Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-12-17

XX. évfolyam. tarn. Pápa, 1893. december 17. Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre köfoukiiii reudkívüli s7.'ámok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. PAPAI iiAPOKi m mmm mmm mmmmm wmmm 'X Előfizetési díjak. ,

tvlJ Egy évre .6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélye^díj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivataláha (Kohn Mór fiai \ ^ hirlapközvetítő iroda) küldendők. >^ (j Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Üdvözlő felirat József főherceghez. " Pápa város képviselőtestülete mult hó 25-ón tartott közgyűlésében elhatározta, hogy József főherceg Ö .Fenségét, honvédfőparancsnoksága 25 éves jubileuma alkalmából hódoló felirattal üdvözli. Városunk derék főjegyzőjének tollából eredt üdvözlő feliratot ime itt köböljük: Császári és királyi Fenség! Legkegyelmesebb Urunk! Mdó'n Ő császári és apostoli kir. Felsége,., legkegyelmesebb urunk ós szeretett királyunk, a nemzet óriási le'kesedése mellett a m. kir. honvédséget felállítani kegyelmesen elrendelte, s ezen honvédségnek főparancsnokává Fenségedet, nemzetünk büszkeségét kinevezte: biztosak voltunk abban, hogy a honvédségi intézmény Fenséged legmagasabb vezetése alatt rövid idő alatt oda fog fejlődni, hogy az ország közös hadseregével együtt c megdönthetlen védbástyája fog lenni a trónnak ós a hazának. Hogy ebbeli reménységünk csakug}

r

an rövid idő alatt beteljesült, bizonyítják- azon elismerő nyilatkozatok, melyekkel ő császári ós apostoli kir. Felsége, legkegyelmesebb urunk ós királyunk Fenségednek legmagasabb elismerését többizben kifejezni méltóztatott. Most tehát, a midőn Fenséged m. kir; ; honvédfőparancsnoki működésének' 25 éves jubileumát ünnepli, örömmel ragadja meg" Pápa város közönsége az alkalmat, hogy Fenségednek — kit már két izben, először akkor, midőn ez intézmény még csak bölcsőjében ringott, volt szerencsés falai között üdvözölhetni — legbensőbben érzett hódolatteljes tiszteletét, szeretetét jobbágyi hűséggel és ragaszkodással kifejezze. Kérjük a Mindenhatót, a minden jóknak örökös kútfejét, a kinek tudta nélkül egy hajszál sem esik le fejünkről, hogy császári és királyi Fenségedet, fenséges családjával együtt a trón ós haza dicsőségére, nemzetünk örömére, büszkeségére igen sokáig boldogan éltesse! Kelt Pápán, a városi képviselőtestületnek 1893. évi november hó 25-én tartott ülésében. Városunk virilistái. Pápa városánál, a legtöbb államadót fizető városi képviselők névjegyzékét, az e végett kiküldött adhoc-bizottság a következőkép állította össze: Gróf Esterházy Móric főisp. nagybirtokos 11124 frt 48 kr, Pápai takarékpénztár 3649 frt 74 kr, Zárka Dénes kir. közjegyző Bpest* 1369 frt 34 kr, gróf Esterházy Sándor nagybirtokos 1345 frt 47 kr, Vittmann Ignác bérlő 1267 frt 30 kr, Barthalos István ügyvéd* 1035 frt, Pápa városi ós vidéki takarékpénztár 938 frt 01 kr, Iglauer János főtözsdés, kamarai tag* 850 frt 54 kr, Galamb József ügyvéd* 805 frt 96 kr, Eöri Szabó Sándor földbirtokos* 787 frt 46 kr, Máday Izidor min. tan. Bpest 747 frt 75 kr, Eőri Farkas Kálmán földbirtokos Bpest 719 frt 12 kr, dr. Kende Ádám ügyvéd* 708 frt 26 kr, Blau Adolf keresk. kamarai tag* 657 frt 82 kr, Steinberger Lipót ügyvéd* 656 frt 62 kr, Somló vásárhelyi urodalom 640 frt 10 kr, Hanauer Béla vaskereskedő 601 frt 74 kr, Báron Jakab kereskedő 594 frt 73 kr, dr. Lövy László orvos* 544 frt 98 kr, Sült József kir. közjegyző* 638 frt 10 kr, Dunántúli superintendentia 538 frt 04 kr, Saáry Lajos ügyvéd* 528 frt 78 kr, Szilágyi József tanár* 514 frt 94 kr, Id. Martonfalvay Elek ny. törv. elnök* 500 frt 62 kr. 500 fiion alul fizetnek: Özv. Kreizler Józsefné kereskedő, dr. Koritschoner Lipót ügyvéd", Tarczy Dezső ügyvéd*, Baráth Ferenc ny. tanár*, özv. Kluge Ferencnó kékfestő, Schneider Lipót molnár, Veszprémi káptalan, Bermüller Alajos kereskedő, Ungar Sámuel fehérgyártó, Néger Ágoston apát pleb.* TJrodalmi nyugdijalap. 4.00 frton álul fizetnék : Dr. Kerényi Miksa orvos*, ifj. Schlesinger Mór zálogüzl. tulajd. Lővenstein Adolf liszt keresk., Mikovinyi Ödön kir. jbiró*, Koczka László szabó, kamarai tag*, Sztankovánszky Imre földbirt. Kajdacs, Bánóczy Pál építőmester, Perlaky Géza földbirtokos, Tóth László törv. elnök N.-Kanizsa*, Mattus György szappanyos, Kellner Vilmos mészáros, Obermayer József magánzó, Körmendy Béla földbirtokos, Hauptmann István molnár , Bognár Gábor házbirt. Staub József bóxdö. 300 frton alulfizetnek: Horváth Lajos főszolgabíró*, Stern Ármin kereskedő, Bghm Ignác mészáros, Teuffel Mihály ügyvád* ür. Bechnitz Ede orvos*, Klein Jónás kereskedő, Berger Sámuel kereskedő D.-Földvár, Neubauer József kereskedő, Horváth Kálmán kir. táblai biró Győr*, Reguly Nándor posztóker. kamarai tag*, dr. Kluge Endre ügyvéd*, Voyta Adolf építész, Fischer Adolf szeszkereskedö, Izraelita hitközség, dr. Hirsch Vilmos ügyvéd*, Spitzer Salamon házbirt. özv.Neuman Jakabné, Csillag Károly molnár, Kakas Ferenc molnár, Berger Ferenc szeszkeresk., Veisz Adolí magánzó Bpest, Besenbach Károly építőmester, Lukonits Pál bormérő, Deutsch Dávid lisztkeresk. Adaraovich Lázárné, özv. Bermüller Józsefné, Horler Ferenc pálinkamérő, Orbán István molaár, Hencz Géza bérlő, Steiner Ignác rőföskereskedő, Koritschoner Adolf lisztkerpsk., Bakonybéli üpítság, Kob-ra Károly fö«-rdész, özv. Blum Mórnó kékfestő. 200 frton alulfizetnek: Háczky Dénes házbirt., özv. Barcza Károlyné házbirt., Piatsek Gyula gyógyszerész*, Izr. temetkezési egylet, Boda György moluár, Tóth József földmives. Összesen 91, kik közül 70 rendesés 10 póttag lesz a városi képviselőtestület tagja. (A *-al jegyzettek adói kétszeresen számíttattak.) A P. V. K. E, zár-közgyülése. A >Pápa vidéki közművelődési egyesület« e hó 10-én d. e. 11 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését Néger Ágoston elnöklete alatt. E közgyűlésen megjelent tagok egyhangúlag kijelentették, hogy az egyesületet feloszlatják; szintén egyhangúlag határozták azt is, hogy az egyesület vagyonát (1000 frtot megközelítő készpénz és mintegy 400 kötetből álló könyvtár)^ a „Pápai Jókai körnek

11 adják át. Vitát csakis a vagyonátadás feltételei keltettek. Az egyik iuditváuy ugyanis azt célozta, hogy a készpénz vagyon a »Jókai körnek« oly kikötéssel adassék át, hogy azt az említett kör mint alapítványt tartsa fenn; a másik indítvány pedig csupán a »P. V. K E.« céljaira tett alapítványokat (520 frt) kívánta a »Jókai kör« által továbbra is alapítványként fenntartatni. Ez utóbbi indítvány szavazattöbbséggel elfogadtatott. Feltételül tűzte még ki a közgyűlés azt is, hogy a >P. V. K. E.« volt alapitó

! tagjainak alapítványi tagdijai, ha azok a »36kú kör«-be belépnek, az ott teendő alapítványi öszszegbe beszámitassanak. Miután mindezen határozatok csak akkor lesznek végrehajthatók, ha azokhoz a m. kir. belügyminister is hozzájárul, a közgyűlés Néger Ágoston, Harmos Zoltáu és Neuhauser Imre tagokból álló végrehajtó-bizottságot küldött ki. Végül az elnök és választmánynak eddigi működéséért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Egy kis mythologia. Lukácsok Jánostól. Nekem estek néhányan jó barátaim közül azon állításomért: hogy a perzsa, görög s római mythologia nem eredeti, hanem legegyszerűbb másolata az indusinák. Az átvevők s másolók még a kutforrás megn"vezését sem tartották érdemesnek. Pedig utánuuk egész népek s nemzetek tették azt magukévá. Ugy vették azt át, mint valamely fiu az atyja örökségét, holott az nem őtet illeti, hanem a másik niostohatestvért. Ez az igazi örökös, a másik csak bitorló, ki a tótkint szállást kapott, s ezen szívességért kiveri a gazdát a házból. Persze, ezt semmikóp sem akarják elhinni ama laikusok, kik az őskidet homályba burkolt hagyományait nem ismerve, minden kultúrának ősforrását a görög és római klassikusokban keresik, holott e kutforrások eredete nem itt, hanem messze keleten, tehát a végtelen távolban keresendő. Ezt akarom jelenleg bebizonyítani a tulajdon és helynevek magyarázatából, melyek egytől egyig mind sanskrit eredetűek, itt levén meg igazi értehnök, mig a görög, vagy római hitregetanban semmit sem jelentenek. Lássunk csak néhányat, mert az egészről köteteket lehetne irni. Jupiter. Sanskritul: Zu-pitri; vagy: Zeus-pitri az ég atyja; ebből csinálták a görögök a Zeust) a zsidók a Jehovát. Pallas, a bölcs istennő. Sanskritul: Pala-sa bölcsesség, mely védelmez. Oentaurus, a mese személyisége, félig ember, félig ló: sanskritul: Kentura, vagyis: lóember. Ifigenia, föláldozott szűz. Sanskritul: Apha-gana, ki meghal utód nélkül. Pilades, Orestes barátja. Sanskrit: Pula-da ki barátsága által vigasztal. Orestes. Hires dühöngései által. Sanskrit : 0-raksa-ta a szerencsétlenségnek föláldozott. Perzeus. Sanskrit: Para-saha jókor jött segély. Herkules. Sanskrit: Hara-kála, a csaták hőse. Ez rendes jelzője az indiai költészetben Sivának, a csaták istenének. Theseus. Sanskrit: Tha-saha társulvett. Az indusoknál Siva társa. Baka. A görög mythologiában a poklok bírája. Sanskritul: Aha-ka=szigom biró; minősítő melléknév, kisérvén rendesen a Yama nevet, mely az indusoknál a poklok bíráját jelzi. Ariadné. A Theseus által elhagyott szerencsétlen liercegnő, kit jogtalanul családja egy ellenségnek adott át. Sanskritul : ellenség által elcsábított. Badamant. A mythologiában egy másik birája a pokolnak. Sanskrit: Radhamedha a vizek istene szenvedélyének áldozata. Androméda. Neptunnak föláldoztatott s Perzeus által segittetett. Sanskrit: Andha7-a-medha=&\doza,t, a vizek istene szeszélyének. .Mars A harc istene. Sanskrit: Mri— ki a halált adja. Pluto. A pokol istene. Sanskritul : Plushta=ki a tüz által sujt. „ Neptun. Sanskrit: Na-pata-na—'ki a hullámok dühét csillapítja. Poseidon. Másik neve Neptunnak a görögben. Sanskrit: Pasa-i(cZa=hullámcsendesitő. Béllona. A harc Istennője. Sanskrit: 2?afo-»«:=haclierő. Athenája. Görögöknél a tisztaság istennője. Sanskrit: _á-tawcya=gyerinektelen. Minerva. Ugyanazon Istennő a rómaiaknál, a bátorság tulajdonait lelkesítvén. Sanskrit: Ma-na-ra-va=k\ az;erősöket támogatja. Most lássunk néhány példát a népek elnevezéséből, melyeknek Indiából való kivándorlását legjobban bizonyítja nevöknek etymologiai magyarázata, vagy fejtegetése. Hellének. Sanskrit: Héla-na Hélának, TARCZA. Kérdeztem az éjszakától.*) Kérdeztem az éjszakától, Örökösen miért gyászol ? Kicsoda az ő halottja, Kiért könnyét, harmatkönyjét ugy hullatja ? Az éjszaka felsóhajtott ; A faág mind összehajtott; Súgtak-búgtak ott felettem, Amit mondtak, a szivemmel megértettem. Akit gyászol az éjszaka, Senki más, mint ő maga, Kerüli a nap világát, Könnyeivel neveli a föld virágát. Az Isten se tiltja. Nézek, nézek, keresgélek A csillagos égen. Elvesztettem két csillagot, Egyre csak azt nézem, De szemeim az egeket Hajh, hiába járják: Nem találom én azoknak A mosolygó csillagoknak Magas égen párját. Én Istenem, azt a kettőt Teremtsd meg az égre. Egy pontján az én szemem is Nyughasson meg végre. Nézni azt a másik kettőt Úgyis meg van tiltva; S embereken ur a végzet, -— De hogy fel az égre nézzek, Az Isten se tiltja! Szávay Gyula. *) Mutatvány költőnek Kontor Elek által zenésített 12 dalából. A fiatal zeneszerző erre vonatkozó előfiz, f

elhívását 'Különféléink* közt hozzuk. Mai szamunkkor tel w melléklet A kis masamódleány. — A »Papai Lapok« eredeti tárcája. — Irta: Poliány Zoltán. (Folytatás.) Hogy azonban az olvasók magyarázatát tudják annak, micsoda összekötő kapocs létezett Andor és Adél közt, megsúgom önöknek, hogy ez az ismeretség, mely már nagyon bensővé vált, Andornak még másodéves korából vaió ismeretsége. Ugy ismerkedett meg vele, mint bármelyikünk megismerkedik szép kis leányokkal. . . . Esett az eső, Andornak volt esernyője, Adélnak nem. Andor csupa udvariasságból felajánlotta szolgálatát, a kis leány elfogadta. S olyan szépen, olyan kedvesen tudott elcsevjgni Andorral, mintha valami régi ismerőse volna, de azért viseletében nem volt semmi kacérság, mély a fővárosi leányokat annyira jellemzi. Mikor elbúcsúztak, Andor megkérte a kis leányt, vájjon szabad lesz-e neki máskor is hazakísérni ? s a kis leány igent mondott. Ezentúl ha Valami fontos ügy nem tartóztatta, mindig megvárta a kislányt, mikor az üzletből kijött s szépen hazakísérte. Útközben kölcsönösen elmondták helyzetüket, s lehet, mivel mindkettőnek élete oly nagyon hasonlított egymáshoz, tudniillik önerejükből fentartani magukat s küzdeni a létérti harcban, sziveik azért találkoztak ugy össze. Andort vonzotta a leánynak természetes, minden szóvirágtól ment beszéde, egyszerű kedélye s viszont Adélt a fiatalember őszintesége

, a többi fiatalembertől vau csatolva. elütő modora nyerte meg. Vonzódtak egymáshoz, tisztán, szűziesen, minden köznapi gondolat nélkül. — Hát beszéljen valamit Andor, mit látott, mit tapasztalt, hisz maga mindig a nagy chaosban forog, magának mindent kell tudni, én ugy szeretem hallgatni ezeket a maga ajkairól. Miért oly szomorú, ki bántotta ? Sőt inkább most kellene vignak lennie, mikor nem kell többé a mindennapi kenyérről aggódnia. — Igaz, hogy biztosítva vagyok az éhenhalás borzalmaitól, de mily áron ? Higyje el Adél, ha választanom kellene, ón inkább az elsőt választanám, mint egy büszke, atyja vagyonában elbizakodott fiu gorombaságait tűrjem. — De édes Istenkém, hisz ez az állapot nem tart örökké, még néhány rövid év s azután megszűnik egyetlen csapásra s olyannak tűnik majd elő, mint a kisgyermek szemei előtt a szappanbuborék, mely egy századrésznyi perc alatt szótpattan s a kisfiú mégis látni véli. Most Andor elmondta a bankárháznál történteket, nem hagyott ki belőle egyebet, csak azt, hogy mily hatást gyakoroltak reá a bankámé szemei. Nem mintha rosszakaratból tette volna, oh nem! de nem akarta ezt a kisleányt megszomoritani, kinek érezte forró lehelletét s reszkető karjának ideges rángását . . . Csak azért nem akarta. — De többé nem megyek vissza ahhoz a házhoz, inkább újra felveszem a küzdelmet életemért, újra szembeszállók az ezernyi veszólylyeJ, újra átküzdöm mindazt, amitől már megszabadultnak véltem magam. •— Oh maga kia hoHó! ugyan ne beszéljen ilyeneket, mert mindjárt megharagszom. Maga szépen elfog menni holnap is leckét adni annak a buksinak, evvel legalább megmutatja a bankárpapának, hogy a drága fia trécselésóből egy szó sem igaz. "Vagy tán igaz ? ugy-e nem. No mondja, hogy nem igaz. Eh! különben mit törődöm én a maga privát ügyeivel. No ja! — De szemei az ellenkezőt mutatták, mint a mit mondott. — Madár voltam — Adél — de szárnyatlan madár. Mindig a magasba akartam repülni, de hiányzottak hozzá szárnyaim. Nagy eszmékkel foglalkoztam, világhódító tervek fogamzottak meg agyamban, de a mindennapi kenyér utáni Futkosás eltörölte ezeket. Valahányszor nagy dolgokba fogtam, mivel megalapíthattam volna nevemet s leghőbb vágyamat, a köznapiságon való felülemelkedést elértem Volna, megakartam valósítani, de az a tudat, hogy mig ón ezen tervekkel foglalkozom, azalatt hideg szobámban megfagyok s nincs holnapra betevő falatom, kiűzte agyamból terveimet s újból kezdtem azt a munkát, mit már ugy gyűlöltem mint bűnömet. A Géniusz kiröppent lelkemből s én lesülyedtem a köznapiság sarába. Ilyen az élet! — Ha még tovább ilyen világfájdalmakat beszél össze, én elkezdek sírni. Látja, maga azért beszél ám ilyen keserűen, miVel nem hisz a jó Istenben. Ha benne bíznék ós remélne, akkor megvolna az a tudata, hogy ennek egykor vége fog szakadni s befog következni az az élet, a mit maga oly epedve remél, a szárnynövés, de akkor majd ugy elszáll, hogy Vissza sem jön, no meg aztán a közaapiságon felülemelkedés. Kíváncsi

1 vagyok milyen magas lesz akkor, hisz nlár is egy fejjel magasabb mint ón vagyok. —I Kis csacska, nem érti magácska ezeket, csak a szabást meg a varrást. — Hát főzni, takarékoskodni tán magától fogok megtanulni, azt gondolja. Ugyan jó tanítóm volna. Ha bankámé ... de nini . . . már itthon vagyok, szegény édes anyám már epedve várhatott. Tehát igórje meg, hogy újra elmegy órát adni a bankárhoz. — Megígérem. Elbúcsúztak . . A kapunál Adél egy pillanatig gondolkozott s aztán hirtelen visszaszólította a fiatalembert. — Andor! — a megszólított visszament. — Csókoljon meg Andor . . . s oda nyújtotta száj acskáját. Andor csókot nyomott ez ajkakra, de úgymint ki álmodik valami szépről, minek teljesültét ő maga sem hiszi s egyszerre csak ott van előtte a valóságban. — Álom-e ez vagy való ? kérdezé önmagától Andor, midőn a leányka hirtelen besurrant a kapun. Ez üdvözítő csók hatása alatt eltávozott . . . Ki fejti meg e leány tettét? Ki jártas annyira a nők phyhologiájában, hogy ezt megfejtse? Senki. Csak találgathatunk. Lehet, hogy e csókkal akarta megvédeni Andort a bankámétól, hogy védő pajzsa legyen a csábítás ellen; lehet, hogy e csók zálog akart lenni akkorra, midőn majd Andornak szárnyai nőnek, hogy ezt a zálogot kiváltsa. Ki fejti meg? 51