Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-08-26

* Megjelenik ^ ^m^iiid en vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroiikiut r e n (1 k i v ü I i sz ú in <> k is adatnak ki. Bérmentétlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. . v. lapnak szánt közlemények a lap , M szerkesztőségéhez (Jókai Mór* utcza 969. sz.) küldendők. ^ Előfizetési díjak. Egy évrt 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed .éVre 1 frt 50 krajczár. — Ijgy szám ára 15 kr. y/ Hirdetések Egyhasáboa petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben30kr. A díj előre fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai ^ hirlapköz vetítő iroda) küldendők Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Városunk rendőrkapitánya jelentést tett a városi tanácshoz, hogy nagymérvű lakáshiányok mutatkoznak nálunk. A városi tanács a rendőrkapitánynak c

ezen jelentését pártolólag terjesztette be a városi képviselőtestülethez, hol legközelebb elintézés alá fog kerülni. „ Bármily örvendetesnek tűnik is fel az első pillanatra, hogy a lakások városunkban mind jövedelmet hoznak a tulajdonosoknak, a város érdekeit szivükön viselőkben kell, hogy aggodalmat keltsen, ezen tünet, mert tudja mindenki, hogy ezen baj orvoslása nélkül városunkat tovább fejleszteni, a legjobb akarat mellett sem áll hatalmunkban. A rendőrkapitányi jelentésben csupán munkáslakások hiányáról tétetik említés, pedig köztudomású dolog, hogy nagyobb lakásokban sem bővelkedünk, pedig ilyenekre is szükségünk volna. Tudja ezt városunkban mindenki, de tudják különösen azok, a kik egyszer másszor kénytelenek voltak, maguk vagy mások számára lakást keresni. Olyan fárasztó munka ez Pápán, hogy nem csoda, ha vidékről nem szívesén jönnek be lakni hozzánk. Tekintettel azonban arra, hogy a jelentés csak is munkáslak hiányról szól, ezen. kereten kivül mi sem kívánunk tovább menni, az általunk felvetett kérdésre reátérünk majd más alkalommal — akkor, — ha a szőnyegen lévő legégetőbb kérdés már tisztázva leend. Városunkban évtizedek óta alig épült néhány lakóház. Igaz, hogy ilyenekre eddig nem is volt szükség, mert a meglévők, a lakástkeresők számának és igényeinek megfelelők voltak. Két év óta azonban a hiány évnegyedről-óvnegyedre nagyobb mérveket öltött ugy, hogy a legközelebbi novemberi évnegyedre összesen négy üres munkáslakás van kilátásba helyezve, melyeket azonban rövid idő alatt a lakástkeresők bizonyosan elfoglalnak. Ezen bajokat orvosolni kell, ha egyesek, részvénytársaságok nem vállalkoznak erre, vállalkozni kell a városnak, mint erkölcsi testületnek, vállalkoznia kell a saját érdekében, mert a városok fejlődésének ós felvirágzásának "nincs nagyobb ellensége, mint a lakáshiány. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a város bocsátkozzék költséges építkezésekbe, olyanokba, melyek jövedelmet soha uem hoznak, •— ez korántsem célunk, — hanem javaslatba hozzuk, hogy addig míg magánvállalkozó nem találkozik, a város évenként építtessen 3—4 lakóházat, melyek mindegyikében 3—4 lakosztály, legyen egy szoba és egy konyhával. Több mint bizonyos, hogy a város a befektetett tőkéje után tiz százalók jövedelmet fog kapni és a mi fő segit azon a bajon, mely ma már egyre égetőbbé válik a város életében. Ezen vállalkozás azonban ne legyen a városnak nyerészkedési vállalata. A megépített házakat bocsássa azonnal áruba és ha a befektetett tőkeösszeget bárki is megígéri egyik másik házért, azt nyereség nélkül bocsássa ki kezéből és adja át a vevőnek. Erős a meggyőződésünk, hogy egyetlenegy ház sem fog a város birtokában maradni. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint szólni azokhoz, a kik a város ügyeit vezetik ós intézik, beszólni a v. képviselőkhöz, a kiknek jóakaratába ajánljuk mostani felszó Hálásunkat. Hisszük, hogy a v. képviselőtestületnek minden egyes tagja tudja és ismeri kötelességét, reméljük, hogy ennek a testületnek minden egyes tagja óhajtja, kívánja városunk fejlődését, — ép azért,— mert a képviselőtestületnek bölcs belátásában, annak kötelességtudásában és jóakaratában feltétlenül megbízunk, előre is megnyugvással várjuk a fejleményeket. Mit kivan a kamara? Megjelent a győri keresk. és iparkamarának főjelentése, melyet kerülete 1893. évi közgazdasági állapotairól a kereskedelmi miniszter elé terjesztett. Ez a munka 324 nagy oktáv alakú nyomatott oldalra ,(t#hk*Tmnt 20 nagy ivre) terjed s kimerítő monográfiáját képezi G-yőr, Komárom, Esztergom és "Veszprém vármegyék, ugy G-yŐr és Komárom szab. kir. város jelenlegi közgazdasági állapotainak. Eószletesen fogjuk méltatni a művet s bő mutatványokkai szolgálunk aktuális részeiből ez alkalommal, hogy mintegy képet adjunk közönségünknek a tárgyhairaazról ós eszmekörről, melyet a jelentés felölel, közöljük az utolsó lapról azt az összegezést, melyben érintve van néhány kurta szóval, hogy mit kivan a kamara. Az óhajok ós panaszok szubstratuma ime ez : 1. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ügyköréhez. A kamara illetékkulcsának felemelése iránt. A kerület megnagyobbítása Fehórvárinegye hozzácsatolásával. Önálló vámterület. A közgazdasági kamarák kérdése. A győri gabnakereskedelem panaszai. A győr-gönyüi Duuaág kotratásának állami kezelés alá vétele. A felső-dunai yizi-ut föátrakodó^ állomásául Győr kijelölése. Az uj értékegységnek megfelelöleg az 50 kilós sulyegység rendszeresítése. Az állomásíönökök által űzött szénkereskedés korlátozása. A nagyipar támogatásával szemben a kisipar védelme Komárom sz. kir. város ipari óhajai. (A helyőrség fogyasztási szövetkezete; kérelem a dohánygyár iránt.) Iparbeszüntetések kötelező "bejelentése. A betegsegélyezési törvény revíziója. Kezdeményezése egy ipari szakiskola és kereskedelmi akadémia létesítésének Győrött. Tanonciskolák kórelmei. A keserűviz-vódj egyekkel való viszszaélések meggátlása. TÁRCA. A dalnok. (Goethe után.) Mi hallszik künn kapunk előtt, Hidunkon lenn mi harsog ? Híjad legott élénkbe őt! Hadd zengjen itt a dalnok! Királya szól, s a szolga kint; A szolga jő, királya int: Vezesd elém az aggot! Ti nagy urak, szép hölgycsoport, Üdvözletem vegyétek! Mily gazdag, caillagékü bolt! * Ki tudhatná neveiket ? A fény, a pompa lakhelyén Csukódj le szem, itt nincs helyén Gyönyörre] síéttekintnedi "Elébb lezárja két szemét, 6 húrjába kap merészen; A lovag bátran szerteszét, Ölébe néz a síépnem. A daltól elragadt király Ekés arany láncot kínál A dalnoknak jutalmul. Arany láncod' nekem ne add, Add, a vitéz lovagnak, Á ki előtt a szémbe-had Dárdái széthasadnak. Avagy a kancellárnak add, .Viselje e terhes aranyat A többi nagy teherrel. Ügy dallok én mint a madár, Mely a bokorba fésskel; A. dalmU áija aap nir Fölér akármi bérrel. De kérhetek mit tőled én: Leg.obb borod' hozasd elém Szép színarany kehelyben. Ajkához ér, fbihajtja már: Oh, cseppje édes enyhnek! Áldott a ház, szerencse jár Hol erre ügyet se vetnek. Boldog ha lész, gondolj reám, S Urad' dicsérd oly igazán, Mint téged én e kortyért. (Kismarton.) Giay József. Szép asszony. (Rajz.) A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Lábait, melyeken picike virágokkal, mosolygós rózsákkal teleszőtt papucsot táncoltat, hanyagul nyugtatja a bársonyos esöllén s nevetve tekint arra a halovány fiatal emberre, ki sóvárogva, epedve kiséri minden mozdulatát. A kis szoba csendes. Az ezüstös kalitba zárt énekes madár ugyan néha mégrázza bóbitás fejecskéjét, berzengeti tollait s csicsergő dalba kezd, de ezután ő is elnémul, elhallgat. Kinek daloljon és miről? Csak a virágok, a pompás délszaki növények suttognak halkan, rejtelmesen 8 terjesztik azt a nehéz kellemes illatait, mely félkavarja a vért, as idegeket sédes gyönyört, lázas mámort okoz. A szép asszony megunja a némaságot, a csendet. — Nos, hát nincsen ma egy szava sem kocsim. Elemér ? — kérdi a fiatal A fémiparosok panaszai (ügynökök és házalók ellen; a munkás-hiány; a kisgépek hatósági ellenőrzésének szigora.) Panaszok az agyagipar terén. (Tanonc oktatási állapotok, munkás hiány, a verseny-tárgyalások szigorítása, árucsarnokok szükségessége a külföldön, díjmérséklések.) Cipészek panasza a rabmunka versenye miatt. A nagy malmok ellenőrzése az őrlési kedvezmény kihasználásánál. Esztergomi iparosok panasza a szt.tamási hetivásárok s az ipartörvénynek Őket viszásan érintő rendelkezései ellen. Anilinfesték használati tilalmának a cukorgyártmányoknál való megszüntetése. A husiparosok panaszai. A nyomtatvány központosítás megszüntetése, az üzleti falragaszok és hírlaphirdetések bélyegmentessóge. Az székesfehórvár-ujszönyi ós veszprém-győri személyvonatok csatlakozásának rendezése. A györ-sopron-ebenfurti vasút személyvonatainak a győri személypályaudvarra közvetlen való bejárásra. A keróktalp-szélesség kötelező meghatározása céljából törvényhatósági szabályrendeletek alkotása. További törvényes intézkedések szükségessége az orsz. vásárokkal űzött viszszaélések ellen. (Egyöntetű vásártartási szabályok, kelypónzszabályrendeletek, a a vásárnapok biztos megjelölése). Megjegyzések a kamarák tervezett ref orra jár ól. A méz- és viasz sziíllitási tariffáinak magassága. M. A. V. A győri malomipar kérelme refakcia iránt-lisztre a györ-sopron-ebenfurti vo-. ualon. Díjmérséklések szénszállítmányok részére. Díjmérséklések márványra, kőre és mészkőre. Díjmérséklések agyagipari termékekre. A veszprémi szövőgyár kérelme fekbér mentesség és díjmérséklés iránt. I Az ácsi cukorgyár szónszállitási kedvezményének fentartása. A cukorka-szállitmányoknak a tariffák II. osztályába való sorozása. A fuvardijtöbbletek visszatérítés céljából a fuvarlevelek hivatalból való rendes felülvizsgálata és ellenőrzése. Egyik dunántúli üzletvezetöségnek Győrben leendő elhelyezése. A vasúti üzletszabályzat módosítását célzó szakórtekezleti megállapodások különösen a fuvarlevél kiállítására, az árumérlegelésre, a feladóvevények és fuvarlevélmásodpéldányra, a íekbérnek egyes esetekben való eltörlésére, a szállitó-ponyvák dijára, a csomagolási eljárásx'a, a díjtöbbletek elévülési idejére, az áru feletti rendelkezési jog gyakorlására s a szállítási akadályokra vonatkozó óhajok, illetve közös megállapodások érvényesítése. A földmivelési m. kir. miniszter ur ügykörében. A mezőgazdasági érdekképviselet szervezése, a gazdasági szakoktatás ügyének fejlesztése, a munkásviszonyok figyelése ós ellenőrzése, a gazdaságihitel javítása. A györ-gönyüi Dunaág kotratásának állami kezelés alá vétele. A szőlőbetegségek ellen való védekezés kötelezővé tótele. Az állattenyésztés terén felmerült óhajok; (a szakértelem fejlesztése, a takarmánytermelés fokozása, a közös legelök kiterjesztése, hitelügyek rendezése). A selyemtenyésztési felügyelőségeknek vándor küldöttek utján való működése. Az 1889. XXX. t.-cikkben engedélyezett adómentességnek minden, az 1876. XXXVI. t.-c. alapján kibocsájtott záloglevélre leendő kiterjesztése. Az állampapírok szelvónybeváltásához nagyobb vidéki intézetek részére előleg nyújtása. A m. kir. pénzügyminisztérium ügykörében. A cukorfogyasztás! adó eltörlése, vagy gyártási adóra leendő átváltoztatása. A 10 frton aluli számlák bélyegmentessége. Az üzleti falragaszok és hirlaphirdetések bólyegdijának eltörlése. A szeszadótörvényben megállapított contingentálásnak szükséges módosítása. Kiviteli cukorka-gyártmányok után a cukórfogyasztási adó visszatérítése. Szalámi-gyártásnál a kivitel alá kerülő gyártmány után a húsfogyasztás! adó visszatérítése. A m. kir. belügyminisztérium ügykörében. A kivándorlási statisztika törvényhatóságonként való gyűjtése. A esztergomi városrészek közigazgatási egyesítése. A m. kir. honvédelmi miniszter ur figyelmébe. Katonai borszükségletek beszerzésénél vidéki ipartelepek figyelembevétele. embertől s int, hogy jöjjön közelebb, egészen mellé s üljön a pamlagra. A halovány ifjú szó nélkül engedelmeskedik. Ábrándos, mély tüzü szemeivel beletapad a szép asszony arcába, melynek rózsaszínű pírja alól mintha látszanék a forró vér lüktetése. Nézi hosszasan, mereven a szép asszony kavargó fürtéit, a mint oda simulnak a hófehér , nyakhoz, ölelve s csókolva a szép asszony vállait s azután borús, bánatos hangon megszólal : — Maga kegyetlen hozzám, asszonyom! — Én ? ... — Nem hallgatja meg vallomásom, hidegen, részvétlenül nézi szivem vergődését s még reményt sem nyújt ... — Bohó fiu, szegény Elemér! — nevetett fel hangosan a kívánatos asszony s melléről letépve az oda tűzött rózsát, hullámos, fekete hajába szarta. — Hát igazán szeret maga engem, Elemér? — Asszonyom ... — Ne kulcsolja össze a kezeit s ne beszéljen frázisokat nekem. Ha szerelmi vallomást akarok olvasni, felütök egy regényt, meg van az ott irva jobban, szebben. — Nekem a lelkem, a szivem háborog, asszonyom s a mit én érzek, az már nem szerelem, hanem őrület, valóságos pokol! A Bzóp asszony ajakán egy lassú mosoly, homlokán egy árny borongott keresztül. — Őrület, a melyből minden férfi kigyógyul egy néhány hét alatt. A halovány ifjú magasra egyenesedett és nemes vonásai haragos pirba borultak. — Önnek nincs joga ezfc nekem szememre hányni asszonyom. On csalódott egy férfiban s ezért büntet ily keserűen engem ? — Én ? . . büntetem ? . . . Látja, barátom, minket semmi kötelék nem füz egymáshoz s ön mégis lázong, neheztel reám, mert életem egy szomorú tapasztalatát elmondottam. — Szeretem, asszonyom, haldokló szivi-m utolsó, erős szenvedélyével s fáj hallanom, hogy ebben kételkedik. — S ha ón bánatot okoznék cserébe vallomásommal, ha azt mondanám, bogy nekem pihenésre, nyugalomra van szükségem az átélt szenvedések után, hogy nem lehetek soha, sohasem az öné ? . . , A halovány ifjú összererezzent. — Soha? .i Jól van, asszonyom, legyen ügy. Még emlékezetemet is törölje ki lelkéből s feledje el örült, meggondolatlan beszédemet. Lehet, hogy önnek igaza van, hogy ez az érzelem, mely megfojtassál fenyeget, nem egyéb láznál, a forró ós nyughatatlan vér mámoros vá-. gyánál s hogy az álomból fölébredve .. . A kis szoba rejtelmes csendjót halk zokogás verte fel s a szép asszony arcán csillogó könyek gördültek végig. Valami lágy, kellemes zsongás is szűrődött be a nyitvahagyott ablakon s a napsugarak imbolygó fénye körül ragyogta a zokogó asszonyt. — Látja, Elemér, ön- is igazat ad nekem s válni készül. — Örökre, asszonyom! — És nem tér vissza többé soha barátnőjéhez, az elfeledt, szenvedő aszszonyhoz ? * Az iíju szomorú, fájó tekintetével sokáig vizsgálta a szép asszony könnyes vonásait s remegő hangon szólt: — Magammal viszem egy év történetét, azoknak a perceknek emlékét, melyeket önnek közelében töltöttem s igyekezni fogok azokkal vigasztalódni! — Es én ? — kérdezte a szép aszszony, felállva a pamlag puha vánkosáról. Áz iíju hallgatott. Érezte ugyan, hogy szivében az érzelmek háborognak, hogy volna még sok mondanivalója, de csalódásában nem tudott ós nem akart annyira szívtelen lenni, hogy megátkozza azt, kinek oltárt emelt szerető lelkében. — Elválunk harag ós gyűlölet nól* kül, asszonyom, mint idegenek, a kik sohasem látták egymást. —- S ha ón nem • engedném önt elmenni, ha halovány fejét ide szorítanám a keblemre s megkisérlenem a vigasztalást ? . . . — Asszonyom! . . . — Ha azt mondanám, hogy szeretem már régtől, évek óta, s a titkolt érzelem súlya alatt a kínok kinját szenvedtem végig: akkor is elmenne ? A halovány ifjú görcsös- reszketéssel szorította magához a beszélő asszonyt s ajkát lezárta egy szenvedélyes csókkal. S azalatt, mig a nap áldozó sugarai az ölelkező pár feje fölött vibráltak, a kis madár is megszólalt a kalitban a víg osicsergóssel danolta a szerelem örökszép dalát. Bibó Lajos,