Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-06-12
XIX. évfolyam. 24. szám. • v Megjelenik ; .\ m i II ii e n v a t-'Á r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koftiiikint rt'ii(ikí\ üli számuk is adatnak ki. Pápa, 1892. június 12. i'-érmentetlen levelek. ,.sak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratuk nem adatnak vissza. \ lapuak szánt kö z 1 e m é n y e k a lap „siövk. hivatalába küldendők. t. PAPAI LAPOK. * Előfizetési díjak. »' Egy évre 6 frt - -Fél évre 3 f.it Xegyed évre 1 írt '50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilitérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj miiíd%. ; külön „sfeámitatik. Az előfizetési dijak ,s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldbon* Gsuía rr\ papirkereskedése, főtér) küldendők, (1 1 VíS——- -s-— Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egy esiiletnek m egvál asztott ;k öílönye. Az izr. temető ügye. Egy, évek őta húzódó ügy van fölv-ve a legközelebbi közgyűlés tárgysoro- | datálta, azért, hogy ha nem ezen a gyű- j l^en is — mert a városatyák tudvale• i'-g nem szoktak pontosan megjelenni | — de a legközelebbi gyűlések egyikén ! ,-gleg^s megoldást nyerjen, értjük az j i/r. temető ügyét. Az ügy egyes fázisainak megismertetéséül szolgáljanak a következők: Több ev el'dt határozatilag kimondatott, hogy a jeleulegi izr. temető zárassék be, mert a talajvíz, mely ott felszivárog, a hullák rothadását elősegíti s mivel már 3—4 lábnyi mélyeu vízre akadnak, az eiiyészési Processus alkalmával kifejlődő •'gé.sz.Négtelen gázak áthatnak a. vékony földrétegen s megmételyezik a temető környékének levegőjét. Hasztalan íölebbezett a zsidó hitközség elöljárósága ezen határozat ellen, a felebbezés mindenkor vissza lett —'• közegészségi tekintetekből — utasítva. Az izr. hitközség most a városi tauárshoz fordult, hogy ez gondoskodjék az 1876, XIV. tvezikk értelmében megfelelő temetkezési helyről. A városi tanács legczélszerübbnek látta előbb külön temetőterület vásárlását, de a boldog lurtokosok oly hallatban árakat kértek — • ölenként 75 krt sőt 1 frtot — b igv ezeu áron az illető területet y*a maggal bűn lett volna megvásárolni. A tanács ekkor azt gondolta, hogy legczólszerübb lesz az alsóvárosi köztemetőből az izr. hitközség számára lélekszám arányában a megfelelő területet kihasittatni s azt az izr. hitközségnek átengedni, hogy a temetőt a zsidó rituálék követelményei szerint szerelje föl. A képviselőtestület magáévá tette a javaslatot s kimondotta határozatilag, hogy az izr. hitközség temetkezési czélokra 2400 Q ölet kap, a mit saját egyházi szertartásai szerint fölhasználhat. Ezen többek által megfölebbezett határozatot a vármegye föloldotta és pedig a következő indokolással: Miután ez esetben községi törzsvagyon egy részének az izr. hitfelekeSRirészére való átengedéséről van szó, s miniséében határozat meghozatalánál az 1886. iágljfrl t. cz. 110§-a által előirt alaki kellék efiijSaaín tartattak meg: a vármegye közönsége Pápa város képviselőtestületének 137/89túszain alatt kelt határozatát megsemmisíti s azt utasítja, hogy ezen kérdésben az 1886. XXII. t. cz. 110. $-ában előirt alaki kellékek megtartása mellett nozzon ujabb határozatot. A megyei föloldó végzés ellenében kezdetben a tanács felel)bezéssel akart élni s ennek elkészítésével meg is bizta •Szenté Jáuos városi főügyészt. A főügyész azonban tanulmányozva az ügyet s különösen azou kérdést, vajon a tagositási ítélet szerint a köztemetőben részesülnek-e az izraeliták is — azon meggyőződésre jutott, hogy itt tényleg közvagyon átengedésről van szó, annyival is inkább, mert a temetők közös jellege az 1868. LII1. tvezikk 22. §-a értelmében pusztán a különböző ker. felekezetekre vonatkozik s nem terjed ki egyúttal az izraelita felekezetre is. — Ajánlja tehát, hogy a megyei végzés értelmében ez a kérdés 30 nap közbevetésével tűzessék napirendre s döntsön fölötte a képviselőtestület az 1886. XXII. t. cz. 110. §-a által előirt alaki kellékek megtartása mellett. Igy kerül az ügy újból a képviselőtestület elé, hogy végleges megoldást uyerjen s ezért szólunk mi is a kérdéshez, mielőtt az újból vita tárgyát képezné. Ha a kérdést jogi szempontból tekintjük, azt látjuk, hogy a város miut ilyen sem a köztemetőből egy rész átengedésére, sem ujabb temetőterület vásárlására nem kötelezhető. Nem kötelezhető a köztemetőből egy rész átengedésére azért, mert e köztemető az ügyészi vélemény szerint a tagositási itéiet által csak a ker. felekezetek számára van kihasítva; nem kötelezhető uj temetőterület vásárlására azért, mert az 1876. XIV. tvezikk 116 §-a szerint minden község köteles egy községi temetőhelyét feuntartani, melyekben a temetkezés föltétlenül szabad, vagyis mely nyitva áll egyformán minden felekezet számára. De- e kérdés elbírálásánál a tisztán s kizárólag jogi szempont nézetünk szerint nem lebet mérvadó, hanem itt a méltányossági szempontnak kell uralkodnia. Tekintetbe veendő nevezetesen az a körülméuy, hogy n, jelenlegi zsidótenietí* épen a köz, a vári>o egész közönségének egészségére való tekintetből záratik be s hogy az ott levő s kárba menő berendezés, úgysziute az uj temető berendezése szintén igen jelentékeny értéket képvisel. Mi hiszszük is, hogy a város képviselőtestülete ezen álláspoutra helyezkedik s a miut mult év őszén egyhangúlag megszavazta a terület átengedését, úgy meg fogja ezt szavazni most is, s nem türi tovább azon közegészségi szempontból megeugedhetlen állapotot, hogy a város területén úgyszólva vizbe temessék a holtakat. Az uj-collegín tópitési ügye. Dr. Lővy László ur e lapjk legutóbbi számában az uj collegium kiépítésére vonatkozólag tett felszólalásában azt javasolja, kíséreljük meg még egyszer a Brader ház megvételét, a mi még ha nem sikerül is, akkor se építkezzünk az uj-collegium telkén, hanem várjunk, mig ama ház eladóvá lesz, és 80.00 0 frtos épületet ne ópitsiiuk a tókertek felé, mert ez sérteué Pápa városát, a mely jogosan számíthat ily ritka és nagyszabású építkezésnél arra, hogy ez által a város külsőleg is nyerjen, hogy a város szépittessók. Az égő gyertyát nem rejtik a véka alá — úgymond — a collegium épületét .sem szabad az udvarban elrejteni. Mindenesetre sajnálja mindegyikünk, kik Pápa szépítését óhajtjuk, hogy az uj collegium építendő része nem emelheti a Széchenyi-tér szépségét, mivel az emelendő uj épülethomlokzata a szabad természetre fog nézni, és nem is meglepő dr. Lővy László urnák felszólalása, T A R C Z A. SZERETNI. . . . Szeretni . . és szeretve lenni ; Ez volt szivemnek vágya-álma: Mint a sivatag vándorának Édes forrás partján a pálma. . ,. Szeretni . . és szeretve lenni: Oh! mennyit küzdött lelkem érte: Mig — a csalódások viharja Szárnyait szegve — összetépte . . . . . Szeretni . . és szeretve lenni; Nem ringat már e dőre álom: Pihenni . . és csak elpihenni . . A sírba, od* — oda vágyom Booi> Zajos. Adaléka magyar líra jellegéhez. (Vége.) Ámde ha csak azt mondanám lírikusainkról, hogy fantáziájuk tüzes, képekben dúsgazdag, termékeny, s eleven, akkor közhelyet mondanék, mert mindezt régóta tudja mindenki. Hanem egy más körülmény az, mire még eddig figyelmünk nem vala fölhiva. Az t. i. hogy e képek a mi költőinknél folytonosak, egész eseményekké szálesedök, annyira, hogy egyrészt átmegy a lira tenorja az elbeszélés terére; máskor elbeszélő anyagot választanak lantosaink, hőskölteményeket, rege — s mondacikíusokat, sőt regényt, s mindezt egész komoly elbeszélő szándókkal ugyan, de lépten-nyomon" éreztetve, hogy a tárgyat csak lelki hangulataik, alanyiságuk tolmácsolásának eszközéül használják; különös előszeretettel hajlanak azonban az u. n. lirai regények felé, oly koszorúját költve a lantos müveknek, u. n. bokordalokat, melyek szivéletöknek egy-egy mozanatát dalolva külön-külön, együttvéve egész szivóleti történetet beszélnek el, s igy e daíkoszoruk hasonlókká lesznek a gyöngyfüzérhez, mélylyel ideáljaik alabástrom nyakát ékesítik, Arany János szavaikónt fűzve dalokból gyöngysorba füzért, odaillöt egy huri nyakra. Ha nem is bizarr, de mindenesetre újszerű ez állitásom vagy inkább figyelmeztetésem, melyet tehát konkrét adatokban illik kimutatnom. Vállalatom könnyebb, mint egyelőre egyki gondolná. Mert hisz erről beszól líránk egész története b. Balassi Bálinttól, kivel a XVI-dik században irodalmunkban a műalkotás kezdődik, le egész napjainkig. E nagy költő, kit sokan régibb irodalmunk Petőfijének jellemeznek, ós méltán, — bár a születés, testi szépség s deliség és lelki fényes tehetségek összes ajándékival fel volt ruházva a sors által, ugy látszik, csak gúnyból részesült ezekben; mert mit ért mindez, ha nem egyesülhetett azzal, ki költői lelkének legdrágább ideálja vala? Kiolthatatlan lánggal égett Losonczy Anna iránt, de sohasem birhatá szerette hölgyét. Sok hányattatás után elvette végre unokahugát, az egri Dobó Krisztinát: de e balházasságától kezdődött szerencsétlenségei neje elhagyta; fia megtagadta; rokonai mindenétől megfosztották, még becsületét sem kiméivé; pöreit mind elveszte, ugy, hogy kénytelen volt szégyenében s bubánatában kibújdokölni hazájából, hogy még ez egy kincse se maradjon meg vigaszul. — Lengy földre távozott tehát, s itt, hol a siratni valók egész tengere zajlottá tele szivét, csak egy kép az, mely fölmerül e tengerből, feledtetve a többi siratni valókat: egy kép, régi szerelmének tárgya, Losonczy -Anna képe; sebzett csigához hasonló lelke tehát elkezdi teremni a dalok gyöngyeit Júliához, e név alá leplezvén ideálját, s létre jön kesergő szerelmének lirai regénye, bús dalok gyöngyfüzére „Júliához"' czini alatt. íme, legpathetikusabb lelki állapotában igy nyilatkozik géniuszában líránk géniusza, az elbeszéléssé szélesedő dalvilág, az alanyi hangulatoknak az egész lelket eltöltő s a gondolatvilágot saját alapszínével átszövő szivvilágnak rendszere. . . Ha már Balassi, az első műalkotó, a műdal megteremtője igy igazolá állításomat: annálinkább igazolja azt a következő korszak, Zrínyi és Gyöngyösi kora, noha ezek egyike sem ismeretes mint lírikus. De ép ez a körülmény rejti az igazolást. Gyöngyösi ugyanis, mint epikus, oly gyönge az alakításban, jellemzésben, szóval a műalkotásban Zrínyi mellett, hogy szóba sem lehet hozni a kettőt egy napon. Hogyan van tehát mégis, hogy míg Zrínyi annyira a feledós homályába borul, hogy Kazinczyig, 1817-ig kell várakoznia a feltámadásra, addig Gyöngyösi „Murányi Venusa" csaknem minden 10 évben uj kiadást ér, s tovább másfél századnál legkedveltebb olvasmánya a mert soraiból csak igazi jóakarat olvasható ki városunk szépítése és a collegium építkezési ügye iránt, hanem az ügy megértésére szolgáljon annak felemlítése, hogy az építkezők első terve is a Brader és esetleg a kis Kluge ház megvétele körül forgott, hanem az elébbit megvenni nem lehetett, mert a mi nem eladó, az meg uem vásárolható, — Dr. Lővy ur ennek ellenében azt javasolja, hogy hasson ugy valaki a tulajdonosra, hogy az végre megértse, hogy házának eladása rá nézve többé ily előnyös mint ma, sohasem lehet. Ha még van valaki, ki ezt meg tudja tenni, hát megköszönjük neki mi is és megköszöni azt hiszem városunk is, hanem akkor siethet az illető, mert az építkezés ügyének jelenlegi állása már a következő : A Fehérlő telkén való építkezés terve végkép elejtetvén, miután az uj collegium telkén foganatosítandó építkezés terve a magas kormány által már jóváhagyatott ós a költségvetés is készen van, s az építkezés elrendelését uem akadályozza, megkerestetik a legközelebb, szeptember elején, egybegyűlendő egyházkerületi közgyűlés, hogy együtt levén ma már az építkezésre o0,000 frt, rendelje el, miszerint az építkezési anyag már ez év őszén beszereztessék, az építkezés a jövő évben megkezdessék, hogy még az 1893-dik év folyamán, miut az ó-collegium felépítésének századik évfordulóján az ujcollegium kiépíthető legyen. Ez a collegium kiépítési ügyének mai állása. Dr. Lővy László ur ajánlja, hogy várjunk az építkezéssel, de ezt uem a tanárok kényelemszeretete, hauem a magas kormány és a tanügy mai érdeke nem engedik meg. Épen ezért sajnálva bár, hogy Pápa meg lesz fosztva egy utczára néző szép középülettől, belén yugszunk a megváltozhatatlan!) a annyival is inkább, mert mint azt kifejteni szerencsém volt, a tó kertre néző építkezés tanügyi szempontból határozottan előnyös. — Városi közgyűlés. A f. hó 18-áu tartandó városi közgyűlés tárgysorozata : 1. Dr. Lővy László képv...úr indítványa, közegészségügyi tekiíifeirekből a város belterületén tágasabb térek befásitása s a várkert szabad látogathatásának kérelmezése iráut. 2. A kövezet- és vasúti vámszedést ideiglenesen engedélyező miuisteri leirat. 3. Községi közmunka kivetéséré vonatkozó közgy. határozatot jóváhagyó hatósági határozat. 4. Honvéd ezredirudai helyiségek bérleti szerződését, jóváhagyó törvényhatósági határozat. 5. Ügyészi fizetést felemelő közgyűlési határozatot jóváhagyó törvényhatósági határozat. (5. Izraeliták számára temetőterület kihasítana tárgyában hozott közgyűlési határozatot megsemmitő törvényhatósági határozat. 7. A városi nyugdíj szabályzat módosítására vonatkozó törvényhatósági határozat. 8. Fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekre alkotott szabályrendelet módosítása. 9. Eéthei Ferencz és érdektársai kérvénye a pápa-csornai vasúthoz szükséges városi földterület átengedése érdemében (most már 2-od izbeu). 10. A magyar történelmi társulat a város belépését köszönettel tudomásul veszi, s tagsági oklevelet küld. 11. Tüzrendészeti szab ály r en de 1 et megállapítása. 12. Mayer Adolf bérleti szerződésének helybenhagyása. = Meghívó. — A győri kereskedelmi és iparkamara f. évi június hő 14-én d. u. 2 órakor hiv. helyiségében (Király-utcza 8. sz. II. emelet) rendes közgyűlést tart. Győr, 1892. június hó 7-én. elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentések. 2. Titkári jelentés az ügyforgalomról. 3. A keresk. ügyi rn. k. minister úr 26284 sz. leirata a déli vasút illetékügyében. 4. II. a. minister ur 1905 ein. sz. leirata a Spanyolországgal kötendő vámszerződés tárgyában. közönségnek ? Hisz mindössze is csak a leírások iránt van érzéke, noha e tekintetben aztán erős; elbeszélése azonban lépten-nyomon megakad a közbe szőtt idegen részletek, alanyi hévömiések s elmélkedések miatt; jellemei ugyanazok' csak más név alatt; szóval, a mi csak az elbeszélést roszszá teszi, mindazon hibáknak egész halmaza minden müve. Igaz, hogy verselése oly tökéletes, hogy maga Arany János is alig-alig képes itt-ott fölülmúlni, ellenben többször nem is bir vele mérkőzni. Mi fejti hát meg ez ellenmondást V Nem más, mint ha aláírjuk Aranynak róla mondott jellemzését: „Gyöngyösi alapjában lirai költő volt. .. lirai oldalát tárgyának mindig megragadja, ilyenkor igazi elemében látjuk: legszebb helyei ezek. Dallá olvad az elbeszélés, a párbeszéd hősei ajkán. Maga is érzi, sőt egyszer kimondja ezt. . . . Gyöngyösi e szerint . . . ugy hatott korára, mint lirai költő." . . . Csak .Arany e szavai után értjük aztán, mért akad meg G-y. ajkán lépten-nyomon az elbeszélés; azért t. i. hogy alkalma legyen a lírikusnak kiömleszteni lelki tartalmát majd a hirről, majd a pártos kod ás ellen, majd a szerelemről, stb. s ezért ad hősei ajkára egy-egy dalt, melyet bármely szerelmes eldalolhat s mely részleteket ha G-y. elbeszélő müveiből kivágnánk s külön czimek alatt összefűznénk: a lirai költemények egész gyűjteményét birnók, látván belőle, hogy csakugyan egyik legnagyobb lírikusunk volt az, ki egész életében alig irt lirai költeményt, de elbeszélési tárgyakon ömlesztő ki lantos szellemét, elragadva s lebilincselve dallfomos nyelve bubájával nemcsak kor; társait, de mindörökre nemzetét, jó magunkat sem véve ki, sőt bátran mondhatjuk, ez oldala biztositandja Gyöngyösinek a halhatatlanságot. — És ép e körülmény, hogy t. i. lirai ömlengései elbeszélésekké szélesült regények: képezi a legeklatansabb bizonyítékot állitásunk mellett is a magyar lka jellegéről. ... A mult század, a szathmári békeszázada, csakis végső tizedeiben kezd termékeny lenni az irodalom számára; különben a lojalitás hazafiatlansága, tespedés léhasága borúi a nemzet egére, elfátyolozva azt az álomkórság lidérezszárnyaival. Ámde e sötét éjben is világit egy-két csillag az egálján. E . csillagok egyike br. Amadé László, ugyancsak korának legnagyobb lírikusa, de ki számot tesz összes irodalmunkban is, korkülönbség nélkül összeválogatott jeleseink pantheonában. Tudjuk róla, hogy a pillanat költője volt, hogy jó részben rögtönzött versei csinos ötletek- s képekben bővelkednek; hogy zengzetes dalai szerelmének hol könnyed bánatát, hol változó örömeit, majd a katonaélet gyönyöreit, majd a házas élet bajait éneklik: dehogy állításomat igazolná, aligha sejti valaki. Ki kell tehát jelentenem, hogy van egy lirai regénye is költőnknek szerelme történetéről. De e müve még kiadatlan. Mely mü ha napvilágot látand, szellemi életünk legsötétebb százada is líránkról tett állitásom igazsága mellett szavazand. Líránk történetében a mult század utolsó, s a jelen század első évtizedeit két nagy lírikus hidalja át: Csokonai és Kisfaludy Sándor. Ha már az előbbi is fényes tanúságot tesz állitásom igazsága mellett nemcsak Dorottyájával, Béka-egér,
