Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-12-10

* Megjelenik ,>iy#; muljáeji^as ár iha^pV^ Közérdekű sürgős közlésekre . .* koi-otíkiut f e u «ík i viili számok is

5 adatnák kí. - "•- ,] Í3érmentetlen levélek,' éaále ismert Kezektől fogadtatnák el: Kéziratok nem adatnak vissza. A. lápnak szánt kö z 1 e m é n y e k a lap fezerkesztősége^éz (Jókai MŐr ufccza 969. sz.) küldendők, ^ PAPAI LAPOK. 'f* Előfizetési díjak. X Egy évre 6 frt - Pél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 1-5 kr. Hirdetések Egyhasábos pefitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivnialába (Kohn Mór fiai hirlapközvetitő iroda) küldendők, jjr (7 * " -er Pápa IráFöS hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Diadal. Nein hiába bíztunk vármegyénkbe. E bizalmunkban nemcsak nem csalódtunk, de inkább legmagasabb reményeinket is túlhaladta azon elismerésre és hálára c méltó szives fogadtatás, melylyel vasút ügyünket a megye fogadta. Csak két obseurus szavazat volt a pápa-csornai vasút ellen, a többi mind nyíltan és határozottan részünkre állott. Köszönettel emlékszünk meg e helyen már az állandó választmányról, hol Barthalos István az egész kórdóst behatóan ismertető előadással méltatta ügyünket; köszönettel jegyezzük fel, hogy a >másik< város, Veszprém város képviselője szintén részünkre állott, hogy különösen vármegyénk kitűnő főjegyzője Kolossváry József a nála már megszokott lelkiismeretes ügybuzgósággal és részrehajlatlan igazságszeretettel védelmezte ügyünket. Köszönet illeti városunk derék polgármesterét, ki öregsége dacára Veszprémbe sietett, hogy ott a többi megjelent pápaiakkal együtt része legyen a küzdelemben, része legyen a 1

— diadalban. Tehát ismét diadal. Kezdünk hál' Istennek szerencsés csillagzat alá kerülni A miért évek ós évek óta hiába sóvárogtunk, egyre-másra nyerjük el. Nyertesse lettünk regale perünknek, megszerezhettük a földmives iskolát, a dohánygyárat. S ime most ki^ épülni fog a városunkra oly nagy jelentőségű pápa-csornai vasút is. Mindez csak azt bizonyítja, hogy ^ igenis lehet Pápából még tekintélyes várost faragni, csak ne gúnyoljuk, csak ne kicsinyeljük saját erőnket. S a mi fő hagyjuk a faképnél azokat a nagyképű "urakat, a kik mindent csak félválról néznek, a kik a legszentebb ügyét is személyekkel kapcsolnak egybe, vagy mert véletlenül nem az ő uri koponyájuk terméke, minden eszmét ócsárolni szeretnek. Az ilyenek a váYosnak, Pápának ellenségei ! Ismerje fel őket a város és — ne hallgasson rájuk. Ne hagyjuk magunkat legnemesebb törekvéseinkben általuk megfélemlíteni engedni, de csak azért is dolgozzunk ós dolgozzunk tovább. Megáldja az Isten törekvéseinket, mert áldásra méltó lesz az. Vasutaink vonalán bizonyára létesülnek majd a szegény munkásnép miknek is oly annyira szükséges gazdaságiés ipargyárak, és örömmel jegyezzük meg, hogy a veszprómmegyei gazdasági egyesület mult vasárnapi ülésén e tekintetben is nevezetes lépés törtónt városunkra nézve. Elhatározta ugyanis az egyesületi közgyűlés, hogy Pápa vidékén is egy cukorgyár felállításán törekszik, ós a midőn egyrészről az igazgatóságot megbízta, hogy a szükséges termelést egy cukorgyár részére a pápavidóki gazdaközönsógnól biztosítsa, másrészről ugy ezen cél elérésére, valamint a gyár felállításához szükséges pénzerő megszerzésére is egy tekintélyes-, s az ügy iránt érdeklődőkből álló szakbizottságot küldött ki. Fogadja lapunk elismerését a vármegye törvényhatóságának és a megyei gazdasági egyesületnek is közgyűlése. De hogy ezen üdvös megyei intézkedések valóban sikerre is vezessenek, lelkesítő szavunk és kérésünk a közönséghez ós azon vezérfórfiakhoz szól, a kik azon ügyeket tovább vezérleni és a kivitelt megvalósítani hivatvák. Vajha szerencse és siker koronázná közös fáradozásainkat ! Egész serege a reformoknak áll még előttünk; a vizvezeték városi ügye, a villamos világítás privát vállalkozásának kérdése, egy esetleges közgazdasági bank ós — mi tán legfontosabb — a cukorgyár felállítása. S ez anyagiak mellett ott van a szellemi téren két nagy alkotásunk: a honvódszobor ós a Jókai kör. A közelgő uj év számla lapjára vannak ezek terenként feljegyezve. Kitartással, becsületes munkával és főleg egymás iránt való Önzetlen jóakarattal megfogjuk lassankint ezeket is oldani. Segítsen rája lelkesedésünk! Az elektromos világításról. E soraim nem azoknak szólnak, a kik városunkban az elektromos világítás behozatalán fáradnak, hanem a nagy közönséget óhajtom röviden az elektromos világítást illetőleg a főbb pontokra nézve fölvilágosítani; a nagy közönségnek azt a részét, mely beszéfétné maga számára rendeztetni az elektromos v^tógitásfclafcásában, vagy üzletében, és tájékoztatást kivan. Az elektr. fény két alakban jön alkalmazásba : ívlámpa és izzólámpa alakjában. Az előbbit ott alkalmazzuk, ahol nem annyira a fény egyenletes elosztása, mint inkább nagy fényerő alkalmazása kívánatos; azok a vakitó fehér nagy üveggömbök, a miket nagy városokban pl. kirakatok előtt látunk, azok villamos ívlámpák. Lényegük röviden az, hogy két egymáshoz közel szembe állított szónpálca közt villamos ivet hozunk létre, honnét elnevezésük is származik; a két szénpálca folyton fogy és egy mehanizmussal közelitjük egymáshoz folytonosan őket; ha a szónpálcák elfogytak, ami mondjuk 8—12 óra alatt következik be, ujakat teszünk be helyettük. Az izzólámpák egy légüres üveggolyóból állanak, melybe egy platin sodronydarabokra erősített finom szénszál van beolvasztva; e finom szónszál az elektromos áram hatása alatt izzásba jön: innét van fényük. Miután rendszerint kisebb fényerősségre készülnek, ott alkalmazhatók előnyösen, ahol a fény egyenletes elosztása a fő, vagy pedig ahol csak kisebb fényerőre van szükség, pl. lakásokban stb. Az izzó-lámpák 800—1000 óramulva elromlanak s ilyenkor ki kell őket cserélni; de ez nem költséges, mert manap már 60—70 krórt jó'' minőségű izzólámpákat kaphatunk. Az ívlámpák aránylag ritkábban alkalmaztatnak s azért a következőkben lámpa szó alatt izzólámpa lesz értendő. Az elektromos világítás nagy előnyei általánosan ismeretesek s igy nem szükséges azokat taglalnom; csak a főbbeket emelem ki röviden: nem rontja a levegőt, okszerű berendezés mellett abszolút veszélytelen, rendkivül tiszta és nagy kényelmet biztosit: „meggyújtása" ós „kioltása" pillanatnyilag, ujjunk egy érintésével történik és igy nagy takarításra nyújt módot. A közönséget főleg e két kérdés érdekli: vájjon hány lámpára van szükségem ós mibe kerül a világítás? Az izzólámpák rendszerint 8, 16, 25, ós 32 normál „gyertya-erőre" készülnek s ezek közül általánosságban a 16 gyertyaerejű lámpa alkalmaztatik s ha más erősségüek alkalmaztatnának is, mindig 16-osokban lesznek kifejezve. Egy pillangóformáju gázláng körülbelül 12—14 gyertyaerejü s mert a villamos lámpák legnagyobb részben ezeknek a helyettesitósére, illetve kicserélésére szolgálnak, lett a normál fényerősség igy megállapítva. Egy közönséges körégő (ßundbrenner) petróleumlámpa ugyancsak 16 gyertyás; a Kosmos-Vulcan-égő ennél valamivel erősebb s a most annyira elterjedt nagy Excelsior lámpáknak 2—3 izzólámpa (16 gy.) felel meg. Hogy kiki hány lámpát akar lakásában berendeztetni, az körülbelül izlós és kényei-m dolga; útmutatásul azonban a következő tanácsokat adhatom: egy ablakos szoba 1—2 1. két „ „ 3—5 1. függő lámpának a szoba közepén; iró- vagy munka asztalnál, zongoránál, hálószekrónyen 1—1 asztali mozgatható lámpa; előszoba, lépcső, folyosó, 00 sat. I—1 lámpa. Eöelőnye épen azaz elektromos világításnak, .hogy minden lámpának nem kell egyszerre „égni", hanem csak a szükséghez képest, s ebben van a nagy kényelem mellett a nagy magtakaritás. Üzletekre hasonló szabályokat nem állithatunk föl; ott legcélszerűbb a jelenleg alkalmazott fényerősségből a fentebbiek alapján kiindulni. Hátra van még a fökérdós, mibe fog a világítás kerülni? Az első berendezésnek költségeit 12—16 frtra tehetjük lámpánkint, amibe egyszetü világítási testek is beleértetnek; ha azonban szép csillárokat stb. akarunk, csak ki kell kissé a bugyellárist nyitni, mert van szép is, jó is, sőt igen drága is. A frankfurti elektrotechnikai kiállításon láttam egy lámpát, ára 10,000 mk. volt (Eothschild vette meg). Ami az áram költségeit illeti, a fizetés 2 módozat szerint történhetik: átalányban, mely kb. 15—18 frt lesz lámpánkint egy évre s olyanoknak ajánlható, akik csak kevés lámpát installálnak, de ezeket kihasználják; vagy óra szerint, mely viszont lakásokban, hol aránylag több lámpa lesz berendezve, célszerű; egy lámpa óra ára kb. 2—2"5 kr lesz s ezenkívül az óra — évi dija 10—12 frt is fizetendő. E módozat szerint egy lámpa évenkint átlag 10—12 frtba fog kerülni. Hanauer Jenő mérnök és elektrotechnikus. Bécs IV. Weyringer g. 17. 6. Megyei közgyűlés. Veszprémmegye hétfőn tartotta meg rendes közgyűlését Esterházy Móric gr. főispán elnöklete alatt, a megyebiz. tagok élénk érdeklődése és szép számban részvétele mellett. Nagy örömmel és lelkes éljenzóssel fogadta és üdvözölte a közgyűlés a főispánt, ki hosszabbb idő óta e gyűlésen elnökölt először. A közgyűlés Véghely Dezső alispán indítványára József főherceget jubileuma alkalmából hódoló felirattal üdvözli. Pap János kir. tan. megyebiz. tag elhunyta felett részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. A közigazgatási bizottság tagjaiul a kilépett tagok Bibó Dénes, Fenyvessy Ferenc, Fiáth Pál báró, Szabó Imre ós Vajda Ödön zirci apát zijból megválasztattak. A központi választmány tagjai közé beválasztattak: Plosszer István, Purgly László, Pados Lajos, Matkovics Tivadar. A székes fővárosnak és Békósmegyének átirata a párbaj megakadáhjoztatása érdekében, egyszerűen tudomásul vétetett. Következett Barthalos István indítványára: a közgyűlésnek egyik legfontosabb pontja a pápa-csornai vasútra ujabb hozzájárulás megszavazása. Már a gyűlést megelőző napon tartott állandó választmány élénk érdeklődés mellett tárgyalta az ügyet; s Barthalos István megyebiz. tag felszólalása után egyhangúlag elhatározta, hogy a pápa-csornai vasút engedményesei által kért segélyt a megyegyűlésen elfogadásra ajánlja. A közgyűlésben az állandó választmány nevében az ügyet Kolossváry József főjegyző referálta szakszerűen, behatóan mutatván ki, hogy ujabb megterheltetés nun. Két söhaj.*) I. Mórt nem száll le néha, néha Ügy angyal a földre? Minden árva szivet, Beirni egy könyvbe . . . Hadd írna be engemet is, Az első levélre, Annák is, annak is A legelejére. II. Mért nem száll le néha, néha Égy angyal a földre? Minden csalfa kis lányt Beirni egy könyvbe. Hadd írni be a rózsám is Ai első levélre, Annak is, annak is, A legelejére. Á szegedi lapban Égy nevet olvastam, c & Gyásíkerétben sem voIt> Mégis megsirattam; — Mégis megsirattam í \ Az a ki leirts Vidáman Írhatta, „ ' Virág fskadáson Járt a gondolat;* . . . c *«*. Mégis megsirattam! *). Mutatványul szerzőnek >H an gul&t ó k« cimü, sajtó alatt lévő verskötetéből. Maga, az a név sem Nagy ok a sirásra, Rózsa sziromból van Mindenik vonása, — Mégis megsirattam! Hir se volt, szó se volt Mellette se másról, Csak egy kézfogóról, Csak egy jegyváltásról, — Mégis megsirattam! A Grand Caffeban. — Paris. — Sir a nóta, magyar nóta Muzsikálnak este óta Messze, messze idegenben, Mesebeli tündérkertben, Egy párisi fogadóba; — Fogadóba! Mennyi érzés, mennyi bánat, Síivé van tán a nótának. Oly szomorún sírdogálja: Miben áll a mulatsága, Kondoroson a bojtárnak, A bojtárnak. A teremnék mindén lángja, Mintha pásztdrtüzzé válna. — Csak itt lent a cifra lányok Fényes urak, asszonyságok, Kém figyelnek a nótára, A nótára l Nevetgélnek, beszélgetnek, De ók arról nem tehetnek . • . Tudja a jó Mindenható, Mi is azon sírnivaló 1 Hogy a ménes ott delelget, Valahol, egy csárda mellett, Csárda mell

ett! Szabolcsba OlttOlT». A kis masamódleány.*) — A »Papai Lapok* eredeti tirczája. — Irta: Poliány Zoltán. I. Andor negyedéves jogász s szép gyerek, erre akár esküt teszek, mert ismerem. Szülőitől semmi anyagisególyt nem remélhetvén, kénytelen volt önerejéből megszerezni a mindennapi kenyeret. Midőn feljött a fővárosba, nagyon természetes a napilapok apróhirdetései utján keresett valami mellékfoglalkozást. Nemsokára kapott is egyet egy gazdag bankárháznál. Keserű kenyér a korrepetitorság, plane egy gazdag szülő vagyonában elbizakodott fiu mellett. Érezte ezt Andor is, hisz nem egyszer már majd kitört belőle az indulat, midőn a fiu erősebben éreztette vele úgyis szomorú helyzetét. Csak az a fájó tudat tartóztatta, hogyha elveszti ezt az állást, miből fog élni, tovább tanulni, hogy valamikor ember legyen belőle, hogy szülői gyámola lehessen ... Tán már régen elhagyta volna e reá nézve nyűggé vált állást, ha a bankámé szép szemei nem tartóztatják. Valahányszor kózosókra nyújtotta apró kezecskéjét, mindig oly különösen nézett, hogy szivének minden egyes idegszála gyorsabb mozgásba jött. Nem tudta magának megmagyarázni ez állapotot, de ugy volt . . . s érezte, ha e szép asszony az övé lehetne, oly nagyon, oly boldogítón tudná szeretni, mint tán senkit e világon. Be aztán lemondott a hiu gondo*) Mutatvány, szerzőnek jövő évben még* jelenő»V e r g 6 9 é • e k« cimü elbeszélés kötetéből, latról, s folytatta tovább a leckeórákat, tűrte a fiu gőgjét. Nem tudott megválni ez asszonytól, elbűvölő hatást gyakorolt reá ... Erezte a bársony kacsócskák bizsergő melegségét, midőn ajkaival érintette. De az ő kózcsókjai sem voltak már a hideg udvariasság jelei, hanem egy benső érzelem kifejezései. Oly forrón, idegesen csókolta meg a kis kezet, ... de hiszen ő nem tehetett róla, a szép asszony bátorította őt erre tekintetével, szavaival, minden mozdulatával . . . n Egy alkalommal leckeadás közben a fiu valami ördöngös gerundium alakot elhibázott; erre Andor, ki bizonyára sokat elmagyarázta ezt az alakot, oly dühbe jött, hogy önkénytelenül kiszaladt a száján, szamár! . . . A fiúnak sem kellett több, elkezdett sírni, hogyisne, egy bankár csemetének azt mondai: szamár, ez oly sértés volt, mely megérdemelte, hogy egy jövendőbeli bankár sirjon érte. A mama hallván a sírást, bejött, s midőn a fiu elmondta a rajta elkövetett gyalázatot, elégtételt követelt; de a mama, az ö legnagyobb fájdalmára, a tanár urnák adott igazat, sőt egy alkalomszerű dorgatoriumot is adott neki, melyben kifejtette, hogy a korrepetitor ur az ö legnagyobb jóltevöje, ezt azonban a kis pénzarisztokrata tagadásba vette s hogy némi elégtételt vehessen magának, dühösen azt mondta: — Azért fogja pártját a tanitó urnák, mivel a mama jobban szereti a tanító urat mint engem . , . azért is megmondom a papának ... Andor elvörösödött, az asszony elsápadt. Összenéztek s oly szépnek találták egymást e pillanatban. De a fiu már tapasztalásból tudta, hogy az a sápadtság a kitörni készülő viharnak jele. El is bujt egy sarokba. Jól számított. Az aszszony hirtelen felfogta az egyik tanulókönyvet s a fiu arcának dobta, jól talált, egy pillanat alatt a fiúnak arca csupa vér volt. Ez a piros vér s a fiúnak még mindig gúnyos arca annyira fokozta dühét, hogy a sarokba íutott s elkezdte rugdosni gyermekét, ugy nézve ki mint egy őrjöngő fúria. De a fiu még féleszméletlenül is folyton azt susogta: — megmondom a papának, hogy a tanitó urat szereti, azért is . . . Andor nem akarván e borzasztó jelenetnek továbbra tanuja lenni, eltávozott. . . . A hűvös esti' szellő csípősen érintette forró homlokát, s mintha valami lidércnyomástól szabadult volna meg, hirtelen kijózanodott, tisztán kezdett gondolkozni. Csak most látta egész borzasztóságában az egész jelenetet. Tehát már ez a gyermek is tudta é még egészen ártatlan viszonyt, még Ö is sejtette, a kiről azt hitte, hogy sohasem fogja a puskaport felfedezni, s felfedezte. Még mindig fülébe csengett a gyermek gúnyos hangja, még mindig szemei előtt volt a mint véresen összehúzódott a sarokban, még mindig hallani vélte a panaszos sóhajt, mikor anyja egyet rúgott rajta. Ezt sohasem fogja elfeledni ... Nem tudta mit csináljon. Agyában százszor felmerült* kérdés, vájjon a fiu megmondj a-tí 5Q