Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-15

XX. évfolyam. 3. szám, Pápa, 1893. január 15. Megjelenik minden vasa r m p. Közérdekű sürgős közlésekre kui'oiikiul mid ki v üli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek. csak ismert kev.ektől fogadtatnak el: Kéziratok nem adatnak vissza. IS A lapnak szánt közlemények a •'rw »zerkesatosegehez (hosszú ' utcza 969. sz.) küldendők. lap SS előfizetési díjak. ií{ Egy évre ö írt - Fél évre 3 irt I Negyed évre 1 frt 5(> krajezár. * Egy szám ára 15 kr. \ Hirdetések t Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, j nyilttérhen 3<) kr. A díj előre fizetendő. 3 Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivalaláha (Röhn Mór liai 2, hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ^ —p; Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki e# v es ü j e I n p k in e g v á! asz lotl közlönye. Pápa, 1893. január lá. A közbiztonságot annyira veszélyeztető kóbor czigányok visszaéléseinek megakadályozása és a humanizmus szempontjából ezen népfajról való gon.dosko.das régóta képezi a törvényhozásnak, törvényhatóságoknak és a társadalomnak is még mindig megoldatlan feladatát. A legközelebbi időben az uralkodóház egyik legnépszerűbb tagja tett kísérletet néhány czigány családnak vagyon és kereset biztosítása mellett való megtelepítésére ; de a legnemesebb törekvés is meghiúsult e nomád nép ősi természetén. Ugy látszik a kormány is el van határozva javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé a kóbor czigányok ügyének rendezése czéljából, legalább erre enged következtetni azon intézkedés, hogy a belügy minister elrendelte azt, hogy a kóbor czigányok folyó hó 31-ik napján országszerte összeszámláltassanak s ugyanekkor életmódjuk, keresetforrásuk és egyéb családi viszonyaik is constatálva legyenek. De addig is mig a törvényhozás az ország egész területére kihatólag egyöntetűen intézkednék, szükséges, hogy a törvényhatóságok és községek a kellő védelemről gondoskodjanak ezen népfajnak napról-napra szaporodó és veszélyesebbé váló garázdálkodásaival szemben. Igy a velünk szomszédos több megye törvényhatósága alkotott szabályrendeleteben kitiltotta területéről a nem ott honos kóbor czigányokat, az ott illetékes, vagy legalább ott született czigányokra nézve pedig a visszaéléseket korlátozó, vagy megakadályozó rendszabályokat léptetett életbe. Ezen intézkedésnek reánk nézve káros hatását az utóbbi időben a vagyon biztonságot veszélyeztető gyakori esetekből volt alkalmunk észlelni, mert a szomszédos megyék területéről kiüldözött csapatok többnyire nálunk, ós pedig a községektől ós a csendőrség őrszemétől távolabb eső pusztákon vagy erdőrészekben tanyázva kerestek menedéket, onnan intézvén egyre ismétlődő rablásaikat és betöréses tolvajlásaikat. Ezen szomorú adatok indították vármegyénk alispánját arra, hogy az októberi rendes közgyűlésen indítványozta a vándor czigányok kóborlásainak megakadályozása tárgyában megyei szabályrendelet alkotását, s ennek szükségessége tudatában bizta meg a vármegye közönsége az indítványozó alispánt megfelelő tervezet kidolgozására, minek alapján a deczemberi közgyűlésre beterjesztett szabályrendelet-javaslat a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott s a törvényhatósági szabályrendelet megalkottatott, mely hivatva van egyfelől a kóbor czigányok visszaéléseinek elejét venni, másfelől a rendes kereset módhoz és illetőségi községükbe való utalás által, mely utóbbi a születési helyes személyazonosság igazolása után az 1886. éri XXII. t, cz. 16. §-a alapján könnyen megállapítható, a kóbor czigányokat megtelepedésre kényszeríteni. A szabályrendelet rendelkezései következők : 1. íj. Veszprém vármegye területén czigányoknak lovakat tartani rendszerint nem szabad; — ezen szabály alól kivételnek csak azon esetben van helye, ha arra járásokban a főszolgabíró, — rendezett tanácsú városokban pedig a polgármester indokolt kérelem alapján engedélyt ad. 2. íj. Lótartási engedély Veszprém vármegye területén csak oly czigány nak adható, a ki a) Veszprém vármegye területén valamely városban vagy községben illetőségi joggal bir; b) a ki valamely városban vagy községben állandóan megtelepedve van; c) a ki valamely mesterséget folytat, vagy általában bármi rendes keresetforrással bir. 3. §. A lótartási engedély közrendöri okokból bármikor visszavonható, 4. §. A. mely czigány a jelen szabályrendelet 2. §-ában körülirt hatósági engedély nélkül lovat tart, kihágást követ el, s 2 írttól 50 frtig terjedő pénzbüntetéssel ós 5 napig terjedő elzárással büntettetik. Ezen kivül a hatósági engedély nélkül tartott lovak, kocsik és lósaerszámok elkobzandók és hatósági uton elárveivzendök. A jelen íj. alapján kirótt pénzbüntetések, valamint az elkobzott lovuk, kocsik és lószerszámok árverési vételára azon község szegény alapját illeti, amely község területén a kihágás elkövettetett és az elkobzás törtónt, — illetőleg a mennyiben a kihágás oly czigánj' által követtetetfc el, vagy oly ezigánj' lovai koboztattak el, a ki valamely községben állandóan megtelepedve van, azon község szegény alapját, a melyben a czigány állaudóam tartózkodik. 5. íj. Nem Veszprém vármegyei czigányoknak a vármegye területén tartózkodni tilos. Ha tehát nem Veszprém vármegyei illetőségű czigányok a vármegye valamely községének területén megjelennek, a község birája köteles a legközelebbi csa'ndőrörs segélyének igénybe vétele mellett őket a járási főszolgabíró elé kisértetni, — az pedig köteles ellenükben az 1879. XL. t. oz. (52. ij-a érteimében eljárni, s a megye területéről való kiutasításuk, illetőleg a uunnyihen illetőségi helyük ismeretes, illetőségi községükbe való tolonczoztatásuk iránt intézkedni. 6. íj. Ha az 5. íj. értelmében büntetetett kóbor czigányok J:é!' i'v belül a várnaegye területén újból nngj-i miének, az 1879. XL. t. cz. 63. i?-a értelmében büntetendők, — eltolonczolandók és a mennyiben lovaik, kocsiaik vannak, azok, valamint a lószerszámok elkobzandók, és az árverési "vételár a 4. íjbau meghatátiszti állás rozott czélra fordítandó. 7. íj. ilzon czóiból, hogy a jelen szabályrendidet 2. íj-a alapján adandó lótartási engedélyek és az 5. íj- alapján jogerős határozatokkal foganatosítandó kiutasítások nyilvántarthatok legyenek, kötelesek a járások főszolgabirái és a rendezett tanácsú városok polgármesterei a jelen szabályrendelet 2. § a alapján kiállítandó eng edélyeket és az 5. íj. alapján hozandó itébeteket egymással kölcsönösen közölni és a/zokról jegyzéket vezetni. 8. §. A mely község birája a jelen szabályrendelet 5. íj-ában terhére rótt kötelességéi, nem teljesiti, fegyelmi vétséget kövei, el és a fegyelmi eljárás szabályai szer int büntetendő. 9. A jelen szabályrendelet alapján megindítandó kihágási ügyekben a kihágási eljár!is szabályai irányadók. Városi közgyűlés. A folyó hó 9-én d. e. 10 órakor megtartott részleges tisztújító közgyűlés, a városi képviselők oly meleg érdeklődése és élénk résztvétele mellett folyt le, hogy a megjelentek zsúfolásig megtöltötték a városháza nagytermét. Már a gyűlést megelőzőleg nagy s

ürgés-forgás volt észlelhető mindenfelé ; kint és a folyosón a jeleltek bizalmas emberei foglaltak vigyázó állást és bőségesen el lóvén látva irott és nyomtatott szavazatlapokkal: kínálgatták és osztogatták azokat a megjelent városi képviselőknek : bent a gyűlésteremben pedig több kisebb és nagyobb csoport alakult s hol hangosan, hol pedig halkan suttogva beszélgettek, tanácskoztak; ugy hogy a folytatott értekezés és vitatkozás, szóval élénk eszmecserék zaja húzódott végig az egész termen, mely csak akkor szűnt meg, midőn a gyűlés kezdetét vette, melyről kimerítő tudósításunk a következő : Véghely D^zsö kir. tan. alispán, az elnöki széket elfoglalván, üdvözli a képviselő testületet, és a közgyűlést megnyitottalak kijelenti. Meleg szavakban emlékezvén meg boldogult Nagy Boldizsár volt városi főjegyző elhunytáról, előadja, hogy a jelen gyűlés tárgyát a megüresedett főjegyzői — esetleg megüresedésbe jövő egyéb tiszti állás betöltése képezi. Előterjeszti, hogy a főjegyzői állásra két pályázati kérvény érkezett be, ugy miut Lamperth Lajos városi jegyzőé és Szokoly Ignácz pápai ügyvédé. A kijelölő bizottság mindkét pályázatot elfogadván, első sorban Lamperth Lajos v. jegyzőt és másodsorban Szokoly Ignácz ügyvédet jeleli ki. Ezután elnöklő alispán, miután két jelelt van és a közgyűlésnek is óhaja a szavazás, azt a főj egyzöi állásra elrendeli, ós a jegyző érdekelve lévén jelen esetben, Steinberger Lipót ügyvédet kéri fel a jegyzötisztre a választás, illetve a szavazás tartamára. Szavazatszedö bizottság elnökéül icl. Martonfalvay Eleket, jegyzökül Kis Gábort és Lazányi Bélát, bizalmi férfiakul pedig Baráth Ferenczet, Lőwenstein Adolfot, Obermayer Józsefet és id. Paál Istvánt felkérvén, a közgyűlést a szavazat bavógesztéig felfüggeszti. A szavazás megejtetvén, a gyűlés ujra megnyittatik és a szavazatszedö bizottság elnöke bejelenti, hogy összesen 109 szavazatlap adatott be, melyből Lamperth Lajos v. jegyző 67, Szokoly Ignácz ügyvéd pedig 42 szavazatot kapott és igy az előbbi 25 szótöbbséggel megválasztottnak kijelenthető. Elnöklő alispán emu-k folytán határozatilag kimondja, hogy Lamperth Lajos a városi főjegyzői állásra megválaktatott és a megjelent főjegyzőt üdvözölvén uj állásában, e tisztet neki átadja, ki is az ünnepélyes hivatalos eskü letétele után, a következő lendületes hangon elmondott, székfoglaló beszédet tartott: Ngys. kir. tan. alispán ur! tek. városi képviselő-testület, tek. városi tanács! Nem mulaszthatom el. hogy köszönetemet ne nyilvánítsam azon bizalomért, mely irányomban az imént kifejezést nyert. Tudom, hogy a bizalom ezen nyilvánulása nem annyira személyemet, mint inkább azon szolgálati éveket illeti, melyeket e városnál eltölteni szerencsém volt. De bárminek legyen is betudható a bizalom nyilvánulása : kétség kivül kötelességemmé teszi nekem azt, hogy elfoglalandó uj állásomban Pápa városának jól felfogott érdekeit, tőlem telhető képességgel s becsületes igyekezettel szolgáljam. Az állás a melyre vállalkoztam előttem nem uj, mert hiszen 21 évi jegyzösködésem alatt sokszor volt alkalmam boldog emlékezetű szeretett elődömet állásában, a főjegyzői teendőkben helyen j

siteni, de e mellett alig fordult elő nevez tesebb mozzanat városunk életében,mely köztünk kölcsönös megbeszélés tárgyát ne képezte volna. Éppen ezért ha számot vetek erőmmel s ezt szembe állítom azon munkával, mely rám uj állásomban vár, önkéntelenül azon kérdés merül fenn bennem, hogy vájjon azon irántam nyilvánult bizalomnak megfogok-e felelhetni ugy, a miként azt tőlem ily magas intelligentiáju képviselő-testület megvárhatja. Eljárásomat a múltban Pápa városának jól felfogott érdeke vezérelte, jövőre sem lehet más czólom, minthogy tehetségemhez képest Pápa városának nagygyá, boldoggá, virágzóvá tételének munkájában a magam osztályrészét kivegyem, esnem kiméivé időt. >M fáradságot, Pápa városának előhaladását munkálok sorában az elsők között legyek. Mert virágzó városnak lehetnek boldog polgárai, szegény polgárok összege csak szegény községet alkothat. Ha netán ezen munkám közben a tek. képviselő testület gyengeséget lát, legyen TARCZA. Egy születésnapra. Ahány kinos órát Szereztél te nékem, En hűtlen virágom, Elhervadt reményem: Annyi szörnyű átkot Nem kívánok néked — Adjon Isten érte Annyi boldog évet, Annyi boldog évet. Ahányszór az ajkam A neved rebegte, Ahányszor az ajkam Áldást kért fejedre: Annyi átkot Isten Fejedre ne hozzon, — Örömtől a sitved Annyiszor dobogjon, Annyiszor dobogjon. Ahányszor öleltél, Ahány csókot adtál; Ahányszor esküvel Hűséget fogadtál; Ne büntessen annyi Tövissel az Isten — Cserébe utadra Annyi rózsát hintsen, Annyi rózsát hintsen. Hanem annyi átkot Kívánok én néked, Hányszor én megszegtem Jfoejsid a hűséget! Annyit az átokból Elbírhat akárki — Ahányszor megszüutem Téged én szeretni, Téged én imádni! Rózsa Miklós. Romok. — Irta Viharos. — A tanácsos ur háza előtt nagy sokaság tolong, hogy az érkező hintókat nézegesse ; a virágokat és ékszereket, melyek a nők ruháit díszítették megbámulja, s egyik-másik nevezetes embert elevenen megcsodáljon. A tanácsosóknál ma mulatságnak van sorja. Minden esztendőben tél elej ón fényes bálra nagy társaság gyülekezik össze házukban. A házi urnák nagy a gazdagsága, ós a vagyonának meg is van a látszata a barátok sokaságában, a kivilágított teremsorban, de azon az eleganczián is, mely a lépcső aljától a belső szobákig levegőben, hangban, mosolyban ós vacsorákban rejlik. A vagyon szaporodik, az eleganczia gyarapodik, nem is csoda, hogy a tanácsosok mulatságainak évről-évre több lesz a vendége. Az idén — cselédpletyka hozta a felszínre — a tanácsosok különösen kitesznek magukért, mert az idei báljukon, menyasszonya lesz a legidősebb leányuk. A vőlegényről nagyon sokat sejtettek, mert a büszke szép Elláról nem igen hihető, hogy közönséges emberhez menjen nőül. A mátkapárja valószínűleg gazdag gyáros fia lehet, talán földesúr, de bizonyára nem tollat rágó ember, Az ilyen csak szalonba való dísznek, de nem a házassághoz íoaJaknak. A háaigazda és felesége a vendégeiket fogadják, a leányuk még nem jött ki a szobájából. Az ablaknál ül, révedezve néz ki az utczára, hol hallja a kocsik robogását és a házuk előtt tolongó emberek moraját, hanem a szeme máshol jár, tekintete a messzeségben más képet lát. Háztető'- alatt nagy magasságban szegényes kara-arát; kopár falu kamarában sápadt ifjút; leteg ágya fejénél gyenge öreg asszonyt A ki bajt áll tenger fáradságnak s aggódva lesi fiának minden lélekzetét. Odavágyik -ő is, de a szalonban száz vendég vár, s a vendégek között a gyáros fia, hogy Ellát jnátkájának s a „háza úrnőjének" eljegyezv.e. A ház urnöj e! Valamikor egész világról álmodozott, melynek ö lesz királynéja, a melyben mégis -csak ö ól ós Géza s az ideálok és senki, más senki. De a szép világ, melyet a szerelem szentelt a szivn-ek mélységében, eltűnt ós rombadült nrj'nden, a szerelem és a szív, az ideálok óa az álmok. Most másnak lesz menyasszonya ós Gézát a halál öleli, hűségesebb szereién amed, mint büszke szép leánya. Az asztalokon nyitott dobozokban ékszer hever egész özönével. Drágakövek csillogása hívogatja, hogy díszítse magát velük, hadd ragyogjo) í a nagy társaságban. — Ugy-e többet érünk, ugy-e szebben díszítünk azoknál a daloknál, melyeket ö dalolt neked? Sápadt költő mit adhatna neked egy ebi ít, csak dalnál ós éneknél, kemény kényéi cnól és álmok meséinél ? Bagyqg az a k;. öüyü is, melyet a boldogság sir, hanem a mi csillogásunk szebb az ö könnyeinél. A tündöklő köveket ugy elnézi Ella, mintha megértené beszédüket. Két könyökére hajolva hallgatja susogásukat. Es ahogy hallgatja, ujra füle körül járnak azok a szavak, melyeket a szülei mondottak, mikor térdre borult előttük ós szerelmeért keservesen zokogva könyörgött. — .. Hamis beszéd ; kis kunyhóban elég a hely szerelemre, de megmarad a nyomorúság. Régi mondás, hogy az idő mindennek gyógyítója, mégis igaz. Meghódol majd előtted a világ, ha hatalmassá lettél; és még a poétád is udvarodhoz szegődik ós megénekel a réginél szebb dalokban. Hazugság! Az ideálok nem vesznek el soha, csak az illúziók tűnnek a semmiségbe. De a mi szerelmünk nem volt illúzió. Hisz' ugy mondottad Géza, hogy a szerelem neked vallásod, világod, s ha ez a világ egyszer romba dől: rommá lesz az életed is .. htomban hever a világunk ós én rombolom szójj el, a ki mindig szerettelek. Ella izgatottan kelt fel helyéről ós gyors lépésekkel járt fel s alá a szobában. A szive hajtotta, a vére izgatta, hogy cselekedjék, hogy tegyen valamit, hogy hagyjon el mindent, a gyáros fiát ós a társaságot és az egész világot tele fónynyel ós pompával és dib-dáb hazugsággal, hogy dobjon el magától mindent, a mi ehhez a világhoz köti, hogy siessen Géza biteg ágyához. j. A szobába áthallatszott a vendégek nevetgélése s a csevegőknek moraja. A drága kövek rá meredtek. A tükörben meglátta virágdiszes fehér alakját s azután falon, a levegőben, környös-körül mindenütt betegen, nyomorultan Gézát. Ella köpönyeget öltött és kisietett a hideg téli éjszakába Az öreg anya a beteg fölé hajolt és hallgatta, vájjon lélekzik-e még ? Tudta, hogy fiának meg kell hallnia. Az orvos sem tagadta már, hogy mindennek vége van. Hidegen mondotta, szánakozás nélkül. A hol egy világ összedűlni készül, a sajnálkozás nem akadályozza meg a romba dülóst. Az asszony az orvos szemébe nézett és tudta, hogy igazat mondott, hanem a szive mégis azt súgta neki, hogy orvos ós szomszédok, de még a maga tudata is hazudnak. Nem, nem lehet, hogy meghalljon. Hiszen Géza az ö gyermeke; az övé! Senki másé, csak egyes-egyedül az övé ! A beteg aludt és álmában mosolygott, mintha a boldogságot látná. — Aludj fiam és álmodd tovább álmodat szép királylánykádról. Álmodj fiam ós mosolyogj anyádra. Lásd nincs szegénynek kívüled senkije e világon. Kopogtak. Az anya felijedt s ujját ajkához szorítva az ajtóhoz sompolygott, hogy azt kinyissa. Ella lépett be rajta. Az ajtó nyitás zaja a beteget felverte álmából. Géza bágyadt tekintettel nézett a belépőre. — Géza, ón vagyok. — Te vagy királylányka r

1 kórdó elhaló hangon a beteg. — Géza, nem ismersz rám? Nem ismert már senkire, odafönt volt már az ideáljainál.