Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-07-29
X Megjelenik ^jnj^H^e n v á s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koroükiut rendkívüli számok is adatnak ki, Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt köz 1 e mélyek a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza -969. sz.) küldendők. PAPAI LAPOKi * Előfizetési díjak. VL •Egy évre 6 írt •- fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai ! 2* biflapközvetitö iroda) küldendők. >^ Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Városi háztartás. — Pápa város 1893. évi zárószámadása. — II. A bevételi vagy fedezeti részét az 1893. évi zárószámadásnak, nagyobb vonásokban ^ismertettük, most áttérünk a szükségleti vagy kiadási részre. Fentebb már érintettük, hogy a kiadás E. I.') 80439 frt 52 kr, P. K. E.' 2 ) 119.186 frt 36 kr, tehát 38.746 frt 84 krral több lett kiadva mint előirányozva. Ezek a kiadások az egyes rovatok között következőleg oszlanak meg. E. I. P. K. E. Közigazgatás 28292.50 28357.76 Adó 2130.— 2389.34 Kölcsön törlesztés 4640.—- 4640.— Tanügy 14486.97 14081.92 Jótékonyság 6310.— 6870.12 Tűzoltó ügy 1360— 1374.63 Átkelő katonaság 300.— 636.31 Épületek 1600.— 1527.91 Faiskola 300.— 334.66 Járdák 6000.— 142.19 Katonai lakbérek 1320.— 1320.— Közegészségügy 500.— 495.23 Községi adóleirás 3000.— 1244.83 Tapolca meder és hidak 100.— 146.74 Újoncozás és előfogat 150.— 123.36 Uradalomnak 42.— 43.44 Utcavilágitás 2200,— 2196.19 Városi fogatok 1400.— 1323.02 Vasúti vám 600.— 679.14 Vegyes kiadások 4208.05 4120.76 Beudkivüli kiadások 1500.— 47138.81 Összesen 80439.52 119186.36 A rendkivüli kiadások tekintetbevétele 'nélkül, -a kiadások -főösszege következőleg-alakul: E. I. 78939 frt 52 kr, P.K.E. 72047 frt 55 kr, kisebb a tény^ leges kiadás az előirányzatnál 6891 frt 97 krral. E jelentékenyebb apadások következők: járdáknál 5857 frt 81 kr> ádóleirásnál: 1755 frt 17 kr, tanügynél 405 frt 05 kr. Előidézték ezeket az apadásokat a járdáknál: az aszfalt társaságnak 1893. évben fizetve nem lett; az adóleirásoknál: az állandó leírásnak ') E.I.== előirányzat.. ') Pénztárkezelési eredmeny. függőben volta; a tanügynél: a főiskolának évi 600 frt segélyéből csupán egynegyedére eső 150 forint lett kifizetve, minthogy a 30000 frt segély kifizetése* következtében az évi 600 frt segélye megszűnt. A rendkívüli kiadások E. I. 1500 frt, P. K. E. 47138 frt 81 kr, ez utóbbi nagyobb, az, előbbinél 45638 M 81 krral. E magas túlkiadás a következőkben leli magyarázatát: kiadatott dohánygyári telekre: 2055 frt, főiskolának 30431 frt 40 kr, városházi építkezésre: 4535 frt 41 kr, járványkórház építése és felszerelésére 4120 frt 50 kr, fogy. ós italadó ügyre: 577 frt 46 kr, s több előre nem látott, kisebb szükségletekre: 3619 fr09kr. Legsúlyosabban esik ezek közül a tételek közül a mérlegbe a főiskolának kiadott 30431 frt 40 kr segély; ez a tétel is időközben merült fel, s ha előbb, az előirányzat elkészülése előtt lett volna is e kiadás szükségessége ismerve, aligha fel lehetett volna ezt a költségvetésünkhöz mérten, óriási összeget, az 1893. gazdasági óv terhére venni, mert 1892 aug.—szeptember hónapokban a közjövedelmek oly örveudetes emelkedésére gondolni sem lehetett, mint a hogy az tényleg bekövetkezett, s igy 1892. év aug. hóban ennek a kiadásnak födőzetéül vagy kölcsönt vagy pedig a városi törzsvagyont kellett volna kijelelni. Rögtönözve merült fel a járvány-kórház szükségessége is; a dohánygyár telkének megvásárlása hosszabb tárgyalásokat igényelt, s mire ezek befejezve lettek,-a költségvetés már letárgyalva volt. A fogyasztási és italadó kiadásait ugyanabból az okból nem lehetett a költségvetésbe felvenni, a mit e-jövedelmi ég bevételi tételénél elmondtunk. Miután az 1893. évi zárószámadás bevételei, kiadásainak tételeit ismertettünk, önként merül fel a kérdés, vájjon az 1893. évi előirányzat elkészitésénól érvónyesült-e az a pontosság, körültekintés, elővigyázat és óvatosság, a mely hasonló fontos okirat összeállításánál okvetlenül megkívántatik ? Mi erre a kérdésre igennel felelünk. Nézetünk szerint az előirányzatnál a bevételeket akként keli megállapítani, .hogy azok rendes körülmények között okvetlenül befolyjanak; e végből a várható jövedelemnél valamivel kevesebbet kell az előirányzatba felvenni; a kiadásokat ellenben, különösen a nem fikszirozottakat magasabbra kell tenni, mint ezt a mult évek átlagai mutatják. Ezt az eljárást szükségesnek tartjuk-pedig. azért, hogy egy kedvezőtlen gazdasági évben, a háztartásban fennakadás, zavar, ne álljon be, mi okvetlenül bekövetkezik, ha a kedvezőtlen évben a bevételek a szigorú rigorozitással levén előirányozva, nem folynak be, de a kiadások az előirányzati összegekben jelentkeznek; ez, egy nagyon szokásos kifejezéssel élve, nem >paklizás« hanem elővigyázat és óvatosság. Ha a gazdasági év rendes, vagy kedvező, az előirányzatnak ily módon lett elkészítése pár ezer forint kezelési fölösleget fog eredményezni, a mi egy 80,000 frtos háztartásnál ha nem is kivántatik meg okvetlenül, de igen jótékony hatása vau. Az 1893. évi zárószámadás adatai azt a hitet ébresztik fel bennünk, hogy az 1893. évi előirányzat azok szeriut az elvek szerint készült, melyeknek fenntebb kifejezést adtunk, mert a bevételi rovatok és cimek túluyomó számánál aP.K.E. nagyobb az E. L-nál, s a kiadási részben is, számos rovatnál kisebb a P. K.E, mint az E. I., egy összegben kitüntetve pedig a bevételeket és kiadásokat (a pénztári maradváuy ós rendkívüli bevételek .'és...kiadások..nélkül) azt-találjuk, hogy a P. K. E. bevételi többlete 8186 frt 32 kr, a P. K.E. kiadási kevesblete: 6891 frt 97 kr, s igy a rendes kezelés feleslege; 15078 frt 29 kr. Kifejezést kell még adnunk a rendkivüli bevételek és kiadásokról alkotott nézetünknek is; mi nem gáncsolhatunk még oly nagymérvű rendkivüli bevételi ós kiadási tóteleket sem, mint a milyenek az 1893. évi zárószáraadásban előfordulnak, ha azok valóban rendkivüli bevételek és kiadások, s az előirányzat készítésekor semmi alap nem volt azoknak az előirányzatba való beillesztésére; kifogásolhatók az ily tótelek csak akkon ha vagy ismertek voltak az E. I. készítésénél, vagy pedig rendes bevételt vagy kiadást képeznek, de egy vagy más okból a rendkívüliek közé soroztatnak. Hátra van még, hogy a város háztartás helyzetére néhány megjegyzést tegyünk. Ha háztartásunk mai helyzetét összehasonlítjuk azzal a helyzettel, a a melyben az 10—15 évvel előbb volt, ugy rendezett és fejlettségére nézve mái állapotunk igen magasan áll a mult fölött. Voltak idők, s még nem igen régen, a midőn a városi pénztár oly szorult helyzetben volt, hogy a halaszthatlan kiadások fedezése miatt, idegen pénzhez kellett folyamodni, s dacára szegényes berendezésünknek, egyik zavarból a másikba esett a háztartás. Ma, noha a tisztviselők jobbau vannak'díjazva, kulturális kiadásaink erősen növekedtek, s általában a kiadások legalább is 30—40?) 0-al magasabbak mint 10—15 évvel előbb, s a pótadó csak 10—12"| 0-al emelkedett, nem csak hogy pénzzavarok nem fordulnak elő, de oly rendkivüli kiadásokat is megbir a pénztár, mint volt 1893. évben a főiskolai segély, a városházi építkezés, s a járvány kórház felállítása. — Ily kiadások födözete miatt előbb okvetlenül va«;y kölcsönhöz vagy pedig óriási pótadóhoz kellett volna fordulni. Előbb a haladásnak bár mily minimalis követelésével léptünk is fel, mindig a >ninci pénz,« rövid ugyan, de kimerítő jelszavával találkoztunk s városunk annyira .hátra maradt, mint talán egy vidéki városa sem az országnak, ma világitásunk, kövezetünk jobb, befektetéseket teszünk, * költekezünk egészséges ivóviz előteremtésére, s általában, habár lassú léptekkel is, de minden téren előbbre mpgyünk, szervezetünk nem tesped, de életerőre mutat. Hogy még sok a teendőnk — tudjuk, de sokkal kevesebb volna, ha elődeink nem összetett kezekkel nézik a világ folyását, és nem várják azt a bizonyos sült galambot, mit nekünk sok lótás-futással, áldozatokkal kellett megfognunk. == Fiók postát a felső városnak. Lapunk már évekkel ezelőtt megpendítette ezt az eszmét, — eddig azonban sajnos minden siker nélkül. — A ki ismeri a viszonyokat a postán, az feltótlenül aláírja óhajtásunkat. A helybeli postahivatal ma annyira túl van terhelve munkával, — hogy igazán semmit sem csodálkoznánk azon, — ha egyik másik tiszt kidőlne a munkában. De másrészt a a felső-város feltótlenül megkövetelheti, bogy egy fiók postát kaphasson. Ajánljuk a postaigazgatóság figyelmébe. = Lakásszükségről panaszkodnak Pápán mindenfelé. Eddig csak uri lakásokban volt hiány, — ma már a kisebb lakásoknál is mutatkozik ezen baj el-annyira, — hogy számtalan szobában két három család húzza meg magát, szóval a lakások tultömöttsége valóban közegószségellenes. Nagyon helyesen tenné a városi tanács, ha ezen kérdést mielőbb tanulmányozás alá venné ós ezen bajok orvoslása végett a szükséges intézkedéseket megtenné. Latinovics Beláné temetése. Vasárnap este fél nyolckor hozták meg Latinovics Béláné hulláját Eosenseeből G-oldberg Gyula ós az elhunyt hivséges szolgája Ferenc. Az elhunyt derék urnö haláláról már részletes tudósítások állanak rendelkezésünkre.— Latinovicsnó mint majdnem minden évben, ugy az idén is rokonához Pocbissneff Olgához, egy igen gazdag úrnőhöz, kinek Eosenseeben gyönyörű kastélya van, utazott el pár hétre. Útközben Bécsben előkelő orvosokkal consultált, kik — mint ezt pápai ism'efősöhlék'irta — a legnagyobb kíméletet ajánlottak neki, mert előrehaladt szívbaj constatáltatott. Bécsből Mária-Zellbe ment ós innét Eosenseebe. Útközben pápai ós budapesti ismerősei számára apró ajándékokat vásárolt emlékül. Eosenseeben nagyobb társaság lévén, minden nap nagyobb hegyi parthieket tettek, mikben — orvosi tilalom dacára — Latinovicsnó is tevékeny részt vett. Igy történt ez f. hó 17-ikón is. Latinovicsnó e hegyi parthieről megérkezve, többed magával a kastély melletti tóban csónakázott, majd vacsorához ültek. Vacsora alatt egész kedélyesen vett részt a társalgásban, s vacsora alatt cigarettára gyújtott rá, midőn egyszerre hátrahanyatlott. Eokona és a jelenlevők rémülten TÁRCA. Balatoni partok. Üdvözöllek Balatoni partok! Távolból is Felétek sóhajtok. Ide vágyom, Mint a vándor gerle: Tépett srárnynyal, Viharoktól verve. Ismer itten Minden bokor ága; Hisz itt fészkelt Lelkem ifjúsága. Szeretni is Itt tanultam, itten: Mikor még! az — Emierekben hittem . , . Innét szállt el Szárnyatöltő lelkem; És: (Csalódást — Csalódásra leltem ... Megpihenni: Hejh! csak ide vágyom : Berek arnyán Ringó, habos igyon! Soós ; Lajos. Berek árnyán. Zöld pázsitos Berak arnyán heverek, Ramborulnak A ntiofft hroltk, Vándor szellő Csókolja a harmatot; A természet Templomában — hallgatok. Hallgatom, a Futó patak mit cseveg? Hogy a szivem Édes titkát értse meg. £1 lesem a Reszkető napsagarat: Mint öleli A jegenye sudarat. Rigó füttye Csattog át a haraszton: Ez is azért, Hogy engemet marasszon. Bánom is én, Bár a világ nevet ki: Ide járok — Megtanulni — szeretni! Soós Lajos. Kegyetlen véletlen. „János, hozza föl azt a nagyságos asszonyt!" — kiálltott ki szobája ajtaján a vizsgálóbíró, egy már erősen őszülő, magas termetű ós kifogástalanul öltözött férfiú, a ki meggyőződésből nőgyűlölő. • Ellenszenvének oka nagyon közönséges.- Mig a börtönőr megjön, elmondhatom. Szeretett, viszont is szerették, később az ideál szerelme szent szerződéséből az „örökké " szót kitörölte; a fiatal jogtudós'néhány kritikán alul álló elégiában „megtört sziv'-vei lemondott a „hűtlen kígyódról • elment meine vidékre, hogy hírét se hallják. Nemde, mindennapi dolog ? Kopogtatnak. A börtönőr betuszkol az ajtón egy öreg asszonyt. Halkan köszönti a bírót s eléje áll. Ruházata nagyúrias, fekete ; arca valamikor bájoló lehetett ; haját már megütötte a vénség dere; teste - talán a nagy vád súlya alatt — meggörnyedt, — Hogy hívják? — Halasy Istvánná. — Mikor született? — Ötven évvel ezelőtt. — Most özvegy ? — Tegnap éjfél óta gyermektelen özvegy. — Van-e vagyona ? — Pénzem mindég volt, de már 32 év óta a legszegényebb koldus is gazdagabb volt nálamnál. — Ne filozofáljon 1 feleljen röviden ! Volt-e már büntetve ? — 32 évi súlyos börtönbe léptem, mikor a pap azzal a nyomorulttal összeadott, — A törvény által volt-e már büntetve, azt kérdem én! — Soha. — Hol lakik — Itt. Tán két hete sincs hogy ide költöztünk. — Azzal vádolják, hogy férjét, Halasy István nyugalmazott huszárőrnagyot meggyilkolta. Mit szól hozzá ? — Mindent el fogok mondani, oh örömmel, csak hallgasson meg, uram! — Nem tagadom — kezdi és hajlott teste kiegyenesedik — én mártottam szive vérébe ft halálthozó fegyvert. Tegnap éjfélkor, mikor egyedüli élvezetének hódolj mikor hortyogva aludt, odalopództam ágyához és azzal a karddal, melyet holdvilágos éjszakákon oly gyakran villogtatott az ablakom alatt, azzal, amiben mindég hatalmas védőjét vélte, azzal küldtem őt a pokolba. — Hallgasson meg, oh hallgasson meg, uram ! — Tizennyolc éves voltam, mikor férjhez adtak. Egy huszérhadnagyot kellett boldogítómul elfogadnom. Soha sem szerettem őt. Az aranyzsinór volt rajta az egyedüli szép. Szülőim kényszeritettek hozzá. Mint régi nemes család büszke sarjai sokat adtak rangra és pénzre, az pedig bőven volt a hadnagy urnák. Én bár beláttam, hogy rang és pénz csak pehely a szerelem mérlegén — sorsom el volt döntve. — Beszéljen röviden, ne bölcselkedjék.... a többi szavak érthetetlenül hangzottak el a jól gondozott szürke bajusz alól. — Mást szerettem ón. Egy fiatal jogtudort. Mit ?! — Szerettem....? Nem szerettem őt, hanem (és üveges szemeiből tüz sugárzott), hanem... mondjon csak egy szót, bíró ur, amelylyel azt a legszentebb érzést hűen kifejezhessem !! — Hányszor figyelmeztessem még!! S székéről felugorva ajkaiba harap, hogy a birói székről ne hangozzék el illetlen szó. — Imádtam őt — bocsánat vétkemért —- Istenemnél jobban ! Része volt annak a bizonyosnak a gyilkosságban? Ha nem, ugy ne beszéljen róla. — Karcsú volt, magaá volt ós szép halovány arou. Sokszor találkoztunk. — HlllgftMon meg bíró ur, erre szüksége lesz. Könyörgöm,hallgasson meg! Hányszor éreztem a mohó vágyat, hogy mindezt elmondhassam, de titkomat Midas király borbélya módjára legföljebb a susogó nádra bízhattam volna... A bíró türelmetlenül a fal felé fordul s mindkét kezével bajuszát tépi. — Mert nem volt senkim, akihez nyíltan szólhattam volna. Hallgasson meg tehát ön, uram! De röviden, röviden! Ugy hiszem, mindez nem tartozik a dologhoz. Szomszédunkban lakott. A szomszéd háznak volt egy ablaka, amely kertünkbe nyilt. Emez ablaknál, amelyben akkor kaput láttam, boldogságom kapuját, eme szőlővel befuttatott, vasrácsos kis ablaknál láttam meg öt először, amint egy napon lúgosunkban ültem. Nyitott ablaknál zongorázott; lopva egymásra néztünk; ón hallgattam.... hallgattam.... lélekzetem mintha elállt volna; szivem szorult, húrjai megremegtek: kéjes remegés járta át egész testemet. Akkor még nem tudtam, hogy Ámor volt az, akinek mindenható keze hangolta az én szivemet; még nem tudtam, de éreztem mi az a szerelem. Most helyén lett volna a bírónak közbeszólnia, de ugy látszik, eszébe jutott ifjúkori szerelmének valami hasonló jelenete s esze egy kicsit halászni járt az emlékek tengerébe. — De ugy tudom, sokáig jó egyetértésben és boldogan ólt férjével ? •—Boldogan ?! De mennyire! gyűlöltem öt, mint boldogságom sírásóját, De ismertem kötelességemet; ö szeretett, s ha már nejévé kellett lennem szeretetet Ős ragasz kodást kellett mutatnom, ez Volt az egész \ — Tehát mi vesjette önt a gyilkos).' m
