Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-04-02

XX. évfolyam. 14. szám. Pápa, 1893. április 2. ^ Megjelenik minden vasa r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre korunkiut reiidkivüli számok adatnak ki. Bérraentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. IS A lxpnak szánt kö z 1 e in én y e k a *l

a

p • i-s szerkesztőségének (hosszuvV?^ utcza 969. sz.) küldendők. Előfizetési díjak. »" Egy évre ö frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 5n krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsur térfogata után ő kr, nyilttérben ?>'

! kr. A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig kulim számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hiv;ii;iláh;i (Kuhn Mór fi.ii rn ~, hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ \^__ _ Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki eg\ esüIelnekTnegválasalolt közlönye. Húsvét ünnepén. Az esztendő legszentebb és legmagasztosabb ünnepei egyikének hajnala virradt ma a keresztény világ husvótünnep ragyogó napjának fényes glóriája terjeszti világosságát a föld felett; — zúgnak a harangok ma a legmerészebb alkotású dómok égbenyúló tornyaiban és a legszerényebb kápolnák toronyszámba menő faalkotmányában egyaránt; — megnyílnak a templomok nehézjáratu kapui, özönével tódul be rajtuk az ájtatosság nemes ihletétől megszállott keblű hivők serege és megtelik minden zuga a szentelt csarnokoknak; — megszólal az öreg urgonának lélekemelő akkordokban szívhez szóló hatalmas szava, ezer meg ezer ajakról száll hozsánna fel a magas egekbe és örömmámorban úszva zengi kórusban a megszámlálhatlan főből álló emberáradat: föltámadott ... föltámadott! Ünnepet ül ma Krisztus egyházának a közönséges időszámitás szerint élő minden árnyalata; a föltámadás, a béke, a szeretet ünnepét, azon erkölcsi mozzanatok ünnepét, melyek a társas élet egymásra utaltságában az egyesek, a kisebbnagyobb közönségek, társadalmak, népek és nemzetek boldogulásának alapjai; azon üdvözitő tanok ünnepét, a melyeknek szépségénél felüdül a sziv, átnemesül a lélek s amelyek ellen az anyagi élet terén mégis oly sokat és sokszor vétkezik a semmiségéről tudni nem akaró, legtöbbször mások rovására is nagyratörő, gyarló emberiség. A munkás leteszi bőrkőtónyét ós ünnepi ruhát ölt. a hivatalok embere megválik íróasztalától, segéd ós főnök ünnepi üdvöt kívánva egymásnak távozik a mindennapi foglalkozás színteréről ós siet az Isten házába, hogy az ünnep méltóságához mért komolysággal szálljon magába és kivegye részét az ájtatosságból; — mindenkinek jól esik a mindennapi élet prózai anyagisága közepette egy kis Idealismus és jól esik nekünk elmélkedve szemlélőknek is látni, mint özönlik ós mint tömörül a reális alapon nyugvó modern társadalmi rendszerben minden eszményi iránt többó-kevósbbó elfásult nemzedék, a hit, a vallás szent tűzhelye köré, hogy magasztos lángjánál Istennek tetsző fényében sütkérezzék, hevénél felmelegüljön. A hit és valláserkölcsi élet, az Istenfélelem, lelki javaink eme legbecsesebbje, fundamentuma egyszersmind a világi élet összes mozzanatainak is, kell hogy az ünnepeket s hagyományokat kegyelettel megőrizzük; és valamint nem elég, hogy a halandó nagyokat szobrok emelésével kívánjuk halhatatlanná tenni, hanem kell, hogy azok emlékét jó példák követésével örökítsük meg, ép ugy nem elégséges, ha azokat a tanokat, melyeknek magvait az Üdvözitő a földön jártában elhintette, csak dicsőitjük, hanem kell, hogy azokat mindenki jól szivébe vésve, mintegy Yéróbe átültesse és kövesse, hisz oly nemesek és megkapok a tanok ... egyenlőség, szabadság, testvériség, béke, szeretet jövel a te országod! Az esztendő legszentebb és legmagasztosabb ünnepei egyikének hajnala virradt ma a keresztény világra; — a húsvét ünnep ragyogó napjának fényes glóriája terjeszti világosságát a föld felett. Vajha, e glóriának minden sugara üdvöt, boldogságot árasztana a földre, annak minden népére! A pápai főiskola és a veszprémi fögymnasium ügye a kormány előtt. Vármegyénk közönségének azon határozatát, melylyel a pápai főiskola ós veszprémi r. k. fögymnasium épületeinek kiegészítésére egyenként 20,000 frt s igy összesen 40,000 frt segélyt szavazott meg, gr. Esterházy Ferencz és gr. Zichy István megfelebbezték. Igy tehát ez ügy a kormány előtt van. Arra, hogy vármegyénk közönségégének ezen határozata létrejött, az inditó okot a dunántúli ev. ref. egyházkerület kebelében fölmerült azon mozgalom idézte elő, melynek ozélja az, hogy a. pápai főiskola innét Rév-Komáromba helyeztessék át. Természetes, hogy Pápa város e mozgalom folytán, létalapjában látta magát megtámadva, mert be kell látni, hogy a századok óta Pápán fönnálló főiskolának itt megszűnése oly ürt hagyna, e városnak közművelődési, társadalmi és közgazdasági életében, a mely ürt a legnagyobb áldozatok árán is betölteni évek hosszú során át nem lehetne. A veszprémi róm. kath. gymnásiumnál hasonló eset forog fenn: az oktatás terén országosan érdemeket szerzett piarista-rend vezetése alatt álló ezen főgymnasium évről-évre keresettebbé vált, de az intézet helyiségei számra kevesek ós méreteikre nézve szűkek stb. stb. E sok hiányt a veszprémi r. k. hitközség épen ugy nem tudta a maga erejéből lődözni, mint a pápaiak a főiskolához szükségeseket. Ily alakban került vármegyénk elé a kérdés; hogy egy főgymnasiumnak Veszprémben, és egy főiskolának Pápán fönállása mily hatalmas eszköz ezen városok emelkedésére, vitatni nem szükséges, tehát nem lehetett kitérni a kérelem teljesitése elől. A határozat, melyet két-három ellenszavazat leszámitásával a nagyszámú rnegyegyülós majdnem egyhangúlag hozott, négyrendbeli közalap egyesülését rendeli el; nevezetesen kimondja, hogy a nemesi fölkelósi, most nevelési alap 58961 frt 16 kr tökéje a nóptanitók jutáim .;Í..SÍ alapjának, a néptanitók segély alapjának és a népnevelési alapnak beleolvasztása által 70039 frt 65 krra emeltessék. A nóptanitók jutalmazási alapja az 1840-es évekből veszi eredetét, a midőn a vármegyei jegyzöikar azon aranyakról, a melyek ügyvédi, orvosi vagy egyéb oklevelek kihirdetéseért, valamint a protestánsok és zsidók házassági ügyeiben az egyházi hirdetés alól való lölmentós iránt kiadott engedélyek után megillette^ a vármegye szine előtt ünnepélyesen lemondott s ezen aranyokat fölajánlotta, hogy azok egyelőre tökésittetvón, a kellően megerősödött alap jövedelmei a magyarnyelv terjesztése körül érdemeket szerzett néptanitók jutalmazására fordíttassanak. Az alap most már tekintélyes tökével bir, mely önmagában állandóan növekedik, mert a nóptanitók közt jutalomkép évenként kiosztatni szokott 52 aranyból csak 21 drb lett az alap jövedelmeiből beszerezve, a másik 31 drb arany pedig bőségesen fedeztetett azon aranyokkal, a melyek az emiitett okiratok kihirdetéséért ós házassági hirdetési fölmentésekért vármegyénk területén belügyministeri engedély alapján ma is szedetnek. Ha a most jelzett alapok egyesítéséhez a kormány jóváhagyását megnyerjük, az alap képessé válik a 20,<"i0 frt üszszegnek nélkülözésélv a nélkül, hogy egyéb kötelezettségeinek teljesítésére képtelenné válnék, sőt 20,uo0 írtnak évi jövedelme még vármegyénknek szabad rendelkezésére fog maradni. A határozat 4-ik pontjában az van kimondva, hogy a megszavazott, összesen 40,(100 frt adománynak a határozat 3-ik pontja szerint megerősített nemesi fölkelési, most nevelési alapból ki nem kerülő 20,000 frtos részletét a vármegyei nyugdíjintézet javadalmazására szánt 1% pótadóból fogjuk fedezni, az 1893-tól 1896. évig terjedő 4 év alatt akkép, hogy miután 1°

0 pótadó a vármegye kerekszámban egy millió állami adója után szintén kerekszámban 10.000 frtot tesz, 4 éven át r

,

2

n

„ azaz 5000 frt évenként, összesen tehát a négy óv folyamán 2O,<)00 frt az intézetek részére lesz egyenlő arányban kifizetendő. A vármegyei nyugdijalapnál azon irányban, hogy az kötelezettségeinek eleget nem tehetne, tartani nem lehet, az alapnak kedvező helyzete a határozatban eléggé kimutatva van ; de az által, hogy a legközelebbi 4 óv alatt az alaptól elvonandó 20,000 írtnak visszapótlását a vármegye közönsége kilátásba helyezte, sőt a viszszapótlásra magát kötelezte akkép, hogy az 1","

0 pótadót a vármegyei nyugdijalap javára — ha szükséges a szabályrendeletben megállapított 18 éven tulmég további két éven át fogja fizetni, az alap teljesen kárpótolva van, sőt a határozatban a 6. p'-nt alatt tett azon kijelentés által, hogy 'ia ívé<.•,'•; addig, a mig az alaptól egyidöre elvont 20,0UÜ frt oda visszatórülni fog, az alap jövedelmei még sem volnának elégségesek a nyugdíj igények kielégítésére, a határozaté, pontja szerint a nemesi felkelési most nevelési alapban a vármegye rendelkezése alatt maradó 20,000 írtnak nemcsak jövedelmeit, hanem tökéjét is lekötötte a nyugdíjigények kielégítésére. De vármegyénk közönsége még itt sem állapodott meg, hanem hogy a nyugdijalap és közvetve a tisztikar iránt nemes szándokát és jóakaratát még inkább tanúsítsa, kimondotta, hogy a vármegyei nyugdíj szabályzat 41. §-át hatályon kivül helyezi, tehát hogy az esetben, ha a nyugdíj alap jövedelmei nem volnának elégségesek a nyugdíjigények fedezésére, egyáltalán nem fogja alkalmazni a 41. §-ban kimondott azon elvet, miszerint ily esetben a már megállapított nyugdijak leszállíthatok, hanem a hiányt a már többször érintett 20,000 írtból fogja íedezni. Azt mondják i'elebbezük, hogy vármegyénk közönségének kérdésben forgó határozata a törvényes alaki kellékek megtartása nélkül jött létre; — és pedig azért, mert az, hogy pótadó megszavazása volt czélba vév.-, a vármegyei bizottság tagjaival az 1SH3. XV. t, ez. 10. §. ellenére 15 nappal előbb nem közöltetett s ennek daczára burkoltan mégis pótadó szavaztatott meg az által, hogy a határozat 5-ik pontjában kimondatott, mikép e vármegye közönsége a nyugdijalap javára az !''„ pótadót a szabályrendeletben megállapított 18 éven tul, ha szükséges, még további két éven át fogja fizetni. Kétségbevonjuk, hogy a most jelzett alaki hiányok fönnforognának. Első sorban is pótadó ezúttal nem lett megszavazva, még csak az sem lett kimondva, hogy a vármegye közönsége ezen adományának fedezéseire pótadút fog kivetni, mert a vármegyének nagylelkű elhatározása, hogy a vármegyei nyugdíjalap megalkotásához 18 éven át 1".„ pútadóval, s igy összesen 180,OUÜ írttal járul, előreláthatólag oly kedvező helyzetbe hozza a vármegyei nyugdijalapot, hogy az l"'

0-os pótadónak 18 éven át való befizetése mellett, az ezen évek alatt befolyó összegből a kérdésben forgó 2U,u<io frtot véglegesen is fedezni lehet s az 1"

0 pótadónak e czimen a 18 éven tul még további két éven át való fizetése in-m lesz szükséges. Ezen fölfogásunkban megerősít a belügyministeriumnak a vármegyei nyugdíj szabászat tárgyalása alkalmából l.-vs7. évi 76631. sz. a. kiboesájtott rendelete is, melyben azon nézetnek ad kifejezést, hogy a vármegyei tisztviselők által a nyugdíjalap javára évenként teljesítendő és a szabályrendelet által a belügyminister akaratához képest 4"„-ban megállapított befizetés mellett, a vármegye pótadó fizetési kötelezettségét 18 évnél rövidebb időre korlátozni lehet. De még ha ez nem következnék is be, és a most tárgyalás alatt álló ezélra pótadótmajdan igénybe venni kellene, nem állhat meg felebbezök azon állítása, kogy törvénysórtés történt, mert a határozat nem nóvszerint való szavazással hozatott. Nézetünk szerint ezen és hasonló kérdésekben nóvszerint való szavazásnak ós az 1883. XV. t. cz. 10. §-ban előirt eljárásnak nem a kérdés ezen állásában, hanem akkor lesz helye, a midőn bekövetkezik, ha ugyan bekövetkezik azon időTARGZÁ. Alleluja ! Krisztus elvérzett a keresztfán, Szívót átdöfte a gyilok; De az ige, a nemes eszme — Az él ma is, az nincs kiveszve Hirdetik a nagy martyrok. A szellem : örök, halhatatlan, Ezt nem ölheti meg pribék; Felpattog a koporsók zára, S mint a kelő korány sugara — Szétüzve az éjefc — kilép. Amerre jár : fény gyúl nyomában, Leverve a fojtó ködöt; 8 a rémek — árnyak - tova tűnnek, Felragyog ama rég várt ünnep, Melyért a mester küzködött. A hosszú haroznak vége lészen, Nem üldözi a rosse, a jót; Habár, hol megváltók teremnek Tanuja a multj á jelennek — Mindig támad lakarió thl De győzni kell végre a jónak, — Ez az idő nincs messze tán: — S melyért évezredek küzdenek.' „Alleluja" ! aendúl a« ének; Babér terem á Qolgothán! Soos Lajos. taiíS LOS IV HM elet Két Esterházyné. Az újévi ajándék. Két igen szép ós gazdag főrangú nőről fogunk megemlékezni, kiknek élettörténete minket azért érdekel, mivel azon nagy ós fényes főúri családnak ősei közé tartoznak, a melynek városunk történetében két század óta oly kiváló szerep jutott. De nemcsak mi, hanem bárki érdekkel olvashatja e két kiváló nő életét, kik nagy vagyonuk által előmozdították a különben jó módú nemesi házból szár- [ urazó Esterházy Miklósnak grófi rangra, majd nádori móltóságra jutását, s ezzel hozzájárultak az Esterházy család fényé- < nek megalapításához. '• Látni fogjuk mindezt az alábbiakban, , azoban megjegyezni kívánom, hogy ez j adatokat, mikről itt szó leszen, ugy ve- ; szem készen két kiváló történeti mun- j kából, miknek egyikét Ipolyi Arnold irta Bedeghi báró Nyáry Krisztináról, a másikat Kubinyi Miklós, gr. Thurzó Imréről. Ezen két nagybecsű történelmi műben találjuk összogyüjtve azokat, miket itt a két Esterházy nóról elmondani akarunk. E két kiváló nő férje Esterházy Miklós tizedik gyermeke volt Esterházy Ferencznek Illósházy Zsófiával, a nádor nővérével kötött házasságából. Esterházy Ferencz családja még csak előkelő protestáns család volt, de a galantai előnevet már használta, merfc ezt Ferencznek atyja Esterházy Benedek szerezte meg, midőn nőül vette Galantáról Bessenyei Ilonát. Azonban ugy atyjának, mint nagyatyjának házasságánál nagyobb hatással volt az Esterházy családnak jövő nagy v*a csatolva, ságára nézve azon két házasság, miket Miklós kötött, ki két ízben egy-egy özvegy nőt választott élettársául. Esterházy Miklós két házassága annál fontosabb a család történetében, mivel neki jóformán elölről kelle kezdenie szerencséje megalapítását, hazulról eszén ós munkakedvén kivül mit sem hozhatván, mert azon lépésével, hogy 18 éves korában atyja vallásáról az evangélikus hitről a katholikus hitre tért, bezárta maga előtt a szülői háznak ajtaját. Az ö áttérése nagyon összefügg nénjének Magdolnának a katholikus Kubinyi Lászlóhoz férjhez menetelével, tízüiei ugyanis, kikre tizenhárom gyermekük neveltetése nehezült, Magdoíua férjhez menetele után, Miklóst jó módban élő vejük házához adták, ki örömmel tartotta házánál az eszes ifjút, de még inkább örült azon, hogy öt a maga vallásának megnyerhette, s az áttérés az 1600-ik évben megtörtónt. De mivel azon időben mindent a felekezeti érdekek mozgattak, e vallásváltoztatás ugy atyjára, mint különösen nagybátyjára Illósházy István nádorra igen kedvetlenül hatott, azért nem kivánt az ifjú többé közelükben tartózkodni, hanem egyik távol lakó rokonához a vagyonos Mágocsy Ferenczhez kérte be magát, kinek udvarába kerülve, segédkezett neki nagy kiterjedésű javai intézésében. A pozsonymegyei otthonától távol eső Munkácson Miklós kedves otthonra talált, Mágocsy Ferencz ós Dersffy Orsolya, bár maguk is protestánsok voltak, szeretettel fogadták a körükbe menekült ifjút. És Esterházy meg is érdemelte szeretetüket, szellemi tulajdonait nem is említve, alább annak úgyis számos tanújelét fogjuk látni, már külső megjelenése mindenki figyelmébe, szeretetébe ajánlotta őt. Magas délezeg termete, kifejezésteljes arcza, szolgálatkész megnyerő modora tették öt kedveltté rokonai előtt. Ekkor történt, hogy hatalmas pártfogója Mágocsy Ferencz rövid időn elhalt, s egyedül maradt gyermektelen özvegye a nagy kiterjedésű javak birtokában. Ugy látszott ekkor, hogy Miklóst is elhagyja szerencséje, mely öt ez uri házhoz vezette, s talán uj pártfogót kell valahol keresnie, de ezért támadt aggodalmai csakhamar eloszlottak, mert az özvegy, mint eddig is a gazdaságba.i igen használható rokont, öt továbbra ÍS magánál tartotta. Ekkor történt, hogy az újév napja is elérkezett. Az urnö régi szok. sauoz híven ujóvi ajándékok kiosztására ívnuelte össze cselédjeit, s az ajándékuk kiosztásánál Esterházy is jelen volt, midőn kiki ajándékát átvéve eltávozott, az özvegy Esterházyt is kínálta, hogy válasszon ő is magának valamit. N.ncsen tanú a kivel bizonyíthatnánk a hagyomány igazságát, de az azt tartja, hogy Esterházy megilletődve az ajánlaton egy jelentéktelen tárgy után nyúlt, mire az özvegy segélyére sietett a zavarban levő ifjúnak és kezét ajánlta fel neki újévi ajándékul. Hát persze hogy elfogadta, mint ezt már a történelem is bizonyíthatja. Az a felajánlott kéz az igen szép újévi ajándék volt, mert azzal Zólyom, Dobrona, Vág-TJjhely, Zsolna, Lanzsór, Lakompak, Lindva, Kis-Marton, Munkács, Torna és Uegócz várak és urodalmak jöttek át Esterházy Miklósnak is a kezére. Dersffy Orsolya birtokában t. i. nagy ősi örökségek egyesültek. Az u édes anyja Oláh Miklós esztergomi érseknek volt rokona és örököse, birtokai közül a hevesi és borsodi uradalmakat örökölte első férje után. Mindezen nagy javadalmak gondozása egy munkás gondos férfi eszét igényelte és ö a férfit meg is találta Esterházy Miklósban. De nemcsak gondos, munkás férfiú volt Esterházy', hanem családi életében is oly boldog, hogy rövid időn irigyeltté vált az ő boldogságuk. Most már hatalmasabb vagyonnak volt ura mint a nieükorat atyja vagy nagybátyja liiéshazy István utan varhatott volna, s a szolgalatba aiiott ííjubói egyszerre Magj'arurszag eg\ik iegvagyonusaüü ura lett. Most mar vagyona utat nyitott szamara az ors/.ag legeiso méltóságaira, esze pedig eszközül szolgait ezen méltóságok elnyeréséhez. Csak protestáns rokonai, kik még mindég nehezteltek rá, nem tartottam szerencséjét irigylendőnek, sőt botránynak tartottak csaladjukra nézve e házasságot, főképen azért, mivel Magocsyné meg a gyászév letelte elŐLt lett Esterházynak jegyesóvó. De hiszen azt természetesnek találjuk, hogy az ifjú szerencséjének majdnem mindenki más-más magyarázatát adta, s mig sokan irigyelték, mások rágalmaztak öt, egy kis mende-monda — mar mint az ilyenkor szokás— természetesen nem maradhatott el. Rokona az özv. Illéshá'zyné ezért igy ir Esterházyhoz küldött levelében: „Ha immár a dolog m*glett, valamint ós valahogy lett, adja Istenjövendö 14