Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-07-01

XXI. évfolyam. TT''— ry-. Pápa, 1394. július I. megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkmt rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől- fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a lap Ä- szerkesstöségéhez (Jókai .Mór .* utcza= 969. sz.) küldendők. * Előfizetési díjak. H Egy évre 6 frt — 3?ól évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata titán 5 kr, nyilttcrben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Eélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór íiai _ c'rj T# hirlapküzvetitő iroda)- küldendők. ^ Qi ^ er P á p a város hatóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Telepítések. Mult számunkban megírtuk, hogy az állam által Kolozsmegyében iíagySárrnásra- való telepítésre a pápai és devecseri járásból 108 magyar család lett elfogadva és hogy e telepesek már le is utaztak Sármásra a telepállómányok kisorsolására. : Ezen telepesek egyrósze, mint értesülünk, a .birtoksorsplás megejtése után, már hazatért N.-Sármásról, hova 1—2 hét múlva áz aratás megkezdésekor költöznek el végleg. A telepesek beszélik, hogy tglepáilományaikkal, a birtokokkal teljesen megvannak elégedve, s örömmel fogják azokat elfoglalni ós- uiirelni is; még azon keüvezroónyban is TÓszesülnek, hogy lak- és gazdasági épületeiket maga az állam állítja fel, bizonyos meghatározott összegért, mely építkezések már még. is kezdődtek; sőt kilátásba van helyezve az is, hogy kölcsönt is kapnak az államtól beruházási célokra. Mint örvendetest már azért is felemlitjük ezeket, mert hazánkra ós a magyarosodás ügyére igen fontosnak tartjuk és útmutatás gyanánt s például is szolgálhatnak,' miután vármegyénk számos községéből napirenden vannak a folytonos" kivándorlások. És azt hisszük, hogy *az állam e telepítései az Amerikába való kivándorlásokat is megfogják gátolni. ?Jelen alkalommal.- a telepítési okiratból közlünk egypár igen érdekes részletét. " alkotandó telepitvény a már Kolozsvárinegyóben. létező 2Íagy-Sármás költséghez való hozzá telepítéssel alakit^Öros-dílolala kihasittatik a telepíted területből': I. Az utak, utcák, közterek,, anyaggödrök,'stb. számára 62 kat. hold, a telepityéáyi templom^ós-lelkószlak céljaira i h. 1200 Qöl, a községház és jegyzőlak céljaira! h. 800 Qöl, az iskolaépület telkéül 1200 Qöl, a'f tanítók lakótlázainak telkéül 2 h.: kisdedóvó telkéül 2 h. belsőség; ós ° Y II. A telepityónyesek lelkész illetményéül 30 h., a jegyző illetményéül 80 h., a kisdedóvó illetményéül 25 h., az iskola- -és kisdeclóvó alap céljaira 50 h., a telepesek templomi ós egyházi alapja alakítására 30 h., faiskolának 1 h., anyaszőlőtelep céljaira 6 h., temetőnek 4 h., községi alap alakítására 38—40 hold haszonföld, mint külső birtok. E közcélú területekórt vétel- vagy megváltási ár nem fizetendő, hanem azokat az állam ingyen engedi át a telepesek összeségónek, illetőlega községnek, a meghatározott celöféra. A földmivelósügyi miniszter megtette a szükséges lépéseket a végett, hogy a Nagy-Sármáson felállítandó iskola mint állami iskola jöjjön létre; ez esetben a tanítók az államkincstárból fizettetnek. A telepállományok egysége: 700—800 Qöl belsőség (házhely, udvar ós kert), 10

1 kat. hold szántóföld, 800 Qöl kenderföld, 3 h. 800 Qöl kaszáló, 800 Qöl szőlőterület, 4 h. 600 Qöl, részesedés a közlegelőből; összesen 20 kat. (1600 Qöles) hold. Egy kat. hold vétel- illetőleg eladási ára 154 frt, az égy telepállományt alkotó 20 kat. holdé tehát 3080 frt. Ezt az öszazeget minden telepes a következő módon tartozik lefizetni, és pedig: két évig (1895. és 1896. évben) a telepesek tökét nem törlesztőnek, hanem évente -csak 3% kamatot, vagyis 1 holdtól 4 frt 62 krt, tehát a 20 holdtól évenként szept. 1-én 92 frt 40 krt fizetnek. A vételár törlesztése az 1897. évben kezdődik ós tart 30'4 évig, tehát 1927. ápr. l-ig. E 30 % óv, illetőleg 61- félév alatt minden évben 5% vagyis 1 holdtól 7 frt 70 kr, tehát a 20 holdtól 154 frt fizetendő két egyenlő részletben, minden óv ápr. s okt. 1-én. A 30''

2 óv alatti 5%oO& törlesztés 2%-os évi tőketörlesztésnek és 3°/

0-os kamatlábnak felel meg. Minden telepes azt a telepállományt kapja, a mely sorshúzás utján fog neki jutni. Minden befogadott telepes tartozik a telepállományát lehetőleg azonnal, de legkésőbben 1894. szept. l-ig elfoglalni, az; építkezést a földmivelósügyi miniszter által megállapított terv szerint megkezdeni, s legkésőbben 1895. aug. l-ig befejezni. Az építkezéshez szükséges faanyagot az államkincstár szolgáltatja ki. Az építési anyagért, ács és asztalos munkáért az államkincstár 400 frt érték erejéig a telepestől semminemű fizetés teljesítését nem követeli; ha azonban ez 400'frtot túlhalad, akkor a 400 frfcon felüli többlet a föld árához hozzászámittatik s tartozik a telepes azt a föld árával együtt lefizetni, illetőleg törleszteni.A telepítésre szánt egész terület a f. évre részes mivelósre ós hasznosításra van kiadva. Az aratási munka azonban már a telepeseknek van, fentartva. Azok a telepesek, a kik az aratásig a telepítési területet megszállják s az aratást tényleg végezni fogják, arágtó részül kapják a termés 14%-át. A termésnek azt a részét, a mely .a birtok kezelőjét (haszonbérlőjét) illető jutalók kiszolgáltatása után a kincstárnak marad, a kincstár a telepeseknek engedi át ingyen a végett, hogy a kezdet nehézségeivel könnyebben megküzdhessenek s hogy könnyebben kitelelhessenek ; a mi azután a családtagok száma szerinti arányban fog azon összes telepesek közt kiosztatni, a kik legkésőbben f. évi szept. l-ig átköltözködtek N.Sármásra. Mihelyt a telekkönyv átalakítása elkészült, a telepesekkel az alakszerű szerződések kiállitattak, s a telepesek .az első vételár részletet (az 1897.- évben esedékes 5%-ot) lefizették, a telepitvényi, birtok tulajdonjoga az 1894. V. t.-c. 16 .§-a értelmében telekkönyvileg

v is a telepes javára kebeleztetik be, de azzal egyidejűleg bekebeleztetik a telepitvényi birtokra a telepesnek a még ki nem fizetett vételár és kamatai s az építési kölcsön cimón fenálló tartozása iránti zálogjog is a kincstár javára. Az 1875. VII. t.-c. 6. §-a értelmében a n.-sármási telepitvényhez tartozó földek hat évig földadómentesek. A földmivelósügyi miniszter a telepeseket a telepitvóny gazdasági és culturális fejlődése érdekében, különösen a belterjesb gazdasági foglalkozások terén (állat-, baromi- és selyemtenyésztós,.szölöós gyümölcstermelés, stb.) a rendelkezésre: álló eszközök s az országos igények kielégítése szabta korlátok közt a lehetőségig támogatni fogja. = Megrendelések a millenáris kiállításra. A győri kerületi bizottság most azon munkálkodik, hogy a kiállításra jelentékenyebb megrendeléseket biztosítson jó előre s ezzel is lehetővé tegye egyes kiváló iparosoknak a kiállításon való részvételét. G-yőr város ós vármegye törvényhatóságához, nem különben a győri ipari és kereskedelmi testületekhez és egyes előkelőbb címekre megkeresést küld szét ez érdemben s példáját követik a kerületben szervezett helyi bizottságok mindenütt, a saját városuk és megyéjük területén. Veszprém vártnegye törvényhatóságához is intézett ily megkeresést a győri ker. bizottság. Célja a megkeresésnek, bogy az iparosokat előzetes megrendelésekkel segítsük be a kiállítási csarnokba. Részint a vagyonnal rendelkező erkölcsi testületekre, részint a művelt és tehetős osztályokra hárul a hazafias kötelesség, hogy az anyagiak által munkában bénított iparos osztályt tehetségeinek érvényesítésénél gyámoiitsa ós megrendeléseivel elősegítse azt, hogy iparosaink íiiiuól nagyobb számban vehessenek részt a kiállításon. Oda irányul tehát a bizottság megkeresése, méltóztassék a t. törvényhatóságnak jóakaratú figyelmet fordítani az ügyre és közegei utján, vagy bizottságilag megállapítani, mely kiválóbb s kiállításra alkalmas munkafajok kínálkoznának az elő-zetes megrendelések számára. És amennyibea a munka oly természetű lenne, hogy a helyi ipar annak kiállítására nem vállalkozhatnék, ugy a kivitelre nézve méltóztassék meghallgatni a bizottság szívesen felajánlt tanácsát. Ének- és zenevizsgák Pápán. Az ev. ref. főiskola nagytermében volt az első óu'-kvizsga jun. 15-én, hol is a gymnasium I—VII. osztUjM JtieJcböL mint kötelezett tantárgyból rendes vizsgának vanuak alávetve. Helyeseljük a rendszert, mely szerint ott az énekoktafeás történik, miután a vizsgán adott feleletekből vázlatos kópét nyertük az egész tananyagnak, mely a zenei ismeretek elemeit a legelső kezdettől az összhangok (harmóniák) képzéséig teljesen felöleli; s általában kielégítőnek tartjuk az eredményt ; de sőt viszonyítva a mostoha elbánáshoz, melyben nálunk a művészetek pedagógiai tekintetben is részesülnek, ó'szintén örvendünk ós gratulálunk a főiskola vezetésének, . mely Szakítva sok elavult fonáksággal, utat nyit a korszellem követelményeinek. Ezt igazolja a június 16-án lefolyt zenevizsgn is, melyen a főisk. tanulók közül 30-nál többen számoltak be évi szorgalmuk eredményével. Igen díszes^, főleg előkelő hölgyközönség s a tanárikarnak élénk részvéte adott külső diszt e vizsgának, mig béltartalmát, a szakszerű vezetés s az ebből fejlődő több-kevesebb tudás teszi. A kezdők persze még csak az a, b, c-jével vesződnek a hegedülós müvészetének

; de a haladók már meglehetős öntudattal, önállósággal kezelik hangszerüket, mit a külön s együtt előadott darabokban eléggé igazoltak. Nekünk ugy tetszik, hogy szorgalomban s talán tehetségben is hárman különösen kiválók : Lázár Andor III., Steiner Hugó IV. o. tanulók ós Rácz Elemér I. ó. pn. Megemlítésre méltónak tartjuk a haladók által előadott hegedükettöst (Duo) magyar irályban, mely magyar népdal motívumoknak kiassikus formára való sikeres felhasználása; egészen uj dolog s tudtunkkal más által nem kultiváltatik mint főiskolánk ének- ós zenetanára Gáty Zoltán által." Üdvözöljük, sok szerencsét kivánunk neki. A zenekarról örömmel konstatáljuk, hogy a régi sablonból kitért és a vonós hangszereknez fuvolát, klarinétot, vadász* kürtöt és cimbalmot is vett fel, mi által a teljes orchesztrum hatását t.-szi. Osak előre a. megkezdett uton, hisszük, hogy főiskolánk e tekintetben is mintául fog szolgálni sok más intézetnek. " Ugyancsak a főiskola nagytermében folyt le a városi polgári leányiskolának énekes zenevizsgája is jun. 24-ón. Alig mondhatunk ujat e vizsgáról, mely már évek óta kiváló érdeklődés tárgya, mely érdeklődés évről-évre fokozódni látszik, mert ez idén már a főiskola nagyterme is igen kicsinek bizonyult az érdeklődőknek befogadására. Alig vette kezdetét a vizsga d. u. 3 órakor, csakhamar zsüfolásig megtelt a nagyterem, de sőt a széles folyosó is tele volt a beljebb már nem juthatókkal, A zongorázó lánykák egytől-egyig mind alapos készültség ós kifogástalan rendszeres vezetésről tettek fényes bizonyságot, mégis ha kiemeljük Harmos Blankát ós Báron JTerenckét, tesszük ezt azért, hogy különösen elismerésre méltó szorgalmukat ez által is némileg jutalmazzuk; Az ének számok kivétel nélkül pre* eis előadásban letteR bemutatva. Volt egy, két és három szólamu éneklés, mit figyelemmel hallgatva azon vélemény kelti bennünk, miszerint a polgári iskolában az T A R G A. A bánat. . Fajt -a:»ÍTení, Bokáig lajt ütannad; TJgy megtépte, megszaggatta a bánat. Fajt a szivem, sírt a lelkem I Szállt az idő ., stallt felettem . . 8 íme ma: Szelíd birímy lett az a vad hiéna. Szelíd -Baranylett * bánat —- mely tépett —• Ki ven kitér, követ bárhol lelépek. £1 nem hagyna én sem hagyom, Összeszoktunk igen nagyon Mi mir rég: Mint .az őszi heryad&agal — az árnyék. 'össwiöktubk, mint párjával a gerle, A szí vembe! van* fészke leverve; Ott turbékol, ott búg, marad, Ugy szeretem » madaist; **' E hangot: . Nem beszélnek ily szépen a* harangok. Ez ringat él, mint a dajka meséje; ; Regen elmúlt szebb időikről mesélve, •És a melyik jobban esek; Újra Iwidij ait a mesét, >Szänei$§k. . Csak annyit hagy; míg a dalok születnek! Soós Lajos. • Búcsúzóul. — A »Pápai Lapok* eredeti tárcája. — írta: Lampérth Géza. „A mult emléke olyan édes, Oly jó rajt elmerengeni" . .. Itt ülök álmokba merülve, kis szobámban; szemeim előtt képek vonulnak el ezer tarka változatban. S oly édes rajtok elmerengenem ... Egy szint, egy hangulatot keresek, a mely ott ragyogjon, ott lebegjen mindegyiken, mint a hogy ott ragyog a délszaki vidék pálmaligetei fölött az éltető napsugár, mint a hogy ott lebeg odahaza az édes anyám kis virágos kertje fölött, igy csöndes, holdsugaras júliusi estéken, a bódító szegfű illat ... Mert ugy kellene, hogy a tavasz, az ifjúság verőfénye sugározza be e képeket s valami rózsás hangulat áradjon, el rajtok ... Hiszen, ha jól .megnézem: azt az időt tárják elém, melyet egy édes ajkú poéta „A szivbimbókorá"-nak nevez, melynek rózsás nyomát zihálva űzi s tovatüntót nem tudja elég fájdalommal megsiratni ... A szív bimbókora ... az a tavaszi verőfény, az a rózsás hangulat ... van is .-azokon valami megsiratni való. És nekem még 8Ínos, csak egy könyem se érettek) utánok. Nincs. Mert hiába nézem -ezeket -a képeket: azt a tavaszi verőfény t, •azt á mámoros hangulatot sehol sem találom rajtok. rtKöd, szürke köd vonul minden keresztül" ... De azért most mégis olyan jól esik ftÜtMUk. » Kora hajnalban kocsi gördül ki a fehérre meszelt, nyájas kis falusi ház udvarából s fut, fut ... ós meg sem is áll, csak a távol idegenben. A hallgatag, ábrándos fiu tekintete az ismerős tájon révedez . .. Vissza-visszatekint, valakit keres, a kinek édes bucsucsókja még ott ég az arcán, a kinek .szelíd, nyájas képe ott a szivében, a kinek édes hangja még folyton fülébe cseng: „Jó légy ón édes gyermekem. A jó Isten kisérjen utadon" . . . Keresi, de nem találja; a távol kékes ho- j málya elfödé, már a szülői ház is aligalig fehérlik, S az áldott édes anya, fejét f lehajtva, talán ott siratja világba küldött gyermekét, titkon szobájában, vagy kedves virágait köti csokorba, hogy konyeivel öntözve, holnap utána küldje, mást ij ugy sem küldhet ... Kis erdőn visz keresztül az ut; a nap királyi pompában tűnik fel, a távoli béro mögül. A vallásos lelkű jó öreg atya Isten végtelen hatalmáról és jóságáról kezd beszélni a hallgatag fiúnak, de annak a gondolatamásfelé jár.Kis madarakvidám dalba kezdenek az ágakon, de ö nem hall mást, csak a szive heves dobó-gását ... " Hogy vágyódott el onnan hazulról,, hogy vonta öt szomjas lelke, el messze,, a tudás kútfőihez! ... S most, utja közepén mégis mintha valami ingadozó kétség fogná el, mintha azt súgná neki va~ lami; ne menj tovább, térj vissza. Bohógyermek te, hova indulsz, vagyon, név éspártfogók nélkül ? Elbódulsz a nagy világ rengetegében, — gyönge vállad nem bírja meg a reád nehezedő nagy terhet,, fordulj vissza, —< A*tán*meg újra fülébe; cseng M édes, biztató OUCÍUÍZÓ ; „Jó légy fiam, hited álljon, S győzesz minden akadályon!" ... S a kétség sötétjébe halvány remény sugarak vegyülnek s valami bizonytalan, szürke köd üli meg a lelkét . . . * Az édes apja is bucsut vett tőle, alig hagyva ott neki egyebet, mint az — áldását. Ott állt az ismeretlen idegenben árván, egyedül, szegényen. Egyetlen meghitt barátja: a könyv. „Multa túlit, fe«Bitque" . .. dolgozott és türt. — De mért folytassam tovább ? Hiszen ez olyan régi, "régi ének. Aztán meg untató, ez az egyhangú, szürke panasz. — Maradjon a sötétje máskorra, most hadd válogassam ki a derültebb, a világosabb színeket, melyek a jelen órához tán jobban illő képet adnak. * Igen, a tietek az első, a ti nyájas képetek tüuik először merengő hálás lelkem elé — jó emberek. Tiétek, a kik nem tudom én miért — mindig szerettetek engem és tanítottatok, segítettetek, gyámolítottatok rögös utamon. Nem sokan voltatok az igaz, de én nem is csudálom, magam voltam az oka. Valami van az ón lényemben, a mit magam is szeretnék kiirtani, de nem tudok. Pedig nem a lelkemhez tartozó, csak itt ragadt, reám, itt az idegenben, abban a dacos, nagy tusában, melyet a sorssal vivtam; nevet* sem tudok én neki adni, azok tán jobban tudnának, a kik mindjárt ezt vették észre bennem s hidegen fordultak el tőlem. Nem neheztelek én ő reájok sem, sÖt' tiszteléttel adóz;om mindig, mindenkinek érdeme »zerin,t, de szeretettel, áldással Gsak ti rátok gondolok, a kik szerettetek s ugy fáj a szivem, hogy egyiknek-másikhak rnáv meg sem köszönhetem irántam tanúsított nagy jóságát, ha csak a sírja halmának nem . . . * Ti padok, ti padok, most jöttök ti. Hejh! ha rátok gondolok : édes is az, keserű is, a mit akkor érezek. Talán több az édese, mint a keserűje, hanem ón mégis — már megbocsássatok — kimondhatlan örömmel válom meg tőletek! — Ti tudjátok, mily mohó élvezettel szívtam lel-* kémbe a katedráról hangzó igét mindvégig, de tehettem-e ón róla, ha ugy néha-néha egy kis bolondos madárka csicsergése ott az ablak előtt zöldelö akácon, egy hazafelé szálló rózsafelhő az ég ivón jobban érdekelte, jobban megkapta a lelkemet, mint a der, die, das, avagy, hogy egy-egy csengő-bongó rím kívánkozott le a ceruzám hegyéről, a mikor annak szép csen* desen kellett volna nyugodnia? ... Börtönből szabadult ki lelkem. — Adieu! i " Szándékosan hagytalak legutoljára titeket, a kik legközelebb vagytok szivemhez: jó fiuk! Hejh! együtt ettünk mi meg s.ok kenyeret ... az az, hogy szatyit . . . Hajba is kaptunk, meg is bé* költünk. Egyébiránt mindig szelid j ó fiuk voltunk, legalább relatíve, de azért pa^ nasz mindig volt reánk, a miért mi szőr* nyen bosszankodtunk, beszéltünk •— most már elárulhatom — vaskalaposságról, önkényről ... no de majd a többit elmondjuk — ha Isten segit — tíz óv múlva, a mikor az emlékezésnek már csak rózsái lesznek tövisek nélkül, a mikorra majd 26