Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-07-08

XXI. évfolyam. 27. szám. Pápa, 1894. július 8. > Megjelenik ^ minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rendkívüli számok is adatnak ki. Bér-mentétlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap \i * szerkesztőségéhez (Jókai Mór ok* utcza 969. sz.) küldendők. *^L, Pá Ä Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. •— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, rtyüttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai , 2* hirlapközvetítő iroda) küldendők. ^ g' ^ . . 0,' pa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-yidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A mai társadalom. Az a vérlázító gonosztett, mely az egész világot megrázta, immár tizennégy napja*a feledés tengerébe kivan elmerülni. A szenzáció, a rémület, az elkeseredés azonban oly nagyarányú és egyetemes, hogy a Caserionak, ez elvetemült brávónak tördelését nem fogjuk egyhamar elfeledni. Egy rettenetesen frappáns jelenete ez az erkölcsökbén degenerálódó kornak. Moralisták és bölcselök ám tudjátok-e tanulságait levonni ? Mert a megfélemlítő, az emberéket vad indulatba kergető e poIrtikai gyilkosságnak (ha ugyan e du vad-módjára ejtett orvtámadást kedvünk lenne politikai gyilkosságnak' enyhíteni) oly számosak ós jelentékenyek az ő tanulságai, hogy szomorú jelentőségükre szinte azt sem tudom, melyik a nagyobb? Az-e melyet a rombolás daemona szuggerál az emberbe, mely ezt a nagyfokú civilizált társadalmat a szellemi narkózishoz viszi; az-e, hogy a mindent nivelláló műveltségnek szörnyű reakciói kísértenek: a Zola-regények ember-állatjai fenekednek a rend, a béke, az állam, az erkölcs ós az emberiség minden eszményei ellen, vagy az, hogy a gloire mámorától megfosztott francia nép^ ben a szellemi kórságok olyan eddig nem ismert fajtái mutatkoznak, melynek láttára végig bizsereg a jövő bizonytalansága mindazokon, a kik az emberiség egyetemes boldogságáért küzdenek. Van még. egy szörnyű tanulság, a melyet az óriási szenzáció tizennegyedik napján tapasztalunk és mely idők Jártával mind jobban megszédíti a- különben is mámoros francia "nemzetet Ez az, hogy mórt a nemzetközi anarkisták bámulatra méltó hőse, Caserio véletlenül vérében olasz, a Carnot legyilkölásáért minden igaz francia vakgyülöle'ével az olaszókra támad. Ránk ez á francia eszeveszettsóg alig tartoznék, nekünk, mint vidékünk érdekeit szolgáló sajtónak, vajmi csekély részben adna gondot a lyoni szörnyű eset, ha a magunk pátriájára nem tudnók levonni ez esetnek az ö nagy és súlyos erkölcsi tanulságait. Mert ne gondoljuk, hogy csak a mámoros francia népben van az a nemzeti gyöngeség, hogy mert elnöküknek egy olasz származású gonosztevő tőre által kellett meghalnia, hát ezért vak gyűlölettel szeretne minden olasz számára vérfürdőt készíteni : sajnos, ez a nemzeti gyöngeség bennünk magyarokban is meg van. Mennyi, nemzeti szerencsétlenséget, mennyi mélységes ós igaz bánatot tudtunk volna elhárítani, ha nem tudnánk oly mólyen, szinte megbocsájthatlanul gyűlölni. Ha jobb szeretnők hazánkat, semmint gyűlöljük ellenségeinket. A most nemzetünket részeire tagolni kívánó nemzetiségi kérdés a vak gyűlöletből nőtt ilyenné, de ugyan kinek ne volna tapasztalata a saját kisebb köreben, hogy egyes antipathiákat mily nagyon szeretünk általánosítani, a gyűlölet vak eszközéivé leszünk, télreértések és érzékenységből gyűlölettel szivünkben, leheljük ki a lelkünket. Mennyire ismerte áz embereknek ezt a hibáját Schiller, a ki a „Lied von der Glocke" cimü versében egy helyen igy kiált föl: „Nem tanácsos az alvó oroszlánt felkölteni, vészthozó a tigris, de irtózatosabb az ember vak dühében." Pedig a lelki nemességnek mily szép tulajdonsága, mily szép megnyilatkozása a meghocsájtás, hiszen maga Jean Paul is ezeket írja: „Az ember sohasem oly szép, mint mikor bocsánatot kér, vagy ad!" Az ám! csakhogy tessék csak egy tyúkszem letaposás horribilis sértéséért, nem a lovagiasság útjára lépni; tessék csak egy ismert ós elszenvedett sórelemórb|negbocsájtani: hogy fognak hűlni |a meggyalázó epithetonok, mert a m| társadalmunk a gyűlölet számára mn berendezve. A társadalomnak ez az eszeveszett gyűlölete olyan nagy, hogy miatta immár a társas érintkezések •valóságos nyűggé valóak különösen azok számára, a kik bizonyos őszinteséggel rendelkeznek. Valójában a legundoritóbb az, hogy a kikről tudva-tudjuk, hogy gyomrukból gyűlölik egymást, a társadalmi konvenienciák szerint, ha találkoznak olyan édesek, mint a méz. És simák, mint a kígyó. De még ezekre a képmutatókra is rá fog illeni Szt.-Agoston szava, aki egyik levelében a következőket írja: „Miként az ecot azon edényt, a melyben sokáig tartatik, elaavanyitja, ugy rontja el a harag a szivet, melyben éjelozett." Az élet úgyis szenvedésünkre adatott a földön, ne gyűlöljük egymást, hiszen Cato mondotta, hogy „a gyűlölség nem bátor emberek tulajdonsága." Beszámoló a mult tanévről. Elmultak a vizsgák, tanintézeteink befejezték az iskolai évet. Az újságoknak, mint a közélet orgánumainak hivatásából folyó kötelessége, hogy a közönséget tájékoztassa minden nevezetesb, jelentösb eseményről. S nem tartozik-e ezek közé beszámolni arról, hogy tanintézeteinkminő eredménnyel működtek az elmúlt tanévben? E célt elérhetni véljük, mikor a nagyon is szép előmenetelt ós haladást feltüntető iskolai értesítőket rövid vonásokban ismertetjük. A Szt.-Benedek r. kath. gymnasium Értesítőjét Pető Menyhért az intézet uj igazgatója tette közzé. Az értekezés helyén Lendvai Hugó tanár irt „Az elhajlási tünemények elmélete Fraunhofer módszere szerint végzett mérési kísérletekkel" cimen nagy szakképzettségre valló tudományos értekezést a fénytan köréből. A tanári testület 7 sz.-b.-r. áld. pap r. tanárból ós 1 világi torna-tanárból állt. A tanítási terv, nevezetesebb felsőbb rendeletek, majd a segélyezés van közölve. A pannonhalmi főapát Tebesz Márton IV. o. t.-nak 100 frt segóiydijat adott s 4 tanulónak egészen, 5-nek felében elengedte a "tandijat. A szegény tanulókat segélyező Szulpicz-egylet 54 tanulót látott el tankönyvekkel (447 drb) és 3-afc részesített (17 frt, 10—10 frt) jutalomban. A „Pápai Polgári-Kör alap" 4 frt kamatát Krausz Dávid ITJ. o. t. kapta. — Taneszközök gyarapodásáról és a mult tanévről következik ezután értesítés.* Itt megemlékezik az intézet eddigi fárad katlan igazgatójáról, Ocsovszkg Kázmérról, ki 31 évi buzgó munkálkodása után — melyből 5 évet mint tanár ós Í8 ' évet mint igazgató Pápán töltött — megvált az intézettől. Fehér Ipoly főapát ós dr. Németh Antal kir. tan., tanker.- kir. főigazgató látogatta meg az intézetet a lefolyt évben. A jun. 13-iki tornaverseny alkalmával 10 tanuló elismerő okiratot, a többi dicséretet nyert. A müóneket ScltuIz Vendel tanár vezetése alatt 22 kezdő és 19 haladó tanulta. — A 4 osztálya gyuiu.-nak a tanév elején 169, a végén 160 tanulója volt, nyelvszerint X kivételével mind magyar ; vallás szerint 114 r. kath., lág. ev., 45 izr.; illetőségre nézve 90 helybeli, 42 veszpróm- 28 másmegyebeli; szorgalomra nézve mindenből jeles 6 — éspedig Röder Ede, Stern Ernő, Szevera Károly I. o., Röder Vilmos, Wéber Ernő III. o. ós Neumann Henrik IV. o. tanuló — jó 20, elég 91, elégtelen egy tárgyból 14, 2-böl 9 ós több tárgyból 20 ; magaviseletre nézve jó 129, szabályszerű 27, kevésbé szabályszerű 2. — A jövő tanévre vonatkozó előleges tudósítás zárja be az Ertesitö-t. Az államilag segélyezett városi polgári leányiskolának 1893/94. tanévről szóló Értesitő-jével már a 19-iket vesszük, melyet Nagy (íábriella igazgató .szerkeszj-etc. Első helyen .van igazgatói jelentése, melyben örömmel szól városunk közgyűlésének azon határozatáról, hogy az iskola államosittassék, mely esetre a város iugyen telket ajánl fel, a hol aztán lehetséges lesz, hogy a követelményeknek magfeleiö modern iskolai épület emeltessék. Ungei] Izabella és Benczelits Erzsi rendes tanárnőkké, Herz Dávid s. rajztanárrá lett előléptetve. A növendékek száma a mult évben 17-el emelkedett az előző évihez képest, u. i. beiratkozott 147 növendék (tavai 130), mihez az óv végén jelentkező 7 magán vizsgázót hozzá véve: volt az intézetnek 152 növendéke. 34 növendéke részesült államsegélyben (tandíj elengedés), 3-at az intézet segélyezett taukönyvekkel. A vizsgarendben azon változás törtónt, hogy a csoportonkénti vizsgázás behozatott s igy egy-egy osztály vizsgája, az eddigi egész nap helyett fél napon tartatott. Meglátogatták az iskolát Vargyas Endre tanfelügyelő és az isk.-szék tagjai. Az igazgatói jelentésb'öl kiemeljük még a következőket: „Grond fordíttatott a vallásos érzés, fejlesztésére is. Ugyanis a folyó tanévben is a,. kath. növendékek tömegesen végezték a húsvéti gyónást, részesültek a hamvazásban, részt vettek az illető növendékek az urnapi ünnepélyes körmenetben, vezetve a tanárikar által, mig a reformáció megünneplésén az ev. ref. növendékek voltak jelen az igazgató vezetése mellett. Az; izraelita ünnepeken, az illető növendékek felmentettek az; előadásokra jövetel kötelezettsége alól, mig az intézet összes növendékeivel jelent meg az ünnepélyes istenitiszteleten, ugy a, király, mint a királyné Ő felségeik névnapja alkalmával. Részt vettek az intézett növendékei kulturcélu ünnepélyekben is, így a Jókaijubileum alkalmával, a Jókai Mór nevet viselő utca fölavatásakor a polg. isk. növendékei koszorúzták meg a nagy költő nevét viselő táblát. Alkalom adatott az iskola növendékeinek hazaszeretetük s kegyeletük nyilvánítására ís, midőn megengedtetett a Kossuth-szoborra való gyűjtés, mely 10 frtnyi eredménnyel végződött. Meglátogatták a növendékek a városunkban időző állatseregietet, továbbá a föiskoiai nyomdát, mindkét helyen az illető szaktanár ós egy másik tanerő kíséretében. Ünnepélyt is tartott az iskola, •illetőleg majálist rendezett a vasút melletti mulatóhelyen, nagyszámú szülök és a nevelésügy iránt érdeklődő vendégek becses jelenlétében." \ • A tanárikar a 4 felekezeti hitoktatón kivül rendes tantárgyakat tanitó ö ós rendkívüli tantárgyakat tanitó z tanárból állt. — Tananyag, tankönyvek, könyvtár gyarapodás, statistikai adatok következnek ezután. A francia nyelvet 10, a zongorát 7 növendék hallgatta mint rendkívüli tantárgyat. — A 147 beiratkozott növendékből az óv végén maradt 14 L; ezek közül születésheiyre nézve pápai 105, vidéki 42 ; vallás szerint r. katli. 25, helv. h. 21, ág. h. 17, móz. v. 84; anyanyelv és kor szerint 146 magyar, 1 német, 9—12 éves 54, 13—15 éves 95; elő-* menetelre nézve 18 kitűnő, 44 jeles, 4a jó, 15 elég, 15 elégtelen. — Az intézet rendszabályait ós a jövő tanévi tudnivalókat közli még az Ertesito. TÁRCA. Hazavágyom. Visszanézek mult időbe, Gondolatom ábrándokkal Teleszőve/ S a lelkemben vágyra kél a Gyermek álom ... .Hazávágyom. Előttem a régi bajlék,— JFülembe cseng .belőle a ©äjka-dal még. S mint valaha — száll szememre Édes álom.. .. Hazavágyom. Fölébredek . .'. s a szememben — •Ott tündöklik ?égy-egy fájó Égő cseppben: * Hogy az a végy elérhetlén Üres, álom, Hogy én azt a régi házát 'Soha többé — soh'sé látom. Tóth József. Balok. I. 2öld erdőben bolyongtam A nap-leezalla régj Felcsillant a lombokban, A • csillaghimes ég .. * Sötét volt lent körülöttem És im a lomb' megett Felgyúl a sora zöldben ügyzierre kék wwmwl, II. Álmomban most is látok Bűbájos lángirást, Fejemben őrült álmok Hajszolják egy a mást. A régi álmok- üdve, Az álmatlan jelen, Ott játsznak fel 8 letűnve Tündöklő neveden, Pekry Károly. Szamárkirándulás. — Öcsém hátrahagyott irataiból. — Közli t Veremund. Deákkoromban egy élvezetes szünidőmet L. helységben töltöttem. Többen levén itt deákok, rendes összejöveteleket tartottunk tisztartóék kertjükben, hol- a legkülönbözőbb terveket gondoltuk ki arra .nézve, miként védekezzünk a legveszélyesebb bünrevezetö alkalom: az unalom ellen. Magam egy alkalommal azon ajánlatot tevém, hogy kiránduljunk, még pedig változatosság kedvéért nagyfülü pegazusokkal. Ezen ötletemet általános helyeslés követte, s azonnal foganatba is vétetett. A kirándulásban — összevéve az animál irrationalet és a rationalet, — heten vettünk részt: két szamár mint „eleven erő", és öten mint teher. Mivel, a kocsit és két szamarat a tisztartó ur bocsátotta rendelkezésünkre, illő, hogy a bemutatást az ő „nagyreményű" fiainak egyikével kezdjem. Lássuk az idósebbíket, vagyis mivel a remény a korral fordított viszonyban áll, — a „kisebb remónyü"-t» A természet mintaképül alkotá öt az evangéliumi hót sovány esztendő jelkópezósóre. Ezen evangéliumi soványság kárpótlásául azonban kiváló szelelő készülékkel látta el, mintegy ráutalván, hogy szenvedélyes dohányzó legyen, mert a szeme ós szája közötti téren (hol közönséges halandóknak az orruk szokott lenni) kiemelkedő hatalmas monstrumot valóban nem értékesítheti célszerűbben, mint hogy kéménynek használja. Egyébként legeklatánsabb cáfolójaToricellinek, mivel ez megdöntötte a „horror vaeui" (űrtől való irtózat) elvét, pedig ö a pohárban és gyomrában egyaránt irtózik a vacuumtól. A mi a kocsin való elhelyezkedést illeti, mint hajtóművész az első ülés jobb felén szorított el egy 130 cm. magas légoszlopot. ' Ellensúlyozásul a deszka másik végén hasonló termetű hátai ember foglalt üeiyet, kinek kopott Külseje, kusszu,ítísuletlen haja, komor tekintete és lerágcsált körmei eléggé elárulják a benne lappangó költői lelket. Verseiben, melyeket elég találóan „Orökzöld

u-eknek címez, „kieiégithetlen vágy"-ról lamentál, mely örökké epeszti, sorvasztja és előbb-utóbb sírba dönti. BensÖ, meghitt barátai azt állítják, hogy eme sorvasztó vágy: — az étvágy," mit különben a kielégithetlen jelző is igazolni látszik. A második deszkán hárman ültünk. Az első, zömök testalkatú prózai lény, kit istenkísértés, azaz hogy a deszka veszélyeztetése nélkül csakis ennek szélére helyezhettünk el. Megórdemlenó, hogy hosszasabban foglalkozzam vele, mert a többinél jóval „fontosabb" egyén> (a menynyiben 78 kilót nyom); de róla legfölebb authropológiát irhatok. Percenkint, (mint afféle tökéletes szerkezetű emberi gép) 20-at lólekzik, miáltal egy óra alatt 1U0 liter levegőnek éienyót fogyasztja el, testi hömérsóke ónommal 3660

1

', étkezés után 37.17" Celsius, percenkinti órlökóseinek szama 8ü, a mely számra thermometer vagy barométer állása, s egyébb külső körülmények ós helyzetek semmi zavaró befolyással nincsenek, azaz szivpitvara télen-nyáron, hó elején ós hó végén, hölgyközeiben vagy hölgytávolban egyaránt 8.0-szor húzódik össze ós tágul ki, a mit különben phlegmának szokás nevezni. A másik, a hajtóművósznek öcscse ideális gyerek, s igya materiának feltűnő csekély voltánál fogva bátran ajánlhattuk neki a középső helyet. Olvasottsága rengeteg. Némelyek szerint a még csak születendő költőknek müveit már betéve tudja, a un egyébiránt nem egészen lehetetlen, nabai' a jövő szazad költőinek eredetiségével egy kissé ellentótben all. Hátra volna még, hogy röviden szamarainkról is megemlékezzem. De mivel ezek csak olyan nagyfülüek, mint a többiek, ós mivel az etiquette — a salonképes ölebek kivételével, —különben sem követeli a négylábúak kimutatását, véget vetek a további ceremóniának. Kocsinkon az egyensúlyt ekkép biztosítván, megindultunk, — azaz hogy megindultunk volna, ha a hajtóművész oldalán lévő szamár — (honm sóit, qui pense le poéte!) — az első ostorcsapásra ki nem rug a hámból. A hajtómüvész konstatálta, hogy alattvalója egyik lábával hatáskörén kívül áll, s mivel nem akarta gyeplőjét avatlan kezekre bízni, fölszólított minket » kicsapongó szamárnak kellő korlátok közé kényszerítésére. Erre a legszélül deponált 78 kiló szótalanul fölemelkedett, s leírhatatlan szabályszerűséggel végzett tagmozgatásokkal talpa és a föld közül a levegőt kiszorítván, azaz a kocsiról leszálván, az eltévedt szamárlábat igaz ösvényre terelte. Miután ezzel térítő munkáját sikeresen befejezte, s a kocsin újólag lerakodott akkópen, hogy alsó lábszárai a felsőkkel 105, két keze vei térdkalácsaira támasztott felső teste pedig a felső lábszárakkal 75 fokú szöget képeznének, — az indulást újból megkíséreltük. Most.a szamarak hirtelen oly iramodásnak eredtek, hogy a szemközt lévő hegyek visszhangozták összekoccantott fejeink kongását. Hasztalan volt a haj tó. művésznek minden erőlködése, a rohanó szamarakat nem tudta megfékezni. Erre a költő, ki nem bízott filigran csontszer kezetónek szilárdságában, védelmi állásba helyezkedett, azaz tyukszemtartóit a kocsiból ugrásra • készen kilógatá, az idealista pedig bizalmatlanságot szavazván az egyik nyikorgó keréknek, kifejezést adott amaz indokolt aggodalmának, hogy nagyon könnyen „közvetlen" érintkezésbe jöhetünk az édes anyafölddel. Beszéde annyira fölcsigázta különben csigalusta képzeletemet, hogy szinte hallani véltem a „kesergő anya" hívó szózatát: „Oh jertek ölembe Özóp gyermekim I

; Oh jertek, oh jertek az édes anyához 1" S elérzékenyülve talán belevetem magamat az alattunk elterülő kátyúba, ha a sors egy hirtelen zökkenessel ellenkező oldalra az idealista Ölébe nem hajit, ki figyelmesen várta- ugyan szavainak 27*