Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-08-26

;

A komáromi helyőrség szövetkezése ipari foglalkozásokra.' A m. kir. {gazságügyminiszter ur ügykörében. •CA esödtörvényjavaslatok mielőbb leendő előterjesztése. - -A kereskedelmi törvény revíziója s különösen a szövetkezeti ós biztosítási iigyékre vonatkozó eljárás megváltoztatás a.Az érdekosztályok figyelmébe ajánlva. Kelet felé való kereskedelmünk elhanyagolása. •Mészárolok hanyag munkája a bőr lenyuzása alkalmával. Kereskedők idegenkedése a magyar származású áru s a magyar bevásárlási nagy-források* iránt. Az ipartestületek laza működése az iparos-érdekek kópviselése terén. Az iparosok közönyös magatartása az ipari szövetkezetekkel szemben. Butoriparosok szövetkezetté alakulásának szükségessége. Hasonló figyelmeztetés a csizmadia és cipésziparosokhoz. Vizsga a föidmivesiskolában. A földmivesiskola, mely városunk határában, a legközelebb mult október hónap elején nyittatott meg, növendékeinek első nyilvános vizsgálatát folyó hó 23-án, az ügy iránt érdeklődő szép számú közönség jelenlétében tartotta. A kormány részéről kiküldött b. . Nyári Béla, közbejött akadály miatt nem e- jelenhetett meg, de ott voltak a megye részéről Takács Ádám, Sebestyén Járni'- és mások; városunk részéről: a város érdekeit képviselő, s általában bármely közügy iránt is folyvást érdeklődő polgármesterünk, városi kapitányunk, néhányan a tanítótestületből és többen a gazdálkodó közönség köréből.. Az intézet lögelső 12 növendékének vizsgálata délelőtt 9 órakor vette kezdetét, s pedig elsőben azon elméleti tárgyakból, melyek magukban foglalják azon alapismereteket, melyekre egy közönséges mezei gazdának is- szüksége van, minők a szám- és mértan, amabból a rendes és tizedes törtek, a hármas szabály ; emebből a szabályos aiakot képező sik területek fölmérése és elosztása, mely éppen szükséges, de elégséges is arra, hogy egy mezőgazda a maga körében sikerrel dolgozhassák, továbbá egy kis magyar nyelvtan, a beszódrószek s a mondat ismertetése, a mondatjelek szükséges és helyes használása; egy kis" földrajz, t. i. Magyarország és Európa térképéből, ezek hegy és vízrajzi ismertetése ; a természetrajzból a novényés állatrajz, tekintettel különösen a mezei gazdaságban hasznos és kártékony állatokra, a selyemhernyó- és móhtenyósz• tés, a kertészetből a fanemesités különböző fogásai. Mindezekből " a tanítványok által fölmutatott ismeretek, szabatos, tiszta ós világos feleletek, fényes bizonyságul szolgálnak arra, hogy az intézet igazgatója és a tanitószemólyzet nem csak hivatásuk magaslatán állanak, de sem időt, sem fáradságot nem kimélt'-k arra, hogy az intézet jó hírnevét megalapítsák, mert fölül multa a várakozást azon eredmény, melyet az úgyszólván semmi előkészültséggel nem birt növendékekkel fölmutattak annyival is inkább, mert ők az egész éven át, a mintegy 200 holdnyi területtel bíró külső gazdaságban, dolgoztak, szántottak, vetettek, arattak, csépeltek, a szép tehenészetet ós borjunevelóst ellátták, fa- és szőllőültelest teljesítettek, s a kertészetet is gyakorolták. Az elméleti vizsgálat után az intézet udvarán szép sorban és példányszerü tisztaságban fölállított gazdasági-gépek szerkezetének ismeretét, használatuk módját, összerakását, szétbontását mutatták be kellő ügyességgel, részletesen. Az igen sokféle ekék, boronák, Vetögép és egyebek igen szép tauulságul szolgálhatnak azoknak, kik a föklmivelés különböző nemei és módjai iránt érdeklődnek. Nagyon megérdemelte tehát a költséget ós fáradtságot, melyet városunk hatósága kénytelen volt több éven keresztül tenni, küzdvén a megyével és más hatalmasokkal azért, hog3

r ez intezetet városunknak megszerezze. És miután meg van, becsüljük meg azt, s járjunk mindenben kezére, hogy a buzgó igazgató, a maga jeles személyzetével, az elébbi állapothoz képest már is paradicsommá fejlődni látszó területet minél szebbé, vonzóbbá, a gazdaközönségro nézve pedig minél tanulságosabbá tehesse. Mivel az intézet — bár nem messze, de a városon kivül fekszik, a vizsgálaton jelen volt közönség nagyobb részét az igazgató barátságos ebédje fogadta, melyet a-i élénk és szíves háziasszony kedélyes társasága fűszerezett. JBaráth Ferenc. „Hol marad a tekintély?" • Yálasz. A »Papai Közlöny* legutóbbi számában komoly hangú vezércikkben foglalkozik egy átiratommal, melyet én, egy fölmerült incidens alkalmából, tébolydai igazgatói minőségemben a pápavárosi tanácshoz intéztem, cikkében különösen modoromat véli kifogásolandóuak. Tehát nyilvános birálgatásáról van szó egy átiratnak, melyet éu hivatalos minőségemben mint a tébolydának jelenlegi igazgatója intéztem a tanácshoz. Ama vezércikk komoly hangja s az érintett ügy fontossága egyaránt kötelességemmé teszik, hogy azt cáfolat nélkül ne, hagyjam s kellőképen tájékoztassam ez ügyben a t. szerkesztőséget és a nagyérdemű közönséget, de tartozom e nyilatkozattal mindenek fölött azon hivatali tisztség tekintélyének, melynek ez idő szerint szerény képviselője lenui szerencsés vagyok. Beszóíjouek tehát a tények s Ítéljen a szíves olvasó. Őszinte ötletek. A kinek önálló nézetei vannak, annak isoláltan kell óluie, * Meg vagyunk ugyan győződve, hogy kitűnő emberek vagyunk, de mégis jól esikj ha mások is azt mondják. * A szülőknél a szeretet pótolja a neveléstudományt; de a tanítóknál a neveléstudomány nem pótolja a szeretetet. ,* Az öregektől kérjünk tanácsot, de a gyeplőt — vegyük ki a kezükből. Szeretném, ha egyik-másik impertinens jóakaróm becsületes ellenségemmé változnék! * • Csak addig vagyunk boldogok, mig az élvezet, a munka, vagy az alvás feledtetik velünk gyarlóságunkat. A földi boldogság tehátnem egyóbb, mint gyarlóságunk feledése. Azt mondják : „szegény ember nem tud "tisztességesen meggazdagodni;" de gazdag ember sem tud ám tisztességesen leszegényedni. • * Az irók nyomtatott munkáikban csak sajtóhibákat találnak. * Magunknak kell pótolni, mit szülőink ós tanítóink neveltetésünknél elmulasztottak. Ha mi magunk nem igyekezünk pótolni, pótolja a világ. Csakhogy a világ rendkívül kemény ós szigorú leckéket ád. _Egy nagy pessimista bölcsész azt állította, hogy minden ember pessimista. Ez az állítás igaz és könnyen megmagya«wU*fcó. 'A ftagy emberek; a kitünés pol-. cára emelkedve leginkább belátják ; mily gyarló a világ és másrészről a világ rossz akarata, irigysége, gyűlölete miatt a nagy embereknek legtöbbet kell szenvedniük. A nagy emberek tehát szükségképpen pessimistákká válnak. De nem mindenki nagy ember, aki pessimista. * Az elbizakodott fölötte képzeli magát mindenkinek, az ambitiosus fölébe akar emelkedni másoknak. Amaz —mivel ugy is különbnek tartja magát másoknál, — a semmittevés karjaiba dől és gyalázatos kudarcot vall; emez — mivel csak akar valami lenni, — bámulatosan szorgalmas ós nem egyszer célt ér. Akárki mit mond is: többet ér ambitióból dolgozni, mint elbizakodottságból henyélni. * Nem vagyok d.osvágyó. Így beszélnek azok : a kik tudnának, de nem akarnak, vagy akarnának, de nem tudnak muukálkodni. * Az elbizakodottság a tehetség rozsdája ; az ambitió a. tehetség köszörüköve. * Az ambitiosus ember előre tekintés így sóhajt fel: „mily sok az amit még megkeltene tennem;" az elbizakodott ember visszafelé néz ós önelégülten igy kiált fel: „mily sok az, amit már megtettem."' * „Tévedni emberi dolog j" de "tévedést beismerni nem. * Á világgyülöletből mindenki kihagyja önmagát. * Férfinak reszketni csak nő előtt szabad. Ladányi. I A t. városi tanács orvn-i közegének | véleménye ainpján elhatározza, hogy egy j kóbor, elzüllött életű egyéut a pápai tébolydába fog elhelyezni, azon intézetbe fogja tehát beadni, melynek én vagyok ez idő szerint igazgató-orvosa. Mindenért, mi ez intézetben történik, a felelősség, rajtam kioiil^ senki mást nem terhei, sőt még az ujabban fölveendő betegek után | járó ápolási dijakért is én, tartozom fe11 ni, mi sem természetesb tehát, minthogy az intézetbe történendő fölvéted iráut nekem kell intézkednem ós senki másnak, s ha hozzá teszem, hogy az iutézetbcu eddig is kifejtett nagy és felelősségterhes munkát minden dij'nélkül teljesítem, minden gondolkodó ember első pillanatra is befogja látni, hogy legkevesebb az, hogy felelősségem miatt tudtomon és beleegyezésem nélkül senki a tébolydában el ne helyeztessék. De ezt a törvény is igy parancsolja. A tanácsi határozat mindezt nem tartotta fentérintett ügyben szükségesnek. A tanácsban kimondatott egy szerencsétlen elzüllött ember tébolydai elhelyezése s e határozat nyomban végre is hajtatott, a nélkül, h)gy az elhelyezés iránt csak egy szóval is megkereste vagy csak átiiatilag is értesítette volna az intézeti igazgatóságot, a nélkül tehát, hogy az intézet igazgatója meggyőződést szerezhetett volua magának, hogy az egészs. törvény 72. §-ban megkívánt föltételek fönnforognak-e, melyeknek igazolását pedig az intézeti igazgató súlyos felelősség nélkül el nem engedheti. A beteg ugyanis tudtom és beleegyezésem nélkül lett az intézetbe behelyezve s csak utóbb küldetett el hozzám az orvosi vélemény s a tanácsi határozat jegyzőköryvi kivonata minden kisérő irat nélkül. Kinek csak halvány sejtelmei vannak a hivatali ügyrendről, első tekintetre is befogja látni a velem szemben követett eljárás helytelenségét, bekeni pedig, mint az intézet felelős igazgatójának ily praecedenst helyeselnem nem szabad, mert hova jutnánk, ha ily komoly rendeltetésű hivatalnak senkiim volna gazdája ? hisz városunknak ezen vármegyei intézettel szemben semmivel sincsen több joga, mint bármely idegen várusnak vagy községnek, melyeknek elöljárósága soha sem mulasztotta még el, hogy hasonló esetben az igazgatóságot meg nem kereste volua. De hogy is volna ez máskép képzelhető, hát csak szó nélkül toljuk be a betegeket? • .7. Követett magatartásomat az intézeti rend szabja meg, hivatali kötelességem diktálja s akkor szolgáltam volna rá a kemény megítélésre, ha a .gondjaimra bizott intézet érdekeit- csakúgy hagyján és nembáuom módra istápolnám. Kötelességeimet ismerni vélem, hisz a koteíessógttidás volt egyedüli mentorom az életben, de a teljesített kötelességekkel szemben s munkám árán jogokat is szereztem, melyeket tőiéin elvitatni nem engedek* mert azokat saját szerzeményemnek tekintem s mint előttem kedves jószágot inog is védem. Egy rövid megjegyzéssel akarom végül e nyilatkozatomat befejezni. Az ellenem irt vezércikk kifogásolja a hangot, melyben amaz átiratomban szóltam volna. Én — hál' Istennek — igen jó hallású ember vagyok, sőt még. zeneileg is képzett halló szervekkel rendelkezem, de bár mint érőitetem is a dolgot," sehogy sem tudok iratom tenorjában még legcsekélyebb érdessóget sem föllelni. Becsületes hang az bizony és tiszta és a ki ennek ellenkezőjét állítja vagy nem ismeri átiratomat, vagy sajnosán — túloz. Én soha sem gondoltam arra, hogy a városi hatóság tekiutólyót megtámadjam, hisz alig akad nagyobb tisztelője tanácsunknak e városban az én .csekély személyemnél.Megjegyzendő azonban, hogy ez ügyben nem a városi polgár állott szemben a városi halósággal, hanem járásorvosi minőségében egy vármegyei intézetnek felelős igazgató-orvosa, köteles védelmében hivatali állásának, semmivel sem kívánva többel, mint A mennyit A törvény 1 endet. .. . . l)r, Köv'i József járásorvos, a-tébolyda igazgatója. Szabályrendelet ;iz cbatlóiól és cblaríásról. (Vége.) 21. §• Veszprém és Pápa rendezett tanácsú városokban, továbbá Várpalota, Devecser, Zirez ós Enying nagyközségekben, valamint mindazon községekben, hol a vármegye alispánja ezt elrendelni indokoltnak tartja, a gyepmestér, vagy a gyepmeSteri teendőkkel megbízott egyén, az elöljáróság vagy a rendőrkapitány felhívására időnként az utcákon ós tereken váratlanul portyázást (razziát) tart, mely alkalommal a bárcával, illetőleg a valósokban a 20-ik §. érteimében szájkosárral el nem látott, községekben pedig láncon nem tartott harapós természetű kutyák összefogandók. — A portyázás eredménye a községi elöljáróságnak, illetőleg rendőrkapitánynak esetröl-esefcre bejelentendő. Az elfpgott ebek tulajdonosai ellen a 35., 41. §§-ok alapján a kihágási eljárás azonnal megindítandó, ós az ebek 8 napi megfigyelés után,.ha egészségesnek bizonyulnak, a tulajdonosnak, annak kifejezett kívánatára visszaadaudók, ellenkező esetben pedig kiirtandók. Az elfogott ebek a megfigyelési idő alatt a tulajdonos költségére élelmeztetnek. 22. §.' A gazdátlan ebek feltótlenül kiirtandók. 23. §. Az ebtulajdonos felelős a kutyája által okozott károkért, ha azonban a kutya ingerlés következtében okoz kait, az igy okozott kárt az ingerlő köteles megtéríteni. 24. §. A kutyák kínzása tilos; minden ebtulajdonos kutyáját kellően etetni, itatni, ápolni ós reá figyelni köteles. 25. §. Pásztorok kutyái, örvvel, és az őrv-. ről fellábszárukig lelógó láncra függesztett kolonccal látandók el. ' *6- §• Minden-, a mezőn gazdátlanul járó és kolonccal el nem látott kutya kóbornak tekintendő és kiirtandó; a mezőn talált kóbor vadászkutyákat az 1883. XX. t.-c. 14. §-a értelmében a vadászati jogtulajdonos vagy bérlője elpusztíthatja. IV- Fejezet. A veszettség. 27. §. Minden ebtulajdonos köteles kutyáját állandóan megfigyelni, s ha kutyáján feltűnő változást lát, — ha a kutya bujkál, vagy egészségi állapota előtte gyanúsnak tűnik fel — köteles kutyáját elzárni, zárt helyen láncra kötni, s azt a község elöljáróságának bejelenteni. - Ha az ekkóp gyanússá • vált kutya még nem marakodott, az elöljáróság előleges értesítése mellett kiirtható, ós a hulla a dögtóren elásandó. Ha azonban a kutya már marakodott, az esetről az elöljáróság a főszolgabírónak jelentést tenni, az pedig a kutyát a hatósági állatorvos által megvizsgáltatni köteles-. ; Ü8. §. I • Ha a hatósági állatorvos a kutyát veszettnek, találja, ez azonnal kiirtandó. Ha azonban a veszettségnek csak gyanúja forog fenn, vagy ha feltehető, hogy nevezett eb már embert, vagy állatot fertőzött, az eb az 1888. VH. t.-c. 67. §-a értelmében biztos helyen megfigyelés alá. helyezendő s ha itt rajta a veszettség tünetei kétséget kizárólag mutatkoznak,, kiirtandó ; ha pedig a gyanús tűm t9k elmúlnak, a kutya a tulajdonosnak visszaadandó. A megfigyelésből felmerülő költségek az ebadóból fedeztetnek. 29. §. ' 'Ha valamely veszettnek bizonyult eb kiirtása, vagy elzáratása előtt már kóborolt,- a főszolgabíró a községben a kutyákat -hatósági állatorvos által megvizsgáltatni köteles. .30. §. Ha a főszolgabíró közhírré téteti, hogy valamely községben, vagy. annak határában veszett, vagy veszettségre gyanús kutya kóborol, az 1888. VII. t.-c. 68. §-ában. előirt eljárás követendő. 3Í/§. A veszett kutya által megmart állatokkal azon eljárás követendő, mely. az 1888. VII. t.-c. 66., §-ában van körülírva. - . 32. §. • ;" • •< Veszett, vagy e tekintetben gyanús állatoknak testrészeit vagy termékeit felhMnaálni fólesV • • • 33, §. Veszett állatok fekhelyei és állásai az 1888. VII. t.-cikk végrehajtása iránt ! 40,000/1888. sz. alatt kiadott rendelet ]92. I § a értelmében a 98. §. utasításához kéí pest fertőtlenitendők. . , - : j 34. §. Mindazon teendőket, a melyeket jelen fejezet a községekre nézve a főszolgabíró és elöljáróság hatáskörébe utal, rendezett tanácsú városokban a városi rendőrkapitány teljesíti. V. F ej e z e t. Büntető határozatok. 35. §. A jelen szabályrendelet rendelkezései ellen vétők, rendőri kihágást követnek el, ós a mennyiben nem az 1879. 'XL. t.cikk 86., 102., 103. és 12.'., illetőleg az 1888. VII. t.-c. 154. §. i) és j) pontjai alapján büntetendők, 50 krtól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetében megfelelő elzárással büntetendők. 36. §. A pénzbüntetés nem fizethetés eseten az 1879. XL. t.-c. 22.. §-ának elvei szerint elzárásra változtatandó át. 37. •§. . Kihágások esetében eljárnak: a) az ezen szabályrendelet, valamint az 1879. XL. t -c. 86., 102.;. 103. és 122. §§-ai ellen elkövetett kihágások esetében első fokban községekben a főszolgabíró, rendezett tanácsú városókban a rendőrkapitány, másodfokban az alispán, harmadfokban a m. kir. belügyminiszter. - b) Az 1888. VII. t.-c: 154. §.- i) és j) pontjaiba ütköző, kihágások eseteiben harmadfokban aföldmivelésügyi miniszter. VI. F e j e z e t. Zárhatározatok. 38. §. A 35. §-ban minősített kihágások óimén befolyó büntetéspóiizék, úgyszintén a kis- és nagyközségekben befolyó ebadó, a vármegyei állatorvosi állások rendszeresítésére fordittatik. 39. §. A rendezett tanácsú városokban befolyó ebadót "a'városok maguk kezelik, annak hova fordítása iránt saját hatáskörükben határoznak, ide vonatkozó határozataik azonban a törvényhatóság jóváhagyása alá terjesztendők. 40. §. A pénzbüntetések tekintetében az 1888; VII. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utatitásnak 320—332. §§-aiban foglaltak szolgálván irányadóul, az 1888. VII. t.-c. 154. §-ának i) és j) pontjai alapján befolyt pónzbütetéseknek a községet illető f'elerósze állategészségügyi célokra fordítandó, a kis- ós nagyközségekre nézve a vármegyei pénztárban összesítve, de az egyes községeket illető jutalók kitüntetése mellett kezelendő, ós a végrehajtási utasítás 332. §. második bekezdésé értelmében a közsóge,k állategészségügyi eóljaira fordítandó. . ' 41. §. Az 1879. XL. t.-c. 86., 102., 103. és 122. §§-ai alapján befolyt pénzbüntetések az 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ában jelzett célra fordítandók. 42. §. A szabályrendelet életbeléptetése idejének meghatározásával és végrehajtásával a vármegye alispánja^ bizatik

; meg ós a végrehajtás- érdekében szükséges nyomtatvány és bárcák költségei az ebadó címén befolyt összegből fedezendők. KÜLÖNFÉLÉK. — Szent István napját nagy pompával' ünnepelte meg városunk. A házak zászlókkal voltak díszítve és mozsárlövések hirdették, hogy nemzeti ünnepre virradt a város lakossága. A főtemplomban ' ünnepélyes isteni-tisztelet 7tartatott, mely alkalommal a misén nagys. Néger Ágoston apát-plébános pontifikált A Jókai-kör zene-egylete Seyler B-álar miséjót adta elő. Az isteni-tiszteleten megjelentek a katonai ós az összes polgári hatóságok, = A 7-ik honvéd-huszárezred pedig A .< főtemplom előtt foglalt állást. ' " ' ; — Köszönetnyilvánítás* Manattír Bélánó ö nagyságának,nemkülönben. Néger Ágoston apát-plébános urnák,, a fazekas iparosok zászlójának felszentelése alkalmával tejbfc fáradozásaikórt az egylet nevében hálás köszönetét nyilv^nitjá Fábiáné