Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-04-09

x Megjelenik minden vasánup. Közérdekű sürgős közlésekre koroükiut rendkívüli számok adatnak ki. IS Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. \^ lapnak szánt közlemények a szerkesztőségéhez (hosszuvJ<^ utcza 969. sz.) küldendők. ap »5 w K Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - 2Tél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélj'egdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kindó hivatalába (Kohn Mór liai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város Ii a lóságán ak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek in egvál asztotl közlönye. Pápán, 1893. ápril 8. Azon átalakulások s ujabb intézmények létesítése, melyek városunk tanácsát a mult évben foglalkoztatták, óhajaink redukálására szoritottak bennünket, mert a város életében csak ugy mint egyesekében, igaz marad az a közmondás : aki sokat markol, keveset szőrit. Hozzájárult ehhez a személyes változás, a főjegyzői s jegyzői hivatalnak csak huzamos idő után való betöltése, meg annyi uj momentum, mely arra indított bennünket, hogy várjuk meg, mig a közigazgatási gépezet folytatni képes a maga rendes működését. Szándékosan hallogattuk tehát oly eszmék fölvetését, melyek a városi tanácsnak figyelmét a megtorlódott napi munkákról elvonnák s oly eszmék sürgetését, melyek közgyűlési határozatban kifejezést lelve, részben az előkészítésre, részbeu a megvalósításra várnak. Most azonban, hogy mindazon dolgok, melyek eddigi hallgatásunkat indokolttá tették, megvalósítva, a tanács figyelmét nem veszik többé igénybe, mulasztást követnénk el, ha továbbra is tartózkodnánk egyes, városunk és vidéke lakosságának javára czélzó eszmék feszegetósétől és fejtegetésétől. Hanem jó lesz a dologban rendet tartani. Egy ilyen városban, mint a mienk, a hol nagy számu intelligens elem vesz részt a város ügyei fölött a tanácskozásban, ugyszólra önként érthető az a sok közegészségügyi stb. indítvány, mely képviselőtestületi üléseken fölvettetik s hivatalos stílusban szólva, > egyhangúlag eifogadtatik«. Van ilyen egyhangúlag elfogadott, •de soha végre nem hajtott indítványunk nekünk is elég, melyek emlékeit a közgyűlések jegyzőkönyvei őrzik. Kezdjük ezeknél. Ezúttal itt teszünk egy szerény indítványt, hisszük azonban, hogy képviselőtestületünk kebeléből a legközelebbi gyűlésen szóval is megteszi valaki, ezeknek a régi > egyhangúlag elfogadóik határozatoknak életrekeltésére s ez indítvány a következő: >bizassók meg a főjegyző, hogy városunk közgyűlési jegyzőkönyveiből az utolsó 5 évről irja ki és állítsa össze azon indítványokat, melyek a képviselőtestület által elfogadtattak ugyan, de sem elő nem készíttettek, sem végre nem hajtattak, s e jegyzéket terjessze a legközelebbi közgyűlés elé*. Ezen a közgyűlésen azután a képviselőtestület tagjai nyilatkozhatnak arra néze, mely indítványok végrehajtását kívánják s melyeket adják át hioutalosan a jegyzőkönyvek örökös temetőjének s csak ha majd ezen, most a jegyzőkönyvekben nyugvó indítványok sorsa eldűlt, lesz ideje ujabbakkal előállani. Addig is megjegyezzük, hogy ugy tudjuk, miszerint a régi indítványok közt van a vízvezetékre vonatkozó is. = Főiskolánk ügye a kerületi gyűlés előtt. Néhány nap választ már csak el a Székes-Fehérvárott tartandó kerületi gyűléstől, melyen a főiskolai szókhelykérdés véglegesen eldűl. Nemcsak az erkölcsi motívumok, melyek föltétlenül Pápa mellett szólnak, hanem az áthelyezés anyagi előnyeinek és hátrányainak szigorú mérlegelése is városunk javára fog dönteni. Ezzel vége szakad annak a versengésnek, mely századunkban most már harmadszor támadt az iskolának innen elvitele tárgyában, ós pedig, reméljük, — örökre. Egy nagy tanúság mindeneseire maradhat belőle reánk, hogy t. i. haladni akaró városnak szellemi és anyagi erői növelésére mindent elkeli követnie s hisszük is, hogy városunk tovább fejlődésében, uj kulturális és közgazdasági intézmények létesítésében Komárom erőfeszítése intő példa leend. Csak azután az erőfeszítésnek valódi siker s ne kudarcz legyen a vége, a mihez az első kellék, hogy okosan kell hozzáfogni. Igy tehát hálásak leszünk a Komáromiak iránt s daczára azon rúgásoknak, melyeket tőlük vettünk, reméljük, szent lesz köztünk a béke. A házi ipar fejlesztése. Két, ez időszeriut még kezdetleges stádiumban levő akció indult meg a közel mult időben, melyek szoros eszmei kapcsolatban vannak egymással, s gyakorlati megvalósulásukban egymást támogatni vannak hivatva. A közgazdasági kormányzati programúiba föl van véve a házi ipar fejlesztése és támogatása. Társadalmi téren pedig egy újonnan alakult egyesület a »Slöjd« iparkodik a kézi munkát az iskolai tanításba behozni. Mindenki, a ki már gyakorlatilag megpróbálta, mit tesz az, valamely uj házi iparágat meghonosítani hazánkban, a meglevő ilyen iparágakat a produktumok tekintetében ízlésessé, piaczképessó tenni, határozó jelentőséget fog tulajdonítani az iskolai kézimunka tanításnak arra nézve, hogy a házi ipar nálunk biztos alapon fejlesztessék ós hogy az a népnek számottevő kereset forrása legyen. A házi ipar nálunk elsl sorban a mezőgadasági népesség érdekei szempontjából igényel figyelmet. A uyáron a mezőn élő, kenyerét azon kereső nép volna az, melynek körében a házi ipari foglalkozást meg kell sürgősen houositani. Mert ez által a téli időben oly keresetet nyer, mely mellett nem kénytelen a városok egészség- és erkölcsrontó légkörében a telet eltölteni és mert a változott életviszonyok improduktív időszakokat még a mezőgazdasági népesség azon elemeire nézve sem tűrnek, a melyek téli szükségleteiket nyári keresetükkel fedezni képesek. De még ezen körülménynek igaz voltát az élet napról-napra frappánsabban bizonyítja, másrészt alig van nehezebb, a ráfordított munkával kedvezőtlenebb arányban lévő törekvés, mint a mezőgazdasági munkást piaczképes produktumokat előállító házi ipari foglalkozásra oktatni. Az ipari termelés mai viszonyainak megfelelő czikkek előállításához kézügyesség, hogy ugy mondjuk, finom munkára való kézi képesség, izlés és tisztaságszeretet kell. A mezőgazdasági munkás ízlése gyermekkorában fejlesztve nem volt, a mezőn nem fejlődhetett. Keze durva munkához van szokva, soha az aprólékos, kézi ügyességet igénylő munkához idomítva nem volt. A felnőtteknek kéziházi munkákra való tanítása tehát nemcsak az izlésnemesités szellemi, hanem a kéz ügyesitós fizikai föladataival is meg kell birkózni. Ha már most ezekhez hozzá gondoljuk még azt is, hogy a felnőtteknek ipari oktatása csak hetekre terjedhet, sőt hogy hosszabb ideig a serdülő korban levő mezőgazdasági munkássarjadékok sem foglalkozhatnak az iskolában, mert szülfik gazdasága, illetőleg keresete őket soká nem nélkülözheti: meg van fejtve a talány, hogy miért terjednek nálunk a házi ipari foglalatosságok oly lassan, habár a nyomorúság ugyancsak rájuk utalja földünk népét ós miért fejlődik házi iparunk produktumainak piaczkópessége oly nehezen, holott az ipari versenyben selejtes czikkek alig állhatnak meg. Pedig népünknek hajlama a házi ipari foglalkozáshoz elvitatkatlan s minduntalan nyilvánul. Nincs oly község a melyben néhány úgynevezett > ezermester« ne volna. Xépünk miuden rendszeres oktatás és izl '-sfeji oszt ;

s nélkül, igen csinos és praktikus házi ipartermékeket produkál, melyeknek csak az a bajuk, hogy izlés és piaczképessóg tekintetében helyt nem állanak. Ha már most a fiatal, iskolába járó nemzedék oly kézimunkákat tanul, melyek által keze ügyesedik, izlése fejlődik s megtanulja az addig értékteleneknek vélt termékeket, mint háncs, szalma, gyékény, nád stb. földolgozás által sokszorosan jobban hasznosítani, meg lesz adva a mezőgazdasági házi ipar fejlesztésének szilárd alapja. A gyermekkorban képzett egyénnek nem fog kelleni megtanítani a házi ipar a-b-c-jét, csak rövid útmutatásra lesz szüksége, hogy mik az uj vívmányok ipara terén, mik a fogyasztó közönség ujabb igényei, mi után van nagyobb kereslet stb., a többit elvégzik az ügyes kezek s a fejlesztett izlés. Az iskolai kézimunka tanítás tehát elhatározó befolyással lesz a mezőgazdasági házi iparnak fejlődésére s ezzel kisbirtokos ós gazdasági munkásosztályunk anyagi gyarapodására. Az ezen irányban megindult mozgalom mindenesetre megérdemli az öszszes illetékes társadalmi és kormányzati tényezők érdeklődósét ós közrehatását. A gyümölcsfák ültetéséről, A tavasz kinyiltával a gyümölcsfák iránt érdeklődő gazdának első teendője gyümölcsösét megvizsgálni s ha abban hiány mutatkozik, ne késsék megszerezni az ültetendő nemes csemetét. Hogy korosabb, vagy fiatalabb gyümölcscsemeték vásárlása előnyösebb-e ? erre vonatkozólag következőleg 'válaszolok. A gyümölcsfacsemeték kiválasztásánál a legtöbb gazda azt a hibát követi el, hogy mindig a legkorosabb, legerősebb gyümölcsfacsemeték után nyul, holott szemben azzal, hogy tetemesen drágábbak mint a fiatal csemeték, ezeknél — ha közelebb vizsgáljuk a dolgot — mégis sokkal kevesebbet érnek. Ha tehát gyümölcsöst akarunk telepíteni, akkor az abba ültetendő csemetének két évesnél, az őszi és kajszi baraczk csemetének pedig — azok korát a nemesitéstöl számítva — egy évesnél korosabbnak lenni nem szabad. A fiatalabb csemetéknek ily ültetéseknóli előnyei a következők: A fiatalabb csemetéket könnyen, teljes gyökérzettel ki lehet venni, e mellett, miután még gyökórzetük gyengébb, nagyobb gyökérsebzések azokon nem is fordulnak elő, a mi a korosabb csemetéknek a faiskolából való kivételénél napirenden van, épen azért aztán a fiatalabb csemeték átültetésénél azok szervezetében minden körülmények között beálló zavarnem oly erős, nem annyira kétes kimenetelű, mint a korosabb csemetéknél, miután amazok pár év alatt a korosabbakat növésben, kifejlődésben nemcsak elérik, de gyakran el is hagyják, nemkülönben gyüinölcsözést is többnyire már a korosabbal egy időben elkezdik, életerőre pedig a korosabb ültetetteket jóval fölülTÁRCZA. Mámor. Ereszkedik az alkony pirja, Felleg borul, sötétedik — Hajrá fiuk, bort a pohárba, Igyunk, vigadjunk reggelig! Ma még piros bor szítja kedvünk, Vérünkben kedv s erő buzog, Holnap tán kiterítve fekszünk S némán bólintgatnak felettünk Sötét árnyéku cziprusok. De hogy mi lesz, minek keresned! Hiszen a perez még a mienk, Mienk a dal, a leány, a serleg, S a mámor, mely bennök kereng, S mig ennek aranyos ködében Elménk káprázattál mulat, Hiába gyül felhő az égen, E csalfa fény győz a sötéten Es kedvünk egyre szilajabb. Hajrá fink, sohase bánjuk, Hogy kótyagos lesz a fejünk, Ha mindig józan fejjel járjuk, . Nyomorúság az életünk, Szerelme nőnek, lángja bornak, Hitvány mint a föld más pora, Mi benne kéjt, gyönyört lobogtat, ; •Mitől sziveink feldobognak Az egyedül csak mámora. Inczédy László. 'Mai saimoukhoa fél iv meuemei Két Esterházyné. (Folytatás.) A „talált föüís'. Regényíró tollára lenne méltó, hogy azon kiváló nö életét leirja, a kiről most nekünk kell a történetírás egyszerű ruhájába öltöztetve szólanunk. Egy kiváló szép leány serdült fel a kis-várdai kastélyban, ez volt bedeghi báró Nyáry Krisztina. Özvegy édes anyjának Nyáry Pálnénak szemefényót képezte, mikor a 19 éves ifjú gróf Thurzó Imre meglátogatta őket, s elég volt, hogy egyszer látta a 14 éves serdülő leányt s azonnal megszerette és nőül is kérte öt. De hát a leány szerette-e kérőjét? Azt abban az időben nem igen kérdezték a leánytól, egy jó nevelésű leány, a kit szüléi szerettek, azt ő is szerette és viszont. De meg a szép ós szellemes ifjú bizonyára ajánlás nélkül is megnyerte volna Krisztina szivét ós igy a szept. 24-én tÖEtónt első találkozás eredménye az lön, hogy a következő óv Szt.-Márton napjára el is lett határozva az esküvő. Nagy érdeklődést keltett az eljegyzés hire mindenfelé, mert itt két igen vagyonos család összeházasodásáról van szó. Az ifjú, néhai Thurzó G-yörgy nádornak egyetlen fia, s jegyesének édes anyja Várday Katalin egy kihalt családnak egyetlen örököse. Hogy a vőlegény evangélikus) jegyese református családból való volt, az most nem okozott nagyobb akadályt, mert. épen ez időtájban folytak a nagyobb egyezkedések a két protestáns felekezet egyesítése ügyében. Vagyoni tekintetben pedig mindkét jegyesnek özvegy édes anyja épen megfe

lelőnek találta a kötendő van csatolva. házasságot a maga gyermekére. Amott a Thurzó ós Czobor birtokok, emitt a Nyáry ós Várday birtokok öröklése által oly hatalmas főúri családot fog képezni az ifjú pár, a mihez fogható alig is lesz az országban. Épen ezért az esküvőnek e nagy vagyonhoz méltó fénnyel kell megtörténnie. Ha azt mondanám, elképzelhetjük mily pazar lakmározást fejtett ki a két özvegy nö egybeadott gyermekeik jövendő boldogságának örülve, akkor még mindig keveset mondanánk, mert őszintén szólva e lakodalom lefolyását nem ismerve, annak pompáját képzelnünk sem lehetne, mert „magyar föur ennél fényesebbet sem azelőtt sem azóta nem rendezett". A mint a tavasz elérkezett, leendő otthonukat a bitsei kastélyt vették tatarozás alá. Ez a várkastély, mely emeletes volt, szóles folyósóval kényelmes ós nagyszámú szobáival, egyike volt ez időben Magyarország egyik legurasabb épületeinek, egy nagyszerű tánezterem külön karzattal a zenészek számára épen alkalmas hely lesz a lakodalmi ünnepély megtartására. A^ egész cselédség uj egyenruhát kapott, valamint a 200 lovas és 50 gyalogból álló katonai kíséret is, a menyasszony számára pedig dúsan aranyozott oszlopos kocsi készült Pozsonyban. Hogy a lakodalmi vendégek hiányt ne érezzenek az árvái ós litavai uradalmak is élelmiszereket szállítottak Bitsére. Külön udvarmesterek, szállásosztók lettek kinevezve a lakodalmi vendégek szolgálatára, mivel 103 meghívó küldetett szét az országba. Kik midőn összegyülekeztek nov. 1-én indultak a menyasszonyért a Tokajhoz közel eső Kis-Várdára, hová elérkezve az ujpárt Helmeczen Alvinczi Péter kassai ref. pap adta össze, s Tokajban 3 napig lakodalmazván, nov. 28-án ért haza Bitsére a lakodalmas menet, hol egy egész hónapig mulatott együtt a lakojdalmas nép. Nyáry Krisztina naplójában, olvasható az esküvőről: „Az ón szerelmes uram elvett engemet 14 esztendős koromban, íí kegyelme pedig volt 20 esztendős ember" ! j Haj de egészen máskép lesz mindez Nyáry Krisztina második férjhezmenetelónéi. Mert minden a világon mulandó és az a serdülő leány, a ki ma irigyelt menyasszony, rövid néhány év után, mielőtt élete 20-ik évébe lépne két árva kis leányka özvegy édes anyja iesz. Ez elhagyatott özvegyi állapotában talált reá a már több éve özvegy gróf Esterházy Miklós. A mióta nem láttuk öt, hatalomban, tekintélyben mily nagyot emelkedett, országbírói móltóságra jutott, ugy látjuk a királynak II. Ferdinándnak különösen kedvelt embere, a habsburgháznak Magyaroszágon megingatlan erős híve, több zászlóvivője, ime jutalmul már grófi rangra is emeltetett. Miután első nejét eltemette, Esterházy a politikai élet küzdelmeinek szentelte összes idejét. S most már a nagy vagyonhoz illő fényt ad grófi rangja ós hivatalának méltósága. Özvegysége ötödik évében él már, s midőn bizonyára az ország legelőkelőbb családjai közül választhatná jövendő hitvesét, mngjelenik mint kérő a fiatal özvegy Nyáry Krisztina házinál s felajánlja neki a kezét. Micsoda gondolat ez ? Ez a hatalmas katholikus föur veszi el a buzgó protestáns Thurzó Imre özvegyét? És hozzá megy Thurzó özvegye, férje leghatalma" sabb ellenfeléhez ? Ahhoz az Esterházyhoz, a kinek alacsonyabb származását épen az ö férje vetette szemére ? S mindez megtörténhetik ? De hiszen a Thurzó rokonok is beleszólnak ebbe, azok bizonyára nem engedik. Es ha mégis engedni kénytelen, Nyári Krisztina az egykor oly engedelmes szófogadó leány mily határozott önálló erős akaratú nővé lett özvegysége két éve alatt. Ö szavát adta Esterházynak, s azt többé vissza nem vonja, hanem megírja elhatározását boldogult férje édes anyjának is 1624. ápril 24 eképen: „Mivel hogy az Úristen három dolgot magának választott, azok közt az egyiket a szent házasságot; mivelhogy azért az Úristen rendelésének, akaratjának senki ellen nem állhat; azért hogy mivel szerelmes asszonyom anyámnak, kedves atyámfiainak tetszett az az én szerencsém, kit az ón Istenem az én gyámoltalan árva állapotomban nekem mutatott : köteleztem azért magamat a szt. házasságra, az tekintetes ós nagyságos gróf Esterházy Miklós urnák, mely szerencsémet, hogy Nagyságod is megértse, nem mások, hanem ón levelem által, akartam Nagyságodnak mentül hamarább lehet, értésére adni". Elképzelhetjük, hogy ha a világnak is volt ellenvetése Nyáry Krisztina uj ós épen Esterházyhoz való férjhezmenetelére, mennyivel több kifogása lehetett az ellen ennek az özvegy nádornónak, ki Krisztina első férjében a maga egyetlen fiát siratta. Nem mondta el kifogásait, nem tudatta ellenvetéseit e házasság ellen 15