Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-10-21
XXI. évfolyam. 42. szäm. Pápá, 1894. október 21. ^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroukiul -rendkívüli számuk is adatnak ki. .Bérmentetlen levelek, csak isinejrt kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok'nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap r szerkesztőségéhez (Jókai Mór VSg* utcza 969. sz.) küldendők. íAíüi iiiiriiiii * Előfizetési díjak. * Egy ^évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai 2^ hirlapközvetitö iroda) küldendők. ^ Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. i hki forrásvize A jó ivóviz egészségügyi fontossága ma már oly általánosan elismert, hogy alig szükséges azon fontos szerepet részletesen vázolni, melyet az ivóviz az ember táplálkozásában játszik. A jó- egészség pedig alapföltétele egy város egészséges fejlődósének s igy mindnyájunkat bizonyára nagyon közelről érinti az egészséges viz szerzésének kérdése s e kérdéshek célirányos megoldása. Az utóbbi években szerzett hasznos tnpasztalatok arra tanítottak meg bennünket, hogy városunk ós közvetlen környezetének talajában hiába keresnők a vízszolgáltatásra fölhasználható forrásokat, mert azok épen nem alkalmasak arra, bogy akár mennyiségileg, akár milyenségi tekintetben kielégíthetnék városunk vízszükségletét. De ugy tudom, tul vagyunk már a kísérletezés stádiumán és városunk érdemes tanácsa most oly probléma" kivitelén fáradozik, mely a siker biztos kilátásával kecsegtet s melynek megvalósítása egyszerre megszerzi városunk egészséges fejlődésének rég Óhajtott létfeltételét, a jó és egészséges vizet, értem a forrásjöröl egyenesen városunkba építendő vízvezetéket. A Tapolcza forrásvize tiszta és üde ott a forrásnál, de szennyezetté válik s elveszti üdeséget hosszú útjában, mig jelenlegi medrében-városunkba ér; azonban a' vízvezeték segélyével elejét veszszük a fertőzés lehetőségének s a vizet ugy nyerjük városunkban is, mint az tiszta szüzességében a granitsziklákból fakad. Előttünk vau a forrásfő három helyéről vett vizpróbákról szóló vegyelemzés, melyet á m. kir. orsz. cbemiai intézetben végeztek, s mely vizpróbákról az intézet vezetősége is akként nyilatkozik, hogy „rftind a három vízminta chem'iai szempontból kifogástalan jó minőségű viz és vízvezeték létesítésére alkalmas, föltéve, hogy minősége időközönként esetleges fertőzések következtében nem változik." K vegyelemz.és táblázatát itt közöljük: Jelzések: Kertből kifolyó 1 forrásvíz > Falu forrásvíz Kovácsműhely melletti forrásvíz 100,000 viz összes szilárd maradéka 36 r. 34 r. 32 r. 100,000 rész vizben foglalt szerves anyagok oxydálására szükséges chamäleon i Chloridok gyenge nyomok gyenge nyomok gyenge nyomok Sulfátok gyenge nyomok gyenge nyomok gyenge nyomok Nitrátok gyenge nyomok gyenge nyomok gyenge nyomok Nitritek nincsenek nincsenek nincsenek Ammóniák nyomok nyomok erős nyomok Kénhydrogén nincs nincs nincs Vas meg nem határozható nyomok meg nem határozható nyomok meg nem határozható nyomok A viz szine színtelen színtelen színtelen A viz szaga szagtalan szagtalan szagtalan A viz ize rendes rendes rendes Üledék. nincs nincs nincs E szerint látjuk, hogy az összes szilárd alkatrészek in maximo 36. s. r. tesznek ki, tehát még 14 résznél kevevebbet, mint a mennyit a hygiena a jó ivóvíznél még megenged; látjuk továbbá a második rovatban, hogy a szerves anyagoknak még nyomát sem fedezhették föl a vizsgált vizben, melyből azt következtethetjük, hogy az tiszta, talajvíztől teljesen, ment, forrásvíz. Chloridok, szulfátok, nitrátok csak gyenge nyomokban, salótromossavsók pedig épen nincsenek jelen, miként azt az egószségügytan is kizárja a jó ivóvízből. Ammoniak nyomokban; ennek alig birjuk más magyarázatát adni, ha csak föl uem tesszük azt, hogy a forrás medencéjéből kitörő viz folyása köjsben, tehát már útjában lett kismérvben fertőzve, melyet a forrás foglalásánál is némileg ellehelne kerülni, noha az ammóniáknak nyjmai még mindig nem rontják le a jó ivóviz értékét. Kénhydrogén nincsen; vas alig van jelen. A viz szine, szaga és ize a hygienä szabályainak megfelelő; üledék nincsen. Nem szól az analysis a viz keménységi fokáról s baetóriologiai sajátságáról. Mind a kettő reánk nézve teljesen irrevalens s én is csak városunk közönségének tájékoztatása céljából hozom föl e helyen, nehogy azoknak elhallgatása indokolatlan aggályokat keltsen. A Tapolcza vize inkább az úgynevezett lágyvizek közé tartozik ós sehogysem éri el. a hygienábau• •< megengedett 22 német' keménységi fokot, mit egyszerűen szappannal való mosdás által is tudhatuuk meg, mert keméuyviz használatánál érdes, szemcsés rótpget tapasztalunk kezünk bőrén, mit némely kut vizénél igen, de a Tapolcza vizénél soha sem tapasztalhatunk. A bacteriologiai vizsgálat pedig a jelen esetben mellőzhető volt, mert a milyenleges vegyivizsgálat a szerves anyagoknak teljes hiányát mutatván ki, kétséget sem szenvedhet, hogy tiszta, fertőzetlen forrásvízzel van dolgunk, mely mindig ment kórnemző (pathogen) bacteriumoktól. Igy hát mi is csak oda konkludáTÁRCA. Zeng a nóta .... (Emlékül egy kedves családnak.) Zeng a nóta, sir a nóta, Az édes-bús magyar nóta . . . Benn a jókedv, benn a bánat, A mi fakadt, a mi támadt Örömünkben, búnkban itten: Magyar földön, magyar szívben. Zeng a nóta .. . játszi, pajzán Magyar lányok dalos ajkán . . . S a hogy zendül, a mint csendül, Köny csordul ki a szemembűi .. . — Hullj, csak hullj e drága földre Edes öröm édes könyje! Sir a nóta szomorúan . .. A mu benne szomorú van Szivem' az is általjárja S könyü csordul az orcámra ... — Hullj, csak hullj e drága földre Fájó bánat, fájó könyje í ... Küzd a magyar ezer éve •-=- Beillenék a mesébe! 8 küldőimének bére, dija i Azért vigad-most ia sirva — Kevés öröm, tenger bánat,. £1% ad. szárnyat nótájának! Daloljátok, daloljátok Dalos ajkú magyar lányok! Ha inkább, bas, szomorú is, Miénk az, ha gyász r ha bú is r Örökségünk, büszkeségünk,. §«ent'» magyar nóta nékünk I Daloljátok, daloljátok, Zengjen, sirjon a nótátok 1 A vidáma hadd vidítson, Bubánata hadd búsítson, Szivünk tőle hadd dobogjon. Örömünk, búnk hadd lobogjon ! Hadd hullasson szemünk könyet, Lelkünk búja tőle könnyebb, Alvó szivünk lángra gyullad, S a köny nyomán, melyet hullat Honfiöröm, honfibánat: Szép hazánkra áldás támad! Lampérth Géza. M szivek. — A »Papai Lapok* eredeti tárcája. — A nőkről, a nöi szivekről, s a női szivek tulajdonságairól folyt a beszéd — miről is lehetne beszólni egy lucskos őszi estén •— mikor Bátkay főhadnagy a megrögzött Don Juan azon állításának bebizonyítására, hogy a nöi sziv egy örök ós megfej thetlen talány — az alábbiakkal hozakodott elő. * . .. Most a nyáron történt, — - a hadgyakorlatok alatt. — Halálos fáradtan értem haza,— délután öt órakor fújtak le; *— a hadtestparancsnok . lehetetlenségeket kivánt: tizenegyszer vezényelt attaqueot egymásután, pihenés nélkül, fel a dombnak, le a völgybe! ..... Hogy néhány huszárnak lemaradt a karja, egy-két-kileno ló meg felfordult, — az Schmarnn! de az ataque legalább — no!. az. nem sikerült! Az exellenciás kalpagon röpködő tollak szégyenkezve simultak egymáshoz,* g az * dijuk olyan 8öld lett mérgében,. — mi pedig cigarettezve fordítottuk lovainkali a kis erdő felé, melyen keresztül Kalányosra térünk vissza. Na weist' — ez egy pocsék hely! Gar kein' Civilisation! Ember alig van ebben a sárvakarcsban, csak — paraszt! Az első és egyetlen „nagykereskedésében alig lehet egy pakli jó gyufát kapni,*Wekerle-szivarokhoz pedig osak a plébános protekciójával jut az ember. A falu közepén álló parasztház volt a kvártélyom, nádfödeles, alacsony épület, melynek egyik felén két szobának csúfolt lyuk képezte lakosztályomat. A hiányos bútorzatot az én holmimmal egészítettem ki ugy ahogy, mert nem lehetett tudni, nem itt élvezzük-e át az egész „saison" r t. „Nur Vorsicht." Leheveredtem az egyik ablakmélyedésbe állított nyugágyra s egész kéjjel élveztem a „dolce farniente"-t. Oigarettem füstje lassan, méltóságteljesen, tekintélyes karikákban gomolygott az alacsony helyiség nyomott levegőjében, melyek a menyezethez érve, fáradtan és csalódottan suhantak át a megsemmisülés birodalmába. Künn azalatt egészen beesteledett,-^ hisz falun oly hamar este van! Valami fáradt szürkeség nyűgözött le mindent s a közeli erdőcske fái fölött mimd jobban és sűrűbben szövődött az alkonyat leple... Az ónkarikákkal bőven diszitett ablakon keresztül tekintve, valami mystikus képet nyújtott az erdöszegte táj ; távolról ton> pán hallatszott a kolomp méla szava, melylyel a nyáj bégetése sajátszerű harmóniába olvadt össze. Imádom a természetet, — s ennek folytán a falut u; ott scülettem » délilünk, hogy a Tapolcza forrásvize ehemiai szempontból kifogástalau, jóminőségü és vízvezeték létesítésére teljesen alkalmas, s ha meggondoljuk, hogy ismert viszonyaink között csakis Tapolczafö granitszikláiból tudunk egyedül tiszta és üditő vizet fakasztani városunk számára, joggal kérdezhetik tőlünk, miért habozunk, miért késünk? A hasznos befektetés lehet költséges, de soha sem drága, mig a célszerűtlen kísérletezés mindig az.Városunk és lakóinak egyaránt jói fölfogott érdekében ajánljuk hát a tervezett vízvezeték mielőbbi létesítését sürgősen és melegen mind kezdeményező, derék tanácsunk-, mind a város közönségének jóakaratú, szives figyelmébe. Dr. Kövi József. Ezredéves kiállítás. — A pápai helyibizottság működése. — Az 1896-ik évi ezredéves országos kiállítás pápai helyibizottsága most küldi szét felhívásait, a kiállítási segélyalap gyűjtésének és a kiállítási tárgyak megrendelésének előmozdítása céljából, a bizottság térülőién vagyonnal rendelkező egyesekhez a kiállítási alapra adakozás és a kiállítási tárgyak megrendelése végett. Hatóságokhoz, testületek ós intézetekhez a felhívások már ki vannak bocsátva. Városunk közönsége, közt pedig, a kiállítási segélyalapra .adakozás szempont j áh ŐT "a" Te öTetkező "fél hlv ássál' elTáTötr gyűjtői vet köröztet: Felhívás. Az ezredéves országos kiállítás pápai helyibizottsága folyó évi július hó 12-én tartott ülésében elhatározta, hogy a kiállítási segélyalap létesítését s növelését minél inkább elősegíteni törekszik ós hogy ezen célból a helybeli kiállítási alapra ada* kozás végett, mely alap kizárólag helybeli kiállítók segélyezésére fog fordíttatni, fel* hivást bocsát ki a város polgáraihoz. Midőn jelen felhívásunkat városunk t. közönségének jóindulatú megszivlelesébe kérjük és ajánljuk, aziránt esedezünk, hogy mindenki, a mennyire teheti, hozza meg az áldozatot és bármily csekély összeggel járuljon hozzá az előttünk lebegett azon nemes cél előmozdításához, hogy t. i. minél nagyobb kiállítási alapot teremthessünk s igy minél több helybeli kiállítónak a kiállításon résztvehetésót, a segélyezés folytán, lehetővé tegyük ; a mi azután egyúttal városunk előmenetele ós fejlődésének is a legszebb tanúbizonysága leend az ezredéves kiállításon. Bizalommal fordulunk tehát városunk minden szép ós nemesért lelkesülni tudó közönségéhez, ne vonja meg áldozatkészségét a jelzett céltól sem, és tegye le filléreit a helybeli kiállítási segélyalap megteremtésére. Bármily csekély adományt, mely a gyüjtőivre jegyzendő fel, a legnagyobb köszönettel fogadunk és a helyi lapok utján nyugtatunk.' Pápán, 1894. okt. 18. Szokoly Ignác biz. elnök. Körmendy Béla biz. jegyző. Szükségesnek látja a'helyibizottság egy nagyobb „kiállítási értekezlet 11 megtartását is, melyre a helybeli ipartestülettel egyetórtőleg Pápa összes iparosai is meghivatnának, hogy itt a kiállítási ügyre vonatkozólag mindenben tájékozást nyervén, megbeszéltetnónek a módozatok, melyek városunk iparosaira nézve az országos kiállításban való résztvevőst nagyobb anyagi áldozathozatal nélkül lehetővé tennék. Az értekezlet még e hóban ineg lesz. Ujolag felhívja a bizottság a közönség figyelmét arra, hogy ha valamely kiállítási cikket vagy tárgyat-a helybeli kiállítóknál megrendelni óhajt, azt a helyibizottságnál a megrendelendő kiállítási cikk megnevezése mellett mielőbb bejelentse. Végül figyelmeztetnek a kiállításon résztvenni óhajtók, hogy ebbeli szándékukat a bejelentési iveken 1894. dec. 31-ig a helyibizottsággal közöljék, mert a később beérkező bejelentések csak különös figyelmet érdemlő körülmények közt fogadtatnak el 1895. jul. l-ig. báb hazájában, ott játszottam el gyermekjátókimat, — ott serdültem és nevelődtem az életnek, — ott szeretnék örökre lepihenni is . . . Az egész nap eseményei — befejezésül az est hangulata: álmodozóvá tettek. Elborult előttem ifjúságom, — el a katonaiskola utáni élvek mámora; még egyszer átdőzsöltem a bécsi garnison előkelő ós közönséges orgiáit . . . Ködfátyolkép módjára vonultak el hölgyismerőseim, kikhez gyöngédebb vagy erősebb szálak fűztek! Ha az arckifejezés mindent visszatükröz — ugy elég szerencsés kópé voltam ... De lám! egy fekete ruhás, mólyen lefátyolozott alak állva marad s nem akar helyt adni a többieknek! Balkezét lassan előre nyújtja, majd nesztelenül felemeli fátyolát és engedi látni arcának, alsó részét ... A bámulattól megkövülve nézem e látványt s nem tudom kitalálni az alak nevét, — midőn egyszerre nevemet hallom halkan, lágyan elsuttogni, — Schuman-szerü finomsággal ... ... A fátyol felvetése után láttam az egész arcot s tűnődésem közepette egy pillanat alatt eszembe jutott minden. Hat hónapig az unalmas téli időszakban Galambfalván feküdt a század s ott udvaroltam Helénnek, a kastély szép ós előkelő úrnőjének, ugy időtöltésből ... Az első fecskét láttuk aznap, hogy a vonulási parancs jött, azonnali indulásra; persze bucsuzásokról szó sem lehetett! , Azóta pedig kalandos emlékeim folyton növekedtek — s az egyiknek elhalványuló körvonalai alkotta ködből „bontakozott ki a másik • • • .,, S most itt áll 0 előttem, szemeivel könyörögve csak, mert ajkai zárva maradtak. Vonulásunk után első stációt a székvárosban tartottunk, — ott beszélték, hogy a szép Helen elszökött hazulról s csak nagynehezen birta rá férje, hogy visszatérjen az elhagyott tűzhelyhez ... . . . Aztán soká nem hallottam felöle semmit, s most, hogy itt áll előttem, szemeivel könyörögve csak, mert ajkai zárva maradtak, — én lebüvölve tapadok tekintetemmel az alakra, mélabús, könnyezésre álló szemeiből olvasva ki a következőket: . .. „Lásd, ott hagytam a kényelmet, jólétet, fényt; megcsaltam az uramat, elszakítottam magam gyermekeimtől, nem ismerek más boldogságot, mint a te közeledben lenni, — szemedbe nézni, hangod hallani s kebledre borulva érezni szived verését . . . Ha megtartasz — üdvözülök, ha megvetsz — elkárhozom!" ... És ón képtelen voltam kiejteni egy hangot is, ... összeszáradt torkom felmondta a szolgálatot, csak fejemet ingattam gépiesen a tagadás jeléül, — mire a látomány szoborszerű mozdulattal fátyolát lebocsátva visszafelé húzódott . . . érezni véltem az illatot, mely megjelenésekor terjedt el a szobában, azt a bódító asszonyi illatot, — de már nem volt sehol; — eltűnt, — megsemmisült örökre!.. Majd játszi bakfischek, rafnnált özvegyek, kacér menyecskék és búsongó apáca jelöltek után egy kép bukkan elő a sorozatból, mosolyával szünetre kényszerítve . . .Valóságos Murillo fej, a szőkeség typusa, lágy, selymes, buja hajzattal s pikáns orrához rendkívül jól illettek arcának apró gödröoskéi ... egészben egy ennivaló teremtés volt, baba-arccal 42
