Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-29

XXI. évfolyam. 17. szám. Pápa, 1894. április 29. Megjelenik jnhijhjn vasárnap. Közérdekű sürgős közlésékre kinmkiiil fendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak él, Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a lat> 1 LK»/~/L r-Tl\" • Ti r , " _ szerkesztőségéhez (Jókai Mór ^ utcza 969. sz.) küldendők. WÄII APAIT * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár, — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések ii lap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai l hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-Vidéki egyesületnek megválasztott k özlónye. Nőnevelő intézetek."

1

") Dunántúli ev. ref. egyházkerületünk legközelebb Székesfehérváron tartott közgyűlésén élénk vitát keltett a kerületi leánynevelő intézet tárgyalása, melyért c Pápa és Komárom versenyeznek. Köztudomású dolog ma már, hogy az egyházkerületi, közgyűlés akkép döntötte el a harcot, hogy Komáromnak már most • megszavazott 1000 frt, — Pápának pedig megígérte, hogy meg fogja szavazni a leányinternatusi 525 frt évi segélyt. Midőn az ősök az egész dunántúli egyházkerület territoriális középpontját, Pápa városát tették tanügyi székhelylyé a régi idők viharaiban, bölcseséggel cselekedtek, mert a dunántúli nagy kiterjedésű kerület szétszórt szegény egyházai között talán nincs egyetlen egyház is, mely háromnégy ezernél népesebb volna, sőt az előre haladtabb városok között Komáromon kívül Pápa városában van századok óta népesebb városi református egyház, s az itteni közel vidéken kellő népességű egyházak, sőt a más vallás felekezetűek kölcsönös türelme •= és szeretete és magának a városnak a korral haladása, kies fekvése, az ifjúság lelkitesti üdülésére alkalmas sétahelyei és utjai, közegészségi intézményei, az itteni társadalom, a város és megye áldozatkészsége a főiskola iránt, azon egészséges • .közszellem, mely Pápán van felekezeti külömbség nélkül, mind-mind a legalkalmasabbak arra, hogy Pápa városa legyen és maradjon a dunántúli ev. reform, egy, házkerület tanintézetei központi székhelye. Mire való tehát, valóban nem tudjuk megérteni, hogy Komáromnak, illetve ezen egyház vezérférfiainak Pápa székhely el<• leni küzdelmei nem akarnak véget érni, és- mire véljük az egyházkerület egyes kiváló tagjainak is azon eljárását, mintha a komáromi egyház egyes híveinek céljait előmozdítani igyekeznének. Ezelőtt néhány évvel, mikor az egyházkerületi felső leányiskola terve megszületett, szó sem volt más helyről, mint Pápa^ a hol a kerületi főiskola is van, a hol megvan a kellő számú tanári-testület . és az egységes vallásos szellem is arra, hogy a felső leányiskola fejlődjék. De hát tudjuk, hogy a komáromi egyház vezérférflainak egyike feje volt a Pápa ellenes mozgalomnak az 1840—50. és legutóbb az 1892—3-dik évben is kiváló *) Ezen cikket a „Magyar Ujság

ll

''ből vesszük át, amely városunk és vidéke érdekeit melegen szokta képviselni. rt támogatója, tehát elveiről 0 le nem mondhat, ha százszor legyőzetett is. Hozzájárul ehhez azon körülménynek ügyes felhasználása, hogy az egyházkerület főpásztora is Komáromban lakik, hogy sikerült a kerület világi gondnoka ünneplésére az egyházkerület által mult években rendezett jubileum székhelyévé Komáromot tenni, noha Pápa is szives készséggel ajánlkozott arra, — és hogy történetesen az egyházkerület tanügyi vezérférfiai is RévKomárom vidékiek. Ily körülmények között születhetett a rév-komáromi egyház .vezérférfiaiban, különösen annak tevékeny főgondnokában azon gondolat, hogy már a főgondnoki jubileumkor benyújtották számlájukat az egyházkerületi felső leányiskolának Komáromban felállítása iránt. És ily körülmények között születhetett meg a pápai főiskolának Komáromba áthelyezése iránti vágy is, levén az a jelszó, hogy az egyházkerület tanügyi erejét és intézményeit öszpontositani kell. Mult évben a pápai érdekeltség egy alapos munkában kimutatta, hogy a kerületi felső leányiskolának akár mint önálló intézetnek, akár mint a helybeli felekezeti elemi és a városi polgári leányiskolával összekötve tervezett leány-internatusnak, Pápán van helye, hol az egyházkerület főiskolája is van; úgy pedagógiai, mint pénzügyi szempontból, és a kiküldött kerületi szakbizottság után az igazgató-tanács egyhangúlag ajánlotta ís az egyházkerületnek, hogy ne Komáromban, hanem Pápán állítsa fel az önálló felső leányiskolát. Az egyházkerületi közgyűlés azonban oda lett hangolva, hogy halasztó határozat hozatott azon indokolással, hogy az egyházkerület nincs abban a helyzetben, hogy bármely városban, illetve ottani egyház^ ban felállítandó felső leányiskolára más áldozatot hozhasson, mint a menynyi a nőnevelési tőkealap kamataiból rendelkezésére áll. Elesett tehát az önálló felső leányiskolái pápai terv, pedig ez nem került volna többe, mint a főiskolai új építkezés folytán 8—10000 frt költséggel a papi tanfolyamnak is az uj épületbe átvitelébe és így a felső leányiskolának az eddigi főiskolai épületbe helyezésébe, tehát legtöbbet számítva évi 1000 frt áldozatba. Mi ma is azt hisszük, hogy a komáromi leány-internatusból semmi sem lesz> és nem is akarja ezt ott más senki, csak az ottani ev. reíorm. egyház ismert vezére. A szülők közül talán még a Komárom mellett lakók is szivesebben és bátrabban TÁRCA. Jósika emlékezete. Irta: Lampérth Géza. Szúró tövissel az a pálya telve, Melyén a toll a küzdő fegyvere! Am, kit reávont szive hő szerelme, Kinek ihlettől ég a kebele, Kinek lelkébe beragyog, világol Csak egy sugár az égi tüz-világból: Nem lát az tövist, nem homályt, borút, Osak rózsát, fényt és myrtus-koszorut! . . . Kinek szivében ég az égi szikra, Ki nagy eszmékért lelkesül, hevül: Kiáll az bátran küzdeni a síkra, Megáll az büszkén, rendületlenül I Lesz millió szívnek édes szószólója, Szive melegét szerte tékozolja, Az álmatlannal híven fennvirraszt, A szenvedőknek nyújt édes vigaszt. Szent a küzdelem mit a költők vívnak, Nem ökölharc, vad, durva, leverő; - Nem ontnak vért ők: — kis betűket írnak, ' S a kis betűkben csuda bűverő! Széttöri az a rab csörgő bilincsét, Őrzi a nemzet legédesebb kincsét . . . —• Hogy magyar szó zeng szépen, igazán: Költőidnek köszönheted basám 1 Te ia e harcnak katonája voltál, Koszorút fődre hát méltán hozunk, Méltán épül hát emlékedre oltár, Nagy szellemednek melyen áldozunk! Te is kttzdöttél hosszu-bosszu pályán, Wii 9«gilU4i t JJWC mgóárjio, Szivedben is égett az égi láng: Dicsőült költőnk te — nagy Jósikánk! Bölcsőd ott ringott, a testvérhazának Bérces Erdély dajkáló kebelén, Hol ősid vért és éltet áldozának Honért hajdan a harcok mezején . . . Fejedelmi vér pezsegett eredben, — Kormányjogar ám toll lőn a kezedben, Ezzel épitéd, emeled odább Az ősi hírnév fényes oszlopát! Jött utánad — oh, hála értté égnek! — Édesebb ajkú regősök sora! Magyar szellem szent oltárai égnek, De érdemed nem enyész' el soha! Te emelted föl először fáklyádat, Utlan vadonban az ösvényt te vágtad, A regéléshöz módot és utat A hosszú sornak „Abafi

u-A mutat! Hív voltál, mikor bajba, vészbe jöttünk, Mikor körültünk meggyült a vihar; — S hogy ugy elborult az égbolt fölöttünk: Téged is sújtott villámaival . . . — Két angyal háritgatá vad csapásit: Mázsád az egyik, hű nőd volt a másik, Ök kísértenek mindenütt híven A hontalanság bus éveiben ... Ott is hunytad le, távol a hátától, Hű angyalod karjában, szemeid' . . . — De lelked nem volt soha tőlünk távol, Köztünk volt mindig, 8 mindörökre itt! Emlékedre ím ég ünnepi oltár Hirdetve büszkén: mi nagy, nemes voltál, S mig zeng e honban szép magyar beszéd.' Áldva emiitik Jósika nevét! viszik leány-gyermekeiket Pápára, mint a nagy katonai telep Komáromba. Pápán az ottani érdekeltség által felállítandó internátus mindig olcsóbb lfsz mint a komáromi, és jobb is lehet, raert Pápán nem Csak polgári leányiskola, de a reform, egyháznak felekezeti elemi iskolája is van, é mellett a főiskolai tanári farban a legjelesebb Vallási és egyébb fanerők, s az élelmezés könnyebbségére a főiskolai ifjúsági conviotus olcsó szállítási kedvez-, menye van. A közvéleményre bízzuk tehát annak elbírálását, nem Pápán volna-e helye és lehetősége első sorban a kerületi leánynevelő intézetnek és ezzel szemben nem erőltetett-e annak Komáromban felállítási terve ? Ám legyen Komáromban kerületi leánynevelő internátus, de hát akkor álljon elő Komárom maga alapitványaival, ne hallgassa agyon a korábbi években tett évi 500 frt ajánlatát is, és ne terhelje az egyházkerületi pénztárt és ne okozzon kárt a pápai főiskolának is, melynek soha sem adott sokat, sőt a Csajághy alapítványt is, mint a pápai főiskolára ruházott komáromvidéki alapítványt, mely több mint 100.00 frt tőke volt, és melyért az egyházkerület számtalan határozatban, különösen az 1869. évi 183. jkpont szerint a komáromi egyház volna a felelős és melyért a komáromi egyház máig is perbe vonható volna, mert bár a legutóbbi évekig csaknem minden évben szorgalmaztatott aziránt a per,de az alapítványból eddig alig egypár ezer forint terítetett vissza csak, elhagyták pusztulni. Bizony mondjuk, jó volna, ha a komáromi egyház vezérférflai, kik az egyházkerületi leányiskola élő - fáját mindenáron Komáromba, a*z arra nem alkalmas helyre akarják plántálni, békességgel hagynák azt a kerületi főiskola székhelyére, az ott alkalmas jó talajra Pápára elültetni, hol az bizton életben maradna és virulna is. Mindezeket pedig mondjuk nem Pápa, nem is Komárom, hanem az egész egyházkerület tanügyi érdekei jól fejlődése tekintetéből, és a főiskolai új építkezésnek is az összes szükségletekre elégséges, 3—4 tanteremnek szaporításával, mikor még mindig nem lesz késő, bölcs kivitele szempontjából! Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás Veszprém vármegye mezőgazdasági bizottságától. Felhívás Veszprém vármegye gazdaközönségéhez! Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése alkalmával az 1896-ik évben rendezendő ezredéves országos kiállítás szervezési s előmunkálatai lényegükben már befejeztettek, s a kiállítás mindegyik osztályának pro grammja s kerete megállapítva van. A kiállítás az 1896-ik évben tartatik meg Budapesten, s minthogy a kiállítás idejétől csakis két gazdasági termöév választ el, számítva egyik, esetleg mindkét év kedvezőtlen termés-viszonyaira s esélyeire, elérkezett az idő, hogy a kiállítás érdekében megkívánt tevékenység, a kiállítás tárgyainak és anyagainak gyűjtése teljes igyekezettel s haladéktalanul megkezdessék. A kiállítás bizottságai nem is fognak késni azon feláldozó s több irányú tevékenység kifejtésére, melyet tőlük a kiállításnak a magyar nemzet ezredéves fennállásának s fejlődésének méltóan feltüntethető sikere megkövetel; de viszont a kiállítási bizottságok tevékenysége mellett az ország gazdaközönségén s a nemzet munkásain a sor elsőbb sorban, hogy érdeklődésük s a kiállításban való tömeges részvételük által a kijelelt s kitűzött kereteket betöltsék tehetségük s szorgalmuk eredményével, s hogy bejelentsék az ész s fáradságos törekvés produktumait, remekeit, melyek bemutatásával mindenesetre tanúsítani fogják, hogy ezredév multával a műveltség s ezzel, különösen mezőgazdaságával mily magas fokra emelkedett a nemzet, s az őstermelés, a kulturális haladás minő alkotásai ós vívmányai biztosítják a Magyar államnak a következő második ezredévet. Magyarország első sorban s legfökópen földmivelő állami A föld adta meg ezredéves múltját, s első sorban a föld fogja biztosítani a jövő, második ezredéves létalapját is. Épen ezért az ezredéves országos kiállítás legfényesebb, legkiterjedtebb ágát a mezőgazdaság fogja adni s képezni, s különösen mezőgazdaságunk az, melynek fejlödöttségót a legméltóbban, a legfényesebben kell bemutatni az országos kiállításon, mire az egész ország gazdaközönségének érdeklődése s támogatása nélkülözhetetlen; s ebben bizton számitünk vármegyénk gazdaközönsógónek támogatására nemcsak a kiállítás sikere érdekében, de meggyőzni az országot ezredéves Örömünnepe alkalmával arról, hogy Veszprém vármegye mezőgazdasági, kulturális fejlődöttségével s műveltségével az ország többi vármegyéi között méltó helyen állhat. Egyenként s összesógükben kérjük fel vármegyénk gazdaközönségét, miszerint vármegyénk mezőgazdasági bizottságát a kiállítás sikere érdekében kifejtendő működésében s törekvéseiben a legmelegebb érdeklődésükkel s a kiállításban való rósztvótel mentül tömegesebb jelentkezésével támogatni s célzott működését eredményre juttatni szíveskedjék. A kiállításra vonatkozó részletes szabályzatot a bejelentési ivekkel együtt vármegyénk gazdaközönsége minden egyes tagjának külön megküldjük, kérve azok szives igénybevételét, s a szabályzatok értelmében kitöltve hozzánk leendő viszszakuidését, kijelentvén egyúttal már is azt, miszerint a kiállításra vonatkozólag bárminő kérdésben tájékoztatással vagy útbaigazítással, és pedig azonnal akár szóval, akár pedig írásban mindenkor készséggel szolgálunk. Küldemények vagy egyéb megkeresések az országos kiállítás mezőgazdasági bizottsága, címére Veszprémbe küldendők.. Ügyünk sikere reményében, hazafiúi üdvözlettel vagyunk Veszprémberi, 1894. április hóban az 1896-iki ezredéves országos kiállítás Veszprém vármegye mezőgazdasági helyi bizottsága nevében: Gróf Esterházy Móric, cs. és kir. kamarás főispán, b. elnök. Rainprecht Antal, Nagy Iván, Reé Jenő, b. előadó-jegyző,, b. alelnökök. * Felhívás Veszprém vármegye gazdaközönsegéhez! A magyar állam ezredéves fennállásának megünneplése alkalmából rendezendő országos kiállításon, melynek célja hazánk múltját és jelenét teljes hű képében bemutatni, mezőgazdaságunkra nézve ezen célt csakis ugy leszünk képesek elérni, ha sikerüíend hazai mezőgazdaságunk mai fejlettsége mellett őseinknek régi időben űzött gazdálkodását is lehetőleg feltüntetni. Ezen kívánalomnak csakis a rendelkezésre álló régi kutforrásoknak tüzetes átkutatása, és az itt-ott található s a mezőgazdaságnak régi időben űzött mikéntMűkedvelök előadása. — Ápril 21. — Valóban igen szép eszme volt a szombaton szerepelt műkedvelőktől, midőn arra határozták magokat, hogy ama darabokat, melyeket a saját szórakoztatásukra tanultak be oly praecizitással, s adtak elő valódi müveszettel, a közönségnek is bemutassák. Kritikát irni, ily nagyszerű előadásról bajos dolog lenne,- s nem tudom ki lett volna vállalkozó reá; de midőn arról van szó, hogy amint lehet kifejezzük elismerésünket és köszönetünket azon élvezetes estéért, oh, akkor igen szívesen fogok tollat a kezembe. Ha véletlenül egy egész idegen ember be tévedt volna ez este a mi kis színházunkba: az, ki semmit sem-tudott arról, hogy itt műkedvelők szerepelnek, valóban azt hihette volna, hogy egy £ö» városi művészekből alakult társaság gyönyörködteti a pápai publikumot. Önök, akik ezen estét nem élvezhették, nagyzásnak vehetnék ezen állításomat, de biztosítom róla önöket, • fővárosi művészeink sem érezhetik ezáltal sértve magokat. De nézzük csak egy kissé részletesebben ezen estéli programmot: Amint az a szinlapon előre jelezve volt, pontosan 8 és fél órakor Oláh Pali letette a hegedűjét, s a valóban szép és intelligens közönség feszült várakozása közben emelkedett fel a függöny, elibénk tárva a „ Virágfakadás" cimü, kedves kis vígjáték első szép jelenetét. Balogh Viola úrhölgy (Nelli) ós br. Mhwr ur (Kovici Wfor). voUrt ezen jelenet szemólyesitői, s ők már oly ügyesen, oly gonddal játszták ezen jelenetet, hogy a közönség soraiból itt is» ott is lehetett egy önkénytelenül elhangzott : ah !-ot hallani, mint az elismerés akaratlanuli kifejezését. Már ezen jelenet alatt tisztában voltunk azzal, hogy nem közönséges dilettánsokkal van dolgunk, s eme véleményünket nagyban megerősítette a többi szereplő is. Ugy Balogh Viola úrhölgyet, mint br. Bothmer Béla urat első ízben volt alkalmunk színpadon látni, de ha ezt mindnyájan positive nem tudnánk, talán kételkednénk" is azon, hogy első fellépte valakinek ily jól sikerüljön. A sok taps, mivel őket jutalmazták, legyen bizonyság mellettem, hogy a meglepetés és elismerés méltó és igaz volt. Kiss Vilma úrhölgy (Márta, Kovács Péter neje) alakítása rendkívül természetes és hü volt. Egyes jelenetei kiválóan .sikerültek. Mint engesztelhetetlen, zsarnok nö most, aki férjével ugy tesz' amint ö akarja, s mindezekért még csak azt sem engedi meg neki, hogy estónként egy órára a kávéházba menjen; majd a valódi hitvesi hűség és szeretet fényes jelét adj a, amidőn férje válni akar, s kész mindenre, még ámi nehezire esik is, csakhogy férjét szándékáról lemondásra bírja. Br. Bothmer Béldné urnő (Kati) szerepét oly utánozhatlanul természetesen, kedvesen adta, hogy bár ezen darabban szerepe rövid volt csak, valahányszor a közönség őt a színpadon megpillantotta) mintegy elragadtatva tapsolt mindenkor e kedves kis naiv leánykának. ftmBétow (Ödön) »ár megjehüé. sóvel elérte a kellő, hatást, s ügyes maszkirozásánál csak játéka volt ügyesebb. Eme kedves kis vígjáték kedves szereplői legfőbbikét, kit legelébb kellett volna említenem, szándékosan hagytam utoljára. Körmendy Béla ur (Laci) játékát illeti kétségkívül most is, úgymint mindig ha ö szerepel a legnagyobb elismerés. Ez már oly természetes dolog mi előttünk, hogy valóban az ő neve elég ahhoz, hogy ily fajta előadás sikerüljön. Mi pedig már annyira megszoktuk öt, s annyira sze* retjük őt látni a színpadon, hogy nélküle egy jól sikerült műkedvelői előadást el esm képzelünk. (Ez már nagyon is sok. A szerk.) Taps ós éljen a szerény jutalma csak műkedvelőinknek, de hisz ök többre nem is számítottak, s ha ez nekik elég jutalom, ugy a közönség osztatlan elis* méréséről nyugodtak lehetnek, mert mindegyikből volt sok, de mind meg is volt érdemelve igen! Méltán »volt központja az estének Kiss Vilma úrhölgy monológja. Félek, hogy igen sok ismétlésbe bocsátkoznám, ha részletesebben akarnók ezén számmal foglalkozni, mert egyebet róla dicséretnél, a legszigorúbb kritikus sem mondhatná. Ne vegyék tehát t. olva=sók rosz néven tőlem, s ne Ön, a legszeretetreméltóbb menyasszony, hogy ily röviden végezek e számmal, de tollam gyenge lenne a megérdemelt .elismerés hü jellemzésére. És itt ismét, a közönségre hivatkozom! Hányszor tapsolták meg e jelenet közben és után' Q nagyságát nem tudem határozottan,* de ha ő mindannyiszor" a lámpák elé kijött volna, mi talán még most is öt tapsolnánk,