Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-11-12

Megjelenik mi in d ! e n v a s á r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre . t ,­; koroiikiut rt5ii.dkiy(ifi sziimok is» adatnak ki. fíérrtíéhtfétlen-levélek, csak ismert -kezektől 1 fogadtatnak el. — 'Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak; szánt kö z 1 e m ó n y e k a lap * ' szerkesztőségéhez .(Jókai Mór p •* utcza 969. sz.) küldendők. PAPAI LAPOK, X Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó -hivatalába (Rohu Mór fiai cTv 2£ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ^ • ' P ,l á 'P a 7*™» ^yóságának. ,é,s„l.ól)b pápai, s pápa-vidéki egyesulelnek megválasztott közlönye. Ä magyarszó a Bakonyban. — A megyei közigazgatási bizottság köréből. — A vallás- és közoktatásügyi minis­ter, mint tudva van, a vármegyék köz­igazgatási bizottságait felbivta, bogy a magyar nyelv tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t.-c. végrehajtásának eredményéről, a megyei kir. tanfelügyelők adatai alapján még f. évi december hó végéig tegyenek ki­merítő jelentést s ahol hiányokat tapasz­talnak, saját hatáskörben tegyék meg a szükséges intézkedésekét. Veszprómvármegye közigazgatási bi­zottsága, gróf Esterházy Móric főispán eioöklete alatt i. hó 6-án tartván meg rendes havi ülését, ezzel az alkalommal a megyei kir. tan fölügyelő részletes jelen­tést terjesztett elő a vármegye túlnyomóan idegenajku községeiben fennálló nép­iskolákban a r magyar nyelv tanításának eredményéről. A magyar nyelv tanításáról szóló t-c. 3. §-ának rendelkezéséhez képest, mely szerint az 1883. évtől kezdve ugy rendes-, mint Segéd-, vagy ideiglenes tanitókui csak oly egyének alkalmazha­tók, kik a magyar nyelvet tanítani ké­pesek, a jelentós konstatálta, hogy Vesz­prémvármegye összes néptanítói között ez időszerint nincs egyetlenegy oly néptanító, aki magyarul ne tudna s nem volna képes a magyar nyelvet megfele­lően tanítani. A régebbi tanítók, a kik vagy éppéh nem, vagy csak kevéssé tud­tak magyarul, részint nyugdíjaztattak, részint öukónt váltak meg állásaiktól, részint pedig állásaikból kizavartatva, más pálya után néztek. Hivatkozott t.-c. 4. §-ának követel­ményeivel szemben, mely szerint a ma­gyar nyelv az összes, bárminemű nyilvá­nos népiskolákban a köteles tantárgyak közé felveendő, Veszprómvármegye nép­iskolaiban ez időszerint az állapot a következő: Az 1890-iki népszámlálás adatai sze­rint Veszprómvármegye területén összesen 44 oly község ós 8 oly pusztájvan, melyek­ben az idegenajku német, illetőleg né­mét-tótaj'ku lakosság nagyobb számmal van mint a magyarajku lakosság. Ezek a községek ós puszták a következők: Aka, Ajka-Rendek, Ács-Teszér, Ba­kony-Koppány, Bakony-Nána, Bakony­Német-Szt.-Király, Bakony-Nómet-Szom­bathely, Bánd, Béb, Csehbánya, Csernye, Dobrönte, Esztergár, Eáósz, Earkasgyopü, Fenyőfő, Gyiróth, Herend, Iharkút, Jákó, Kislőd, Lajos-Komárom, Lókut, Márkó, Nagy-Ganria, Nagy-Hidegkut, Nagy-Te­vel, Német-Bánya, Nómet-Barnag, Nyőgér, Olaszfalu, Oszlop, Póterd, Magyar- ós Nómet-Polány, Porva, Pölöske, Kománd, Szent-Iván, Szűcs, Tót-Vázsony, Urkut, Városlőd és Vöröstó községek; Eplény, Gyertyánkut, Kőszónbányá, Pálihálás, Pónzeskut, Somhegy és Zsófia puszták. Ezen községekben a magyarajku lakosság csupán 7965, a német, illetőleg német-tótajku lakosság száma pedig 27936. Ezekben a községekben és pusztákon összesen 55 népiskola áll a közoktatás szolgálatában, ós pedig: 1 állami, 44 r. kath., 5 községi, 2 ev. ref., 2 ág. ev., 1 társulati... Mindezekben az iskolákban a magyar nyelv a köteles tantárgyak közé, nem csak felvéve van, hanem az iskolák túlnyomó számánál, vagy minden tantárgy, vagy legalább a tantárgyak nagyobb része a felsőbb osztályokban teljesen magyar nyel­ven adatik elő. Azok a községek és puszták, melyek­nek iskoláiban minden tantárgy teljesen magyar nyelven adatik elő, a következők: a herendi állami-, a lajos-komaromi r. k.-, ev. ref.- ós ág. ev.-, márkói r. kath.-, bándi r. kath.-, ajka-rendeki r. kath.-, német­barnagi r. kath.-, tót-vázsonyi r. kath.­es ev. ref.-; városlödi r. kath.-, vöröstói r. kath.-, ács-teszóri r. kath.-, ákai r. k. , bakony-nómet-szent-királyi r. kath.-, ba­kony-nómet-szombathelyi r. kath.-, eser­nyői r. kath.- és ág. ev.-, olaszfalui róm. katb.-, oszlopi r. kath. hitfelekezeti ós pénzeskuti községi népiskolákban, tehát összesen 21 népiskolában. Az olvasás, beszédértelemgyakorla­tok és számolás ugyan magyar- és német nyelven, de már a földrajz, történelem, s több helyen á természetrajz, természet­tan s gazdaságtan, valamint az ének is magyar nyelven adatik elő a következő népiskolákban: a kislődi r. kath.-, a ma­gyar-hémet-polányi r. kath.-, a pölöskei r. kath.-, az ihárkuti községi-, a koppányi r. kath.-, a nag^-teveli r. kath.-, a bakony­szent-iváni r. kath.-, a fáószi r. kath.-, a .lókuti r. kath.-, a póterdi r. kath.-, az akli pusztai r. kath.- és a somhegyi köz­ségi népiskolákban. Tehát a tantárgyak legnagyobb része teljesen magyar nyel­ven adatik elő 12 népiskolában. Azok az iskolák, melyekben a ma­gyar nyelv a törvény értelmében tanít­tatik, de a tantárgyak magyar-német nyelven adatnak elő, a következők: a bébi, a döbröntei, a .farkasgyepüi, a fe­nyőfői, a jákói, a nagy-gannai, a német­bányai, a nyögóri, a szűcsi, a csehbányái a nagy-hidegkuti, az nrkuti, a bakony­nánai, a gyirótbi, azesztergári, a porvai, a romándi r. kath. iskolák, az eplényi, gyertyánkuti, köszónbányai, pálibálási és zsófiapusztai népiskolák, tehát összesen 22 népiskolában. Az iskolából a mult tanévben kilé­pett 12 éves növendékek az iskolában jól elsajátították a magyar nyelvet 28 népiskolában, meglehetősen 16-ban, gyen­gén 11-ben. Ez utóbbi 11 népiskola a következő: a döbröntei, farkasgyepüi, fenyőfői, iharkuti, nagy-gannai, a kőszén­bányai, németbányái, csehbányái, a ba­konynánai, a romándi és urkuti r. kath. népiskolák. Mindezek a községek azonban, álta­lán szegény viszonyok között élő, bako­nyi községek levén, mig ezekben a köz­ségekben kisdedóvodák, vagy menedék­házak nem járulnak a népiskolák mellé,, a magyar nyelv elterjedéséről szó sem lehet. Nagyobb számban vannak idegen ajkú lakosok". Jásd, Suúr, Katót, Öskü ós Zirc községekben. Mindezen községek­ben azonban a népiskolák tannyelve tel­jesen magyar. A vármegye területén Csernye, Suúr, Öskü és Lajos-Komárom­ban levén csupán tótajku lakosság na­gyobb számban, eszerint a tótajku köz­ségek népiskoláiban is ez időszerint tel­jesen magyar a tanítás nyelve s igy tótajku lakosaink ifjabb generációjának megmagyarosodását a népiskolák már teljes diadalra juttatták. Ami az 1868. évi XXXV1TL t.-c. 133. §-ának a tanítók tanképesitósóről szóló intézkedését illeti, a megyei tan­felügyelő erről is részletes jelentést ter­jesztett a bizottság elé. E szerint Veszprém vármegyében a tankópesitóssel nem biró tanítók száma az egyes hitfelekezetek szerint következő: r. kath. 32, ev. ref. 14, ág. ev. 3, pusztai 4. Az oklevél nélkül működő tanítók száma tehát összesen 53. Vagyis az egész taní­tói létszám 13%-a. Köztük oklevél nélkül működő lel kész tanít ók száma 9. TARCZA. 36 az Isten.*) Lefekszem, de elkerül az álom, Fölkelek és nyugalomra vágyom; Titkos erŐ dalra késztet engem, Elcsitit egy másik, már ha zengem.' Föld rögéhez köt le egyik óra, Lelkemet más' a magasba vonja; . Most a bú bánt, majd örömöm éled: Örökös harc, változás az élet. Elmerengve gondolkodom néha: — Mikor az est holdsugáros, méla — Lészen-e e zngó harcnak vége, Olajággal jön-e majd a béke. Előttem a küzdőtér, a pálya, Szivem vágya, szerelme vont rája — Fakad-e csak fele virág rajta, Mint a mennyi álmaimban hajta? A küzdésben fegyverem ha csorbul, Lesz-e, a .ki fölsegít a porbul, S bekötözi .megsebezett szivem ... Lesz-e, a ki szeret engem híven? í^virul-e.8rtj^'rómi$^fö fajáf . ..." — Mennyi kérdés,! Ki' felel még r&ja ? Szivemben egy' édes sejtés "mondja Jó"a* ísiehT vaá* re'im is gondja!". .' Lampérth Géza. *)' A «KépéV PoÍ$feíf« (Vasárnapi líjság) lefközeléibí füzetéből Fővárosi levét A napokban találkoztam két pápai gyerekkel, jogászok mindketten, de,csak gólyák, ergo balekok. Ezeknek a föváros­bani küzdelmeiről fogok néhány sorban megemlékezni, no meg azért is, mivel tu­dom, hogy sok szülőnek a fia került fel az egyetemre, kiknek legnagyobb részével együtt jártam iskolába. Meglátogattam tehát azt a két gye­reket. Neveket, mivel indiskret a dolog, nem említek, hadd gondolják a jó szülök, hogy az ő csemetéjök ól ilyen kritikus , napokat. Nevezzük az egyiket Pistának, a másikat Jánosinak. Egy szobában laknak. Együtt fizetik a házbért, közös háztartást visznek — azt mondják ez olcsóbb. Szegény gyerekek! Ezek sem gondolták, hogy ilyen sorsra kerülnek. Mikor féljöttek Budapestre, termé­szetesen tele volt a bugyelláris, arra a kérdésemre, hogy hova tették, bűnbánóan bevallották, hogy bizony nagyon felültek valami körmönfont gazembernek. Similiter ugy, mint én az első fővárosi levelemben Voltam- szerencsés megírni, mintha az il­lető svibák csak az én levelem után in­dult volna. De némi vigasztalásul hozzá tette •Pista, bogy ennek a módjára ök ültettek fel másokat. — No ti is megéltek még a jég há­tán is,"— mondtam hízelegve —most jjöttéték fel -Budapestre s máris kész svi­hákok vagytok, Ez aníegjVg^jesem nagyon jól es­hetett itegéiryek&ek,' mert M * örömnek egy ellobbanó tüzét fedeztem fel szeme­ikben. Semmi sem tart örökké, tehát a ha­zulról hozott pénznek is könnyen lába kelt. (De azt már nem irom meg, hogy hogyan.) Egészen váratlanul megjöttek a sa­nyarú napok. (De ne tessék összetévesz­teni Sanyaró Vendel úrral, kinek élete mindig egyhangúan Sanyarú.) Először csak a reggeli maradt el, de később a va­csoráról is lekellett mondani s örültek ha naponként egyszer egy kissé jóllakhat­tak. (Uram ments meg az ilyen jóllakás­tól.) Átnéztem a számadásaikat s a leg­nagyobb összeg, mely mint vacsora sze­repelt, 8 krajcár volt. 5 kr töpörtyü, (zárjel közt friss) 3 kr kenyér. A részvét könnyei csillogtak szemeimben, én tehát sokkal nagyobb ur vagyok, nekem 12 kr telik vacsorára 1 E feletti örömömben meghívtam őket egy kis vacsorára, s csak később kellett fájó szivVel konstatálni, bogy nincs nálam pénz. . Véletlenül az találtam kérdezni Jan­csitól, hány óra ? (A magam órája a ma­gasabb ethikát tanulja.) Zavarba jött s elvörösödött. Megveregettem atyai jóin­dulattal a vállát. Tudtam már, hányat ütött az óra, de nem az, a melyik után kérdezősködtem. A mellényzsebben az órának és láncnak csak hült helyét ta­láltam, pedig világosan emlékszem,'hogy Pápán még ezüst órája, lánca volt, a má­siknak pláne arany óra, aranylánca.volt. (Uram bocsa'!) No ez már kész veszedelem. Körül hordozom jogászi tekintete­met a szobában, mintha szakértői szem­lére küldött Volna ki a bíróság a sajno­sán kellett. tapMiUlaom, hogy uok * A megyei tanfelügyelő ezen adatai nyomán a közigazgatási bizottság jelen­tést határozott i'itózni a közoktatásügyi ministerkez. A tankópesitóssel nem biró taní­tókra nézve pedig azt határozta, hogy megkeresi- az illető egyházmegyei főha­tóságokat az iránt, hogy amennyiben az illető tanítók a folyó 1893/4-iki tanév folytán, illetőleg a tanév végén a tan­kópesitő oklevelet meg nem szerzik, az 1894/5-iki tanévre állásaikat tankópesi­tóssel biró tanítókkal töltsék be. Ideje is, hogy a törvény ebben az irányban is végrehajtassók! Felhívás Jókai Mór tisztetöihez. Ország szerint tudva van, hogy a nemzet koszorús írója Jókai Mór, ötven éves irói pályájának öröm-ünnepét készül megülni. Ez ünnep országos lesz és nem­zeti, ós mint egy illatos bokréta lesz oda tűzve a közelgő 1894. esztendő homlokára, mert ez év január 6-ika lesz a, napja. És mind amaz ünneplésnek, melyet a mű­ködő bizottság e napra tervez, úgyszól­ván édes és értékes magva lesz az a ma­radandó emlék, melynek érdekében e so­rokkal fordulunk Jókai Mór tisztelőihez, mely elnevezés alá méltán foglalható a nemzet színe-java, rang-, rend-és osztály­beli különbség nélkül. Egy gondolat kapta meg legjobban mind az elméket, a melyek ez ünnep elő­készítésében resztvettek, a gondolat: országos ünnepet ülve, emléket is adni e nap­ról és benne eggszersmind kettős értelmű ju­talmat, az ünneplendőnek az ő saját alkotá­sai révén. Megáldott fejére két ágból fonni ko­szorút : egy ágból, a mely díszíti, és egy­ből, m^ly védi ós óvja. Egy ág az er­kölcsi disz, egy ág az anyagi jutalom s a kettő ölelkezvén a költő homlokán, hir­desse nemzete háláját s az ő dicsőségét egyben. Állana p^dig ez emlék össses eddig megirt ,és ez ünnep lezárásáig megírandó munkáinak nemzeti diszkiadásából. Az egész Jókai, a mit az ő szelleme ötven óv alatt létrehozott, együtt mint impozáns képe egy nagy pályának, szemünk ele állítva ez óriás, e korszakos munkaerő, ez irói hatalmasság, e fenomenális pályafutás, ,mint a .költőnek dicsősége és jutalma. Maradandó becsű emlék legyen 'iaz­a melylyel mi a jubilium napját az iroda­lom históriájába beiktatjuk. Örök időkre szóló, beszédes mű, a mely a költőről és az ő géniuszát megbecsülő nemzetről több dicsőséget fog hirdetni jövendő száza­doknak, mint bármennyi lelkes üdvözlő beszéd, ékes, virágos, ünnepi tószt. Ugy óhajtnók, bogy ezúttal az összeg, a me­lyet vármegyék, városok, egyesületek, tes­tületek más alkalomkor jubileumi ban­kettre és külső cifraságokra fordítanának, hasznos, érdemes emléknek szolgáljon alapul. Ebből a pénzből készüljön el e díszkiadás, a melylyel magunkat ajándé­kozzuk meg és telj en ki az a tiszteletdíj a melyet a félszázadon keresztül szünet­lenül nekünk dolgozó költőnek még min­dig a tartozás érzetével átnyújtunk. Mert a kiadás árának a fele fedezze a kiadás költségét, fele pedig legyen a köl­tőnek a nemzettől veendő tiszteletdíjjá. Ezer aláírásra van szükség, hogy e kiadás létrejöhessen; az előfizetési ár 200 frt, és igy 100,000 frt lesz a tiszteletdíj. Nem kételkedhetünk abban, hogy a mikor Jókai Mór műveiről van szó lesz az országban ezer ember, testület, hatóság, a ki ezt a nemzeti diszkiadást megszerezve, hozzájárul a költő jubile­umának méltó megünnepléséhez. Erre az aláírásra, erre a szép, nagy és hálás cselekedetre hívjuk jel Jókai Mór tisztelőinek fényes táborát. Nem arra szólítunk benneteket, ó magyarok, hogy aj ándókot, hogy alamizs­nát adjatok annak, a ki a ti szolgálato­tokban szerzett halhatatlanságot; ezt már megtettetek ti is másokkal, megtették más nemzetek is. Hanem szólítunk arra, szólítjuk a magyar értelmiség virágát arra, hogy ketten egymást fölmagasztal­játok: a költő kezetekbe tévén egy nagy élet nagy munkáját, ti pedig a költő ke­zébe érette az elismerést. A ki ifjúságunkat bűbájos szavával megaranyozta; a ki lelkünket táplálta reménytelen .időkben;, a ki örömünk, aki gyönyörünk, a ki vigaszunk volt életünk minden szakában; a ki áldásunk volt, megtöltvén a szellem, az erkölcs, a hit, a fölemelkedés, a hazafiság kincseivel a mi szivünk tárait: Gyertek mind, öregek ifjak, urak, polgárok, hódoljunk neki mi viszont, aranyozzuk meg élete alkonyatát szeretetünk, lelkesedésünk örök ifjúsá­gával. Áldjuk a gondviselést, hogy nekünk adta Jókai Mó.rt, a ki a magyar faj min­den fényességével, a nagy talentumok szép, diszkötésü könyvek, a miket még pápai diákkorukban kaptak születés-, név­napra stb., elvándoroltak egy jobb hazába. Avval vigasztaltam őket, hogy előbb­utóbb keresztül kell az ilyen tűzpróbán esni — olyan az, mint a halál. Lassan-lassan, mikor a jég már ol­vadni kezdett, vagyis az a kisvárosi szé­gyenpír elvonult arcaikról s újra felöltöt­ték azt az inpertinens jogászi mosolyt, bevallották, hogy biz' ök már mindent pénzzé tettek a mit lehetett, s mikor el­mondták, hogyan csapták be a jóhiszemű antiguariusokat, önkénytelenül is bámulni voltam kénytelen zsenialitásukat, szinte féltékenykedni kezdtem jó hírnevemre e téren. Csak olyan óriási „pechünk" ne volna — mondja Jancsi. Igazán nem csoda, ha az ember nem hisz afÖldi igazságban. (Szegény!) — Hogy-högy? — tudakozódtam részvétteljesen. — A múltkor „becsapom" az órámat, képzeld csak 2 frtot kaptam rá. (A bórma­atyám 18 írtért vette.) Kivolt boldogabb ember mint én meg a kollegám Pista, mert mi két testben egy lélek vagyunk. Megvetőleg néztük a gyarló emberiséget, kiknek tán 2 frtjuk sinosen. E feletti örömömben olyan badonázást vittem végbe, hogy-.a Kecskemóti-utoán bevertem egy „auzlág"-ot. 111' a berek'- utánunk rohant azon­iban az auzlág tulajdonos, s addig el sem .eresztette a galléromat, mig 1 frt 50 krt iki nem fizettem. (Oh — kiáltottam fel­is ti megfizettetek ? többet nem tudtam szólni elfojtott a düh, de aztán eszembe jutott, hogy hisz ök még gólyák, . * . i megnyugvám.) Maradt summa summárum 5 hatosunk. No — monda Pista — ezt megesszük, eszünk egy jó vacsorát. Mintha csak a szájamból vette volna ki. Ki is választottuk a vendéglöt, hol vágyaink netovábbját- véltük feltalálni; de bizton­ság okáért előbb megakartam nézni a pénzemet. Elővigyázattal a- kezembe ve­szem s elkezdem számlálni. Hirtelen mint a tiszta kék égből lecsapó villám, egy kar meglöki kezemet s ón (Átkozott! ha rágondolok, még a szivem is összefacsa­rodik) beleejtettem a villamvilágitási cső­vezetö gödörbe az 5 hatost, még a fel­fedezőjót is elátkoztam annak a villám­nak. Uccu! bele a gödörbe s kezdtük a sárba a pénzt keresni. Egy dörgedelmes hang ver fel buzgalmunkból. Az ész, eréll és tapóntat buzgó őre állt ott s felszólí­tott bennünket, hogy kövessük a törvény nevében. (Még az életemet is elátkoztam.) Ö persze azt gondolta, hogy mi a villam­csovekben akarunk kárt tenni. Nagy nehe­zen tudtuk meggyöződtetni, hogy mi oly ártatlanok vagyunk, mint egy ma szüle­tett bárány..... Hangja megakadt, nem volt képes tovább beszólni, sóhajtva reám bámult, én meg mindkettőre. Végre is a fiatalos könnyelműség vett rajtunk erőt, nagyot nevettünk ezen a kalamitáson. r En, miután elláttam őket apai ta­náosokkal s intésekkel, elbúcsúztam,' de távozásomkor megakartak pumpolni. (Én meg őket akartam megpumpolni, mikor még nem tudtam az előzményeket.) Ez egyszer becsapódtam. Tsbleau. Foliány Zotán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents