetlenül szükséges. A közéletben vannak fából, vasból és kőből készült hengerek. A fa-hengerek­nek az a hátrányuk, hogy könnyűek és nagyon hamar elkopnak. A kö-heugerek nehezek ugyan, de a mint a tapasztalat mutatja, különös jósaguk nincsen. Legál­talánosabban használtatnak és legjobbnak bizonyultak a vashengerek ós ezeknek a használata ajánlatos leginkább. Nagyon agyagos és homokos talaj­nál a bengerezést úgy szólván alig nél­külözhetjük. A könnyebb homokos tala­jokra ajánlatos a sima henger, ellenben agyagos löldek számára a tüskés vagy gyűrűs henger választandó. Hogy szántóföldjeinket bevethessük, azokat előlegesen elő kell kószitenünk a vetésre. Földünk kellőképpen pedig csak akkor lesz előkészitve, ha az oly porha­nyós és omlós, hogy a magot jól befo­gdja, ezen talaj-elökészitésnél igen fontos szerep jut a hengernek. Hengerezni fogunk tarló buktatás után, különösen ha az annyira gazos volt, hogy az eke kellően nem borí­totta alá, ugy szintén ha réteket, legelö­ket, vagy régi lucernásokat törünk fel, okvetlen szükséges a hengerezés, hogy a tarlót vagy gyepet leszorítsuk, minek következtében nyírkosságát megtartja s gyorsabban elkorhad. Ha szalmás trágyát szántottunk alá s az eke azt kellőleg nem borította alá, bajunkon nem a boronával, mely azt ki­huzigálná, hanem a hengerrel segítsünk, a melyik azt jól alátakarja Figyelembe kell azonban vennünk, hogy tarló buktatás vagy keverő szántás­nál, ha földünk hantos, idejekoráu hen­gerezzünk, nehogy azok kiszáradjanak. A hengerezéssel igen sok hantot törünk össze és nyomatunk alá, a melyek a kö­vetkező szántáskor könnyen fognak szét­omlani. Ha földünk vetöszántáskor na­gyon rögös és abba apró magot pl. lóhert, lucernát, repcét, kölest, répát, vagy ken­dert akarunk vetni, vetés előtt a földet legalább egyszer meg kell hengerezni és utólagosan megiugasolni, nehogy az el­vetett mag ritkásan keljen ki. Köztudomás szerint az őszi vetésnél a rozs alá szánt vetöszántás barázdáit vetés előtt huzamosabb ideig célszerű pi­henni hagyni, hogy némileg üllepedjék a talaj, mivel a rozs az üllepedett barázdát kívánja. Sokszor a viszonyok olyanok, hogy vetés előtt korán szántani lehetet­len és igy a talaj nem üllepedhetik meg, ilyen esetben különösen a gyűrűs henger, a melyiknek egyetlen gazdaságban sem volna szabad hiányozni, kitűnő szolgála­tokat tesz, mivel a talajt összenyomja és az ártalmas üreget betömi. Kbben az esetben a gyűrűs hengert közvetlen az eke után járatjuk és csak­hamar utána vethetjük a rozsot, mert a talaj a gyökerek befogadására alkalmas. kodás ilyetén törtónt uyilvánulásától, mi sem természetesebb tniut az, hogy bána­tom felejtendő menedéket a szép ..< 'liánéi­nál kerestem. Oh! jaj itt azonban furcsán nyíltak szemeim, midőn a régi megszo­kott, szives szavak helyett hideg fogad­tatásban részesültem és csakhamar ama meggyőződésre jutottam, hogy igaza van a geográfiának, mikor azt állítja, hogy minden forró égi test egyszer csak kihűl. Hizouy az én ('hanem is hih ült a .szerelmében irányomban és ón már nem voltam neki többé a régi. Nemsokára megtudtam a természeti tünemény ily határozottan erős nyilvá­nulását is. Az öreg Weisseusteiuer a tönk szélén állott és az én erős fogyasztásom aem volt képes rangirozni többé vagyoni állapotát s igy legalább, hogy megmentse magát s leányát is, férjhez akarta adni ' 'hauet, hogy igy talán erős kezek az üzletet átvéve, azt ismét virágzásnak in­dítsák. Vége volt tehát legszebb vágyaim­uak s reményeimnek. Chane férjhez ment utódomhoz a nem velem, mint azt tervez­tük, hanem az utódommal nyitott egy uj üzletet, melyet azonban én, mint a kit mélyen megsértettek, kerültem. Sokáig nem tudtam elfeledni az első szerelmem ily csúfos végét, de aztán az iskola szorgalmas látogatása és a tanul­mányok ápolása egyszersmind behegesz­tette a szivemen ejtett mély sebet is. El­feledtem a történteket, csak most, midőn nemrég láttam az egykori szép ( 'hauet elhízva négy gyermek után menni az ut­cán, ujjúit fel emlékemben a drága krumpli cukor története. Gondolatok. Van-e más törekvése a nemesuek és jónak, mint folytonos küzdés azon sze­rencse után, melyet a természet nekünk szánt. * Senki sem szabad, ki önmagának nem ura. * Inkább tetteik, mint szavaikból ítéld meg az embereket. Miután sokan jót be­szélnek, de rosszat cselekesznek. * Egyedül önmagunknak élni nem lehet, de ha lehetne, az nem is volna élet. Ne remélj semmit és ne félj semmi­től a földön. * Erény nélkül senki sem oly elégült, a minő lehetne. // djnnlkn. Kitűnően alkalmazhatjuk a gyűrűn hengert a zöldtrágya növények alászán­tásánál, midőn mindjárt az eke után já­ratjuk a barázdák hosszában és kereszt­ben, hogy igy ezen voluminosus trágya jól alátakartassék és a borona többé ne húzgálja elö. A mély mivelós nem kis hátránya, hogy az ártalmas rovarok és egyéb kár­tevők, különösen a drótférgek azok, a a melyek a laza talajban kitűnően jól tenyésznek, könnyebben megélnek és sza­porodnak : ezt ^ gyűrűs henger vau hi­vatva ellensúlyozni, mert ha a talajt akár vetés előtt, akár vetés után gyürüs hengerrel megjáratjuk, annyira összetö­metik, hogy a férgek elszaporodását négy mó.tékben gátolni fogja. Mindezekből láthatjuk, hogy a gyű­rűs henger az, a mely a talajmivelö esz­közök között igen jó szolgálatok végzé­sére van hivatva. Nagy előnye a sima henger felett az is, hogy a talaj felületét érdesen hagyja és igy lehetetlen a kérge­sedés, mig a sima henger után, ha a ta­laj felülete jól megázik, a kéreg képző­dés elkerülhetetlen. Fekete l'úl. TOLLHEGYGYEL. Az anyósok. Muki, Diui, Dani — amint már el­beszéltem — a házasság csendes kikötő­jében eveznek. Ez a kikötő sem egészen csendes. Ebben a kikötőben is fordulnak elö olykor viharok, melyek veszélyesekké válhatnak, ha a kormányos gyenge, vagy ügyetlen. Muki, Dini, Dani azonban nem gye­rekészszel birnak. Tapasztalt érett legé­nyek voltak már a házasságra. Az ilye­uekböl pedig rendesen jó férjek válnak, akik hódolatból átengedik a kormányt a nőknek, akik legtöbbször ügyesen, sok­szor erősen kezelik a kormányzást. Muki, Dini, Dani is ugy cselekedtek, azaz szeretetből átengedték a kormányt nejeiknek s igy elérték azt, hogy ha olykor-olykor apró-cseprő viharok meg­ingatták is a hajót az elmeriiléstöl nem kellett fólniök. Feleségeik Margit. Miianda. Erzsi éppen oly jó barátnőkké lettek, a milyen jó barátok férjeik. Es mégis mintha a derült égitől villám csapott volna le, olyan háborúság keletkezett a három pár között, mely a békét, barátságot fenekestöl leiforgatta. Ne tessék ám azt gondolni, hogy talán kölcsönösen egymás feleségébe sze­rettek volna és viszont. Nem ! Hiszen ezt barátságosan is elintézhették volna egy­más között addig is, mig az lRUfi-iki ju­biláris farsangon a polgári hatóság hi­vatalosan is elrendezte volna közöttük a törvényes nöcserét. Mondom, nem szerelmi dolog idézte fel közöttük a háborúságot, hanem ismét az egyházpolitika, mely — amint tud­juk — legénykorukban már egyszer meg­zavarta negyvennyolcas politikájukat s ellenségekké tette őket. Muki a „Magyarországot", Dini a „Budapestet", Dani az ..Egyetértést'' já­ratta. Nagyon természetes tehát, hogy ők is ép oly különbözően értelmezték a negyvennyolcas elveket, mint lapjaik s 18

Next

/
Thumbnails
Contents