Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-07-23

minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre kttfoukiűt reüííkí vilii számuk is ' - adatnak ki. Bermentetlen levele}?:, cs#k ismert kőiktől fqgad.tatnak «1- — Kéziratok nem adatnak -vissza. A. lapnak szint kö zslé.m én y ek a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór uJK«a 969. sz.) küldendők. BABAII A BAU iJuAl um Uli ^ Előfizetési díjak. # Egy évre 6 firfc - Ml évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár, — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai 2£ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Vizkérdésünk megáldása, . Egy szaktudós geológus, Farkas Kál­mán c.ultur főmérnök, ministeri megbízott a mull héten megjelent városunkban, hogy polgármesterünkkel ós a -tanács többi tagjaival értekezésbe bocsátkozzék, 'mi­ként lehetne nálunk jó ivóvizet jszarezni. Bár rövid időt, csak pár napot tölt­hetett nevezett szaktudós városunkban, de ,megvizsgálta a földtani viszonyokat, megnézte a tapolcafői forrásokat, a ko­vács-, kis- és vasúti kutakat s a kutak .vizeinek böjégó.re és vizére nézve ked­vezően Nyilatkozott, a Tapolca vizét azpnban a fonásból tulmeszes kiömlése, a -város alatt pedig már tisztátalan vol­tánál fogva is a közegészségre rosznak tart , Jó ivóvíz és vízvezeték 'kérdésének megoldására nézve akként nyilatkozott, Az .artézi-kut szolgáitatja ugyan a földmólyóből a legtisztább vizet, ha si­kerül 300—500 méterig jó yizmedencét találni, azon 'tül -sokszor ásványos vagy meleg viz nyomul föl s a vízmennyiséget tekintve leket ugyan sokszor találni bő­yizre is, de nem mindig; ennélfogva artézi-kut furatását csak végszükség .ese­tére ajánlja. - Lehet jó ós egészséges sok vízhez jutni azon rendszerrel is, hogy valamely ásott- yagy felszínen levő forráskutat szolgáltató ponton több közönséges nagy­méretű, mély ikutak ásatnak, azoknak elsősorban is kellő vizbősége szivattyú­zás által napokon át kipróbáltatik, a vizbőség megállapítása után pedig a ku­tak vize vegyelemeztetik. Valamint az ásott mű-Jcutak vize ve^yéleraezend', ugy az .artózi-kuté is, s ha esetleg egyik vagy -másikr-vize feltét­lön jónak találtatott, lehet csak szó tel­jes vízvezeték berendezéséről. Tarosunkban az adott viizonyok .közö*tt d- artézi-kut ,helyett, elsőizben a jn.óly ..mű-kutak -előállítása volna meg­Msórlendő, aiimt .kevés .kéltséggel járó, H ha ezek -nem szolgáltatnának kellő és jó ivóvizet, akkor artózi-kut lenne fu­rapdó 0 a már ismert földtani viszonyok folytán a Yáros .melletti bármely szabad ponton, ott a hol mű-kutak is lehetnének, de természetesen sokkal nagyobb méret­ben mint az a mult években próbált kísérletkor történt. Tapolca-forrás vizének bevezetését, nemcsak távoli ponton léte ós költséges voltánál fogva, de a viz meszessége mi­att is egyáltalán ném ajánlja, mert an­nak vize, különösen az idegenekre nézve mindenkor egészségtelen — és igy a város népesedését gátló lenne. A vizkórdós üzleti részére nézve azt ajánlotta, hogy egyidőben több vállal­kozónak is adhatunk engedély^ pályá­zatot is hirdethetünk, de minden nagyobb kötelezettség vállalása nélkül, csak is némi fuvar és kézinapszámnak az előle­ges szemlék és kutatások alkalmakor fel­ajánlásával, nehogy a város sok kiadásba, a vállalkozókkal perekbe keveredjék. Legjobbnak tartaná szaktudósunk, ha Pápa városa mint communitás, vagy ha ez keresztül vihető nem volna, az érdekelt városi közönség mint részvény­társaság ásatna mű-kutakat, vagy ha kell fúratna artézi-kutat, j rendezne be "víz­vezetéket, mert külföldön sok kis város községi háztartási kiadásait is a víz­vezetéknek a befektetett tőke-kamaton tuli jövedelmeiből fedezi, a lakosság na­gyobb megterheltetóse nélkül, avagy pe­dig a-rószvénytársaságnak jó osztalékot ad. Teljes és házakhoz bevezethető víz­vezetéki művet ajánl feltótlenül a szak­tudós ós semmiesetre sem csak néhány, a város egyes pontjain kifolyó csövekkel biró mű- vagy artézi-kutat, mert egy haladni akaró városnak, egyéb követel­mények mellett, első ós biztos létfeltétele mindinkább a könnyen rendelkezésre álló jó vízben, tehát egy .teljes vízvezetékben áll ma már. íme ezek voltak a ministeriumtól városunk által kért és nálunk meg is jelent szaktudós nyilatkozatai, illetőleg azok alapján városunk polgármestere és a hivatott egyének által szerzett ismere­tek és tanulmányok. Ajánljuk ezeket városi tanácsunknak, képviselőtestületünk­,nek és a közönségnek is figyelmébe! Gróf Esterházy Ferenc.esküvője. tJróf Esterházy Ferenc vármegyénk köztiszteletben álló lelkes főúri tagja ós nagybirtokosa, cs.'"ós;kir. kamarás, fő­rendiházi tag (felejtbetlen emlékű bold. Esterházy Pál gróf fia) mult héten tar­totta esküvőjót Prágában* .Csehország fő­városában Lobkovitz György Tiérceg tar­tományi főmarsall leányával Bertha-Anna hercegnővel. Az esküvő Schönborn grófnak, a prágai hercegórsek ós bibornoknak pa­lotájában a házi kápolnában ment végbe óriási fény mellett. Az esküvőn az osztrák­cseh főnemesség majdnem teljes számban jelent meg. Az esketóst Schönbom hercegbibor­hok-órsek végezte a szt.-niklasi plébános Havlu segédkezése mellett. A menyasszony fehér fodrozott atlasz ruhát viselt myrthusokkal borítva. A meny­aszszonyi fátyolt egy felséges drága bril­lant diadóm .tartotta. Gyönyörű volt és nagy értékű a gyémántriviére, mit a meny­asszony a nyakán viselt. A vőlegény pompás díszruhában jelent meg. Nyoszolyó leányok voltak: Lobkovitz Fanny her­cegnő, Lobkovitz Henriette hercegnő, Esterházy Marie grófnő (főispán grófunk bájos kis leánya) és Eitz Franciska grófnő. Vőfélyek: Lobkovitz Frigyes her­ceg, Lobkovitz Ágost herceg ós a vőle­gény testvérei: Esterházy Pál gróf, Es­terházy Sándor gróf. A hercegmenyas^zony tanúi voltak: Lichtenstein Ferenc herceg, Lobkovitz Móric herceg, Schwarzenberg József her­ceg és Eitz Jakab gróf. A grófvőlégeny részéről: Esterházy Miklós gróf, Ester­házy Móric gróf veszprémi főispán, Es­terházy Miklós Móric gróf és Pejacsevich •László gróf, Károly Lajos főherceg fő­udvarmestere. A legmagasabb körökből, a mo­narchiából ós a külföldről temérdek üdvözlő távirat érkezett. í Az ifju főúri pár, az esküvő után hoszszabb nászútra utazott. T A R C Z A Vi»axlianB Az erdő mélyén > tévelyegtem, i Sajgott ~a ,szivem, fájt -a lelkem. -Ott -kóboroltam-szerte járva, Sziklán, -pázsiton, vízmosásba'. >kitört~» fájdalmam, •keservem : — Tudom téged'él kell: felednem ! . . . S felelt* visszhang a ftjó hangra, - Az »fdö csendjét megzavarva : "—.>Nem, nem, nem! . . "ífsalag fonta it a lábam, A mi.nt.ptt elmerengve jártam. A lomb ^hajolt rá homlokomra, .Bólintgatott:* jázmin bokra ... .S r ,aj[kam panasza messze ; lebben: — .Hiába,.hasztalan •sértetnem! . . . • Sí felelt a hegy ssavamra vissza; ^s yissiaverte ai-,erdő, ,siikla: — Nem,„nem, nemi ... — Nem! Nem! — zajgott as.erdő messse, 1 Vigaszt hintve fájó ínyemre. S oly. jól esett hallgatnom pjbt, As erdőzugigt, a vádgalambot . ... . 'S megVérdeitem a.Sziklát, jegyet: •Miért szeretnem, ha nem szeret! . . . . . ,:'S a mint ott elmerengve álltam, Félélt a szikla biztaiva,*lágyan: •.—'Szeret! . . Szeret! •« . .' " 'Ajkay Zoltán. Fák «4»tt. s Hol aimyí;*^ orat-M«^;^ 'fcjárok? néha ía»fWnf«ú f S ez árnyas Ük alatt ábrándos hangon Zendülnek fel a mult emlékei. Itt eskettél fel pajkosan lovaggá, Aséta lettem titkos őriződ, S hol én.az első csókot kaptam tőled, Emlékül ott viruló rózBa nőtt. A rózsától most elcsapong a lelkem, A rózsaarcu kis leány felé, Óh jól tudom, hogy gondol ő is én rám, Az első csókot ő sem feledé. Szerelmes szivvel gondtalan az ember, Mámorba ^ringatott el szép szemed, S nem vettem észre, hogy mig őr izélek, Te elraboltad addig szivemet. B . . . i. A két Barkóczy. — Pályadíjat nyert történeti beszély. —• litt.:-Lampérth Géza. (Folytatás.) ,Az öreg Barkóczyné — mint lát­tuk — ott .imádkozott a férje kriptája előtti padkán az nap, mikor Ákos száz - halálközepett rohant előre Szeben utctáin. És még aztmpndják .nincs foganatj a aa jmá^ságn^k! Másnap reggel trombitaszó, dobper­gés zavarta meg a,kis falu eddig háborí­tatlan csendjét. Alig száz főből álló kis csapat közeledett Máriavölgye felé; a vöröfeipkások egy kis csapata volt ez, csup>,müyelt, fiatal emberekből; egyene­sen Pestről jöttek, hogy csatlakozzanak a győzhetetlen ,vezér^aeregéhez. A Barkóczy-kaaté'íy elé érve megállt a kit csapat. Egy fiatal honvád leugrott lováról, vezetékéről egy öreg embert se­gített le s karján fogva vezette be ,a a kastélyba, miután a csapat vezetőjével pár szót váltott; a fáradt csapatot elszál­lásolták a faluban. A vén komondor farkcsóválva futott a jövevények elé, uj ruhájában is föl­ismerte gazdáját. — Bálint —kiáltott örömtől resz­kető hangon Barkóczyné, amint az érke­zőt megpillantotta — édes Bálintom!. .. Bálint keblére szoritá jó édes anyját. — Hogy jöttetek ide édes fiam? hát öcsédről tudsz-e valamit? — Bem seregében van, hova mi is sietünk; de vettes ágyat anyám, ezen jó ember fáradt, igen fáradt. Az öreg lepihent, Bálint pedig el­beszélte anyjának a jövevény csudás tör­ténetét, — Emlékezel rá anyám, hisz írtam akkor — kezdi beszédét — pesti jogász koromban életem forgott veszélyben egy­szer: Budáról jövet, lebuktam a propeller kiszálló-hidjáról a D,unába, egy bátor em­ber utánam vetette magát s vaskarokkal tartott fenn a vis színén addig, mig csó­nak jött és partra szállított bennünket. Ez.az ember egyike volt Pest leggazda­gabb urainak; e naptól fogva legjobb barátok lettünk, mindennapos vendég vol­tam házuknál. A harcriadó elszólított Pestről, azóta'nem láttam-őket, csak ugy hallottam, hogy áldott lelkű nejét azösz­siel eltemette ekkor leányával szülő­városába, Szebenbe költözött. S ime most, mint dorbézoló oroszkatonák .foglyával találkoztam vele a pulai csárdában; jó szablyáink utat mutattak a gaz latroknak és sikerült a szegény öreget megmente­A főiskola a mult tanévben. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának értesítője az 1892/93-ik iskolai évről megjelent a mult héten. A terjedelmes értesítő — melyet dr. Horváth József akadémiai- ós Szilágyi József gym­nasiumi igazgatók szerkesztettek nagy gonddal ós adtak ki a legváltozatosabb tartalommal, — hű képét tárja elénk a főiskola mult évi, eseményekben gazdag történetének, eredmónydus működésének és folytonos haladásának. Történeti adatokat közöl elsőben az értesítő a főiskoláról és a többek közt a főiskola áthelyezésére ós Pápán megtar­tására irányult mozgalmaknak s a kérdés kedvező eld öltének felemlitésénól hálával emlékezik meg mindazon kegyes alapitók­ról, kiknek áldozatkészsége folytán mint­egy 80—90 ezer frttal gyarapodott a pápai főiskola vagyona. Ezután következik Kis József the­ologiai tanárnak „A házassági reform" cimü, mély és alapos tanulmányra valló hosszabb szókfoglaló beszéde, majd Borsos István gymn. tanár kitűnő tollal irt rö­videbb értekezése: „Klassikus költök ha­tása Czuczor Gergely költészetére" cím­mel. A theologiai akadémia tanári kara 5 rendes- és 1 segéd-tanárból állt. A hall­gatók száma a négy évfolyamban 21 volt. A főgymnasiumban 13 tanár és 3 fele­kezeti hitoktató tanított. Felvétetett az óv folyamán a gymnasiumba 312, vizsgálatot tett 295 tanuló, kik közül jeles volt 20, éspedig az I. osztályban: Akucs Ist­ván, Schór Ernő ; II. osztályban: Lázár An­dor, Németh József; III. oszt.-ban: Hirsch Viktor, Patkó Károly; IV. osztályban: Németh Lajos,Köncöl Bálint, Steiner Pál, Szánthó Gyula; V. osztályban: Borsos Endre, Heimler József; VI. osztályban : Osomasz Dezső; VH. osztályban: Halász Zoltán, Lampérth Géza, "Weltner Sándor; a VJUUL. osztályban : Balogh Dénes, Breyer Adolf, Csajághy Károly, Rácz Elemér. Jó eredménynyel vizsgázott 48 ta­nuló, elégséges volt 157, egy tárgyból elégtelen 39, kettőből 17 és több tantárgy­ból elégtelen volt lé tanuló. Az 5-ik osztályban 51 közül 23, a 6-ik osztályban 47 közül lé ós a 7-ik osztályban 17 kö­zül 6 tanuló választotta a görögnyelvet pótló tárgyakat. A rendkívüli tantárgyakat jeles tanerők . adták elő. Francianyelvet tanult -23 tanuló, rendkívüli rajzot 129, müéneket 77, zenét (a mult évben felállí­tott zenetanfolyamban) 29 ós gyorsírást é2 tanuló. Több érdekes statisztikai adatot is közöl még az értesítő a tanulók vallása, anyanyelve, életkora, illetőségére, stb vo­natkozólag, de hely szűke miatt csak a legfontosabbak felemlitésére szorítkozha­tunk. A tanuló ifjúság önmunkásságáról, a pályakórdósek, önképzőkörök, — a theologiai ós ifjúsági képzötársulat,"gyors­író kör — ós a íoiákT énekkar sikeres működéséről is szépen beszámol *z érte­sítő. Szorgalomdij és segélyezés címén számos tanuló nyert ösztöndijat és jutalmat. A theologusok ós gymn. növendékek ösz­szesen 3332 forintnyi jótéteményben része­sültek. Tandíjmentességet élvezett 20 ta­nuló. A köztartás ós az ifjúsági segitő­egyesület is nagy jótétemény volt a tanulókra nézve. A mult tanévben 18 ta­nuló részesült ingyenes élelmezésben a köztartásban; a az ifj. segitö-egyletpedig 18 tanulót 75 drb tankönyv ós lé tanulót 98 frt é5 kr pénzsegélyben részesített. Közli végül az értesítő a jövő tanévre szóló értesítéseit megelőzőleg, a könyvtár, mütárak és gyűjtemények ez évi tetemes szaporodását. B. Dr. Makara György. 1822—1893. Egy igazzal fogytunk meg ismét. Városunk egy jeles, derék, becsületes emberrel szegényebb —, s a föld, a tel­hetetlen föld egy nemes áldozattal gaz­dagabb leve. Egy nemes áldozattal. A halálos betegség csiráját hordva magá­ban nem-pihent, nem -a maga gyógyítá­sára gondolt, hanem tovább fáradozott nemes hivatása betöltésében, nem kímélve a saját életét, hogy másoknak életét megmentse •— s áldozata lőn hivatásának. Vétkezném a megdicsőült férfias, tiszta emléke ellen, ha most dicsszavakat hangoztatnék róla. Ismerte őt e városban, e megyében mindenki, ismerték őt a tá­volabb vidéken is, szerették és tisztelték, bár a kegyvadászat soha sem volt ke­nyere. Mi pápai orvosok nemcsak a hű, önzetlen collegát gyászoljuk Makara Györgyben, de jóakaratú mestert vesz­tettünk benne, ki egy hosszú orvosi gyakorlat közben szerzett ismeretkincsei­nünk. Itt most már biztonságban van, hanem a leánya, a szép Margit, megkell őt találnom anyám, mert... — Mert szereted ugy-e? hisz emii­tetted leveleidben. — Szeretem anyám örült szerelem­mel, — megyek, mond meg a jó Brun­ner bácsinak, ha fölébred, hogy elmentem Margitért, — legyen nyugodt. . . De fiam! hiszen nagyon ki vagy fáradva, nem bírod ki a hosszú utat, nyu­godd ki magad eléb. — Nem anyám, mennem kell! Isten veled! E perczben kopogtatnak az ajtón. — Szabad! — kiálták egyszerre. Egy futár lépett be s levelet nyúj­tott át Barkóczynénak. Bálint intett a futárnak s az távozott. Az özvegy feltörte a levelet s ol­vasá: „Kedves anyám! Ma estefelé hozzád érkezem, s mint­hogy seregünk ott hosszabb ideig állo­másozik : néhány órát otthon tölthetők. Addig is ezerszer csókol szerető Ákosod. U. i. Egy kedves vendéget is hozok magammal." — Maradj édesem, várd be Ákost, ő talán tud valamit Margitról — szólt azután Bálinthoz. Bálint beleegyezett anyja kérelmébe. Gondolkoztak fölötte, találgatták ki lehet az a kedves vendég. Nem soká kellett találgatniok! m. A. nap bucsuaugarai még ott ragyog­tak a falut környező bércormokon, mikor a Brassó felől vezető országúton bevonult a győzelmes sereg Máriavölgyére. Kijött elébe a falu apraja, nagyja s kalaplevéve üdvözölték a diadalmas honvédeket. Elöl lovagolt gyönyörű pa­ripáján maga a vezér, Bem apó, virágot szórtak útjára a merre haladt. |A sereg végig vonult a falun s az alsó Ifaluvégen elterülő réteken telepedett le. A vörössipkasok csapata itt csatlako­zott hozzájuk. Csak egy kocsi vált ki a sorból, mel­lette lovagolt Barkóczy Ákos főhadnagy s egyenesen a Barkóczy kastély udvarára tartott. Barkóczyné és Bálint künn álltak az udvaron. r Akos leugrott lováról, lesegítette Margitot. — íme a kedves vendég: Brunner Margit kisasszony — szólt s anyja nya­kába borult. Margit meghajtotta m*gát Barkó­czyné előtt. Bálint magánkivülí elragadtatással ragadta meg a leány kezét. . — Margit, Margit! . .. Aztán rég látott kedves öcscsét ka­rolta át. Meghatóan szép jelenet volt a kót honvédtestvór találkozása . . . Anyjuk örömkönnyüs szemmel nézte őket s hála­sóhaj szállt égre ajkairól. Bementek a kastélyba, hol ízletes vacsora várt reájuk. A máriavölgyi kis szentegyház tor­nyában megkondult az estharang szava.,. Az öreg Brunner a künn történtekről mit sem tudva, félálomban, hallgatta %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents