Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-03-19

XX. évfolyam. 12. szám. Pápa, 1893. márczius 19. Megjelenik minden vasa map Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ' A. lapnak szánt közlemények a lap iíerkesztőségéhez (hosszu«* utcza 969. sz.) küldendők. ^ P PAPAI LAPOK. ápa város Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Kegyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egj'basábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el o r e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések alap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai 2^ liirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. 11 Márczius 15 Szabadság, egyenlőség ós testvériség a hármas jelszó, a mely alatt és a melyért küzd a társadalom egy minél boldogabb kor felé. Szabadság alatt a szellemi és lelki szabadságot, egyenlőség alatt a munka és közterhekbeni egyenlő részvéteit, testvériség alatt a mindenki irányábani emberbaráti szeretetet értjük. Ha tekintjük, bogy hazánkban miként állunk a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elveinek valósulását illetőleg, ámbár 1848. márczius 15-ike óta — midőn ezen elvek proclamáltattak — nemzeti ünnepünk ezen nap évfordulója és hazafias érzéssel meg is ünnepeljük ezen nagy napot, de bizony még sok kivánni valónk van ezen elveknek minél inkább megvalósulása iránt! Különösen ha a jelen évtizedet sőt napokat nézzük, azt látjuk, hogy a világkorszelleme ós alkotmányos állami életünk habár hangoztatják is a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, de a társadalmi élet magának békókat állit föl; a kiváltságosoknak ha nem is osztályai, de egyesei tűnnek föl, nem a munkában, hanem a kiváltságos helyzetre törekvésben és a testvériséget magában foglaló igazi benső vallásosság helyett, a nagyon is mutatkozó vallástalanság és ezt palástolni akaró tüntető felekezetiesség divatoznak, sőt lehet mondani uralják a társadalmi életet. Tisztelet és elismerés a kivételeknek, a mely ponton ós téren nem találkozunk a rajzolt szomorú helyzettel, de annyi bizonyos, hogy ha vizsgáljuk hazánkat általában, szabadság, egyenlőség és terstvériség terén nem állunk ma csak ott sem, hol évtizedekkel előbb is voltunk. Yajha társadalmi életünk országos vezérei, minden rendű és rangú notabilitásai fontolóra vennék e szerény, de igazságos megfigyelésünket ós a haladó világkor kerekeit ne akarnák megállítani, mert az ugy is hiában való törekvés és erőlködés; a kor-szellem haladó kerekei minden országot vagy magukkal visznek, vagy agyongázolnak, kormányzó és vezérlő vagy akadékoskodó, bármiféle üres jelszavakat használó emberekkel együtt! = A balatoni kultúregyesület központi igazgató választmánya e napokban a dunántúli közművelődési egyesület helyiségében ülést tartott Fehér Ipoly pannonhalmi főapát elnöklete alatt. Az igazgató választmány óljenzéssel vette tudomásul a keszthelyi közgyűlés határozatát, mely szerint Fehér Ipoly főapátot elnökké választotta. Csemeghi Károly üdvözölte öt a választmány nevében, mire az elnöklő főapát szép beszédben jelentette ki, hogy törekvését ós munkáját szivesen fogja áldozni & Balaton vidékért, melynek felvirágoztatása szivén fekszik. Bejelentette, hogyö is 1000 frttal a kultúregyesület örökös tagja lesz, valamint azt is, bogy Vaszary Kolos herczegprimás már előbb szintén 1000 frttal örökös tagul jelentkezett. Az alapszabályok értelmében a választmány megalakulván, alelnökké Csemeghi Károlyt és Szabó Imrét választotta, titkárrá dr. Sziklay Jánost, pénztárossá dr. Czigler Ármint, ellenőrré dr. Mangold Henriket. Elhatározta, hogy a vidéki elnökségeket felszólítja működési programmjuknak megalakulásuk után való megállapítására, melynek végrehajtása végett a központi választmány fog intézkedni. A dunántúli közművelődési egyesület mint anyaegyesület részéről Porzsolt K. az elnökség nevében kijelentette, hogy a balatoni kulturegyesületet megfelelő anyagi támogatásban fogják részesíteni, amit annál inkább köszönettel fogadott a választmány, mert a nyáron nagyobb szabású működést akar kifejteni. Már most összeiratja (s a végett érintkezésbe lép a parti megyék hatóságával) a nyaraló telepeken bérbe adható lakásokat, azok árát, az élelmezési viszonyok adatait, melyeket a dunántúli közművelődési egyesülettel karöltve fog a nagy közönség tudomására adni, hogy teljes útmutatást adhasson mindazoknak, kik a Balaton körül a lehető legjutányosabban óhajtanak nyaralni. Fenyvessy Ferencz fölvetette az ezredéves ünnepben való részvétel eszméjét is, melyre átiratban fogják meghívni a dunántúli közművelődési egyesületet. A családi élet s különösen a nök helyzete Athénben*) (2) Az athéniek családi életében előfordult olyan eset is, hogy az uj szülött leánygyermeket kicserélték valamelyik rabszolgának hu gyermekével. A mely cserét annál könyebben - megtehették, — ha épen akarták, — mert az athéni férjek igen sokszor kóboroltak a házon kivül még rendes, békés időben is. Hát még ha háború volt s messze földön kellett harczolniok, vagy a város óriási kőfalait örizniök az ellenség támadásaitól. Kereskedelmi ügyekben is sokszor kellett nagy tengeri utazásokat tenniök, mert a görögök s különösen az athéniek voltak abban az időben a világ első kereskedői, épen ugy, mint most az angolok. Athéni és egyéb görög hajók hordták a sokféle szép görög gyártmányokat és iparczikkeket Egyptomba, a Feketetenger és földközi tenger mellett fekvő összes országokba, onnét pedig hozták a jó búzát s mindenféle nyers termékeket. De a férj nem hiába volt kis király a maga házánál ; ha nem bizott vagy nem bizhatott meg teljesen nejében, ugyanoda

1

; v'gyáztatott bizalmasabb rabszolgáival annak minden lépésére. Sőt kezükben volt az az igen nagy hatalom, hogy egyedül saját tetszésüktől függött, vájjon elfogadják-e az uj szülöttet gyermeküknek vagy nem? Ha nem tetszett nekik, nem fogadták el s akkor a gyermeket rabszolgák gondozására bizták s rabszolga lett belőle. Már ebből is látható, hogy bár az athéni család szorosan összetartozó egészet képezett, tehát alkalmas volt arra, hogy egy erős államnak alapját képezze : de volt egy nagy hibája, s ez a hibája abban állott, hogy a feleség férjével szemben igen háttérbe szorult s alárendelt szerepet játszott. Sok családnál a felek kölcsönös becsülése folytán ugj

r

an ez nem okozott bajokat s nem zavarta meg a békés együttélést. De viszont sok helyen, hol a házasfelek közt hiányzott a kellő összhang s a férj kíméletlenül igyekezett nagy hatalmát feleségével szemben érvényesiteni : a háttérbe szorított s elnyomott nő ravaszsággal s mellékutakon törekedett magán segiteni s> a zsarnoki fórjen boszut állani. A mi egészen természetes, mert az elnyomott fél ugy segit magán, a hogy tud. Csakhogy igen ügyesen kellett in*) Az 1-sö közlemény lapunk f. évi 9-ik számában jelent meg. tózni a eselszövényt, mert a férjnek még az a rendkívüli előnye is megvolt, hogy feleségétől egész könnyűséggel elválhatott. Ha nem tetszett neki az asszony, csak hozományát kellett visszaadni s haza küldhette a szülői házhoz. Ha pedig hűtlenségen kapta volna, az athéni törvények szerint joga volt megölni. De ha megkegyelmezett is életének, az esetben okvetlen el kellett válnia feleségétid, mert ha tovább is együtt élt volna vele, a törvény még őt is becstelennek nyilvánította. Ez pedig Athénban a legnagyobb büntetések közé tartozott, mivel a becstelennek nyilvánított ember összes polgárjogait elvesztette. . Ha most az athéni család mindennapi életét vizsgáljuk : két dolog tűnik különösen szemünkbe. T. i. a nök rendkívül zárkózott ós visszavonult életet éltek s hogy férjeiktől igen magukra voltak hagyatva. A férj rendszerint a nap nagyobb részén át távol volt a háztól: a nő pedig ritkán lépte át a ház küszöbét. Egészen elzárkózott a világtól, mert Görögországban a házak is ugy voltak építve, hogy az ablakok az utczára nein nyíltak, legfeljebb csak szelelolyuk-íóle hasadókok. Tehát még az a szórakozás sem kínálkozott számukra, hogy az ablakon át gyönyörködhettek volna a mozgalmas utczai életben. Mit csináltak tehát egész napon át ? Először is igen korán felkelt férjével együtt, nemcsak a szegényebb sorsú, hanem a leggazdagabb ós legelőkelőbb nő is. Mihelyt hajnalodott, talpon volt az egész ház. A férj rövid reggeli után többnyire csakhamar eltávozott, s vagy a nép gyűlésre ment az ország dolgait intézni, vagy mint esküdtszéki tag a törvényszékre, vagy pedig a saját gazdasági és kereskedelmi ügyei után járt. Odahaza rendesen csak olyan iparos emberek maradtak, kiknek saját házukban volt a műhelyük. A legtöbb athéni polgárt csak az este vetette haza kifáradva. Sőt igen sokszor még éjszaka sem lehettek otthon, mert minden athéni polgár 60 éves koráig hadköteles lévén, őrségi szolgálatokat is kellett tenni a város óriási kiterjedésű vódfalain, különösen háborús időben. Ha pedig semmi más dolguk nem volt, gyakran megtették, hogy az egész éjet vig lakmározás közt töltötték el valamelyik ismerősnél. Az ilyen lakomákon csak férfiak vehettek részt. Borsos István. (Folyt, köv.) = A m. kir. belügy ministerium f. évi február hó 28-án 18897—18ii:>. szám alatt kelt leiratával a vármegye törvényhatósági bizottságának 1890. évi október hó ij-án és folytatva tartott rendes közgyűlésében l

.)(i4. jkv. szám alatt hozott határozatával a nagy- és kisközségek szervezési irányelveinek megállapításáról alkotott szabályrendeletét jóváhagyta. A in. kir. belügyminister egy másik leiratában értesiti Veszprém vármegye közönségét, hogy a mult év október hó 3-án és folytatva tartott közgyűlésben hozott azon határozatát, mely szerint a gyámpónztári tartalékalap terhére egy negyedik árvaszéki ülnöki állomásnak rendszeresítése mondatott ki, jóváhagyólag tudomásul vette. — A m. kir. kereskedelemügyi minister a közigazgatási bizottság feliratára értesiti Veszprém vármegye közönségét, hogy utasította a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy a jövő nyári menetrend szerkesztésénél a Veszprém és Kis-Czell között jelenleg közlededö 3111. ós 31 lá. sz. vonatok járatását a Yeszprérnsz.-fehérvári vonalra is terjesszeki akképen, hogy e vonatok Kis-Czellen át Szombathely felé, illetve felöl, — Sz.-Fehérváron pedig a 3111. sz. vonat a déli vasút vonataihoz megfelelő csatlakozást találjanak. Márczius 15-ike Vármegyénkben. Veszprém városa régi hírnevéhez móltón ünnepelte meg a nagy napot, lieggel 5 órakor taraczk lövések jelezték a szabadság felébredósének emlékezetes napját. 7 órakor a felső városi népkör és az iparos iíjak egyesülete zeneszó mellett járta be a város föutczáit. Megható látvány volt az öreg Weisz bácsi, ki daczára előrehaladott korának mindvégig elölvitte a nemzeti lobogót, ugyan olyan ruhába öltözködve, mint a milyent a szabadságharcz alatt viselt. 8 órakor a menet a városháztérről a reform, egyházba vonult. A reform, templom egészen megtelt közönséggel. A reform, egyházban az alkalmi beszédet Róka h. lelkész tartotta. 9 órakor a kegyesrendűeknél, 10 órakor az ág. evang. egyházban, hol llorcáth l'ezso lelkész ecsetelte szép beszédben a nagy nap jelentőségét, — 11 órakor pedig az izraelita templomban volt isteni tisztelet. Este a népkör helyiségében gyűltek össze mintegy 200-an és alkalmi beszédek és felolvasások mellett igen kedélyesen mulattak. TÁRCZA. A szent zászló. Vonjátok be azt a zászlót, Avagy — fátyolt most reája; Melyet egykor beragyogott A dicsőség glóriája : Vonjátok be azt a zászlót, Feledjétek azt a multat: Mely alatt a félistenek Szent jogért küzdve, elhulltak. Századoknak könnye, vére Szentelő fel ezt a zászlót; Benne bizva talizmánként, Midőn — az a hoszsu gyász volt i . . . Megvirrad még valahára, Setét éjre hajnal támad . . . És oldódtak a bilincsek. És oszlott a honfi bánat. Márczius nagy idusán is — Midőn fénylövelt a rögre S a szabadság angyalának Ajkán riadó dörög le: És millióknak szivében Honszerelmi láng gyúlt, égett: — Ezt a zászlót emelték fel, Ezt követték a — honvédek! Egyenlőségi TestvériségI" Ez ragyogott — rajta — róla: Ezt viszhangozák a bérezek, Éa a délibábos róna . . Kárpátoktól Adriáig — Gaz'dag, 'szegény, ifjak, vének: Ezt a zászlót emelték fel, E zászlóra esküvének I elet És lehullt a rozsdamart láncz, Felnyílott a börtönajtó, Szabad lőn a szolga-jobbágy, A föld, a hit és a sajtó I A sok bálvány porba omlik; Csak te maradj áldva itten : Szeretet . . . óh! te jóságos, Egyedüli, örök Isten! — De jobb ezt tán elfeledni, Régen volt már.. nagyon régen . Nehogy most az unokáknak Arcza szógyenpirtól égjen: Midőn felgyújtva a templom, Megfertőzve benn az oltár: Ki — egy ezredéves nemzet Imádott szentsége voltál I Beszennyezve csüng a zászló, Letépve a babér róla; Elfeledve az az esküi Melytől visszhangzott a róna .. Feldúlva az egyetértés, A testvériség í kiveszve .. Rút önzések sivatagján Nem virágzik nemes eszme! Márcziusnak idusát — igy Többé ne ünnepeljétek; A martyrok emlékével Farizeuskodni — vétek! Vonjátok be azt a zászlót, Ne bolygassa kósza szellő : Mígnem — majd a számadásnak Nagy „Ítélet napja" eljő. Mert jőni fog, mert jőni kell! Hogy elseperje a szennyet: Melynek bűzhödt légköreben Fuldokolva küzd a nemzet; És hogy a „bé

lpoklosoktól" vau csatolva, Megtisztuljon az a templom: Hol, most — minden más — csupán csak A szeretet nincsen otthon. Ez lesz aztán majd az ünnep; A szabadság ünnep napja! Midőn kardot fog a gyermek Ép úgy mint az édes apja .. A halottak vissza járnak ; — Mint egykor népével László : — S győzelemről győzelemre, Riad a kürt . . leng a zászló! Soós Lajos. Interview. A >Pápai Lapok* eredeti tárczája. Egy kedves hölgy megszólított a műit napok egyikén a sétányon: — Mondja csaikHiksos, miért ir folyton szerelmes tárczát, hozzá még boldog leányokról, többnyire szerencsésen férjhez adva őket? Őszintén szólva, meglepett a kérdés, de mégsem annyira, hogy fel ne találtam volna magamat, pedig elkellett ismernem, hogy az a kis csecse leány mindig igazat beszól annyi bájjal, kellemmel, hogy az a csipös hanglejtés, mely jellemzi mondásait, megédesül mire kiröppenik iczipiczi szájacskájából. — Tudja kedves Helén nagysád, a mi szerkesztőségünk egy rengeteg apparátus, ahol minden belmunkatársnak megvan a maga szerepköre. Az egyik mindig olyan malicziozus hangon irja tárczáit, mint ahogy Nagysád velem társalogni szokott. A másik komolyan ir, ós ón vagyok a szerelmes tárcza író, akit a szerkesztőség osak a hölgyvilág mulattatására tart, ép ugy mint a színtársulatnál az igazgató a szerelmes színészt, a kibe legtöbbnyife nem az a színésznő szerelmes, aki szerelmet vall neki, hanem a nagy publikum összes fiatal hölgytagjai, kik azt végig hallgatják, mert ezek a hős szerelmes színészek átkozott csinos gyerekek szoktak lenni, azzal a felragasztott hegyesre kifent feketo bajuszkával. Ezzel vége volt a párbeszédnek, de annál jobban motoszkált a fejemben az a gonosz megjegyzés, az a kicsinylő pillantás, melyből azt olvastam ki, hogy nem is tételezi fel felölem az én kis barátnőm, hogy leányok nélkül is tudok tárczát írni. Igazán magam sem vagyok teljes bizalommal tollam iránt, de megpróbálom, a czime elég komoly: „PATER ANGELIKUS". (Nagyon komoly tárcza.) Mottó: Hölgyeim el ne olvasóik. Nagyon régen történt, magam is alig emlékszem vissza azokra a nagy időkre, mikor József császár bej árta az országot, bekopogtatott a falu bírájához, kikérdezte a nép sorsát. Egyszer a csudatévő Szűz Máriáról híres sümegi kolostort is meglátogatta, a zárdafőnök nagyon megtisztelve érezte magát és iparkodott teljes erejéből szórakoztatni a magas vendéget, megmutatta neki a kolostor régi képeit, elvezette az apró czellákba, bemutatta a nagy boros hordókkal telt pinczét, végre a kincstárba értek, hol a selyem himzósü mise ruhák, az aranyozott vert ezüst pásztor botok, a színarany kelyhek közt, ott állt egy óriási kupa. A császár a 'zárdafönökhöz fordult, hogy megtudja tőle, mi ezélra szolgált ezen óriási „pokál" ? — Felséges uram! a régi időben, ha a szerzetnek egy uj vendége érkezett, az első felköszöntő után, a klastrom legrégibb borából az uj vendégnek ezt fenékig kellett üríteni, de ezek a jó idők már rég elmultak. A császár nagyot bámult a felvilágosításra ós megkoczkáztatta azon kérdést, hogy nem volna-e a szerzet tagjai közt valaki, ki ezt most ő helyette megtudná tenni. A zárdafőnök gondolkodik, végre rá mutat a mellette álló szerzetes atyára: — Ha csak „Pater Angelikus" nem vállalkozik reá, mást nem ismerek, ki ennek megfelelni tudna. Pater Angelikus alázattal dörzsölgette kezét és kinyilvánította, hogy ő már erre öreg ós legjobb akarata mellett se képes a felséges ur óhaját teljesíteni. A császár tiszteletére rendezett nagy ebédre összegyűlt a vidék előkelősége. A harmadik fogásnál feláll a zárdafőnök ós alázattal jelenti József császárnak, hogy most mégis hajlandó volna Pater Angelikus a felséges ur egészségére kiüríteni a nagy „pokált". József császár érdekkel nézte mint emeli fel Pater Angelikus remegő kezével a gyöngyöző itallal telt óriási kupát, ámult-bámult midőn az a köröm próbáig kiürült, megdicsérve az önfeláldozó ősz barátot, megnem állhatta, hogy megne kérdezze az okát, hogy miért szabadkozott előbb annyira a nagy „pokáltól" ? — Felséges uram, felel Pater Angelikus, már egy negyed század mult el azóta, midőn utolján kiittam e serleget, 121