Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-14

A verismusról. Napról-napra olvasom a különböző lapok tárczaczikkeit, rajzait, verseit, de lelkem alig-alig talál bennök egy-egy jól eső pibenöre; csaknem minden terméken szürkeség, borzongató köd terjeng, de n

j

m rezdül át rajtok még csak egyetlenegy vigasztaló csillagsugár sem; biu, önző érdekek, bűnös szenvedélyek hitvány küzködóse tárul föl előttünk, amely bűnbe s boldogtalanságba sodor, s nem vonul át rajtok az önmegtagadó, önfeláldozó szeretetnek egyetlenegy meleg sugara sem, amely fölemel vagy legalább vigaszt önt a lélekbe; a remények, örömök visszataszító temetőj ében j árunk, de nincs kapuján a vigasztaló „föltámadunk", nem leng a sírok között a halhatatlanság meleg fuvallata; csak azt rajzolják szeretettel ami csúnya, rossz, ami az olvasó lelkét kellemetlen érzéssel tölti el. Komikus, humoros tárgyú termékek csak boszusággal töltenek el, mert nem a javítható gyarlóságokat, fonákságokat teszik nevetségesekké, hanem csábító szemtelenségek diadalát ünneplik s igy czéljukat tévesztve nem gyönyörkedtetve oktatnak fonákságaink fölismerésére, kerülésére ; — tragikus tárgyú termékek nem megnyugvást, hanem fölháborodást keltenek lelkünkben, mert csak rémdrátnafólók ; szerteb-nségvk, vadságok rajzai s igy nem fakasztják föl szivünk mélyéből a részvétnek azt & meleg konyát, mely javítja, szelídíti leikünk nem eléggé emberies vonásait ; Arany Piroskáját, Kozgonyinóját; Vörösmarty Szép Ilonkáját, merengő Lauráját házasságtörök, férj s szerető gyilkosok, férjhajhásEÓk, szemérmetlen kaczérkodók riasztották el irodalmunkból, abból az irodalomból, a hova fordulunk ma is szívesen, midőn az élet fertőjének mezt-den rajzától megundorodva vágyódunk egy eszményibb világ derült verőfénye után, ha a nőt telj es báj ában akarjuk szemlélni, ha igazi emberben akarunk gyönyörködni. Való iga?, hogy az élet sok salakot <h>b föl, való igaz, hogy vannak nök, kik nemüknek tagadásai, kik gonosz bdküsegökben más ártatlanok ártalmára törek-szii-k, kik az általuk mondott gyalázó szavakat más jelenvolt ártatlan ajkára *• iják, kiket az önző szenvedély tehetetlen, uatalmi vágy teljesen elvakit, de vájjon méitók-e ezek arra, hogy sem magukat, s-m másokat nem boldogító szenvedélyeik kielégítésének rajzát adjuk, gonosz czéljaikboz juttassuk, anélkül, hogy meg ne durJitenök fejők fölött a vészthozó villáim it, ki ne mutatnánk miképen fognak diadalmaskodni szenvedélyeik üldözöttjei s ily módon édes megnyugvást ne keltenénk az olvasó leikében, erős bizalmat az trkölcsi világrend iránt, amely kérlelíi'ti'.'uül sújt akár nyilvánosan, akárkiuos lelkiismereti furdalással. — Mily undorító a kép, mdyben a nő a miatta önmagát kivégző férj vér^s hullája fölött gúnykacajjal omliK szeretője karjába, ahelyett, ii'.'gy vétkes útjában e csapás föltartóztatni, bánatra hangolná ós bűnhődnék. Igaz, hogy az ilyen s hasonló tárgyak, melyek az olvasó lelkében csak boszuságot, de nem megnyugvást keltenek, az él tbol vannak merítve, a hol a csomót i^en gyakran gyilkosság, öngyilkosság, p-irbaj oldja meg, de vájjon a való életnek ily nyers rajza, a puszta verismus egy szebb, magasabb eszme éreztetése nélkül, gyunyörködtetheti-e a lelket, lehet-e aesthetikai elv? S vájjon nyert-e irodalmunk tartalomban, alakban általuk ? Semmit; de igen sokat veszít az élet miattuk zomúuczából: csak napi, ephemer értékűek, a durva, nyers valónak gyakran még stílus tekintetében sem sikerült elmondásai, a költészetnek azokhoz semmi közük; de kiszámíthatatlan pusztulást okoznak iz ifjak lelkében: kivetkőztetik az élet nehezebb, de szebb oldala iránt való vonzalomból; az élet sokféle viszontagságában nem érzik föl a magasabb eszmét, amely miatt a lélek azok szives tűrésére vállalkozik, sőt mások szenvedésében csak gúnyra találnak okot, nevetésre alkalmat; nem vonzódnak a házas élet boldogságához, vonzalmához, sőt rikító színekkel színezik ki annak ferde kinövéseit s ezek áldozatában csak holmi durva élczelődést keresnek ; elriasztják a nemes czólórt való nemes küzdéstől s vagy érzéki mulatságokban, vagy pisztolyban keresnek üdvöt; — a fiatal nőkre pedig ez irány veszedelmes iskola, melynek oly szoniurú következményei lehetnek, minőkről Horatius ir hatalmas ódájában (III. 6.1. S ugyan mi boldogítja inkább a szivet a sejtós-e, vagy górcsői vizsgálat eredménye ? mi teszi oly vonzóvá a bimbójában íevö lánykát, a sejtés-e, vagy a tudás; az a hajadoni szemérem-e, mely ott ég az ajkakon, ott pirul az arczokon, ott ragyog ép tisztaságában a szemekben, vagy annak megtagadása ? S a kifeslett rózsát, a boldogságtól sugárzó asszonykát mi teszi oly büvölövó, oly titokzatos széppé ? nem-e a tudásnak nemtudása '? S vájjon szerethetjük-e azt az irodalmat, meiy a napi életet napi kicsinyes küzdelmeivel magasabb eszme feltüntetése nélkül mondja el s a melyben lelkünk nem talál oly valamit, mi a mindennapiság fölé emelné s édes gyönyörrel járná át a napi küzködósben kifáradt lelkét ? Ha ismernék íróink az embert, nem a maga szertelenség-b MI, vadságában ; ha ismernék Arany e sorának jelentőségét embernek lenni mindi'.; s minden körülményben; ha ismernéd e sorok titkát: Messze, mes-xe eltűnőben Hajnal idő zíüd ms/őben, Csönd a fáko.i. köd virágon Istenkéz a uémaságon ; nem a szertelenség, k, nem a hitványságok, nem a nem s/.ép veristikus, durva ecsettel való rajzolásában találnák örömüket, hanem a re«/(*•/..•///.•* irányban; mig a nemesítő kritika • minőre gondolt a Kisfaludj' társaság) föl nem emeli szavát, mig irodalmunk a röghöz tapad, górcsői vizsgálatok pontos leírását tartja szépnek; mig a névkultuszt üzi: addig termékei nem okozhatnak gyönyört a valódi emberi szívnek. Igaz az iró is ;>„ k>»r szülötte, de a valódi költő dalával a kor fölött áll s a képzelem tüzével íuegu unesitve zengi a forrongó érzelmeket. Szépen ide illenek Gottschall szavai: „Az idő kerekei forognak, az emberiség uj pályákat ér el, uj érdekek harcza zajlik elő. A költő természetesen az embert tekintvén e forrongás középpontjának, mint művészete főtárgyát, itt is fölfogja öt keresni ; a tarka világban uj és gazdagabb anyagot fog találni, de ebbe saját nagy lelkét nézi beleAz uj culturai korszak külsőségei nem vakítják meg öt, mint az apró szellemeket és látszat költőket, kik az idők muló érdekeinek ós czóljainak szolgálnak, hanem az megragadja az örök fejlődés fonalát, a jelenségek prózája nem hozza öt tévedésbe, habár az sürü felhő gyanánt szakad is le, hanem az örök eszmének sugarával épen e felhő cseppjeiböl teremti a szépség szivárván3

r

át." Csak igy hirdethetik a költök miudenkor a nép legméltóbb s legemberibb érzelmeit; csak igy zenghetik a lelkesítő nemzeti eseményeket s hagyományokat; csak az érdemes a valódi költői névre, ki megfelelő hangot tud adni az érzelmeknek, ki nem leszállni tud hozzánk, de magához emelni; — csak igy lesz a szép müahit, remény s szeretetnek ápolója, iránytű az élet hullámos tengerén, melynek zivatarai között reményiéivé nézünk á felettünk ragyogó, örök boldogságot igérö csillagokhoz. És legalább ezt a hitet ne pusztítsa ki a verismus! Dr. Kapossy Luczián. ha azt hiszed jámbor halandó, hogy végre ,.révbe ér a hányt hajó", nagyon tévedsz, mert a „keleti" sátor bűbájos színe oda csalogat téged csakhamar, hogy a ,,dohánytözsdében" a traíikos kisasszonyokkal csevegve és a „bájos" sátornál kissé megpihenve, a „tót" sátornál üsd le sátorfádat •<x .dig, mig az első vállalkozó me_; nem kisé.ii a májusfára való mászást. Es alig, hogy a győzök beleharapnak a fara tett puha czipóba, a zsákba lOtjt, versenytatok kaczagtatnak meg komikus bukdácsolásaikkal. Le legjobban megleszesz lepve a „jövendőbe" látással „Falb" útmutatása mellett. Szegény Falbra ráfogják, hogy c-;ak szerencsétlenséget hoz, pedig íme most segiti letörölni a szenvedők könnyeit. Hí pedig jövőd „Falb" szerint nem lesz rózsás, sohse' essél kétségbe addig, mig egy kr-ért angol késeket nyerhetsz. Pedig az oly egyszerű valami. Egy karikát addig dobatsz, míg az egy késbe beleakad ós ha beleakad olyan angol kést kapsz, hogy a pengőjét uuóg zsebtuköruek is használhatod. Es midőn egy ízletes gulyás mellett gondolod át a mai nap örömeit és titokban é.ijs reményekkel eltelve gondolsz aj esti táuczvigalomra, hogy kivel járod majd a „Quadrille d'aniour'-t, már javában hangzik melletted : „Ej, haj, uem bánom, Kekem is van virágom" ós meglepetésedből alig térsz magadhoz, már egy jó kedvű uri ember olyan tiszta : szivböl ugrik lábadra, hogy azt hiszed; csillag hullás támadt körülted. Igen, mert azalatt, mig te az ábrándok országában révedezel, az egybegyűlt fiatalság már ' Terpsychorenak áldoz. ! Es végre midőn, eafcs a „GrifF te» \ rémben pompásan kimulatod magad és másnap felébredsz, hálatelt szívvel fogsa visszaemlékezni azokra, kiknek ez élvezet' dus napot köszönhetni fogod ós a legnagyobb katzenj animer közepette is dobogó szívvel fogod „Öt" nézegetni, aki* nek fényképét a legjószivübb hölgyeknek köszönheted, mert, hogy ez emlékezetes nap külső — értem szíven kivüli — emlékek nélkül ne röppenjen tova, a bájos árusnök fényképét is meglehet majd vásárolni. No pedig ennél többet még a legvérmesebb reményű ember sem kívánhat, Ristoricus. Színház. Dobó Sáudor színtársulata a mai napon tartandó bucsu előadások után távozik varosunkból. Színházi jelentésében az igazgató complet társulatot igórt és több oly tagnak jövetelót jelezte előre, kik egyátalában ide nem érkeztek meg; ehhez járult, hogy a szini évad kezdetén, a még kellőleg össze nem tanult társulat gyenge, hiányos előadásokat mutatott be, mely körülményt a közönség felültetésnek vett és méltán neheztelt. Később jöttek ugyan uj tagoka társulathoz, az előadások is eléggé jók lettek ós sikerültek átalában, de a társulat teljes megkívántató erők, zene- ós énekkar tekintetében kiegészítve a hirdetésnek megfelelőleg ekkor sem lett. És igy az igazgatónak sem sikerült a hat heti saison alatt teljesen visszanyerni a közönség elvesztett bizalmát. Ez volt oka, hogy általában az előadások nem örvendtek valami nagy látogatottságnak, habár a társulat egyes hivatott tagjai sokszor, sikerült játékaikkal iparkodtak is a hiányokat pótolni. Szükségesnek tartottuk ezeket megjegyezni, nehogy valaki azt gondolja, hogy a pápai közönség nem fogékony a nemes, a szép iránt, hogy közönségünknek nincsen müizlése, nincsen érzéke a művészet iránt, szóval mintha nem tudnánk lelkesülni a magyar színészetért! Jövőre okuljon ezekből az idejövendő társulat — ós a színházi intendatura is! * Szombaton f. hó 6-án „A gerolsteini nagy herczegnő" került színre Szigethy Lujza jutalom játékául, félig telt ház előtt. Azt hisszük ez volt oka a levert hangulatnak, mely az egész előadáson végig húzódott és a melytől a szereplök sehogyse tudtak szabadulni. Szigethy Lujza is kedvetlenüljátszott és énekelt, nem örült sem a tapsnak, sem a lyrának, melyet virágokkal tele kapott. Pártos Etel (Vanda) szerepében még elég élénk volt ós csak Dobó nevetette egész este a közönséget, Bumbum tábornoknak sikerült alakításával. Lomniczy, Németh és Szentmiklósy megálltak helyüket. Nagy (Fritz) szerepét jól tudta, de játéka és gyenge éneke nem keltettek hatást, ugy a karok éneke sem. Vasárnap 7-én „A veres hajú" adatott elő gyér közönség előtt. Dobó elemében volt és Veréb Jankót eredeti mondásaival ós mókáival kifogástalanul mutatta be. Szigethy Lujzának egyik kitűnő szerepe Szilaj Kata, de sehogy sem akart felmelegedni, csak bus nótáit énekelte érzéssel ós szomorú jelenetei Voltak hatásosak. Szirmay J. Pártos E. Kovács K. elég életet öntöttek szerepeikbe. Németh elevenen, Lomniczy kissé kedvetlenül játszott. Bajcsányitól hallottunk egy-két jó dalt. Az előadás általában jól sikerült. Kedden ós Szerdán „A szultán" adatott mulattató jó előadásban. Nagy dicséretet érdemel Szigethy L. ki vidoran s élénken játszott ós szépen énekelt, különösen keringőjével ért el nagy hatást a 2-ik felvonásban. Pártos E. élethűen, pezsgő vérrel adta Iioxeiaut, játéka sikerült volt. Németh 'Ali főeunuch) szerepót ügyesen oldotta meg ós mindvégig mulattatott. Lomniczy, Hidassy, Nagy, szintén hozzájárultak az est sikeréhez. A karónekek is elég jók voltak. Az előadások a legjobbak közé sorozhatok. K. Kopácsy Juliska v e ndégj átékai. IL Kopácsy Juliska asszony a budapesti népszínház primadonnája csütörtökön a délutáni 1 órai vonattal érkezett városunkba, férje Karczag Vilmos fővárosi ismert iró, a „Lemondás" cz. kitűnő színmű szerzőjének kíséretében. A város és a színházi intendatura részéről Mészáros Károly rkapitány, a sajtó részéről a 3 pápai lapnak megjelent szerkesztői és a színtársulat részéről Dobó Sándor színigazgató a jelenvolt összes férfi tagokkal együtt fogadták ós üdvözölték a művésznőt óá kisérték be a Városba-. A vendég művésznő keresetlen, szolid és mégis művészi játékáról ós énekéről csak elragadtatással szólhatunk és csak sajnálhatja, ki ezen, valóban élvezetes es» téken részt nem vett. Ezen előadások képezték egyúttal az eddigi előadások kimagasló fénypontját, diszes koronáját, hol igazán nagy részünk volt a művésznő által nyújtott páratlan műélvezetben. Csütörtökön este lépett fel először K. Kopáosy Juliska, midőn „Náni"-jában gyönyörködtünk, melyet művészileg mutatott be. Első megjelenésekor frenetikus tapa s éljenzés fogadta és a közönség babérkoszorúval tisztelte meg. Kellemes csengésű, gyönyörű énekével és bájos tánozával egészen elhajolt bennünket, és a lelkesült közönség minden dalát megismételtette, minden felvonás végén 3-szor hivta zajos tapsokkal a lámpák elé és éljenezte meg a vendég művésznőt. Dicséretet érdemel Dobó (Kreuzer), ki a glogováczi svábot élethűen utánozta, ugy Eajcsányi (Józsi) is jó énekelt. A többi szereplők is megfeleltek a várakozásnak ós osztozkodtak az est sikerében. Pénteken „Nebátsvirág"-ban Denise-t játszotta a művésznő oly tökélylyel, oly természetes kedvességgel, hogy nem csudálkozunk rajta, hogy a közönség indokolt lelkesültsége határt nem ismert ét az előző esti ovatiók a taps és az éljenzés megsokszorosodtuk. Kifogástalan, minden túlzástól ment játéka, kellemes fülbemászó éneke újra meg újra meglepte ós elragadtatta a közönséget. Ez alkalommal egy csinos pompadour csokorral kedveskedtek a művésznőnek. Dobó (Celestin) ügyesen alakított és sikerült többször megnevettetni a publicumot. Csókáné discrétül adta a fejedelem asszonyt. Lomniczy az őrnagy szerepét azonban nem jól fogta fel ós nem is tudta érvényre juttatni. Az összes közreműködők is iparkodtak tehetségük szerint az előadás sikerét biztosítani. Tegnap este K. Kopácsy Juliska 3-ik és bucsu felléptéül a „Madarász" került szinre. A művésznő színre jövetelekor a zsinór padlásról alá hulló virág esővel ós diszes csokorral fogadtatott viharos taps és éljenzés között. Postás Milka szerepében bájos, elragadó jelenség volt. Egyirántgyönyörködtünk excellens játékán, mint nagyszerű énekeiben. A közönség tüntetése mais impozáns volt ós tetszés nyilvánításának, elragadtatásának kifejezést is adott. A művésznő mellett kitűntek Szigethy Lujza (Mária) szép játéka ós dalával, Dobó (Csörsz báró) sikerült alakításával és Rajcsányi (Ádám) kellemes énekével. A többi szereplök is a dicséretet kiérdemelték. A közönség a legkellemesebb érzéssel távozott a színházból ós fog mindig visszaemlékezni ezen valóban élvezetes estékre, K. Kopácsy Juliska művészi vendégszereplésére. A művésznő a ma délelőtti gyorsvonattal utazik vissza a fővárosba. Fogadja legnagyobb elismerésünket és legmélyebb üdvözletünket. Kritikus. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Az 1893. évre megállapított TV. oszt. ker. adó (az állandó fizetések után) kivetési lajstroma, f. évi május 15-22-ig, vagyis 8 napon át, a városi adóhivatalnál közszemlére kitéve lesz; — a netáni felszóllalások azok részéről, kik ezen adónemmel a mult évben is megvoltak róva, a lajstrom kitételét, — azok részéről pedig kik a f. évben először rovattak meg ezon adóval, az adó kiskönyvecskóben történt előírást követő 15 nap alatt a városi adópónztárnál beadhatók. Pápa, 1893. május ll-ón. A városi tanács. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. András/fy G-yula altábornagy, kerületi parancsnok, Rózsa Bertalan tábornok, 6 ezredes, 3 alezredes, 5 őrnagy, 2 törzstisztjelölt és 1 főhadnagy ma Pápára érkeznek és két napi itt tartózkodásuk után törzstiszti harczászati lovaglásra indulnak, melyben honvéd huszárezredünk törzstisztjei is részt vesznek. — Népünnepély Pápán. A veszprémi tüzkárosultak javára rendezendő népünnepély a főiskola kertjében ma délután 3 órakor kezdődik. A rendezőség a műsort tapintattal állította össze, mely a közönség tetszését is meg fogja nyerni bizonnyal és gondoskodva lett, arról, hogy a sátrakban elárásitandó étel s ital neműek ós egyéb tárgyak csekély szabott árban lesznek kaphatók ós senki zsarolásnak kitéve nem less, A bazár elátüsitásban részt vesz Baly Jolán kisasszony is bécsi pinczórleány jelmezben a „sörcsarnok"-nál. Az elárusító hölgyek sátoronként lefényképeztették magukat ós a képek ára darabonként 50 krban lett megállapítva. Kiss József zongoratanár a népünnepély alkalmából a bizottság fogadtatására „High Life" cz. alatt alkalmi indulót irt. Az ünnep alatt Sárközy Géza zenekara működik közre csekély dijórt, ugy este is a „Griff" szálloda nagytermében tartandó tánczestólyen, mely este 9 órakor veszi kezdetét. Megvagyunk róla győződve, hogy az ünnepély minden tekintetben fényesen sikerül és a jótékony czól nagy közönséget fog összehozni a mai ünnepélyre, melyen iparkodni fog mindenki, hogy filléreivel a ' könyörület adóját lerójja és igy a szegény tüzkárosultak nyomorát enyhítse! Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély f. hó 28-án tartatik meg. — Díszoklevél Fenyvessy Ferencz dr.-nak. A > Győri Közlöny<-ben olvassuk a következő sorokat: „A „Győri keresk. ifjúság betegsegélyző pénztára" Fenyvessy Ferencz dr. országgyűlési képviselőt, ki a pénztárna

1

' nagy szolgálatot tett az által, hogy alapszabályainak jóváhagyását a ministeriumban a legrövidebb idő alatt keresztülvitte, disztagjává választotta, 8 ez alkalomból gyönyörű díszoklevelet készíttetett Fenyvessynek. A szöveget remek kivitelű vizfestésü kép köríti, a Jog, az Igazság és a Kereskedelem jelvényeit ábrázolva. Az oklevél kötése piros plüs, melyre Fenyvessy dr. nevének kezdőbetűi vannak hímezve arannyal. Az oklevelet — melyet Stolczer Samu elnök, Adler Károly alelnök, Boskovitz Dávid titkár és Brand Károly pénztáros írtak alá, — küldöttség fogja átnyújtani Fenyvessynek." — Városunk központi választmánya f. hó 10-én, Osváld Dániel polgármester elnöklete alatt tartott ülésén, az orszgy. kópviselőválasztók 1894. évre érvényes névjegyzékének kiigazítására Saáry Lajos elnök, Fischer Adolf, Körmendy Béla rendes- és Horváth Lajos s dr. Rechnitz Ede póttagokhói álló bizottságot küldte ki. A munkálat beterjesztésének határidejéül június hó o-ike állapíttatott meg. — Veszprém vármegye alispánja városunk polgármesteréhez a következő sorokat intézte: „Tekintetes Osváld Dániel polgármester urnák Pápán. Folyó évi április hó 22-ón 2139/1893. sz, alatt kelt jelentésére, melynek kapcsán a veszprémi tüzkárosultak javára 381 frtot terjesztett be hozzám, s melylyel tudatja, hogy ezen összeghez a pápai színtársulat egy e czólra rendezett előadás jövedelméből 22 frt 64 krral járult, mégis, hogy az annak levonásával fennmaradó összeg Pápa város jószívű polgárságának könyöradománya, végre melyben tudatja, hogy Pápa város pénztárából a tüz hirére 150 frtot küldött Veszprém város polgármesteréhez — hivatkozva, felhívom a t. polgármester urat, hogy ugy a város képviselőtestületének, mint általában az adakozó közönségnek ós az ott működő színtársulatnak — az emberbaráti szeretetnek ezen fényes megnyilatkozásáért őszinte köszönetemet és igaz hálámat tolmácsolja. Veszprém, 1893. ápril hó 25. Végh-dy D"!zsö kir. tanácsos alispán." — A színházi részvénytársaság f. hó ll-ón tartotta igazgatósági v. ülését Horváth Lajos elnöklete alatt. Az igazgató választmány elfogadta ós helyben hagyta Bermüller Alajos pénztárnoknak következő mult évi számadásait: A) forgalmi pénztárnál: bevétel 426 frt 38 kr, kiadás: 193 frt 06 kr; tehát a pénztármaradvány 233 frt 32 kr. B) Nyereség és veszteség számlánál: Követelés 426 frt 38 kr, tartozás az 1892. decz. 31-ig járó 1252 frt 80 kr, takarékpénztári kamathátralékkal együtt 1445 frt 86 kr; a veszt3sóg tehát 1019 frt 48 kr. O) Mérleg számlánál: vagyon 18289 frt 69 kr, teher 19552 frt 80 kr; tehát a vagyonhiány 1263 ft 11 kr. — Elhatároztatott továbbá, hogy a részvénytársaság /. hó 28-án d. e. 10 órakor közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. Elnöki jelentés. 2. Számadások előterjesztése. 3. A részvénytársaság feloszlatása. — Tárgyaltatott végre Dobó Sándor színigazgatónak kérvénye, melyben a színházért naponként általa már lefizetett 10 frt dij felének, vagyis minden előadás után 5 forintnak visszautalását, illetve a bérnek 5 frtra leszállítását kéri. Kérelmének azonban hely nem adatott az. - indokból, hogy — miután a színház a közel jövőben a városnak tu'ajdonába megy át — az igazgató választmány nem érzi magát feljogosítva arra, hogy a színháznak az előadásokból befolyó jövödelmét a város pénztárának kárára — bár részben is elengedje, illetve kevesbítse. — Mücés%i nagy körút. Június hó folyamán élvezetes- e&télyni'k nézünk elébe; u. i. Jászai Mari, a nemzeti színház nagy tragiJcája, Hilgermann Laura, a m. kir. operaház hírneves énekesnője és Polonyi Elemér ismert nevü zongoraművész, Magyarországon június és jidius hónapokban nagy művészi körutat tesznek, mely alkalommal városunkat is érintik, azaz egy estén a pápái állandó színházban fellépnek. Az előadandó műsor, melyet lapunk következő számában fogunk közzé tenni, a legnagyobb mű' gonddal van összeállítva Js bizonyára élvezetes estélyi fog nyújtani a résztvevő közönségnek. — Az előadásra helyeket előjegyezni lehet Kis Tivadar könyo> I zenemű' és qajJirkertskedéstbQn,