Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-10

Megjelenik '

; mi[ft^&n , V a s á v; ii_^ }>, Közérdekű sürgős közlésekre koroukiitl rendkivüli szilmnk is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap h gr gzerk.. hivatalába küldendők, ^ DADÁT rArAl LnPuKi * Előfizetési díjak. »'i Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajezár, — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A-dij előre-fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetés k a lap kiadó liivaialáha (GOUÍÍIITÍÍ Gyula TA 2^ P

a

pirkere.skedése, főtér) küldendők, (J viS : Í^T Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki eg y es ii! étnek ín eg vál asztölt kózl ön ye. - Egy sirirat. Azt hisszük, sikerült végre eltemetnünk azt a nagy hatalmasságot, rnely Pápa ' városát évtizedek óta uralta. Ne kérdezzen senki a neve és származása után. Más ós máskép hangzik az, a szerint a mint az illető szereti a szelidebb vagy erósebb kifejezéseket, mi — ha már épen nevet kell mondanunk — a város gazdasági ügyei iránt Érzéketlenségnek • nevezzük. Ez a nagy hatalmasság volt az oka, hogy a város évtizedeken át hagyta kihasználatlanul a rendelkezése alatt álló eszközöket, s mig királyi táblák után futkózott, az alatt elfelejtette, bogy mellesleg nem ártana, ha saját polgárai zsebje számára megtakarítana néhány ezer forintot. Nem szólunk a fogyasztási adóról, melyet a város kivett s néhány száz forint téritmény mellett másokkal kezeltetett, nem szólunk pedig azért, mert ez folytonos hullámzásnak van alávetve s nem csodáljuk;' ha a mi városi atyáinknak a koczkázattól viszolgott a hátuk. Hanem itt volt a helypénzszedós és kövezet vám, a mely semmi koczkázattal nem járt s a melyet mégis a város nem mert maga kezelni,' hanem kezeltetett oly bérösszegekért, a milyeneket a bérlők épen megajánlottak. A ki figyelemmel kisórte azokat a számokat, melyeket február 21-iki lapunkban közöltünk, az föltétlenül igazat tog adni nekünk. Ott kimutattuk, hogy volt év mikor a helypónzszedésórt 7450 frt évi bért s volt év, mikor ugyanazért 3501 frtot adtak. Eűimutattuk, hogy volt év mikor a kövezetvám bérlete a városnak 7304 frtot bozott s volt óv mikor a város ugyanazért csak 4000 frtot kapott. Ugyanakkor tettünk egy kis számitást, hogy mennyit veszthetett á város az alatt a év alatt, a melyekről az adatokat közöltük. És ebben a számításban, mi igen alacsony számokat vettünk kiindulási alapul. Nevezetesen nem vettük azt, bogy a belypénzszedésért adott legmagasabb bérösszeg mellett is hihetőleg volt a bérlőnek baszna, do nem vettük még ezt a legmagasabb bérösszeget sem, hanem csak azazazután megigy előután következőt. Ezt sokszoroztuk 22-vel s az állott összegből levontuk azt az öszszeget a mit a város tényleg kapott s kijött, bogy a város 27,376 írttal kapott kevesebbet, mintha azt állandólag a második magosságu bérösszegért adta volna ki. Ugyanezen számítás szerint a város kárára a kövezetvámnál 22,796 frt tünt ki. Összesen tehát 51,720 frt volt azaz összeg, melyet a város jólintézet bérbeadással megtakaríthatott volna. De hát az a nagyhatalmasság, melyet előbb megneveztünk, sokkal hatalmasabb volt, hogysem a város kibontakozhatott volna uralma alól. Es ez a nagybatál másság végre meghalt, reméljük legalább, hogy meghalt, és mi eltemettük annak rendje és módja szerint tisztességgel, de minden könyhullatás nélkül. Állítottunk is neki sirkövet, hanem erre hiányzott a sirirat. Tegnap aztán megjött az is. Azaz csak a tárgya. Magát a siriratot nem készítettük el, csinálja meg ki-ki magának. Az uradalmi vám bérlője föl lett szólítva, hajlandó-e a szerződésben biztosított jogától elállani s mennyiért? s erre a válasz az volt, bogy 4000 frtért hajlandó lemondani a vám további szedéséről. Az összeg, melyet a bérlők kifizettek, az ismert föltételek mellett 5000 frt , volt. Használták a vámot 5 év alatt s ha az 5000 írtnak a kamatjait is számitjuk, akkor ezen ajánlat mellett kapott a város eddig körülbelül az 5 év alatt 2500 frtot, minek ellenében ki kellene fizetnie 4000 frtot vagyis 1500 írttal többet. A városi közgyűlés ezt nem fogadta el s engedi azt az egy vámot öt éven keresztül mással kezeltetni. Járt volna-e az elfogadással veszteség vagy nem, azt nem vitatjuk, de bog}' az ajánlat maga szomorú jele a mi eddigi gazdálkodási rendszerünknek, az bizonyos. Azért legyen hát csak ez az ajánlat a sírirata.annak a.meghalt Hatalmasságnak. = A kövezetvám és helypénzszedés házi kezelésének életbeléptetésére kiküldött bizottság tegnapelőtt fejezte be tanácskozásait. A megállapodás főbb pontjai ezek: Elkerülendőnek tartotta a bizottság ujabb hivatalok teremtését s épen ezért megtartotta a személyzetet ugyanazon számban ós fizetéssel, a inelybeu ós a melylyel az az eddigi bérlöknél volt. A felügyelettel a fogyasztás és itahnérósi adóhivatal kezelőjét Salzer Ignáczot bizta meg, kinek ezért külön csekélyebb állandó fizetést adott, azonfölül pedig az eddigi bérösszegen jölill befolyó tiszta jövödelemből jutalékot. A kezelés ellenői'zésóvel Hunkár Béla számvevő bízatott meg, kinek segítségére egy napidíjas adatott. Igy lett megoldva nemcsak a kövezetvám és belypónzszedés házi kezelésinek kérdése, hanem az a másik kérdés is: állittassék-e föl egy alszámvevöi hívctal, miután a számvevő teendői, mint ezt az alispán is legutóbbi látogatása alkalmával hangsúlyozta, oly bokrosak, bogy azokkal egyedül még egy oly kiváló munkaerő, mint a milyen Hunkár Béláé, sem képes megbírni. Mi a megoldást, a mennyire azt minden tapasztalat nélkül mérlegelhetjük, szerencsésnek tartjuk, annyival is inkább, mert könnyebb lesz, ha a szükséglet úgy kívánná később még néhány egyént alkalmazni, mint a kezdetben fölös számmal alkalmazott egyének közül néhányat elbocsátani. Ezt azonban majd csak a házi kezelés első hónapjai fogják megmutatni. Az ipari szakiskolák +> A győri kamara területén. A győri kereskedelmi és iparkamara a következő felterjesztést intézte a keresked.-ügyi miniszterhez az ipariskolák ügyében: *) Mi, pápaiak, köszönettel tartozunk e felterjesztésért különösen az iparkamara derék titkárának Szávay Gyula urnák., mert óhajaink benne igazán hü tolmácsolóra találtak. ^Nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. Minister Ur! Nagyiiíóltóságodnak az ipari szakiskolák létesítése tárgyában e kamarához intézett 66447.)YI. sz. magas leirata indokolt örömmel töltötte el a kamara tagjait, mert azon tudat, hogy egy szakképzett magyar iparos osztály megteremtésének gondjait Nagyméltóságod programmjába vette s terve megvalósítását ily gyakorlati és feltétlenül sikert termő módon viszi keresztül, — mindenkinek teljes megnyugvást nyújt a legszebb remények teljesüléséhez. Ugyan azért fokozott törekvést fejtett ki a kamara, hogy a magas leiratból megértett irányban s lelkiismeretes bírálattal derítse fel területének ipari viszonyait s a fölösen jelentkező igényeket pártatlan kielégítésben részesítse. E tekintetben talán kevés kamara van oly kivételes helyzetben, mint a győri; mert ez a kamara az ország nyugoti részének ipari és kereskedelmi kultúra által meghódított és áthatott négy oly vármegyéjét foglalja magában, melyek ítíindenikében kiválóan iparüző nagy városok vannak. Ilyenek Győr, Veszprém, Pápa, Esztergom, Komárom, s még Tata is. E városok életének legelső tényezője az ipar, mely a kézműves mesterségek mindig szűkebbre szoruló körét túllépve, épen ez idő szerint van az átalakulás, a fejlődés forrongó állapotában, a mikor tudatos és következetes segítség egyszerre és nagyot lendíthet állapotán. Ily segítség jelentkezett a tervezett iparszakiskolákban és tanműhelyekben s alig látunk a jelenben valami fontosabbat hivatásunk köréből kifolyólag, minthogy Nagyméitóságod jóakaratába indokoltan beajánlhassuk kamaránkat s annak jelentékeny városait. E részben biztató reménynyel tölt el épen az idézett magas leirat, melynek szavai szerint egyelőre legalább két szakiskola vagy tanműhely létesítése van minden egyes kamara területére nézve épen városaink fennérintett általános jellegénél fogva tervbe véve. De legközelebbi okot szolgáltat erre 1 ama körülmény is, hogy épen a győri : kamara területén mindeddig egyetlen ipari szakiskola vagy tanműhely sincs, holott a gazdasági, termelési viszonyok rohamos megromlása, a fúloxera pusztítása területünk nagyrészének népét eddigi foglalkozásától megfosztotta s kenyérkereső foglalkozásának más uton való megválasztására kényszeritette. Az ipar különböző ágaira özönlenek tehát a népesség zöme, ahol azonban szakképzettség hiányában csak a sorssal küzdő s megélni alig tudó kézművesek és kontárok különben is fölös számát szaporítja. A tervezett szakiskolák e vidékeken egészséges mederben levezetnék az iparos ifjúság javát s minősitettebb munkákra képezve jobb sorsra vinnék őket. Mély tisztelettel folyamodik tehát a kamara az iránt, hogy a helyzet természetes okai által támogatott azon kérelmet, miszerint a kamara területén egyelőre is több tanműhely létesitessék, teljesíteni kegyeskedjék. Ezen szakiskolák székhelyei gyanánt az indokolt igények sorrendjében kijelöli a kamara a következő városokat s az illető városokban szintén az indokoltság sorrendjében a következő iparágakat: I. Győr; első sorban vas- és fémipari szak. Amennyiben ez lehetséges nem volna: fa- esetleg agyag-ipar. * II. Veszprém; első sorban faragó iskola; esetleg szövő ipari tanműhely. Tisztelettel megjegyezzük e pontnál, hogy nyert értesülésünk szerint Veszprémben az 1892-ik év őszén polgári fiú-iskola fog felállíttatni, ennek költsége az 1892-ik állami költségelőirányzatban már benn is foglaltatik s igy ez 'iskola szervezésénél Nagyméltóságod kegyes megkeresése után a vallás- és közoktatásügyi miniszter nr ő nagyméltósága már figyelemmel lehetne arra, hogy az' iskola 4-ik osztályával párhuzamosan faragó vagy- műasztalos tanműhely adna a fiuknak gyakorlati oktatást. Hasonló iskola szervezése Győrött is közszükségletet elégítene ki s a fémipari tanműhely mellett bifurkáczióval egy közép kereskedelmi tanfolyamban rég táplált óhajtást elégítene ki. IEL Pápa; agyagipari tanműhely "TAI Cl A. REPÜLJ VÁNDOR DALOM! Repülj vándor dalom! pihenőt ott keress, Hol szenvedők fölé borul le az eresz, Ezen az ablakon zörgesd meg a redőt, Öleld magadhoz a részvétlen szenvedőt, Töröld le könyeit, hogyha mégkönye van: Együtt érez veled, aki boldogtalan. — Hol titkos suttogást rejt a lomb sátora, Hol ódés csókba fúl' a kéjnek mámora, Hol az öröm tanyáz, cseng a páros kehely. Kerüld el meszszire . . nincs ott számodr* [hely! Derült, tiszta égre minek vonna árnyat, '•—Ez a tépett felhő — a te setét szárnyad. De kit barát, rokon, hűtlenül megtagad, Kit isten elhagyott, kit űz.a sorsharag. Ki kétségbe esve küzd élet tengerén, Kinek szent csillaga lehullott, a — remény, Kinek nincs vágya más: csupán a sírhalom.. E tört szivek mélyén — otthonra lelsz [dalom. — Jelasich egyénisége, és utolsó iereségeJM9-il?n. (Folyt, és vége.) .Az. J849,-ik év nyarán a magyar és ősztr

;

ák .déli hadseregek szemben állottak egymással, ist Vetter, ez utóbbit pedig Jelasich v%z$xiy,elte. A, magyar déli hadsereg két hadtestből állott, de «f*k ejrvike Vtfosei alatt Temesvárt ostromolta, ezt tehát, úgy a különféle helyőrségeket levonva, a sereg rendelkezésre álló működő részére csak 12—15 ezer ember maradt 62 tábori ágyúval, belé értvén ebbe Kmettynek az ihászi ütközet után a feldunai hadseregtől elvágott, lefelé vonult, s Paksnál a Dunán átkelt hadosztályát is, melynek feladata volt a magyar déli hadsereghez csatlakozni, mi azután meg is történt. Az osztrák déli hadsereg eredetileg 44000 emberből állott 168 tábori és 20 ostromágy nval, ezen hadsereget harczedzett csapatok képezték, -s igy nagyban különbözött ez attól, a melylyel Jelasich az előbbi évben az országba berontott, tehát mind minősége mind pedig túlnyomó számánál fogva azzal köenyen sikerülhetett Jelasichnak egy hónappal előbb, 1849

:

ki június elején az előtte állott gyenge magyar haderő ellenében, az egész Bácskát hatalmába kerítenie és Pétervárad ot" ostrom alá vennie. A működő része ezen hadseregnek a Pétervarad előtti ostromló hadtesten s a helyőrségeken kivül, mintegy 18000 emberből állott 137 ágyúval. T Vetter magyar tábornoknak, ki Szegedről előre nyomult, -Szabadkán, majd július 13-án Topolyán volt « főhadiszállása, ekkor érkezett meg Kmetty hadosztálya is a Ferenez csatornához, honnan az, összeköttetésbe lépett a hadtestével Hegyesnél állott Guyonnak Vetter most már, miután Kmetty Vele egyesült, a- .támadó hadműveletet megkezdeni szándékozott, hogy a Bácskát visszafoglalhassa és Pótórváradöt az ostromzár alol fölmenthesse. Intézkedései szerint; Guy ónnak Jelasioh hadállására Földvár, Szenttamás és Verbászra szinleleges támadást kellett volna intéznie, Kmettynek pedig a csatornán átkelve s előre nyomulva a következő napon baloldalában Kulánál támadnia meg az osztrákok hadállását, a mikor azután Guyonnak is egész erejével támadnia kellett volna. Azonban nem úgy történt mint tervezve volt; mert Jelasich tekintettel a fennforgó körülményekre, jelesül arra, hogy a csatorna melletti kiterjedt hadállása esetleg áttörethetnók, S" akkor visszavonulása sok nehézséggel sőt veszélylyel is járhatna, tanácsosabbnak tartá azt, bogy a magyar sereget ő támadja meg. Hadművelete meglepetésre volt számítva, s éjjeli menet által akart nyomulni Guyon állása ellen, mely Hegyes, Szeghegy és Feketehegy községekre terjedt ki. Guyon főhadiszállásán megtudván azt, hogy Kmetty hadosztálya átkelt a csatornán, igen jó hangulatban voltak s derekasan hozzá látott a pezsgőzéshez, azt is tudták, hogy Jelasich előre nyomul, s hogy azt csalódásba* ejtsék, meg a szokásos őrjáratokat sem küldöttek ki, Hegyesen azonban kellően elkészültek a Bán fogadására. Julius 14-én hajnali 3 óra tájban egész csendben Hegyes közelébe ért az osztrák hadsereg, 12,000 ember 48 ágyúval, Jelasich saját vezérléte alatt, mélynek elenében Guyon 7000 emberrel ós 42 ágyúval rendelkezett.. Ekkor Hegyesen, Szeghegyen és Feketehegyen egyszerre tüzjelek szállottak fel, melyeket az egész másfél óra hosszú- magyar vonalon intensiv puskatüz követett, mely — az osztrák hadsereg még lötávolon kívül állván — hatástalan volt ugyan, de azt tanusitá, hogy Guyon készen várta a támadást. A meglepetést készítő Bán ugyan csak meg volt most lépetve s árulásra gondolhatott, azonban még mit sem vesztett, és csapatait a félhomályban csatarendbe állitá, azután pedig egy hadosztályt rohamra indított arezban Szeghegyfeló, de azt a magyar tüzérség rendkívül heves tüzelése visszavetette. Ezután a magyar gyalogság jelentékeny része Jelasich jobb oldala ellen erélyes támadást intézett, mi által egy ellenséges dandár kemény tűzbe került, a Feketehegyről előre tört 400 huszár pedig a tüzérséget és lőszertartalékot annyira fenyegette, hogy ezek gyorsan Yerbász felé vonultak vissza. A szorongatott dandárt megsegítendő: Jelasich még egy rohamot kísérlett meg Szeghegy ellen, de azt is részint a magyar ütegek gyilkos tüzelése, részint az előrenyomult huszárság és gyalogság vissaverte úgyannyira, hogy az emiitett dandár hátrálása futássá vált. Ezután bekövetkezett Jelasich hadának nem a legjobb rendben törtónt általános hátrálása, követve másfél mértföldnyire, Verbászig, Guyonnak utánnyomuló hadcsapatai által, tovább azonban az üldözés a tüzérségi és lovassági erő elégtelen volta miatt folytatható nem volt. A visszavonult vert had ágyuütegek fedezete alatt 3 hidon átkelt a Ferenez csatornán/ s lehető gyorsasággal tovább húzódott, r Guyön tüzérsége pedig a csatorna uraló partjain állásokat foglalva, a verbászi sánezokat annyira elárasztá lövedékeivel, hogy az őrségnek tetemes vesíBte'segék után, a jobbpartra kellett visszavonulnia, mi a kartács zápor közepette, nagy rendetlenségben s iszonyú jajveszékelés közt ment végbe. E csatában az osztrákok halottak ós sebesültekben 20 tisztet ós közel 700 áltisztet s közembert vesztettek, foglyokká lettek pedig közülök egy őrnagy, 4 más tiszt és 200 ember, továbbá elfoglaltatott tőlük 2 darab Í2 fontos ágyú és egy lőszertárszekér, — a korábban a magyar hadsereg kötelékében volt, de utóbb az osztrákokhoz átcsapott Ottinger altábornagy is némileg meglakolt, mert lova,alóla ellövetett, s maga is megsebesült. A magyar sereg halottak és sebesültekben 17 tisztet ós 209 közembert vesztett, mit nem lehet csodálni; mert annak, a, tul- , nyomó számú ellenséggel való küzdelemben, nagy erőfeszítéseket kellett tennie, hogy diadalt arathasson, mi áldozatokat, kivánt. Másnap Vetter igen lelkes nápipá-; rancsot adott ki, melyben kiemelvén különösen Guyonnak érdemeit, s megemlítvén nóvszerint a magukat kitüntetett törzs és főtiszteket, meleg köszönetet mondott a- hősies bátorsággal és kitartással barczolt csapatoknak, s ezek közül megdicsérte főleg az 5-ik ós 8-ik honvéd zászlóaljakat, melyek a verbászi elsánczolt his dat rohammal vették be, egyszersmind pedig a hadtest összes legénysége között — az őrmestertől lefelé — 5 napi zsoldot jutalomkép kiosztani rendelt Jelasich ezen vesztett csata következtében, két oszlopban hátráló seregével kénytelen volt a Duna jobbpartjára áthúzódni, s a Pótervárad körüli záró vonalat is a balpartón feloszlatni, minek megtörténtével a Vetter által Újvidék felé