Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-12-17

vagyis r, holdnak imádó harenokai. Gö­röghont nem hivják-e szinte Hélladnak? Spartak.? Sanskrit.- Spardha-ta='at. ve­télytársak. Pelargok. Sanskrit: Palasza-ga—& ki irgalom nélkül ^harcol. Lélégok. Sanskrit: Lala-ga=a ki futá­sában félelmet gerjeszt. Mennyire felel meg e szavak jelen­tősége az ifjú és harcias népek Ízlésének, szeretvén oly nevet, mely szokásaikat leginkább kifejezi. A következő nevek szinte ugy csúsz­ván be Görögországba, s a legnevezete­sebb emberek által vétettek föl. Például: Pythagoras. Sanskrit: Pitha-guru~is­kolamester. Anaxagoras. Sanskrit: Ananga-gura= a szellem mestere. Protagoras. Sanskrit: Prata~guni =min­deu tudományban kitűnő mester. Ha Göröghonból átmegyünk Itália, Gallia, Germánja ós Skandináviába, ugyan­azon sanskrit eredet és származáshoz jutunk. Itália. E név Italostól a trójai hős fiától származik. SanskiituhitoZa^alacsony | osztályú emberek. Bretok. Sansk. Bharata—iparos osz­tálybeli nép. Thyrhenek. Sansk. T%ra-na—gyors­harcnokok. Sabinok Sansk: SaWi«-wa=harcnokok osztálya. S'imnifák. Sansk: Samna-ta^a, szám­űzöttek. Cellák. Sansk: ZíTíZ£a-te=rablófőnökök. Gallok. Sansk: Gala-ta=hóditksra, in­duló nép. Belgák. Sansk: Bala-ja=erösök fiai. Sekvánok. Sansk : Saka-na==kitüia.ö vi­tézek. Sikambrok. Sansk: Su-kam-bri=jó fő­nökei a földnek. Skandinávok. Sansk: Skanda-na-va— Skandának a harcok istenének imádói. Odinok. Az éjszaki sivatagokra ki­vándorló törzsek főnökei. Sanskrit: Yodin harcnokok főnökei. Svédek. Sansk: Su-yodhu—a. jó harc­nokok. Baltok. Sansk : Bala4a-ka=& hatalmas hódítók vize. Norvégek. Sansk: Nara-voya=^ntenger embereinek országa. AHemánok. (Németek; Sansk: Ala­»iaH»=szabademberek. (Vége köv.") mes meglepetésül szolgált az, hogy délu­tánra hölgy vendégek: özv. Guáry Pálné és leányai: Emmi, ErzÜ és Margit Vaág­ről megérkeztek. Vadász-bravourjaik elbeszélésével mu­lattatták az urak a nőket a szalonban, töb­ben pedig a toiletteket szemléltük. A bázi urnő kék csíkos fehér crepe de chine á la turque szabású — ruhájában igazán bájos jelenség volt. Guáry Emmi és Erzsi k. a. csipkével díszített fekete selyem, á la Stift­dame öltözékükben és Margit k. a. szür­kés changent, alpesi rózsaszín szalaggal ékí­tett toillettejében, alighanem több férfiszivet késztettek hevesebb lüktetésre. Távsasá­gukban voltak még a házikisasszony: Mű­vi us Ilona és nővére Margit, ugy Gizella kisasszonyok is. Öt óra után vette kezdetét a fényes ebéd, melyen a háziasszony, a hölgyek, a házigazda és a vendégekért számtalan pohár lett ürítve. A feketekávéhoz a csilláros sálon ajtai nyíltak meg ujra és itt az egyik félhomályos í-aiok kis asztalkája két kisasszonyt is a kártyázásra csábított, melynek azonban rövid idő alatt vége lett, mivel a hölgyek par hasard játszva, egyik urgibicük is csődöt mondott. A fiatal-öregek még tovább ütötték — a tarokkot a dohányzóban, mi pedig öreg­fiatalok a hölgyekkel a háziasszony bou­doirjába vonultunk, hol Guáry Erzsi k. a. zougoráu gyönyörűen eljátszott csárdásai é^ keringői táncra buzdítanak bennünket és majd táncolva, m;ijd a legkedélyeseb­ben társalogva volt együtt az egész társa­ság a késő éjjeli órákig. Másnap reggel hng.Uuk .1 a maical­tői kastélyt, sajnos, oly km-án, hogy csak a lefüggönyözött ablakokhoz inthettünk Ica­lapunkkal Istenho-.zádot. — a. A marcaltői — vadászat és soireé. — Marcaltö csak egy ugrás Pápához, de bármily messze esnék is tőlünk, kész örömmel és szívesen keresnénk fel mindig a marcaltői kastélyt, melynek ura: Ruston József igazi magyar vendégszeretettel hivja meg és fog;i-lja vendégeit. Legutóbb, a dec. 9-ki vadászaton ís számosan vettek részt városunk és vidéke jeunesse dorée-i közül. A villásreggeli után, melyen aliáz fiatal, bájos úrnője is részt­vett, nagy kedvvel indult vadászatra a fér­fitársaság és 150 nyul, több fogoly és egy sas esett áldozatul a nimródok fegyverei alatt. A fáradtan visszatért vadászokat a háziasszony fogadta a kastélyban s kelle­A pápai „Wahrmann Mór" egy­let jubileuma. Fényes képet nyújtott a helybeli izr. iskola kivilágított díszterme, mult vasárnap este. A pápai „ Wahrmann Mór" egylet ün­nepelte ott ugyanis tízéves fennállásának jubi­leumát, melyet nagyon látogatott ós ki­tűnően sikerült lakoma fejezett be. Nevezett jótékony egylet a letelt de­oennium alatt bebizonyitá létjogát és az érde­mek, a melyeket az egylet áldásos tevékeny­sége által a jótékonyság terén mindeddig ki­vívott, biztosítják jövőjét is. Tiz évvel ezelőtt igen korlátolt anyagi viszonyok közt kezdte meg működését az egylet és ime mar első év­tizedes küzdelmét fényes siker koronázza. A ki figyelemmel kísérte az egylet fejlődését a leg­utóbbi tiz évben, érteni fogja az általános ro­konszenv okát, melyet, az egylet iránt ugy a tagok, mint a nemtaguk is tanúsítanak. Igaz, bogy az egylet fejlődéséhez a társadalom jobb­jai hozzájárultak, de az elért anyagi és er­kölcsi eredményben mégis az egyleti orvosnak és tisztviselőknek, szóval a vezetők jótékony kezének van a legtöbb része. Lankadatlan buz­galommal működött mindenki, ki az egyletben hivatalt viselt a kezdet- s a későbbi idő ne­hézségeinek elhárításán, az egylet felvirágoz­tatásán és jótékonysága minél nagyobb mérv­ben gyakorol hatásán. Élénk kifejezést találtak az. előadott té­nyek a lakomán tartott beszédekben. Az első felköszöntöt Barna Ignác e. elnök mondotta a királyra, mit a jelenvoltak állva hallgattak végig ód lelkesen megéljeneztek. Sohór Armin IV. Andor tuíboldogan tért lakására. Ujra átgondolta helyzetét. Egy benső hang azt súgta neki, hogy most fog el­dőlni sorsa Vagy c nem megy többé a ban­kárókhoz, s akkor vége szakad hirtelen fellobbant szenvedélyének, . . vagy Adél­nak adott szavát beváltandó, elmegy ós felveszi a harcot, melyben szive, becsülete egyfelől, erős szenvedélye másfelől har­colnak óletre-halálra. D.> ö bizott magá­ban, férfias önérzetében, s bizott a leg­hatalmasabb paizsban — a kis Adél csók­jában. . . . S másnap elment. A bankárók­nál nem. törtónt semmi. Ugylátszik a mama néhány hatossal „lekenyerezte" a fiút, ki a csábnak nem tudván ellentállni — hallgatott. Sőt azt vette észre, mintha a fiu engedelmesebb volna mint azelőtt. A mama tehát már jól elkészült a Caltára. Midőn az órát elvégezve, búcsúzni akart, a bankámé felkérte, ha nincs egyéb dolga, „diskuráljanak" egy kicsit. A fiu már — mint a börtöüböl sza­badult tigris — kiszaladt játszani s így «sgyedül maradtak. Andor nem akarván udvariatlannak látszani, maradt. Azt gondolta, hogy tán a tegnapi incidensről fog vele beszélni a bankámé, .dg legnagyobb csodálkozására még elő sem hozta, mintha meg sem tör­tént volna. Egy ideig köznapi dolgokról beszél­gettek, midőn hirtelen minden átmenet -nélkül azt kérdezte Andortól: — Ugye, maga szpgény fiu ? -Andorf meglepte e kérdés, iwgy*u e. titkár a tisztviselők érdemeinek méltánylá­sával foglalkozott ós a humanizmus s a jóté­konyság üdvös voltát fejtegette. Nagy hatása volt dr. Rechnitz Ede toastjának, dr. SteinerJó­zsef távollevő e. orvosra ürítvén poharát; in­dítványára az ünnepélyből általános lelkese­dés közt üdvözlő táviratot küldöttek hozzá. Barna Ignác a titkárt, Schor Ármint éltette, az egylet fölvirágoztatása körül szerzett érde­meit méltatva. Nagy 'figyelem közt emelt szót dr. Kende Ádám, hogy a sajtót és első sorban a helybeli lapok jelenvolt képviselőit éltesse, mire az illetők és a „Pápai Lapok" kiadója, Kohn Miksa nagy lelkesedóst keltő beszédben feleltek. Elénk visszhangra találtak dr. Glück Eülöp ama szavai, melyekkel azt dicséri a „Wahrmann" egyletben, hogy emberbaráti mű­ködésében felekezeti különbséget nem ismer. Pick Ignác a titkárt éltette, Toch József pe­dig az egylet további sikeres működésére ürí­tette poharát. Közkívánatra felolvasta titkár dr. Bern­stein Béla, szombathelyi főrabbi szép levelét, dr. Klein Mór volt pápai s jelenleg nagy-becs­kereki rabbi * és-» ; 'dr. ßteiner József e. orvos üdvözlő táviratát is. A társaság a legjobb hangulatban éjfélig maradt együtt. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Hámi Arthur, hírneves fővárosi festőművész a héten Pápára érkezett, hogy gróf Esterházy Móric főiapán kedves kis gyermekeinek arczképeit megfest­hesse. Pár napija tartózkodik e végett a festő­művész a gii'ifi kastélyban, melynek egyúttal vendége is. — Dr. Steiner József városi fő­orvosunk uibib örömmel értesülünk telje­sen felgyógyulva a ma esti gyorsvonattal hazaérkezik. Üdvözöljük főorvosunkat kö­rünkben és kívánjuk, hogy áldásos mű­ködését a jövőben mi sem zavarja. — Ifj. Vastagh György .— a pápai honvédszobor reliefjének ós phönixének szobrásza, ki nemrég városunkban is volt a szobor helyének megnézése végett — elküldte tegnap a szobor alapzatának és és homlokzatának tervrajzátFellner Jakab jóhirü köfaragónkhoe. — Megemlítjük e helyen, hogy Vastagh Györgyöt' azon kitüntetés érte, hogy a téli tárlaton lévő tev< hajcsár szobrát maga a Király vette meg budai várpalotájának dohányzó terme számára. — A Jókai körről. Azon örven­detes hírről értesültünk, hogg körütik buzgó s szervtett elnöke azon fáradozik (s minthogy ő fáradozik, tehát lesz is sikere), hogy Jókai Mór koszorús költőnk körünknek adja azon temérdek gyönyörű albumokat stb, miket már is kapott s kapni fog. Valóban nagy hálával tartozik körünk, de városunk is Fenyvessy íerenc buzyó elnökünknek ezen fáradozásáért, mert ilyen módon városunk a Jókai kör alapján oly műkincshez fog jutni, a mely megteremti városunkban a Jókai muzeumot, a mely örökre büszkesége lesz városunknak! Csüggedetlen buzgalmat kívánunk szeretett el­nökünknek, kivel szemben nem maradhat el városunk hálája. —Örvendetesen jelentjük azt is, hogy Weisz Sámuelné úrhölgy Lovasról a Magyar Salon két évi folyamát diszkötésben adományozta könyvtárunknak, mit midőn leg­nagyobb köszönettel hozunk nyilvánosságra, egyúttal mint buzdító példát ajánljuk m. t. közönségünk figyelmébe. — A veszprémi jótékony nő­egylet buzgó elnöke Véghely Dezsőnó urnő szép és nemes tevékenységet fejt ki a városi szegények érdekében, a meny­nyiben százakra megy azon szegény és elhagyott gyermekek száma, kiket a nő­egylet téli ruhával es lábbelivel ellát. | Szladik János, f | A jó ós köztiszteletben álló Szladik bá­csi f, hó 12-ón hosszas kinos szenvedés után jobblótre szenderült. Az elhunyt 1828-ban született Pápán. Részt vett 1848/9 ik év­ben a szabadságharcban,hol minttüzmester ( szemtanuk állítása szerint vitézül viselte magát. A szabadságharc után besorozták katonának. Itt néhány hó múlva kezelő­őrmesternek nevezték ki. Minden alkalom­mal ki tudta vivni felebbvalóinak meg­elégedését. Szigorú rend és pontosság volt jelszava mindenkor. Mikor .a katona­ságtól megvált, Pilsenbe kinevezték posta­mesternek, honnan 1861-ik évben Magyar­országba jött vissza és itt a postánál nyert alkalmazást. Mint komáromi posta­főnök nyugdíjaztatta magát ós ekkor visszajött szülővárosába Pápára. A nyugal­mat azonban nem sokáig élvezhette sze­gény. A kérlelhetlen halál elragadta öt az élők sorából. Összes vagyonát, mely mintegy 18000 frtot tesz ki, 2000 frt kivételével szülő-­városának hagyta azon kikötéssel, hogy annak kamata szegény árva keresztény leányok nevelésére fordíttassák. A vég­rendeletben házát jelöli ki az árvaintézet helyiségének. Igazán szép ós nemes gon­dolkozás. Megörökítette nevét ós Isten tudja, hány szerencsétlen árva gyermek fogja imájába foglalni, áldva öt és nemes gondolkozását életének utolsó percóig. •Áldás és béke lengjen hamvai fölött. A kiadott gyászjelentés következő : „Alulírottak szomorodott szívvel je­lentjük Szladik János, nyugalmazott m. kir. posta- és távirdafőnök, az 1848/9. sza­badságharcban résztvett honvéd tűzmes­ternek, tevékeny élete 66-ik évében, hosz­szas szenvedés után törtónt elhunytát. A boldogultnak hültteteme folyó évi dec. hó 14-én d. u. 3 órakor fog a kálvária temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat pedig f. hó 15-én d. e. 9 órakor fog a Mindenhatónak a plébánia templomban bemutattatni. Pá­pán 1893. dec. 13-án. Áldás és béke leng­jen hamvai fölött. Özv. Szabó Imréné, ids. Preiner Pálné, özv. Farkas Istvánnó unokahugai. " — -Lemondás. Dr. Mathia János v. orvos folyó évi december hó 31-én megválik állásától. Lemondását tegnap intézte el a tanács, olykópen, hogy tekin­tettel a v. főorvos betegségére, táviratilag kereste meg az alispánt, hogy az üresedésbe jött állásnak mielőbbi betöltése végett intézkedjék. — Korcsolya-bál. A „Pápa és vi­déke fiatalsága" által a korcsolya-eyylet javára évenként rendezni szokott „Korcsolya-bál" jan. 13-án, a farsang legelső szombatján fog meg­tartatni a „Griff" teremben. A bál elnökségre: br. Bothmer Béla ny. százados és Körmendy Béla, alelnökükül: Vaszary Béla főhadnagy és Giay Károly, titkárul: Körmendy Sándor, pénztárnokul: Krancsdk József, ellenőrül Szűcs Gyula és háznagyul: Reyuly Dezső urak ké­rettek fél és bízattak is meg a rendezőbizottság összeállításával s az összes bálrendezési le­kérdezhet tőle ilyet ez az asszony, hisz ha gazdag volna, nem adna correpetitori órákat. E kérdéssel valami titkos célja lehet ennek az asszonynak. A bankámé kitalálni látszott Andor gondolatait s megelőzte. — Ugye meglepi magát ez a kérdés. De lássa ón ugy szeretném hallaui, mi az a szegénység; már annyit olvastam róla, de ón nem akarok addig hitelt adni ezen regényeknek, mig a maga szájából nem hallom. S közelebb húzódott hozzá a pam­lagra, oly közel, hogy Andornak fejeszé­düaiikezdetta szép asszonyból kiáramló il­lattól. Érezte, hogy e néhány perc döntő losz egész életére nézve. Ujra arra a kis le­ányra gondolt, ki bizonyára e percben szintén róla gondolkozik,' ujra érezni vélte csókját s kijózanodva nyugoutan feleié: — Igen nagyságos asszonyom — ón szegény vagyok, de sorsommal megelé­gedett. Nincsenek nagy vágyaim, igé­nyeim, s igy szerényen bár, megélek. Addig is, mig mindez jobbra fordul, küzdő a. a megélhetésért, de fejemet büsz­kén fennhordhatom, mert tisztességes ke­reset utján szerzem meg a mindennapi kenyeremet. — Hát beszéljen nekem valamit a maga szegénységéről. Milyen érzés lehet az: szegénynek lenni. — Csalódik nagyságos asszonyom, ha azt gondolja, bogy a szegénységet szavakkal lehet ecsetelni; hogy mi a sze­génység, csak az tudja, ki maga is sze­gény. De minek is vágyik ön a szegény­ség magyarázata után, midök a véletlen ciuaunuiíta lüiudeunel, mire osak sauk­sége van, mit álmában csak kigondolni képes. Inkább adjon hálát az Istennek, hogy a szegénységet nem juttatta osztály­részéül, hanem megadott minden módot arra, hogy még másokat is a szegénység­től megszabadítson. — Csak beszéljen ugy szeretem hall­gatni. Már ekkor egészen mellette volt, bűvölő szemeivel leste Andor ajkairól a szót s kedvesen mosolygott reá. — Én ís az ön kegyességének kö­szönhetem, hogy némileg megmenekültem a szegénységtől, a nyomortól. — Igazán ? Komolyan mondja ? No ennek nagyon örülök, legalább van egy, ki némi hálával tartozik nekem. Mert ugyebár, hálávai tartozunk azoknak, kik bennünket a nyomortól megmentenek. S ezt oly naivsággal, természetes kacérsággal kérdezte Andortól, bogy a fiatalembernek minden idegszála re­megett. Érezte, hogy már sokáig nem fogja megtarthatni higgadtságát, hogy e szép asszony lábai elé ne vesse magát s meg ne vallja: szeretlek! . . . — Oh! nagyságos-' asszonyom, ne higyje ám, mintha én megfeledkeztem volna a háláról, sőt ígérem, hogy bármire szüksége lesz, számithat reám, mert hisz e kegyét sohasem fogom elfeledni. A szép asszony mosolygott, mintha tudta volna Andor gondolatait, még ked­vesebb, még nyájasabb volt vele szemben. Egy ideig még beszélgettek, s Andor mivel már nem volt képes magán ural­kodni, más teendőivel kimentve magát, eltávozott , , , , . . Eltávozott, de szivébe már két kép volt zárva. Az egyik asé a szegény, ártatlan kis leányé; a másik ezé a kár­hbzatosan szép, csábító asszonyé. Vájjon melyik fog győzni? Melyik fogja szivét egészen birni. Vagy egyik, vagy másik, vagy — egyik sem. Majd meglátjuk. V. Andor haza ment, de a mardosó lel­kiismeret kiragadta Morpheus karjaiból. Nyugtalanul hánykolódott fekhelyén, s álom még sem jött szemeire. Felébredt lelkében az önvád. Miért ment ujra a bankárokhoz, miért hallgatott az asszony kérésére, hiszen tudhatta, hogy ez lesz a vége. S ő nem tudott elég erős lenni, pedig feltette magában, hogy az leend. Eddig beszélt hozzá a lelkiismeret. De tudjuk, hogy minden emberben két lélek lakik, a jó és a rossz szelleme, amint egyik elhallgat a másik kezd beszólni, — Nem szép dolog-e az — kezdi a nagyravágyás — mikor tudod, hogy egy szép asszony szeret. Oly szépen legyez­ett e hiúságát, oly szép színben festette le az életet egy szép asszony szerelme mellett, hogy az a másik kép a szivében mindjobban s jobban kezdett halványulni, már csak árny vonalai látszottak . . . — S miért ne tennéd — folytatá a nagyravágyás — kinek tartozol tetteid­ről számot adni? Annak a kis leánynak? Ugyan hagyd el — incselkedett vele — mi hasznod volna neked abból ? Semmi. Hiszen azért Adélt is szeretheted ám, nem szükséges neki megmondani, hogy te mást is szeretsz. Ha nem hallgatsz reám, foly­tathatod eddigi nyomorúságos életedet, mig ba reám hallgatsz, irigyelni fognak koll rt gáid, hogy egy szép, assr.ony szerel­mét bírod s a* evvel járó előnyöket). No endőkkél,a korcsohja-egyl et keddi vál ülésében. Korcsolya-báljaink régi jó hírneve és elért fényes sikere buzdítsa a rendezőket s hisszük, hogy ezen bál is méltán fog sorakozni a többi emlékezetes korcsolya-bálok közé. A meghívók karácsonykor küldetnek szét. — A közutakról szóló törvény vár­megyénkben és városunkban sajnos csak arról ismeretes, hogy sok útadót kell fizet­nünk, s e sok tehernek, hasznát, az útháló­zat fokozatos javulásában itt-ott némileg ha látjuk is, de nem látjuk a törvény egyes üd­vös határozatai végrehajtását; a fogatokat hajtó kocsisok rakonczátlan és á közleke­dést akadályozó életbiztonság ellenes ke­resztül-kasba hajtásaiknak a hatóságok, csendőrség és utkaparók általi ellenőrzését, az éjjeli jármüveken lámpának kivétel nél­kül alkalmazását, mely a törvény egy új üd­vös intézkedése. Ugy tudjuk, hogy más vár­megyékben és vidékeken a törvény kívánta rendet életbeléptették már, és annak meg­tartását ellenőrzik a vármegyei és járási hatóságok, utibiztosok, sőt az utkaparók és községi bírák is, nálunk azonban semmi­dé semmi ellenőrzés nincs, sőt ugy halljuk, hogy a járási főszolgabiráink hatósága alól ki vannak véve teljesen az utügyek — és közvetlenül a megye központján lakó megyei főmérnökre van bizva minden — a mi nem történik meg! — A Dunántúli Közmivelödési Egylet f. bó 10-ón Budapesten tartotta 2-ik nagygyűlését. Közéletünk jelesei kö­zül számosan, megyénkből: dr. Fenyvessy Ferenc ós dr. Óváry Ferenc orsz. kópv. jelentek meg. Az ülést Széli Kálmán el­nök nyitotta meg és sajnálattal fejezte ki, hogy nem számolhat be fényes eredmé­nyekről, mert az egylet még a kezdet nehézségeivel küzd. Örömmel jelenti, hogy Vasmegye 17 0-os pótadót ajánlott fel 10 éven át magyar culturáUs célú kua, óvodák felállítására. Majd Porzsolt titkár terjesz­tette elő jelentésót, mely szerint az egylet­nek 944 tagja van. Vagyona 5T760 frt, melyből készpénz 36920 frt. Az egylet Perlakon állított fel óvót, kiadta adunánt­fürdők leírását, actióba vette a muzeumok ós könyvtárak létesítését, melyre nézve or­szágos értekezletet is tartott. Perczel De­zső orsz. kópv. indítványát a kivándorlás korlátozása tárgyában egyhangu.ag elfo­gadták. Következtek a választások Sarlay János korelnök vezetése alatt. Lelkes ól­jenek közt elnöknek újból Széli Kálmán, alelnöknek : PallaviGÍni Ede őrgróf válasz­tatott meg. A nyomban megtartott választ­mányi ülésen titkárnak ismét Porzsolt Kál­mánt, pénztárosnak Fekete Iguác drt, el­lenőrnek Perczel Dezsőt választották meg. Az igazgató választmányt egész teljes­ségében ujra választották. Elhatározták végül a választmányi ülésen, hogy a Du­nántúl nagy fiának, Jókai Mórnak jubil ­urnán küldöttségileg- rósztvesznek. — Letört bimbó. Súlyos veszteség érte Gáthy Zoltán főisk. zenetanárt és csa­ládját, 1 és V t-ed éves Károly fiacskájuk­nak, f. hó 14-én torokbajban történt ki­multával. A drága kis halottat tegnap d. u. kisérték örök alvó helyérb, az alsóvárosi sírkertbe. A jó Isten adjon vigaszt és enyhü­lést a szomorodott szülék mély fájdalmára. — A szünidő a theologiai acade­mián f. hó 16-án, a főgymnasiumban pe­dig 18-án veszi kezdetét ós tart a jövő óv 3-áig. A karácsonyi legatioválasztás tegnap tartatott meg. nem elég ez ? Még többet akarsz ? Adélt úgysem veheted nőül, tehát csak lelkiis­meretedet terheled, ha oktalan reményekre jogosítod. Ha akar, szerethet, neked nem szükséges viszonoznod. Nos megegyez­tünk ? S feleié Andor helyett egy hang: Meg! A kocka elvolt vetve, a rossz dia­dalmaskodott a jó felett. S mi volt az oka. Büszkeség, nagyravágyás. A hol ez a két hatalom harcol egymás ellen, ott bukni kell ,a jó szellemnek ... ... Néhány nap múlva Adél kapott levelet Andortól. E levél telve volt sze­relmi ömlengésekkel, tán ugyanazokkal, melyeket a szép asszonynak néhány perc­cel előbb mondott. De a kis leánynak oly jól esteke szavak. Elolvasta tízszer, száz­szor, aztán kebelébe rejtette s zokogni kezdett. Miben is önthetnó ki egy leány boldogságát, ha nem sírásban ? Ezután Adél majd minden héten kapott levelet Andortól. E levelek, melyek csak nagy szerelmét látszottak tolmácsolni, türelemre buzdítják a kis leányt,. .minden levélnek vége egy refrain. Nemsokára boldogok leszünk, már kezdenek nőni szárnyaim . . A kis leány ártatlan lelke ugy örült e refrainnak, ugy tapsolt kis kezecskéivel: bogy nemsokára ők boldo­gok lesznek ... Hát az, a mit ö még • álmában sem mert remélni, végre teljesülni fog? !' Már kelengyéjének csinálásához is, hozzáfogott, nehogy azt mondja AndQF, hofpr neki semmije sincs. Parányi keres­ményének legnagyobb részét erre fordí­tottá, még a legszükségesebbekét is meg-' vonta magától, csakhogy Andor ne mond* hassa, hogy koldusleányt, vett nőül. (Y4ge köv,)- .

Next

/
Thumbnails
Contents