Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-10

esetleg a ruházati ipar és művelésére szolgáló tanműhely. / IV. Esztergom; bőripar. Esetleg asztalos tanműhely. Y. Komárom; fa- vagy fém-szak. Az ajánlatba hozott székhelyek és java­solt iparágak tekintetében a következő támogató okokat sorolhatjuk fel. (ryör szab. kir. város, mint felső dunántúl igazi fővárosa, a hol kellemes közlekedési viszonyok közt kereskedelmi, törvénykezési, igazgatási és knlturérde­kek futnak össze s alkotnak eleven, és mindjobban pezsgő életet, az életképes iparágak fejlődésben állnak, jelentékeny tőkék hullámoznak a lanyhuló kereske­delmi térről leszorulva, ipari alapítások­ban keresnek érvényesülést. — kiválóan . alkalmas arra, hogy szakképzett iparos­közönség képeztessék ki falai közt. Az ajánlatba hozott iparág, a vas- és fém­ipar olyan., mely a leggyakoribb élet­szükségleteket rtlégiti ki czikkeivel, e czikkek készítése terén az ipari hala­dásnak a külföld versenyét tekintve, igen nagy tere vau s igy e szakiskola alkalmas helyen elhelyezve, hivatást be­töltő és eredményeket felmutató lehet. Veszprém r. t. város a dunán­túli országrész szivében, hiányos közle­kedési eszközökkel s oly helyzettel bir, mely kereskedelmi fejlődésre kevés re­ményt nyújt. A vármegye szőlőmivelő népe a filloxera csapását szenvedi s ipari vállalatoknál keres foglalkozást. A vár­megyében az agyag-, fa- és szövőiparnak hires telepei vannak. Herend és Táros­lőd iparvállalatait említésen kívül hagyva egész községeket találunk, melyek népe házi-iparként iizi az agyag- és szövő­ipart. A nép szorgalmas, kevés igényű, a munkaerő olcsó. Ami az emiitett két iparágat illeti, Veszprém város maga is jelesen van azokban képviselve, mind­azonáltal úgy véljük, hogy az agyagipar, tekintettel a közel szomszédságában levő s a 1 " technika mai állapota szerint be­rendezett ipar vállalatokra, nem igényli annyira egy ipartanműiiely által való fejlesztését s e czikkek kereslete sem olyan, hogy itt nagyobb és élénkebb el­árusító piaczoktól távol, a, gondolt ered­ményeket előidézné. A szövőipar, melyet azelőtt épen Veszprém városában nagyban űztek, a csapók ipara, a-gyáripar nyomása alatt nemcsak kivesző félben van, de már mondhatni, ki is veszett, mert minőségre és árra nézve egyaránt lehetetlen volt versenyezni amavval. Ennek folytán, úgy a kamarának, mint az érdekelt helyi té­nyezőknek figyelme egy más iparágra irányult, olyanra, amelynek czikkei álta­lános, folytonos és fokozódó kereslet tár­gyát képezik, a melynek készítésére ki­képzett iparosok bármikor és bárhol szi­ves alkalmazásra lelnek s a melyhez az anyag Veszprémben és környékén, a fa­dús Bakonyban feltalálható. Ez a fa-faragó ipar. Ily iparág szá­mára való tanműhelyt javasol a karaara a Veszprémben felállitandd polgári fiú­iskola mellé szervezni. Amennyiben pedig nagyméltóságod terveivel ez meg nem egyeznék, másodsorban figyelmébe ajánl­juk a szövőipar valamely ágát. Minthogy azonban Veszprém vár­megye dús és kitűnő agyagterületekkel bir, , melyeken olyan minőségű agyag, amilyent például a Duna mentén, Po­zsony, fiyőr, Esztergom városokban és környékükön megtelepült agyagiparosok csakis vizén szállítva., Ausztriából nyer­hetnek, a legbőségesebben található, az agyagipar e híres hazájában, — Vesz­prém vármegyében szükséges ez ipar számára szakavatott munkásokat képezni, kiknek képzettsége az általuk készített czikkek mintája nyomán szétsugárzik és megnemesiti ez ágban magát a kisipart és házi ipart is. A helyzet minden természetes előnye Pápa városát jelöli ki erre. Ez eleven, iparüző városnak ma is jelentékeny agyagipari műhelyei vannak. Különösen híresek pipagyárai. Agyagtelepe közvet­len a város szomszédságában fekszik, kitűnő és gazdag. A város maga. geog­ráfiai fekvése és közlekedési vonalai foly­tán a nyugoti forgalom fejlődésre képes csomópontja. Szombathelyen át llrácz, Győrön át Budapest és Bécs felé nyitott könnyű úttal-bir, az engedélyezés alatt álló pápa-csornai vasút a sopron-pozso­nyi utat is megnyilja számára. Az agyagipar e városban akár kéz­műves— akár gyáripari alakban művel­hető, természetes vizi erővel rendelkezik a város (Tapolcza) mely télen úgy mint nyáron egy hőmérsékü s folytonos mun­kájú. Pápán tehát agyagipari tanműhely volna létesiteudő; a kamara abban a meggyőződésben, hogy ez a tanműhely a várható üdvös eredményeket biztosan meghozza, melegen ajánlja Pápa városát ily tanműhely székhelyéül Nagyméltósá­god magas figyelmébe. E három város után a székhelyekül figyelembe veendő városok közül kiemel­kedik még Esztergom és Komárom. 1 Esztergom városát a fővároshoz való közeifekvése igen alkalmassá tenné arra, hogy oly iparág müvelése honosittassék meg falai között, melynek czikkei iránt nagy a kereslet s mely iparágból ma csaknem kizárólag külföldi gyártmányok elégítik ki a szükségletet. Bőripari tanműhely volna, ez, s ál­tala a bőrnek kényelmi és szükségleti czikké való feldolgozásához értő szak­iparosok képeztetnének ki. A város ipa­rosai e mellett az üvegiparról tesznek említést, mint a melyhez a szükséges irányított Kmetty ide már jul. 16-án had­osztályával eljutott s fölmenté Pétervá­radot, hova Vetter is még az napon megérkezett. A hegyesi csatának a nagy erkölcsi hatáson Icivül, melyet az úgy a harczoló ozapatokra, mint az alvicléki népre is tön, legfőbb eredménye az volt, hegy az egész Bácska felszabadult s ezzel a magyarhon­védelem uj hadműveleti alapot nyert az alsó Tiszánál, mig ellenben Jelasich egy csapással meg lett fosztva a junixis elején szerencsés támadása által kivívott ered­ményektől. De még teljesebb esetleg meg­semmisítő hatású lehetett volna annak veresége, ha Vfbternek eredeti terve sze­rint Kmetty, hadosztályával az ellenség baloldalát megtámadhatja; mert ekkor annak visszavonulási vonala is elvágat­hatott volna;azonban Kmetty elöhaladása késedelmet szenvedett; mert az útjába esett ellenséges sereg elkülönitmények melyekkel harczolnia kellett, seregének mozdulatait némileg hátráltatták. Jelasich ki a kamarilla által titok­ban felbiztatva s pénzzel és fegyveres csapatokkal ís bőven ellátva, elbizako­dottan s nagy reményeket táplálva inditá meg az ország ellen 1848-ban hadi mű­ködését, de már ennek kezdetén Pákozd­nál kudarozofc vallott, Begyesnél szen­vedte a pártütésének megérdemlett bün­tetéséül, a méltatlanul megtámadott ma­gyar népre nézve pedig némi elégtételül tekinthető utolsó érzékeny vereséget, mert azontúl már mint Önálló hadvezér nem sze-, repelt. De a magyar fegyvereknek is ez Vol fc az utolsó diadalmas felcsillamlása az az: tulajdonkén M iAtQkúH$tti\ mert még MU­tán pár hétre, augusztus 3-án következett a komáromi nagyszerű kirohanás, mely­lyel Klapka az ostromzároló osztrák hadra catastrophaszerü csapást mért, s azt a szó teljes értelmében szélylyel szóra. eJ3. QXLa-ztonjcitvaiy <§£e&. Kenyér — Alkalmi lap az árvamegyei Ínségesek javára.— A mult vasárnap megjelent összes fővá­rosi újságok viszhangzanak attól a sok dicsé­.rettől és elösmeréstől, melylyel a „Magyar Gé­niusz"-nak a „Kenyér" czimti emléklapját fo­gadták. Valóban oly fényes e lap, a milyen még magyar nyelven nem jelent meg, akár gazdag tartalmát, akár a külső kiállítás diszét tekint­jük. Ha nem a leguemesebb intentióktól ve­zéreltetve jótékonyczólra jelent volna meg ez emléklap, még akkor is azt kellene írnunk, hogy a szellemnek e gazdag kincstára nem hiányozhatik egyetlen előkelő család asztalá­ról sem. A „Magyar Géniusz", mely ezt a nagy­értékű diszlapot ingyen küldi előfizetőinek, ugyancsak bebizonyítja, hogy hétről hétre mindinkább beváltja a hozzá fűzött nagy igé­nyeket, s ma már páratlanul áll az illusztrált lapok között. A „Kenyériről a ,jFovárosi Lapok" tár­ozájában a következőleg emlékezik meg: „Kenyér." Alkalmi lap az árvamegyei ínségesek javára. A „Magyar Géniusz "-nak ez a 13-dik száma s külön 1 frtérfc kapható. Har­mincnégy lapra terjed és emlékmondatok, ver­sek, novelettek alkotják tartalmát, melyet a sok iUuwtrácíii még gwd»g»bH tm< A t«. nyers anyaggal bőven rendelkezik Esz­tergom határa. Ami Komáromot illeti, Igényei egye­zők Győr városával, vagyis, ha e város az egyelőre létesítendő ipartanműhelyek egyikének székhelyéül szemeltetnék ki, a fa-, vagy fémipari szakot hozza a ka­mara javaslatba, miután ez iparágak czikkei leginkább azok, melyek nagyobb városokban — aminő Komárom is — folytonos kelendőség tárgyait képezik s ez iparczikkek a haladó ízlés legáltalá­nosabb versenytárgyai. Van szerencsénk ezekben nagymél­tóságod rendelete értelmében megadni a yálaszt a győri kamara területének e szempontokból birált helyzetéről, kérjük nagyméltóságodat, hogy megfontolt ja­vaslatainkat magas figyelmére méltatni kegyeskedjék. < A városi hulladékanyagok "eltávolítása. A városok legdicséretesebb jellege a tisztaság, e nélkül egy város sem tarthat igényt egészséges és kellemes elnevezésre; pedig még egyes házaknál is nehéz a hulladékanyagokat láttatlanul eltüntetni, mennyivel nehezebb tehát ezt kivinni sűrű és különböző igényű lakossággal bíró vá­rosokban. , Mégis, ha az áldozatok nagyok is, melyeket a városoknak a köztisztaság szempontjából hozniok kell, de azok an­nál kevésbbé kerülhetők el, mert a köz­egészséggel szoros összefüggésben állanak, s miután & tisztasági kellék egyik alap­feltétel a városok fejlődésére, önérdeke minden városnak erre kiváló gondot for­dítani, hogy az intelligensebb lakosság betelepülését elősegítse. Legnagyobb nehézség hazánk pro­vincziális városainak csatornázásánál az a körülmény, hogy bár városoknak nevez­zük azokat, ezen név csak egy közép rószi'e illik reá és az azt környező város­részek egészen falusias jelleggel birnak. Már pedig a két különböző jelleg és va­gyonállapot mellett az egész várost csa­tornázási tekintetben egyöntetüleg beren­dezni, nemcsak hogy költség szempontjá­ból nem lehet, de a csatornázás kellőleg csak ott vihető keresztül, a hol arra az alapfeltételek megvannak. Igy a jó csatornázásnak első alap­feltétele, hogy a város Vízvezetékkel le­gyen ellátva, továbbá, hogy az utczák, ud­varok burkolva legyenek és bizonyos tisz­tasági rend egyébként is megtartassák. Mig a hol mindezek hiányoznak, a csa­tornázást kivinni az egész város terüle­tére czélszerütlen volna; ily külső, ke­vésbbé rendezett részeken egyelőre meg kell elégedni, ha a közegészségre legár­talmasabb anyagok úgy kezeltetnek, hogy nem rontják a talaj állapotát és rendsze­resen kihordatnak. A hygienia megállapította a hulla­dékanyagok ártalmassági sorrendjét, mely következőleg sorolható föl: 1. Ürülékek: 2. Házi szennyvizek; 3. Talajvizek; 4. Csapadékvizek. Azon általános: törekvés, melyet a városok ezen anyagok eltávolítása czéljá­ból sajátos viszonyaik között végrehaj­tottak, különböző rendszerek megalapítá­sára vezetett. Többé-kevósbbé ezen rend­szerek mind a régi alapon indultak ki, de természetesen a technika vívmányai­nak hozzájárulásával ma már magas fo­kon állnak. „ Minthogy a rendszerek kifejlődésé­hez a hulladékanyagok gazdasági értéke­sítésének kérdése is hozzájárult, kompli­kálódott a csatornázási ügy oly mérték­ben, hogy ma már a laikus alig ismerheti ki magát. Régebb időben a városok csatorná­zására gond nem volt fordítva, egyedül az ürülékek kihordása képezte a közegész­ség czéljából végrehajtott intézkedést, később már a házi szennyvizek elvezeté­sére is gond fordíttatott, mely czélra csa­tornák épültek, melyek azonban a nagyobb csapadékok befogadására rendesen kicsiny méretűeknek bizony ultak. Ezen ok azután a csatornák szorgosabb kivitelét mozdí­totta elő. E közben kifejlődött már az ujabb időben bizonyos sajátos viszonyú váro­sokban Liernur rendszere, mely már a házi szeny vizek és ürülékek magas trágya­értékével is számolt. Ugyanezen alapon több elválasztási rendszer is jött létre, minő a Shone-rendszer. Az amerikai vá­rosok inkább takarékossági okokból for­dultak az elválasztási rendszerhez és azt oly mértékben tökéletesítették, hogy a kontinensen kisebb városok czéljaira mind­inkább több követőre talál ezen rendszer. Az úsztató rendszer Anglia nagy városaiból indult ki, hol már a sürü la­kosság, nagy forgalom, tetemes kiterje­dés mellett más rendszer meg nem felel­hetett. A nagy-brittanniai félszigetről ha­mar átjött e rendszer a kontinensre és oly általános lett a nagy városok czéljaira, hogy a szakértők egyhangúlag azt isme­rik el legjobbnak. A német hygienikusok egy része sokáig disputált azon, hogy közegészségi szompontból az ártalmas anyagok rendszeres kihordása ép oly meg­felelő, mint az úsztató csatornarendszer, mire nézve valószínűleg a lakosságnak a régi megszokottsághoz való ragaszkodása is hozzájárult, mégis nem nehéz azt kel­lőleg indokohii, hogy az úsztató csatornar rendszer, melyet a francziák „tout a l'é­gout" czimmel jeleznek, ma már hygieniai szempontból is a legjobbnak mondható. Jó ideig még csak a hulladékanya­gok gazdasági értékesítése nem talált meg­oldást as úsztató csatornarendszer mellett de az olaszvárosok ősrégi szokását csak­hamar felkarolta az angol és franczia ügyesség ós ezen anyagokat direkt öntö­zésekre kezdte felhasználni. Bár a genne­villiersi öntözések kezdetben nagy ellent­állásra találtak, mégis, miután a chemia kimutatta a talaj absorbeáló és desinfi­cziáló tulajdonságait, az öntözések mind­inkább több német városban kaptak lábra és annyira meggyőzték az intéző köröket ennek közgazdasági fontosságáról, hogy ma már a csatornatartalmakat egyszerűen élővízbe vinni szigorúan meg van tiltva. Messze vezetne, ha az összes jelenleg hasz­nálatban lévő rendszerek részletes ismer­tetésére kiterjeszkednének inkább szem előtt fogjuk tartani hazai viszonyainkat, melyek mellett különösen három rendszer az, mely életképességre igényt tarthat, első az ürülékek rendes kihordására szük­séges berendezések. 2-szor, az úsztató csa­tornarendszer, 3-szor, az elválasztási- csa­tornarendszerek néhánya, melyekét ala­csony költségeik folytán némely körülmé­nyek között czólszerüen. lehet alkalmazni, A kihordási berendezések tulaj d önképen csak az ürülék eltávolítására szoktak al­kalmaztatni, miután azonban * talaj be­szennyezése miatt igen fontos azoknak a házakban való kezelése; 'szükséges előbb erre kiterjeszkedni. • Legáltalánosabb a pöczegödrök al­kalmazása, melyet az átszivárgás meg­akadályozása szempontjából szükséges lenne mindenütt portlandczementtel épí­teni, de miután a kihordási rendszer csakis a szegényebb -lakosságú városrészekre ajánlható, oda ez még mindig költséges. De még több nevezetes hátrányuk is van, igy a közegészségi követelményeknek sem felelnek meg, mert a ritka kiürítés követ­keztében az ürülókanyagok bomlásra elég időt nyernek. Es ha bárminő intézkedés tétetik is arra, hogy ezen pöczegödrök szellőztetése kellőleg .történjen, még. sem kerülhető el, hogy egy vaios levegőjét meg ne rontsák. Ezen czélból többféle fertőztelenitö szer alkalmazása ajánltatott már, igy tözegliszt humusos föld vagy hamu, melyek naponta lennének a pöcze­gödrökbe juttatva, de minthogy ennek kivitele ui-m ellenőrizhető, legtöbb eset­ben nem ad jó eredményt. (Vége köv.) ®>azcz>a cKót-of..). TÖRTÉNELMI NAPTÁR, — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÍB. Hatodik évfolyam. Ápril 11. — 1485. Corvin Mátyás ki­rályunk, mig seregei Bécset ostromolják,'álöi­tözetben a városba megy, hogy híveivel érte­kezzék s a város belállapotárói biztos- tudo­mást szerezzen. Némely császári- érzelműek ál­tal fölismertetvén, csak nagy ügygyei bajjal tudott menekülni. Ajpríl- 12. — 70. Titusz római, vezér később római császár, Jeruzsálemet fallal és árkokkal körülveszi (Jézus jövendölésének kez­dote teljesült már eddig.) Ápril 13. — Kr. sz. e. 74."Cilniu8 Mar­cenas, • az etruriai királyoktól származó római államférfi, költő, Augusztus császár barátja és a költők bőkezű pártfogójának születése. Ápril 14. — 1827. .a két protestáns egyház Anhalt-Dessan hercegségben egyesül. Ápril 15. — 1794. Camill Deftmouliens neje, ki szépsége, szellemessége és haxafiasaága által kitűnt és férjével halni kívánt., 10 nap­pal férje kivégeztetése után egy.római nő ha­lálmegvetésével a vérpadra lép. (Parisban) Ápril 16. — 1521. Luther Márton a wormsi gyűlésre megérkezik. Ápril 17. — 1355. Marino Palieri az ősz velenczei dogé több más összeesküdtekkel, kik a hatalmaskodó patríciusokat és senátoro­kat a nép segélyével megbuktatni akarták, a dogé palota lépcsőjén lefejeztetik. A volt do'gék arczképeí közt az ő arcképe helyén e szavak olvashatók: „Hic esi locus Marino Falieri pro eriminibus decapitati" vagyis „«• bűneiért lefejezett Marino Falieri helye." talom előkelősége az alkalmiságon felülemeli e számot. A lap élén József főherczeg következő sorai olvashatók: „Búsul hazánknak vadregé­nyes, havas bérczektől övezett szép vidékének szegény, de szorgalmatos népe, mert eltagad­ták tőle a zord idő és a föld sanyarú termése, egy évi keserves munkának gyümölcseit és a nyomor legérzékenyebbike: az éhség gyötri felsővidéki atyafiainkat. De ne féljetek, adott az isteni gondviselés kies alföldi rónáinkon annyit, hogy osztozkodhatunk veletek addig is, mig a meleg^ nap újra megérlelteti völgyei­teknek most árva, 'hóboritott hantjainak csiráit. Ke sírjatok! élnek még és szeretnek magyar rokonaitok." — Baross Gábor ezt irta: „A munka — kenyér." — Szőgyény László ezt: „Az élet Bem szerencsétlenség, sem puszta gyö­nyörűség; — egy komoly feladat az, melyet becsülettel teljesíteni kell." — Gróf Bánfly Dezső ezt; „A felvidéki éhezőknek mindenek felett ós előtt kenyérre ós nem elmés ötletekre van szükségük, azért szabadjon nekem, jri az első szükségleten kívánok segíteni, az ide csa­tolt 20 írttal kenyérre valót nyújtani." — Munkácsy Mihály száz forintos utalványa is be van mutatva másolatban, — Gróf Zichy Géza ezt irta: „A ki felebarátjának halálát kívánja, az lelkében gyilkolt, a ki pedig szű­kölködő embertársát nem segíti az a kegyet­len sors bűntársa." — Jókai Mór egy 1856­ban irt lapot küldött: „Az éhhalál szárnyat­lan, földön csúszó rém, mely lajhár körmeivel belekapaszkodik áldozatába, hurczoltatja magát vele napokig, mig a kínzott lerogyik alatta s elveszi az álmot attól, a ki fetrengve kéri a gyorsan ölő könyörületes halált" stb. Guggen­berg ezredes és az uj orsz. képviselők közül is sokan küldtek aforizmákat. Nagyobb csikkekkel, növeltetekkel, el­mefuttatásokkal képviselvék: Dngré Alajos, Acsády Ignácz, Adorján Sándor, Békén Antal, Beniczkyné Bajza Lenke, Beöthy Zsolt, Gozsdu Élek, Gonda Dezső, Silberstein (Ötvös) Adolf, Szabolcsi Lajos, Zsilinszky Mihály, Helle Iván, Szmrecsányi Miklós, Szathmári Mór, Schvarcz Gyula és még számosan. Hevesy József és Karczag Vilmos szerkesztők tartalmas emlék­számot hoztak össze. A technikai beosztás is ügyes: van lap, mely csak emlékmondatokat tartalmaz, mig más verset és prózát vegyesen; egy-egy rajz elfoglal egy egész lapot, mig mások a szöveg­ben tarkállanak. Szóval egyszerű lapozgatásnál is annyifélét talál az olvasó, hogy szívesen néz bele újra meg újra. Eredeti Ötlet Por­zsoltáé Lukács Juliska népszínházi tag e mon­data: „Soknak a művészi kenyere olyan, mintha csak — Árvavármegyében sütötték volna." Verset veterán és fiatal költök nagy számmal küldek. Igy: Jakab Ödön, Szabó Sándor, Endrödy Sándor, Erödy Béla, Prém József, Hunyady Margit, Ábrányi Emil, Ko­mócsy József, Szalay Pruzina, P. Thewrewk Emil,.Tóth Lőrincz, Szabolcska Mihály, Dóczi Lajos, Ivánfi Jenő, Vészi József, Bartók LajoB, sat. Mutatóul ezt a rövidke árvamegyei tót népdalt írjuk ki a sok közül, mint népköl­tészeti terméket az ínséges földről: >Ablakoinon rózsatő . , . Nagyszekeres erre jő Üti, Veri a gebét, Még sem húzza szekerét. Házunk előtt nagy a sár, Nagyszekeres erre jár. Erre, erre Szekeres, Engem és mást ne szeress. Kicsiny ablakom alatt, A, szekeres elakadt} Ha elakadt, itt marad. Megesküszünk Három rövid nap alatt, t írók, vers- és prózaírók 137-en adtak közleményt az emlókszámba (Márki Sándor egy Liszt-reliquiát is.) Rajzot 19 müvézünktől ta­lálunk a füzetben. Nagyobb rajzot Baditz Ottó­tól, Benczúr Gyulától, Kacziány Ödöntől, Mes­terházy Kálmántól, Peske Gézától, Tahy An­taltól, Tölgyessy Artúrtól, Roskovics Ig­nácztól." A füzethez külön mellékletként van csa­tolva Mária Dorottya főkerCzegnő, József fő­herczeg leányának igen szép rajza.' A rajz a fiumei főherczegi kert egy részletét' ábrázolja, kilátással az öbölbe, s mint József főherczeg maga irja, következő növények láthatók rajta: Cosos datil, Ohamecrops excelsa, (gyümölcs­csel), Canal maltompo, Scoglio San Marco stb, stb. A rajz különben is igen gazdag tartalmú s a fényes kiállítású emléklap egyik diaze". Az emléklap minden könyvkereskedésben kap­ható. * * ' * A fenti sorokhoz a magunk részéről még csak azt jegyezzük meg, hogy a „Ma­gyar Géniusz", mely már mult számában meg­kezdte közleni a hírneves írónőnek, Beniczkyné Bajza Lenkének „Öt órakor" czimü nagyha­tású regényét, a regény elejét minden újon­nan belépőnek megküldi. A „Magyar Géniusz", mely a húsvéti ünnepre közleményeit szines illusztratiókkal fogja díszíteni, — előfizetési ára félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50- kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Géniusz" kiadóhivatalába, Budapest, kerepesi-ut 11 -sz, küldendők.

Next

/
Thumbnails
Contents