Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-03-19

Devecser hazafias közönsége kegye­lettel ünnepelte meg márczius 15-ót, ama napot, mely hazánk történelmének fényes lapját képezi. Horváth János devecseri te • lekkönyvvezetö, rendezte a szép ünne­pélyt és neki köszönhető a szép siker. Délután 5 órakor mozsárlövések jelezték az ünnepet és 7 órakor az ünnepély kez­detét, mely az „Arany Griff"' vendéglő nagytermében folyt le, a mely zsúfolásig megtelt a nagyszámú közönséggel. Az ün­nepély a devecseri „Polgári daloskör" által elöadottmagyar néphymnusszal kezdődött, mely után Erhárt János szavalta Petőfy „Márczius 15-ike" czimü költeményét. Ezt követte Horváth János alkalmi beszéde, melyben lelkes szavakkal vázolta az em­lékezetes korszakot és annak dicső vív­mányait. A nag3 T tetszéssel fogadott be­széd után a Dalo< kör a „Kossuth, dalt" adta elő. Nagy tetszést aratott Horváth János ..Szabadság" czimü költeménye, me­lyet Xagy István hatásosan szavalt. Kitű­nően szavalta még Xayy Sándor Petőfy a „Nemzethez" czimü költeményét; befe­jezésül pedig a Dalos kör a „Szózatot" énekelte. Az egész ünnepély a legszebb rendben folyt le, a résztvevők pedig lel­kes hangulatban együtt maradtak éjfélig Ó3 magától értetődik, hogy egyik felkö­szöntö a másikat érte. Az a.-tereli Olvasó kör" márczius lő-ikét mint a sajtó szabadság örökemlékü nagy napját a következő programmal ün­nepelte meg: 1. A „Hymmis"'-t énekelték a kör tagjai. 2. Kovács József tanitó al­kalmi megnyitó beszéde. 3. A „Talpra ma­gvai- szavalta Zubek Lénárd tanító. 4. A nagy napra vonatkozó érdekes felolvasást Dalia Dezső s.-lelkész tartotta. 5. Végre a „Nzózaf-ot és a ..Kossuth" nótát énekelte az összes közönség. A sikerült ünnepély után az egész társaság az ottani vendég­lőbe gyülekezett közvacsorára, hol a ha­zafias felköszöntők sem hiányoztak s a leg­jobb kedélyhangulatban levő társaság csak a késői órákban oszlott szét azon édes re­ményben, hogy a jövő évben ismét össze­jőve ünnepelhetik meg e nagy napot. A főiskolai ifjúság emlékünne­pélye márczius 15-én. A magyar nemzet történetében ezen örökké nevezetes napot, nemzetünk ujjá születésének e dicső napját, kegyelettel ünnepelte m»g a pápai főiskolai ifjúsági képzőtársulat szép emlékünnepély rende­zésével. Az ünnepély alkalmával diszes kö­zönség töltötte meg az állandó színházat. EmiékLeszédet Borsos Károly II. é. pn. társulati alelnök tartott. Felolvasta­tott továbbá Lamperth Géza VII. o. t. szép alkalmi költeménye és Túry Zoltán VIII. o. t. ,.Az áruló" cz. sikerült elbe­szélése a szabadságharczból. „Talpra ma­gyar-t Túry Zoltán (díszmagyar ruhábanj­és „Márczius 15"-ét Ábrányitól Vörös János III. é. pn. szavalták el nagy hatással, végre a főiskolai énekkar által előadott csinos dalok töltötték ki az ünnepély műsorának többi pontjait. A műsor minden számát lelkesült éljenzés és taps követte, mely különösen akkor nem akart szűnni, midőn a föisk. énnekkar a Kossuth nótát elénekelte. Az előadás méltán elismerést érde­mel és mondanunk sem kell, hogy a kö­zönség is kiváló megelégedéssel távozott a színházból. Az ifjúsági képzötársulat pedig büszke lehet, hogy ily sikerült emlékünnepéllyel ülte meg márczius 15-ét. Az emlékünnepélyt társasvacsora kö­vette a .,Griff•' teremben, mely alkalommal Baráth Ferencz szép szavakban emlékez­vén meg márczius 15-éröl. P. Szabó Karóira, az ifj. képzötársulat elnökére mondott felköszöntőt és öt mint az ifjúság lelkes vezetőjét éltette. A társasvacsora után pedig követ­kezett a tánczmulatság, melyen nagy szá­mú széj) közönség vett részt ós hogy kitűnően sikerült, ugy hisszük elég, ha a hölgyek alábbi névsorára hivatkozunk. A fiatalság kitartó hévvel kivilágos kivir­radtig tánczolt. Szóval jókedv fűszerezte és tette kedélyessé az egész mulatságot. Az első négyest 40 pár tánczolta. A jelenvolt hölgyek névsora a kö­vetkező : Leányok: Ballá Margit (A.-Tevelj, Baly Jolán, Baráth nővérek, Bisitzky nővérek, Bock Miczi, Brenner Berta, Cse­pely Ilona t'Acsádi, Csoknyay nővérek, Frank Gizella, Frank Mariska, Harmos nővérek, Hauptmann Irén, Herz Margit, Heykál Berta, Hock Miczi i'Dáka), Horler Jozefin, Horváth Bella, Lazányi Rózaj Magyar Vilma, Nosztriczius Mariska, Paál Jolán, Perlaky nővérek, Sulok Emília, Szabó nővérei, Szenté Elza, Szvoboda M., Tarczy nővérek, Tauber Jolán. Tóth Gizi, Tóth Jolán, Unger Izabella. Asszonyok : Baráth Ferencznó, özv. Hannig Ferenczné, Harmos Zoltánné, Horváth Lajosné, Kapossy Lucziánné, Matkovics Pálné, Németh Imrénó, Németh Istvánné, Perlaky Gózáné, Iiiedt Károlyné iK.-Czelli, Sebestyén Dávidné, Szenté Já­nosné, Tarczy Dezsönó, Tóth Lajosnó j AVajdits Károlyné, Wester lienrikné stb. _ 1474. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere közhírré teszi, hogy : Azon városok ós községek területén, hol állami posta- és távírda hivatal, vagy vasúti távírda van, az érkezett táviratok kézbesítéséért, eredjenek azok akár Ausztri­ából, akár Boszniából és Herczegovinából, akár a külföldről dij egyátalán nem jár. Nem jár kézbesítési dij azon esetben sem, ha oly helyre szól a távirat, hol nincs távírda, de a kézbesítési dijat a fel­adó megfizette, a mi abból tudható meg, hogy a távirat czime elé vagy a „küldöncz fizetve", vagy az ennek megfelelő nem­zetközi xp. jelző van kiírva. Ha a feladó a kézbesítés módjára nézve nem intézkedett, az utolsó távírda hivatal a táviratot, ha nem helybe szól, rendszerint postán küldi. Ha a nem helybeli lakó czimzett akár az érdekelt posta- és távírda hiva­talt, akár a vasúti távirdát felkéri, hogy összes táviratait mindig küldőucczel küldje lakhelyére, ily esetekben a czimzettnek kell a küldöncz dijat megfizetnie, mely az Ausztriából, vagy a Bosznia-Herczego­vinából érkezett táviratok kézbesítéséért kilométerenként nappal 6 krban, este 8 krban van megszabva. Az esti kilométer pénz akkor jár, ha a küldöncz az október 1-töl márczius végéig terjedő fél óv alatt esti 5 óra után vagy regjei 6 óra előtt, — az április 1-től szeptember végéig terjedő fél óv alatt pedig esti 8 óra után, vagy reggeli 5 óra előtt indul el a posta- ós távírda hivatalból, vagy a vasúti állo­másról. Oly esetekben, midőn valamely táv­irat szövegéből, mely nem volna küldöncz­czel továbbítandó, a közlemény sürgős volta látható, a postai- ós távírda hivata­talok és vasúti távírdák azon föltevésben, hogy ezzel a czimzettnek szívességet tesz­nek, az ily táviratokat kiküldhetik kül­döncczel is saját felelősségükre, de ha azokért a czimzett a küldöncz dijat meg nem fizetné, jövőre ilynemű előzékeny­ségre számot nem tarthat. A pápai ós veszprémi posta- ós táv­írda hivatal, valamint a vármegye terü­letén levő vasúti állomások rendkívüli esetekben a kézi napszám viszonyai sze­rint a megszabott kilométer pénznél drá­gábban is fogadhatnak küldönczöt; a többi posta- és távírda hivatalok küldönczeinek azonban kilométerenként nappal 6 krnál, este 8 krnál több nem jár. Az Ausztria-, Bosznia- ós Herczego­vinából érkezett táviratokat egyébiránt az utolsó távírda csak azon esetben kézbesit­teti küldöncz által, ha a czimzett lakó­helye nincs távolabb 20 kilométernél. A 20 kilométernél távolabb lakó felek a kuldöncczel való kézbesítés iránt a posta- és távírda hivatalokkal, vagy a vasúti állomásokkal megegyezhetnek. A küllőidről érkezett táviratokat, ha a feladó a kuldöncczel való kézbesítést kívánja, akár megfizette a küldöncz dijat, akár nem, az utolsó távírda bárhova — tehát a 20 kilométernél távolabb fekvő helyekre is — kuldöncczel küldi, a czim­zettnek ily táviratokért azonban nem 6 kr illetőleg 8 kr kilométer pénzt, hanem azon küldöncz dijat kell megfizetnie, a melyért a távírda a küldönczöt felfogadta. Pápa, 1893. márczius 15. Osváld Dániel polgármester. _140T 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere közhírré teszi, hogy a Veszprém vérmegyei erdö­gondnoki szövetkezethez, illetve közös kezelés alá tartozó erdőknél alkalmazandó szakvizsgázott erdőőrök állomásainak rend­szeresítéséről, s az erdöőri szolgálat szer­vezéséről, a törvényhatósági bizottság által a mult évi deczember hó 5-én és folytatva tartott rendes közgyűlésen 1054/1892-ik szám alatt alkotott szabályrendelet a jegy­zői hivatalban közszemlére kitétetett; ami azzal hozatik a közönség tudomására, hogy azt a hivatalos órák alatt, a mai naptól számított 30 napig bárki megte­kintheti, s ellene a most jelzett idő alatt felebbezés adható be. Pápa, 1893. márczius 8. Osváld Dániel polgármester. 1373. 1893. Katonai ló vásár. A csász. ós kir. közös hadügyminis­terium hozzájárulásával ezennel közhírré tétetik, miszerint a hadsereg lószükség­letének fedezése végett, Pápán folyó évi márczius 29-én katonai lóvásár fog tar­tatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött kato­nai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásá­rolni mindazokat, melyek katonai czélokra alkalmasaknak ós arra nézve megfelelők­nek fognak találtatni. Miután a föczól az, hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egye­nesen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a te­nyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lova­ikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegj'ók, miután mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők utján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást igórő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4—7 éves ós legalább 158 cm. magas ló . A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiméteren (vagy 15 markon) aluli lovak közül csupán kivételkópen vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak ós kitűnő vérrel birnak. Hogy a tenyésztő-eladók leh.-tőleg — t. i. a valószínűség határai között — már előre tájékozva legyenek arról, vájjon eladni szándékolt lovaik a katonai bizott­ság által megvásároltathatnak-e vagy nem, a földmivelósi ministerium felkérte a vár­megyék lótenyósz-bizottmányait, hogy azon tenyésztőknek lovait, kik náluk je­lentkeznek, előlegesen szemléljék meg, ós annak minőségéről — alkalmas vagy al­kalmatlan voltukról — nekik előre véle­ményt mondjanak. — Figyelmeztetnek e körülményre a tenyésztők, mert ez által esetleg azon felesleges költekezéstől meg­szabadíttatnak, mely költekezés a ló al­kalmatlan volta, s illetve a vásárlás helyére való czéltalan szállításából felmerülhet. A megvett lovak azonnal a helyszínén átvétetnek és készpénzben kifizettetnek. Az elővezetés helye, az országos marhavásártér. A városi tanács. 811. 1893. Meofliivó. Az iparhatóság támogatására, az is­kolák, műhelyek vizsgálására hivatott iparhatósági megbízottak újból választása végett az összes iparosok ós kereskedők f. hó 25-ón délután 2 órára a városházá­hoz meghivatnak. Választandó lesz a városi tanács mellé 20, a szolgabiróság mellé 20 meg­bízott. Választható oly iparos, vagy keres­kedő, ki legalább 10 frt 50 kr III. osz­tályú kereseti adót fizet. Pápán, 1893. márczius 19-én. A városi tanács, mint iparhatóság. és igy nem bíztam magamban; de ebéd I előtt a pinczében kétszer megpróbáltam | és sikerült. Ez adott bátorságot, hogy j harmadszor Felséges uram egészségére is > kiigyam. j -- Most adja oda Ileh'ii iiagy.­­«'.il nagy monográmmos csipke zsebkendőjét, hogy letörölhessem homlokomról a verej­téket, mert higyje, el, sokkal nehezebb volt egy ilyen nagy pohárról, egy kis tárczát irnom, mint egy csecse kis leány­ról, mint például Nagysád, egy igen-igen, nagy tárczát, a melyben „haragos a papa, haragos a mama, haragos az egész világ". Azért Helen nagysága mégis mo­solyogva sétál minden délután azzal a fekete bajuszú fess fiúval, akitől a múltkor éjjeli zenét kapott. Hiksos. A nagy futás. Megcselekedte: Kréta Xro. 2. A nyáron történt, midőn körutaz­tunk a magas Tátrában, egy fürdőhelyen, melynek nevét — mint az alábbiakból kitűnik, elég okom van elhallgatni. Egy délután, miután pihenésünk volt, kirándulást rendeztem ugy szóló, a közeli rét felé. Sárga kabát volt rajtam s mégis, nem értem, hogyan eshetett: a réten legelő csordából egy bika törtetett felém. — No, ez bizonyosan szinvakságban szenved, gondolám s futásnak eredtem. De az átkozott állat, nem hiába négy lába van, még jobban futott. Már a kezeimmel is hajtottam ma­gamat, midőn kimondhatatlan örömömre egy kőfalat pilJantQ.ttam meg m^gam előtt, A bika futását már egészen közel hallottam. Inaim annyira belejöttek a futásba, hogy a három méter magas kőfalra nem is ugrottam, hanem ugy futottam föl mint a macska. A bika beletörte szarvait a kőfalba, ón pedig — tocscs! . . Egy tóba estem. Szerencse, hogy magas kemény kalap volt a fejemen, mert ez mentette meg az életemet. Fuldoklásaimnak közepette lekaptam a fejemről s tele levegővel magam alá szoritám. Ezután körültekintek. A parton egy fiatal hölgy állott, és kegyetlen szív ! ugy kaczagott, bogy csak­nem elmerült alattam a kalap. Feléje irányzám a fejemet és valami harmincz erős tempó után mellette termek. — Szívtelen Héró ! — kiáltám köl­tői hévvel — nincs egy szárító mosolyod, midőn Leandered a Hellesz-pontust át­usaza érted egy AVekerlo-kalapon. — Hát hozzám jött? — kórdó csu­dálkozva. CMiért ne hazudnám ? — gondoltam magamban — hiszen csak nyerek vele, mert Héróm gyönyörű szép volt). — Kihez jöttem volna máshoz, hi­szen te vagy a legerősebb delej ezen a vidéken. — De uram nem értem önt. — Ön tegez engem, ós a birkausztatón keresztül jön hozzám. — Bocsánat, de érzelmeim és ez a birkausztató annyira regényesek, hogy egészen Leandernek képzeltem magamat. — De hát mit akar ? Szóljon ! — Hát nem látja kegyed, hogy sze­retem, imád,pm ? ég a mint csepeg a két ugy csepegnek szi­szep .. És könyökömről a viz, vemből érzelmeim. — Mondja csak, — szólott a nő — nincs önnek valami baja ? . olyan forma kézmozdulatot tett homloka előtt, a melyet nem épen hízelgőén lehe­tett magyarázni. — Hogyne volna bajom, hiszen azt magam is tudom, hogy elment az eszem, és ha Nagysád meg nem hallgat, eskü­szöm, hogy rögtön felakasztom magamat erre a fenyüfára. A szép nö kaczagott. — Megengedi Nagysád, hogy ide a padra üljek, igen elfáradtam. — Az úszásban ? — Jaj dehogy: a futásban. — Hát futott? — De futottam ám, azaz .. . csak szaladtam, hogy mielőbb ide érjek. A szép nö leült velem szemben egy kerti székre és rajtam pihentető nagy fekete mosolygó szemeit. — Mondja csak — szólt kíváncsian,— hol látott először engemet ? — Először Nagysád — nagyot só­hajtok, — álmomban láttam, azután ... Aradon. — Menjen, hiszen sohasem voltam ón ott. — Budapestet akartam mondani. — Az már meglehet. — Mondom. Ugy-e jól emlékszem. Csakugyan ott láttam, kék ruha volt rajtái meg rózsaszin másli. — Sohasem volt kék; ruhám. — Azaz zöld, vagy milyen, nem emlékszem hal ározottan, de azt bizonyosan tudom, hogy igen jól állt és szemei akkor is épen olyan szépen ragyogtak mint most. — Igazán ? — kórdó a nő és szemei még jobban fénylettek, még inkább ra­gyogtak. Megfogtam picziny lágy kezét, nem vonta vissza. En megcsókolom a kezét, aztán eléje térdeltem a fűbe. — Boldog vagyok most, mert vég­re találkozhattam veled! Szép szemed enyémbe mélyed, lágy kezeden forró véred ömlik szivembe által. A szép nö mosolygott. — Adj egy édes csókot, vagy ha nem adsz, hadd adjak ón, ha nem kell, visszaadhatod. — Ma nem. — Tehát holnap ? ! kiáltám örömmel. Légy nőm angyal! — kiáltám szenve­délyesen. Ekkor a kert egy távoli része felől e kiáltás hangzott: — Teréz ! Teréz ! — Ki ez ? — kérdezem a nőt. — A férjem. — Micsoda ? Hát a kisasszony nem kisassony ? — Nem bizony: asszony vagyok régen. — Szent Kleofás ! Aztán miféle em­ber a férje, hogy hívják? — Oroszlánverő Atilla, a leghíresebb vívómester az országban. — Mit?! Vívómester?! Ajánlom magamat, — és a birkausztatót még egy­szer átfuldokolva újra megmásztam a kő­falat. Ugy emlékszem, hogy visszafelé még jobban futottam, mint mikor a bika ker­gejtett. KÜLÖNFÉLÉK. — Lápunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt f. hó 25-ikén szombaton reggel jelenik meg. — Gróf Esterházy Móricz vár­megyénk főispánja, ki üdülés végett Men­tonéban időzik, a legközelebb mult napok­ban már annyira jól érezte magát, hogy haza utazásra készült, azonban mint saj­nálattal értesültünk, meghűlés következ­tében ismét baja lett. Óhajtjuk hogy Ő móltósága mielőbb teljesen felgyógyuljon és jó egészségben haza térhessen. — Uj kamarás. Ő felsége király ga­lánthai és fraknói gróf Esterházy Pál követ­ségi titkárnak a szent-pétervári osztrák­magyar nagykövetségnél a kamrási móltó­ságot adományozta díjmentesen. — P. Szabó Káról föisk. ifj. kép­zőtársulati tanárelnökségónek 25 éves ünnepélye alkalmával, a képzőtársulat ál­tal az uj collegium nagy termében f. hó 12-ón d. e. '/„II órakor rendezett disz­gyülés szép számú hallgató közönség, a főisk. tanári kar ós az ifjúság részvétele és élénk érdeklődése mellett folyt le. Az ünnepelt tanárhoz Borsos Károly hitt. hallgató képzötársulati alelnök intézett üdvözlő beszédet ós egy diszes iró kész­letet nyujott át emlékül. Szabó Káról meghatott hangon mondott köszönetet az ifjúságnak a szép ünnepély rendezéséért. A tanári kar nevében Szilágyi József gymn. igazgató üdvözölte az ünnepeltet. Ezután Lamperth Géza VII. o. tanuló alkalmi ódá­ját adta elő Csajághy Károly VII. o. t. Költeményekről bírálatot olvastak fel Osváld Kálmán és Sedivi László hitt. hall­gatók. „Pán halálát 1 ' Ueviczkytöl Túry Zol­tán VIH. o. t. „Mármarosi vig asszonijt" Jókai-tói Csukás Endre hitt. h. szavalták el. Végre a főisk. énekkar üdvözlő dalt énekelt és az ünnepelt hosszantartó élj ön­zésével fejeztetett'be a diszgyülós. — A veszprémi polgári társas­kör fanállásának 50 éves jubileuma al­kalmából dr. Vekerle Sándor ministerel­nököt, gróf Esterházy Mór vármegyénk főispánját ós Véghely Dezső kir. tanácsos alispánt örökös disztagjává választotta meg. Az erre vonatkozó diszokmányokat egy küldöttség fogja az illetőknek átadni. — Gróf Erdődy Károly cs. ós kir. kamarás élete 36-ik évében f. hó 7-én Lipcsén elhunyt. Teteme Szombathelyre szállitatott ós f. hó 11-ón az ott levő csa­ládi sírboltban helyeztetett örök nyuga­lomra. — A jótékony nőegyletnek mult évi számadásait, folyó hó 16-án vizs­gálta meg a kiküldött bizottság. A szám­adások teljesen rendben találtattak ós a pénztárosnak buzgó tevékenységéért jegy­zőkönyvileg köszönet szavaztatott. Nem hagyható felemlités nélkül, hogy az egy­let, az elmúlt óv folyamán, a szigorú tél miatt kénytelen volt alaptökéj éhez nyúlni és abból 700 frtot segélyezésekre fordí­tani, a mi különben a rendkívüli körülmé­nyek által teljesen igazolva is van. A nő­egylet jelenleg 24 árvát élelmez ós ru­ház, olyan szám, a milyen még nem volt, mióta a nőegylet áldásdus működésót foly­tatja. Az egylet kiadásai ezúttal oly ma­gasak, hogy csak nagy nehezen képes em­berbaráti kötelességének megfelelni. — Kimutatás a veszprómmegyei 1848/9-iki honvéd-egyletnek 1892. évi szám­adás és törzsvagyonáról. Bevétel: 1891. évi pénztári maradvány volt 19202 frt 58 kr, 1892. évfolyam alatt bevétel takarékpénz­tári könyv 2206 frt 25 kr, aj folyó kama­tokból 1068 frt 55 kr, b) késedelmi kama­tokból 14 frt 27 kr, c) takarékpénztári kamat 70 frt 52 kr, d) eskompt. 1 frt 66 kr; összesen 22563 frt 83 kr. Kiadás: Kölcsönökre 2206 frt 25 kr, a) évi járadék '/^ óvenkinti segély 335 frt, bj az év folya­mán segélyezésre 111 frt 50 kr, c) óv végével megszavazott segély 219 frt, d) Vegyes kiadás ós ismét segélyekre 429 frt 30 kr; összesen 3301 frt 5 kr. Levonva a kiadást a bevételből marad 19262 frt 78 kr. A pénztár fedezetére szolgál: a) 5% kölcsön kötelező 4525 frt, b) 6% köl­csön kötelező 13276 frt, c) 3 drb. taka­rók könyv betét 1258 frt 55 kr, d) kézi pénztárban készpénz 203 frt 23 kr ; összeg 19262 frt 78 kr, mely összeg a pénztári maradvánnyal egyenlő. Veszprém, 1893. márcz. 13. Dr. Halassy Vilmos honvéd­egyleti elnök, Farkas Laj os honvódegyleti jegyző. — Színház. Dobó Sándor színtár­sulata jövő ápril hó 2-án kezdi meg elő­adásait állandó színházunkban. A társu­lat tagjai már a nagy héten városunkba érkeznek. — A pápai ipartestület ma egy hete tartott közgyűlésében határozatilag kimondotta, hogy kebelében elaggott ós munkaképtelenné vált iparosok segélye­zésére alapot teremt. Az eszme kétségkí­vül dicséretre méltó, mert valóban ezen alap lesz idővel hivatva megszüntetni azt a kétségbeesést, mely számtalan elaggott és munkaképtelenné vált iparos arczán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents