Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-06-12

3. "LT. a, minister ur 32976/VI. sz. le­irata a cs. és kir. közöshadsereg termény­ben" szükségleteinek szállítása tárgyában. 6. A bpesti m. k. posta- és távirda­igazgatóság 25970 sz. megkeresése az utalvány be- és kifizetések zárórájának Esztergom sz. k. városban történő korlá­tozásáról. 7. A temesvári keresk. és iparka­mara 2022 sz. megkeresése a vasárnapi tmmkaszüm t ügyében. 8. A kolozsvári keresk. és iparka­mara 870 sz. átirata a millenáris kiállítás tárgyában. 9. A miskolci keresk. és iparkamara 947. sz. megkeresése a kamarák által vasúti hivataloknak űzetett munkadíjra vonatkozólag. 10. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara 1481 sz. megkeresése a ka­marák könyvtára ügyében. 11. A kassai keresk. és iparkamara 1238. sz. megkeresése a gyarmatárukeres­kedúk italmérési ügyében. 12. A gyűri kerületi betegsegélyző p é uzt ár a 1 ap s z ab á 1 y ai. 13. A győri gyárvállalatok betegse­gélyző pénztárának alapszabályai. 14. A györszigeti kömives, kőfaragó és áessegédek betegsegélyző pénztárának alapszabályai. 15. A komáromi kerületi betegse­gélyző pénztár alapszabályai. Ifi. A pápai ipartestület betegsegé­lyező pénztárának alapszabályai. 17. A tatai ipartestület betegsegélyző pénztárának alapszabályai. 18. A titkár egyhavi szabadság­időt kér. JLv 1 . A komáromi elsőfokú ipariskola kérvénye segélyért. 20. Huber Jenő utazási ösztöndijat nyert iparos kérvénye külföldi utazásá­nak elhalasztása iránt. 21. Indítványok. Az „Eötvös-alap" uj alapitványai. Az „Eötvös-alap országos tanító­egyesület" 1890-ben tudvalevőleg uj ala­kuláson ment keresztül. Részint a folyto­nos hódítás, melyet az „Eötvös alap", korunk tanítóságának ezen egyik legfőbb s legmaradandóbb alkotása, napról napra xesz, részint a gyűjtés és kezelés tapasz­talatai, valamint az alap jövő érdekei kí­vánatossá tették az alapszabályok oly lé­nyeges módosítását, mely által az egye­sület czéljai körét ugy a tanítóság, mint A tanügybarátok között évről évre tága­sabb területre lehessen kitolni. Az újjáalakulás óta lefolyt, viszony­lag kevés idő alatt már is bőségesen van­nak örvendetes tényeink arra nézve, hogy az uj szabályzat biztos záloga az egyesü­let életműködése nagyobb méretű kifejlő­désének. A művelt társadalom minden osztályából hozzánk sorakozott alapító ós pártoló, valamint az egyesület által — 'gyünk körül szerzett érdemeik elismeré­sül — választót tiszteletbeli tagok jóaka­r.ita, sőt lelkesedése az „Eötvös-alap" czé­j.ti iránt, napról-napra biztatóbbá, kecseg­tetőbbé teszi a reményt, hogy az „Eöt­vös-alap- rövid idö alatt hatványozott mértékben tud megfelelni magasztos fel­adatának. De épen az az örvendetes tény, hogy a tanügyi körön kívül álló egyének is mindegyre melegebben érdeklődnek ezen intézményiünk iránt, nekünk tanítóságnak, kétszeresen kötelességünkké teszi az ,.Eöt­vös-alap u-ban magunk elé tűzött humá­nus czél egy szívvel-lélekkel való támo­gatását; mert a társadalom figyelmének csökkenését, nemes érdeklődésének loha­dását semmi sem idézhetné fel jobban, mint, ha látnák, hogy mi magunk kevés ügyet vetünk saját érdekeinkre. Az uj alapszabályok oly tágas kere­tet állítottak fel a tanítóság buzgalmának, hogy abban mindenki feltalálhatja a leg­szebb s legmegfelelőbb teret tevékenysé­gére. Az „Eötvös-alap " érdekeinek elő­mozdítása körül a legfontosabb köteles­ség vár — az tij alapszabályok által meg­adott keretben — a népoktatási intézetek testületeire és az egyesületekre. A 2. §. szerint az egyesület rendes tagjai sorába beléphetnek a kisdedóvóin­tézetek, gyermekkertek, árvaházak, elerai­és polgári, alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolák kisdedóvó- és tanítóképző-intéze­tek tantestületei, továbbá a tanítóegyesü­letek, ha az alaphoz 10(1 frtnyi alapit­ványnyal járulnak. Még az sem szükséges, hogy ezt az összeget előlegesen befizessék. Elegendő az alapító oklevél kiállítása s évenként az alapítvány 5 frtnyi kamatá­nak befizetése. Maga az alapitványösszeg 25 frtnyi évi részletekben is fizethető Í 17. §.), mely oly könnyűvé teszi az alapítást, hogy a legkevesebb tagu testületek és egyesületek is nehézség nélkül összegyüjt­hetik havi néhány krajczáros adomá­nyokkal. Az uj alapító testületek és egy^esü­letek oly szép és fontos jogokhoz jutnak, melyek nagyon megérdemlik az aránylag csekély áldozatot. Mindenek előtt jogot nyernek egy­egy — tanácskozási és szavazati joggal bíró — képviselőt küldeni az „Eötvös­alap" jótéteményeit kiosztó országos nagy­bizottság gyűléseire. (18. í;.J Joguk lesz saját körükben gyűjtő- és kezelőbizott­sággá alakulniuk, s az általuk gyűjtendő összeg egy harmadrészét saját hatáskö­rükben belátásuk szerint kiosztaniok se­gély- vagy ösztc'ndijképen. (16. 47. g.i Ez uton minden megye, vagy vidék egyesü­lete, minden város, község, sőt iskola tan­testülete külön kis alapot teremthet s ön­állóan segélyezheti azokat, kiket a köz­vetlen, ismerés alapján arra léginél tóbb­nak itél. Van-e magyar tanítóegyesület, vau-e magyar tanítótestület, van-e magyar ta­nító, kit ne lelkesítene, fel ne emelne, ál­dozatra ne buzdítana a gondolat: ily szép jogokkal, ily nemes czélnak szolgálatába állni?! S ezek a jogok annál serkentőbbek, mivel a velők járó kötelezettségek csak szélesebb tápjai az „Eötvös-alap " magasz­tos érdekeinek. A kötelezettségek közé tartozik első­sorban a 100 frtnyi alapítványnak, vagy kamatának a már említett módon való pontos, hiánytalan befizetése a központi gyüjtöbizottságnál. Továbbá a kötelékükbe tartozó rendes tagok 1 frtnyi évdijaiból s egyéb jövedelmekből % résznek befize­tése a központi pénztárba. Végre a 47. § által kirótt azon kötelességből, hogy a helyi bizottságok segélyben, vagy ösz­töndíjban csak rendes tagokat, illetőleg azokhoz tartozókat részesíthetnek. Mindezek a kötelezettségek oly ter­mészetűek, egyszerűek, az ügy érdekéből önként következők, hogy a legkevésbé sem csökkentik az alapitványnyal járó nagyfontosságú jogok értékét. Rendkívül kívánatos, hogy ne legyen e hazában egyetlen tanító-egyesület, ne legyen egyetlen népoktatási intézetnek tantestülete, mely ily 100 frtos alapítványt le ne tenne az emberszeretet szent oltá­rára. Annyira fontos ez. hogy ..Eötvös­alapunk" igazi nagysága a közel jövőben attól függ: megértjük-e mindnyájan az ezen alapításokhoz fűződő, igazán szép reményeket, s megtudjuk-e hozni az ál­tala igényelt, bizony rendkívül csekély áldozatot. Mint ugyanis az eddig mondottakból már kiviláglik, minden egyes ily alapít­vány egy-egy góczpontjává lesz az „Eöt­vös-alap •' ügye hatalmas kifejlődésének. Az alapító-egyesületek és testületek csak mint ilyenek lesznek az „Eötvös­alap-egyesület" tagjaivá a 100 forintos alapítvány által. A kebelükbe tartozó egyesek csak a rendes 1 frtnyi dij vagy 20 forintos örökös tagsági tőke, ímelyet négy év alatt 5 forintos részletekben is fizet­hetnii külön befizetés által lépnek az egye­sület rendes tagjai sorába. S minthogy jótéteményben is csak az ily rendes ta­gok, illetőleg csak hozzátartozói részesül­hetnek: az alapító-egyesületnek és testü­leteknek erkölcsi kötelességévé válik oda­hatni, hogy tagjai is belépjenek ez uton az egyesületbe, sőt saját körén kivül is minél több tanférfiut nyerjen meg az „Eötvös-alap" ügyének, a kiknek évi já­ruléka V3 részével minél hatékonyabban gyakorolhassa a jótékonyság szép erényét a helyi bizottságban. Tehát minden 10O forintnyi alapítvány egy-egy kis helyi tábort csoportosít az „Eötvös-alap" zász­laja körül; amiből aztán nyilvánvaló,hogy csak a könnyen összegyűjthető, aránylag csekély alapítvány-összegek a leghatal­masabb propagandáivá lesznek az eszme terjedésének. A mely napon konstatál­hatják, hogy Magyarország tanító-egye­sületei és testületei mind meghozták a 100 forintos alapitványt áldozatul: azon napon kimondhatjuk a nagy szót, hogy még egy esztendő s minden magyar tan­férfin tajja az „Eöbvös-alap­'nak. Ha még megjegyezzük, hogy ugyan­ilyen alapítvány a ,. Tanító kháza-alap" ja­vára téve szintén ugyanezen jogokat szerzi meg az „Eötvös-alap"nál is: nem ajánl­hatunk ez időszerűit dicsőbb jelszót a hazai tanító-egyesületeknek és testületek­nek ennél: ..Közös erővel alapítvány az „Eöt­vös-alapnál meg a „Tanitók-házá-nál." Ez legyen most vágyunk, czélunk, törekvésünk mindenek előtti Ez lelkesít bennünket s erre lelkesítsünk minden­kit. Minden egyes alapító testület és egyesület nem századokra, hanem ezre­dekre szóló emlékhez tesz le egy alapkö­vet, midőn ez ufcon elősegíti az „Eötvös­alap" által szolgált nagy és szent eszme megvalósítását. A kiben él a vágy tenni mindnyá­junk javáért, a kinek szivében van egy parányi szikrája a lelkesedésnek, a kinek lelkében ól erő és akarat, a kiben az ön­zés nem oly nagy s nem oly rut. hogy egy pár fillér megtartkatásáért közöny­nyel fordul el a legszentebb közérdektől is, az hangoztassa szünet nélkül minden ember fülébe: „Alapítsunk ! u Az „Eötvös-alap orsz tanítói egye­sület" nevében; Setc-t-j/vj' Sái'vc'oű, elnök. titkár. pénztáros. §>&avó eBucjá-frV Zas&io, jegyző. harczával s tervezett Arpád-eposzával, de löleg ..Lillához'' czimzett szerelmi regény­i-yé szélesült dalcziklusával: annál kan­^osabban hirdeti, ha ki nem mondanám i; én, ugyanazon igazságot a ..Himfy sze­relnieinek' ; költője, kinek ugyanazon köl­tői alanyisága, mely e Petrarkai dalre­gényt lehellé, ömlik tovább izzó lávaten­ger gyanánt „Gyula szerelmében" s Cso­báncz, Tátika. Somló stb. czimü rege­eziklusában. . . . Mindkét jelesünk sokkal ismertebben igazolja tételünket, hogysem tovább kell­jen időznünk szent rózsaberkeikben. De. ne fájjon távoznunk fölszított kandallójok melegétől, mert ujabb örömre vonja szivünket a nagy lantos, kinek K. S. átnyújtja a koszorút, mielőtt maga elné­mulna : Vörösmarty Mihály, a lírikusok lí­rikusa, a minden izében alanyi költő, mind­azáltal a nemzeti eposz megteremtésének kísérletezője Zalánjával. Igen, eposz akar lenni e mű; de ha látjuk, mint kényte­len leszedni róla Gyulay Pál az eposzi dicsőséget, a nélkül, hogy a műköltői be­cséből csak parányit is vesztene, midőn a honfiúi lelkesedés s a költői részletek be­cse messze fölülmúlja az egésznek mint eposznak becsét: nem jut-e eszünkbe e művel szemben is Gyöngyösi, kinek szin­tén liraisága biztosítja a halhatatlanságot gyönge eposzai ellenére is. Valóban, nincs líraibb dithiramb, melynek czélja a nem­zet lelkesitése, mint Vörösmarty Zalánja, minden eposzi volta mellett is. És ebben tanúskodik e költő-király tételünk igaz­sága mellett, ebben lesz az ő poezisa is a nemzeti genius egyik megnyilatkozása; legyen tehát elég A róla való megemléke­zés, mert hisz ő maga utal bennünket atyailag Petőfihez, nemcsak irodalmunk­nak, de eddigelé az egész világirodalom­nak Ifgnagyobb lírikusához, mit hova­tovább elismerni sí- t a világ, csodálói közé sorakozva nemzet nemzet után, be­járva a földtekét az ö dicsősége költemé­nyeinek mind több-több nyelvű fordítá­saiban. Pedig Petőfi csak a mienk akart lenni. Jelleménei-: majd nem minden vo­nása közös vonása az egész nemzet gé" niusáuak az ö eszményi lelkesedése, naiv fogékonysága, szilaj tüze, nemzeti büsz­kesége, rajongó szabadságszeretete, fel­buzduló áldozatkészsége, daczos őszinte­sége mindannyi tükrözetei a magyar faj­nak, s viszont mindennek tükrei költe­ményei. S ki Petőfit megszereti, a magyar geniust szereti meg, azon geniust, mely Petőfit szülte. Ha e nagy szellem tételünk igazsága mellett szavaz, akkor ügyünk nyerve van, Pedig ezt teszi, és pedig nemcsak „Tün­dérálom "-jávai, ez örök szép lírai beszé­lyével, nemcsak „Apostolával", e rhapso­diai regényével, de teszi ezt különösen „Ciprus-lombok Etelka sírjára" — dalfü­zéróvel, e gyönyörű szív-regényével, te­szi a „Szerelem gyöngyeivel", nejéhez irt legszebb szerelmi dalainak gyöngyfüzéré­vel; sőt teszi a „Felhőkkel" is, a keserű­ség éjjelébe borult lelkének lidérczfónyti sziporkáival. És igy, líránk történetének legki­magaslóbb alakjai: Balassi, Gyöngyösi, Amadé, Csokonai, Kisfarudi Sándor, Vö­rösmarty, Petőfi hirdetve hirdetik a ma^ gyv Ura egyik nevezetes jellemvonásáról tett állításom igazságát. Elannyira, hogy bízvást hallgathatok többi, szintén tekin­télyes lírikusainkról, Ealudy Ferencz_ Kisfaludy Károly, Pálóczy Horváth Ádámj Czuczor, Tompa, Lisznyai s a többiekről, kik, noha más szempontból, de szintén igazolják felolvasásom tételét: s hallgat­hatok arról is, mily világításban tűnnek föl ez álláspontról Virágh, Berzsenyi Szentjóbi, Dayka, Bajza s más lírikusaink, kikben ha nehezebb is, de ép ugy lehet­séges igazolnunk ugyanazon tételt. Ugy hiszem ugyanis, hogy eleget mondtum arra nézve, hogy lássuk, mint igazolja a magyar lira e sajátságos jellege azon té­telt, hogy az epikai költés ép ugy a lí­rából fakad, mint Müller Ottfrid szerint a dráma; eleget mondtam, hogy líránk értékesb voltát fölismerjük a német lira azon tehetetlen érzelgőssége fölött, mely habár alkalmasb is a zenésitésre, de Heine ép u gy pirulva szégyellé meg Petőfi rosz fordítású versei olvastára is német költő voltát, mint ahogy Göthe, a németnyelv legnagyobb mestere, kénytelen volt eli­télni anyanyelve fahanguságát Olaszföl­dön jártában. S végre ugyhiszem, eleget mondtam arra nézve is, hogy nemzeti tu­dalmunk s faj szeretetünk öregbedjék e mai, a szatmári béke utáni kor lojalitásá­hoz hasonlitni kezdő korban, a kusosfa­zék-kultuszának korában, ha belepillan­tunk nemzeti líránk kristálycsermelyébe, s onnan visszamosolygni látjuk nemzeti géniuszunkat, mint visszamrsolygott a szép Narcisra saját arcaképp a forrás tük­réből. . . . Dr. Holtai Virgil.. A hétről. Nem voltam ugyan soha Falb Rudolf tanítványa, atyafiságban sem vagyok a hírneves időjóssal, de azért, pünkösd más­napján egész..* bátran hűvös időt inertem volna jósolna.' 1 Erre $L napra volt ugyanis kitűzve az uszoda megnyitása és mi sem természete­sebb annálí-. minthogy' a már tikkasztóvá vált levegő leltült. az ég beborult és majd­nem őszies hideg borzongatta tagjainkat. Az uszodai részvények szerencsés birtokosai fejcsóválva nézték ezt az idő­járást, megsemmisítőjét ebbeli remény-ük­nek, hogy tán az idei nyár meghozza azt. amit tavalyi és az az előtti elmulasztott •. a 40 kros évi osztalékot. De ha az uszoda részvényei a nyár visszavonulása követ­keztében esnek, annál inkább emelkednek a cementgyáros akcziái. a ki fogla magát és saját lakása előtt a főtéren oly pompás járdát készíttetett, hogy még az illeté­kes szakközegek is megcsodálták, és kü­lönösen szépészeti tekintetből rendkívül sikerültnek mondták. Már most ha az isten és a városi tanács is ugy akarja, mint a mi cement­gyárosunk, rövid idő alatt megfosztatnak a helybeli borbélyok egyik jövedelmező mellékfoglalkozásuktól: a tyukszemvágás­tól. Miután azoban ugy vagyok értesülve, hogy az Isteu és a városi tanács is job­ban szereti a borbélyokat mint a mi ce­mentgyárosunkat, Figaro emberei nyugodtan alhatnak, mert amily mérvben növeszti Allah a város embereinek szakállát, ugyan­oly mérvben növeszti a mi járdánk tovább is a tyúkszemeinket, ekkép tehát borbélya­inkról atyailag gondoskodtak a város­házánál. Sokkal magasabb pártfogójuk akadt azonban a héten a czipészeknek. A jubi­leum és a kivilágítás napjára Jupiter Plii vius oly szakadó esőt zúdított a nya­kunkba, hogy a czipész-ipar ennek követ­keztében országszerte hatalmas lendületet nyer és statisztikus legyen aki pontosan megmondja, hány pár czipő esett áldozatul a koronázási jubileumnak. A czipőkön és díszítéseken kivül ná­lunk nem esett kár semmiben. Mindössze néhány ünnepi beszédet kellett végig hall­gatnunk, mivel hogy éppen nem lehet meg a fény árny nélkül. Ezek az ünnepi beszédek olyanok voltak, mint a nyári zivatarok. Xagy. vészt­jósló felhőként tornyosultak a láthatáron. 20-30 percznyi szóáradat után azonban veszély nélkül elvonultak fejünk fölött. Azok, kik Budapesten gyönyörköd­hettek az ünnepségek fényében, általános irigység tárgyai voltak nálunk, nem éppen azért mivel nem kellett ünnepi beszédeket végig hallgatniuk, hanem mivel szemtanúi lehettek az „Ezer egy éj" meséibe való látványoknak. Általában annyira' divattá vált a hé­ten a fővárosba való utazás, hogy mi itt­hon maradottak bizonyos szégyenérzettel léptünk az utczára. Sőt egy helybeli „Avasser­gigerli" aki itthon maradui restéit, a buda­pesti tartózkodást pedig pénzügyi differen­cziák akadályozták, akképp segített ma­gán, hogy miután előzőleg minden alkalmat felhasznált, hogy Budapestre való utazását emlegethesse, bérkocsiba ült, kihajtatott a pályaudvar felé, ott aztán egy merész ka­nyarulással a vaszari útra tért át és hihe­tőleg Vaszaron magolta négy napon a budapesti napilapok tudósításait, hogy hazatérve Háry Jánosként szerepelhessen! Ilyen áldozatai vannak nálunk a di­vatnak. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Június 12. — 1535. Knipperdolling Ber­nárd anabaptista király egyik lázadó feleségét sajátkezüleg lefejezi és több ágyasaival a holt test körül táncol, miközben a chorns a glória inexcelsist énekli. Június IS. — 1456. II. Mohamed zul­tán 150000 katonával és 3('0 ágyúval megje­lenik Belgrád ostromára] •Június 14. — 1503. Columbus Kristóf Jamaika szigetre érkezik. Június 15. — 1215. János angol királyi a >Magna charta libertatumof" kiadja.Vagyis: er, az első angol szabadságlevél. . Június 16. — 1068. IV. Henrik német császár Wratislaw olmützi herczeget első cseh királynak kinevezi a Mainzban tartott biro­dalmi gyűlésen és egyúttal Lauzitzot, Morva­országot és Sziléziát neki hűbérid adja. Június 17. — 1518. Luther Márton X. Leo pápához azon kérelemmel járul, hogy Te tzel könynyelmüségét a bucsuk hirdetése kö­rül fékezni kegyeskedjék. Június 18. — 1436. A franciák D' Arc Janka az Orleansi szűz vezérlete alatt a Tal­hot vezérletté angolokat Patay mellett megve­rik 2000 angol elesik: Talbot és több angol vezér elfogatik. KÜLÖNFÉLÉK. A koronázási jubileum városunkban. Azon általános örömben, mely az egész országot a koronázás 25 éves for­dulója alkalmából eltölté, részt vett vá­rosunk is és örömének a jubileumi napok alkalmával fényes jelét adta. Kedden, a királya Magyarországba érkezése napján, a város egészen fel volt lobogózva, az üzletek kirakataiban a ki­rály T arezképe vagy szobra, vagy a koro­názás valamely jelenetét ábrázoló kép volt kitéve, körül rakva virágokkal vagy nemzetiszínű jelvényekkel. Délután az eső elkezdett esni, a munkálatok azonban egyre folytak az esti kivilágításra, mely- 8 órakor vette kezdetét. Daczára az esőnek, ezernyi nép járt az utczán, hogy gyönyörködjék a város kivilágításában s különösen a köz- és néhány magánépületen felállított trans­parentekban, melyek ragyogásukkal a nép szeretetét hirdették uralkodója iránt. E transparentek szerdán, kedvező idö mellett újból meggyújtattak s szerdán este még nagyobb sokaság gyönyörkö­dött bennük. A városházán a nagyterem két ab­laka egyikében a város czim ere és mási­kában a magy^ar korona volt látható. A megyeházon, melynek homlokzatafenyö­galyakkai díszítve Éljen a király* volt olvasható. Igen szép volfc a színház dí­szítése, melyen a következő vers volt látható: A mily dicsőséges volt e negyed század. Olyat érjen hazánk sokszorosan százat. A főiskola nagytermének középső ablakán egy- óriási, de a betűk tömött­sége folytán nehezen olvasható transpa­rentben a következő mondatok állottak: ..Mikor uralkodnak az igazak,örül anép," „Meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, melyet hallottam vala felőled'­. Különösen fényes volt a Takarék­pénztár épülete, melynek középső abla­kán Magyarország czimere két angyal ál­tal tartva volt látható e mellett jobbról „Éljen Ferencz József Magyarország ki­rálya" — balról „Éljen Erzsébet Magyar­ország királynéja" volt olvasható, mig a két szélső ablakon a jogar és kard és a korona, pompázott. E mellett szerdán tö­mérdek mécs valóságos lángtengerben tün­tette föl az épületet. A benczések székházán egy hatal­mas szőnyegen a király arezképe függött lampionok által megvilágítva s zöld lom­boktól környezve. A kastély kapuja lombokkal s nem­zeti zászlókkal volt díszítve, udvarán tö­mérdek lampion égett s a mellett ép ugy mint a városháza előtt is. bengáliai tüze­ket gyújtottak meg. A Lloyd épületen Éljen a király és • Éljen a kiráJymé között: „A királyért és hazáért" mondás volt olvasható: „Éljen a király" díszlett még az izr. hitközség is­kolájában, a posta épületen, az adóhiva­talon, a polgári kör helyiségén s számos magánépületen, melyeket egyenként fel­sorolni alig lehetne. Szerdán reggel a különböző hitfele­kezetek templomaiban hálaadó isteni tisz­telet tartatott, mindenütt nagyszámú hall­gatóság jelenlétében. A plébánia templom­ban az ünnepi misét Kernen es Ferencz apátkanonok celebrálta fényes segédlettel, s az énekkar közbe igen szépen énekelt. A templomban jelenvolt gróf Esterházy Móricz főispán, a honvéd ezred tisztikara, az állami, megyei és városi hatóságok.— A ref. templomban Kis Gábor lelkész tar­tott alkalmi imát, az evangélikusoknál pedig Gyurátz Ferencz lelkész tartott ünnepi beszédet rendes vasárnapi isteni­tisztelet módjára. Egyéb ünepségekrÖl a következők­ben referálunk: A pápai leányegylet vasárnapi nyil­vános ülése mintegy bevezetését képezte a jubileumi ünnepségeknek. Rosenthal Francziska asszony az egylet érdemdús elnöknője olvasott fel a koronázásról. írás­ban ós képben ismertetett egyes részlete­ket a koronázási szertartásokból és han­goztatta a magyar nemzet nagy ünnepé­nek jelentőségét, a szépszámú közönség az emelkedett hangon ós szellemben tar­tott felolvasás által lelkesítve zajosan megéljenezte a királyt és hosszantartó tapssal adózott a szép .előadásért. Fürdős Margit k, a, ezután nagyon csinosan sza-

Next

/
Thumbnails
Contents