Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-22

vehetnek- -a kor" szellemi vállalataiban és fölvannak jogosítva a 10. §. d) pontjára12. §._ A járadékos alapító tagok évi járadékaikat =minden év első negyedének végéig tartoznak, lefizetni; az ily járadékos tagok kötelezettsége haláluk esetén örököseikre száll át. 13. §. A kör rendes-, vidéki- s családi tagj'ai illetményeiket fél éves részletekben tartoznak lefizetni. 14. §. A belépő tagok fizetési kötelezettsége azon félév első napjával kezdődik, a melyben a fölvétel törtónt. lÖ.'Jj.^Azon tag, ki a körből ki akar lépni, köteles ezen szándókát tagságának harmadik évében, legkésőbb október végéig az igazgató-tanácsnak bejelenteni. A ki a mondott határidőben kilépési szándókát az igazgató-tanácsnak igy be nem jelentette, a következő három évi cyklusra is a kör tagja marad. 16. §. Ezen általános szabály alól ki vannak vóver a kör azon tagjai, kik mint hivatalnokok eltávozhatás vagy áthelyezés 'eshetőségének vannak alávetve; ezeknek fizetési kötelezettsége előleges bejelentés nélkül azon félévben szűnik •meg, a melyben tényleges eltávozásuk megtörténik. Ezen körülményi; azonban szintén kötelesek az igazgató-tanácsnak irásbau bejelenteni, különben a föntebbi kedvezménytől elesnek. 17. §. A 12. s 13. §. szerinti illetmények hátralékai az igazgató-tanács által kimondott kétszeri megintés után késedelmi kamataikkal együtt törvényes uton behaj tandók. 18. §. A kör és tagjai közt a tagság viszonyából származó miuden peres ügyben a pápai kir. járásbíróság, illetve községi biróság illetékes. VI. A tagság s a fizetési kötelezettség megszűnése. 19. §• A rendes-, s vidéki tagság megszűnik : a) halál; b) kizárás esetében, melyet az igazgató-tanács titkos szavazattal határoz el; kizárást von maga után minden törekvés a kör célja ellen, ós minden oly eset, melyet a tagok becsületének ós akár méltóságának sérelme nélkül elnézni nem lehet. A kizárt tagnak azonban joga van a közgyűléshez folyamodni, mely ebben az estben titkos szavazattal s viszonylagos szótöbbséggel határoz ; c) a 15. d) a 16. §. értelmében. 20. §. A fiietósi kötelezettség pedig az a) b) esetében azon félév utolsó napjától szűnik meg, a melybe a halál, illetőleg a kilépés napja esik; c) esetében a 15. d) esetében a 16. §-ban meghatározott időpontban. 21. §. A kilépett tagnak isméti belépte az első fölvételnél irányadó szabályok szerint történik. (Folyt, köv.) Fővárosi levél. — Ismét itt. van az az unalmas fővárosi levél — kiáltanak fel az olvasók. Tehetek én róla ? Ennek egyedül csak a szerkesztő ur az oka, ki elfogadta előző levelemet, a minek természetesen az lett a következménye, hogy egy másikat is megkockáztatok. Még nem tudom vaj on sikerül-e ? A mult számban megígértem, hogy egy érdekes párbaj históriát fogok megírni. Tehát először a szavamat akarom beváltani. (Bárcsak ne váltotta volna be — sóhajtanak sokan). (Igaza van,— Corrector). Ez épen aktuális cikk is, mert most, vitatják ahhoz értő s nem értő emberek, hogy a párbaj mint bűntény vagy csak mint lovagias ügy büntettessék-e ? Ez a néhány sor a párbaj mellett szól. Igazán fólye irom le ezt a nyilatkozatot, mert ki leszek téve annak a veszélynek, hogy valamelyik pesti ismerősöm — antiduellumista — (szegény Kazinczy, ha hallaná ezt a csodabogarat) megverekszik velem. A múltkor törtónt a józsefvárosi körben, hogy a párbaj elleni szónoklatok hevében két szónok annyira összezördült, hogy másnap mindjárt korán reggel megverekedtek s csak azután mentek a körbe, szónokolni a párbaj ellen. De még más-, fontosabb körülmény is közrejátszott, hogy e cikket megírjam. Pápán létemkor tapasztaltam, hogy ott nagyon szeretik a párbajozást, a párbaj deliquenseket pedig egyenesen mythosi hősöknek deklarálják s általános bámulat tárgyai az asphaltnak. Emlékeznek-e még az ón párbaj segódessógemre ? Akkoriban nagy port vert tel. Ez az állás — tiszteletbeli — mindig legszebb pillanataim közé fog tartozni (nem is tartott tovább egy pillanatnál). Ha valaha regényt irok, a főhősömnek ilyenkópen kell párbajt vivnia. (Csak az a nyílttór olyan sokba ne kerülne; petit sor 30 kr.) A múltkor olvastam a lapokban, hogy Szilvásy ügyvéd pisztolypárbajt vívott Ormosy orvossal. A párbaj oka ismeretlen. Alig akartam hinni saját szemeimnek. — Hisz ez lehetetlen — kiáltottam fel. Ez a két ember valóságos Castor ós Pollux, még a mesterségük is egyenlő ; mindkettő gyilkos, de mig az egyik csak a zsebeket és tárcákat teszi tönkre, addig a másik ezt is, s ráadásul még a pacienst a másvilágra küldi. Tessék már most kitalálni, kinek mi volt a mestersége ? Ez a párbaj engem annyiban érdekelt, mivel mindkettővel baráti viszonyban állok. El is mentem az ügyvédhez, hogy meginterwievoljam — hírlapi stílusban szólva. 0 mondta aztán el az egész históriát. . . . Szilvásy barátomnak gyönyörüszóp felesége van. (Azért is lettem házibarátja, no meg az orvos is —• talán). Szilvásy imádta nejét, még a gondolatát is igyekezett kitalálni, s minden gyengédséggel elhalmozta, csakhogy panaszra ne adjon okot (megjegyzem, hogy a nejének volt egy öreges gazdag nagybátyja — de nem amerikai.) S épen ez a túlságos kényeztetés volt a párbaj indító oka. A szép asszony egy idő óta mindig rosszullétről, gyengeségről panaszkodott s maga sem tudta miért. Szilvásy ezt megmondta a doktornak. Ez meg is tette a hivatalos négyszemközti vizitet, mig a férj halálos aggodalmak közt várta a diagnózis megállapítását (de arra nem gondolt, hogy a kliersei szintén halálos aggodalmak közt várják a beterjesztendő költség és díjjegyzéket.) Végre is kijött az orvos. — No mit csinál a feleségem ? — Hja, barátom, a te feleségednek nagy baja van. — De kórlek az Istenért . . ! — No, ne ijedj meg, nem testi baj. — Oh, annál rosszabb rám nézve. Te nem is képzeled mily borzasztó aggodalom gyötör, mikor látom, hogy az én imádott Marinam oly bus, 3 bármit tegyek is semmi sincs kedvére. — Szorosan véve a dolgot nem is lelki betegség az, mert az ő bajának igazi neve: unalom. — Ez lehetetlen. Hisz mindent elkövetek, hogy őt szórakoztassam s unalmas perceit tréfával elűzzem. —T Hisz épen ez a baj, már annyira hozzá van szokva ezekhez a tréfákhoz, illetve annyira elkényeztetted őt, hogy csak a rendkívüli dolgok hatnak rá. — Azt hiszem mégis a helyes uton vagy. — Figyelj csak, majd elmondom, hogyan tudtana én ezt meg. Mikor nála voltam tudakozódni hogyléte felől, hogy valamivel szórakoztassam, emiitettem neki, hogy közös barátunknak Nádassynak a felesége miatt párbaja volt egy barátjával. Mialatt ezt elmondtam, a feleséged szemei ragyogni kezdtek s rendkivül figyelmesen hallgatott, mondhatnám leste ajkaimról a szót. — Hogyan — mondám félig komolyan félig tréfásan — önnek az ilyen botrány, törvényellenes cselekmény tetszik, hogy ily érdeklődéssel, sőt áhítattal hallgatja ? — Nem botrány az doktor ur — feleié — mikor a férj vérét, életét áldozza fel, csakhogy neje becsületét megvédelmezze. Oh! de minek is beszélek és sopánkodom, az ily férjek már oly ritkák mint a fehér holló. - Tehát e szavakból azt következtetem, amit az előbb mondottam. Szilvásy hirtelen felugrott székéről, egy gondolat cikázott át agyán. — Ha barátom vagy, tégy meg nekem egy nagy szívességet. Örökre adósod maradok (de nem avval a bizonyos száz írttal.) — Hogy-hogy ? — Párbajozzál velem a feleségemérc ! — De kedves barátom .... — Semmi mentegetődzós. Csak fojtással töltjük a pisztolyokat, nem fog semmi bajunk esni. — Igazán nem értelek. — Majd mindjárt megérted. Holnaptól kezdve a legdühösebben fogsz nőmnek udvarolni, s miután neked úgyis unalomról panaszkodott ezen a réven kényelmesen célt érhetsz, én féltékenykedni kezdek, színleg összeveszünk s másnap formaliter megverekszünk. . Az orvos felkacagott. No igazán nagyszerű ötleteid vannak. S mondhatom az előzmények nem is oly kellemetlenek, legalább rám nézve nem. Mi ? — Tehát megteszed ? — Hogyne, ezer örömmel! — Szervusz — — Detto. Egy hét múlva beállt a katasztrófa. ki annyira mindenről gondoskodik, hogy mi egy napernyővel kezünkben utazhatunk a nélkül, hogy jegyről, kocsiról, podgyászról gondoskodnunk kellene. Érzékeny búcsút meszünk Kovácsics nevü kapitányunktól, s bizonyos vágygyal lépünk a szárazra, mely még mindig inogni látszik lábaink alatt. Első gondunk görög pénzről gondoskodni, mit a görög pénzváltó, aranyainkra sóváran tekintve szivesen teljesít. Ettől fogva mindenütt terítve van számunkra. A kocsik rendelkezésünkre állnak. Alig pihenünk itt, vár dejeuner, mit a még mindig tréfás társaság ugy nevez, hogy Dezsö-né. Délután é óra van már, midőn a város közepén, illetőleg a tengerparton minden indulóház nélküli peloponezusi vasút vonatja megérkezik.. Vezetőnk (neve Sigalus) elhelyez a kocsikba legnagyobb kényelemmel']^ szakaszban, néha 2) összeolvas bennünket, s patriarchális módon jelenti a vonatvezetőnek, hogy „nous potivons partir." A gyerkőcök még mindig a vonat lépcsőjón árulgatják gyümölcs, gyufa s egyéb drágaságaikat, s csak akkor ugrálnak le, ha már a vonat gyorsítja útját. Utunk Pyrgos-feló visz mindenütt a tenger partján, .szőlő és olajfa erdők között. A vasúti pályatest ugylátszik egyszersmind gyafogut e vidéken, mert csak ennek tudható be, hogy minduntalan fütytyent a vasút s hessegeti le az utasokat a pályatestről. Sötét est volt, midőn saját, de megbánt kívánságunkra gyalog vonultunk az elég távoli pyrgosi hotelekbe, mért ugy látszik egyben nem számítottak 30 emberre. Itt már szörnyű yaasor* jfä reáuk, weg ft?s<4 sm törődtünk volna, ha legalább jó pihenőt találunk. Lehet, hogy az ó-korban még ennyire nem tökéletesedtek ki s csak azért nem tesz róluk Herodotos, de talán még Pünius sem említést, hanem a mai felvilágosult században 100 aranyat érő éjjeli kisded köpölözök még ma is látható erős nyomokat hagytak a pihenni akarók testén s tették örökre nevezetessé a poros Pyrgost magyar hazánkfiai előtt. Jókor reggel ismét vonatra ültünk s tartottunk Olympiának, az ó-kori olympiai játékokról nevezetes helyre, hogy a már romokban heverő szenthelyet, a hajdani templom romjait, a küzdőtér oszlopait s a talált szobrok museumát megtekintsük. Szinte képzelem mint ballagott az általam is megtett uton a sarutlan Sokrates görbe botján vezetve a szép X'jnophont; látom, mint járdáit már ő előtte is Herodotos hóna alatt históriai munkájának papírtekercseivel, hogy a müversenyen pályadijat nyerjen, a mely mű felolvasáskor a mindent megörökítő história tanúsága szerint a még gyermek Tukidydes pityeregni kezdett; látom képzeletemben a kocsi-, ló- birkózó versenyre jelentkezők nagy számát s az összes görög tartományokból a Sz. Elisbe zarándoklók óriási számát. Mindent megtekintettünk, de legszebbnek ós legértékesebbnek találtuk Praxitelesnek a múzeumban őrzött Hermes szobrát a kis Bakchussal. Csurgott rólunk az izzadás a patrasi pamello kalapok dacára. A megérdemlett bankett most következett. Az étkeknek ízt az éhség kölcsönzött, a rosz bor pedig csak azért fogyott, mert jobb nem volt. Estére PyrgQlbft tértünk, félve A mult éji borbély. káktól. A másnap, jun. 29-ike rettenetes nap volt. Reggeli 7 órától esti 8 óráig ültünk a peloponnezusi vonaton, mely Patrasnál állt meg annyi ideig, hogy némi ennivalóval frissíthettük fel magunkat. Egymás után maradtak utánunk Megara, Salamis, Eleusis, midőn óriási hosszú füttyre a bágyadt magyarok kitekintenek, s feltűnik előttük az Akropolis oszlopcsarnoka óriási méreteivel. Önkénytelenül is éljent kiált a felvidult társaság, mígnem vonatunk a szép pályaházba megérkezik. Ott már vár bennünket a hatóság, consulátus s egyéb előkelőségek csoportja, szives Isten hozottat mond a messziről jött zarándokoknak s mi hosszú kocsisorban vonulunk be a népes utcájú Athen előkelő szállójába, melyen büszkén leng a magyar tricolor. A szálló egy nagy térségen fekszik, szemben a királyi palotával, ablakomból üdvözölhetném I. Goorgiust, ha jelenleg itt tartózkodnék. Most következett az ebéd, s a várva várt pihenő. A szemet kápráztató hotel ennyi magyart még nem fogadott magába, de talán bámulója sem volt .annyi, mint e naptól fogva mindennap. A borotvált arcú szerzetes tanárok, számra 18-an, nagyobb bámulat tárgyai; mint a többiek. A másnap reggel korán a városba csalt, de az uj ságárulók, zöldségesek s vizárulók éktelen kótaszerü éneke sem hagyott volna pihenni, mig éjjel az ablakom alatt naponkint, inkább éjjelenkint játszó katona-zene az alvást nehezítette. (Vége köv.) Marina — az ügyvéd felesége — korán reggel levelet kapott férjétől. Kíváncsian törte íel s olvasá. „Kedves Nőm ! Búcsúzom tőled örökre. (Jesszus Mária) Bármily rosszul esik is nekem, tőled bucsuzatlanul elválni s nélkülözni látásodat (a könnyek már potyognak), de a kötelesség parancsol, a becsület hí s ez nekdm előbre való. (Ahh!) Lehet, többé nem látjuk egymást, ez esetben vagyonom egyedüli örökösóvó teszlek. (Istenkém! ben, hisz csak adósságunk van.) Azon esetha ellenfelem esik áldozatul egy, mindkettőnkre nézve kényes ügynek, akkor menekülnöm kell a törvény büntetése elöl. Isten veled. Isten veled örökre. (Oh a diusö) ! Szerető férjed." ..Nem tudom,leirni. a nő lelki állapotát, csak azt tudom, hogy nagyon sirt, de hogy vajon a fájdalom könnye volt-e vagy a diadalmas öröm rég tápjait vágyó-e — nem tudom.- (de ki is igyekeznék kifürkészni egy női szivet, rejtély az.) Mikor már kisírta magát, gondolkozott, ki lehet férjének ellenfele. Ö már , régebben észre-vette, hogy férje féltékenykedik s különösen az orvos udvarlását nem nézte jó szemmel, (a mi pedig olyan jól esett neki). Tehát bizonyosan kettőjük közt lesz a párbaj. Azonban hirtelen elhatározásra jutott, befogatott, hogy mentőangyala lehessen az ö érte veszélyben forgó férjének. Tán még nem lesz késő. Az inastól megtudta, hogy férje harmadmagával már kora reggel a rákospalotai erdő felé hajtatott. Sejtette, hogy ez lesz a párbaj színhelye. Odahajtatott. Ez alatt a segédek (milyen boldog visszaemlékezés) egyike felmérte a 25 lépés távolságot — volt elég hely — a másik kivette a pisztolyokat (ezek az orvos tulajdonai voltak.) Mikor a két fél elhaladt egymás mellett, az ügyvéd oda szólt a doktornek — Jól megnézted a pisztolyokat ? — Jól! — Nincs benne golyó ? — Nincs. —Nehogy valami ostobaságtörténjék. — Ezt magam sem szeretném. E pillanatban egy kocsi zörgése hallatszott. A segédek azt hívén, hogy a rendőrség vett a dologról tudomást, meg akarja gátolni, néhány békéltető szó után vezényelt . . . egy . . . kettő . . . három . . . kettős dördülés ... a füst eloszlott — s mindkét fél sértetlen maradt. A becsületnek elég tétetett. E percben megállt a kocsi s Marina halotthalványan hangos sikolylyal borult férje kebelére . . . Az orvosság használt (csakhogy nagyon sokba került), Marina vágya betelt, többé nem unatkozik, férjét egy magasabb regióból származó lénynek gondolja is mindig áhítattal beszél róla. A két partner pedig nagyszerű „murit" csapott — magam is ott voltam toassstot mondani,— egyrészt mert az orvosság kitűnően megtette hatását, másrészt mert a párbaj után az ügyvédnek a kliensei, az orvosnak pedig apacziensei nagyon megszaporodtak. Ez a párbaj többet ért, mintha a fiskális ur egy többszörös rablógyilkost mentett volna meg az akasztófától s az orvos egy nagy betegjéhez nem ment volna el. Tableau. Hogy a jövő számba mit fogok irni, azt még nem tüdőm. Poliány Zoltán. Önbíráskodás. Október hó 17-én az esti órákban azon hir járta be a várost, hogy Stern Armin szatócsot, a vidéken „Ibarkuti" néven ismert pónzüzórt a Jókai Mór-utcában lévő üzlete előtt agyonlőtték. A hir nem bizonyult egészen valónak, — mert igaz ugyan, hogy Stern Armin ellen fegyveres támadást intézett egyik adósa, de csak megsebezte. Stern ellen ez már második hasonló támadás. Öfc év előtt egy másik adósa lőtt reá, de akkor sértetlen maradt. Tudósítónk az esetet következőleg mondotta el: Vánkos János tapolcafői illetőségű kőmivessegéd bécsi lakos Stern Árminnal már évek óta perben állott, — de a per néhány hóval ezelőtt Vánkos János hátrányára dült el, — minek folytán az koldusbotra jutott. E fölötti elkeseredésében Vánkos Jánosban azon gondolat fogamzott meg, hogy Stern Armint, megfosztja életétől. JEzen- tervet akarta még az elmúlt héten végrehajtani, mely célból folyó évi október hó 16-án Bécsből Pápára utazott és itt nővérénél megszállt. Nővére mitsem sejtett fivérének tervéről] a ki 17-én délután egy puskamivei üzletbe ment be és egy forgópisztolyt vásárolt. Vánkos megvárta mig besötétül. Esti 6 óra tájban kiment a Jókai Mór utca végére és Stern} Armin üzlete előtt járt fel és alá beburkoltan. Egy negyed hétre járhatott az idő, mikor Stern Armin üzletéből kijött az utcára. Vánkos agylátszik csak ezt a pillanatot leste, — mwt Bsombau od« sompolygott a mit sem sejtő Stern Árminhoz és forgópisztolyát gyors egymásutánban háromszor elsütötte. Két golyó fúródott Stern ballábának felső részébe, — a harmadik nem talált, — belefúródott az ajtóba. Sternnek a lövéBek után volt annyi ereje, hogy bevánszörgott az üzlethelyiségen át a szobába, a hol dr. Ferenczy Bernát nyújtotta az első segélyt a sebesültnek. És ugylátszik nem lesznek komolyabb következményei a lövés sebeknek. Vánkos tettének végrehajtása után a csendőrségi laktanyába ment ós ott feljelentette Önként magát. A csendőrség Vánkost a rendőrségnek adta át, — honnan másnap a helybeli kir: járásbírósághoz kisérték. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. ft. Birnbauer Lipót a Sz.-Benedekrend jószág kormányzója Varsánybólj a mult kedden városunkban időzött vizkérdósünk megoldásának tanulmányozása végett. — Dr. Steiner József városi főorvosunk 2 hót óta Bécsben betegen fekszik. Veszélyes műtétnek vetette, magát alá, de mint örömmel értesülünk a műtét szerencsésen sikerült és rövididő alatt ismét itthon üdvözölhetjük. — Miniszteri biztos. A vallásos közoktatásügyi minister Németh Antal dr. kir. tanácsos, győrtankerületi főigazgatót a pápai ref. főgimnázium, a soproni ág. hitv. ev. főgimnázium, valamint a fö'ső lövői ág. hitv. ev. gimnázium és reáliskola felügyeletével bizta meg a folyó tanévre is. — Uj szövetkezet Pápán. Mint értesülünk Pápán dr. Kende Ádám helybeli ügyvéd kezdeményezése folytán egy önsegélyző egyleti szövetkezet létesítése van tervben, mely tárgyban ma d. u. 3 órakor, a városház nagytermében értekezlet tartatik. Örömmel üdvözöljük ezen mozgalmat, mely régen érzett szükséget fog pótolni ós nagyban előmozdítja iparos ós kereskedő polgártársaink hitelképességét és emeli a szegényebb néposztály takarékossági ösztönét. Ajánljuk az érdeklődök figyelmébe és hisszük, hogy a társadalom előkelőbb rétegei sem vonják meg ezen eminenter humanistikus jellegű vállalattól támogatásukat. — A pápa-csornai vasút érdekében — mint a >G-y. K.< irja — Fenyvessy Ferenc dr. országgy. képviselő ós Eyyedy Arthur egyedi nagybirtokos, ismert sportsiiiann, f. hó I8-án Győrben a megyéspüspök Zalka dr. ő nagymóltóságánál törzsrészvények jegyeztetése céljából tisztelegtek. A vasutmenti nagybirtokosság a törzsrészvények jegyzésével sietett és földjeit is részben ingyen, rószbeu törzsrészvényekben engedte át a vállalatnak, a megyéspüspök legnagyobb birtokosa lóvén a vasút vonalának, ismervén a vasutak fontosságát és tudva egyúttal mennyire emelkedik vasút mentén a föld értéke, bizonyára szintén részvényjegyzéssel vesz részt a vasutópitós kulturművében. — Köszönetnyilvánítás. A pápai evang. gyülekezet nevében hálás köszönetét nyilvánítja br. Hornig Károly megyés püspök ő méltóságának, a gyülekezeti szegények számára küldött 30 frt sególyadományért, az egyházi elöljáróság. — A jótékony nőegyletnek az uj dohánygyári raktári helyiségben tervezett kóstolója elmarad, — mivel a központi dohánygyári igazgatóság az épületet más célra mint szivargyártásra nem volt hajlandó átengedni. A kóstoló tehát más helyen lesz majd megtartva, - • melyről annak idejében megemlékezni fognak. — Agárverseny. A „Pápa és vidé'ce agarász egylet" f. hó 28-án öreg-agárversenyt tart a p.-gyimóthi határban fekvő területén. Dijak; I. dij: tiszteletdíj. II dij: a tétek. Tét: 5 frt, nem tagoknak 10 frt. Nevezni lehet Körmendy Béla egyleti titkárnál a verseny előtti nap éjjeli 12 óráig. A verseny kezdete délelőtt 9 óra. Versenyrei össze-jövetel 8 órakor reggel a „Griff" vendéglő előtt. — A felső-dunántuli szini kerület. Győr város tanácsa a mult héten tartott közgyűlése elé terjesztette a Komárom, Pápa és Sopron városokkal tartott értekezlet eredményét, mely a szini kerületté való alakulás megállapodásait, tartalmazza. A szövetkező városok megbízottja Győr, azok nevében is felterjesztést intéz a kormányhoz, legaláb 1500 frt állami segély utalványozását kérve, egy másik felterjesztésben pedig a pannonhalmi főapátot kéri fel, hogy a balatonfüredi színház bevonását 1500 frt szubvencióval segítse elő. — Somlói szüret. A héten kezdték meg és fejezték is be" Somlón a szüretet, melynek az első napokban szép idő kedvea«äU,mi«aoabiiU később nagyon. &Qr$