Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-07-15

XXI. évfolyam. szám. Pápa, 1894. július 15. x Megjelenik # mindén vasáru a p. Közérdekű sürgős közlésekre koroükiut rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap ; i% szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. Klőfizetési díjak Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 5U krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, uyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön száuiittatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ii lap kiadó hivatalába (Kolm Mér fiai 2^ hirlapközvetitöiroda) küldendők. Pápa varos halétágának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m eg vál asz I o (t k ózl öny e. Gazdáink jövője. Pápa, 1894 július 14. Megkezdődött és javában folyik az aratás a közel S" távol vidéken egyaránt. A- gazdák reménye, mondhatjuk kenyere: a szép sárga kalászok eltűnnek lassanként az aratók"^kaszái alatt a földekről, hogy a szérűkre összehordva, az életet adó magot átadják tulajdonosaiknak. Idei termésünk nem valami fényes, és csak jó közepesnek minősíthetjük; mert bár a gabonatermónymennyiség igen kielégítő szalmának, de a kalász- és igy a mag természetes kifejlődése is a kedvezőtlen időjárás, jégverés, hesszeni légy és más sok viszontagság folytán visszamaradt elannyira, hogy satnya szemekkel vegyes- és nem szép tiszta gabonánk lesz. Mihez, ha hozzávesszük a művelésre fordított magas napszámdijaknak éppen meg nem felelő, mái alacsony gabonaárakat, bizony nem csodálkozunk mezőgazdasággal foglalkozó osztályunk baján, keservén, mely tönkremenéssel fenyegeti őket. Földmivelőiuk már a mult évben sajnosán megérezték a gabonaárak hanyatlását, midőn termésük, olcsón elbitangolni nem akarva, máig is magtáraikban hevernek. Értékesíteni sem tudták akkor, mikor égető szükségük lett volná, hacsak olyan alacsony áron nem, mely mellett vagy semmi, vagy pedig vajmi csekély hasznuk volt. Tagadhatlan tény, hogy a gabonaárak ily nagymérvű alászállása mindinkább válságos helyzetbe sodorja ugy mezőgazdaságunkat, mint gazdáinkat. Addig is, míg az állam a mezőgazdaság ezen válságát orvosolná, vagy legalább annak pusztító hatását enyhítené az olcsóbb mezőgazdasági hitellel, a szövetkezeti törvény megteremtésével, a közlekedési hálózat kiegészítésével, a mezőgazdasági termelést belföldön feldolgozó iparágak fejlesztésével stb: segítsenek mezőgazdáink saját erejükből és munkáik által önnönmagukou, mig még nem késő s végromlásúknak elejét vehetik. 'Számos külföldi állam folytat külterjes gazdálkodást, hol az állattenyésztés, kertészet oly magas fokon áll, hogy a mezőgazdaságot világszerte ért ezen válság könnyebben elviselhető. Vannak államok, hol a gazdasági élet alapját nem annyira a föidmivelés, mint inkább az ipar képezi, ógalji-, talaj- s más viszonyoknál fogva. Itt persze a--fősiriy az ipari növények termelésére van fordítva, 8 igy a baj is kisebb mérvű. Nálunk azonban a főfoglalkozási ág a mezőgazdaság. Azért olyan elviselhetetlen, és lesz hovatovább azzá hazánkban a mezőgazdaság mostani válságos helyzete. Vegyünk példát a küllőidtől s gazdáink, kis- és középbirfcokosaiuk ne csak belterjes gazdaságot, gabonatermelést űzzenek csupán, de fordítsanak több gondot s nagyobb erőt az állattenyésztésre, kertészetre, az ipari növények termelésére és létesítsünk gyárakat e termények feldolgozására, mely utóbbiaktól idegenkedünk különösen. Erre nézve nem is igen kell messze menni, csak itt helyben, a folyó óv telén megindult azon mozgalomra utalunk, mely Pápán egy cukorgyár felállítását célozta. Az egész mozgalom azonban csak halvány kísérlet volt és lett belőle egy nagy: 0, mert a cukorgyár életrevaló eszméjének gyenge hajója a pápai és pápavidéki gazdaközönség közönyén, mielőtt a megvalósulás kikötőjébe ért volna, zátonyra jutott a miatt, hogy t. vidéki gazdaközönsógünk (a kisbirtokosok) összesen 30 azaz harminc ós egy néhány kat. holdat jegyeztek cukorrépatermelésre. ' Már pedig jó lett volna nekünk is valamit a cukorgyár ügyében tenni a szomszédos Vasmegye példájára. De hát mi csak kezdeményezni tudunk, a kivitelt a jó Istenre bizzuk. Pótolhatlan mulasztást követtek el gazdáink, midőn a gyár létesítését kezdeményezőket nem támogatva, az annyira hasznos és üdvös cél megoldását megfenekleni hagyták. A sárvári cukorgyár nemsokára felállítva lesz és mi termelhetünk oda cukorrépát olcsón; a gyár, ha csak egy kis jóakarat és számítás lett volna gazdaközönségünkben, Pápán is létesíthető lett volna és kétségtelenül nagyobb előnyöket s jövedelmet biztosított volna gazdáinknak. Régi közmondás: „Maga kárán tanul az ember." Ez velünk is megtörtént; de ha mindig igy cselekszünk, sem mezőgazdaságunk, sem pedig gazdáink válságos helyzetén nem tudunk segíteni, de söt' még gyorsabban előidézzük anyagi romlásunkat. Nem elég azt nézni, más minő hasznos dolgokat mivel, hanem magunk is munkálódjunk a magunk hasznára, mezőgazdasági mizériáink javításán, gazdáink létkérdése megmentésén* Mert örök igazság marad: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" Az ezredéves orsz. kiállítás pápai helyibizottságának ülése. — 1894 juhus 12. — Az ezredéves országos kiállítás pápai helyibizottsága íoljó hó 12-én d. u. 5 órakor a városházánál ülést tartott Szakoly Ignác v. tani esős eluöklete alatt. Jelenvoltak az ülésen: Koczka László alelnök, Körmendy Béla és Szűcs Gyula jegyzők, Szeleczky Ferenc, Schlesinger Ferenc, Néhmann G-ábor, Nagy Károly, Boskovicz Samu, Gaál János, Kreiczer József, Takács Antal, Tanczer András, Valter Sándor, Pollatsek Frigyes biz. tagok. Elnök a tagokat üdvözölvén az ülést megnyitja és előadja, bogy annak tárgya a helyibizottság saját köróbeni működésének megkezdése s ebből folyólag a szükséges intézkedések megtétele. A bizottság következő határozatokat hozott: 1. A győrker. bizottsághoz megkeresés intéztetik a helybeli kiállítók törzskönyvének megküldése végett. 2. Felhívást bocsát ki a bizottság a helybeli iparosokhoz, a kiállításon minél számosabban részvételre buzdítás czéljából; továbbá, bogy a bejelentési ivek 2-od példányai a biz. elnökénél (városháza) naponként megszerezhetők, ki egyúttal az iparosoknak mindennemű felvilágosítást a kiállításra vonatkozólag készséggel megad; végre, hogy a kiállítók szabályszerűen kitöltött mindkét bejelentési ivüket a pá-, pai helyibizottsághoz mielőbb beküldjék. 3. A győrker. bizottság megkeresései felolvastatván, a kiállítási alap gyűjtési munkája szervezésének ós a kiállítási tárgyak megrendelésének előmozdítása szempontjából vagyonnal rendelkező hatóságokhoz, testületekhez, intézetekhez és egyesekhez megfelelő kórelem alakjában felbivást intéz a bizottság, külön-külön a kiállítás alapra adakozás és a kiáll, tárgyak megrendelése végett. , 4. Egyszersmind a kiáll, alapra adakozás végett gyüjtöivek bocsáttatnak ki a város területére. 5. Névjegyzék összeállítására elnök, 2 jegyző ós Szeleczky Ferenc kérettek fel; a felhívások szövegezésével Körmendy 1-ső jegyző bízatott meg olykép, bogy a felhívások szétküldbetök és a gyüjtöivek •kibocsáthatók legyenek mielőbb. 6. Pénztárnoknak egyhangúlag Szeleczky Ferenc választatott meg. Örömmel említette fel Néhmann G-ábor, hogy a helybeli földmivesiskola igazgatója: Székely István, bárminemű gazdaságban használható iparcikket kész megrendelni helybeli kiállító iparosainknál a földmivesiskola részére; igy pl. már ö nála tett is megrendelést. A szép példa maga magát dicséri és csak követésre buzdíthat. Ezzel, több tárgy nem lévén, az ülés befejezést nyert. Felhivás. A torontálvármegyei és körjegyzői egylet elnöksége ezennel közhírré teszi, hogy miután a nm. m. kir. belügyminiszter ur, Torontálvármegye alispánjához 1893. évi július hó 26-án 60.707. sz. a. kelt kegyes leiratával o vármegye protectoratusa' alatt álló; a megyei jegyzői egylet által fentartott „Torontáhnegyei községi és körjegyzői szaktanfolyam" hézagpótló működését- mindaddig,- mig- az állami tanfolyamok tényleg felállíthatok lesznek, nem csak nem kifogásolta, de sőt igenis kívánatosnak tartja; miután ezen fölül a legközelebb mult ezen tanfolyamot zárvizsgával sikeresen végzett s a jegyzői pályára komoly készülésnek jeleit szolgáltatott hallgatók azon előnyben részesültek, hogy azok névsora a nm. m. kir. Belügyminiszter úrhoz, ennek f. é. március 9-ón 15.655. sz. a. Dániel László alispán ur, mint a tanfolyam, igazgatóságóhoz intézett kegyes L'irata folytán azon célból terjesztetett fel, hogy azokra a vármegyei alispánok figyelmét körrendeletig felhívja; miután végül ugyancsak a mult tanfolyamot azon kiváló kitüntetés érte, hogy annak f. é. május első napjain tartott zárvizsgáira a nm. m. kir. Bflügymiuiszter ur f. ó. ápril 23-án 31913. sz. a. kelt magas rendelete folytán ministeri megbizottként, méltóságos dr. Faschó-Moys Sándor miniszteri tanácsos ur jplen volt s a tanfolyam szakszerű működéséről személyesen meggyőződött, kinek jelentése folytán a belügyminiszter ur f. évi május hó 24-én 39.815. sz. a. kelt leiratával az elért eredinénj'felett teljes elismerését fejezte ki: a torontálmegvei községi ós körjegyzői szaktanfolyam VI. évfolyamát 1894. óviszept. hó 1-ón újólag megnyitja. Ezen tanfolyam azonban az eddigi 6 havi időtartam helyett 10 hóra terjesztetik ki, s igy tart 1895. évi június hó végéig; mivel a nyert tapasztalat azt mutatta, hogy az előirt tetemes tananyagot az aránylag rövid 6 hó alatt sem a szükséges terjedelemben előadni nem lehet, sem pedig azt a hallgatók kellően elsajátítani nem képesek. Azonfölül pedig ezen tanfolyam a hallgatókra felállítandó tápintézettel (internatussal) lesz egybekötve, a mennyiben azt igénybe vevő legalább 20 hallgató jelentkezik; mert ismételten előfordult, hogy szegényebb sorsú ifjak a drágább nugán ellátás költségeit vagy éppen nem, vagy legalább némi nélkülözések mellett voltak csak képesek fedezni, és ezen ok miatt sokan a tanfolyam látogatásának lehetőségétől is meg voltak foszl va, mi pedig ezen tápintózet felállítása által elesik, sőt a jobbmódu ifjaknak is mód lesz nyújtva annak igénybe vétele mellett költségkímélésre, s tehát szegényre s gazdagra egyaránt előnyös. A) Tanfolyam. A tanfolyamra felvétetnek azok, a kik az 1883. évi I. t.-c. 6. §-.ában előirt elméleti képzettséget igazolják. — Ezen elméleti képzettség a VI. gymn. osztály sikeres bevégzése. — Ezzel egyenrangúnak tekintetnek a polgári iskolák VI. osztályáról, valamint az 1887. évi 56.313. és 80.588., nemkülönben az 1888. évi 5715. és 1889. évi 80.816. sz. belügyministeri rendeletekben emiitett középiskolákkal egyenrendü kereskedelmi ós katonai szakiskolák és tanfolyamokról szóló bizonyítványok. Azok a kik e tanfolyamra felvétetni óhaj tatnak, 1894. évi augusztus hó 15-ig irásilag is folyamodhatnak, azonban legcélszerűbb ha augusztus 31-ig személyesen jelentkeznek, merb azt kiki maga tudja legjobban, hogy birtokában van-e az említett iskolai bizonyítványnak, mely esetben ha t. L- ily bizonyitványnyal renTÁRCA. Emlékeztető. Emlékszel-e, Mikor ketten Sétálgattunk A ligetben ? S utunknak, hogy Vége szakadt, "Virág lombos Ákic alatt Megállóttunk: Egymást nézve, Egymást fogva, Kéz a kézbe, .Hogy színlelők A nyugalmat! S átéltünk egy Forradalmat. Agyunk égett, Szivünk lángolt, Bennünk egész Tüzvilág-volt. Egyszer aztán — Ki tudja mért — Szomjas ajkam Ajkadhoz ért, S mig te függtél A keblemen, Mint harmatcsepp A levelén, A sugárhoz Szólt a szellő: „Nézd, mi boldog %x a kettői" Emlékszel-e, Mikor ketten Együtt voltunk A ligetben? Domonkos János. Szamárkirándulás. — Öcsém hátrahagyott irataiból. — Közli: Veremund. (Vége.) A plébános azon eredeti magyar typushoz tartozott, kiknek komor külsejűk és nyers hangjuk folytonos ellentótben áll benső, szelid érzelmeikkel. Talán legtalálóbban nyári zivatarhoz hasonlíthatnám őt, mely félemletes dörgés és villámlás között üdülést, áldást hoz a tikkadt vidékre. A mondottak után tehát senkisem fog csodálkozni azon, hogy a hajtómüvész a fenti megszólítást nagyon nyájasnak találta, és arra egész udvariasan válaszolt. — Gratulálni jöttük, főtisztelendő uram a kitűnő aratáshoz. Csak igaz . . . — Hogy himpellér gazember vagy! Még gunyolódol, te akasztófa bimbója ! ? A hajtómüvész, ki több helyütt hallotta az idei termést dicsérni, s kinek semmi tudomása sem volt az ezen vidéken pusztított jégesőről, hízelegni akart a főtisztelendő urnák a fenti gratulációval. Szegény fickónak sejtelme sem volt arról, hogy a bőség szaruja a tiszteletesnek mérőjét ez idén 15-el kevesebbszer tölte meg, mint a mult évben. O még hivatkozni akart a közmondás arany igazságára, hogy i(ki mint vet, ugy arat", midőn a plébánosnak szelíd, útbaigazító szavai sejtetek vele, hogy jobb kauen feledés fátyolát borítani a netalán „reményteljes állapotban maradt" mérőkre. Megkisórlé tehát kievickélni a hínárból. — Különben ez mellékes, hiszen főtisztelendő urnái széna játsza a főszerepet. De annak meg ugyancsak erös optimistának kell lennie, kinek e szavakra valami mellókgondolata nem támad. Szerencsére a plébános hirtelenében nem vette észre, hogy ez esetleg „fej vágás" is lehet

) s csak mint gyomrának irányzott alsó vágást parírozta. — Hát azt gondolod, te pernahajder, bogy szénával táplálkozom?!. Itt már minden további hallogatás nélkül végig kellett húzni a reservben tartott mézes madzagot a kötekedő. tiszteletesnek száján. — Bocsánat! Félreért plébános ur. "Nem titok előttünk, hogy Főtisztelendősegédnek méltóztatik bírni a két Ipggyönyörüsógesebb szürkét hét vármegyében, azok pedig szénával táplálkoznak. (Ugy látszik a hajtómüvész zavarában holmi gebékre gondolt, melyek ritkán látnak zabot vagy lucernát, de a plébános felöl akár azt mondhatta volna, bogy krokodiltojásokkal táplálkoznak, akkor sem tett volna ellenvetést. A szürkékre mondott dicséret oly kellemesen érinté dobhártyáját, hogy minden további inger iránt elveszte fogékonyságát.) Ez volta kemény férfiúnak Achillessarka. Valamint egykor a kürt harsogó szavára leomlottak Jerichó falai, olyatónképen nyíltak meg e varázsszavaktól a plébános urnák nyikorgó kapuszárnyai, ama csekély különbséggel, hogy amott elég volt a kürt szava, még itt a löoslábu János kocsisnak kellett a varázsszavak erejét növelnie. Miután az udvaron leszállottunk, a hajtómüvész ünnepélyesen kijelenté, hogy ő előbb be nem tér a plébános ur hajlékába, még az országra szóló (!) szürkéket meg nem csodálta. A tiszteletes odáig volt az örömtől, szemei „szokatlanul" pislogtak mint a P . . városbeli petróleumlámpák. Végre is kénytelenek voltunk erővel kivonszolni az istállóból haj tómüvészünket, ki egyre azt rebesgette, hogy beszegődik a plébánoshoz kocsisnak, mély meggondolatlan nyilatkozata által a lőcslábu Jánosnak vószthozó féltékenységét vonta magára. Ezután betérve a plébános lakosztályába, a hajtómüvész sorba bemutatott" minket. Midőn a szégyenkező poétára került a sor, a szellemdus idealista megkísérlő salouképleienségót kimenteni. — Ezt útközben érte Girce varázsvesszeje. E találó megjegyzésre a plébánosnak erősen át kellett markolnia potrohát, hogy meg ne pukkadjon a nevetéstől, de azt már meg nem akadályozhatta, hogy egyik gombja tőle, az igaz hitnek apostolától el ne szakadjon. Ez a varázsvessző ugyanis arról nevezetes, hogy a bolyongó Odysseusnak társait —• disznókká változtatta. A poéta e titokzatos szavakra, vagy inkább a plébános ur kacajára füle mosdatlan tövéig-elpirult, meghatottságában szóhoz nem juthatott, s csak egy nyomatékos lábgesztus által éreztető az idealistának reális tyúkszemével legmélyebb bosazankodását. Bemutatás után valamennyien letelepedtünk, s mig a hajtómüvész uti élményünket beszélte el, a plébános parancsára hatalmas karéj kenyerek s nagy palack vörös bor kíséretében egy tál cseresznye jelent meg az asztalon. A vörös bor szemléletére a hajtómüvész mindig kurtább és megbizhatlanabb lett elbeszélésében, s midőn végre azt állitá, hogy a poéta jobb orrával rúgta meg az ő lábát, az idealista szükségesnek látta megjegyezni, hogy ez akkor történt, mikor a poéta alól kiesett a kocsi. Maga a poéta nem igen figyelt a hajtómüvész beszédére, de annál hevesebben küzdött a bensejében dühöngő „vágy" ellen, nem riadva vissza még a cseresnyemagoktól sem. Nem csekélyebb „fogékonyságot" tanúsított a 78 kiló, ki csakhamar leleplezte a tál fenekét, s valamint a csendes folyású viz rendesen mély szokott lenni, ugy nála is a hallgatagság benső feneketlen mélységgel párosult. Mig igy körülöttem a létért való nemes küzdelem folyt, magam egy, az ablakon át megpillantott romon merengtem el, mely hihetőleg még e jelen század szüleménye, de a pusztulásnak gyászos emlékeit hordta magán. Midőn az idealistától a rom felöl kérdezősködtem, fölvilágosított, hogy ez Kézi kisasszony, a plébánosnak zsómbelődósben megőszült nénje. Most is a^cselédet korholta, talán csak azért, hogy nem az „eleven" cseresznyét hozta be számunkra. 0 maga ugy látszik kerülte a férfitársaságot, nehogy föléledjenek benne a multak könjnyekbe pácolt emlékei. Elégiái hangulatomból a belépő Já» nos kocsis zavart föl, ki kijelenté,hogy a