Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-08-20

talánosan ismert és méltányolt dolog a jó s nagymennyiségű Tizet produkáló vízvezetékek jelentősége. De még magasabb nemzetgazdasági becse is van egy telj esen berendezett vizvezetékrendszernek. Ma mint a helybeliek állítják, fejenként 10—12 frtba kerül a jó ivóvíz szállítása egy-egy évben, mely összeg annál is inkább feltűnő, mert ezen összegben csupán az ivásra, főzésre s egyóbb szükségletekre használt viz foglaltatik, mig az utcák öntözése s sok más alkalmazása a viznek tekinteten kivül maradt. Ha már most meggondoljuk, hogy egy célszerűen berendezett vízvezeték naponként ós fejenként-100 liter vizet szolgáltat s pedig csak évi 4—6 frt költséggel, akkor a fentemiitett előny azonnal előtérbe lép. Pápa város vízvezeték jövedékének föl'számitása : A népszámlálás adatai szerint Pápának van 15,000 lakosa, melyek közül egyelőre csak 10,000 vehető fel a vízvezeték direkt élvezőinek. Ezon 10,000 lakos öszszes szükségleteire telj esen elegendő ugyan naponként 10;000 hl", — de a vízvezetéknek mégis ugy kell berendezve lennie, hogy 'naponként 20,000, vagy még több hl. vizet is szolgáltathasson. Vegyük már most fel, hogy az egész vízvezeték berendezése 200,000 frtba kerülne — mely összeg célzatosan' becsültetett ily magasra —, vegyük továbbá fel azon esetet, hogy naponként 10,000 hl. viz használtatik fel, akkoj megkövetelhető szükséglet évenkint: . a) a befektetett tőke 4'|,% kamatai 9000 frt, b) 50 évi .amortisatio 2% kamatai 4000 „ c) fentartási költségek 1% kamatai " 2000 „ d) üzem költségek .,-6000 „ Összesen 21000 frt. Ezen kiadások állnak szemben az 50,000 frt jövödelemmel, melyet a vízhasználat hoz évenként, ha 365 hl. viz 5 írtjával adatik el." Kétséget sem szenvedhet tehát, hogy minden, célszerűen berendezett vízvezetékrendszer jelentékeny jövedelmi forrását' képezi a vállalkozóknak, a mi még kiviláglik abból is, hogy Németország és Áustria legtöbb helyiségében a vízvezetékek 5—8% osztalékot hoznak részvényeseiknek. Képek a műit hétről. — Karczolatok. — I. Nagy örömben voltak a város atyái a legutóbbi közgyűlésben. „Nini, megjött a Szvoboda bácsi, — Isten hozta Szvoboda bácsi, — hogy érzi magát Szvoboda bácsi, — csakhogy itthon van Szvoboda bácsi" — hangzott minden oldalról. A városi tanácsos azt sem tudta kinek a kérdésére feleljen, eleinte tetszettek neki a kérdezősködések, utóbb azonban anynyira megunta, hogy önkénytelenül is kitört. „Ménkű csapjon Balatonba, hagyjanak nekem bókét, üljön le ki-ki a maga helyére, mert megmondom a kapitánynak, hogy engem szekíroznak." A megrökönyödött v. képviselők szépen szót fogadtak, egy csopoftba verődve azon kezdtek el tanakodni, hogy miféle föstókkel kenheti a mi ^zeretett tanácsosunk, igazán szép és fényes hajzatát. Dr. Kövi oszlatta el a tanakodó v. atyák kételyeit, a ki kereken kijelentette, hogy nem kell a tanácsos urnák festék, nemis használt ilyent soha, — hanem a természet maga tartotta fenn ily szépen hajzatát. Kövi pótlólag megjegyezte, hogy ha a tanácsos — hajpomádénak köszönhetné hajzatát, —már régen elkérte volna tőle a receptet. A korvin-utcai asphaltkórdósnól Mészáros rkapitány szóllalt fel legelőször. Indítványozta, hogy ha a Korvin-utca asphaltot kap, annak szególyzete ne cement, hanem keramit legyen. A Korvinós Barát-utcai házbirtokosok, különösen Szladik János, — nagy lelkesedéssel járultak az indítványhoz. Azok a szegény korvin-utcaiak, a kik még néhány héttel ezelőtt tüzzel-vassal cement-járdát óhajtottak, most megszavaztak mindent, csakhogy asphaltot kaphassanak. Szladik ügybuzgó polgártársunk, városunk szülötte ós a mai fiatalság igazi póldányképe nagyot ugrott örömében, mikor a határozatot kihirdették. Szvoboda tanácsosnak odasúgta, hogy: „Süsse meg eddigi ktrvezetót, — többé nem teszem reá lábamat. IHárom évi ittlétem alatt 13 tyúkszemem < támadt, melyeket egyedül az ön dicső'járdájának köszönhetek." Ezután odafordult a kapitányhoz, hogy este a sörházba, okvetlen jöjjön el, mert áldomást fizet. Mégis tette Szladik bátyánk, egy hordó sört veretett csapra az asphalt-határozat örömére ós nagyokat kocintott Mészáros kapitány ós vagy 20 jelenvolt v. képviselővel. Néger apátplébános indítványozta, hogy egész aszólesvizig kell kiterjeszteni az asphaltot, a mit különösen Barthalos támogatott erősen, mert — hogy saját szavai szerint éljek — szükséges ez az apró gyermekek 'miatt is, a kik ha arra kisétálnak, könriyebben hozzájutnak a szelekhez,melyek Somló felől fújdogálnak. Baranyay nem álhatta meg a „séta" szót megjegyzés nélkül. Odavágott Barthalosnak, hogy a gyermekek nem sétálnak, hanem csak mászkálnak, — mert a ki sétálni akar, annak legalább 300 írtjának kell a zsebében lenni. . Matkovich Pál is pártolta Néger ós Barthalos indítványát, csak azt tette hozzá) hogy a szélesvizet is jó volna asphaltiroztatni, — mert akkor nem kerülne annyi döglött kutya ós macska a városi vízvezetékbe. Bognár G-ábor sem ellenezte a Jókaiutcának kiasphaltirozását, — de egyúttal ajánlatba hozta, hogy a disznó-piacot is jó lenne hasonló sorsban részesíteni, talán akkor Bánóczy Pál is rágondolná magát csonka házának felépítésére, vagy legalább a kimeszeltetésóre. Szilágyi József a mostani asphaltirozást mániának nevezte el, a mire Sebestyén igen talpraesetten azt jegyezte meg, hogy az nem mánia, hanem csak olyan bizonyos láz, — a melyiken Szilágyi már túlesett, — ennélfogva kéri, hogy ne irigykedjék a többi lázas betegre. A kigyó-utcaiak mániáját, akarom mondani lázbetegségét a képviselőtestület nem gyógyította meg, hanem kimondotta határozatilag, — hogy a láz csak gyöA beafsteak (de nem tök) például olyan, mint a kétszerkettő. A ki egy beafsteakot megeszik, az öntudatlanul üthet a hasára. Az ital törtszám, mely megy a végtelenig. — A gombóc egy rendszeres egész, egy kikerekített gömbbé készült systema! Miből áll a gombóc? Tagadhatatlanulgombóckák, tehátgaluskák rendszeréből. A ki tehát egy gombócot eszik, az egy systemát vett fel magába s a galuskák molekuláit költötte el. Mi ellenben az italok közt például a bor ? Nem egyéb, mint ostoba szőlőszemekből kisajtolt vallomás, mely távol attól, hogy konkrét - fogalmat határoljon • körül, sokszor a rabok vallatására szolgál s halomba dönt philosophiát és philosophust, medikust, juristát ós technikust minden személyválogatás nélkül. Sok ember itta már meg az eszet, de még egy sem ette meg azt. A ki eszik, az semminek sem fogja meginni a levét. És ha áll is az, hogy plenus venter non studet libenter, még' kevésbbó lihenter studet plénum caput! De minek is dicsőítsem tovább az evést ? Tapasztalataim öblös bográcsából ezen találomra kimerített példák eléggé szólnak mellettem, * semmint szükséges volna tovább bizonyítgatnom tételem dönthetlen voltát. Tudom én azt, hogy nem elég gyakorlatilag bizonyítani be valami állítást, mert ez esetben mint ellenállhatatlan argumentumra az ékes magam termetére hivatkozhatnám. Igyekeztem tehát elméletileg is fejtegetni thes^em,^ „Ahány ember, annyi gusztus." „De gustibus non est disputandum." Minden helyzetnek, minden életkornak megvan a maga bizonyos appefcitusa. Különös nagy appetitusa van például a vidéki iskolamesternek, de — sapienti pauca — neki nem lehet ugy, mint akarná. Mindezekből láthatják t. hallgatóim az evés-ivásban, hogy az evés ép oly jellemző, mint fontos, velünk született tulajdon ós bár eredeti bün, melyet legelőször, mint hiteles forrásból tudom, szentkerti, istenfalvai ós paradicsomvölgyi Almási Ádám ősapánk követett el, midőn az Istenben boldogult közös nagyanyánkra nemes, nemzetes Bordási Éva asszonyomra hallgatott; de azért szívesen vétkezünk, mert igy nem kopik fel az állunk, s inkább harapunk jóféle töpörtöspogácsába, mint a íübe. A nemzetek gyomra sem mind egyforma ám! A muszka ugyan a legujabbi időben egy koszton van a franciával, a mi neki elég sok pénzébe kerül, de már a görög gyomra nem szenvedi meg a bajor sört, mig a plumpuddingot nagyon szeretné, de nem kap. Az olasznak nagyon fáj a foga a római barátfülre, alig várja, hogy megegye, hát még a velencei ausztriga! Különösen jó ós áldott gyomra mégis csak a magyarnak van. Olyan sok idegen elem fekszi meg a gyomrát s ö mindeddig dicsőségesen megemésztette, hogy válnék kedves egészségére és gyarapodására! És ha-talán valami, a mit itt tüzetesen megnevezni nem Akarok és nem is tanácsos, rosszul esnék ís neki, a diéta alatt laajdl iÄbftYeri* M«rt a magyar emta'ao* törje tovább is a kigyó-utcaiakat, de chinint, pardon asphaltot azért| még sem kapnak. ; Téringer is felszóllalt, bár verselni nem tud, mint egyik hires közeli rokona, de kinövi magát idővel diszszolnokká. Most is azon sóhajtozással fordult a képviselők felé, — hogy mégis csak okos ember volt, a ki az asphaltot feltalálta, ha 25 fontos csizmát huz is valaki lábára, ha asphaltra lép, ugy érzi, mintha lackcipökben járna-kelne ós lábai,alatt kibictojások volnának. A takarókos Vágó László az irhásköz erős bűzeiméi ós a Korona-utcán megrongált ós elkorhadt hidmüvek ellen kelt ki. Javasolta, hogy építsen a város vashidakat a cincára ós erre most, a millenium alkalmából, itt volna a legalkalmasabb pillanat.1 — Leszavazták, mert Szvoboda v. tanácsos azt felelte Vágónak, — hogy a kiknek az irhás-köz bűzeiméi nem izlenek, — menjen lakni más utcába, — a millenium pedig még oly messze van, hogy arról most tanácskozni még korai, mert egy hidnak az Összetákoltatása nála 12 órai időnél többet nem vesz igénybe. Érdekes volt mikor a polgármester egy unalmas beszéd alatt elhagyta székét ós kiment. Szokoly tanácsos rögtön a helyén termett és megkezdette elnöki szárnypróbáit. Alig kezdett azonban beszélni, ottben termett a Dani bácsi és a Náczi gyereket kisilabizálta az elnöki székből. No kezdetnek ez is megjárja. Nagy feltűnést keltett a polgármes-. ter jelentése vizmüveinkröl. Erre a célra ezer forint hitelt kér a tanács rendelkezésére bocsátani. Bognár Gábor is belenyugodott ós csak attól félt, hogy az 1000 frtot a polgármester nem vizkeresésre, hanem az idei gyenge vadállomány szaporítására fogja fordítani, — ez ellen előre is tiltakozik. A polgármester megnyugtatta Bognárt, — hogy neki külön fog leszámolni a pénzről. E. hó 15-ón kezdette meg a polgármester szabadságát. És állithatom, hogy igen jól kezdette meg. Az első éjjelt örömében az orfeumi népénekesek körében töltötte el, — természetesen a kapitány társaságában ós igy együtt hunyorgattak egy piccolo fekete mellett éjfélig. A sajtó is teljes számban volt képviselve, de erről, — valamint azokról a kik a polgármester társaságában voltak, a legközelebbi alkalommal fogok megemlékezni. Addig is kegyeikbe ajánlja magát a Karcoló. II. Lázas izgatottsággal szaladgált ámult héten a rendező bizottság, hogy a humoros estélyhez szükséges apróbb dolgokat nyélbe üsse; közbe-közbe felpislantott a magas égre és ha a szél jobban fujt, lassan mormogta maga elé: „a teremben lesz", ha elcsendesült: „mégis a kertben lesz," — t. i. a mulatság, j A délután folyamán már nyomatott műsorok hirdették, hogy a Fenyvessy Eerenc védnöksége alatt létrejött humoros müsoru táncestély a „Casino" kertjében tartatik meg, tessék pontban hót órakor megjelenni. Most lehetett csak igazán meglátni, hogy kik a pontos emberek. Akik már pontban hét órakor ott voltak, no hát ezek olyan pontosak," hogy ha valamit igémének nekem, arra mérget .vennék; ellenben a ki még fél 8 órakor is lassan érkezett: annak\az ígéretére is'adnék,de csak biztosíték "mellett. Végre fél 8 után együtt volt Pápa és vidéke intelligentiája, ós Políányi Zoltán bpesti hírlapíró tálalt a publikumnak ós mégkérdezte tőlük: „enni vagy nem enni ?' A jóízű humorral megirt és felolvasott elmefuttatás, melyet lápunk mai száma közöl, sok megérdemelt tapsot aratott. IJtána Bódai ós Goldmark hegedülte a „Panama botrány" valcert, melyet Kis József kisért, a humoros zenedarab precíz előadása nagy tetszésben részesült. Tausz Jakab szavalta ezután érzéssel, kitűnő mimikával ós hanglejtéssel a „Nem tudok | szavalni" című monológot, melyet Rózsa Miklós direkt ez alkalomra irt. A monológ alapeszméjét "az képezi, hogy a deklamator kijelenti, hogy ö nem tud szavalni; de miután nem hagyták békében, megpróbált mindenféle darabot betanulni, a melyek azonban sehogysem mentek neki. A nagy ügyességgel összeállított és előadott monológ ugy szerzőnek, mint szavalónak dicséretükre vált és szép tehetségeikről tanúskodik. De ezután következett csak igazán a hadd ell hadd : a tánc, mely szűnni nem akaró jó kedvvel és tűzzel tartót

4- — a szünóráig. A rendezőség gondoskodott, hogy itt is valami ujjal szolgáljon: a világ postával, mely a mellett, hogy mulattató volt, szép összeggel is járult az est anyagi sikeréhez. Hét bájos ifjuhölgy fáradozott a levelek ós táviratok 3—5 krért árusításával és azok expediálásávaL S hogy mégis fényes eredménye lett a hölgyek postai működésének, egyedül csak nekik köszönhető, mert oly páratlan kedvességgel kínálgatták, kézbesítették a levelezőlapokat, hogy a szép szemek, szavaknak ellenállni nem lehetett, kesz örömest engedtük hát magunkat pumpoltatni (mihez a hölgyek nagyon is értenek) és borura derűre vettük, irtuk és küldtük a leveleket. Az árusításban versenyező hölgyek közül kettőt, kik a jótékonyáéira legtöbbet beszolgáltattak, bonbonierrel lepte meg a rendezőség. Mondhatom udvarias ós figyelmes postások voltak O nagyságaik, mégis mint minden postánál, ugy itt is előfordult, hogy levelek más címre lettek kézbesítve, vagy plane eltévedtek, sőt el is tüntettettek. Közülük egy párt sikerült nekem is eltün . . . pardon találnom, melyeket ezennel bemutatok. Egy hölgyhöz a következő ömlengés intéztetett versben: „Egy sor írást, Egy név aláírást Én örök ideálom !!! S boldog lesz halálom." A másik prózában igy szólt: „A boldogító Igen-ért esd Nagysádhoz körtefa alatt ülő Imádója." Szerelmes levél íratott természetesen legtöbb, de találó élcek is küldettek, például egy hölgyecske ezt kapta : ^Kérdés: Igaz-e

; hogy minden csillagnak van jelentősége ? Felelet: Természetesen, különösen ha valamely fess hadnagyon látjuk." Egy úrhölgynek küldött levélre (a ci- . mót nem árulom el) a következőt irta egy maliciozus fiatal ember: s „Pour etre helle, il faut trois. chossa courtes: les dönts, les oreilles et . . . la langue." Malacot evett ép egy ur, midőn.levelet kapott, melyen az állt, hogy.: „Ideálom csak te maradsz • Sült szalonna és kövér malac!" • Istenem, ha meggondolom, hogy ezen este, felhasználva az inkognitót, hány hölgynek vallottam szerelmet. Oh én szerencsétlen ós sehonnan sem kaptam választ! Ezen valóban megrendítő szerencsétlenségnél csupán az vigasztalt, hogy nekem nem sokba került. Hert 8 szerelmi vallomás csak 60 krt kóstált, a mi, ha tekintetbe vesszük az idők mostani sanyaruságát, párját ritkító olcsóság. Hanem aztán kárpótlásul a soupócsárdás alatt élő szóval vallottam szerelmet egy kis hölgynek, a 9-ik imádottamnak, aki azonban azt válaszolta, hogy „fogjam be a számat." Tessék, és még azt mondják, hogy a nők nincsenek emancipálva. Azonban a 9 sikertelen szerelmi vallomást, a másnapi katzenjammert is szívesen tűrtem, mikor hallottam, hogy anyagilag is milyen fényesen sikerült a mulatság, ami ismét csak Fenyvessy érdeme. JSistoricus. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A folyó 1893-ik évi megyei pótadók egyénenkénti kivetési lajstroma folyó hó 21-től 29-ig, n}'olc napon át a városi számvevői hivatalban közszemlére kitéve leend ; mely idő alatt a kivetés elleni netáni felszólamlások — a megyei közigazgatási bizottsághoz intézve —a polgármesteri hivatalnál beadhatók. Pápa, 1893. augusztus 19. Szokoly Ignác s. k. h. polgármester. 3651. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, miszerint Pápa r. t. város képviselőtestülete f. hó 12-én tartott ülésében 6tí'893. kgy. sz. a hozott határozatával a Jókai Mór utcán teljesített asphaltjárdázásnak az uszodába való lejárattól az u. n. Heykál féle 865. népsor sz. házig való folytatását, s ezen határozatának birtokon kivüli megfelebbezhetését kimondotta. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ezen határozat ellen szándékba vett felebbezés nála a mai naptól számítva 15 nap alatt beadható. Pápa, 1893. augusztus 19. Szokoly Ignác s. k. h. polgármester. kat és sokfélét szeret enni, de: még többet és többfélét kénytelen lenyelni; azonban, ha békességes természetéből kisodortatva, valami nincsen az ínyére, ott a fene, melylyel aztán megeteti, ha még olyan tüskés és hunefut is. A magyar ember kosztja a legritkább összeállítású kosztok közé tartozik. Mert ha valakit szeret, annak megeszi a szivét, szentjét, zúzáját, angyalát, de még a lelkét, sőt még — ó barbár nemzet — az istenét ís. De váljon csoda-e ez, mikor a magyar menyecskék mind oly ennivalók, s azt hiszik hölgyeim, önök nem ? No nem szóltam semmit. Eddig van nincs tovább, több hamarjában nem - jut eszembe, mert körmömre égett az idő, s az én tisztelt kapacitáló barátom, — kinek jóvoltából köszönhetik önök is, hogy ennyi ideig unatkoztak ós hallgatni voltak kénytelenek ennyi ostobaságot — bizonyosan már megette ebédjét. Még búcsúzóul csak azt akarom megjegyezni, hogyha valakinek a tisztelt hallgatók közül elromlott volna az étvágya ennyi zagyvaléktól, őszintén sajnálom ós bocsánatért esedezem, de a többi még ezután következő dolgok (programm részletek) majd helyrepótolják a mit ón elrontottam s akkor jó étvágyat kívánok. A pesti temetőben. — AUg. J§. -r „Hullatja a levelét aÉ idő vén fája" ... Ugy van. Elvirul a kikelet, nyomatban a nyár; elmúlik az .ősz, utána a tél; elrepül az élet ,, * Fájó köny szökken a szemembe, sírni szeretnék, siratni azt, a mi elmúlt, a mi többé soha, soha vissza nem jön: siratni életemnek — ah! oly korán — elvirult tavaszát . . . • Hol vagytok ti boldog idők, édes órák hol vagytok? — Nem is volt az igaz, nem is volt az való : álom volt csak, álom! — Oh! bár az lett volna, nem állnék most itt megtörötten e bus sirhalom felett. „Eljöttem újra, itt vagyok.". . . Itt vagyok sírodnál ón kedves halottam s lelkemben feltámad száz édes emlék, mely mind a te áldott lelkedhez fűződik, megjelen előttem jóságos képed, érzem szerető szived melegét. S nem tudom elhinni, hogy ez a szív már por és hamu ... Pedig ugy van! Nem dobog ez már, elhallgatott örökre. Lehanyatlottak azok az áldott karok, — Én Istenem, mennyi szeretettel öleltek, mikor egymástól elváltunk! Ki gondolta akkor, hogy örökre? ... — Ne aggasszon már a megélhetés nehéz gondja, ne nyűgözze lelked röptét a — kenyér; látom, megedződtél már az életre} ezt akartam, — most már élj egyedül lelked szomjának, a többit bizd reám, — monda szelíden. i • ilily örömmel, mekkora ambícióval láttani a munkához ! — Megérdemlem bizalmát j minjél édesebb legyen I a viszontlátás Ii y ' ' Í3 .milyen keserű lett .... Nem odavitt már utam, abba akis Ttodérorsaágba, hol a* ég csókolózik nyájasan a földdel, hol fenyvesek zugnak s a pajkos kis Tisza lejt vidáman szirtről szirtre. — Csöndes, bus birodalom az, hol a viszontlátás megtörtént, nem is viszontlátás, mert hiszen csak a fejfáját csókolhattam] Megtörötten, kétségbeesve álltam a horpadozó simái. — Vége, vége minden reménynek 1 — Azt gondoltam, meghasad a szivem. Sirtam, mint a kis gyermek, sírtam keservesen . . . Mint mikor a sötét felleg méhe megszakadván, sűrű, nehéz cseppjeit kibocsátja s utána kiderülaz ég : ugy könnyült meg szivem is a sírástól. -. Talán a te áldott lelked lebegett körül, az öntött belém vigaszt, reménységet ! Elbúcsúztam a sirtól, s fájdalmam mólyen a szivembe rejtve, vállaimra vettem újra az élet nehéz terhét. S hordom ismét türelemmel. Ha ottan-ottan elfáradok s roskadozni kezdek: csak eljövök e sirhóz s uj erőt, uj reményt meritek. • Már nem félek tőled sem könyörtelen idő; hiába rágod vasfogaddal a kis fej fát, nem fosztasz meg szent talizmánomtól, dacol veled a .kői — Igaz, azt is legyőzöd, mert hisz örök vagy s a kő nem az, — de hisz az élet sem az. Elvirul a kikelet, nyomában a nyár; elmúlik az ősz, utána a tél;, elrepül az? élet . . . . Lampérth Géza,