Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-12-24

csatáira szólítlak benneteket, testvéreimet az. igazságban, a melyet szolgálunk. Van-e szebb látvány, mint mikor győzünk tollal, győzünk az elme munkájával, győzünk a "sziv érzelmeivel, győzünk az önzetlen szolgálattal, győzünk az önkéntes áldozattal, győzünk a haza szeretetével, győzünk az igazsággal ós győzelmünk mindenek győzelme, a mindenek pedig a nemzet, a melyé munkánk és életünk, halálunk és halhatatlanságunk. Rákosi Jenő. Egy kis mythologia. Lukácsék Jánostól. (Folytatás.) Hát mit csinálnak a Válachokt (oláhok) Sanskritul: Vala-ka=rabszolganép! (Lám a hires dákorománok elődei mik voltak!) Nincs a világon nép, melynek sötétebb kútforrása volna, mint az oláhnak. Még Lipót diplomájában is, pedig csak a közelmúlt században, rabszolga pász* tornépnek (de nem ám nemzetnek!) neveztetik. A görög birodalom, népének minden hasznavehetlen szemetét az Ochrida-tó partjaira söpró. Ebből lett az oláh, mely mint pásztornép tengődött, egyik hegyről a másikra vándorolva s legelöket keresve. Átkelt a Dunán Erdélybe s innét a magyar királyok engedélyével a régi lakatlan, s folyvást gazdát cserélő Nagy-Kumániába, majd a Kárpátokba, egész Troppáuig, honnét azonban hamar kiverték. Aljas, szolganép volt hát, — kezdetben pláne fegyenc — mely sohasem hóditott semmit, hanem förtelmes szaporaságánál fogva csak terjedt, terjedt, mint a füloxera, s most azt mondja: ez a föld az enyém, nem pedig az Ázsiából kijött magyar barbáré. Neki még az a dicsősége sincs meg, mint a többi népeknek: hogy Ázsiából jött volna ki. Nem! ő az Ázsiából kirajzott népeknek köpüjóből kisöpört heréje csak ! . . . (De erről majd máskor bővebben.) Moldávok. Az előbbi fajta. Sanskrit: Mol-dha-va — legutolsó osztálybeli emberek. Könnyen egyesülhetett Oláh ós Moldvaország, mert a rabszolga, ós legutolsó ember között, mi korlát sem létezett!. .. Irland. A költők által nevezett: Zöld Erin. Sanskritul: iHwr=sósviztől környezett szirtek. Bánok, vagy Thánok. Sansk: Tha-na h rcosok főnökei. Ázsiában Xerxes, és Artaxerxes egész dinastiája Indus eredetű. A megerősített helyek, városok s tájak nevei, mind tiszta sanskrit elnevezésre vallanak. Néhány példa : Ma. Ázsia törzseinek hold istensége, a Kelet legvégső határáig. Sanskritul: a hold. Artaxerxes. Sanskrit: Artha-xatrias=z a nagy kírUy. Nem igy nevezték-e őt a görögök is? Mezopotánia. Folyók s vizekben gazdag ország. Sanskr: Aladya-potáma — folyók közepett fekvő föld. Kasztrabata. Erős hely. Sanskritul: Kasztlia-bala—íttöxhetién erő. Zoroaster, ki Ázsiába a nap tiszteletót hozta be. Sansk : Surya-stara — a nap tiszteletét terjesztő. És igy folytatni lehetne azt a vég—

——m

mmmwmmmmmu——^————•—mm félre simítja kisebbik leányáéhoz hasonló szop homlokát, könnyed léptekkel siet az érkezett vendég elibe, mellette észrevétlenül surranik be a szob Iba az a nefelejtspille szemű szöszke kis gyermek-leányka. Arcán nyoma sincs az izgalomnak, a megeléjr^tlnttség ömlik pl szép vonásain; csak azokban a kék csillagokban ragyog loldogitó égi fény, üdvösség csillaga, mely a menyországba vezet. Ifjú lép be az ajtón, a kékszemű gyermek szerencsés — vőlegénye. A nyitott ajtón pufitos angyalkák röppennek be az ifjúval, a Jézuskának szolgái, kik az ő ajándékait viszik; s aztán ott a függő lámpa felett repkednek rózsaszínű szárnyacskáikkal. — Jó ember! Nem tud többet mondani az a kis szöszke teremtés, a mint ott csügg az ifjú érte dobogó-kebelén. Minden arcon az édes öröm, minden szemben a meny boldogsága, hogy azok a függő lámpa körül repkedő kis angyalkák zavarodottan eresztik le szárnyukat, a menyben Vannak, azt gondolják. Odakünn imádságra kondul meg a harangszó. A kis masamódleány. — A »Päpai Lapoki eredeti tárcája. — Irta: .Poliány Zoltán. (Vége.) Gondoskodott még arról is, mit mikor Varrt, még.önmaga is elpirult. Ha ilyenkor látta volna Andor, lehetetlen, hogy vissza ne tért volna első szerelméhez. De _jiem látta, nem is akarta látni, mert a szép asszony teljesen elfogluita « . t telenig; a tudomány birodalmában bevégzett dolog: az össes uj és régi nyelveknek a sanskritból való származása. A fiu, vagy leányositás annyira világos és határozott, hogy ehhez a kétkedésnek parányi lehelete sem férhet. A hősök,- harcnokok, istenek, bölcsészek, népek és tájak mindeme nevei nem oldhatók meg azon nyelveken, melyekhez tartoznak; ós valamint esztelenség volna kópződósöket a véletlennek tulajdonítani, a legegyszerűbb s észszerűbb vélemény által csakis a sanskrit nyelvhez csatolhatok, mely nemcsak nyelvtani származásukban magyarázza meg őket, hanem még képletes, vagy valódi, történelmi vagy képzelt értelműkben is. Igy hát az indiai eredetű népáramlatot, jóniok, dóriok, s mások elhagyják Kis-Ázsiát, hogy benépesítsék Göröghont; ide hozzák magukkal bölcsöjök minden emlékét, minden hagyományait, miket számukra a költészet megmentett •— kétségkívül átalakításokkal — de oly részletesen körülirt jegygyei, hogy e hagymányokat jelenleg föllelhetjük s magyarázhatjuk, dacára a minden dolgok fölött 1 végigduló századoknak, melyek őketvégzetszerüleg feledékenység és sötétséggel árnyékolták be. Az ujföld eme begyarmatositóinak emlékei között legelső helyen találjuk Sivának, India őshadistenének számtalan hadi dolgait és dicsőségeit; ez isten nevét utóbb elfeledik, csak a Hara-Kála jelzőt nem, melyet az indusköltök akkor adnak neki, mikor a harcban elnököl. Hara-Kálából=a. csata hőse, lettflerknles; az újonnan alakult nép e nevet elfogadj a, s a görög mese ép ugy mint az indiai, folytatja általa az oroszlánok, kígyók, tigrisek, sőt egész hadseregek pusztítását; ez nem más, mint a továfolytató hagyomány. A főnökök szintilymód egymást bántalmazzák; szekereken csatáznak lándzsa és kelevózzel. E küzdelem az isteneket és istennőket két pártra osztja; az egyik rósz Ceylon királyával tart, a másik Báma mellé sorakozik. Brizeis elraboltatásától egész Achilles sarkáig, minden e rengeteg költemónynyel egyezik. Az utánzás kirivó, eltagadhatlan, s még a legapróbb részletekben is összevágó. Ez a jelző : „Boopis

11 (ökörszemű), melyet Homór minduntalan Junóra alkalmaz, az indiai költőre nézve a legmagasztosabb hasonlat, mprt az ökör — anélkül azonban, hogy istenként iinádtatnók — az indiai vallásban a legnagyobb tisztelettel környezett állat, mig ellenben e jelzőnek a görögben ópenséggel semmi értelme sincs. (Vége köv.) Engedélyokirat városunk vámszedési jogáról. A kereskedelemügyi m. kir. minister f. évi 82125. sz. alatt, Pápa rendezett tanácsú város kövezet- és vasúti vámszedési joyának meghosszabitása táryyában a következő engedélyokiratot adta ki: A közutak ós vámokról szóló 1890. évi I. törvényczikk 81. ós 86. §-ai alapján kiállított ezen engedélyokirat szerint, Pápa rendezett tanácsú város részére, a hivatali elődöm 1889. évi április 18-án Esténkint elmentek a Váci-utcába, Andrássy útra, a mi alatt a szegény bankár a tőzsdén tanulmányozta a holnapi árfolyamot. Már nem volt többé az a szegény jogász, ki restéit kollegái közt megjelenni szegényes öltözete miatt. Természetes, hogy a kollegáknak is szemet szúrt ez a hirtelen változás, kinek elegáns ruháiról még a legdendysebb is mintát vehetett. Megeredt a találgatás, viccelődés, de ő felelet helyett csak hunyorított egyet a balszemóvel. Később úgyis mindent megtudtak, mikor karonfogva látták őket grassálni. Olyan jól esett hiúságának, midőn hallotta mögötte a különféle megjegyzéseket : — Mégis csak szerencsés gyerek sz az Andor. — Hja barátom, nem lehet mindenki Andor, sem Adonisz. Ez születési aristokracia. Adél még mindig kapta a leveleket. De ezek már sokkal hidegebb hangon voltak irva, ámbár a refrain még mindig ugyanaz. Adél is érezte ezt, sokat kÖnynyezett miatta, de azért mentegetni igyekezett őt önmaga előtt. Bizonyosan sok a dolga, vagy valaki felizgatta, midőn e sorokat irta s több eféle . . . Bizott; hogyne biznók, hisz a refrain még mindig ugyanaz, Szépen összekötötte e leveleket zöld szalaggal — a remény színével — s ezekből merített erőt, ha gyanú merült fel lelkében. Minden héten jött egy hozzá, a zöld szalag alá került. — Boldog volt, mert szeretett, s még boldogabb akart lenni, mert iswettttai vélt* migit,, , 17750. sz. alatt kiadott rendeletével három évre, vagyis 1892. évi április hó 24-ig meghoszabitott, sorompónáli kövezet- és vasúti vámszedési jogokat a m. kir. belügyminister úrral egyetértöleg meghoszszabbitom, illetve újból engedélyezem és azt, valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm: • I. Feljogosítom Pápa rendezett tanácsú várost arra, hogy az 1890. évi I. t.-cikk 93. §-a értelmében 1892. évi április hó 24. napjától egész 1902. évi április hó 24. napjáig bezárólag vagyis az 1893. évet is beszámítva, tiz egymásután következő éven át, a jelen engedélyokirathoz fűzött s ennek kiegószitörószót képező helyszínrajzban piros szinü vonallal körülzárt bel- és külterületü utcáin ós közútjain, részint a sorompóknál, részint a vasúti állomásnál vámszedési jogot gyakorolhasson, s ott a következő vámdijakat szedhesse : A) Sorompónáli kövezet-vám gyanánt: 1. Egyfogatú járműtől 3 kr vagy 6 fillér; • • 2. kétfogatú járműtől 5 kr vagy 10 fillér; 3. háromfogatu járműtől 7 kr vagy 14 fillér; 4. négyfogatú járműtől 9 kr vagy 18 fillér ós igy tovább minden darab befogott marhától 2 kr vagy 4 fillér; 5. minden darab nagyobb hajtó marha, mint ló, ökör, tehén, stb. után 2 kr vagy 4 fillér; 6. mindun darab kisebb hajtó marha, mint juh, kecske, sertés, 1 éves csikó és borjú után 1 kr vagy 2 fillér. Ezen dijak mindenkor a városba bejövetelkor fizetendők. . • B) A vasútnál. A vasútra ós a vasútról a városba történő szállítmányok, tehát ugy a vasúton feladott, valamint a vasútról leadott szállítmányok métermázsája után egy és fél kr vagy 3 fillér fizetendő. II. Engedélyesnek a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelősségét, kötelességeit és feladatát a következőkben határozom meg: 1 Az engedélyes az 1890. évi I. t.-cikkben foglalt határozatok szerint ós büntetések terhe alatt senkitől ós semmi oly dologért, a kire és a melyre a vámdijak fentebbi jegyzékében fizetési kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, a kik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet ós nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. t.-cikk értelmében köteles az engedélyes a vámtárgyat állandóan jókarban tartani, szükség esetén újból felépíteni, ellenkező esetben ellene az idézett törvény határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem az engedélyesnek, hogy a vámtárgy fencartása által ezt az érdeket szolgálja. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fentartására és helyreVI. Egy este Adél korábban jött ki az üzletből, mint rendesen. Kis kerülőt tett, s elment a Váci utcába, hogy egy kissé a kirakatok szépségében gyönyörködjék. Alig fordult be a sarkon, szemei hirtelen elhomályosodtak, lábai ingadozni kezdtek s a falhoz kellett támaszkodnia, hogy el ne essék. Megdörzsölte szemeit, mintha valami rossz álma lett volna, de nem csalódott. Látta Andort egy növel karonfogva menni, kinek bohó szavakat suttoghatott, mert a nő nagyon nevetett. Nem ismerte; de egy benső hang, szivének lázas lüktetése azt monda: a bankámé volt. Eddig tudom a regényt, a befejezést nem. Kérdezősködtem a dolog után 8 ennek eredmónyekóp két problémát állítok fel. Némelyek szerint a kis leány zúzott szívvel hazament, j Elővette a zöld szalagos levélcsomagot, megosókolta s tűzbe vetette. Az éhes lángnyelvek néhány pillanat alatt megsemmisítették az ö minden reményét. Sokáig, nagyon sokáig nézte, mig az utolsó darab is lobbot vetett s akkor az asztalra hajolva zokogni kezdett. Siratta elveszett boldogságát. Mások szerint a kis leány ujra kezdte volna az egész dolgot. Ha esett az eső, nem vitt magával esernyőt s bizonyosan találkozott, ki haza kisérte. Én nem mondok véleményt, önökre bizom a regény befejezését. Saum ouique. állítására vagy esetleges újból való felépítésének költségeire nem fordítható, azért a vámbevételekről és kiadásokról, külön a sorompónáli s külön a vasúti vámszedésről vezetett zárszámadás minden óv végén törvényszerű tárgyalás és ellenőrzés gyakorlása végett Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlése elé terjesztendő. (Vége köv.) A gyorsírókor Markovits emlékünnepélye. — dec. 17. — Szép ós kegyeletes ünnepélyt rendezett ma egyhete a „pápai főisk. gyorsírókor", a korán elhalt Markovits Ivánnak, a magyar gyorsirászat megteremtőjének emlékére. Délután V

2

3 órakor vette kezdetét az ünnepély a főisk. nagyteremben, mely ez alkalommal nagyszámú előkelő, diszes hölgyközönséggel telt meg. Jelen volt a főisk. tanárikar, a tanuló ifjúság és számos érdeklődő. Dr. Kapossy Lucián tanár, a gyorsírókor elnöke a következő lendületes beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: „Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nemes tanuló ifjúság! Szép, midőn azok, kiknek élete inkább a multó, — kidőlt pályatársuk emlékét megünneplik, de kétszeresen szép, ha az ifjúság, a melyé a jövő, egy-egy pillanatra elelmereng a múlton, hogy a multak, a voltak emlékénél időzve, akaraterejét a jövő küzdelemre megedze. Ily kétszeresen szép ténynek vagyunk mi ma tanúi, midőn körünk a sors kényszerítő hatalma miatt csendes, zajtalan munkálkodásából kilépve, szomorú kötelességét rójja le rendszere nagynevű alkotója: Markovits Iván emlékének, mert eltávozott ő, eltávozott oda, hol, a rá nézve igazán nehéz földi küzdelmek között sokat hányatott szive örök megnyugvást talál. Egy pár óv, s a kisded halom, mely szendergő porai fölé domborul, lesülyed s a buján felsarjadzott pázsit alatt talán nem is keresi más hamvait, mint a szelíden zokogó Melpomene, a hű emlékezet. Á hű és hálás emlékezet késztet bennünket, hogy elzarándokoljunk Markovits sírjához; nem a sajgó fájdalmak alig heggedő sebeit akarjuk mi kíméletlen kézzel felszaggatni, hanem tanúbizonyságot akarunk tenni, hogy az a magyar • ifjúság, melyet sokan indolentiával szeretnek vádolni, felismerte Markovits alkotásának : a magyar gyorsirászatnak kiváló fontosságát s nemes buzgalommal tör előre azon a téren, melyet Markovits hóditott meg a magyarnak genialis művével, alkotásával, azon alkotással, melynek lánglelke teljes hevét szentelte. Bár a mestert virágzó férfi korában döntötte sírba az emésztő munka, mégis ércnél maradandóbb emléket állított magának azáltal, hogy meghódította a magyar ifjúságot egy oly művészetnek, amely pusztán ónja segítségével életet biztosit az előre be nem jegyzett, röpke szavaknak a igy a gondolatok végtelen birodalmának. De ennek rajzolása már a részletekbe tartozik, nekem, mint a kör elnökének csak az lehet még kedves kötelességem, hogy midőn ifjúságunk megértve lánglelkü Eötvösünk szavait: „Az emberi nemnek szüksége van nagyszerű példákra, hogy a serdülő ivadék felfel tekinteni, nemes célokért lelkesedni, értök fáradni, nekik áldozni tanuljon," — áldozatot mutat be, ezen áldozat tevésnél megjelent illustris közönségnek megtisztelő megjelenésükért hálás köszönetem fejezzem ki azon biztosítással, hogy körünk éylapjai egy fényes lappal szaporodtak, melynek ragyogó betűi örökre hálásan hirdetik a megjelentek neveit, különösen a hölgyek neveit, kik mint a szép megtestesült képviselői, a jövő boldogságnak teremtő és osztozkodó részesei szives megjelenésükkel mindig lelkesitőleg hatnak az ifjakra, hogy csüggedetlen küzdelemmel készüljenek a nekik még ideális jövő reális boldogságának megalapításához. —• Ezzel az ünnepélyt megnyitottalak jelentem ki." Ezután Vas Károly VIII. o. t, szavalta el Mévi-nek „Marko vits halálára" c. ódáját, majd pedig Halász Zoltán VHI. o. t. a kör alelnöke olvasta fel „Markovits emlékezete" cím alatt megirt szép emlékbeszédét. Következtek a versenyek s szemléltetőleg is bemutatták a gyorsírókor tagjai elsajátított ügyességüket. Ugy a látványos-, mint a szakszerű versenyben Halász Zoltán tünt ki leginkább rendkívüli jártassága, szabatos és értelmes gyorsírásával. O nyerte el az I-sö (1 drb cs. ós kir. arany) dijat is, melyet Hoffner Sándor bpesti joghallgató adott. A 2-ik dij (1 drb 10 koronás arany) Heimler József VI. o. t.-ó lett, Szűcs József Vili. o. t. pedig dicsérő oklevelet kapott. Az eredményt lelkesítő és buzdító beszéd kíséretében Kis Gábor ref. lelkész hirdette ki és adta át a dijakat a nyerteseknek. Ezzel az ünnepély véget ért. Tere-fere. Egy kanáriról, vagyis a modern Othelló. Lapunk egyik levelezője, (a világért se mondjuk meg, hogy melyik, nehogy a jour fixek bűnbakjává tegyük) küldi meg lapunknak ezt a kis apróságot. A kászi (nó !) ban tarokkoztak. . A kis hercigen gömbölyű doktor elpirosodott, mert éppen tous les trois-t akart mondani és anzágolni akarta a pagát ultimét, mikor egy vékony döngáju ur (született intrikus) a háta mögé búvik ós titokzatoson ezt énekli a fülébe : Mig a gazda tarokkozik, A menyecske ? . . . Sum, sum, sum. A doktor dühösen dobta le a kártyáit és elrohant, mint egykor a velencei szerecsen. A játszó kompánia rá is fogta menten: — A kis doktor megkergült. Ez alatt a modern Othelló, képéből kikelve, szuszogva mint egy vicinális gőzmozdony, ügetett haza. Minek haltál meg szegény Schakespeáre, milyen drámát Írhatnál most. Gyorsan az ajtóhoz. Fülét neki támasztotta az ajtónak. Hangok. Csakugyan a felesége, beszól, túláradó szeretettel. — Kis pajkosom! Ugy megremegtettél az este. Azt hittem, hogy mindjárt megöl az a csúf'. . . A doktor kint toporzékolt az ajtóban. — Engem értett ez alatt! Felnyitja tollkését. — Huhh! megölöm a hütelent. — Odabent pedig tovább beszólt az asszony: — De óvatosak leszünk ezentúl, ugy-e? ... — Nyomorult hitszegő ! Ezt már ki nem állom. [Rátette a kilincsre a kezét a dühöngő férj. E pillanatban odabent csókszerü cuppanás hangzott föl. Fölrántotta az ajtót lángoló arccal. Egy bosszúálló cherub — bugylibicskával. — Csábító! Hitsze . . — többet is szólana, de torkán akad a szó. Nincs senki a szobában. Az asszony bámul. A férfi sziszegve szól: — Hol van ? — Kicsoda ? — O ! . . . akivel enyelegtél. A menyecske fölnevet. Megérti a helyzet signaturáj át. Hamis mosoly szalad el kis szája szólén, bársonyos ujjával mutat a kalitkára. — Kivel beszéltem? Hát a kanárival. Tiltsák be a bálákat. Egy leányos apa megtudva lapunkból, hogy városunk jeunesse doreé-i ismét többrendbeli bálakon ós estélyeken törik a fejüket, a következő tiltakozó poemát küldötte be lapunkhoz: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Hat lányom van, csodaszép, Jár utánuk mint az árnyék, Bolondul a férfinép. Eladók mind, kérem izépen, Hiszen ez a bajom éppen, Egy nap más után halad S egyet sem visznek — hiába. Irja ki hát az újságba: Tiltsák be a bálákat! Mélyen tisztelt szerkesztő ur ! Nagy az adó, sok a gyerek! Mikor Jákob oselédkedett S ugy kapta meg Rebekát? Oh, ba hat Jákobra lelnék, Drága nőmmel nem pörölnék. „Ugyan szegyeid már magad, • Mért táncoltok adósságra?'

1 Írja ki hát az újságba; Tiltsák be «' bálákat l Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Sok adó van, sok a gyerek! Hát a táncért is fizessünk ? Hogy az Isten áldja meg. Szabó, fodrász, házibutor, Mindmegannyi exekutor. Farsangi széson alatt Hol egy csipke, hol egy tű kell. ltja kérem nagy betűkkel: Tiltsák be a bálákat! Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Nem tudja ön, mi a bál, Majd megérzi, ha önre is, Hat nagy leány kiabál: „Papa, hogy mehessünk férjhez, Mikor más ruhája szép lesz, Moár, tüll és patyolat, A mienk meg szemet sem szűr." Írja ki már szerkesztő ur: Tiltsák be a bálákat. Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Hol a kormány ? — kérdezem, Mely a hitvány filloxerit 8 járványt irtja rémesen. Arra néki nincsen gondja, A mi legjobban megrontja A derék polgárokat. Irja ki hát, pardon nélkül, Avagy — vegye ßlesegäl Mind a hat hangomat. Egy kesergő csalidapa,