Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-12-02
e gy ?i3* an alkalmas helyiséget: Otthont a maga számára megszerezni — a volt Balkör-íéh terem bérbevételével —, i a mely. aztán lehetővé teszi a házi-estélyek gyakori rendezését és a tagoknak mindennap összejövetelét is. Nézetünk szerint pedig csak ez az egyedüli. mód ; mely-a körnek létét és felvirágzását biztosítani fogja hosszú időkre. -. Tudósítóink referádáit az egész estélyről a. következőkben adjuk: Boldogult riporter-koromnak már, már halványuló emlékeit ébresztette föl Szerkesztő ur megtisztelő bizalmával: hogy irjak a „Jókai-kör 1 estély érői. Akkor volt az — nem is ám olyan régen, — a mikor derék műkedvelőink szép előadásaiban legközelebb volt alkalmunk gyönyörködni. A vezércikktől a szerkesztői üzenetekig, a füzfa-poéták orthograíiai baklövéseitől a legbokrosabb sajtóhibáig mindent megcsináltam, minden redakcionális kínszenvedést örömest átszenvedtem ezért az egy rovatért, ezt gyönyörűség volt megcsinálnom. Az is volt akkor az álmom, hogy egyszersmindenkorra fölcsapok kritikusnak ... De hát az idők változnak. S a rómaiak, germánok s egyéb, .különben nagyrabecsült nemzetségek „corpus juris"-ai éppen alkalmasok arra, hogy — forgatván őket — legszebb álmainkról is megfeledkezzünk. De hát végre is — köszönet Szerkesztő ur bizalmának s egyben bocsánat a talán kelleténél több szubjektivitásért — a regi kedves toll ismét kezemben van ; a régi kedves toll, mert hiszen a régi jó ismerősökkel van újra találkozásom. Régi jó ismerős mindjárt -a „Költők" irója: Harmos Zoltán, a ki uj darabjával uj jelét adta tehetségének ós azok a derék műkedvelők is egytöl-egyig. A liossini szivbelopózó, melodikus muzsikáját ... de hisz 5 ez nem az ón dolgom. Átadom itt az irást szakavatotabb tollnak. A zenekar „Nyitánya." Ez alkalommal volt a kor zenekarának első lellépése. Nagy érdeklődéssel, mondhatni kíváncsisággal vártuk a zenekar első szereplését. Azt ugyan tudtuk, hogy három kiváló erő buzgólkodik a zenekar ügyében, azt is tudtuk, hogy a próbák serényen folynak a „Barát-utcai helyiségben,"" meg hogy városunknak minden számot tevő muzsikusa nagy szorgalommal és lelkesedéssel szenteli erejét az ügynek. Ezt mind tudtuk; arról azonban, hogy mily készülettel áll elő a zenekar ós hányadrészét váltja be a hozzá fűzött várakozásnak — mégcsak homályos sejtelemmel sem birsünk. Annál nagyobb tehát örömünk, hogy a zenekar első felléptének alkalmával fényes diadalt konstatálhatunk. Diadalt, melynek dicsőítéséhez méltó szavakat ha nem is találunk ugy érezzük, hogy érzelmeink mélységein egy szem igaz gyöngygyei gazdagabbak lettünk." Előadatott liossini „Az olasznö Algírban" cimü operájának a nyitánya, melybár nem tartozik a nagy olasz dalmü-iró legklasszikusabb alkotása közé, de gazdag dallamosságánál, élénk motívumainál s mindenek felett tiszta átlátszó szerkezeténél fogva könnyen megérthető és élvezhető. Szerencsés választás volt bemutatóra, mit az előadás korrektsége is bizonyít. A harmóniai tisztaság, a dinamikai kifeje* zesek mind jók ós kellőkép érvényesültek voltak. A solo részek (hegedű, clarinet.) precizitással, az együttesek tömörséggel a forték elementáris.erővel hatottak elannyira, hogy a fellelkesült közönség frenetikus tapsvihara nem csendesedett le mindaddig, mig a karnagyi pálca jeladására a szép nyitánynak első akkordjai újra fel nem zendültek. Igy hát kétszer volt szerencsénk élvezni a gyönyörű előadást, melyért el nem mulaszthatjuk Őszinte elismerésünknek kifejezését, s inig a zenekart a maga egészében szívből üdvözöljük, mulasztást követnénk el, ha meg nem emlékeznénk külön is azokról, kik zenei tudásuknak egész készletét bocsátván közre, talán legnagyobb mértékben járultak az estnek fényes sikeréhez. Mindenek előtt Vid Károly ügyvéd és nyug. törvsz. biró urat emiitjük, ki dilettáusoknál ritkán található szakértelemmel kezeli a karnagyi pálcát. Gáty Zoltán hegedűművész és zeneszerző, az ev. ref. főiskolának ós a polg. leányiskolának ismert és kedvelt ének- és zenetanára hang versenymesteri szerepót biztos kézzel viszi. Kram aszta Imre kir. aljárásbiró, jeles zeneértő, főkép a fuvó hangszerek tanítása körül fejt ki a nemes ügyhöz méltó buzgalmat. A zenekar tagjai egyébként a következők : 1-ső hegedű : Gáty Zoltán, Bódai Zsigmond, Rácz Elemér, Kemény Béla, Krancsák József. "2-ik hegedű: dr. Hirsch Vilmos, Hermán Pál, Lángó Ignác, Steiner Hugó. Viola: Tscheppen Alajos, Kakas Perenc. Celló : Kramaszta N. Nagybőgő; Vermes Lajos, Sinkó Pál, Makai János. Fuvola: Tamás Gábor. Clarinet: Pakrócz Kálmán, Oesterreicher Arnold. Vadászkürt: KramasztaImre, Kiss Ödön. Trombita: Brandl N., Jilek Perenc, Pala N. Üstdob (Tiinpani): Kis József. Nem lennénk igazságosak és méltányosak, hahogy elhallgatnánk azt, miszerint a „Jókai-kör" zenekara nagy sikerének okai másrészt a legközelebbi években városunkban tapasztalt zenei élet fellendülésében rejlenek, mihez az első impulzust az ev. ref. főiskola adta c-zdőtt öt évvel, mikor kebelében ingyenes zenetanfolyamot nyitott a lehető legszerencsésebb kezek közé lóvén annak vezetését; ugy hogy a „Jókai-kör" zenekarában a főiskola nem kevesebb mint kilenc taggal van képviselve. Kitartás, szorgalom még igen sok szépnek lehet szülője. A műkedvelők szinielőadása. Igy ni ... és most újra én következem. A gyönyörű uyitány másodszori elhangzása után jött a Harmos darabja. Unger Izabella (Gizella) és Harmos Etelka (Irén) úrhölgyek mindjárt a kezdő dialógusban teljességében mutatták be kedves niiivószetöket. Első : az okos, szerető rokont (a ki rettenetes ostobaságoknak tartja ugyan — a minthogy igaz is ! — Rettegi ur verseit, de Irén kedveért kész azokat mégis végig szenvedni. Igazán nagy áldozat— második a kis újdonsült ós végtelenül naiv asszonykát i'a kinek csak az a rettenetes nagy keserűsége, bogy a férje reá nem — féltékeny) mindvégig kedvesen, szépen alakították. Doktorics Jerta úrhölgy i Böske.) is igen ügyesen forgott kurta kis szerepében és csak sajnálni lehet, bogy egy kicsit több tenni és mondani valója nem akadt. Eppeu igy Molnár József < Árpás) ós Csiba Imre. (Bodor) párbajsegéd uraknak is, hogy eredeti humorukat (mit igy csak puszta megjelenésükkel árultak eli érvényesíthették volaa. Varga Rezső ur i'Abellán) szintén a tőle már megszokott ügyességgel adta a becsületében sértett, s minden áron lőni, gyilkolui akaró férjet. Es „veiiios ntme ad forlissimos" . . . Hogy azonban komolyan ne vegye valaki anéhai életiró eme megtisztelő »pithetonat! Egyébiránt azok részéről, a kik látták a két hős férfiút ott a „vadon erdő kellős közepében" s a—segéd urak háta mögött remegni, e tekintetben, azt hiszem fölösleges a figyelmeztetés. Személyesitöik Kis Tivadar (Reteki költő— "Wecker) és Nagy László {költö=Hazafi-Verái avagy Csornai) urak dicséretéül csak annyit jegyzünk meg, hogy alakításuk a régi ismert fényben ragyogott és — egymást multák felül, minek bizonysága az általános derültség, mit jóizü játékuk keltett s a zajos tapsvihar, melyet kaptak. A megérdemelt tapsból különben kijutott a többi szereplöknek, valamint szerzőnek is, a kit előadás végeztével a lámpák elé hivtak. Ezek után még csak azon óhajunknak adunk kifejezést: vajha a többi „régi jó ismerösök u-kel is (mert vannak ám !; mielőbb találkozásunk lehetne! —/// —a. Társasvacsora és tánc. A szépen sikerült előadás után a színházból a „Griff' szálloda nagytermébe jött össze mintegy 60 tagból álló társaság, kedves műkedvelőinknek — kik teljes számban megjelentek — tiszteletére rendezett vacsorára. Itt Fenyvessy Ferenc, a Jókai-kör elnöke köszönté fel az összes szereplőket; megköszönte szives közreműködésüket, elsőben a műkedvelő hölgyeket éltette, majd a zenekar tagjait ólén Vid Karol karmesterrel, továbbá a vigjátók szerzőjét Hannos Zoltánt, végül a műkedvelő urakat. Tiz óra után izegni-mozogni kezdett a fiatalság ós csakhamar táncra is perdült Lángó Náci zenéjére. Éjfélutáni órákig volt együtt a társaság, a szép és nem szép nemű aranyifjúság pedig táncolt hévvel, víg keclélylyel, a mig csak a nóta tartott, A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk: Leányok: Barthalos Olga, Berger Anna, Doktorics Jerta, Harmos Etelka, Harmos Zolna, Horváth Ilona, Horváth Margit, Lazányi Róza, Sebestyén Juliska, Szentmihályi Katinka, ("Győr;, Unger Iza!jella,"\Veber Olga. Asszonyok: Doktorics Sámuelné, özv, Haunig Ferencné, Horváth Károlyné, dr. Kapossy Luciáimé, Sebestyén Dávidnó, özv. Soós Ignácné, Sült Józsefné, Vesztei; Henrikné, Weber Rezsőné. Vidéki levelezés. S.-Vásárhely, 189-i. nov. 26. Tekintetes Szerkesztő ur! Miután azt hiszem, hogy némi szolgálatot tehetek jelen soraimmal a mi vármegyénk hírneves szöllöhegye érdekében, röviden megírom a nov. hó 24-ón délelőtt Somlyó-Vásárhelyen lefolyt zajos közgyűlést, melyet a „nagy-somlyóifilloxera védekező egyesület" tagjai rendeztek. Nagyon szomorú és majdnem megmagyarázhatlau az a körülmény, hogy nagy fontossága dacára is különösen az intelligens elem és nagyobb szőlőbirtokosok oly kevés számmal jelentek meg. Az Esterházy Ferenc gróf elnököt helyettesítő Bezerédj István alelnökön kivül ott volt GyörfJ'y Géza egyl. titkár, Chernél Antal, Mcntler Lajos, Barthalos István, B">'k János, Giay Károly, Békefy Elek, Pumper Imre. ügyvéd, Schill körjegyző, Kolb Lajos és még a kisbirtokos osztályból többen, A titkár által felolvasott elnöki és titkári jelentós alatt is már kezdett a fölséges nép zsibongni és zajongaui; a pénztárnok által bemutatott számadást némi megjegyzéssel elfogadta a közgyűlés, ós a szokásos felmentvónyt megadta. Do a közgyűlés főmomentuma volt az egylet jövője fölötti határozat, mert mulattam akkor, hanem rajtok. Bolondnak tartottam, a ki a házas élet nyűgét veszi fel, mikor a pányva nélkül való élet az igazi boldogság. Hisz a szabadság az az elévülhetlen eszme, melyet az emberi akarat, mint kincset őriz, mikor megvan s teljes erejével harcol utánna, ha már elveszett. o Minden cinikus embernek Vanjpaszsziója. Nekein is volt. Szerettem a c kisgyerokeket. A gyerekek is szerettek engem a ,,bácsit." Ha csak tehették, nálam voltak. Garszon. lakásom bútorait bátran turkálhatták össze. Nem bántam. Minél jobban eveztem a kopaszodás országa felé, annál jobban kóválygottagyamban egy-gyatra gondolat. Ezek a gyerekek annyit beszéltek össze-vissza, hogy sokszor mégleptem magamat, a mint Mariskára gondoltam, Mert Mariskának hittak a í&lkemet. A gyerekek csak ugy fáradoztak, mikor Mariskáról volt szó. Milyen leány azj hogy idáig tudja vinni a sziveket. Szerettein volna látogatót tenni uálok, d-j nem érne az , semmit; Mariskát nem látja férfi vendég soha! Jobban őrzik, mint a Hespsridák kertjében az arany Már nagyon bolondja lettem pedig a gondolatnak. Mariska volt eszemben kapuciner mellett is, zárórán tul is. Nem esett jól semmi. A garszon-ólet gyönyöreitől undorodtam. Több estét töltöttem otthon, mint künn. Hogy menjek hozzájuk 'i Ilyen tépelődések között hónapok teltek. December hatodikára virradtunk. Tartós csipős hideg húzódott a tájra. A Szem.ssy gyerekeknek veresre szítta ki orrát a fagy, a hogy kora reggel berontottak hozzám, -— Jó reggelt bácsi! Tudj a-e mi van ma V — Tudom. Hatodika. Még 25 nap múlva Jészen Krisztus feltámadása, vagyis nekem elseje. — Az ám, csakhogy ma van Mikulás napja. — Igaz! —Vájjon jön-e hozzánk Mikulás, gondolja-e bácsi ? Ettől a kérdezéstől egyszerre átváltozott a leikern. Kalamajkát táncolt a merő örömtől. Meg van a kivihető plánum. Egy .Mikulás előtt szabad a vásár, azt bebocsátják a földi paradicsomba. A gye* rekeket felbiztattam szép szóval. Várhatjátok a Mikttlásfe. 9» bigfcQs I A. l?g* nagyobbnak a Gyulának meg egy névje; gyet adtam, a névjegyre ezt írtam a mamának: „Nagyon szeretem ezeket a kisgyerekeket. Ne vegye rossz néven, de ma betolakszom családi szentélyébe, mint Mikulás. Azt hiszem szives fogadtatásra fogok találni." A válasz ez volt: „Várjuk mindenesetre." Pompásan nyélbe ütöttem ezt a \ dolgot. Este csakugyan megjelentem. Várt j rám az egész család. Mariska is ott állt j a gyerek sorban, csak az ő szép piros ; ajakán táncolt pajkos mosoly, a gyerekek \ arcáu néma csodálat meg a respektustól | eredő félsz cikázott váltakozva. Minden gyereknek hoztam valamit. Mariskának a legérdekesebbet: a szivemet. A ki ezek után is kíváncsi tudni, mi történt, annak elég magyarázatot ad a feleségemnek parancsoló, neheztelő, szemrehányó szava, a kinek egy Stuart gallérra nem engedélyezhetvén a költséget, (hja lapos bugyelaris) ily szavakra fakadt épen e percben. — Ugyan minek is jöttél házfcüznézöbe, te gonosz Mikulás, — te . . , Vertier László* t. i. az egyleti titkár előterjesztésére & zajongó többség az egylet feloszlása mellett kardoskodott, csak azért, mert hallották, hogy az egyesületnek majdnem 4000 frt tartozása van; de ezt Barthalos István lelkes fölszólalásával és odautalásával, hogy eme tartozás megszüntethető 1-2 év alatt, ha a tagsági dijak rendesen be lesznek fizetve (mivel az idén csak egyetlenegy tag küldte be tagsági diját) és ha egyáltalán egy kis érdeklődés lesz csak ébresztve emez életrevaló és nagyon fontos egyesület iránt, mert a mint a számadásból kitűnik, igen szépen jövedelmez a circa 12 holdnyi devecseri szölőtelep, a nri most mikor már a kezdet nehézségén tul van, csak kedvezőbbre fordulhat, — meggátolta és Györffy Géza, Barthalos István, Schill, és Beck János urak által folytatott hosszabb polémia eredménye az lett, hogy az elnökhelyettesitö alelnök az egylet megszüntetésére vonatkozó pontot a napirendről levette s Barthalos István egyl ti tagnak köszönhető tehát, hogy az egylet még mai napon feuáll. Mivel azonban igen nagy a közöny az ui-ak részéről, ós nagy az ellenszenv a nép között, a ki csak a tagdijak fizetése elöl akar szabadulni, továbbá miután a különben szépen virágzó szölőtelep egy kissé messze esik a Nagy-Somlyótól, s miután emez ellentétek a tisztikarban is nagy változást fognak bizonyára előidézni, igy emez üdvös intézmény jövője nagyon kétséges. Tekintettel arra, hogy a Somlyóhegyen, habár lassabban, de mégis kezd terjedni eme veszélyes féreg fellépése, nagyon üdvös ós kívánatos volna, hogy az érdekelt birtokosok vállvetve egy erős ós újjászervezett tisztikarral minden erővel odahatnának, miszerint a fölmerült ellentétek kiegyenlítetnének és az egylet phoenixként újra kikelne hamvaiból, hogy ezáltal áldásos műküdósót érvényesíthetné! Midőn azután délben Bezerédj István halaszthatlan sürgős magánteendői miatt kénytelen volt a vonattal elutazni, egyhangúlag Pamper Imre nezsideri ügyvéd bízatott meg az elnöki teendőkkel, és még néhány kevésbé lényeges pont megvitatása után ugy 1 óra felé a közgyűlés befejeztetett. Egy jelenvolt. A hétről. — Meglepetések. — Bátran nevezhetnénk a mult hetet; meglepetések hetének, mert minden, a mi törtónt, kisebb-nagyobb — de meglepetés számba ment. Legnevezetesebb esemény a héten mindenesetre a Jókai-kör estólye volt. Páholyokat, erkélyt, a földszinten 7 sor széket a kör tagjai foglalták el és dacára annak, hogy a pénztárnok urak protekciójából a nemtagok is bejuthattak a színházba : pár sor földszinti ülőhely mégis üres maradt. Ez is meglepett bennünket, de nem. annyira mint a zenekar, mely valóban, brillírozott első bemutató játékával, egyiránt meglepve és elragadva a közönséget. Másik meglepetésül A költök premierj e ós eunek a műkedvelők által szinrehozása szolgált. A vígjáték eredetiségét senki el nem vitathatja és dicséretére is válik a szerzőnek, hogy azt olyan rendkívül mulattatóau irta meg. Aunyi uj rómverset és rímet, melyet az igazi költővel elmondat két felvonáson át, igazán mesterség volt kigondolni. Hü személyesítő je volt e szeívpnek Nagy László ur, ki bőszen zengte cl a kin-, him- ós nőrimeket, mint: Irén — szirén, vampir — van pir, ölében a lány — férjben nincs hiány stb. Erről jut eszembe egy szintén ilyen zsánerű versezet, mely szól eképpen : Ha jő a dél Izü csókot ád-e Haj ő Adél! Nap alkonyán, Reményem nő: A balkonján ? Enyém e nő ? Mondja Madám: Vajh' csokoládé — Ma — nem ad ám I Hölgyszereplöink bár kitettek magukért, mégis csak tapsot arathattak,, de nem ugy Kis Tivadar ur, a kit a zsinór padlásról leeresztett 20 drb virsliből álló koszorúv&l lepett meg (nem a legsikeiültebben) egy nagyon is éhes bámulója, a mit persze ö nem várt, de a közönség sem azt, hogy a diszes koszorú még díszesebb madzagjával" együtt az egész felvonás alatt a szinen levő asztalon ékeskedjék. Ily nagy megtiszteltetés sok is volt a szegóuy virsliknek. És nem is igen soká örülhettek ennek, Kis ur sem nekik, mert a 2-ik felvonásban' egy jelenés alatt a kulisszák emberei csakhamar eltüntették az ennivaló fűzért. Csak a drótja maradt meg, mit aztán diadallal vitt haza ós tett el Kis ur — örökemlékül; * Volt még egy meglepetés is ezen este, De ez már a Griffben játszódott le. Mindig csak azt beszélik, hogy ninps elég táöQQs nmlatságaiíikon. Pejsza^ kirukkolt a fiatalság meglepő nagy számban e táncestólyre. Annyian voltak, hogy minden hölgyre .10 is jutott, ha nem több. A vacsorát is alig tudták bevárni tüzes ifjaink, (persze minél előbb táncolni szerettek volna) ós nem is vártak az asztalok szétszedésére, hanem ahhoz maguk láttak oly tűzzel ós hévvel, hogy egy-két buzgó táncosa veszélyt nem sejtő tislizőket is majd az asztalok sorsára juttatta — csak ugy meglepetésül. Esmeralda nővérekés papójuk: Boskó József produkálták magukat hétfőn a „Griff" éttermében. A nővérek duettoztak, gondolatolvastak, a papa pedig bűvészkedett. Nem is hinné az ember, hogy a hipnotizált gondolatolvasók milyen meglepöleg kedélyesek. Előveszi egy civil ur szemólyigazolványát, átadja Boskó urnák, ki aztán megkérdezi a médiumtól: — "Was ist den das '? — Marhalevél, válaszolt magyarul a gondolatolvasó hölgy. Csudálatos, szinte meglepetés számba menő, ritka tüneményt észlelhettek egyik este a főutcán sétálók. 6—7 óra közt, dacára a novemberi hidegnek, egyszerre csak dongók lepték el az aszfaltot ós különösen a hölgyek körül zümmögtek s donogtak annyira, hogy eme rendkívüli természeti jelenség (nagyon természetesen j meglepte őket, és sétájukat be sem végezve, hazatértek; mire a dongók is elszálltak. Másnap este pedig a legszebben fütyölő rigók és kanárik jöttek a korzóra a dongók helyett, nem kis mulatságára a sétáló közönségnek; de csakhamar tova repültek ezek is; meglehet ez is meglepetés akart lenni! * András napja is a héten volt. Egyik 6-od rendű zenekar a névnap előestéjén javában köszöntötte az Andrásokat. A zenészeknek azonban nem igen lelutett bő aratásuk, mert a prímásnak azon pokoli gondolat cikázott agyába?" hogy nem lenne-e jó csupa időtöltésből a M a Andrásokat is egy szerenáddal meglepni ? A tervet tett követte; Fáraó sötét ábrázatú ivadékai a városházához mentek és érzéssel elhúztak pár bus és vig nótát. De a rendőrök nem vették meglepetésnek és tréfának a dolgot, hanem egyet a hangász urak közül, ki menekülni nem tudott, elcsíptek s bekísérték ezen szavak kíséretében : — Marrrs a dutyiba. Mer hát röndnek muszáj lönnyi! Telefon. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hírek. Véghely Dezső kir. tan., alispán ma egy hete délután városunkba érkezett és Néger Ágoston apátnak volt vendége. Másnap, 26-án a csöglei-ut közigazgatási bejárásán vett részt és N. Piritről Devecserbe, innen pedig Veszprémbe utazott. — Kruspér Pál kir. főmérnök a veszprémi államépitészeti hivatal főnöke, megyei kiküldetésben nov. 24-től 27-ig Pápán időzött. — Megyegyülés. Vármegyénk holnap tartja meg rendes téli közgyűlését. Á kiadott tárgysorozatból közöljük a következőket: Alispáni jelentós. A közigazgatási bizottságból a f. év végével kilépő Ihász Lajos, dr. Kenessey Pongrác, dr. Órváry Ferenc, Sült József ós Szalatkay István tagok helyeinek választás utján leendő betöltése. Udvari gyászjelentés Jll-ik Sándor orosz cár haláláról' 1895. költségvetési előirányzatunkat jóváhagyó belügyminiszteri leirat. Simon Ödön soproni főispánnak beiktatására meghívó. Gróf Széchényi Dénes tolnai főispán 10 éves jubileumára (dec. 10-ikóre) meghívó. Yirilisek 1895. évre érvénynyel bírandó névjegyzéke. Elhalt illetve lemondott megyebiz. tagok helyének választás utján leendő" betöltésére vonatkozó intézkedések megtétele. Ujoncozási polgári elnökök kirendelése. Egyes választmányok kiegészítése. — Honvédhuszárok szemléje. Gróf Schlippenbach István tábornok, a 3-ik honvéd-lovasdandár parancsnoka Ghyczy Géza hadnagy dandársegédtiszt kíséretében nov. hó 27-ón délután 1 órakor Pécsről Pápára érkezett. A dandárnok másnap 28-án tartotta meg a szemlét a huszárezred helybeli osztálya felett és az újoncok kiképzése s magatartása teljes megelégedését nyerte meg, melyet Perczel József ezredesnek és a tisztikarnak ki is fejezett. A tábornok szerdán délután 6 órakor hagyta el városunkat, a honnan is Verőcére utazott. — Utoaelnevezési ünnepély. A t>. képviselőtestület már régebben elhatározta, hogy a Posta-utcát, lovag Zimmermann János nevéről fogja elnevezni. A v. tanács tegnap /ogWrofí wn ügygyel & inegátfaoitotto ft
