Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-14

Ä Megjelenik minden v a sá r nap. Közérdekű sürgős közlésekre kuroukiiu rendkivüli számok iís adatnak ki. Bérmentetlen levelek, ca«.k ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A l»pnak szánt kö z 1 e m é n y e k a lap i

N saerkesztőségéhez (hosszú utcza 969. sz.) küldendők. Klöíizeíési díjak. «.

VJLl Egy évre Ü fi-t Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt öt) krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 3<) kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések it l'ip kiadó hivatalába (Kolvn .Mól

1 liai ! hirlapközvetitő iroda) küldendők. « Q Pá pa varos hatóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A szellemi élet tűzhelye. A vidéki szerkesztőségek a magyar nemzet szellemi életének elszórt tábortüzei. Ok ébresztik életre a nemzeti élet elhamvadó szikráit, ők terjesztik a vidéken a szellemi élet fényét. El vannak bár szórva, mint az ég csillagai, de mégis bizonyos rendszer van működésükben. Neveik, akár a csillagoké, különbözők, de hivatásuk és ténykedésük azonos. Fáradhatlan hirdetői ők a nemzetiség, fölvilágosultság és szabadság eszméinek. Mint a csillagrendszer központja a nap, ugy a magyar sajtó világában központ Budapest, illetve a budapesti irói társulat, mely rövid fennállása óta bámulatos tevékenysége árán megszerezte az irói világnak azt a nimbust, melyet a régi irók és művészek társasága foszlánynyá tépett. Az emiitett irói társulat alig két évvel ezelőtt a legszerényebb viszonyok kuzt alakult meg. Bizalmas, barátságos, kedélyes társashelyet akartak a szervezők maguknak ós irótársaiknak létesiteni, mely egyszersmind birói igazságtétel szintere is lehessen, ha a szellemi élet hősei idegbontó foglalkozásuk közben nem lennének képesek az elveket higgadtan mórlegelni. Ily itélő fórumra még inkább szükség volt, mint egy kedélyes tűzhelyre ! A bensőséges, bizalmat gerjesztő, barátságos hely, melynek joggal adhatták az alapítók az „ Otthon"' nevet, nagy ós összetartó zömmé olvasztotta a szerkesztőségi érdekek szerint csoportosuló szellemi munkásokat s ezzel eltüntette azt a hivatást, hogy itélő fóruma legyen a vitás ügyeknek. Az ország központjában létesített szellemi tűzhely ez irányban valóban oly szép eredményt ért el, melyet az alapítók remélni sem mertek. Ez a váratlan összesítő jel- uség adta meg az erőt és tekintélyt a budapesti irói testületnek ahhoz, hogy kibontsa zászlóját s vezérszerepet vállaljon, midoi egy lángba borult országrészt kell a tüz hamvaiból újra építeni. A fenn költ hivalotsáy legnemesebb megjelenése az, midőn az anyagi javakban szegény irói és művészi világ maga után votiva a nemzet szinejavát, mint példaadó jár elől, hogy egy elhamvadt országrész lakóinak könnyeit letörölje s foszlánynyá, égett rongyait uj ruhával cserélje föl! A hazafias vidéki sajtó mint reflektor ragyogja vissza a budapesti szellemi tűzhely féuyét, országszerte hirdetve a jótékonyság géniuszának eszméit. Nem a kárvallottak hálálkodó szava, de egy egész ország, az egész nemzet adózik elismeréssel a budapesti irói társaságnak, az >Otthou'<-nak, mely fölébresztő a közrószvétet ós monumentális irodalmi és művészeti eseménynyé emelte az országos szerencsétlenség szornoru alkalmát. p. a — A vármegye közönsége Vaszary Kolos herczegprimáshoz a következő üdvözlő iratot intézte május havi közgyűléséből : „Fömagasságu Bibornok Herczegprimás ur! A mai napon tartott közgyűlésünkön vármegyénk alispánjának jelentéséből értesültünk hivatalosan azon merényletről, mely Fömagasságod személye, élete ellen elkövettetett. Es ba már a merénylet elkövetésétől a mai napig hetek teltek is el, az időhöz a megdöbbenést és a merénylet felett érzett utálatot nemcsak nem csökkentette, hanem ha lehet növelte, mert időt engedett a megfontolásra, hogy a merénylet ki ellen és minő indokból követt«tett el. Fömagasságod egy hosszú élet alkonyán áll magas talapzaton, melyet nemzete — valláskülönbség nélkül — azon emlékkövekből állított egybe, melyek mindegyikére honszeretettől sugalt egyegy nemes tett, egy-egy jóságos cselekedet van följegyezve. Méltó tehát a megdöbbenés, méltó az utálat. De hála a Mindenhatónak és elismerés annak a bátor férfiúnak, ki Fömagasságodért életét tette koozkára, a merénylet nem sikerült. Ez alkalomból fogadja Fömagasságod hazafias őszinte örömünk kifejezését azon óhajtásunk nyilvánítása mellett, hogy az Ég nagybecsű életét hazánk üdvére még sokáig óvja meg. Kelt Veszprém vármegye közönségének 1893. évi május hó 1-én tartott rendes üléséből. Veszprém vármegye közönsége nevében Vóghely Dezső kir. tanácsos alispán." = Veszprém vármegye közönségének felirata a képviselőházhoz: Mélyen tisztelt képviselőház ! Budapest főváros, valamint Zemplén vármegye közönsége megkerestek minket is, hogy a napirenden levő egyházpolitikai kérdésekben nézetünknek, véleményünknek adjunk kifejezést s ezen kérdéseknek szabadelvű irányban való megoldása iránt kérvényezzünk. Szives készséggel teszünk eleget a felszóllitásnak, mert ha valaha volt kérdés, melynél a megoldás sikerének föltétele az, hogy a megoldás a nemzet gondolkozó közvéleménye óhajának megfeleljen, és ha volt napirenden valaha kérdés, melynek megoldása hazánk ós nemzetünk fejlődésére döntő befolyással bir, ugy a napirenden levő egyházpolitikai kérdosek ilyenek. Figyelemmel kisérjük ezen kérdések fejlődését kezdettől fogva, s megnyugtat a tudat, hogy ugy a mély. u t" ztelt képviselőház, vallás- ós pártkülouí>;v'g nélkül, valamiut a többség kebeléből alakult királyi kormányunk minden kérdéseknek, nevezetesen a kötelező polgái-i házasságnak, az anyakönyvek állami vezetésének, az izraelita vallás receptiójának, a római katholikusok autonómiájának, valamint a vallás szabad gyakorlásának kérdését szabadelvű irányban, oly értelemb-n kivánja j megoldani, hogy mindezen kérdések azon ; részletekben, a melyek állami törvényeik , által biztosított magánjogoknak szolgálnak alapjául, eg.sóges jogelvek alapján — ; a hitelvek érintése nélkül — állami töri vényekkel szabályoztabsauak, hogy a vali lás szabad gyakorlása biztositassék s val) láskülünbség honpolgár és honpolgár közt i különbséget ne tegyen s végre, hogy a j legszámosabb hitfelekezet tagjai a római j katholikusok is elnyerjék a szabadság szellemében, választási alapon szervezett önkormányzatot. De mert mindezen nagyfontosságú kérdések országszerte már is nagy izgalmat keltettek, nemcsak az önállóan gondolkozó müveit körökben, hanem a nép alsó rétegében is közbeszéd — vitatás — tárgyát képezik, gyakran oly alapon és oly czélzattal, mely a czélba vett megoldás fólreórtósóra vezet, és a reformokat ugy tünteti fel, mintha azok a hitelvek sérelmét és a vallások jogainak csorbítását idéznék elő. E bajt, mely nemcsak a felekezetek közt való békés agyüttélóst teszi még az eddiginél is jobban kétessé, hanem a felekezetek belső bókéjét is veszélyezteti, — megelőzni, vagy legalább hatásában csökkenteni csak ugy lehet, ha a már megjelelt irányban szükséges összes törvények mielőbb megalkottatnak, kérjük a mélyen | tisztelt képviselőházat, hogy törvényhozói egész tekintélyének latbavetése mellett — nem kiméivé pénzügyi áldozatokat sem — odahatni méltóztassék, mikép a szükséges törvények még ez óv folyamán megalkotva és életbe lópt-tve legyenek. Kelt Veszprém vármegye közönségének 1893. évi május hó 1-ón tartott rendes közgyűléséből. Veszprém vármegye közönsége nevében: Véghely Dezső kir. tanácsos alispán. Ezredéves kiáilitás. — A {työri kereskedelmi bizottság megalakulása. •— Győrött a vármegyeház nagytermében hétfőn f. hó 8-án folyt le a főispán elnöklete alatt a millenáris kiáilitás győri kerületi bizottságának alakuló ülése. Jó jelnek vehető, hogy a gyűlés igen népes volt, a bizottság tagjai majdnem teljes számmal megjelentek s ha az ügybuzgóság hasonló mértékben nyilatkozik a jövőben is, akkor a győri kerületi bizottság cguke lesz azoknak, melyek feli adatuknak fémesen megfelelnek. Az ülésen jelen voltak: Elnök: Gróf Laszberg Rezső, Győrvármegye és Győr szab. kir. város főispánja. Alelnökök: Csanaki Jerfy Antal, a keresked. és iparkamara eluöke, Nedeczky Sándor, a győrvidéki gazd. egylet elnöke. Előadók: Szávay Gyula, a keresked. és iparkamara titkára, Szendrői Mór, a keresked. és iparkamara másodtitkára. Bizottsági tagok : a) a kereskedelmi és iparkamara alelnökei: Weidman Adolf, Schlichter Lajos, a kereskedelmi és iparkumara iparosztályának bel és kültagjai sorából: Brutsy János (Esztergom;, Eőry Kálmán, Giffing Mihály, Horváth Gáspár, Hilbert Károly, Koczka László (Pápa), Krausz Mór (Téth), Magyary József, Poloni Lajos (Komárom), Schmidl János (Győrsziget), Szabó Samu, Szalay György, Szeleczky Ferencz (Pápa), Zechmeister Kálmán, b) a győrvidéki gazdasági egylet választmányából : Bezerédj István (Ménfő i, Ferber Béla (Nyulfalu), Fischer Kál .áa, Friedrich Károly (Kajárj, Georgievic György (Csécsim-), Györgyházi János, Jerfy Ferencz (Abda;, Kégl Lajos (Püspökalaj)), Lerner Márton. Lippay Géza, Mocsár}' Jenő (Lesvár), Ollinger Albin (Kismegyer), Szabó Lajos (Péterháza), Szalacsy Ferencz (Csécsény), Szalacsy Lajos, Zink János, c) a kereskedelemügyi m. kir. minisier ur által külön kinevezettek közül: Baranyay Géza (Kurtakeszi), Francsics Norbert, dr. Kautz Gusztáv, Tátray József (Komárom), Tuba Jáuos (Komárom), Zechmeister Károly. Ez alkalommal a kerületi bizottság a szervezkedési munkálatokat végezte el a következőkben : Elhatározta, hogy két fő szakosztályra oszlik, a munka könnyebb és sikeresebb végzése szempontjából: a) a kereskedelem ós ipari, ht a gazdasági osztályra. Az előbbi keretébe fognak a történelmi kiáilitás munkái is tartozni. A bizottságoknak hivatalból tagjai az elnök, alelnökök, előadók, azonkivül a kerületi bizottság illető tagjai. Megjelölte a bizottság azokat a fontosabb ipari góczpontokat is, ahol helyi bizottságok szervezését szükségesnek látja. E városok: Győr, Komárom, Esztergom. Veszprém. Pápa, Tata. Minthogy pedig a meginduló nagymunka idejében nehéz lenue mindannyiszor a kerületi bizottságot összehívni, ahányszor intézkednie szükségessé válik, a bizottság a maga kebeléből egy végrehajtó bizottságot küldött ki, melynek tagjai: az elnök, alelnökök, előadók, a keresk. és ipark«m<ir<itagjai sorából: Weidman Adolf, Schlechter Lajos, Ilauser György, Magyary J., Zechmeister Kálmán, Eöry Kálmán. ..1 gazdasági egylet választmányi tagjai közül: Bezerédj István, Matkovich László, Lippay Géza, Ollinger Albin, Milkovich Imre. ..1 keresk. ügyi minister által kinevezettek sorából: dr. Kautz, Kálóczy Lajos, Francsics Norbert, Tuba János, Zeehmeister Károly. Erre a végrehajtó bizottságra lett bizva a helyi bizottságok megalakításának munkája is. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy néhány bizottsági tagnak kinevezési okmánya kezelési tévedés folytán eddig kézbesíthető nem volt s ezek a legközelebbi ülésre nyernek meghívót. TÁRHA. Propria laus. Az hit. Bolond természetem van, Nagyon is jól tudom ; Elégszer érezem, mióta Az életet futom. Szemébe vágom, bárki légyen. Mindig az igazat. Szavamnak állok, úgy segéljen, Ha törik, ha szakad. Nem bókolok az utczasarkon Hízelkedőn, nem én ! Ez volna bár megélhetésre Egyetlenegy remény. Á boldogok vigalmainal Bár nem vagyok tanú, Ha mást zokogni, sírni látok: Szivemre száll a bú. Bálványa nincs az én szivemnek, Csak egy Urat imid; Szabad, dicső magyar hazámért Hozzá rebeg imát. Mondják: bolond természetein van, Magam is jól tudom. Elégszer érezem, mióta Át életet futom Éxira Jenit. " Több elveszett Koronczónal I Diákkoromban azt tanultam a természetrajzból, hogy a nádi veréb éjjel gyönyörűen énekel. Hallgatóztam én akárhányszor nappal is, naplemente után is késő éjjeleken át a koronezói vizeken, de a nádi veréb gyönyörű énekét ép ugy nem hallottam soha, mint ahogy nem tudtam kivenni a hajladozó nád suhogásából a mithoszi szavakat: „Midas hacet aures asininas" vagyis „Midásnak szamárfülei vannak". A monda szerint Pán zeueversenyre hivta ki magát a nagy Apollót. Pán furulyázott, Apolló lantozott. Kritikusnak megtették Midást, frigiai királyt. Ez Pannák ítélte oda a pálmát. Apolló haragjában Midásnak — mivel nem volt muzsikáiig füle — hosszú szamárfüleket növesztett. Restelte ezt Midás s a világ elöl hatalmas turbánja alá rejtette Apolló ajándékát. Talán titok is maradt volna, ha nem lett volna borbélya — a borbélyok ugy látszik már akkor is szerettek csevegni — aki, minthogy a többi kundsaftoknak nem merte a titkot fölfedezni, hogy ki ne fúrja az oldalát, kiment a nádasba s ott suttogta; „Midásnak szamárfülei vannak." A nád eltanulta a szavakat, s ha a szél hajlongatja folytonosan azokat susogja. Talán csak a-koronezói nádi verebek nem tudnák gyönyörűen énekelni ? Talán csak a koronezói nád susog más történetet nem is olyrégf elmúlt időkből ? Talán azt susogja: „Több elveszett Koronczónál !

u Végig nyújtózkodom a „Kuruczrófc" illatos füvén, behunyom szemeimet, csöndes széltől hullámzik a nádas s félálomban hallgatom susogását. * Az 1704-iki óv június 12-én lenyugvó nap két egymással ellenséges táborra vetette sugarait Koronczónál. Északfelé a felső mezőkön a gyirmóti határra dűlve egész a Rába, mentóig terült el a német tábor. Legnagyobb részt idegen, német és tótajku labanezok. Fáradtan dűltek le az éji nyugalomra, hogy a Veszprémtől idáig tett hosszú utat kipihenhessék. Az egész tábor csendes, csak az őrszemek lépése s a lovak prüszkölése hangzik. Nyugodtan alszik sátorában Heister, a sereg vezére. Sikerült czélját elérnie. Anélkül, hogy az ellenfél akadályozta voina, egyesitó seregét a Győrben tanyázó segédcsapattal. A másik tábor a határ alsó részén Szemere felé nyúlt el. Mind megannyi kuruez vitéz, gyalogos, könnyű lovas, a népből összesereglett had; Rákóczy szava, a lelkesültség, hazaszeretet s a függetlenség utáni vágy gyűjtötte zászló alá. Az egész tábor élénk. Borral telt kupák forognak kézen, vidám ének hangzik föl, melybe olykor egy-egy „éljen Rákóczy Ferencz!" fölkiáltás vegyül. Csak a vezér Forgács Simon komoly. Nyugtalanul jár föl-alá, nem tudja elgondolni hol késik Károlyi Sándor? Két futártól is izent neki, hogy minél előbb siessen ido, hogy „kettőjük hada egyesüljön s a német el ne szökhessek" ós még sem jön. Fölvirradt június 13-ika. Veszedelmes szám! Mind a két tábor csatakószen áll, mindegyik fél győzelmet remél. Heister azt hiszi, hogy megpihent serege bátran, dicsőséggel kiállja a harczi tüzet; Forgács is azon hiszemben van, hogy önerejével Károlyi nélkül is tönkre teszi a németet. Lelkesülten halad elő a kuruezhad a vezényszóra, mitsem törődve a golyózáporral. Már fegyver fegyvert ér, az ágyuk elhallgatnak, elkeseredett harcz folyik egy rövid ideig. Csakhogy Forgács uramnak rosz stratégiája volt. Roppant hosszú sorokban intézte a támadást, mintha az egész német tábort átakarná ölelni. Most Heister nehéz vasasai törtetnek elő, a megoszlott kuruez erő nem bir ellenállni ezen rohamnak s rendetlen tömegekben húzódik vissza. Ismét megszólalnak az ágyuk, egész sorokat sodor el a golyó a futó seregből. A győzelem Heisteró lett. Forgács Pápa felé húzódott el, szétzilált seregével 6 ágyút, sok zászlót s majd kétezer kuruezvitózt hagyva a koronezói csatamezőn. Az elfolyt magyar vért rég beitta a szomjas föld, az elesett hadfiak tetemei rég elporlottak. Az egykori csatamezőn most szép réti virágokkal játszadozik, vagy dus kalászokat lenget a szellő. De a szerencsétlen csata emlékét fönntartotta a nép s ha a mai napig úgynevezett „kuruezrót", „ágyudomb" és „harezhelyi dűlőn" a Rákóczy által veretett „pro libertate" pénzt szánt föl ekéje, elgondolkodik a mult fölött s ha valamely csapás, veszteség éri, avval iparkodik magát vigasztalni: „Több elveszett Koronczónál !" Nem siisog a koronezói nádas többé se Midás füleiről, se a kuruez futásról. A Marczal szabályozása kiölte életerejét. Ahol az előtt vigan siklott a csónak, most porzik a szekérút. Ahol szép fehér és sárga vizi rózsák nyíltak, mosolygott a kék nefelejts, most száraz nádkóró zörög. De minek is suttogna már a nád a | kuruez vitézekről ? A mai czivilizált, liberális világban nem loyalis dolog a szabadsághősökre, függetlenségi vezérekre emlékezni. Ha Pánnak ismét kedve kerekednék nálunk egy conczertet rendezni, s ha tilinkóján a Radeczkymarsot fújná, Apolló pedig a Rákóczy-, vagy Kossuth iudulót pöngetné, akárhány magyar Midás akadna, aki Pánnak Ítélné oda a dicsőséget. Hogy büntesse meg őket a nagy Apolló ! Diego. A népünnepélyről. — Karczolat. — Collegium kertje! Sajátságos méla ábrándozás vesz rajtam erőt, ha csak említeni is hallom nevedet. Az emlékek tárháza kinyilik és valamint Pandora szelenczójóből a bűnök, ugy kerülnek ki agyamból az édes diák életnek egyes ártatlan történetei is, ha csak rád gondolok. Igen, ez a hely volt az, hol az örömünnepély alkalmával, bebizonyítandó neked bájos Berta, hogy nem móltatlant választottál szived lovagjává, felmásztam a legmagasabb mászófára, és mig onnan arezodat kémlelve ereszkedtem alá, az alatt az átmelegedett fa lesodorta kezeimről a bőrt. De nem a múltról van most szó, hanem a jelenről. Nem mi férfiak visszük itt ma az activ szerepet, hanem a nők. 20