Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-02-19

XX. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1893. február 19. ^ Megjelenik m 1 ii d e n v a sá r u a p. Közérdekű; sürgős közlésekre koroükim rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lipnak szánt közlemények a 1 szerkesztőségéhez (hosszuutcza 969. sz.) küldendők. PAPAI LAPOK. * Előfizetési díjak. Egy évre ti irt - Fél évre 3 Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egj' szám ára 15 kr. frt Hirdetések figyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, \ ayilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Rohu .Mól' liai hirlapközvetitö iroda) küldendők, v— Pápa város hatóságának és tóbb pápai, s pápa-vidéki esésűiéinek megválasztott közlönye. Városunk jövője. Most mikor az idő tavaszodik, kezd a mi városunk sorsa is a hosszú téli álomból ébredni. Eltekintve attól, hogy más hasonló közel s távoli városokhoz képest évi költségvetésünk jelentékenyösszegü, s a cultura és humanismus iráuti áldozat hozatalunk mellett is aránylag kisebb pótadónk százaléka: azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy a régale per megnyerése, továbbá a kövezetvám, helypénz, ital ós egyéb fogyasztási adónemek házi kezelése folytán culturális és gazdasági érdekeinkre az eddiginél sokkal nagyobb mérvben áldozhatunk, minden pótadó kivetése nélkül. Reméljük, hogy a dohánygyár sikeres megszerzése oly kereset forrást ad nemcsak városunk szegény családjainak, de a közel vidéknek is, hogy ez hozzájárul városunk eddigi lakosságának megtartásához, sőt a vidékről beköltözők száma szaporodásához is. Hisszük, hogy a városunk mellett csak átvonuló vasutból ki fog ágazni rövid időn a pápa-csornai vasút, mely által góczpontot és egy kereskedelmi szép jövő alapját vagyis más irányban kiágazó vasút létrejövetelét is megnyerhetjük. Gazdasági életünk fejlődésére örök kincset bírunk ugyan gazdagon termő vidékünkben ós gyárakra alkalmas Tapolcza folyamunkban, a minthogy máris alakulóban van a gróf Esterházy Móricz hitbizományi urodalnia által felállítandó sör-gyár és komoly tervben van egy részvénytársasági czukor-gyár is; de nem kevesebb fontossággal bir gazdasági életünkre a városunkban felállított földmives iskola, melyre valóban nagy szükségünk volt már annál fogva is, mert gazdasági-társulati és egyleti élet csak papíron van nálunk; a városunk és vidékére kiterjedőleg megalakult Pápavidéki gazdakör alapszabályai több évvel ezelőtt felterjesztettek ugyan felsőbb jóváhagyás végett a vármegyéhez, de nem tudjuk mi okból, máig se küldettek azok vissza; reméljük tehát, hogy a földmives iskola életereje azt megteremti számunkra. Culturális közintézményeinket ha tekintjük, a tanügy terén a dunántul metropolisa városunk. A főiskolának Komáromba átvitele iránti mozgalom némi veszéllyel fenyegetett ugyan bennünket, de hála vármegyénk és városunk áldozatkészségének s a kormány és képviselőház bölcsességének, attól többé nem félünk, s bizimk a dunántúli egyházkerület többsége bölcsességében is. Közegészségi és köztisztasági tekintetben ha lassan -is, de egyre haladunk; benntörött ugyan fórónk a mult években megkezdett és he is temetett ártézikutban, de ott nem városunk volt a hibás. Most ismét újult lelki és anyagi erővel folynak a tárgyalások egy gyökeres vízvezetéki kérdés megoldásán. Örömmel emiitjük még meg itt, hogy városunk az utczák járdáira is nagyobb gondot kezd fordítani, mit bizonyít több utcza koczkakövezése és a fő-utcza aszphaltirozása. Sürgetni fogjuk ezek mellett a kocsiutak jobb karba helyezését is. A mult évben épített városunk egy a követelményeknek teljeseu megfelelő járvány-kórházat; egy jó kórházat birunk ugyan az irgalmas-rendüek házában, de e mellett gondunk lesz rá s lapunk sürgetni fogja, hogy a város és vidék teljes szükségletének megfelelő s különösen a nők számára közkórházat is teremtsünk. Közfürdők tekintetében semmi hiányunk, mert nem csak a legüdítőbb szabad fürdőnk a Tapolczavizéu levő részvény-uszoda, de e mellett két modern gőz- és kádfürdő is állíttatott fel épen a mult évben. Yégre meg kell még emlékeznünk arról, hogy bármilyen minta járásbíróságunk van is törvénykezési és közigazgatási téren, az igen nagy baja városunknak, hogy a 70-es években nyert ós csakhamar megszüntetett királyi törvényszéket máig sem nyerhettük vissza. Kívánatos volna és az osztó igazságnak felelne meg, ha a dunántul most fennálló törvény székek illetve székhelyek mellett egy olyan város mint Pápa, mely életképes, népes és egy nagy vidék központja, kapna törvényszéket és orvosoltatnék azon sérelem, mely a 70-es években fennállott szomorú pénzviszonyok folytán megszüntetett törvényszék miatt nálunk az igazságszolgáltatás rovására és megnehezítésére történt. Tudjuk, hogy •dunántul nemcsak Pápán van igy, de hasonló sérelem követteíett el Esztergommal is. pedig mindkettő érdemelne több figyelmet és méltánylást, érdemelne törvényszéket — és nem csupán telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságot. Hiszen ha ma már az államnak kerül arra pénze, hogy a legjelentéktelenebb falu számba menő járási székhelyekre is adóhivatalokat állit fel, hogy az állampolgárok könnyen fizethessenek adót, ideje volna tehát, hogy az igazságszolgáltatás főfaktorát képező királyi törvényszéket is kapjon mindegyik életképes város! Pénzintézeteink. H. Pápai takarékpénztár. Ezen elsőrangú vidéki pénzintézetnek XXX. üzletévi zárszámadása még a szokottnál is fényesebb eredményeket mutat. Megelégedéssel pillanthat vissza az igazgatóság a lefolyt évi üzletre, mely ugy szólva minden egyes ágban jelentékeny emelkedést tüntet föl. Az igazgatóság résztvett a magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja részvénytársaság megalapításában ós részvényeiből közgyűlési határozat folytán 15,000 frtot jegyzett és befizetett. Megépítette a nagy gyűléstermet és a kávéházi helyiségeket földíszítette, annak udvarát czementtel burkoltatta s ezen munkákat 1255 frt beruházási költségen kivül az 1892. évi jövedelemből fedezte. Belépett az osztrák-magyar bank giro-számla tulajdonosai sorába és a magyar kir. postatakarékpénztárnál a cheque és Clearing forgalomba, lépéseket tett továbbá, hogy a Pápán felállíttatni szándékolt »bankmellekhely« képviseletével az intézet bizassók meg. A mi az egyes üzletágakat illeti, az elmúlt évben betétetett 1,119,171 Irt, kifizettetett 955,001 frt, a betétemelkedés 262,129 frt s a betét összege 2,552,129 forint. Ingatlanok által biztosított kölcsönre kiadott az intézet 364,143 frtot, visszafizettetett 1(52,281 frt, az emelkedés 201,861 frt. Váltóleszámítolásnál leszámítolt 9H98 drb váltót 2,096,721 frt értékben, beváltatott 92S9 drb váltó 1,953,8(59 frt értékben, emelkedés 142,852 frt. Ertókpapirkészleténél apadás van 347(35 frt, a mennyiben értékpapírokért kiadott az intézet 62,149 Irtot, ellenben bevett 96,916 frtot. Az intézet pénze következőleg van elhelyezve: Ingatlanok által biztosított kölcsönökben van 1,664,027 írt; váltókban van 719,379 frt; folyó számlái adósoknál 12,903 frt; értékpapirkészletben 232,259 frt; ingatlanokban 55,100 frt. A forgalmi főösszeg 7,586,043 frt. Á tiszta jövedelem volt 40,457 frt, s illetve a mult évről áthozott 782 frttal együtt 41,240 frt, melyből az alapszabályszerü levonások után 35,171 frt marad rendelkezésre. Osztalékra ajánl az igazgatóság részvényenként 60 frtot, a tartalékalap t'íkének 70,000 Írtra leendő kiegészítése czéljából az alapszabályszerüleg kiszabott összegen kivül 5954 frtot, külön tartalékalapnak 40,000 frtra kiegészítése czéljából 7000 frtot, jövő évi számlára átvitelre 1797 frtot. A részvényesek vagyona lesz részvénytőkében, tartaléktőkében, különleges tartalékalapb

an és ny ugdijalapb

an 166,383 forint. Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőnek interpellatiója a képviselőházban f. hó ll-én a pápai ev. ref. főiskola ügyében. Fe)iijve$sij Ferencz: T. ház! Senki nálamnál jobban nem örül, ha akár a sajtó, akár magánúton hírét vehetem annak, hogy az ország valamely derék megyéjében vagy városában mozgalom indult meg arra nézve, hogy ott egy közép- vagy felsőbb iskola létesíttessék. Nemesebb, hazafiasabb czélra nem is egyesülhetnének az egyes vármegyék vagy városok lakosai, nem egyesülhetnének főleg a különböző vidékek különböző vallású polgárai, mint arra a czélra, hogy maguknak s gyermekeiknek, egy nagy vidékuek és általa az egész országnak a magyar nemzeti közművelődés egy hatalmas emeltyűjét biztosítsák. Az országnak

1 50 ezer tudományos pályára készülő ifjúsága számára ugy is csak 183 közép-iskola áll rendelkezésre s a mely szám még kevesebb értékű az által, hogy — mint az igen tisztelt miniszter ur már beköszöntő érdekes prograumibeszédében igen helyesen jelezte, ez iskolák ugy vanuak elhelyezve, hogy mig egyes vidékek bővelkednek középiskolákban, más nagy vidékek érezhető hiányában vannak azoknak. Ezért szokott s ezt h;.n^sulyozoui — mert ez interpellációmnak fontos hátterét képezi, a felekezeti iskoláknak adandó államsegélynél e szempont is irányadó lenui. A nemzet tehát csak hálával és elismeréssel lehet mindazok iránt, kik középiskolák felállítása által önzetlen, lelkes bajnokai lesznek a nemzeti közművelődésnek. Mert a középiskolák, hol magyar nyelven, magyar érzéssel tanítanak, egy-egy erős védbástyái a magyarságnak, a magyar nyelvnek, melyre ráillik Petrarca mondása: „Az én nyelvem erösebb torlasza Itáliának, mint (íermáuia összes alpesei;" védbástyái az iskolák a kultúrának, a közművelődésnek, melyről meg a haza bölcse, Deák Ferencz jegyezte meg jól, hogy: „Csak azon nemzetnek van biztos politikai jövője, mely a műveltség színvonalára tud emelkedni és azon tovább fejlődni." (Tetszés jobbíelől.) Valóságos nyereség s egy-egy ujabb győzelme a magyar kultúrának egy felsőbb iskola felállítása s valóságos veszteség s szégyene a közművelődésnek egy ily iskola megszűnése. Feloszlatni egy magyar vidék felsőbb iskoláját, hol magyar nyelven, magyar tradiczióval képezték ki a magyar kultúrának közkatonáit és talán nem egy elösmert vezérét: nem egyébb, mint oktalan, erőszakos porba döntése egy becsülettel megállott erős védbástyáuak. Pápán századuk óta ail fenn az ev. ref. főiskola, mely egy Petöíit, Jókait adott a nemzetnek és a mely a tanügyet egy Tarczyval, egy Bocsorral ajándékozta meg. Ez iskolát a pápai ev. ref. egyház alapította, számos alapitványai egyenesen és kizárólag a pápai ev. ref. főiskolára tétettek, melyet elvenni attól senkinek sem T A R C Z A. Gyöngyhalászok. A >Pápai Lapok* eredeti tárczája. Egy teríték ara? egy Mark, nem volt válogatás, intek a bóbitás fejű „Mirczl" pinczór leánynak, ki egyedüli ékessége volt a matrózoktól tultömött füstös korcsmának, hova — össze barangolva Hamburg ntczáit — bevetődtem. A diner — mely a német gyomornak talán felséges lehet, de az enyémet magam ellen háborította, — hideg sörlevesböl, benuszkáló öregszőlő szemekkel s kenyér morzsával, ürühusbój, és valami habos históriából állt, melyet az ö nyelvükön „SohIagsane"-nak adressáltak és nagy nyalánkságnak tartottak. Boszusan toltam el magam elöl a német gyomornak való kofcyvadókokat ós önkéayfcelen az asztalon heverő „Norddeutsche Zeitung" után nyúltam, mely nagybetűkkel hirdette, hogy ma délután megkezdődik a gyöngyhalászat az északi öbölben. Mosolyogva fogadta a kis „Mirczl" az egy Mark mellé tett 20 pfenniges borravalót, én pedig bucsuzatlan siettem a kikötő felé, hogy részese legyek a látványosságnak, melyet nem a halászat tesz érdekessé; hanem Hamburg tarka képe, melyet ilyenkor a világ minden részéről összesereglett nép festői látványnyá varázsol. A fátyolos kalapu flegmatikus angolok, az oldalukon lógó perspektívával, az izgékony franoziák, a dölyfös „Spree". viz melléki poroszok, a piszkos turbánú törökök, a piros-ferres szerbek, a búzavirág kókselyom zubbonyba bujt előkelő kbinai thea kereskedők, kik legkényesebben lépdeltek a kikötő hosszában, arasztos magos ruganyos talpú saruikban. A spanyol zsidók hosszú kaftánjukkal ós a csomóra kötött „beiczeszszel", az oláh disznóhajcsárok, az olajarczu csipet keskenyszemü sziámiak mind az ünnepélyre jöttek; és csak a fehérfogu négerek, a 8zóleskalapu ültetvényesek áruit a hajóról a kikötő rakhelyeire czipelve, nem törődtek a gyöngyhalászokkal, kik az „Agrikola" fedélzetén, — hogy szerencsével kezdjék meg munkájukat — jókedvvel mulattak. A fedélzet képe sokkal bájolóbb, sokkal elragadóbb volt tarkaságaival, a gyöngyhalászok apró tipegő lépésekben járták a körtánczot a sok szép leánynyal, kik nemzetiségileg felölelték fél Európát. Oda dülleszkedtem a fedélzet korlátjához, megittasulva néztem az előttem elvonuló szebbnél-szebb alakokat. Kinek ne tünfc volna fel az a kedves arczu „görög" leányka világoskék ezüst himzóses ruhájában, barna haját ékítő csillogó diadémjével és karját átfogó karékóvel; vagy a bársony zekés aranyhímzéses perzsa nő, ki dallamos hangját „dulcsasz-szórbefc" keleti édességeitől kaphatta, a szép sváb „Kani", Vagy a sebes ütemben tánczoló „nö-gigerli", ki meg a „monokli" alól is elragadó pillantással hódította meg lovagjait. A pirosselyem mellónykós ozigányleány, rajta osüDgö ezernyi aranypénzzel, érdekes 'tipusa volt egy eszményi czigánynönek, •melyhez hasonlót nem találunk az erdei sátrakban, legfelebb mint hősnőt a legendában. A tengerészet, az evező sport legbájosabb matrózaival szívesen cserélne szivet még egy hatalmas admirál is. Nem egy hódítást tesz a hópehelyke habszerü fehér ruhájában, vagy a két franczia fonó leányka, sőt még Bock et Co. világhirü szivargyáros is küldött egy eszményi képviselőt, hírnevét emelni a gyöngyhalászoknál. Ki tudná leírni, mind azt, a mi ott látványosságul szolgált, a fő elkábul, a szem fáradtan csukódik le, megittasulva, megbűvölve, önkéntelen dobban meg a szív. Felhangzik a kapitány szava, a gyöngyhalászok az induló hangjaimellett sietnek a nagy vasburákba, hogy ősi szokás szerint lemenjenek az első igazgyöngyért, melyet kitüntetésül a legszebbiknek, báljuk „királynőjének" felajánlanak, hódolatuk jeléül. A vasburák lánczai reosegnek ós egyenkint merülnek el a tenger hullámaiba, a fedélzet összes tánczosai kíváncsisággal, szép hölgyei pedig szivdobogva várják a vasburák feltűnését, mert mindegyike megvan győződve, hogy ö lesz a választott. Eljön a várva-várt pillanat, a halászat kevés eredménynyel járt, a felszínre hozott kagylók félig kinyílva hevertek a vasbura talapzatán, csak egy volt bezáródva, az utolsó, melybe a gyöngyhalászok az igaz gyöngyöt fellelni vélték. Felgyúlnak a fedélzet villany lámpái, hogy bágyadttá tegyék a felhők mögött pislogó hold fényét. A kagyló felpattan, s az apró gyöngyszem helyett kikél belőle egy bájoló alak, mosolya elbűvölő, pehelyszerű ruhája a tenger hullámaiból készülve, melyre biborszegélyt font a felhők mögül előjövő kíváncsi hold. A gyöngyhalászok meglepetve, örörnkiáltásban törtek ki, hisz nem egy igaz gyöngyszem, hanem kettő ragyogott a szőke fürtök alatt. Felébredtem Barátságos szobám félhomályban volt; félálomban még mindig magam előtt láttam az ünnepelt bálkirálynőt s a szép hölgysereg tarka képét. Csak hálótársam sóhajtása téritett magamhoz, ki azt szintén egy szőke hölgyhöz küldte, ki azonban nem a bál tündére volt; csak a frakkomra tűzött vöröskeresztes j elvóny értette meg velem, hogy a hamburgi álom még se volt álom, de hü képe a fényesen sikerült pápai vöröskeresztes jelmez bálnak. Hiksos. Pápai élet, — A veres-keresztegylet hálja. — A veres-keresztegylet báljára két hétig tettem a különféle előkészületeket. Legel söbben is felmondtam a korcsolyabál alkalmával a szivembe költözött ideáloknak a lakást. Azután megtisztítottam a fejemet az ábrándoktól, a frakkomat pedig a foltoktól, gondoskodtam arról, hogy a nyakkendőm és a lábaim ne legyenek ingatagok, megtettem az intézkedéseimet, hogy a báli ingem és a szivem kőkemény legyen, végül Margittay hires festményét az „ellenállhatatlant"

1 tanulmányoztam teljes két napig nagy gonddal. Ez utóbbi azért volt szükséges, mivel az unokanővérem állítása szerint az ellenállhatatlant a kiállhatatlantól csak egy paraszthajszál választja el és óvakodni akartam attól, hogy az utóbbiak sorozatába számítsanak, A többi toilettetitkomat nem árulom el, csak konstatálom azon tényt, hogy hétfőn este 7 órakor „plain parádéba", 8 órakor fiakkerbe vágtam magamat és néhány perczczel később már az egyik díszruhás Mihaszna Andrásunk katonásan glódába vágta magát előttem a „Griff" kapujában és teljes tisztelettel szalutált: (amiből kitűnik, hogy a rendőr is tesz néha olyat, amiből nincsen semmi haszna !; Ruganyos léptekkel felhaladva a lépcsőkön, előttem állt a rendezők nagy tábora. Az a derék gárda, mely küun az élet harczában meghal, de meg nem adja magát, a bálteremben pedig megadja magát mintsem meghaljon. A veres-keresztes jelvóuyü rendező urak a hölgyeket, a pénztárnál ülő veres-keresztes hölgyek az urakat lestek türelmetlenül. Utóbbiak különösen azokat, akik jegyet váltani szándékoztak. Nyújtogatták is már előre a kis kezecskéiket várva az urak bőkezűségét. A czukrászdában szintén veres-keresztes hölgyek aspiráltak az urak erszényének kiürítésére, a mi ezelőtt a czukrászdabeli Böske hatáskörébe tartozott. A Böskót azonban ez alkalommal elkezelte a bálteremből a „házi kezelés". Általában minden házi kezelése alatt volt, csupán a szivek megsebzése nem. Hymen udvari szállítójának a kis pajzán Ámornak megkegyelmeztek a vereskeresztes hölgyek és helyet engedtek neki egy kis sarokban. Szegénykének — igy gondolkoztak a nemeslelkü hölgyek— úgyis hatalmas kokurrencziája van - a házasság közvetítőkben. Kilencz óra felé a mikor a gyönyörübbnól-gyönyörübb jelmezü hölgyek a 3 Jatt. 8*