Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-06-05

Megjelenik ni i ii d e II v a sá r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre kui-oiikint rendkívüli számol adatnak ki. IS Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap V) avserk. hivatalába küldendők.^ PáPAI ^ • Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - JFél évre 3 fjt Negyed évre 1 frfc 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők, yr ( apa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Éljen a Király! £ íj) iS" is Éljen a Király! — E kiáltástól fog viszhangzani e hó 8-án a hármas hegy és négy folyó hazája. Éljen a király!— E szók fogják betölteni a bércztetőt és a völgy lapályát, a Kárpátoktól az Adriáig. Éljen a király! — E fohász fog milliók ajkáról a mindenség Urához felreppenni, kérve hosszú életet I. Ferencz József a nagy és hölcs király számára. Éljen a király! — E hang töltse be Szent István egész birodalmát, hadd lássa, tudja meg a világ, hogy itt egy lelkes nemzet ünnepel, mely rajongással veszi körül felkent, törvényes uralkodóját; hadd lássa a világ, hogy még élnek azoknak az ősöknek unokái, kik »oltüuket és vérünket« jelszóval indultak védelmére, királyuknak, s erős karjaikkal meg is tudták azt védelmezni! Éljen a király sokáig! — igen sokáig! hadd szemlélhesse mentől tovább azt a bámulatos életerőt, azt a törhetlen vasakaratot, a mi nemzetünkben nyilvánul, hadd élvezhesse még sokáig azt a lélekemelő látványt, mit egy szabad nép lelkes munkája nyújt, és érezze azt az örömöt, hogy. e népnek újjá születése az ő hölcs elhatározásával kezdődik. Éljen a király! És ünnepeljen minden magyar ugy e hazában mint annak határain kivül. Érezzük át valamennyien, hogy Szent István koronázása óta nem volt oly fontos koronázás ebben az országban, mint Ferencz József király koronázása. Szt István király koronázása a kereszténység diadalát, a keresztény p.zivilizáczió meghonosodását jelenti; — Ferencz József király koronázása pedig a modern czivilizáczió hajnal csillaga volt. Mint a tűzhányóban rejlő természeti erők oly ellenállhatlanul tört ki e nemzet ősi — szunnyadó ereje, a mint Szt István koronája Ferencz József király fejét érintette s a Duna, Tisza völgyén a szabadság szellője végig lengett. A tudomány, irodalom szárnyakat i kapott, a kereskedelem, ipar, forgalom nem álmodott lendületet vett, az előbb parlagon heverő tereket a munkások j zsongó raja töltötte meg, s a félig holt ország helyén egy minden izében modern állam óriás körvonalai emelkedtek ki. A ki nem hisz a szabadság varázserejében, az jöjjön hozzánk és meggyőződhetik a szabadságnak éltető, csudás hatalmáról A mely nép ugy megtudja becsülni a szabadságot mint mi, a mely nép ugy tud élni a szabadsággal mint mi, annak nincs oka kétkedő szemekkel tekinteni a Bizalommal és erőnk tudatával, a koronás királylyal egyetértve induljunk jövőnk elé, s bizonyára be fogjuk tölteni azt a uagy hivatást, a mi reánk Európa délkeletén vár. Legyen egyetértés nemzet és király között! Éljen sokáig — igen sokáig a király! 1 eoOegii iijjíf ílfele A »Papai Lapok? egyik régebbi számában Kis Ernő tanár nr a helybeli reform, collegium újjáépítéséről értekezett tanügyi és pénzügyi tekintetekből. A pénzügyi részszel röviden végez, a mennyiben azt állítja, hogy az esetre, ha a jelenlegi Fehérló* telkére lenne épitve a collegium, ennek ára, 32,000 forint hiányzik, mert az állam 80,000 I forintot ad az épületre. Meg fogjuk látni, ! hogy ezen számítás nem helyes, mert a ! deficit nagyobb lenne. Kis tanár ur csak két eshetőségről beszél, t. i. hogy a collegium vagy a Fehérló helyére, vagy pedig a jelenlegi iskola udvarára és kertében volna építendő. 0 szerinte tertium non datur, más hely nincs; pedig van. A Fehérló telkét nem pártolja, mert hiányzik a vételár 32 ezer forint; azután ezen hely a város leglármásabb részén vau. A sok molnár és fáskocsi, a szikvizkocsik és a falusi kocsik oly lármát csapnak, hogy a tanitás e miatt szenvedne, mert ehhez csend ós nyugalom szükséges, de mindemellett legyen az iskola a város közepén, könuyen hozzáférhető helyen, a mi a Fehérlónál meg volna. Azt hiszszük, hogy az említett czikk felhozott érvelése nem egészen helyes, de még hiányos is. Hiányos azért, mert a Fehérló telke — ha az az egyházkerület által megvásároltatnék, nem volna elégséges és alkalmas iskolahelyiségül, főkép azért, mert akkor közvetlen szomszédságában volna a női kórház és tébolyda, mely alkalmatlanság még fokoztatik az által, hogy a kórház és tébolyda valamennyi ablaka a collegium udvarára nyílnának. Ezen közeli és közvetlen érintkezés rosz hatással volna ugy a betegekre, mint a tanulókra. A fiatalsággal igen sok esetben járó pajkosság veszedelmes lenne a szegény tóbolyoclottak, másrészt a női kórházban ápolt ragályos betegségek káros befolyással volnának a tanuló ifjúságra, mert ez nagyobb hajlammal bir a járványos betegségek megkapására, mint az érett kor. A mondottakból világos, hogy az esetre, ha a reform, egyházkerület arra határozná el magát, hogy a' Fehérlót megvásárolja, még elkerülhetlen volna a szomszédos tébolydát is megvenni, mi által a telek nagyobb és alkalmasabb volna, de viszont a deficit is nagyobb lenne. A mit Kis Ernő tanár ur a Fehérló ellen felhoz, hogy ez azért alkalmatlan, mert ott igen nagy a forgalom és a lárma, ez ugyan nagy baj, de ezen lehetne könnyen segíteni. Ha a hosszú utcza elején és a Széchenyi-tér felől a kocsiút egész szélességben aspirált — vagy faburkolattal láttatnék el a város által, akkor megszűnik a kocsik zaja s nagy részben a por is, és a tanitás sikere nem szenvedne. Igy tesznek a külföld majd minden városában és a tapasztalat mutatja ezen eljárás czélszerüségét. TARCZA. ÉDES ANYÁMHAK. A mi nagy falunknak Van egy kicsi háza; Védi, óvja Al maiaknak Lombos koronája. Azt a kis hajlékot Ború sohse érje; Záporeső Meg ne verje, Vihar meg ne tépje. Áldott legyen kérfcjé, Nyíljék a virága: Hajoljon meg Gyümölcs alatt Almafái ága. Lakója is legyen Százezerszer áldott: Már itt éljen Örök derűt Örök boldogságot! Ringassa el este Szellő susogása; Ebreszsze föl Reggelenként • Madár dalolás*. Álljon gabonája Télen is rakáson, Vidám dülba', Napsugárba' Szükséget ne lásson. Mit keze megérint: Válj ék színarany nyá: Kihe' csak szól, Kire tekint: Változzék angyallá. Legyen az angyallá . . . Menjen föl az égbe, Vidám, derűs Öregséget Kórjen a fejére, Éd's anyám fejére! Hűtlenség levelekben. (Henry de Mill.) A nő lénye idealizmus ós materializmus, eszményi ós anyagi egyszerre. A nő szive, az a fölnyithatlan könyv, olvashatatlan paragrafussal van telve, ellenben a fórfiu, ha igazán szeret, nemcsak szivét, de lelkét is kitárja annak, a kit szeret. A mi ennél erélyt, amannál odaadást jelent: a mi a férfiúnál az ész, a nőnél a szellem; a mi itt szerelem, ott tűzhányó hegy. Két sark a férfiú és nő szive, mely ha egyszer találkozik, összeér és az északi sark a déli sark melegétől fölolvad ugy, mint az arany a tisztító tűzben. Egy barátom levele van kezeim közt, melynek négy oldala egy egész élettörténetet rejt magában, de inkább az általa hőn szeretett nő hűtlensége tükröződik belőle. Lapunk Az idézett czikk írója oda concludál, hogy legjobb lesz a collegiumot a jelenlegi iskola udvarába és kertjébe építeni, mert-iott megvan a kellő nyugalom, megválj\a gizép kilátás a Bakonyba, megyan a jó levegő és nem kell ívj drága telket vásárolni. Hát mindez nagyon igaz, de vau a dolognak egy másik oldala, melyről Kis tanár ur teljesen megfeledkezett és ez a város érdeke. A collegium reges régóta Pápa város büszkesége. Kicsiny kezdetből itt nőtte ki magát nagygyá, híressé. Örült a város a collegium gyarapodásának és hűen megosztotta fájdalmát, ha valami balsors érte. A jogi facultas feloszlását és a tanítóképző intézet megszüntetését fájlalta az egész városi lakosság. Pápa város és a collegium annyira egybenőtt, hogy nem lehet őket többé egymástól elválasztani. A hányszor az egyházkerület a város közgyűléséhez fordult anyagi támogatásért vagy másféle kedvezményért, ez mostoha pénzügyi viszonyai daczára, mindig szívesen teljesítette a kérelmét. Ezért világos, hogy a collegium uj építése nagyon is közelről érdekli Pápa városát. Másrészt a méltányosság megköveteli, hogy az egyházkerület az uj építkezést ne tekintse kizárólag oly ügynek, mely csak őt egyedül érdekli és a melynek kivitelénél kizárólag csak az egyházkerület érdekei tartaudók szem előtt. Hiszszük, hogy az egyházkerület nem is gondolkodik igy. Felmerül tehát a kérdés, mit követel Pápa város érdeke a collegium uj építkezésénél? A felelet erre csak az lehet, hogy ne történjék az uj építkezés oly formán, hogy az a város érdekeit sértse. Már pedig ha az építés ugy történnék, mint az Kis Ernő tanár ur czikkében contemplálva van, az nagyon is sértené Pápa városát. Jogosan számithat a város ily ritka és nagyszabású építkezésnél arra, hogy ez által a város külsőleg is nyerjen, hogy a város szópittessék. Ha volna a városnak építési szabályzata — pedig hanyagság és mulasztás, hogy még nincs — akkor döntő befolyása is volna az építkezésre. De még az esetben sem akarna a város parancsolni, hanem nyugodtan várná, hogy azon férfiak, kik hivatva vannak ez ügyben dönteni, kellő tekintettel lesznek a város érdekeire is. Az égő gyertyát nem rejtik a véka alá; a collegium épületét sem szabad az udvarban elrejteni. Nem teszik ezt másutt sem, a dunántúli egyházkerület sem fogja ezt elkövetni. Mi történjék, ha az egyházkerület kellő pénzalap hiányában a Fehérlót és tébolydát nem tudja megvenni? Erre a felelet az, hogy újból és ismételten próbát kell tenni Bradernénál és íiáuál. házuk átengedése miatt. Lehetséges, de sőt valószínű, hogy van olyan ember, a ki tud reájuk hatni, a ki megérteti velük, hogy a kinált összegért más 3 házat is tudnak venni, a melyek jövedelme sokkal nagyobb lesz, mint a mostani házuké. Meg kell keresni azon embert, a ki tud ezekre hatni. Addig is tanácsos volna a sarkon levő kis Kluge-féle házat megvásárolni. A hangulat idővel változik minden embernél, igy lehetséges és valószínű, hogy Braderék is észre fognak térni, ha nem most, akkor később, habár talán csak évek multán. — Az iskola állandó, lehet mondani örökkévaló; az emberek változnak és múlnak. Baj ugyan, megeugedjük, hogy nagy haj a collegium 2 épületbem. szétfőrgáesulása, de egy hibát egy, nézetünk szerint még nagyobb hiba által jóvátenni akarni nem volna helyes intézkedés. Ha kiépíttetik a jelenlegi uj collegium az utcza sarkáig, akkor oly nagy helyiségeket nyer az iskola, hogy minden egyes osztály számára tantermet kap, mi közegészségi tekintetben nagy előny. A folyosó, mely az egész épületet keletfelől átszelné, arra szolgálna, hogy nagy ablakain át a Bakony üde levegőjét vezetné be a tantermekbe és igy ezen módon is el volna érhető a kertbe épités egyikelőnye. Azért az igen tisztelt tanári testület eleget tesz kötelességének ugy mint tanári kar, de még egyenként is mint pápai lakos, ha szem előtt tartja a közmondást: Festiua lente. Barátom levele, melyhez nem kell magyarázat, mert világosan elénk tünteti a nő hűtlenségét, im ez : Kedves Lanczei Ilon kisasszony! Nem a netaláni nyugtalanságát, a miért oly rég hallgatok, kívánom eloszlatni jelen soraimmal. Nem! Hanem tovább nem tűrhetem szó nélkül ezt a magát oly ártatlannak való sorait, részint a mit haza irogat, részint a mit hozzám egy egyszerű névjegyen ir! — Tehát kegyed ártatlan? Ugyan ugy-e? Kegyed nem sértett meg? Hm lássuk . . . Julius közepén kaptam kegyedtől megint, egy már megszokottá vált levelet, telve panaszszal ebben is mint az előbbiekben, annyi pénzt kér rögtön, a mennyit csak küldhetek, nos én rögtön, a mint' levelét, bár elkésve otthon nem létem miatt, elolvastam, irtam és küldtem a mennyit küldhettem. S mert aggódtam levelében jelzett betegsége miatt, sürgönyöztem és esdtem megnyugtatásért. — Igaz-e ez ? Elmúlt 10 hosszú nap és ón semmi választ nem kaptam. Volt-e tehát jogom ós okom aprehendáló levelet irni? Gondolkozzék fölötte tiszta lelkiösmerete szerint ós be fogja látni, hogy igazam van. S mit tőn kegyed? Válaszul ir nekem egy sértő levelet, nevetséges, kézzelfogható absurdum mentségeket és a végét igy fejezi be: „Nekem van okom haragudni! neni'vágyom bocsánatára, tartson meg jó emlékében: Lanczei Ilon." Ugyan kérem volt lelke ezt irni ? Annak az embernek, ki kegyedet imádta, mai saámáhos féliv melléklet van — annak az embernek, ki lelkét is oda adfca volna, ha kegyed kívánta volna: ki távolban is igyekezett minden panaszát enyhíteni, szellemileg, lelkileg és anyagilag! Pedig ez utóbbi nagy, igen nagy áldozatomba került — a miről nemsokára talán hallani fog! Kegyed együttlétünk alatt hő szerelmemet puszta szolgaságnak és a távolban nevetsóge tárgyának használta. Ez utóbbiról, mint előbbiről a következőkben győződtem meg: Kedves szülei — s erre büszke vagyok — nagyon szeretnek, egy alkalommal fölkerestem őket ós beszélgettünk önről mindent és mindenről. . . Olvastam, — mert kerestünk egyet — szülőihez írott miden levelét. Olvastam Havréból irott levelei közül azt, melyben ezt irja: „Olyan egészséges vagyok, mint az élet." Nekem meg azt irta: „beteg." „Vetessék le magukat — ha nincs ruha csináltassanak, ón küldök pénzt!" Nekem pedig azt mondta, talán ugyanegy időben, irgyanazon tollal, „küldjek pénzt, mert égető szükséges!" Olvastam ezt: „Bondinak, ha elmegy magokhoz, ne mondják mit irok." Olvastam ezt: „Szüleimet kivéve, nekem nincs senkim a világon, nem gondol reám senki és én sem gondolok senkire." Olvastam ezt: „Voltain 3 napig Parisban." (Lám ezt nekem nem irta, sőt Koller sem mondta, pedig ö önről sok mindent beszólt.) csatolva. Olvastam ezt: „Bondival hála Istennek semmi közöm. Ezt talán egy időben irta, ugyanazon tollal: „Küldjön rögtön pénzt, csókolja számtalanszor sirig hive: Ilona." Végül olvastam ezt: „Azért megyek el Z.-röl, hogy Bonditól meneküljek, mert mindenütt jegj-esemnek adja ki magát és mikor megtudják, hogy kézműves, engem megvetnek" stb. stb. Szegény szerelmem! szegény Bondi! szegény bolond! Igazságot kivánt ? Ime megadtam. Ford: M. Adalék a magyar lira jellegéhez. Több évvel ezelőtt Budapesten szerencsém volt Puks Ferencznél találkozni, egy régi jó barátommal, ki előkelő műveltségű tudós és szenvedélyes zenekedvelő, bájos nejével együtt, ki szintén vele volt. Természetes, barátom azonnal a zongorához ült, s néhány akkord után intett nejének, ki egymás után énekelgette férjének legújabb müdal-szerzeményeit ugyan ennek zongorakiséretóvel. — Elvezettel hallgattam ugyan részemről a szép kamara-éneket, de nem csekély boszusággal is, mert az én emiitett barátom mind a legújabb német költök dalait zenésítette ' különös előszeretettel. A bájos zen.e s a rut német szöveg hallatán kéjes-boszús érzelmek közt hánykódva, midőn az előadás véget ért, gúnyos pathoszszal kiáltók föl: — No, ha ezt a Schulverein meg23