Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-22

1 iV*—"i»'-!?Megjelenik mi n den v a s á r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre korönkini rendkívüli szú ni o k is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ^ japaak szánt közlemények a lap • szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. ^-0 JiU Vili I * Előfizetési díjak. X Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 5U krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pelitsor térfogata után 5 kr, yilttérben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. ^.z előfizetési díjak s hirdetések "ap kiadó hivatalába (Kohn Mór íiai hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Vasut-ügyeink. Vármegyénk rendkívüli közgyűlést tart holnap a megfeneklett megyei vasutak folytatólagos segélyezése tárgyában. Mikor még mindig nem késő, mielőtt a sinek^móg le nem rakatnak, mikor még mindig csak tervek tárgyaltatnak, a tizenkettedik órában is felszólalunk, ós hangoztatjuk azon régi igazságot, hogy Magyarországon nincs vármegye, melynek szerencsétlenebb vasúti politikája lenne, mint Veszprém vármegyének. Rólunk téves az a feltevése a veszprémieknek, mintha mi az Ő érdekeiknek volnánk örökös ellenségei Ellenkezőleg, mi hivei vagyunk Veszprém vármegye igazi jól felfogott érdekeinek, s abban a vezórszerepet vivő két városnak: Veszprém ós Pápa felvirágzásának. Mit követelne egy helyes vármegyei vasúti politika? Azt követelte volna a múltban, hogy a magyar nyugoti vasút Veszprém ós Győrből Pápán fusson össze ós onnan menjen- tovább nyugotnak és délnek, Keszthely és Grácz-felé, és Jutásnál ne csak látni lehessen Veszprémet. És azt követelné a mostani helyes vasutpolitika, hogy ha már egyszer áldozni akar a vármegye vasutakra 5— 600,000 frtot — sőt majd többet is, akkor igéhis segítse elő első sorban a mezőföld-veszprémi vasutat, másod sorban a pápa-csornai vasutat, s azonnal kezdjen hozzá a Pápa ós veszprémi vasút létesítéséhez, vagyis az észak-nyugottól dél-keleti irányban fekvő hosszú- és kelettől nyugotig pedig keskeny vármegyei területet közép vonalán lássa el vasúttal s két jelentékeny városát Veszprémet és Pápát kösse össze észak ós délnek; Bakony északán létesitsük a pápa-kisbérbánhidai vasutat, ehhez, vagy a veszprémpápai vonalhoz kötve a zirci vasutat, Balaton • vidéknek a Yeszpróm-BalatonFüred-Eeszthely és Somló vidékének a devecser-pápai vasutat. Vagyis azt akarjuk, hogyha a vármegye 'több mint félmilliót akar áldozni vasutakra, akkor saját magának javára szolgáló vasutakat segítsen, ne pedig a vármegyét még jobbau tönkre tevő dombóvár-győri vasútra merítse ki minden erejét. Vak a ki nem látja be, hogy li a a Mezőföld és Zirez vidéke nem csak Fehérvárra, de ezentúl Győrbe is könnyen közlekedhetik, Veszprémbe ós Pápára ezentúl még kevésbé gravitál, s a Veszprém ós Pápa városára hátráuyos vasutaknak pedig kihatása van nem csak a piac ós kereskedelemre, de a culturális hanyatlásra, ós a társadalmi életre is ugy, hogy megéri Veszprémmegye azt az időt, a mikor egymással a veszprómmegyei emberek nem Pápán ós Veszprémben, hanem Győrben ós Fehérváron jönnek össze legtöbbször, holott Veszprém ós Pápa mindkét város jelentékeny pont és, méltók arra, hogy a vármegye lakosságának természetes központja és minden tekintetbeni szükségleteik kielégítő gócpontjai legyenek! Elfogultak és érdekeltek azok, a kik jelen cikkünk álláspontját nem osztják, ós azt hozzák föl, hogy pénzember nem akadna az általunk vallott veszprémmegyei vasúti tervek keresztül vitelére, de ezeknek azt feleljük: ha az idegen irányú vasút pénzemberei a mi vármegyei pénzsegélyünk nélkül nem akarnak ós nem is tudnak vasutat építeni, olyant, a milyen vasút nekünk érdeküukben állana, akkor Veszprémmegye pedig olyan vasutirányokra ne áldozzon, a melyek éppen Veszprém vármegye tönkretételóre szolgálnának még jobban, mint az eddigi magyar nyugoti vasutirány a mennyire már is tönkre tette vármegyénket, s abban Veszprém- ós Pápa városát, e két város hanyatlása pedig maga után vonta és a jövőben is vonni fogja a körüle fekvő s a Bakony által kétrószre választott északi és déli vidéket. Ha Veszprém vármegyében volna összetartózandósági érzet, ha Veszprém Pápát, ós a vármegyének a két város körül csoportosuló vidéke igazi érdekeit tekintené, s ha a megyegyűlésen nem a dombovár-győri vasutterv engedményesei uralnák a helyzetet, ha Veszprém városa magát ós Zirc vidékét nem Győr által elnyeletni, hanem Pápát ós vidékét megnyerni óhajtaná: akkor lehetetlen, hogy elveink igazsága elismerve ne legyen. S hogy mennyire szerencsétlenek a veszprémi vasúti tervek, mutatja azon kínos helyzet,, melybe a do:nb;nvár-veszprómzirc-győri vasutirány ügye jutott. A főirány Dombóvár ós Győr lévén, mivel a vonalba csak Enying ós Zirc jutnának, a magas fensikon levő Veszprémbe pedig nagy kerülővel és még nagyobb költséggel, 383,000 frt tulkiadással kanyarodhatnék be a vasút, tehát a győr-dombovári nagy vállalat vezéregyénei kénytelenek elejteni Veszprémet, ós a magyar nyugoti vasút hajmáskóri állomásán lenne egy központi állomás, innen futna be Veszprémbe egy sínpár, de ezért is kívánnak a vármegyétől 80,000 és a várostól is 50,000 frtot, a vármegyei eddigi 400,000 frton fölül. íme tehát kisül, hogy félmillióba kerülne a vármegyének egy oly idegen irányú nagy vasút, a mely Veszprém vármegye és abban Veszprém városa érdekeinek egyenes tönkretételóre szolgálna ugy a jelenben, mint még inkább a távol jövőben is. Mindezen szerencsétlen helyzet szülő oka abban van, hogy a pápa-veszprémi vonaltól félnek a jó veszprémiek. Annyi bizonyos, hogy a Veszprémgyőri vasút irányánál a veszprémi kanyarulat oly sokba kerülne, hogy e miatt kivihetetlen, ha tehát Veszprém a dombovár-mezőföldi vonalnak főállomása akar lenni, s annak folytatását szintén onnan kiindulva óhajtja, ez természetes irányvonalban csak ugy "vihető ki, ha Veszprém pártolja a Veszpróm-Pápa-CsornaBécs-Pozsony irányú vasutat, hogy ez a Gerencevölgyön át vezetve a veszpróm-mezőföldi vonallal összeköthető legyen és Zirc érdeke szárnyvonallal kielégíttessék. Ha ezen álláspontunk helyességét Veszprém még ma nem is látná be, nekünk Pápa ós vidékének érdekünkben az áll, hogy ha a vármegyei többség megszavazza a dombovár-győri vasútra a 80,000 frt pótköltséget, akkor adja meg a vármegye a pápa-csornai vasútnak is a még hiányzó 40,000 frt fedezeti öszszeget. Ezt hozza magával a méltányosság követelménye. —s —n. A pápai Jókai kör alapszabályai. I. A kör cime, székhelye és pecsétje. 1. §. A kör címe : Pápai Jókai kör. 2. §. Szókhelye: Pápa. 3. §. Pecsétje: nyitott könyv, felette lant; körirata: A Pápai Jókai kör 1893. II. A kör célja s e cél elérésének eszközei: 4. §. A Jókai kör célja: a nemzeti művelődés kifejtése, ápolása, terjesztése s ezzel összeköttetésben a társas élet emelése. 5. §. A cél elérése végett a kör: a) felolvasásokat, zene- szavalati estólyeket, műkedvelői előadásokat s műkiállításokat rendez; b) folyóiratokat, könyveket s művészeti termékeket tagjai önképző használatára meghozat; c) helyiségében a társas összejöveteleknek tért nyit; d) társasainlatáágokat, kirándulásokat rendez ; e) művészek és színtársulatok fölléptet s működését közvetíti; f) irodalmi ós művészeti pályázatokat hirdet; g) ünnepélyeket rendez; h) s évkönyveket ad ki. III. A kör tagjai: 6. §. A kör tagjai: 1. tiszteleti tag, a kit vagy különösen a kör, vagy általában a nemzeti irodalom és művészet körül szerzett érdemeiért az igazgató-tanács ajánQ lábára a közgyűlés választ ; 2. alapító tag, a ki a kör czóljainak előmozditására egysz.rsmindenkorra legalább 100 koronát fizet vagy ezenj vagy magasabb alapítványi öszszegét, alapító le\ élben kellőleg biztosit s annak 5°/

n kamatait évenkint pontosan fizeti; 31 rendes tag' az, kit az igazgató-tanácsillet'/O a közgyűlés ilyennek fölvesz s ki magát 3 évre évenként 6 korona (3 frt) lefizetésére kötelezi; é. vidéki tag az, kit az igazgató-tanácsj illetve a közgyűlés a kör székhelyén kivül lakók közül ilyennek fölvesz s ki magát három évre évenként 4 korona (2 frt) lefizetésére kötelezi; 5. családtag. Minden családlő — atya, anya, vagy férj — ki maga alapító, vagy rendes tag, fel van jogosítva vele egy háztartásban élő családtagjait 2 korona (1 frt), a vidéki tag 1 korona (50 kr) óvidij lefizetése mellett a 11. §-ban foglalt jogokkalj" tagokul felvétetni. IV. A tagok jöl vételének föltételei. 7. §. A kör bármilynemü tagja minden feddhetetlen jellemű egyén, férfi és nő, egyaránt lehet. 8 .§. Rendes vagy vidéki tagul való j elentkezós vagy írásban, vagy valamelyik igazgató-tanácsi tag szóbeli előterjesztése utján történhetik; a jelentkezőket az igazgató-tanács fölkiáltással, vagy egy tag ajánlatára titkos szavazás utján veszi föl. Ha valamely jelentkezőt az igazgató-tanács föl nem vesz, a föl nem vettnek joga van e sérelmes határozat ellen nyolc nap alatt a kör elnökénél benyújtott írásbeli folyamodásban a közgyűléshez felebbezni s ezen esetben a fölvétel fölött titkos szavazással s szótöbbséggel a közgyűlés határoz. 9. §. Minden rendes s vidéki tag belépésekor tartozik nevét a kör törzskönyvébe sajátkezüleg beírni. V. A tagok jogai és kötelezettségei. 10. §. A kör minden tagjának joga van a kör helyiségében megjelenni, a kör folyóiratait, könyvtárát stb. használni. Ezenkívül a rendes-, vidéki- és alapító tagoknak jogukban áll: a) a kör közgyűléseiben szóval és szavazattal rósztvenni; b) a kör tisztviselőjévé megválasztatni; c) a kör szellemi vállalataiban részt venni; d) jelen lenni a kör felolvasásain, előadásain, ünnepélyein s társas mulatságain ; e) joga van a háznagynál teendő bejelentés vagy bemutatás mellett vidéki vendéget bevezetni; f) díjtalanul kapja az évkönyvet, a kör egyéb kiadványait pedig a kiadási költség árán ; g) joga van indítványt tenni. Az indítvány írásban az ülés előtt legalább 24 órával az elnöknél adandó be. 11. §. A kör alapító, rendes, vidéki tagjainak a kör kapcsolatába felvett család tagjai,, a kör helyiségének s felszerelésének használatán kivül szintén résztTÁRCZA Csordultig a mérték. Az ébrenlót gyötör, és kínoz az álom, A vágyott nyugalmat sehol nem találom, Kerülöm áz embert, a magánytól félek: Minek is születtem . . óh! minek is élek! Ha közel a rév, el — tőle — messze tartok, És a messzeségben ugy vágyom a partot; Hánykódik a lelkem, mint viharvert sajka: Könyérmlő Isten, könyörülj meg rajta! Óh! minek Is élek . . minek is születtem ?! Szenvedések ölyve marcangol szüntelen; Társam — a csalódás, kiaérőm — a bánat: Setét éjjelemre egy csillag se támad. — Ha lehull a remény-lomb az élet-tőrül; Vagy a sziv szakad meg, vagy az agy megőrül.. Pedig, rég lehullva, széttépve e lombok: Mégis itt vonaglom . . mégis itt bolyongok! Irgalomnak atyja, meddig tart e pálya ?! Kinom tengerének lesz-e már apálya ?! Törd meg ezt az utat, ha hosszabbra mérték: Óh! mert már én nálam csordultig a mérték! Soos Lajos. Athénből*) — Eredeti levél. — — 1893. jul. 11. Már Budapesten úgyszólván egygyé olvadt a 31 tagból álló tudvágyó társaság s a budai indóháznál Klamarik min. tanácsos szerencse kivánataival — a minister nevében — s egy kis viditóval felhangoltan indult útra a társaság. Az ismerkedéstósbarátságot a kényelmes coupókban kötöttük, ugy, hogy Triesztig pihenésről szó sem volt; az egyes állomásokon tapasztaltfigyelem pedig csak ujabb bátorítás volt a szokatlan útra. Igy virradt fel a másnap. Kilenc óra lehetett, midőn Triesztben reggelire korhely levest kértünk volna, ha az olasz ismerné e kizárólag magyarnak való specialitást, de ennek hiányában thea és kávéval készülődtünk a 3 napi tengeri útra. A megeredt zápor rossz ómenként hatott aggódni kezdő lelkünkre, midőn a mórhetlen tengert mégpillantottuk. Végre is felszáltunk Cook által vezetve az óriási „Espero" fedélzetére, hol helyet s cellákat foglalva jóízű célzások közt vártuk a tengeri szörny megindulását, Pont 11 órakor lomhán mozdult meg a nagy jármű s irányitotta orrát a beláthatlan víztömegnek. Az első himbálások szokatlan érzést keltettek a társaság nagyobb részében s örömmel láttunk a felséges ebédhez, gondolva magunkban, hogy könnyebben fogjuk leróni adónkat a tengernek, ha bőven töltőzünk. Igaz, hogy *) Vértesayné Gizella úrnőnek, lapunk Igen tisztelt munkatársának szívességéből közöljük ezen érdekes levelet, melyet neki a görögországi tanulmányutazók egyik jelet tagja itt Szerk, nem a legelső, de az elsők közt voltam, kik nyögve rótták le Neptunusnak tartozásaikat ; és ettől fogva bizonyos niosolylyal néztem azokat, kik még hátralókban voltak, de már terminusuk közel volt. Sokan jó kedvvel váltották meg tartozásaikat. Volt mindennemű szórakozás, nem hiányzott a preferánc, tarokk, filkó s Isten tudja még mi, amivel időt ölni szoktak. Az utazó közönséget néhány athéni ós smyrnai uron s asszonyságon kivül jó formán mi tettük. Mint egy kis gyarmat ugy néztünk ki. Itt kártyázó társaság, amott hangosabb tütüzö társaság, erre komolyabban társalgó társak, arra invalidusok foglaltak helyet. A hajó számtalan villamos lámpája az éj et is nappallá varázsolta s ennek volt köszönhető, hogy némelyek az alvásról mit sem akartak tudni. Mindenütt viz, felettünk a csillagos ég, a hajó egyforma dörömbölóse s e dörömbölést tulhangzó hullámtörós végre álomba merített néhányunkat s kissé megerősödve ébredtünk fel másnap, midőn hajónk a matrózok által ujra megmosatott. Felöltöztünk s ujra kezdtük, amit abbanhagytunk. Fel-feltünedeztek már Epirus hegyei, ijesztőleg meredezett az ég felé az „iníamis Acrocerunia", itt-ott szárazulatot láttunk, de sajnos, ki nem léphettünk. Megkezdődtek a tudományos colloquiumok, kiki mappával s Bädeckerrel kezében jelélte meg a fel-feltűnő szárazulatokat, jó magam pedig a hajó orvosa körül settenkedtem, erősen vallva, hogy „praesente medicö." Barátságot ia kötöttünk, ámbár csak mosolyogva néste, amint ujra meg ujra sáppadok. Szerencsére azonban keserű gyógyszertárát nem kellett igénybe vennem, sőt a magammal vitt cognacot is mások fogyasztották el, mert igen hasonlítottunk az első keresztyénekhez, kiknek cognacja közös volt. Legérdekesebb volt azonban a közel 60-as hajóskapitány, ki vallomása szerint még ily jókedvű társasággal nem utazott, mely a nemzeti jellegét hiven megőrizte, mert egy szívvel énekelt, dictiózott görögül, franciául, németül. Agyonütöttük e napot is. Az alvás jobban esett most, de Brindizinól megállva, a hajóinkra tolakodó olasz fickók kíméletlen „fulminanti" (gyufa) árulásokkal felébresztettek s nem épen humánus modorban hessegettük le őket hajónkról, a melyen azonban' ők otthonossabbaknak érezték magukat, mint mi. Rövid ideig időztünk itt s ujra szeltük a sós tnsngert. Végre a harmadik nap reggele virradt fel. Egymás után tűntek el az erdős, hegyes szigetek, melyek közül Corfu részesült azon szerencsében» hogy hajónk 2 órára megállapodott eleven kikötőjében. Sokan a városba csónakáztak, ón felhasználva a hajó nyugvó állapotát, levélírással töltöttem az idöt> mígnem ismét tova szökött óriási csónakunk. liáttam a királyné Achilleionját, láttam a kisded kikötőt, hol Ulysses —az öreg Homeros lóditásai szerint — rongyosan a partra úszott hajótörése után. láttam a partot, hol Phäakos király házias nevelésű Nausika leánya a szolgálókkal együtt -mosta a szalvétákat; szinte elképzeltem, mint ijedt meg, midőn a gubancos Ulysaest 'rongyaiban, megpillan- \ totta, s vezette haza a még most is „'Otfo? 'PaCccxái/'-nak. nevezett uton a talált vendéget, s ajánlotta jó papájának, Alkinoos királynak kegyeibe. Felújultak sorban emlékezetemben a Homeros énekelte pontok, noha Corfu ma olyan illatos, mint akárLuzsnó a magyar felvidéken, népe pedig a characteristicus nemzetek sorában közvetlen a cigányok után következik. Gí-örög, olasz, sőt tótforma nyelven ordit s a partra szálltak előadása szerint a csalásban valóságos nagymesterek. Szinté jól esett magunk után hagyni e fészket, mely alig volt ily utálatos a vak Homeros korában, vagy csak ö nem látta, mert szeme fényét elvették az istenek, hogy mint. a megvakított fülemüle annál szebben énekelhessen. Délutánra járt erősen az idő, már csak egy gondolat forgott mindnyájunk agyában, hogy a kora reggel meghozza az óhajtott szárazföldet _ Még egynéhány ujabb betegedós, midőn a kapitány fájdalmas szívvel jelenti a még kora szürkületben, hogy már célpontunkhoz érünk, a hol válnunk kell. Egy kedves kikötő város körvonalai tűnnek fel, még egy pár negyedóra s Pátras kikötőjében áll meg hajónk, melyről alig akartunk leszállni. A felkelő nap biborsugarai aranyozák meg a tenger hullámait, a város, mely nagyságra Görögország második városa, egész terjedelmében szemünk előtt áll, amint egy hegyoldalban^ félkörben eltérül, melynek népe már szorgalmaskodik a partokon s üdvözli a ritka nagy vendéget, mely a kikötőt megtisztelte. Megjelenik a fedélzeten a Cook cég kirendettje, páratlanul gondos vezetőnk,