Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-15

sodik dijai (1 arany és 5 írt) a 3-ik századtói Szabó, a harmadik dijat (5 frt) a 6-ik századtól Ágoston közhaszárok vitték el. LT. Vadász akadály-verseny. 3000 m. Tisztek szolgálati lovaikon. Vezető: Perczel József ezredes. Tiszteletdíj 1-sö ós 2-iknak. Első Kéthelyi József főhadnagy, második Pántz Alajos főhadnagy lett erős küzdelem után Svastits \ főhadnagy ellen, kifólhosszal 3-iknak jött be. A versenyben tiz tiszt futtatott. III. Altisztek vadász-versenye. Vezető : br. Wimpfen Iván őrnagy. A 4 arany és 5 frtból álló első dijat Ádám őrmester a 4-ik századtól, a második dijat (3 arany és 5 frt) Finta őrmester az 1-sö századtól, a harmadik dijat (2 arany ós 5 frc) Csányi őrmester a 2-ik századtól nyerték el. IV. Tiszti akadály-verseny. 3500 m. Az első tiszteletdíjat Perczel József ezredes „Anna" nevü lova (lovagolta Perczel Móricz tiszthelyettes); a 2-ik tiszteletdijat br. Wimpffen Iván őrnagy „Bon-ton" nevü lova (lov. Vaszary Béla főhadnagy); a 3-ik dijat (a tétek) Ghyczy Géza hadnagy „Ski" nevü lova .vitte el (lov. a tulajdonos). A versenyen 6 tiszt vett részt. V. Sik-verseny. 2400 m. Az első dijat, melyet a pápai agarász-egylet adott, Erdődy Sándor gróf „Aide-toi" nevü telivórje (lov. Vaszary Béla főhadnagy) több ló-hosszal rfyerte meg, a 2-ik dijat (a tétek) Perczel ezredes „Photograf" nevü telivórje vitte el (lov. Perczel M. tiszthelyettes) egy hosszal Perczel ezredes „Atilla nevü telivórje ellen, melyet maga a tulajdonos lovagolt. E versenyben 6 urlovas versenyzett. '" Bankét és bál. Este 8 órakor a >Grriff< szálloda nagytermében 100 terítékű fényes bankét rolt, melyen Andrásffy Gryula altábornagy és Wojnárovits Sándor tábornok is megjelent, részt vett különben azon Pápának ós vidékének nagyszámú intelligentiájá ós a legkedvesebb, legbájosabb höígyközönsóg. Az első felköszöntőt Osváld Dániel polgármester mondta Andrásffy altábornagyra, mire ő Perczel József ezredest éltette és a pápai közönségre emelte poharát, egy későbbi tosztjában- pedig a hölgyeket köszöntötte fel. A lakoma után kezdődött a fiatalság igazi mulatsága: a bál, a tánc, mely Vörös Jancsi hires győri bandájának kitűnő zenéje mellett a legjobb kedvvel világos reggelig tartott. Az első négyest 24 pár táncolta. A jelenvolt hölgyek diszes névsorát a következőkben adjuk: Leányok: Abt Klotild (Budapest^ Barthalos Olga, Berger Anna, Dreihausen Mici, Gaál Irén (Galsa), Guáry Emmi, Erzsi és Margit (Vaág), Jerfy nővérek (M.-Lak), Kiss Vilma, Pentz Mariska (Dáka), Perczel Margit, Serényi Jolán (Salamon), Szabadhegyi Gizella (N.-Dóm), Vágner nővérek (Vaszar), "Wéber Olga, TJnger Izabella. Asszonyok: Bakó Gózánó (Z.-Egerszeg), Gaál Ödönné (Galsa), özv. Guáry Pálné (Vaág), Jerfy Adolfnó (M.-Lak), Klainik Antalné, Koller Jánosné (Kt.-Lak), dr. Nagy Imréné (P.-Kovácsi), Pentz Józsefnó (Dáka), Perczel Józsefné, Pintér Gyuláné, Sarlay Gyuláné (K.-Vath), Szabadhegyi Kálmánná (N.-Dóm), Vágner Lászlóné (Vaszar), "Wajdits Károlynó, Weber Rezsöné, br. "Wimpffen Ivánné. Fővárosi levél. Hosszú hallgatás után ismét at én kedves szülővárosom közönsége elé lépek. Félve teszem ezt a lépést, mert érzem, hogy nem leszek képes megfelelni annak a feladatnak, a mire vállalkoztam. Jelen soraim címe nagyon is hangzatos, s érdeket kelt az elolvasásra, csak az lesz a baj, hogy nem felelek meg a hozzám kötött várakozásnak. Node most már mindegy. Midőn szülővárosomból visszatértem a fővárosba, oly különösnek, oly szokatlannak tünt fel előttem ez a nagy város, mintha most látnám először. Ha óriási palotasorai közt haladok végig, mindig eszembe jut az a kis város, az ő csendes és mégis oly barátságos házaival, hol mindenki ismerősöm, mondhatnám barátom volt s most, hogy visszatértem a nagy chaosba, kétszeresen rosszul esik e változás. Szeretnék viszsza menni s ott tölteni napjaimat. S mégis mily sokan vágyakoznak a fővárost láthatni, benne élni. S én nem is csodálom e kívánságot, hisz annyit beszélnek Budapestről, hogy önkéntelenül kívánság száll meg mindenkit, látni Pestet, s aztán meghalni (még nem csodálnám, ha Nápolyról volna szó). Pedig éppen az ellenkező áll. A ki kis városban él, hozzá van szokva annak egyszerűségéhez, a fővárosi pompát csak hírből ismeri. Itt a fővárosban pedig minden oly caábitólag hat rá, hogy sokszor nem képes e csábnak ellenállni, s a vége, tönkrejutás, — börtön. Ez itt mindennapi dolog, már fel sem tűnik. S ha egy ilyen eset pl. önöknél történik) tán még rendkívüli számot is megkockáztatna a szerkesztő. Most nagyon élénk képet nyújt a főváros ; a milyen kihalt s unalmas volt nyáron, oly élénk s mozgalmas most. S nem is csoda ! Hisz most nyílt meg az egyetem, s a Sándor-utcai nagycirkus. (Salamonszky úgyis elment; de a holmija itt maradt) Bocsánatot kérek ez összehasonlításért, de ezt az elnevezést a Borsszem Jankótól plagizáltam. Az utcákon nem is lehet járni, ugy ellepték az egyetemi polgárok és a képviselő urak. Van most pénz mindenfelé! a jogászok a papától kaptak az egyetemi életre, a képviselő urak pedig valamelyik zsidótól, kinek eladták a harmadévi termést is, vagy egy kis váltócskát írtak alá! A vén jogászoknak most van az aratása, no meg a szüret is; magérkeztek a gólyák, a kik először élvezik a szabadságot, mert a mamák őrködő szeme nem kisérti őket. Telt tárcával, telt ládákkal bocsátották útnak a gondos szülék, oly szép reményeket fűztek hozzá, hogy tán ministerelnok is lesz, hisz itt a világos példa. Pedig szegények, ha tudnák, hogy az a sok szép holmi nem sokára Böhm Matyinál, Schlésingernól, Kohnnál, stb. lesznek, csak a papák győzzék kiváltani. A Bukovai Abszik most élik világukat. Egy pillantás s már felismerik a tapasztalatlan gólyát; nem is csoda, már évek óta praktizálják. — Feri, ott megy egy zsiros madár — mondja Abszi a kollegának. Feri már tudja mire vonatkozik ez. A gólya hátamögé lopóznak s elkezdenek holmi rigorosumokról, különféle fakultásról beszólni, hogy az áldozat figyelmét magukra vonják. A mint "észre veszik, hogy a szegény kezd érdeklődni a diskursus után, Abszi megszólítja. — Ha nem csalódom uraságod jogász ? Egy félénk suttogás halatszik s: igen — felelet. — Csak most jött fel uraságod a fővárosba ? ' Ujra az előbbi hang. Ah akkor igen jó, hogy találkoztunk, van szerencsém magam bemutatni Bukovai Abszi szigorló jogász s barátom szintén. Ha nem leszünk terhére, majd némi útbaigazítással szolgálunk. — Oh kérem uraim, nagyon leköteleznek. Parancsolnak tán egy rossz szivart. — Minden jól megy! súgja Bukovai Ferinek. Egy ügyes fogással három szivar marad Abszi ur kezében. S kezdődik a kérdezősködés, a kassza állapotának ügyes kipuhatolása. Azután atyai tanácsok, intések, a főváros romlottságának leírása stb. mind olyan dolgok, a mivel a romlatlan kedélyű gólya bizalmát megnyerik. Miután még nem iratkozott be a szegény, ergo van pénz — következtetnek Absziók. Azután áttérnek a fakultásokra, erősen magyarázzák azt, pedig maguk sem értenek hozzá, de ezt csak a kávéházban lehet megbeszélni. Feri felszólítja az áldozatot egy parthie karambolra, eközben Abszi megalkuszik a zahlkellnerrel a százalékban a mit a szegény gólya fog fizetni, ha „Szakit". Természetes a jámbornak soha életében nem volt dákó a kezében, de nem meri bevallani e gyengeségét, hanem vállalkozik rá. Az első lökés után világos, hogy posztót szakit, a kellner számit s a tandíjnak fele oda van, ennek a pénznek a harmada Absziékó. — Most jön a ferbli, ámbár a gólyácska csak az apjától hallotta, hogy azon sokat lehet veszíteni, de nem akarja, hogy ezek az urak lenézzék. Vígan folyik a játék, mig egyezer csak azon veszi magát észre, hogy a két mecénás elpárolgott, de egyszersmind konstatálni kénytelen, hogy. a pénze is elpárolgott, s azok zsebébe vándorolt. Másnap a papa kapja a következő sürgönyt: „Papa., a pénzemet valaki ellopta, küldj rögtön, mert én a legvégsőre vagyok határozva". Ennek a pénznek is jó gazdája akad, csakhogy más módon. Mint hallom a kaszirnők budapesti fő egyesülete legutóbbi zajos ülésén elhatározta, hogy pályadijjat tüz ki a tapasztalatlan egyetemi polgárok megpumpolására vonatkozó legpraktikusabb munkára. A színházban, orpheumokban és a ballerínák körében is általános az öröm, hogy a honatyák a hosszú pihenő után ismét a fővárosba érkeztek. Megint megnyílik a mellékkereset, a mit egész nyáron nélkülözniök kellett, s az öröm annál nagyobb mert hisz most kétszer anynyi lósz a fizetés, mint eddig sejtve iszonyú lelkiállapotomat, hozzánk jött ós üres bókjaival halmozott el. Fecsegett össze-vissza mindent, végre táncra hívott. Engem megszállt előbbi ördögöm. Táncoltam. Az volt az én halál-táncom, Iza! Soká künn maradtunk; te hivtál egyre! ón nem hallgattam reád; a szemüveges pezsgőt hozatott. Hűvös éj volt. Nem voltam az időhöz öltözve. Meghűltem. — Éj fél volt, mikor a városból haza kerültünk. Itthon nem várt s.-rki; nem volt a ki megszidjon künn maradásunkért . . . sokára én sem leszok ; . Imegyek oda, hol jó apánk s anyánk várnak reám. Egyedül maradsz Iza! . . . Ha lesz egykor, kit ugy szeretsz, mint én szerettem öt: jusson eszedbe a boldogtalan Malvin. Ne kövesd te őt! Jer, csókolj meg; aztán nesze e kulcs: a varróasztalom fiókjában vannak az ő levelei. A legfelsőt olvasd el. Hogy elváltunk, másnap kaptam tőle. —Iza!... ő engem . . . bűnösnek hisz. —- En nem feleltem levelére; nem volt erőm hozzá. De mond meg neki — fogadd meg, hogy megteszed — minden erejét összeszedve megragadta Iza karját, fölemelkedett fekhelyéről s kezét esküre emelten kiálta, amint csak beteg tüdeje engedó, hogy fölpersent ajkain kiserkedt a ver — mond meg neki, hogy nem igaz ... esküszöm Iza! esküszöm! . . . Visszahanyatlott. A szegény elhagyatott Iza lehajolt s megcsókolta hülő, örökre lezárt ajkait. Nézte, nézte, nem a meghalt testvért, hanem a nőt: azt a megfojthetlen örök rejtélyt. S aztán egy sóhaj lebbentél ajkain: szegény, szegény Malvin! mit ad a világ egy szegény leány esküjére? 7M Jfaef, A mamának igaza van. — Modern génre. — — Soha férfi csókja nem illeti ajkamat — monda a karcsú Margit. Igen, ha majd az a kiállhatatlan ember, kit kapzsiság, életuntság, az eltompult idegek uj inger utáni vágya, vagy talán szerelem vezet karjaimba s fátyolozott hangon rebegi: ón édes kis feleségem . . . akkor . . . akkor . . . eltűröm, hidegen, némán . . de ón . . . ón, nem csókolom meg soha • . . soha . . . A kis Margit büszkén rázta dacos kis fejecskéjét. A márvány homlokon mint apró kigyócskák himbálóztak a barna illatos fürtök, de mintha valamennyi megcáfolni akarná Margitot, mialatt ö fejét tagadólag rázta, ezek a fürtök „igent" bólintottak. És a kis exotikus virág széptevője, egy pedrett bajuszú, villogó szemű ifjú, csak a fürtök ingerlő mozgását látta. Mosolygott gonoszul, kótkedöleg. Margit nem akarta észrevenni az úrfi kaján arcjátékát. Elfordult és haragját a zongorán tölte ki, mely siránkozó futamokban esdekel kíméletért. A mama a szoba egyik sarkában a a divatlapot tanulmányozta és igy okosabb dolga volt, mint arra figyelni a mit a kis Magit az urfival összefecseg. De lágyabb akkordok keltük szárnyra a bársonyos kéz alól. — Ne gondolja azért, uram, hogy érzéketlen szobor vagyok. Korántsem. Nem egy férfi tetszett már nekem. Sőt még attól a gondolattól sem rettentem vissza, hátha szerelmes lennék egyik, vagy másikba. De megcsókolni . . , ah, wtjwh*! . Az úrfi arcán gúnyos árny lebegett, mialatt szórakozottan lapozgatott egy hangjegy-füzetben. — És miért irtózik a csóktól ? Margit kiassz ony elmélázva ós enyhén órintó a billentyűket. Az úrfi közelebb húzódik ós ujra kezdi a gyóntatást. Semmi felelet. — Tehát ön nem tudja okát. Az úrfit látnoki ihlet szállja meg. — Talán még sohasem .....? Most Margit kisasszony hallgat mélységesen. Piruló arccal hajol a zongorára és epedő futamok zsongása terjed lágyan, édesen. Az úrfi felhevültén vallatja: — Valóban, Margit, az ön ajkát még nem érinté egy olyan gézengúz kuzónocska félénk szája sem? . . . Margitka halkan, reszketve súgja: — Nagyon féltem mindég ... ós elfutottam. Az udvarló egy gyors pillantással rekognoskálta a terepet. A kicsi, zongorára hajolva, rózsás pírral a selymes üde arcon. A mama elmélyedve a divatlappal bíbelődik. — És hová menekült ilyenkor ? — A mamához panaszra. — És a mama mit mondott? — Menj te kis bohó, nem halsz bele. — Csakugyan azt mondta a mama? Igen . . . A zongora felbömbölt mint menydörgés, közbe villámgyors takaros cuppantás és az ur úrfi hangja hallatszik: — Látja Margitka, a mamának mindig igaza van! . . . B. volt. (Bárcsak a szegény néptanítók sóhajtozhatnának igy.) Az. óletbiztositó társaságok megint sok üzletet kötöttek. De ennek is megvan a maga oka. A főváros képe most olyan, mintha valami földrengés hagyta volna hátra nyomait, a főutcák ölnyire fel vannak ásva, úgyhogy az ember soha sem tudja, mikor esik egy gödörbe, vagy mikor zúzza be az orrát valami deszkába. Ugyanis most készül a hires várva várt vízvezeték, (ugye bár önök is várva várják azt a bizonyos artézi kutat, vagy legalább valami uj ivóvizet) mi fővárosiak tehát szerencsésebbek vagyunk, mert mi már élvezzük is. Azután ugyancsak most csinálják a villanyvilágítási vezetékeket i-=, ebben a tekintetben is szerencsésebbek vagynnk önöknél, mert Pápán még nincs villany — ha csak nem papiroson :— Js ha az a szelíd ábrándos hold meg nem könyörülne szegény Pápán, mi lenne akkor? No de azért ezt a kellemetlenséget csak tűrjük, annak a reményében, hogy milyen kellemes lesz jó vizet inni, s villanyvilágítás mellett sétálni. A párbaj elleni nagy mozgalomról jut eszembe egy érdekes párbaj história, mely csak a napokban játszódott le — de a párbaj meliett bizonyít. Most már nincs sem időm, í sem papirom, hogy leírhassam, hanem majd a jövő számban fogom igénybe venni b. türelmüket. Poliány Zoltán. Hivatalos rovat. 24217. Veszprém vármegye alispánjától. 1893. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a legtöbb egyenes államadót fizető megyei bizottsági tagok 1894. évre órvónynyel bírandó névjegyzékének összeállítására, illetőleg kiigazítására alapul szolgáló adóhivatali kimutatások hivatalos helyiségemben f. hó 23—30-ig a hivatalos órák alatt betekinthetők, mégis, hogy a vármegye igazoló választmánya f. hó 31-én d. u. 3 órakor a megyeház kistermében nyilvánosan ülést tart, mely alkalommal a legtöbb egyenes államadót fizető törvényhatósági tagoknak 1894. évre érvénynyel bírandó névjegyzékét fogja megállapítani ós a közszemlére kitett adókimutatások ellen beadandó felszólamlások felett fog határozni. Figyelmeztetnek egyidejűleg az érdekeltek, hogy az adómennyiség alapján teendő felszólamlásokhoz az adókönyvecske, esetleg szabályszerű adófőkönyvi kivonat csatolandó. Veszprém, 1893. évi október hó 5-ón. Véghely Dezső, kir, tanácsos alispán. 4356. 5284. 1893. Hirdetmény. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. 1893. évi május hó 1-ón ós folytatva tartott közgyűlésében, a gyámi nyilvántartásoknak a kis- és nagyközségekben leendő rendes vezetését 409/1893, szám alatt hozott határozatával elrendelte s ezen gyámi nyilvántartások vezetésével az illető községi, illetőleg körjegyzőket bizta meg. Ezen közérdekű törvényhatósági határozat a városi jegyzői hivatalban bárki| által betekinthető s s netáni felebbezósek ellene a mai naptól számítva 30 napon belül ugyanott beadhatók. Kelt Pápán, 1893. október hó 14-én. Osváld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. Báró Hornig Károly megyéspüspök dr Bada István püspöki titkárral kedden délelőtt 9 és V

2 órakor utazott el városunkból Bécsbe. — Kemenes Ferenc kanonok ugyanaznap délelőtt a püspök fogatán Pápáról Veszprémbe utazott. — Andrásffy Gyula altábornagy, Wojnárovits Sándor tábornok és dr. Fenyvessy'Ferenc orszgy. képviselő hétfőn hagyták el városunkat. — Huszárezredünk köréből. Ghyczy Géza hadnagy, a főtiszti tanfolyamon,- Konkoly Thege Miklós tiszthelyettes, a központi lovasiskolában való részvétel végett több hónapi időtartamra Pápáról Budapestre távoztak a héten. — Köszönet nyilvánítás. Méltóságos gróf Esterházy Móricnó urnő a nőegylet részére 25 frtot volt szives adományozni. Szegényeink és árváink nevében az adakozónak hálás köszönetét nyilvánítja Koller Jánosné elnök. — 50 éves lelkészi jubileum. Szűcs János a mezöföldi ev. reform, egyházmegye esperese, enyingi ref. lelkész e napokban ünnepelte 50 óVes lelkészi jubileumát.; — Itt az ősz, azon időszak melyre a szerencsäienül járt Jókai utcabeli lakosok««A> meaia(rt«ktt

} bogy kivágott pár<fHn% szép fa-soruk helyett, — juharfa — sort kapnak és mégis azt tapasztaljuk, hogy intéző 'köreink nemcsak juhar, de még fűzfákról sem gondoskodtak. Kérjük tehát mielőbb a fa-sor létesítését. Kézimunkakiállitás. A pápai leányegylet kózimunkakiállitását csak tegnap volt alkalmunk megtekinthetni, de bátran elmondhatjuk, hogy a szebbnél szebb kézimunkák egy fővárosi kiállításnak is díszére válnának. A tárgyak csinosan és a legizlósesebben vannak elhelyezve és kiállítva; az egész kiállítás létrehozása és rendezése gondos női kezek műve, a miből a főérdem természetesen Rosenthál Franciska asszonyt, a leányegylet elnökét illeti, kinek is ezennel van szerencsénk gratulálni és legnagyobb elismerésünket kifejezni. Másfélezer gyönyörű kézimunka van a „keresk. ifj. önképzőkörének" helyiségében kiállítva, melyekről egyenként irni, majdnem iehetetlen; de még sem hagyhatjuk megemlítés nélkül az irgalmas nővérek munkáit (mise mondó öltözetek, oltárteritő stb.) Bothmer báróné 2 olajfestményét, szép kézi mnnkáit; sok szép tárgyat küldtek a kiállításra Budapestről dr. Kreisler Gyuláné, Kronberger Miksáné stb. Helyből Netűmuser Hermin, Hauptma?in Mariska, Kiss Vilma, Pentz Eliz és Mariska stb. A kézi munkák gyöngye a Pap Amely úrhölgy által kiállított ó-német motivumu nagyszerű asztaliutó. Majolika festések is nagy számban szerepelnek. Gyarmaty Zsigáné urnő kalotaszegi varrotasai kisorsoltatnak. Eladásra pedig sok szép kézimunkát állított ki Gruber Róza. Ma és holnap látható még a kiállítás, ajánljuk annak megtekintését, mert nem mindig lesz alkalom, hogy ily gazdag és diszes kózimunkakiállitásban gyönyörködhetünk. — Adomány. Méltóságos gróf Esterházy Móricnó urnö a helybeli vörös kereszt egylet részére 10 frtot volt szives ajándékozni, melyért hálás köszönetét nyilvánítja az elnökség. — Nőegyleti kóstoló. A helybeli jótékony nőegylet e hó 22-ón vagy 29-én tartja meg szokásos évi kóstoló mulatságát. A kóstolót mint értesülünk, az uj dohánygyári raktárak egyikében fogják az igazgatóság szívességéből megtartani. — A vizkérdés megoldására kiküldött bizottság a legközelebbi napokban ülést tart. Eddigelé már több mérnök vállalkozott arra, hogy az előmunkálatokat a legszerényebb feltótelek mellett elvállalni hajlandó. — Ref. lelkész választás. Az a.-teveli ev. ref. egyház £ hó 12-ón Seregély Béla piriti s.-lelkészt egyhangúlag lelkészévé választotta. Gratulálunk. — A városi tanács rendkívüli ülésében tárgyalta Bokody Antal színigazgató kérvényét, a színház-bér elengedése és a befizetett összegek visszaadása tárgyában. A tanács a már befizetett 225 frt összeget nem utalta vissza, de az előadások után be nem fizetett dijakat, illetve ezeknek befizetését elengedte a színigazgatónak. — Az asphaltirozást a Jókai Mór utca keleti gyalogjáróján a Heykál házig befejezték a héten. A munkálatokat tegnap vizsgálta meg és vette át Török János mérnök a város részéről. — Távozó színészeink. Bokody Antal színtársulata a héten fejezte be színielőadásait városunkban. 38 darabot hozott színre az igazgató ittléte alatt. A héten játszották a „Toloncot", „Piros bugyellárist", „Vasgyárost", „Asszonyok bűnét" és f. hó 12-ón csütörtökön az utolsó előadásul a „Szultánt" sikerült ós jó előadásban, mindig jól látogatott ós telt ház előtt; ha eleintén is igy törtónt volna, nem lett volna oka az igazgatónak panaszra, a minthogy az utolsó héttel meg is volt elégedve. Mi is ezt mondhatjuk közönségünkről, mert a színtársulatot, a mennyire csak lehetett és a mily mérvben megérdemelte, móltólag pártolta is. Az igazat megvallva többet vártunk Bokody társulatától, s a közönség nagyobb pártolására csak is egy rendes, jó színtársulat tarthatott volna igényt. A társulat pénteken éjjeli 1 órai vonattal hagyta el városunkat és Halasra utazott, hol már tegnap tartották az első előadást, — Eljegyzés. Volf Gyula komáromi kereskedő mult héten jegyezte el özv, Steinberger Manónó úrnőnek szép leányát Ilonát. — Tűzoltó szaktanfolyamok megyénkben. A tűzoltó szaktanfolyamok a veszprémi és enyingi járás részére Veszprémben november 2-ikától 8-ikáig; a devecseri, zirci és pápai járás részére pedig Pápán november 9-ikótől 15-ikéig tartatnak meg, s az összes községek küldöttei bírság terhe alatt köteleztetnek e tanfolyamokon való megjelenésre. A földmivelési m. kir. ministerium Aigner Sándor zirci lakos jószágkormányzót a zirci járásra nézve az állandó gazdasági tudósítói tisztlel megbist»,