Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-12-02

'^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroiikiűt rendkívüli Számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak viasza. is A.lapnak szánt közlemények a IN v szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. PAPAI LAPOKi Előfizetési díjak Egy évre 6 frt - Eól évre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. •— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30 kr. A dij előr e fizetendő. Bólyegdij mindig külön számittatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai 2^ liirlapközvetitő iroda) küldendők Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. - lile oiiciiok, Nem győzzük elég sokszor hang­súlyozni, hogy bármily tökéletes állami, megyei és községi berendezkedésünk le­gyen is, a minden irányban való egész­séges-haladás feltétlenül szükségessé te­szi, hogy a társadalmi munkát ne nél­külözzük'. Valljuk ezt a felfogást főleg a mi ügyeinkre, mikor a tennivalók egész lán­colata kivan elintézést. És éppen a sok teeudő, ha terhesen is szakad egyik-másikunk nyakába, annak nőni szabad laukaszlólag hatni, hanem ellenkezőleg. Valóban itt, közöttünk a méltó bizalom számosakat a nobile ofii­éi uniókkal sujt, de mindez azért van, níert a társadalmi feladatok iránt való érsek csak kis körre szorítkozik. Egy általánosan tudott dolgon, ne­vezetesen azon, hogy nálunk a társa­dalmi feladatokat csupán kevesek telje­sitik fáradhatatlan tevékenységgel, — nein akarunk rágódui. A dolog mindenki előtt szembeszökő és világos. Viszont haszontalan, mert sikertelen Iamentáció­kat nem kiváuunk megereszteni, azon sopánkodván, hogy miért vau ez igy 1 ajiórt nem tudnak a mi társadalmi moz­galmaink megerősödni; miért nem fog el mindenkit a társadalomban a kötelesség­nek "amaz érzete, melyből az eredmények fényes sorozata következnék. Van azonban a nobile officiumok kö­zött egy igen jelentékeny, értjük azon tisztelt urakat, a kik a vármegyei tör­vényhatóságban képviselik érdekeinket. A dolog ugy áll, hogy ha egyik­másik apróbb mozgalmainkban nincs is meg a kívánatos érdeklődés, az lehet igen sajnálatos eset, de nem oly túlságos baj; ám az, ha könnyedén keresztül siklunk azon kötelesség teljesítésében, melylyel a vármegye órdekeiuek tartozunk, ez már igen is baj, megboszulhatja magát és szó nélkül nem hagyhatjuk. De voltaképpen jogos felszólalásun­kat nem is azokhoz adresszáljuk, a kik virilisi jogok alapján nyertek törvényes jogot a megyei közigazgatásban; mi fő­leg azokhoz.fordulunk tiszteletteljes föl­hívással, a kik a polgártársi bizalom folytán szereztek ott mandátumot és a kiknek épp e miatt a közérdek iránt, melegen keli érdeklődniük. Am a viri­lisek a vagyon jogán foglalnak helyet, ők — bogy ugy mondjuk — a saját bőrüket óvják; ám a választott törvény­hatósági tagok mandatáriusai a népnek, szülővárosuk érdekeinek; nekik köteles­ségüket éber figyelemmel kell teljesíte­niük. Mert hogy egész kereken és hime­zés-hámozás nélkül nyilatkozzunk, most a dolog ugy áll, hogy a vármegyei ad­minisztráció egyetemleges minden ügye iránt uincs meg a törvényhatósági bi­zottság együttes érdeklődése. Igen is van érdeklődés a személyi, az úgynevezett „szenzációs" ügyek iránt, de mihelyt ezek tárgyalása kimerül, alig marad valaki a megyei szókház közgyűlési termében, mintha a törvényhatósági élet csak azért kreáltatott volna, hogy a tisztelt tagok kibeszélhessék magokat egy-két szájok ize szerint való kérdésben, meg aztán választhassanak. A modern haladásnak kell már egy­szer ezekbe a termekbe beköltöznie, ne legyen a jelszó a régi, patriarchális idő­nek dalban kifejezett jeligéje: „Az al­ispán kalapomra rózsát tett; 1 ; hanem legyen jeligéje: a munka. Az állam élet minden fázisa nagyon fontos közkérdé­sekben jut a megyén kifejezésre. Mert nem vethető ez ellen az a kifogás, hogy a megbízatás nagy anyagi áldozatokkal jár. Ezt Hz előtt kell kinek­kinek meggondolnia, mielőtt a megbíza­tást elfogadná. Ha a megbízatást el­vállalta, csak egy és szigorúan teljesí­tendő feladata jut, annak tökéletesen megfelelni, meleg érdeklődésével ós mér­legbe vetendő érveivel. Ehhez pedig vi­szont az szükséges, hogy a megye, város közdolgaival offó legyen; a ki csak ügy mellesleg figyeli és tanulmányozza a köz­igazgatást ós annak üléseit olykor láto­gatja: az a közigazgatás dolgaiban vi­lágosan uem lát. Két óhajtással fejezzük be cikkün­ket: az egyik az, hogy e fontos nobile officium iránt mutatkozzék meleg, ha­tározott érdeklődés; második az, hogy főleg azok szívleljék meg, a kikhez ir­tuk, ne pedig azok, kik a megyei élet­ben eddig is oly.lelkiismeretes munkás­ságot fejtettek ki, és a kik épen ezért jelentékeny sikereket mutatnak föL köz­pályájukon. Alispánunk jelentéséből. Vármegyénk alispánjának folyó évi szeptember hó 15- és november lió 15-ike közötti időszakra vonatkozó terjedelmes jelentéséből közöljük kivonatosan a kö­vetkező általáuos érdekű részeket: VtJentartás és közlekedés. ELözutaink az októberi rosszabb idő­járás dacára is jóknak mondhatók. A fed­anyagszállitás az egész megye területén, a legnagyobbrészben már befejeztetett, az átvétel pedig nov. 14-én kezdetét vette ós ez idő szerint is folyamatban van, ugy a közutakon a f. évben újból épített és javított műtárgyaknak felülvizsgálata is. A törvényhatósági közutak törzs­könyvezési munkálatát, mely jövő évi május 1-én fogja kezdetét venni, a köz­igazg. bizottság Badnay József budapesti mérnöknek ítélte oda, ki is, a törzsköny­vezést kilométerenként 26 frt 68 krért vállalta el. Útadó alapunkban levő készpénz összege 30,130 frt 08 krt tesz ki. Népnevelés. Az oktatás vármegyénk összes nép­iskolái tanintézetében kezdetét vévén, a tanítás rendes menetében — általában véve — akadálytalanul folyt. A veszprémi áll. polg. fiúiskola épület tervrajzát a kultuszminisztérium szak­közege már elkészítette, és az, az iskolák modern kívánalmainak minden tekintet­ben megfelelő*. A pápai polg. leányiskolánál s a herendi áll. elemi iskolánál szervezett tanítónői illetve tanítói uj állások betöltettek. A kisdedovodaügy fejlesztése ügyében Pápán a községi kisdedovodánál rendezett 6 heti dajka tanfolyamban 9 növendék ve vén részt, azok közül 8 sikerrel állotta ki a vizsgát. Közülük 6 ^növendék 20—2Q frt államsegélyt élvezett. Az uj tanfolyam nov. hó 12-én nyillott meg, még pedig ugyancsak a Pápa városi kisdedovodánál és az irgalmas nővérek óvodájában. Ek­ként a jövő tavaszra a kellő számú me­nedékház vezető dajkákban hiány nem fog lenni. A községek és hitfelekezetek által fenntartott elemi iskolákban működő ta­nítók és tanítónők fizetésének rendezésé­ről szóló 1893. évi XXVT. t.-c. végrehaj­tása tárgyában kiadott utasításban előirt eljárás jelentékeny részben már befejez­tetett. Közegészségügy. A heveny fertőző kórok közül a hökhurut 1 községben, a roncsoló torok­lob pedig 2 községben járványosán ural­gott, ezenkívül QZ utóbbi betegség, ma­gában a székvárosban és több községben szórványosan mutatkozott; ezen körül­ményt leszámítva a közegészségügyi ál­lapot kedvező volt. Minthogy a roncsoló toroklob szór­ványosan több helyen mutatkozott, a vér­savó (gyógyszerum) beszerzése iránt in­tézkedtem, ezen gyógyszer eddig csekély mennyiségben volt kapható, és ez ideig csakis a devecseri járás területére tudtam küldeni, mert ott a roncsoló toroklob esetek gyakoriak. Az emiitett gyógyszer a szókvárosi gyógyszertárakban kapható ugyan, — a mennyiben azonban a szérummal való kezelés sikeresnek mutatkozik, — intéz­kedni fogok az iránt is, hogy az nagyobb mennyiségben beszereztessék ós hogy a szükséghez képest a szegényebb osztályú lakosság által is igénybe vehető legyen. Végrehajtás alatt áll továbbá a bel­ügyminiszternek a Graliczia és Máramaros felől fenyegető kolera vész bekurcolásá­nak megakadályozása iránt kiadott ren­delete. A közegészségügyi személyzetben változás nem törtónt. Dr. Kövi Jószef pápai járásorvos a tiszti orvosi vizsgát jó sikerrel letette. Betegápolási alapunkról jelentésem most sem lehet kedvező; nagy a kint­levő hátralók és az évről-évre szaporodó költségeket fedezni képtelen az alap ós nem is hiszem, hogy bármilyen erélyes eljárás mellett is, pótadó emelés nélkül kedvezőbb eredmény elérhető legyen. Vegyes természetű ügyek. A községi ügyek körül tanúsított hanyag eljárás miatt az évfolyamán több" jegyző ellen fegyelmi eljárást rendeltem el, sőt 6 jegyzőt kénytelen voltam állá­sától is felfüggeszteni. A személy- ós vagyonbiztonságról ezúttal sem jelenthetek kedvezően, mert azt egyrészről a. pápai járásban a cigányok által elkövetett merénylet, másrészről pedig az enyingi járásban elkövetett gyilkosság és gyilkossági kísérlet jelentékeny mérvben megzavarták. A cigányok merénylete alkalmából nagyon is indokoltnak tartom, hogy a de­cemberi közgyűlésből ismételten irjon fel a megye a belügyminisztériumhoz és kérje az e tárgyban alkotott szabályrendeletünk jóváhagyását. Tűzrendészet terén jelentékeny ha­ladás észlelhető. — Megyénk területén szept. 15-től nov. 15-ig 22 ízben volt tűz­vész, 95,218 frt 59 kr értéket pusztítva el, melyből biztosítási kártalanítás utján meg­térült 57,822 frt 77 kr ós igy az elpusz­tított ós fedezetlen érték 37,395 frt 82 kr. Kossuth Lajos turíni lakóházának megvásárlására 93 frt 63 kr, Rákóczy Ferencnek Beregszászon felállítandó szob­rára 76 frt 56 kr, Irányi Dániel siremló­kére 175 frt 13 kr, a siketnémák váczi országos intézete javára 150 frt 40 kr folyt be. A Jókai-kör estélye. — November 24-én. — Jókai-körünknek ezen estélye alkal­mával a városi színházban, a legnagyobb­részt a körnek tagjai közül megjelent intelligens közönség a minő gyönyörrel élvezte a zenekar kellemes zenéjót, épp oly mértékben mulatott Harmos Zoltán­nak, az irod. szakoszt. előadójának ér­dekes vígjátéka: »A költők*- és mű­kedvelőinknek kedves előadása felett. Legutóbbi estélyével is szépen meg­mutatta a kör, hogy él és működik, hogy hivatásának városunkban mindenkor meg fog felelni, hogy tud produkálni, olyant is, a mely szivet-ieiket gyönyörködtet, a mely magas színvonalon álló szellemi élvezetet nyújt a hallgatóknak. Hogy azon nemes és magasztos cél, mely a kör zászlójára irva van: „a nemzeti művelődés -kifejtése, ápolása és terjesztése társadalmunkban 11 , ezentúl még inkább beteljesedik: biztos reményünk van rá, már annál fogva, is, mert örömmel ad­hatunk hirt arról, hogy a körnek sikerült T 1UC 1 • Egy csapodárhoz. Irta : G. J. Közli: Veremund. Hát csak azért szítottad a lángot, Hogy hidegen gyönyörködjél benne ? Hogy midőn most föllobogni látod, Pelre osonj gyáván, kárörvendve ? Nem ismered a lányka hü szivét, Hogy játékod oly könnyűnek hivéd ? Fölébreszted zsenge szerelemre. Alvó szive lázasan földobog; Szeme titkon rajtad vész merengve, Rejtett lángja szüzén feléd lobog. Arcán hajnal gyül, ha neved hallja, S álmodozva téged ölel karja. Miattad sir öröm- és búkönnyeket, Benned remél, csak te vagy vigasza. MoBolyg az ég, az élet üdv — veled, Tenélküled zord, rémes éjszaka. Nincs egy sugár, mely fényt derítene, Ha elhagyod, szive szakad bele. Elhagyni? — Nem, te el nem hagyhatod! Bálvány gyanánt imádtad egykorpn. Rajta pihent fáradt gondolatod, Mint utazó a zöld oázokon. Csillagod volt, utadat jelölő, Szivárvány, mely fellegből tör elő. Elhagyni? — Nem, te el nem hagyhatod! Őszinte volt, nem csalt meg tégedet Hiu kincscsel sohsem "ámitgatott, ÍDe nem is kért, csak puszta szivedet. — Ég átka sujt, ha mégis elhagyod, Kit szerettem­, — ha hűtlen megcsalod. Leánykérőben. — A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — . . . Azzal a szilárd elhatározással léptem a szalonba, hogy ma megteszem az utolsó lépést! S miért is ne tenném meg ? A leánynyal már tisztában vagyok ... van ugyan egy riválisom, de hát az csak egy — törvényszéki aljegyző és végre is olyan — jó gyerek! Reményiem, ha vá­lasztásra kerül a dolog: az „öreg ur" nem fogja megtagadni jó ízlését. Meglehetős belső felindultságom ós szívdobogásom dacára — nyugodt külsőt erőltetve magamra, diszkréten kopogok a dolgozó ajtaján s egy mólyhangu „szabad" után szemközt állok leendő apósommal; — ugy látszik ebéd utáni szendergósóben zavarhattam meg, mert akkor tette le kezéből a „Budapesti Szemlét"-t. — No, ez rossz jel, gondoltam ma­gamban s gyanúsan sandítottam az író­asztal mellett ásítozó papírkosárra, — de egyúttal vigasztalódtam is, látva, hogy az „öreg ur" szokott előzékeny modorá­val, mosolyogva kínál meg üléssel. — Eleinte természetesen köznapi dolgokról ós eseményekről beszélgettünk, megtár­gyaltuk az uralkodó politikai rendszert, megkritizáltuk az asszonyokat és szidtuk a rossz közigazgatást .. . végre neki buz­dulva, előadtam idejövetelem tulajdön­képen! okát. — Mint tudni méltóztatik, ón segéd­fogalmazó vagyok a belügyminiszteri­unban. — Igen, fizetés nélkül 1 — Hm! Igen, sajnos, fizetés nélkül, de óira* és jelleggel 5 néhány hét múlva azonban—Ö Ekszéllenciáj a kegyes kine­vezése által tisztességes ekszisztencia lesz számomra biztosítva . . . ma-holnap beüt a közigazgatás államosítása . . . egy kis protekció ós menni fog! — Ezzel egyet pödörítettem serkedő bajuszkámon . . . — Nos, ez igen szép - őszinte szív­ből sikert kívánok. — Főnökeim szeretnek, birom kol­legáim becsülését, - a hölgyeknél deli táncos ós ügyes társalgó hírében állok,— szóval karrierem bizonyos ! Ezeket előre bocsáitva, bátor leszek kórelmemet rövi­den előadni ... — Valóban kíváncsi vagyok. — Mikor Isten az első embert terem­tette: Ádámot — oldalbordájából . . . — Ohó barátom, csak nem akar itt nekem a bibliából-mesélni?! 1 — Bocsánat, — ezt bevezetésül mondtam — ... de ha Móltóságod pa­rancsolja, rögtön a dologra térek. — Hallgatom barátom, csak beszél­jen. Én egy alkalmi sóhajt jól-rosszul elnyomva, folytattam: — Innen-onnan kilenc farsangot él­veztem át mostanáig s felesleges említe­nem, hogy ez idő alatt számtalan szebb­nél-szebb, bájosabbnál-bájosább hölgy for­dult meg szemeim előtt, — s nem tudott csak egy is lebilincselni! — De most rab vagyok, rabja Méltóságod legkedvesebb leányának: az aranyos Bibiskének, kihez hogy örökre, elválaszthatatlan láncokkal lehessek hozzá fűzve — ezt kérem éu Méltóságodtól! — Tudja kedves barátom, ez mind igen, szép, s ha az én személyemről lenne szó, szívesen- mondanék „igent", de hát ebben a leányom fog határozni .. . előbb vele fogok beszélni, s a választ rövid időn fogom kedves öcsémmel közölni. Addig is Isten áldja! A viszontlátásig. Mosolyogva, barátságos kézszorítás­sal biztatva bocsátott el az „öreg ur", én pedig ezernyi gondolattal fejemben, ro­hantam a szabadba . . . Több mint bizonyos, hogy az enyém lesz. Hisz mindig mosolygott, ha túrra kértem, s most is érzem puha kacsóinak villamos érintését, mikor a tánc alatt összekerültünk . . . Persze ! Persze ! . . . Vígan dudorászva, fütyürószve értem a Stefánia-utra, hol egy csendes padon a világ legboldogabb emberének álmodtam magamat •Lehunyt szemeim előtt olyan édes képek gomolyogtak, hogy akármelyik pik­tor megirigyelhette volna tőlem ! . . . Bírcsak most is ott álmodhatnám ... Harmadnap türelmetlenül, izgatotian futottam át a lapokat, — semmi! A „hi­vatalosában a riválisom alügyószi kine­vezése egy kissé meglepett, de meg nem ijesztett. De pénteken ravasz mosolylyal tette Zsán a lapokat kávém mellé, s íme a „Hymen" rovatban következő sorok ra­gadják meg figyelmemet: „Dr. Seprüs Gábor kir. altigyész tegnap jegyezte el Kányay Soma kir. törvényszéki elnök szeretetreméltó és bájos leányát — Bibiskét. u Váltig dörzsöltem kidülledt szeme­imet, megtapogattam égő homlokomat, — nem változtatott a dolgon semmit. Forgott velem a világ s olyan kü­lönösen néztek rám az emberek! Hiva­talomba érve első dolgom volt kérvé­nyemet beadni 2 hónapi fizetési előleg ós hat heti szabadság idő iránt . . . Majd Olaszhon mosolygó éghajlata talán gyógyulást hoz, — s ott az Adria kéklő tükre mellett elmélkedhetem a női mosoly és kézszorítás valódi értékéről. Dr. Ródy Lajos. A Mikulás. (Egy boldog férj reminiszcentíája.) — A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Boldog vagyok. Aranyos élet, ez a házas élet. Én mondom. Tizenöt óv óta viselem ez aranyos nyűgöt, s noha voltak boldogságom egén néha-néha egy kis hamar tünö felhők, egészben véve ugy telnek napjaim, hogy nem vágyom még a bolgár trónra sem. Ma különösen fel­elevenedik agyamban a mult memóriája. Jó kedvem van. Éppen most szavaztam meg ón és a feleségem a küi- és belügyi tulkiadásokat. A belügy az én resszortom, mely néha kiterjed a zárórán tuli időre is. De legyen elég. Mikulás, Mikulás. Mennyi kedves gyermeki kacsó ütődik tapsra, s mennyi kis gömbölyű arcra hú­zódik az öröm ós félsz vegyitett érzelme ! Mennyi ecsetre való kép születik meg amaz idyllben, mit házas életnek neveznek. Magam is már tizenöt éve megün­neplem e napot. Ez is boldogságomhoz tartozik és voltaképen Mikulásnak köszön­hetem, hogy Hymen berkeiben oly csen­des boldogságot találtam. Öreg legényke voltam már tizenöt óv előtt is. Bizony az élet vihara meglehetősen letarolta bogár fürteimet. A törülköző volt az ón fésűm. Aztán blazírt voltam nagyon. Á nókhöa eljártam ugyan, de nem náluk; m. -

Next

/
Thumbnails
Contents