Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-04-09

múlják, miért is azután a fiatalabb korban ültetett csemeték nem is betegeskednek el oly hamar, mint ezt a korosabb korban átültetett csemetéknél tapasztalhatni. Ugyanis, ha ily korosabb csemete átültettetik, első évben csak igen keveset nő, s kérge, hója igen száraznak és egészségtelennek néz ki, s ezt a kinézóst az ily csemeték kérge többnyire későbbre is megtartja, amikor azután nemcsak hogy betegesen néz az ki, de valóban beteg is, a hosszú életre az ily csemeténél azután ne is számitsunk. Helyesen mondja egy amerikai kertész, hogy a baraczkokat kivéve — melyek egy éves korukban ültetendök ki — két éveseknek kell lenni a csemetéknek, mert az egy éves nemesitós rendesen leszárad a csemete átültetésével megzavart nedvkeringés következtében, miután a nemesítés helyén nincsenek még akkor az uj sejtek kellően kiképződve, — különben egy éveseket kellene ezekből is átültetni. Csodálatos tehát az, hogy legtöbben a tüzelő értékét becsülik a gyümölcsfánál s azt, hogy a korosabb átültetett fa hamarább teremne : az átültetésnél megzavart nedvkeringósnól fogva, uj faszerveket kell ennek is létre hozni, a gyümölcs bimbók kiképzésére pedig 3 --5 óv szükséges. Aki tehát egy szép gyümölcsösben örömét találja, az kiválasztván a gyümölcsösnek megfelelő helyet, s elkészíttetvén annak talaját a mint azt a kertészet szabályai előírják, csakis fiatal csemetéket ültessen, mivel ezek azon uj viszonyok ós körülményeket, melyekbe az átültetésnél jutottak, mihamarább megszokják s csakhamar szépen fognak fejlődni ós tenyészni. Tulipán János. Színház. Mi pápaiak szerettük ós szeretjük a szini előadásokat. Bátran elmondhatjuk, hogy rajongunk a jó szini előadásokért. Már előre örülünk, mikor egy színtársulatnak megérkezéséről van szó, különösen tavaszkor, mikor a hosszú téli esték után j 3 ól esik szórakozást találni Thalia temp- ' lomában. De ha igaz az, a mit a pápaiakról fennti sorokban elmondottunk, azt ugy kell értelmezni, hogy mi csak a jó színtársulatokat fogadjuk szívesen, — azokat felkaroljuk s ha rövid ideig maradhatnak is kürünkben, de ezen idő alatt a megélhetés számukra mindenkor biztosítva volt ós biztosítva lesz a jövőben is. Nem vagyunk tulkövetelők, nem kívánunk fővárosi színészeket színpadunkra, de viszont nem követelheti tőlünk senki, — hogy kontárok mulattassanak bennünket. Dobó színtársulata, melynek jövetele már előre jelezve volt, — megérkezett. Az előleges színházi jelentésben, a mit az igazgató, a közönség tájékoztatása végett jónak látott közölni, igen sok jó hangzású névvel találkoztunk. Mikor azonban a társulat megérkezett, azt kellett tapasztalnunk, hogy azok közül többen nincsenek a társulatban. Mi akar ez lenni Dobó ur, talán felültetós, vagy reklamosinálás, hogy a közönség felrevezettessék ? Bármikónt álljon a dolog, annyi bizonyos, hogy az eljárás nem volt helyes ós csak a színészet rovására fog ezen kis feiültetés szolgálni, — mert jövőben „kötve hiszünk a komának." Dobó társulata gyenge, nagyon gyenge. Szigethy Lujzán kivül, a kinek érdemeit teljes mértékben tudjuk méltányolni, sem énekesük, sem énekesnőjük nincsen. Tenoristájuknak nincs hangja, baritonistájuk nincs, — Pártos Etelt pedig csak nem mondhatjuk énekesnőnek ? Hát még a zenekar! Ezekről azután igazán elmondhatjuk Dobónak a „Kis Molnárnó" operettében használt szójárását: „no de ilyet" — igazán nem evett még Európa. Ez a zenekar, mert notabene annak csúfolják, öt szemből áll. Válogatott férfiak mind, gyenge oldaluk csupán az, hogy mesterségüket nem értik valami nagyon. Igy esett meg, hogy az eddig előadott operetté-darabok ólvezhetlenek maradtak. Ez a kifejezés ugyan nagyon gyenge azokra az előadásokra, a mit láttunk ós a melyeket jobb szerettünk volna uem látni, füleink érdekében pedig nem hallani, — de hát azt hisszük Dobó ur ebből az egy szóból is le fogja tudni vonni a konzekvencziákat. Ez az oka, hogy az előadott darabok bírálatába egyenként nem bocsátkozunk. Nem sok szépet és jót mondhatnánk róluk, — igy hát elhallgatjuk ós pusztán azt említjük fal, hogy „Pezsgő" vígjáték teljes szabatossággal hozatott színre, melyben Pártos Etelt kell különösen kiemelnünk, a ki rokonszenves hangja, élénk kifogástalan szabatos előadásával a közönséget maga számára csakhamar meghódította. Valószínű, hogy a társulat, mely még nincs kellőleg összetanulva, később szabatosabb előadásokat fog létrehozni, a mi hogy mielőbb bekövetkezzék, leghőbb óhajunk. Jövő számunkban részletes bírálatot fogunk hozni ós teljes meggyőződésünk, hogy a mainál sokkal kedvezőbbet. Ugyanekkor fogjuk G-erö Károlynak „Próbaházasság" czimü, nagy hirnevü énekes bohózatát is kellőleg méltatni, — melyet tegnap adott elő a színtársulat. Mcfistofeles. Városi közgyűlés. Tegnap d. u. 3 órakor rendkívüli városi közgyűlés volt a következő tárgysorozattal : 1. A pápai ev. ref. főiskola részére 30,000 frt segélyt megszavazó 9,893sz. közgyűlési határozatot jóváhagyó törvényhatósági határozat. 2. A felállítandó dohánygyár részére telekvételét elrendelő közgyűlési határozatot jóváhagyó törvényhatósági határozat. 3. Közutak befásitási tárgyában alkotott törvényhatósági szabályrendelet kihirdetése. 4. A tanács jelentése a regale kártalanítási 117,300 írtról szóló A) betűs kötvénynek 4 frt 20 kr készpénzzel együttvaló megérkeztéről s e tárgyban teendő intézkedés. 5. A tanács jelentése arról, hogy Thiele Gyula által a város ellen 1400 frt miatt indított pert, a város megnyerte. 6. A tanács jelentése arról, hogy Pápa városában 5314 lakrészből bérlők használatában 3366 lakrész van. 7. A titkos láda irattartalmának átvizsgálásáról felvett 2 drb jegyzőkönyv. 8. Asphalt és cement burkolatú járdákra vonatkozó jelentés. 9. A tanács jelentése a dohánygyári telekre vonatkozólag Vittmann Ignácz bérlővel tőrtént kiegyezés tárgyában. 10. Gyámpénztári 1892. évi számadás és mérleg megvizsgálásáról előterjesztett pénzügyi bizottsági jelentés. 11. Boda György malombérlő kérvénye a város malmának műmalommá leendő átalakítása iránt. A tárgysorozat után ítélve alig lehetett nagy érdeklődést s nagyobb vitát várni s mégis a tegnapi gyűlés egyike volt a népesebbeknek s a legzajosabbaknak — a járda miatt. Napirend előtt Bognár Gábor interpellált a katonabeszállásolási dijak kifizetése tárgyában. Polgármester megnyugtató választ adott, a mennyiben kijelentette, hogy vármegyénk alispánja, mihelyt a Pápát illető összeg kezeihez érkezik, azt azonnal el fogja küldeni. A tárgysorozat 1— 7. pontjai egyszerűen s illetve az 1400 frtos pörnek megnyerése »kedvesen* tudomásul vétettek. Annál nagyobb volt azonban a vita a következő pontnál, t. i. az utczák tovább asphaltozásánál. Az állandó választmány javaslata erre nézve az volt, hogy a Fő-utcza s a Széchenyi-tér Gálám József házáig, a Főtér pedig Horler Ferencz házáig asphaltoztassók ki, ellenben a Oorvin-utcza cementtel rakassák ki, mire Kohn József helybeli cementműgyáros az asphalttársaság feltóteleinél olcsóbb feltételek mellett vállalkozott. , Az állandó választmány javaslata mellett szóllottak: Hanauer Béla, Baráth Ferencz, Baranyai Zsigmond stb. ellene Gyurátz Ferencz, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kende Ádám, Bermüller Alajos, dr. LŐAVÍ László, Bognár Gábor s mások. Hosszas vita után az állandó választmány javaslata néhány szótöbbséggel elvettetett. Hanem most azután azt kellett kérdezni : mi lett elfogadva ? s mivel a kérdésre senki megfelelni nem tudott, a kérdést mint elő nem készítettet, daczára a másfólórai vitatkozásnak levették a napirendről, A dohánygyár telkére szükséges 4 holdnyi terület szűnő hasznáért a jelenlegi bérlő évi 60 frtot kórt, melyet a képviselőtestület egyhangúlag megszavazott. Felolvastatott egyúttal Grenzenstein Béla dohányjövedéki igazgatónak a terület ingyenes átengedésóért a városhoz intézett köszönő leirata. Boda György a rárosmalóm bérlője azon kérvényével, hogy, vagy a jelenlegi bérösszeg szállittassék le, vagy alakítsa át a város az általa birt malmot műmalommá: elutasittatott, mivel a város nagyobb mérvű befektetéseket most, hogy a városmalom különböző ipari czélokra van kiszemelve, nem teljesíthet. Több tárgy nem lévén, a gyűlés feloszlott. Hivatalos rovat. 516. 1893. Hirdetmény. Az 1893. évre megállapított I—II. oszt. kereseti adó (a segéd nélkül dolgozó iparosok kereseti adója, a segédek és cselédek után a munkaadó terhére kivetett kereseti adó, ós az ingatlan ós kamatjövedelemmel bírók terhére kivetett II. oszt. adó) kivetési lajstroma f. évi ápril 10-tő—17-ig, vagyis 8 napon át a városi adóhivatalnál közszemlére kitétetik; a netáni felszólalások azok részéről, kik ezen adónemmel a mult évben is megvoltak róva, a lajstrom kitételét követő naptól, — azok részéről pedig, kik a f. évben először rovattak meg ily adóval, a kiskönyvecskóbe törtónt előírástól számított 15 nap alatt a városi adóhivatalnál beadhatók. Pápa, 1893. ápril 5. A városi tanács. 517. 1893. Hirdetmény. Az 1893—95. évekre megállapított házbóradó kivetési lajstrom f. évi ápril hó hó 10-től—17-ig, vagyis 8 napon át a városi adóhivatalnál közszemlére kitétetik ; — a felszólalások azok részéről, kik ezen adónemmel a mult évben is megvoltak róva, a lajstrom kitételét követő naptól, — azok részéről pedig, kik a f. évben először rovattak meg ily adóval, a kiskönyvecskóben törtónt előírástól számított 15 nap alatt a városi adóhivatalnál beadhatók. Pápa, 1893. ápril 6. A városi tanács. TOLL-HEGYGYEL, A hónapok titka. Milyenek a nők ? Az a nő, aki január havában született : ábrándozásra hajló, de békés természetű s igen jó háziasszony lesz belőle. # A február hóban született nő : baráti érzelmű, szerető no és gondos anya lesz, * A márczius szülte hölgy: kaczér, fecsegő ós perlekedő természetű, férjével viszályokban fog élni. * Aki ápril hóban látott napvilágot, az: határozatlan, ingadozó termeszét^ mint maga születésének hónapja, de többnyire igen csinos kinézósüek, azonban szellemi képzettségük koriatok s aíig fog valami világra szóló felfedezést tenni. * Május havának leányai: szépek, mint a májusi természet virágai. Csak az a bűnök, hogy rendkívül szeretik a virágokat s ezért amily kedvenczeik a divatárusoknak, ép oly terheik a férj tárczájának. * Június hó szülöttei: zsémbesek, alig várják, hogy főkötő alá kerüljenek, szenvedélyük a sport s főleg a kocsizás, fórjöket kevósbbé szeretik, mint azok rangját és pénzét. * A júliusban született nők : elég csinosak, de felette ingerlékenyek, modoruk sértegető s ezt még fórjökkel is éreztetik. * Auytisztus hóban született nő : szeretetre méltó, inkább szereti a gyakorlati életet, mint az idealizmust, s azért rendesen jól megy férjhez. * A ki szeijtemberben jön a napvilágra: szerény, gondolkodó és szeretetre méltó. * Október gyermeke : kissé kaczér, mint leány, de azért takarókos asszonyka lesz belőle s boldoggá teszi férjét. A novetnber hóban született nő : nagy lelkű, jó indulatú s szerelmében lángoló és szenvedélyes. * Deczember szülöttje: a legszebb alakú s arczu, jó lelkű, de szereti a változatosságot. * * * Milyenek a jéifiak ? Az a férfi, ki januárban született: okos ós bölcs lesz oly ügyekben, melyekhez nem ért. Minden vállalata szerencsésen üt ki, magas vágyai vannak és fel is viszi, ha felviszi a díjtalan számfölötti fogalmazó gyakornoki helyettes jelöltségig. * Az, aki februárban jött a világra, nagyon érzékeny természetű, szeret rajongni, mint "Werther, de szerencsétlen lesz, mert számára Berta nem született. A női nem sokat érdeklődik iránta, de egy leányka sem tudja szivét befonni. Végre amint nagykorú lesz, részvétből házasodik, vagy agglegény marad, gazdaasszonya fájdalmára. Az a fiatal ember, aki márcziusban született: kissé makacs jellemű, de szorgalmas és ügyes. Sok alkalma van szerencséjét megállapítani, de nem ügyel sok feltételre. Nem marad nőtlen. Böviddel a menyegző előtt a menyasszony meggondolja magát, de a néni ismét jóvá tesz mindent. A lakodalom után & nejének csak néha van panasza. * Az, aki áprilisban látta meg a napfényét : ifjúságában több, mint könnyelmű; a tanulás nem izlik neki, de mégis kisegíti anyja öröksége, lesz belőle valami, ha nem mond kudarczot minden terve. A nők sok pénzébe ós idejébe kerülnek, még öregségében is szívesen tréfál. * Az a fiatal ember aki májusban születet : nagy tehetségekkel lép a világba, (Folytatás a mellékleten.) menyével, csak a hosszú hallgatásból, a mennyi ideig menye leveleire nem válaszolt, tudjuk megítélni mennyi könnyébe kerülhetett az öreg grófnónak, fia özvegyének ezen elhatározása. De hát mi kifogása az egész ellen, hiszen Esterházy Miklós valóban egyike az ország legtiszteltebb, legelőkelőbb főurainak. Jaj, de ennek nem tud örülni az öreg Thurzóné, sőt épen az a baj, hogy oly nagy hatalma van, mi lesz ezentúl az elárvult evangélikus vallás ügyével, ha még az ö unokái is a katholikus Esterházy udvarába kerülnek. Hiszen Esterházy első nejét, testvéreit ós anyját a katholikus vallásra téritette át. Híre jár, hogy Nyáry Krisztina már át is tért, s Pázmány az esztergomi érsek fogja esketni az uj párt. Nyáry Krisztinának azonban jóformán át se kellett térnie, szivében mindig a katholikus vallás híve volt. mint a melyben született, mivel atyja már csak az ö születése után tért át a reformátusok vallására. ,.Éu begedi Krisztina — igy ir erről ö maga — lötem a világra az 1604. esztendőben 31. oktobris kis Várda Várában az Igaz Kómái Hitben meghmaradván koltigh". Mégis és most annál inkább fáj e vallásváltoztatás az öreg nádornónak, mert meggyőződik belőle, hogy fiának hitvese annak idején nem lehetett igazán boldog, mert férj e előtt titkolóznia kellett. O maga is kifejezést ad ennek naplójában e szavakban : „Gyúntam meg ujabban Istennek akaratábul 30. napján deczembernek ós megkommunikáltam, 31, napján ugyaa deczembernek havában, mikor irtak 1624. esztendőbe. Mert az előtt kénytelen voltam az szinmutatásra, de szivemben mindenkor igaz pápista voltam". Kis Ernő. íVóge köv.) A hadnagy ur szerelme. A hadnagy ur azt tette, amit vajmi ritkán szokott. Tópelödósbe bocsátkozott és kérdéseket intézett önmagához. Es amint ezekre a kérdésekre egyenkint feleletet adott: fokozatosan elmerült a szomorúságba. Legvégül, amikor már-már megjelent szemében a férfiatlanság könycsepje : hirtelen fölugrott helyéről, nagyot ütött öklével az asztalra, hogy csak ugy csörömpölt rajta mindenes hangosan káromkodott. Azt hiszem, egy hadnagy úrtól, aki ifjú szívvel, ifjú erővel, szóles kedvvel néz bele ebbe a forgandó világba, más alig várható egy indokolatlan, mély elszomorodás után, mint egy czifra káromkodás, a melyet a gyakorló téren tanult a kápláraitól. — Eh ! bolondság, — szólt önmagához, csak nem fogok itt ellágyulni egy leány miatt. Nevetséges volna. És egy egészen kicsi leány miatt. Még alig 17 éves. Olyan, mint egy csókafiók. Fekete a haja, feketék a szemei, a szempillái, szinte kreolbarna a két orczája, csupán a fogai fehérek és az ajkai pirosak. Jolánka egy jókedvű, örökké csicsergő és kaczagó teremtés. Nem tud egy perozig nyugodtan ülni. Ha az ajkai, kezei, feje vagy a vállai nem mozognak: hát akkor a szempárja csillog, sőt nevet. Brand Károly hadnagy ur, amint az első izben rajta kapta magát, hogy a zászlóalj-gyakorlatoknál is soha sem a sorok kibontakozásán, a fordulatok egyöntetűségén van a figyelme, hanem mindig ós mindenkor a Jolánba sugár és mégis telt alakja van a szemei előtt: elszógyelte magát. Még pirult is. Mindenekelőtt pedig nem akarta elhinni, hogy ez az ő „kedélyváltozása", amint elnevezte, a szerelem kifolyása legyen. Mikor másodszor meg az ábrándozáson kapta rajta magát s a menyecskékről bizonyos kicsinylóssel s lenézéssel kezdett gondolkozni: akkor harag fogta el önmaga iránt. 04 Most, mikor a 3-ik periódushoz ért, a melyben le nem küzdhető vágyat érzett magában, egyre Jolánka oldala mellett lenni és rákényszeríteni a világot, hogy ez ártatlan gyermek előtt térdeljen le: akkor már szerencsétlennek érezte magát, szomorúság lepte el, kegyetlennek találta a végzetet és nagy elcsüggedósón, amint legföntebb Íratott, egy czifra káromkodással könnyített. Mit csináljon ? Valamit tennie kell. Mert kénytelen bevallani, hogy szive, lázongó lelke többé nem elégszik meg a távoli imádassál. A Jolánka édes arcza, gyermek kedélye anynyira hozzáforrott az övéhez, hogy nem tud tőle megválni többé. A természet rendje, a saját összeforgatott bensője követeli, hogy oltárhoz vezesse ezt a kis leányt, ezzel magához lánczolja az egész életre, a aztán elzárja az egész világtól, Mert kénytelen volt beismerni azt is, hogy ő már is a szélsőségig menő gyötrő féltékenységgel gondol a báj os gyermekre. Ami pedig igazán kaczagtató jelenség. De bármennyire is ostobaságnak tünt föl előtte ez az áhítatos szerelem, mégis elhatározta, hogy irni fog Jolánkának. Föltárja előtte a szivét. Ez kevés lesz. Ir a mamának is. Egyenesen megkéri a kezét. Nem a mama kezét, hanem a Jolánkáét. Katona ember lévén, nem akart sokáig teketóriázni. Leült asztalához és irni kezdett. Előbb Jolánkának. A megszólítás fölött sokáig eltépelődött. Végre is abban állapodott meg, hogy nem fog megszólítást irni. Egy szerelmes lélek nem keres sablonokat. Megírta a dátumot s igy kezdte a levelet: „Szeretem önt kedves Jolánka. Ha ón mondom, elhiheti. Idáig még csak kétszer hazudtam. Először, a mikor apám előtt eltagadtam az első adósságot, amit a mama fizetett ki. Másodszor, a mikor az olyan adósságok fizetésére kértem pénzt, a melyek nem léteztek. De mennyire szeretem önt. Jobban mint a kardbojtomat. Az apám malomtulajdonos és lisztkereskedö. De ha maga édes, drága Joiánkám, eljön hozzám feleségül, beállok az apám boltjába, a pudli mellé lisztes segédnek, ha ugy &ivánja. Ez csak elegendő bizonyítók. Szeretem, dehogy szeretem, imádom önt, égek, lángolok, rajongok érte. Meg kellene halnom, ha visszautasítaná szerelmemet. Nincs több, csak 8000 forint adósságom. De azért a maga papájának ne fájjon a feje, kifizeti a gőzmalom, Szeretnék magának édes egyetlenegy ugy irni, mint egy költő. Már verseket is próbáltam komponálni. Egész éjszakákat kínlódtam el velők az asztal mellett. A fej em megfáj dult, elej tett szivaromtól meggyúlt a szőnyeg, a tüz a nadrágomba kapott, felugrásom közben az asztalt feldöntöttem, elestem, az orrom betört, a nyelvemet véresre haraptam, csupa égési seb lett a lábam. De nem éreztem semmi fájdalmat, mert önre gondoltam édes egyetlenem. Volt egy római katona. Ez a római katona teljes öntudattal, egy sziszszenés nélkül, a tűzön égette el a karját. Én a fejemet égetném el, ha maga drágám igy kívánná. Egészen elérzékenyülök erre a gondolatra. Köny gyűl a szemembe ..." És csakugyan. Brand hadnagy ur röstelkedve törölte meg könyes szemeit. Érezte, hogy amit leirt, az mind igazGyerek korában nem tudott oly őszintén imádkozni, mint amennyire igaz áhítattal gondol Jolánkára. Fölállott gondolatokat gyűjteni. Kinézett az ablakon. Marinak az alakját látta meg az utczaszögleten. A forró vérű asszony, ez a csupa rózsás élet, ez az ennivaló" üde teremtés kaczóran, csábítóan emelte föl fejét, mikor tekintetük találkozott. A hadnagy ur fölkapta könnyű sapkáját,ós — futott a szép asszonyhoz. Ugyan melyik hadnagy tenne másként? Kópé.