Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-04-02
pont, hogy a pótadót ezen határozat alapján tényleg igénybe venni kell. S e nézetünk támogatására előzetes esetekre hivatkozunk. Ily eset vármegyénkben kettő fordult elő, az első, midőn vármegyénk közönsége az 1886. évben 3. szám alatt kelt határozatával a vármegyei székház építésére 300,000 kölcsön fölvételét határozta el s a kölcsön kamatainak ós törlesztési részleteinek fedezésére 50 évi időtartamra évenként 2% vármegyei pótadót kötött le ; a második eset az volt, a midőn a vármegyei nyugdíj szabályrendeletét megalkotta és annak javadalmazására 18 évi időtartamra évenként 1% pótadót állapított meg; ezen határozatok egyike sem hozatott névszerült való szavazással, a belügyministerium sem kifogásolta azt, hanem az 18ö3. XY. t. cz. 10. §• által előirt eljárás irányadó és a névszerint való szavazások történnek évenként az októberi közgyűlésen akkor, a midőn a szükséges pótadónak a következő évre való engedélyezése a kérdés tárgya. Ezek előterjesztése titán nem félünk attól, hogy a kormány helyben ne hagyná Yeszprómniegyónek a pápai főiskola és a veszprémi főgymnasium érdekében hozott határozatát! Bevétel és kiadás az idegek háztartásában. Idegeink nem függetlenek testünk többi részétől, kivált táplálkozásuk dolgában, ámbár van bizonyos önállóságuk, melynél fogva a test némely bajaiban érintetlenek maradnak. Idegeinknek is van háztartásuk. Minden ember az idegerők bizonyos summáját hozza magával világra. Ezt a tökét őseitől ós szüleitől örökli, evvel a tökével kell egész életén át gazdálkodnia. Szaporíthatja és növelheti, fogyaszthatja, sőt ki is merítheti. A ki többet költ, mint szerez, lejtőre jut, mely a kimerülés örvényébe viszi, a ki pedig folyton kimeríti idegei erejét, megbukik, ha milliomos lett volna is, s ilyen bankrótos sok lézeng a nagy városok utczáin. Az idegerök fogalmát legjobban megértjük, ha ugy tekintjük őket, mint a gőzgépben megfeszülő gőz erejét. Ha az einber kialudta magát, idegei más feszültségben vannak, mint akkor, a mikor elfáradva nyugalomra tér. Igen fontos dolog, hogy munka közben a feszülő erő fogy, alvás küzb'-n pedig visszatér; az alvás a legfontosabb jövedelem az idegek háztartásában. Sajnos, hogy az ember, kivált a fiatal ember, az alvást szükséges rossznak nézi, mely annál tolakodóbb, minél inkább elhanyagolják. Azonban nagy baj lenne, ha az álom, mint valami rátartó hölgy, az első sértés után azonnal hátat fordítana nekünk. Pedig az ember keresetre törekvésében, élvezetre vágyódásában mesterségesen is el szokta űzni az álmot, hogy megnyújtsa a munka, vagy az élvezet óráit. Megteszi ezt a kávéval, teával, dohánynyal. Jaj annak, ki ezt könyelmÜPii cselekszi. Bizton eljut a kimerülésig. Ebben az állapotban nem lehetetlen ugyan a segítség, ha az emberben meg van a bátorság, hogy bevallja bukását, meg van a bátorsága, hogy csődöt mondjon, kiadásait a legszűkebbre szorítsa; csakhogy rendesen nincs meg az emberekben ez a bátorság. Inkább az adósság csináláshoz fognak. Kölcsön veszik az erőt, mesterséges ulUló szereket szednek, morfint, chlorált, uretánt stb. Az az álom, a mit ezek adnak, nem rendes, nem alkalmas az elköltött töke pótlására. Szerencsére nem az alvás az egyedül való eszköz, mely az idegek erejét növeli. Munka és alvás között közbenső állapot a pihenés.- A munka megosztás, mely manapság minden üzletben, még a tudományban is szükséges, teszi, hogy a testnek nem minden része, nem minden idege fárad el egyformán. Nem kell tehát munka után azonnal alváshoz fognunk. Már Cicero azt mondja Archias poéta védelmében, hogy a költőket nagyra kell becsülni, mert költeményeikben meg van az erő, hogy a megerőltetett elmét lassanként megnyugtatják. A pihenés kérdését felsőbb szempontból kell tekintenünk. Sokan nem szerzik meg a várt pihenést két vagy négy hetes szabadságukkal. Szabadságra menés előtt még ezt is, azt is el kell végezniök, azután elutaznak ós neki kezdenek a teljes pihenésnek; de csakhamar véget ér szabadságuk, s halommal várja őket a dolog. Ugy tetszik ez az újszerű pihenés nem elég, a régi módi pihenést sem szabad mellőzni. Az ó-testameutom azt mondja: „Hat nap dolgozzál, a hetedik nap pihenj." Az apró adósságokat, melyek egy-egy héten akadnak, hamarabb ki lehet pótolni a hót végén, mint ha esztendő végére halasztjuk őket. A három-négy het *s szabadság nem is ér föl 52 pihenő nappal. Az elszórt pihenő napok hosszabbak is. Nem tér ki az ember a rendes kerékvágásból. Tartsuk meg tehát az újszerű szabadságolást is, de ne mellőzzük a régi módi vasárnapi munkaszünetet. A töke gyarapításának harmadik módja a gyakorlás. Minden egyes ismétléssel könnyebbé válik a munka, s végre annyit birunk, a mennyit nem is sejtettünk. Az elmei tevékenység is nagy mértékben fokozódhat!k, ha a gyakorlás bizonyos törvények szerint történik. Már régiek tudták, hogy nem kell semmit elhamarkodni. Multa dies sine linea ós nuntptam otiosus. A ki haladui akar, az tartsa szem előtt azt a sajátságos érzést, melyet a természet oltott belénk; sohase menjünk tovább ennél az elfáradás érzésénél. Az elfáradás gyakorlás utján mind később érvényesül, s végre olyan munkát is el végezhetünk, nielyi-t kezdő ember hamar abban hagyni kénytelen. A gyakorlás az ember neveltetésének alapja. Azonban figyelmen kivül szokták hagyni, hogy a gyakorlás nem annyira a tudást gyarapítja, mint inkább bizonyos ügyességeket szerez. Gyakorolhatjuk emlékezetünket s tudást is szerezhetünk; de azért a nevelés és müvelés nem egy értelmű azzal, hogy a fiatal agyvelőt mechanikusan megtöltsék a tudás bizonyos összeségóvel. A mit a gyakorlás ád, az az emlók»?:etben rejlik. Xem ok nélkül nevezik középiskoláinkat gimuáziumnak, vagyis gyakorlóhelynek. Nem az a czóljuk, hogy a tanulót megtömjék tudással, hanem hogy lelki erőit kifejlesszék. Latinra, görögre bizony vajmi kevés szüksége lesz az életben, de megmarad az elme ereje, az analízis és szintézis. Csakhogy ügyeljenek az elfáradásra is; engedjük meg annak a fiatal embernek, hogy pihenjen, ha elfáradt. Nem kell szüntelenül előre haladni, nem szabad az íjjat nagyon megfeszíteni, nem szabad eltérni a trénerozás törvényétől. Ha a gépész 10 atmoszférás gépet 15 vagy még több atmoszférával próbálja, robbanást okoz. Az idegeken teljes kimerülés lehet a megfeszítés eredménye. Miért van most annyi idegbaj ? Őseink is virrasztottak éjjeleken át, meg is erőltették magukat. Yajjon az emberek lettek-e mások, talán könnyelmüebbek ? Ellenkezőleg. Korunkban rejlik az oka, a népesség szörnyű szaporodásában, a nagy városokban való összehalmozódásában, a közlekedés ama roppant fejlődésében, a mire szükség lett, hogy ennyi ember megélhessen. Az egész újkori élet idegeink erejét költi el. Más emberekkel való érintkezésünk az utóbbi ötven esztendő alattlegalább is megtizszeresedett; minden egyes embertől többet követel az élet. Vájjon ez ellen nincs-e semmi segítség? De van. Nem lehet ngyan a közlekedést korlátozni, sőt a kor haladtával egyengetni kell útjait, de kellemesebbé, kíméletesebbé tehetjük. Jóakaró szemmel nézzük, ha az álladalom, a község arra törekszik, hogy a közlekedés kellemesebb ós zajtalanabb legyen. Ez nemeipuhulás, hanem segítség. Igy van ez minden idegre nézve. Mennyire bántják szagló idegünket a gőzök és a füst. Támogassuk tehát azt a törekvést, hogy a tüzelés ne járjon füsttel. Látó-idegünket az erős világosság ellen megvédi szemünk szivárvány hártyája, de annál nagyobb veszedelemmel fenyegeti a fogyatékos világosság. Elmei foglalkozásunkhoz sincs elég világitásunk. Azért támogatnunk kell azt a törekvést, hogy az elektromos világítást terjesztik; támogassuk azt a törekvést, hogy gyermekeinknek palotaszerü iskoláik legyenek. (Industrie-Blätter, Grashey.) -Di. A vármegyei közigazgatás gyorsítása. Csaknem a praedestinatio elvét látjuk érvényesülni grahani Bell bostoni tanárnak Skóczia ködös ege alul a humbug és modern csodák bölcsőjéhez: Amerikába törtónt vándorlásában, midőn oda kellett hazájából mennie, hogy a „messzeszólás" (telefonia) lehetőségét feltalálhassa s igy babér övezze homlokát. Most 16 éve, mikor azon hir jutott az ó világba, hogy egy oly műszer készült földünk túlsó oldalán, a mely sodronyvezetékkel összekötve a zenei hangokat, az ember szótagolt beszédét ugy elküldi a messze távolba, hogy az ott hallgatódzó fül azokat kiveszi, az eredeti hangárnyalattal jól meghallja. A vén Európa kótkedőleg mosolygott ifjn versenytársa meseszerű hirén s valóban évek teltek belé, mig a kételkedést a hivós, emezt pedig a tudás váltotta fel. Megfelelő javítások után ma már a gyakorlati élet igen nagy terét hálózza be a hanghordó sodrony. A telefon a közés magán életnek hatalmas közvetítője lett ós eiös vetélytársa a távírda mai rendszerének, a miből e kettő között ádáz tusa lesz s nem tudni, melyiket t-agitik diadalra az istenek. Az érintkezésnek igen nagy megkönnyebbítése által szerezte meg óriási elterjedését a telefon. Eendkivül fontos e találmány, nagy jövő áll előtte. E fontosságát pedig — eltekiutve. a stratégiai résztől - sorok irója akkor látná kellő magaslatr.i emelkedve, főleg akkor, ha a telefon megbecsülhetetlen tulajdonsága a közszolgálat hivatalos terén általánosan értékesíttetnék. Az általános alkalmazás megkezdése előtt nehéz még elgondolni is, hogy mire ós mennyire lenne használható a közhivataloskodásban a telefon. Hogy a hivatalos érintkezésre a mai gyakorlat Írásbeli rendszere nagyon lassú, azt a hatóságok, ugy ezek közegei s velük a nagy közönség, mind j ól tudj ák. Nagy szükség volna tehát itt a gyorsításra, a könnyítésre, a minek legjobb eszköze a telefon. A közigazgatás nehézkes menetét hatalmasan meglódító erő rejlik e műszerben, mely czólszerü használat mellett jelentékenyen leapasztaná a hivatalok Írásbeli munkaözönét s magasra felszökkente né az ügyelintózések számát, a miből a köz- ós magánérdek tiszta haszna önként következik. E nagy czól körül-belül olyan formán volna elérhető, hogy a közigazgatási járásban levő minden jegyzői hivatalos helyiség egyenként összekötendő volna telefon által a főszolgabíró hivatalával, azután a megye mindenik iőszolgabirói hivatalos helyisége külön az alispáni hivatallal. Ezzel egyidejűleg volna életbe léptetendő egy, csak e czélra készült szolgálati rendszabály, mely meghatározná, hogy ki, mikor, miért, mikép, hol és mit intézhet el a t-lefonon. Ezen eszme megvalósításával olyan közvetlenségbe jutnának a megyei, járási és községi hivatalok, hogy a felelet-váltás kétségtelenül nagyon sokkal gyorsabb lenne, mint a minő most lehet a telegrafia által, a mit különben a hivatalok minden ügyben nem is vehetnek díjmentesen igénybe. A felsőbbség pedig alárendelt közegeit más irton el nem érhető módon tudná ez által ellenőrizni. E nagyszabású telefon hálózat felállítása nevezetes összegbe kerülne ugyan, de koránt sem éppen sokba. Bármely község tud — saját érdekében — feltűnő megerőltetése nélkül annyit áldozni, a mennyibe egy telefon, a járási központig húzandó drótvezeték ós ennek oszlopai kerülnek; körjegyzőségeknél pedig 3 —6 község közt oszlik meg e teher. A járási központnak a megyeházzal leendő összekapcsolása az illető járás összes községei költségén történhetnék, a mi egy községnek valóban kevésbe jön. Ha azután már egyszer készen van az egész, a fentartási költség oly csekély, hogy szót sem érdemel. De másrészt a jó, könnyű és gyors közigazgatás a milyen közérdek, éppen olyan államérdek is, nincs kizárva tehát e czélra államsegély elnyerésének a lehetősége sem. A telefonhoz szükségtelen ennél részletesebb ajánló levél; tény az, hogy közszolgálatra teremtett találmány, a mely a ráfordított költséget egy esetleges közveszóly idején számtalanszorosan vissszatóritheti. A magán érdek mindig alárendelendő a közérdeknek; a közjóért áldozni kell. A csillagok hónából hadd lássa megdicsőült lantosunk, hogy jó nemzete követi ez intő szózatát: >Hass, alkoss, gyarapits, a mint adák az istenek, Oltárai a hazának hadd füstölögjenek!« Bessenyei/ Józsi'f. Színház. Ma kezdi meg Dobó Sándor színigazgató társulatával a szini előadásokat állandó színházunkban. Az igazgató neve és sikeres működése már ismeretes előttünk az 1891. évi őszi szinévadról, midőn mógesak mint társigazgató szerepelt ugyan, de társulata, jól szervezett jeles tagjainak közreműködése mellett, egybevágó, sikerült jó előadásaival már akkor megszerezte a közönség teljes elismerését, megelégedését és pártolását városunkban, mit bizonyít az is, hogy ez évadban azon szép eredményt mutatta fel, — a melyet még egy színigazgató sem volt képes eddig elérni nálunk — hogy t. i. egyfolytában 41 előadást tartott. A jó színtársulatnak főkellékei különösen : az alapos készültség, szép összjáték ós jó rendezés; hogy ezeknek jól megfelelt Dobó, azt tudjuk a közel múltból és hogy most is meg fog felelni : reméljük ós következtetjük számos jó játékukról, előnyösen ismert erők, derék tagokból álló színtársulatából. Ha tehát ezen reményünkben nem csalódunk, közönségünk teljes mértékben meg lesz elégedve Dobó társulatával és előadásaival, hisszük az igazgató is a közönséggel. Kívánjuk, hogy igy legyen! * Ma vasárnap ós holnap hétfőn kétkét előadás lesz, az egyik délután és & másik este. Az ünnepnapokoni délutáni előadásokat Makó hozta be először nálunk, s ugy látszik Dobó is megakarja honosítani e szokást. Ezen (zóna) előadások mérsékelt helyárakkal (fél árért) adatnak, és azoknak is, kik körülményeik folytán az estéli előadásokat nem látogathatják — különösen a gyermekeknek — alkalmuk lesz több élvezetes délutánt szerezni. A heti műsorba több újdonság is felvan véve. Bemutató előadások: Ma vasárnap d. n. ''.,4-kor: Sanyaró Vendel a diurnista, énekes bohózat; este V 2 8-kor: a kedvelt Madarász operetté; hétfőn d. u. V 2 4-kor : Ne hagyd magad Schlesinger, énekes bohózat; este V 2 8-kor: Apja lánya Vidor jeles népszínműve; mind bérlet szünetben és a szelvények is érvénytelenek ezen előadásokra. Kedden szünet. Szerdán 1-sö bérletben adatik: Pezsgő, Murai kitűnő vígjátéka. Előkészület alatt vannak s hihetőleg még a héten adatnak: Csiky Két szerelem cz. színmüve, Gabányi Kapivár cz. vígjátéka és Gerő Károly Próba házasság cz. legújabb operettéje. tisztességére ós előmenetelére, s a többi atyafiaknak is hasznokra és előmenetelükre, mert talán az Isten ő érettük is adta kegyelmednek ezt a szerencsét ós nemcsak Kegyein edért". Xem is hanyagolta el Esterházy Miklós testvérei gondozását, közülük Dánielt, Pált és Gábort magához vette, a csipös szavakra pedig azt válaszolta : ,.Ezen házasságból kárt nem vallott sem a Kegyelmetek családja, sem hazánk) azért öt társul vettem 1. Azután még özvegy édes anyját is házához vette és holtáig magánál is tartotta. Eközben lakásukat Munkácsról Lindvai uradalmukba tették át Esterházyak, hol nejét, anyját ós testvéreit is a saját vallásának nyervén meg, boldogan de még elvonultan a közügyektől élte napjait Esterházy, boldogságukat egy kis fiúgyermekük születése is gyarapította, a midőn hirtelen mindez megváltozott, mert Esterházynó 1619-ben már elhunyt, árván hagyva kicsike gyermekét Istvánt. Ki lesz majd az ő kis fiának édesanyja, erről a másik fejezetben szólunk. Kis Ernő. (Folyt, köv.) Az ereklye. A bosnyák hadjárat idejében történt, nem sokkal a maglaji csata után. Az osztrákok csengő zenével jöttek be, abban a biztos meggyőződésben, hogy békés okkupáczióról van szó és nem. háborúról. A határon könnyen is átjutottak, de már az első napokban fegyveres ellentállá >ra találtak, Maglajbaö, e gy huszársvadront látszólag a legszívesebben fogadtak s aztán áruló módon rajtuk ütöttek s több tiszt ós a huszárok nagy része lemészároltatott. Csakhamar az egész ország fegyverben állott. Daczára, hogy a török kormány az osztrák okkupácziónak hivatalosan nem állt ellent, mégis több rendes csapat is rÓ3zt vett a küzdelemben. A mohamedán lakosságot vad fanatizmus tüzelte s a nőket, gyermekeket és aggastyánokat kivéve, senki se maradt otthon. A gazdag Kolinits bég is elhatározta, hogy fegyvert ragad embereivel. Hozzá szegődtek a török lakosok is és összegyűlve a bég udvarán, el voltak tökélve a gyűlölt hitetlen ellen harczolni. A bég szép, fiatal, alig harmiaezóves férfi, bucsut véve övéitől, lóra ült, hogy emberei ólén szálljon a táborba. Az utolsó perezben sietett még hozzá Judiska, a nővére: — Szolim! — szólt a leány. — En reszketek érted, azért fogadd el tőlem ezt az ereklyét, melyet ón egy öreg tudós asszonytól kaptam. Ez meg fog őrizni nemcsak a gonosz szellemektől, dé a hitetlenek golyóitól is! A bég hálásan vette át az ereklyét nővérétől, nyakába akasztotta azt s a leányt még egyszer megölelve, jelt adott csapatjának az indulásra. Judiska még sokáig utána nézett a távozóknak s mikor mögöttük az utolsó porfelleg is eltűnt, csak akkor tért vissza, gonosz sejtelmektől gyötörtetve, a házba. Két nap elmúlt anélkül, hogy a legcsekélyebb hir is érkezett volna. Nem lehetett hallani sem az ellenségről, sem a bégről és csapatjáróh A. harmadik nap estéjén lövések hangzottak a távolból. Körülbelül egy óráig tartott a puskaropogás, aztán minden elcsöndesült ismét. Ebből azt következtették a törökök az udvarházban, hogy a bég csapatai győztek. Késő éjjel kopogás hangzott az udvarház kapuján. Judiska volt az első, aki meghallotta. Gyorsan kinyitotta a kis rácsos ablakot és figyelt a mély csöndessógbe. — Bocsáss be! — szólalt meg egy ismerős hang. — Kolinits bégtől hozok hirt! Most már megismerte Judiska a szólót. Házuknak egy régi hü szolgája volt és sietett öt bebocsátani. — Mi tőrtént ? — kordé a szép, fiatal lány izgatottan, mikor az öreg kimerülve, portól és vértől borítva, belépett. — Erős ütközetünk volt a császáriakkal, — kezdó a vén szolga. — Eleinte minden jól ment, de később az ellenség segítséget kapott s mi kénytelenek voltunk hátrálni. Elvered ugy harczolt, mint egy oroszlán. — Mi törtónt vele, megsebesült ? — kórdó Judiska. Az öreg fölsóhajtott s adós maradt a válaszszal. — Elesett, — meghalt? — kiáltá Judiska, izgatottsága már a végpontra érve. A szolga csak fejével intett és szeméből egy könyet törült ki. — Tehát elesett ... ! — ismételte Judiska. — Igen, elesett, mint egy hős! — beszélte az öreg. — Mikor már hátrálni kezdtünk, ö megpróbálta még az ellenséget föltartóítatni a néhány lovasunkkal eléjük vágott. Láttam, hogy osztja jobbrabalra & csapásokat, mindaddig, mig az ellenség egy tisztje pisztolylyal le nem lőtte. Azután még egy lándzsádöfóst kapott s aláhullt a nyeregből. — És te nem tettél semmit a megmentésére ? — mormolá Judiska. — Sebeim bizonyíthatják neked, hogy megtettem kötelességemet! — viszonzá a szolga. Judiska bevezette az öreget a házba, sebeit bekötözte s aztán elmondta az elesett ősz anyjának és ifjú hitvesének is a történteket. Mély gyász borult az udvarházra ós a gyászba még félelmes rettegés is vegyült. Aki csak fegyvert foghatott, elment a béggel. Az egyetlen férfi a házban, az öreg szolga is súlyos sebekben feküdt. Mi lesz a védtelen nőkkel, ha rájuk tör az ellenség ? Kíméletről álmodni sem mertek, előttük e szó, „háború", minden borzalmat jelentett. Néhány nap kinos várakozásban telt el. Ekkor egy török dandár vonult arra, éjszak felé menve az osztrákok elé. Délután aztán lövéseket hallottak, de ezúttal a puskaropogás közé ágyuk döreje is vegyült. A törökök ismét vereséget szenvedtek svad futásban keresve menedéket, többnyire sebektől borítva rohantak el az udvarház előtt. Azonban osztrák dzsidások üldözőbe vették a futókat s rövid elkeseredett tusa után, majdnem egy lábig lekaszabolták. Akik élve maradtak, azok foglyul estek. Mikor ismét elcsendesült minden, kopogás hallatszott az udvarház ajtaján. Judiska, aki egyedül tartotta meg némileg bátorságát, kinézve, egy osztrák tisztet pillantotmeg, aki egyik kezével kardjára támaszkodott, mig a másikkal zsebkendőjét nyomta mellére ós irtózatosan halavány volt. — Mit akarsz ? — Segítséget! — viszonzá az ifj u tiszt. — Halálosan meg vagyok sebesülve ! Judiska még egyszer rápillantott a halálosan sápadt arezra s aztán valami megnevezhetetlen szánalmat érezve, kinyitotta előtte az ajtót. Már épen karját akarta megfogui, hogy a menésnél segítse, midőn a tiszt nyakán azt az ereklyét pillantotta meg, melyet harezba indulásakor bátyjának adott volt. Tehát ez az az ember, aki bátyj át megölte s most itfcvan védtelenül kezébe adva. Egyedül a boszu érzetétől áthatva, övéből kirántva tőrét, a tisztre rohant. Ez ösztönszerűleg fölemelte balkarját, védekezni próbált, azonban ereje csakhamar elhagyta s összerogyva terült el Judiska előtt. A lány melléje térdelt s még egyszer fölemelte a tőrt, hogy megadja neki a kegyelemdöfést. Azonban ekkor oly sajátos, szelid, megható tekintetet vetett rá az ifjú, hogy önkénytelenül is lebocsátá a tört-tartó kezet. — Miért akarsz engem meggyilkolni, — mormolá a tiszt, — aki sebesült vagyok s nálad kerestem oltalmat ? — Mert bátyám gyilkosa vagy! — viszonzá Judiska sötéten. — En nem ismerem bátyádat! — De a nyakadon függő ereklye bizonyítja, hogy a csatában te öltedmeg öt! — És ha igy van akkor becsületes uton törtónt, küzdelemben, férfi férfi ellen. , Bátyád épen ugy megölhetett
