Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-05-29

)"* Megjelenik (g^v üi i ii il e ii v a .-sá r u ;t p. c-- • v Közérdekű sürgős közlésekre kiu un kint renilkh üli s/. ámn adatnak ki. Bérmentetieu levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapuak -szánt kö z 1 e in é n y e k a lap ^tísrh. hivatalába küldendők. 701 _ TPiPAI LAPOK >l Előfizetési díjak. »7 Es*y évre 6 frt - Fél évre S fd Js'egj'ed évre 1 írt ön krajezár. Egy szám ára 1 ö kr. Hirdetések .figy'iasáhos petitspr téríV gnta nián fi V.r. nyil térben 3() kr. A dij el <>••,. iiy.-ieiulé. ]iélyo}ídij mindig kiiliín s/áuiitutik.' Az előfizelési dijak s hirdetések a L'ij) kiadó hivatalába ((ínhtberj! {>\iib , papirkereske-lése, lYiiér kiddendők. <^ J Pápa város hatóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ni e g v á i a s % I o I t k ö z1 ö n y e. A mi Tapolczánk. Sok rosz szokás maradt reánk őreinktől. Igaz, hogy különösen a közelmúltban sok alul emancipáltuk már magunkat és lomtárba dobtuk azokat, melyek oda valók voltak, — de még mindig maradtak rosz szokásaink, még pedig olyanok, melyeknek kiküszöbölését már a legközelebbi jövőben, úgy czélszerüségi, mint szükségességi indokokból, foganatosítanunk kell. Ezúttal csak egy ilyen rosz szokásról akarok megemlékezni és pedig Tapolczánk vizének elfogása, illetve más mederbe való terelésérői. Mindnyájan tudjuk, de aki még nem tudná, az menjen el a Tapolcza partjára és azonnal meggyőződést szerezhet magának, — bogy ezt az áldott vizet a városi hatóság minden évben, május hó végén, vagy juniu-* hó elején, azon okból, hogy a medert tisztogatják teljes 8 napig más irányban vezeti el. Nincs semmi kifogásunk az ellen, hogy a meder rendesen tisztogatva legyen, mert hiszen ilyenkor van alkalmunk meggyőződni, hogy miféle vizet iszik egész éven át városunk közönsége. Az iszap alul ilyenkor kerülnek elő a döglött kutyák, macskák, patkányok, egerek éa egyéb házi áltatok ronda hullái. Ezeknek az eltávolítása ellen tehát senkinek sem lehet kifogása, mert azt már még sem tehetjük, bogy ezeknek az állatoknak bulláit kegyeletből a mederben hagyjuk eltemetve éveken át'. Városunk közönségének gyomra kétségkívül sokat elbir ugyan, — hanem ekkora loyalitást a szerencsétlenül járt háziállatok hullái iránt mégsem tételezhetünk fel a lakosságban. Kifogásunk van igenis azon rosz szokás ellen, hogy az a kis folyócska, mely városunk éltető elemét képezi, teljes 8 napig legyen más irányban elvezetve, — kifogásunk van az ellen, — bogy a meder tisztogatás teljes nyolez napot vegyen igénybe, mikor szeréig nézetünk szerint a tisztogatási munkálatokat négy nap, vagy talán ennél is rövidebb idő alatt teljesíteni lehetne. — Ha a tisztogatást száz ember végzi el 8 nap alatt, — állítsunk oda kétszázat, a kik azt félannyi időben fogják elvégezni és ha így cselekszünk, nem teszszük ki városunkat oly hosszú időre azoknak a veszélyeknek, a melyek bennünket ilyen alkalommal kétségkívül fenyegetnek. Nem tűrhetjük ezt tovább tüzrendőri és egészségügyi szempontokból. Egy tüzeset vizfogáskor óriási pusztításokat okozhat városunk közönségének vagyonában, egészségügyi tekintetekből pedig nem tűrhető, hogy nyolez napon át mételyezze meg városunk levegőjét a bűzös meder. Összeforgattunk sok jegyzőkönyvet a városházánál, mert szerettük volna megtudni, miféle rendeleten vagy határozaton alapszik ez a nyolez napos vizfogás. Nem találtunk mást, mint a városi tanácsnak évről-évre megújuló azon határozatát, hogy a Tapolcza vize pünkösdkor nyolez napi időtartamra, az e czélra szolgáló másik mederbe terelendő. Ezekből kénytelenek vagjamk azt következtetni, bog}

7 a nyolez napos vizfogás egj

T

edül a molnárok kedvéért történik, a kik ezen idő alatt reperáltatják malmaiknak öszszes hibáit. Tiszteljük a molnárok jogait, de a nagy közönség egészsége sem csekély dolog, kivált ha az ellentéteket szép uton kiegyenlíteni módunkban van. Ha ellehet majd végezni a meder tisztogatást kettős erővel 4 nap alatt, miért ne tehetnék meg azt a molháriparosok is, a javítási munkálatokkal? Összefoglalva a fentieket azon ^meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Tapolcza vizének tisztogatására a nyolez napi idő nem okvetlen szükséges, hanem elegendő lenne arra kevesebb is. Azon reményben, hogy a városi tanács megszívleli a nagy közönség ebbeli óhajtását és e kérdésben a szükséges intézkedéseket rövid idő alatt meg fogja tenni, eziíttal nyugodtan viseljük el a Tapolcza vizének nyolez napos távollétét. Reméljük azonban, hogy utoljára. = Meghívás. A „pápai állandó színház részvény társaság" f. év. május 22. napjára kitűzött évi rendes közgyűlése a részvényesek s az általuk képviselt részvények csekély száma miatt határozat képes nem levén az alapszabályok 9. §-a értelmében ujabbi közgyűlés kivútik össze s arra f. é. június hó 12. napjának délelőtti 10 órája Pápán a város háza nagytermébe ezennel kitüzetik. Ez ujabb közgyűlésre a t. részvényesek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy ez alkalommal a megjelentek érvén3

T

esen határoznak. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelő bizottság évi jelentésének s az 1891. évi zárszámadásnak és mérlegnek előterjesztése, megállapítása s a felmentvény megadása. 2. A színház és felszerel vény eiuek eladása iránt Pápa városával kötött szerződés jóváhagyása. 3. Indítványok tárgyalása. 4. A felügyelő bizottság 1.3 rendes és 2 póttag) eg}* évre leendő megválasztása. — Pápán, 1892. május 22. Az igazgatóság. Ellenőr. A tüzrendészeti szabályzat, melynek hosszadalmas elmaradása ellen mult számunkban szólaltunk föl, mint értesülünk már készen van, s tegnap délután be is lett nyújtva a tanácshoz, mely azt valószínűleg a legközelebbi közgyűlés elé terjeszteni, illetve azon tárgyaltatni fogja. Fölöslege,? hangsúlyoznunk is egy ilyen városban, miut a mienk a maga sok szalmafedeles házával — a tűzrendészet fontosságát s épen ezért örömmel jelezzük a sokat hányatott szabályzat elkészítését. Magát a szabályzatot jövő számunkban részletesen ismertetni fogjuk. Héber-német tanítás. Elvünk, a melytől egy permé se tértünk el s fogunk eltérni, hogy nem avatkozunk he egyik felekezet belügyeibe sem, s hír-hitelvi okát látnék a hébernémet tanításnak a helybeli izr. iskolában, bizonyára óvakodnánk egy hangot is hallatni az izr. iskolaszék azon határozata fölött, melylyel a mult szeptember óta folytatott héber-magyar tanítást eltiltva, elrendelte, nogy mint azelőtt, a bibliaszöveg ezentúl is német nyelvre fordíttassák s azon magyaráztassék meg. De ilyen hitelvi ok nincs, a mint ez kitűnik az izr. iskolaszék alább közlendő határozatából s igy bízvást hozzászólhatunk e kizárólag tanügyi kérdéshez, a nélkül, hogy az izr. felekezet belügyébe avatkozásnak még csak látszatát is magunkra vennők. A határozat lényeges részében igy hangzik: A tauitó-testület emlékirata, illetve javaslata, hogy a hitközségi iskolában a biblia eredeti héber szövege, mely miudeddig német nyelvre fordítva taníttatott ezután magyar nyelvre fordítva tanittassék. beható tanácskozás alá vonatván, annak elintézéséül katározatképeu kimondatott, hogy a hitközségi iskolaszéknek az fiién, hotjy a biblia eredeti héber szöcege maijijitr nyelére prditca tuni/tassék, elvi szempontból kijogásu nincs; mégis tekintettel arra, hogy a hitk. iskolába járó növendékek egy tekintélyes része a bővített héber tudományokra, illetve a talmudra készül, mely tudomáuyuak magyar fordítására kellőleg képesített tanárok ez idő szerint tudvalevőleg egyáltalán még nem léteznek, — a bitközségi iskolaszék a fent emI* litett javaslatot nem fogadhatja el, határozatképeu elrendelvén, hogy a jelzett körülménynél fogva, a hitközség iskolájában a biblia eredeti héber szövege ezután is ugy mint eddig, — német nyelvre fordítva tauittassék.' A mi már a praktikus oldalát illeti a dolognak, erre a fő ok az. hogy a növendékek tekintélyes része a bővített héber tudományokra készül. --• Mennyi ez a tekintélyes rész, arról nem szól a határozat, s az ember önkéntelenül is a tanulókuak legalább is '|

4-ére, 2íV7

0-ára gondol. Még ha igy volna is. j akkor is kérdéses, szabad-e 25 gyi-rI mekért 75-öt. czélszerü!lenül tanítani,— I de hát nem igy van. A tekintélyes rész I — mint föltétlenül megbízható forráshói értesülünk — fél százaléka a tanulóknak, vagyis 200 növendék kö.-ul esak egy szenteli magái bővített héber ismeretek megszerzésére. — Már most ezért az egyért 1 iHi-et tanítani ésszerűtlenül — ez egy kicsit erős dolog. De ha a bővített héber ismeretek után vágj'ók a tamiloknak valóban tekintélyes részét képeznék Is. szabad volna-e egy paedagogiailag helytelen elvet alkalmazni uáluk ! Xein. Hiszen nemcsak a héber tudományok terén vau ez úgj\ de úgy vau hazánkban még számos más tudoiuáuyágnál, hogy a magyar irodalom csekély s a kik az illető ágai behatóbban művelni akarják, kénytelenek legalább a német nyelvet elsajátítani. Ámde ennek nem az az orvossága, kogj a lizikát, vagy a bölcsészetet, vagy u geológiát a gynuiasiuninkbau nénietul tanítsák, hanem az, hogy gondoskodjanak alapos német oktatásról, a mely képessé tegye az illetőket a kérdéses tlldolilálij idegen nyelvű munkáinak olvasására. Kifejtettük már. hogy a valláserkölcsi ok<»k épen a mellett szolnak. lmgj a biblia magyarra fordittassék s a növendékek ne idegenkedjenek tőle, lllíiit kiuzó eszköztől, s mivel a praktikus okuk is a biblia magyarra fordítása mellett nyilatkoznak, azt luszszük, hogy a.: iskolaszék engedni fog a tanítótestület ujabb fölterje.szté.séne.k, mely a mint halijuk már az elnökséghez áttétetett, s visszavonva rendeletét, eh árja az eredményt, melyet a vallástanítás teréu a tanitók magyar nyelven tanítva képesek, lesznek felmutatni, Balaton-Füred. Álfaláuus a panasz, hogy a magyar fürdőket a közönség nem látogatja oly sürün, mint a hogyan azt a fürdők kiváló tulajdonságuknál fogva megérdemelnék. E körülménynek oka egyrészt az is, hogy sokszor maguk a í'endelö orvosok sem ismerik hazánk fürdőinek gyógyhatását, s inkább valamely külföldi fürdőre T í R C Z A. HÉT tY UTAH. — Baum hach — Hej, vén diófa állsz-e még? Hol a kalit, mit rád tevék A seregéhy madárnak? A vén diófa igy felelt, S lombját a könny belepte: Mig a seregély útra kelt, Veréb lett iir felette. Köszöntelek szomszéd leány, Hamis, mint őszi felleg! Bimbó voltál, .hogy távozám S mint rózsát üdvözöllek. Ó jaj, a föld majd hogy elnyelt! G-yürüt mutat nevetve. Mig a seregély útra keit, Veréb lett úr felette. Szerencsétlen utazás. Az óra hármat ütött. A szél nagy erővel hordta széjjel az alászálló hópelyheket. A szobában esak egyedül voltam s iaár éppen csak bőröndöm lezárásával foglalkoztam, midőn az ajtón kopogtatnak & rajta egyik barátom lép be. — Mit látok, hát te útra készülsz? — Igen, — S szabad tudnom hová utazol? — Szombathelyre megyek. Holnap daisiőtt esküszik egyik unokatestvérem, a engem vőfélynek hivtak meg. A télötigyorsvonatul, tehát nemsokára iudulok. — Ea nincs ellenedre elkísérlek az indóházhoz. — Sőt köszönettel is veszem, legalább addig is elbeszélgetünk. Elindultunk. A nagy beszélgetésben azonban annyira eltöltöttük az időt, hogy midőn az indóházhoz értünk, már a második csengetés volt s alig maradt annyi időm, hogy jegyet váltsak s négykézláb fölkapaszkodjam a már útnak induló vasúti kocsira. — Könnyű azoknak a heringeknek, azokat mesterségesen préselik be a hordóba, de nekem magamnak kellett helyet csinálni, néhányan még azt is rosz néven vették, hogy ha már ülni nem tudok, de minden áron állni akarok. Zsebrevágtam minden megjegyzést vigasztalva magam azzal, hogy Győrben ismét ember lesz belőlem s kiszabadulok a M. A. V. embersajtójából. Győrbe érkezve, barátaimmal, kik ugyanakkor Sopronba Utaztak, csakhamar agyonütöttük az időt. Este 6 óra volt, a szibériaival vetekedő hideg s olyan alapos aetétsóg uralkodott, hogyha kint valaki nyakon lett volna tisztelve, bocsánatot kért Volna a nyakleves osztótól, vájjon nem tóvedett-e működésében? Nemsokára jelentette a kalauz szokásos mondókáját: Csorna, Kapuvár, Sopron felé tessék beszállani. Érzékeny búcsúzás után barátaim felezihelődtek, én pedig magam maradva vártam türelmesenA szokásos 5 perez elmúlva, mikor a szombathelyi vonatnak indulni kell, megrökönyödtem, hátha az én vonatom csekélységem nélkül indult el. Pedig fájdalom csekélységemre ott nagy szükség volt, mert hog}

7 történt volna meg nálam nélkül másnap délelőtt 11 órakor az esküvő. A sötétségtől kitelhető gyorsasággal rohantam a jegyszedőhöz, kérdezve elment-e. már Szombathely felé a vonat? — Még nem, de rögtön indul. Szerencsémre, a jegy meg volt váltva s a sietség miatt majdnem a föntebb leirt módon jutottam be a vasúti kocsiba. Alig hogj

r elhelyezkedtem a gép nagy köhögéssel rekedt fütty után útnak indult. Mint a ki jól végezte dolgát, nagyot sóhajtottam: Hála Istennek csakhogy már ülök. Ha tudtam volna! Az ablakon nem nézhettem ki, mert a hideg szeszélye gyönyörű jégvirágokkal tette átláthatatlanná az üveget, de különben is minek néztem volna ki, mikor a vidéket j'ól ismerem s kint úgy sem láthattam volna semmit, legfölebb koromfeketeséget. Az első állomás már elmaradt, midőn jött a megfizetett jegyek tönkresilányitójaj magyarul konduktor. Szörnyű kíváncsi lévén az én jegjremre is, tehát átnyújtottam neki. Egy óriási hm! Buta arczkifejezés, csekélységem alapos megvizsgálása, a jegynek ismét és ismét átsilabizálása, ismét egy hm, s kezdődött előröl, El nem tudtam gondolni, mi van rajtam oly csodálni való, vagy talán jegyemre magyar betűk Helyett görög betűkkel nyomtatták rá az irányt és állomást. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz a vége? — Hát maga milyen jegyet váltott? kérdé Pokrócz Ádám hivatalos udvariasságával. — Jó jegj'et váltottam, nézze esak meg jobban. — Már hogy volna ez jó, kérdé ismét az előbbi modorban. Talán azért, mert Szönjdjen már kilyukasztották, ha tudtam volna, hogy maga akar vele mulatni, úgy megkértem volna az ottani kalauzt, hogj

T ne rontsa el a maga kedvét. — Jó lesz nem tréfálni, mert ön uram jelenleg igen nagy bajban van. Ha nem állott volna előttem oly egyenesen, mint a czövek, szentül azt kellett volna hinnem, hogy be van állítva. Megemberelve magamat, igy feleltem neki. — Engedje meg kérem, de én még mindig ilyen jegygyei utaztam s jegyemen még senki sem akadt fenn, csak maga. Mondja csak. bácsi, nem keresett még maga kákán csomót? — Utazott biz a pokolba ilyen jegygyei. ( — Jó lesz ám lassabban beszélni, mert különben a legközelebbi állomásnál előkérem a panaszkönyvet. Ekkor mondta azt, a mint elöl kellett volna kezdeni s a mitől én daczára a minus 9 fok hidegnek, mód nélkül izzadni kezdtem. — Hiszen maga Szombathely felé váltott jegyet, mi meg Sopronba megyünk. . De most már abban maradt a jókedvem s iszonyú nagy félelem szállott meg. — Engedjen meg, de én kérdeztem második csengetés előtt a kapust s az I azt mondta, hogy azonnal indul a vonat, felelém leereszkedő hangon. — Nos uram, akkor köszönje ez akaratlan utazását a kapusnak, mert mi jelenleg Sopronba igyekezünk. Megsemihisülve ültein helyemen s agyamban a különböző gondolatok űzték és kergették egymást. Ádám bácsi megszánt útitársaimmal együtt, s azzal vigasztaltak, hogy még nem késtem el az esküvőről, a mennyiben a legközelebbi állomásnál kiszállva, a 9 órai vonattal visszautazhatom s még hajnalban Szombathelyen lehetek. Az állomásra megérkezve azt teljesen ember nélkül és világosságmentesuek találtam. Már azt hittem, hogy ismét lóvá vagyok téve, midőn hátam mögött egy czérna hang elkiáltotta a mehetet. Megfordulva, hogy talán a kalauz itt maradt, nehogy elunjam magamat a sötétségben, egyedül nem messze egy vasúti lámpást s annak fejét láttam. Ivözeledve a szokatlan látoniányhoz, észrevettem csalódásomat. A lámpásnál egy fejjel nagyobb gyerköcz indította tovább a vonatot. Okulva a kalauzzali bajomon illedelmesen jóesfcét kívántam az ökölnyi vasúti alkalmazottnak, a várótermet tudakolva tőle. — Itt nincs, feleié ez röviden. — Hát az utasok hol szokták várni a vonatot ? — Otthon vagy itt ni s odamutatott ahol állottunk. — Hát az állomásfőnök úr hol van? — Az nincs. — Hát a felügyelő úr? — Az sincs.