Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-10-15
H Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiiu i* e u d k i v ü I i s í k m o k adatnak ki. 13 Bórmentetien levelek, caak ismert kezektől fogadtatnak él. Kéziratok nem adatnak vissza. Ajapnak szánt közlemények a v szerkesztőségéhez (Jókai Mór •* utcza 969. sz.) küldendők. lap 3& PAPAI LAPOK* m t ^ • \ r* Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Pél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. Á díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai 2£ hírlapközvetitő iroda) küldendők, Papa város hatóságának és tób b pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Tanács és közgyűlés. Tarosunk közügyeinek vezetésében két egyenrangú tényező van,.molyok mindegyike a másikra- levén'. utalva) * Csak együttes harmonikus. működésiig-férhetik el a város felvirágoztatására;* ^szolgáló törekvéseik célját, — s e"'két tényező: a tanács- ós a városi közgyűlés. Alig van város, melyben a közgyűlési tagok — ha néha-néha kisebb számban jelennek is meg a gyűlésteremben — nagyobb érdeklődóst tanúsítanának a várost mint egészet érdeklő ügyek iránt, s a tanácsnak a- város előhaladását célzó intézkedésekben annyira kezÓTe lennének, mint a mi városunk. Mert a képviselőtestület nemcsak nem' akadályozza a városi tanácsnak helyes lépteit, de sokszor maga áll valamely ügy élére s maga adja meg az impulzust — néha talán a tanács tetszése ellenére is — egyik vagy másik eszme megvalósítására. Elég legyen erre nézve a - közelmúlt számos példáiból csak egyre, a város pénzügyeit előmozdító mozgalomra utalnunk, t. i. a kövezetvám s helypónzszedés házi kezelésének életbeléptetésére. Évek óta sürgette ezt a városi képviselőtes. tület, a kivitel elé azonban a tanács mindig akadályt gördített, míg végre két évvel ezelőtt a tanács minden aggálya dacára is életbe lőn léptetve a házi kezelés, s azt hisszük, most már a tanács is belátja, hogy helyesen. JJe ha a tanács a képviselőtestületnek ezt'a közügyek szempontjából is oly fontos érdeklődését fenn akarja tartani, kövessen is el c mindent, hogy a munkálkodás vállvetett legyen s a képviselőtestület részéről a tanács magatartása miatt ne-merüljenek fel panaszok. Pedig, fájdalom, ilyen panaszok merülnek föl s nem irmk újdonságot, ha azt mondjuk, hogy a városi képviselők körében meg-megujul a zúgolódás egyik másik határozat végre nem hajtása miatt. Hozhatnánk-föl példákat az utóbbi évekből is, de azt hisszük elég, ha a ltjgujabbi panasz okára utalunk s kérjük a tanácsot, hogy a közös hasznos együttműködés érdekében hasonlóktól jövőre óvakodjék. A Kossuth-utcaiaknak ós az uj-utcaiaknak régi panaszuk az, hogy a Griff vendéglőből s a Pollák kávéházból kifolyó szennylé megmételyezi az utcák levegőjét s ragályos járványok idejében a ragály terjesztőjévé válik. Dr. Lővy László szerint, a kinek érdeklődése a városi ügyek iránt köztudomású, már mintegy másfél évtizeddel ezelőtt utasíttatott a tanács ezen közegészségügyi szempontból hátrányos helyzet megváltoztatására vonatkozó javaslat megtételére. Nem történt azonban semmi. Yógre a legutóbbi közgyűlésen Antal Géza és Hanauer Béla indítványára egyhangúlag elfogadtatott, hogy addig is, mig a csatornázás a városban keresztül vihető lesz, e két helyen gödrök ásassanak, hogy a szennylé ne folyjon ki az utcára, hanem egy helyben maradván, könnyen fertőztelenithető legyen. Határidőül egy hónap tüzetett ki. A hónap elmúlt, már a másodiknak is közepén vagyunk. A Pollák kávéházban nem történt semmi, a Griff fogadóbau pedig nem gödröt ásattak, hogy a szennyvíz odagyüljön össze, hanem egy betonirozott csatornát készíttettek, hogy a viz minél könnyebben kifolyón az utcára. Igy ezentúl a szennylónek azon része is, mely eddig a Griff udvarán visszamaradt, a Kossuth- és TJj-utcákon fogja megposhadva rontani a levegőt. Nem kérdezzük, hogy helyes volt-e a határozat, bár a gyökeres orvoslás lehetőségének hiányában ilyen palliativ intézkedések is végrehajtandók, de ha már a határozat meghozatott, a tanácsnak kötelessége azt ugy végrehajtani, a mint a határozat szól, vagy ha a végrehajtás legyőzhetien akadályokba ütközik, várni a legközelebbi közgyűlés ujabb intézkedésóig, semmi esetre sem szabad azonban egy a határozattal homlokegyenest ellenkező dolgot csinálni. Ilyen esetek kikerülését — ismételjük — az üdvös együttműködés érdekében föltétlenül szükségesnek tartjuk. Alakul a „Jókai kör." TAECZA. Chloehoz!. Horatius. Futsz előlem, Chloe, miként anyja után Kis őzike fut, ha levél zörren a fán; Remegve figyel, ha hűvös szellő támad S megrázza fölötte a zöld lombos ágat. Pedig ~a szellőtől rezgett a fa lombja, Vagyegy zöld gyík futott a csipkebokorba; Mégis szegénykének ugy remeg a térde S halálos félelem száll a kis szivébe. Nem vagyok én dühös tigris vagy oroszlán, Nem szomjazom én a te véredre kis leány. Ne fuss hát anyádhoz, ne félj olyan nagyon, Eladó lány vagy már félénk kis angyalom. c Balogh Dénes. Sötét felhő . . . Sötét felhő borítja be az eget; Ugy irigylem azt a sötét felleget. Ha meghal is, olyan szép a halála, Langy' esőként lehullik a Leggyönyörűbb virágra. Mért nem' vagyok ón is felhő Istenem ? Háza felett ott lebegnék * szüntelen. Ha nem lehet az a kis lány as enyém, Legalább • így édes volna Meghalni a kebelén. Balogh Dénes. Malvin. Meghalni! . . . mikor még nem is éltem . . . Szemem nehéz ós aludni nem merek. Mi jó volna pedig pihenni már egyszer; de örökre . . . ugy nem — még nem! Iza! rám sem hallgatsz, ugy-e? Megint a könyveket bújod, azokat az unalmas rómhistóriákat ? vagy alszol ? — te boldog vagy, te még álmodhatsz is. De ón! . . . Jöjj ide közelebb - ülj ide az ágyam szélére. Nem mersz ? félsz tőlem ? Torold meg a homlokom, ugy — ah! ... Milyen hideg a kezed, ne vedd még el; az én homlokom forró, ugy-e, mint a parázs tüz ? — Tudom ón, hiába mondod, hogy nem. Látod azt a nagy sötét pillangót ? Itt repked mindig a szemem előtt. Nem látod ? Nem látsz te semmit. — Egy-egy percre a szememre száll s az olyan kimondhatatlan jól esik: édes nyugalom kéje zsibong át testemen, mintha ereimben a tüzes vér helyett édes langy meleg tej ömlenek át. De én aludni nem merek, nem akarok . , . Nyugodjak? Te mindig csak azt hajtod, Iza. — Azt parancsolta a doktor? De valami itt benn hajtsd ide csak a fejed, hallod, milyen sebesen ver, milyen erősen dobog — itt benn azt parancsolja,- hogy beszéljek, hisz' már ugy is kevés van hátra . . t Meghalhatnék-e ugy, hogy neked el ne mondjam: mért hagyott itt? .... Hányszor átkoztad előttem s én mindig azt mondtam, ne átkozd, vagy hallgattam é eltitkoltam könyeimet, hiszen te ugy haragudtál, ha láttad, hogy sírok utánna ... mikor rútul megcsalt, A pápai Jókai kör id. elnöksége a kör végleges megalakulás céljából a mult héten bocsátotta ki a taggyüj tői veket, melyek a következőleg hangzanak: „ A pápai Jókai kii; lúgjai. Alólirott kijelenti, hogy a nevezett kör tagjainak sorába fölvétetni óhajt. 4. §. A Jókai kör célja: a nemzeti művelődés kifejtése, ápolása, terjesztése s ezzel összeköttetésben a társasaiét emelése. E cél elérésére a kör felolvasásokat, zene, szavalati estélyeket, műkedvelői előadásokat, mükiállitásokat. társas mulatságokat s kirándulásokat rendez; évkönyveket ad kí, folyóiratokat járat. 6. §. A kör tagjai: alapító tag, ki legalább 50 frtot (100 koronát) fizet vagy magasabb alapítványi összeget alapítólevélben kellőleg biztosit s annak 5 H / 0 kamatait pontosan fizeti; rendes tag, ki magát 3 évre évenkint 3 frt (6 korona) befizetésére kötelezi; vidéki tag, ki magát 3 évre évenként 2 frt (4 korona) befizetésére kötelezi. Dr. Fenyoessy Ferenc id. elnök. Ihász Lajos, Gyurátz Ferenc id. alelnökök. Mészáros Károly id. pénzt. Dr. Kapossy Lucián id. titkár." Nem szükséges hangzatos phra-, zisokkal felhívnunk városunk-, és vidéke közönségének figyelmét a „Jókai körre," mert hiszen a kör oly szép és nemes feladatot tűzött ki céljául, hogy bátran hisszük, miszerint a Jókai kör, — melynek zászlójára a nemzeti művelődés kifejtése, ápolása, terjesztése és a társas élet emelése van felírva, — társadalmi életünk összes tagjait magának megnyerni és magában egyesíteni íogja. Erre azonban szükség van, hogy koszorús költőnk és irónk Jókai Mór nevét viselő körünk mielőbb megalakulva, Jókai 50 éves. irói jubileumát ünneplőkhöz csatlakozhassunk mi is. S nem is kezdhetné meg szebben működését a kör, mint Jókai 50 éves irói jubileumának fényes megünneplésével! A megyéspüspök városunkban. — Bérmálás és tisztelgések. — Br. Hornig Károly veszprémi püspöknél a várban, hol Esterházy Móric gróf, főispánnak vendége volt, megérkezése napján okt. 7-ón délután tisztelegtek a helybeli ós vidéki papság Néger Ágoston apátplébános vezetése alatt, az apácák, a r. kath. tanitóikar, a polgáriskola tanítónői ós a r. kath. hitközség százasbizottsága. Vasárnap okt. 8-án reggel 8 órakor a megyéspüspök misét mondott számos segédlettel ós buzdító egyházbeszódet tartott, mi nagy hatással volt a hívekre; ezután mintegy 900 fiút részesített a bérmálás szentségében. Délután 1 órakor a várban tisztelgő küldöttségek sorát a kir. járásbíróság tisztelgése Mikovinyi Ödön kir. járásbiró által vezetve, nyitotta meg, mit' a városi hatóságé követett Osváld Dániel polgármester vezetése mellett, majd a szolgabiróság Horváth Lajos főszolgabíróval élén tisztelgett. Az ev. ref. hitközség tisztelgő küldöttségét Baranyay Zsigmond egyh. pénzt, ós ügyvéd, az ág. evang. hitközséget Lazányi Béla egyh. v. felügyelő ós az izr. hitközségét Roth M. A. rabbi vezette Ő méltósága elé. Tisztelegtek még Székely István a földmives iskola igazgatója ós az ipartestület 15 tagu küldöttsége Néhmann Gábor elnök vezetése alatt. Hétfőn okt. 9-ón délelőtt folytatta a bórraálást a püspök ós ez nap 1160 leánynak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Délután tisztelgett a honvódhuszártisztikar Perczel József ezredessel az élén. Ugyanekkor délután látogatta és tekiutette meg Ő móltósága a r. kath. iskolát és az apácazárdát. , Kedden délelőtt hagyta el városunkat' a megyéspüspök ós dr. Rada István püspöki titkár kíséretében Bécsbe utazott. Vármegyei közgyűlés. Meghívó. Hivatalos tisztelettel félkérem a törvényhatósági bizottságnak t. tagjait, hogy a folyó évi október hó 23-án délelőtt 10 órákor tartandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. A közgyűlés tárgyát a kereskedelmi m. kir. ministernék a Győr-Zircz-Veszprém és Veszprém-Énying-dombovári helyiérdekű vasútvonalra vonatkozó leirata s ezzel kapcsolatban dr. Matkovicli Tivadar és érdéktársainak a törzsrészvények felemélését tárgyasa kérvénye; valamint rendezett tanácsú Pápa város képviselőtestületének az utcakövezésirendszer és a járdakövezés mikénti folytatásánakmegállapitása tárgyában hozott határozata fogják képezni. Veszprém, 1893. oktéber 8-án. Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán. A mult vasárnapi verseny-ünnep. Lóverseny. Városunkban állomásozó 7-ik honvédhuszárezred tisztikara és az agarász-egylet mult vasárnap tartotta meg ez évi lóversenyét az ezred gyakorló terén. Szép idő kedvezett a versenynek, s már a kora délutáni órákban megindult a fogatok hosszú sora a versenytérre. Igen nagyszámú közönség gyűlt össze a gyepen, nemcsak Pápáról, hanem a közeli ós távol vidékről is, a város ós vidéke inteliigentiája egészben, a szépnem pedig a legszebben képviselve volt. Ott láttuk még -Andrásfy Gyula altábornagyot, Wojnároviís Sándor tábornokot, Erdődy Sándor grófot, Feny'vessy Ferenc dr, orszgy. képviselőt stb. A versenyek igen érdekesek voltak és az egész verseny-ünnep sikere, a kitűnő kezdeményezőnek, Perczel József ezredesnek az érdeme, ki most már másodízben rendezett városunkban lóversenyt a tisztikar ós agarász-egylettel együtt. A versenyek lefolyása a következő volt : I. Közhuszárvk versenye. Hat század mindegyikéből egy-egy közhuszár vett részt. Vezető: Gulyás Miklós százados. Az első dijat, 2 aranyat ós 5 frtot a 4-ik század közlegénye Bakó vitte el. A má_ Nem Iza! Akarom, hogy ne átkozd te sem, mint ón nem átkoztam s nem átkoznám soha. . . . Hogy is volt — várj csak egy kicsit, hadd gondolkozzam.Igen, igen! — ott voltál te is; az volt az utolsó találkozásom vele ... A világos kék ruhám volt rajtam, abban tetszettem neki legjobban; vedd elo csak, ott van a siífon baloldalában ; ott van a kék szalagos nyári kalapom is, alól a nagyobbik dobozban; az volt a fejemen . . . nem is, a kezemben volt s a szalagjánál fogva himbáltam. Ne add el ezeket Iza, ha én már nem leszek. ígérd meg, hogy nem adod el; köszönöm. De ne is viseld, csak tartsd meg emlékül; ha rá nézesz : jusson eszedbe a te boldogtalan Malvinod. A lázbeteg leány egy percre elhallgatott, lecsukott szempilláin át omlott a könnye, elöntve kigyúlt s beesett arca gödreit. . . . Elraktad? Miért nem jösz hát ide ? Miért sirsz ? lásd ón nem sirok (s szeméből csak ugy ömlött a köny.) Gyer ide, hisz még nem mondtam el. Hol is hagytam félbe ? — Igen: a parkban sétáltunk azon a lejtős uton, hol a Bürü vén platánok boltive alatt ki lehet látni messze a sárguló buza-földekre. — Te leültél a te gyeppadodra olvasni. Mi mentünk tovább. Kívülünk nem járt arra senki. — Árpád, mint legtöbbször, komor, hallgatag volt. Én kitörő kedvű, nem bírtam magammal, a nélkül, hogy okát tudtam Volna adni . k » Bolond voltam — Örült voltam, Izal Beszéltem ezerfélét, összefüggéstelent; olyanokat, mikkel féltékenységét ingereltem és akarattal; mert ft\ tudtam — emlékszem most is tiwtáa — jól tudtam, hogy könnyelmű, veszélyes tréfát űzök. — Nem birtam ellenállani őrültségemnek; mint a gyermek, játszottam a tűzzel . . , Láttam, hogy minden szavam szivébe markol s nekem azt olyan édes, pokoli gyönyör volt nézni! Pedig szerettem, ugy, mint az előtt, mint most, mint... hiszen te tudod legjobban Iza!... Árpád megfogta kezem; kórt, esdekelt: ne bántsam, hagyjak föl a kegyetlen tréfával ... S ón? eldobtam kezét s kacagtam, hogy a köny kicsordult szememből, hogy most a szivem majd megszakad belé! . . . Abban a pillanatban suhant el előttünk az a szemüveges nyegle, a ki — tudod — mindig utánam járt, a kivel — mig Árpád jegyesem nem volt — annyiszor bosszantottam őt. És az mindent látott s tűn hallott is. Árpád akkor megragadta kezemet oly erővel, hogy fölsziszszentem belé; arcai sáppadt volt; szemében fájdalom, düh,! szerelem s bosszú vetett egyszerre lobbot. — Reszketett, akár egy gyermek. Én álltam, mint szobor és ajkaimon nem voltam képes visszafojtani a hahó tát . . . hahahah! Iza! hallod ? igy nevettem én akkor. Fagyasztó kacagás tört elő ajkain; utána soká kimerülten feküdt párnáján, tágra nyílt, fénytelen szemekkel nézve egy ponttá. ) — Malvin! édes Malvin! Ne izgasd magad! Tudok én mindent ... — Nein tudsz Iza! ... suttogta magához térve. — Jól van édesem, hát nem tudom. De lásd, neked nyugalomra van szüksé* ged, Fájdalmadat, csak égetőbbé teszi * túlságos izgatottság s a. visszaemlékezés. Majd, ha jobban leszesz elmondod; meghallgatom édes Malvinom. — Ha jobban leszek — rebegte kínos mosolylyal. — Nem, Iza! elmondom most, — vége lesz mindjárt . . . Nevettem — addig mondtam, ugy-e? igen, addig, tudom. „Malvin! — lihegte egész közel hajolva arcomhoz Árpád — te nem szerethettél soha, hogy igy bánsz velem."— „Nem ! tt mondtam hideg, határozott hangon, másik túlságba esve. „S nem tart vissza e gyürü, hogy ezt szemembe mondod ?" — kordé. „Nem!" feleltem, mint előbb. S levonva gyűrűjét, felé nyújtottam. Őrült voltam Iza! — őrült! pedig szerettem öt, mint nő szerethet férfit. Árpád elvette a gyürüt s ott hagyott. Kiáltani akartam, nem tudtam; valami lekötözte nyelvemet. Rohanni akartam' utána, nem voltam képes; álltam, mint körültem azok a mozdulatlan fák, gyökeret vert lábakkal. S mikor eltűnt, odaborultam egy fához; sírtam, mig te utánunk indulva megtaláltál s fölemeltél. Miért nem hagytál akkor ott Iza? hadd sírtam volna el lelkemet . . . Mikor fölocsudtam, a nap már vér piros arccal tekintett végig a boltíves sétaúton. Hívtál s ón nem mentem; néztem hallgatagon azt a bágyadt fényű, piros tűzgolyót: az én eldobott boldogságom leszálló napja volt az . . . A többit, tudod. Én elhallgattam előtted, mi törtónt közöttünk, csak anynyit mondtam: elhagyott végkép ! Aztán elmentünk a kertipavillonba. Reméltem, hogy ott találjuk. — Csalódtam. > Ott tánc volt. A szemüveges nem
