Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-03-06

XIX. évfolyam. (0. szám. Pápa, 1892. márczíus 6. fa Megjelenik mi ji d eu v a s ;t r u a j». Közérdekű sürgős közlésekre korúukíut i' c\\ il k i v üli s /- á ni o k adatnak ki. , Uérmentetlen levelek, cnak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. IS A lapnak szánt közlemények a íi « »ser-k. hivatalába küldendők lap PAPAI LAPOK. * Előfizetési díjak. ft Egy évre 6 írt — Fél évre 3 fr. Negyed, évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetés-k a lap kiadó hivaialába (GnldberR Gyula 2^ papirkereskedése, főtér) küldendők, ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pÁpa-vidéki egyesiHetnek megválasztott közlönye. Az iparos tanufók oktatása. Az egész művelt világban megindult a mozgalom a munkás osztály sorsának javítására. Hosszas volna elősorolnom, a mit ez irányban ugy a külföldön, mint hazánkban is az állam, a társadalom és az egyesek áldozatkészsége alkotott. E mozgalom vezérférfiai legfőbb feladatuknak ismerték oda hatni, hogy az iparos osztály szellemi niveanja minél magasabbra emelkedjék. Igy tette kötelezővé a magyar ipartörvény az alsó fokú iparosiskoiák felállítását minden helységben, a hol legalább 50 tanoncz van. . Pápa városa ís dicséretes buzgalommal és áldozatkészséggel szervezte iskoláját és íme most maga készül lerombolni azt, amit oly nagy fáradsággal alkotott. Az ipartörvény 83. §-a ugyanis az iparhatóságra bízza annak megállapítását, vájjon a tanítás a munkanapokon a nappali vagy esti órákban tartassék-e ? Ez éy elején az ipartestület kérelmezte, hogy . a munkanapokon a tanítás télen 6— 8, nyáron 7—9 óra között történjék. Az ipariskolai bizottság ezen kórelemnek helyt nem adott, de a városi tanács igenis elfogadta az ipartestület által a felehbezésben előadott indokokat és kérelmüknek .eleget tett. Pedig már a ministeri indokolás is megjegyzi, hogy felette kívánatos azonban, hogy a tanidő lehetőleg nappal tartassák és nem ugy, mint . eddig sok helyütt szokásos, esti 7— 9 óra között. És csakugyan, hogyan képzelhetjük el áikeres oktatást, midőn a tanoncz teste és értelme az egész napi munka után már teljesen elfáradt. Hiába iparkodik ?, tanár minél szemlélhetőbben, minél értelmesebben előadni, akárcsak a falra hányna borsót. Sokkal fegyelmezettebb, sokkal fogékonyabb elme sem birná ki azt, mint az iparostanonezok atlagáé.— Pedig tudhatják, vagy legalább tudniok kellene, hogy népoktatásunk még mindig fejletlen állapotánál' fogva mily elementáris szükséget elégit ki az ipariskola. Hiszen 300 tanoncz közül évenként 50 kerül az első előkészítőbe, a hol az oktatást az a-b-c-nél kell kezdeni, 80 -100 a Il-ik előkészítőbe, ezek már egy kicsit írni olvasni tudnak, de az egyszeregyről fogalmuk sincs. De eltekintve attól, hogy ezen intézkedés a kormánynak ipartörvényben kifejezett intencióit meghiusítja, a menynyiben az iparos oktatás sikerét tönkre teszi, egyenesen törvénybe is ütközik a városi tanács ezen intézkedése, s a törvényszegés annál eclatansabb és feltűnőbb, mert azon hatóság követte el, a melynek kötelessége volna őrködni a törvény illeti határozmanyainak megtartása felett. Az ipar törvény 64 §-a ugyanis a maximális munkaidőt, az iskolában töltött időt is beleértve 12, illetve a 14 éven alóli tanonezokra 10 órában állapítja meg. Már pedig márczius áprilisban reggeli 6 óránál későbbre nem tehetjük a tanoncz munkájának kezdetét, ha a műhelyi munka ilyenkor még nem is kezdődnék, mert a 63. §. csak írott malaszt még nálunk. Ilyenformán a pápai iparostanoncz munkanapja 14 óra lesz. Ez pedig törvénytelen állapot. Nem akarok hivatkozni a korszellemre, mely mindinkább törekszik enyhíteni az iparmunkás sorsát; elég irónia az, ha ma, midőn Amerika nagy részében a 8 órai munkanap meg van valósítva, Angliában pedig törvénybe foglalásának eszméjével már a conservativ körök is kezdenek megbarátkozni, Pápa városa tanácsa oly könnyelműen teljesiti az ipartestület önző kívánságát. Nem tulajdonitható ez másnak, mint az indolentiának, a semmit nem törődésnek, pedig a közoktatás kérdései is megérdemlik a figyelmet, különösen megérdemli pedig a törvény, melynek megtartása éppen egy nyilvánjogi testületnek első és legfőbb feladata. ^ — Az ipari szakiskolák ügye. A győri kereskedelmi és iparkamara legutóbbi közgyűlésén tárgy altatott az ipari szakiskolákra vonatkozó miniszteri leirat, melynek eredménye az lett, hogy Pápa harmadik helyen ajánltatott, mint szakiskolára alkalmas város és pedig eltérőleg a helybeli ipartestület véleményétől, de egyezöleg azon nézettel, ^melyet a „Pápai Lapok" képviselt, a felállítandó szakiskola agyagipari lenne. A részletes tudósítást egyébként a '„Győri Hírlap" nyomán a következőkben közöljük: Legélénkebb volt a tanácskozás menete ennél az ügynél s különösen kitettek magukért városuk kötelességszerű pártolásával az esztergomiak, kik sorra felszólaltak s igyekeztek megdönteni a bizottsági ós osztályülósi véleményt, melyet a titkár bő statisztikai adatokkal s a tárgy minden irányú kifejtésével védelmezett meg. . A kamara szakosztályai ugyanis a létesítendő iparszakiskolák székhelyeivó sorrendben kijelölték Győr, Veszprém, Pápa, Esztergom és Komárom városokat. A keresk. miniszter azt mondja leiratában, hogy egyelőre minden kamara területén legalább két iparszakiskolát vagy tanműhelyt kíván létesíteni. Pontos volt tehát a második hely kérdése, mert ez mindenesetre beleesik az iskolanyértések körébe. Az esztergomiak barcza elsősorban Veszprém, majd Pápa ellen irányult s igen szép érvekkel ós lelkesültséggel vívatott. Végre is abban nyugodtak meg —= Frey Ferencz felszólalására — hogy a bőripari szakiskola egyedül Esztergom részére javasoltatott, s másrészt a titkár kifejtette a miniszteri leirat további reményekre jogosító tartalmát, melyek után a közgyűlés ugy a sorrendet/ mint az egyes városok számára kijelölt iparszakok meghatározását elfogadta. E szerint minden város részére alternative több ipar szak lett kijelölve, nyomatékosan hangsulyoztatván, mindig az első helyen jelölt. •Így Glyőr részére első helyen vasós fém-, Veszprém részére fafaragó, Pápa részére agyag, Esztergom részére bőr-, Komárom részére vas- és fémipari szakiskolát, tanműhelyt kér a kamara s kifejti felterjesztésében, hogy a győri kamara Dunántúl négy intelligens ! és kiválóan iparüzö vármegyéjét foglalván magában, nagy városainál fogva is i több ipariskolár. bir jogos igény nyel. Városi közgyűlés. Február 27én. Osváld Dániel polgármester: Üdvözölve a képviselőtestület tagjait, az ülést megnyitja. Jegyzőkönyv hitelesitésére felkéri Bock István, Szilágyi József, Dr. Koritschoner Lipót, Antal Géza és Bermüller Alajos urakat. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után áttér a közgyűlés tárgysorozatának első pontjára. Herczegprimás Ő Eminentiájának díszpolgári okmányát átnyújtó küldöttség eljárására vonatkozólag jelenti a következőket: Martonfalvay Elek: Tisztelt közgyűlés! A közgyűlés által kiküldött bizottság kiegészitve néhány uj taggal Pápáról 18-án utazott el és 19-én tisztelgett herczegprimás 0 Eminentíájánál, ki a küldöttséget kiváló szivélyességgel fogadta és a hozzá intézett üdvözlő szavakra meleg hangon a régi időkre visszaemlékezéssel válaszolt. Kifejezést adott 0 Eminentiája azon Ígéretének, miszerint mindenkor hü és igaz barátja akar lenni Pápa városának; azt nemcsak szellemileg, de anyagilag is segélyezi, s háláját különösebben Pápa város szegényeivel szemben fogja kimutatni. Miután <") Eminentiája a küldöttség minden egyes tagjával szót váltott volna eltávozott.. Van szerencsém tehát, mint a küldöttség vezetőjének, jelentésemet megtenni s kérem a tisztelt képviselő urakat méltóztassék jelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Alapítványi tőkékből a pápai takarékpénztárnál elhelyezve levő pénzkészlet •utáni kamatkülönbözet fedezése iránti intézkedés. Az állandó választmány azt javasolja, hogy az a kamatkülönbözet, mely a vároB által az alapitványak értelmében az illető czélokra fizetett kamat magassága s a város által az elhelyezett tőkék után szedett kamat alacsonyabb volta folytán előállott, a tartalékalapból fedeztessék. Steinberger Lipót: Mólyen tisztelt képviselő testület !• Sem mint pónzügybizottsági,, sem mint állandó választmányi tag nem szólhattam hozzá e tárgyhoz, nem lehetvéu itt: ugyanis az állandó választmány ülése oly időben szokott megtartatni, midőn mi ügyvédek rendkívüli módon elvagyunk foglalva. Fájdalom ki kell jelentenem miszerint az állandó választmány javaslatát s annak megokolását átérteni egyszeri átolvasásra nem vagyok képes. Arra vonatkozólag kérem, hogy a differentiák, a mik pedig meglehetős magasra ragnak honnan fedeztessenek, arról csakis akkor szólhatnánk érdemlegesen, ha ismernénk az alapítványoknak jogi természetét és hogyha, a kiküldött bizottság jelentését láthatnék és olvashatnék. Igen természetes, tiszt, képviselő testület hogy nekem nem az a czólom, miszerint nyerekedjünk az alapítványokon, de természetesen igen helytelennek tartom azt, hogy mi kezeljük ezen alapítványokat akár egyesek, [akár erkölcsi testületek részére ugy, hogy mi veszítsünk rajta. E tekintetben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem oszthatom az állandó választmány véleményét. Egyszer már úgyis kiküldtünk egy bizottságot, most tehát indítványozom, hogy függesszük fel addig az ez ügyben érdemleges intézkedést, mig előttünk nem fekszik a kiküldött bizottság előterjesztése. (Helyeslés.) Szvoboda Venczel: kijelenti, hogy addig a városnak semmi baja sem volt az alapítványokkal, mig a conversio keresztül nem vitetett, a minek különben a képviselőtestület minden tagja csak örülhet.. Véleménye szerint a városnak tümie kell (ellenmondások) és semmi esetre sem szabad az alapítványokat bolygatni, mert, ha mi azt mondjuk, hogy nem adunk annyi °/

0-ot a mennyi a végrendeletben jelölve van akkor egyszerűen azt mondhatja a veszprémi püspök, ti nem tudtátok meg adui az 5%-ot, tehát elveszem tőletek. Ami a nagyobb kamatra kiadást illeti, arról szó sem lehet, mert már több faluban ki lett hirdetve, de vállalkozó, miként én azt előre megmondtam, nem találkozott. Martonfalvay Elek: Hozzájárul Steinberger képviselő indítványának ahhoz az irányához, miszerint ezen ügyet adják ki pénzügyi vagy más bizottságnak; azonban az 1891. évre tett tanács intézkedéseket teljes épségben fenntartandónak véleményezi. (Elénk helyeslés.) Fogyasztási és italmérési adóbevételek kimutatásának havonkénti átvizsgálása iránti intézkedés. Barthalos István: Tisztelt Közgyűlés! Véleményem szerint igen helyes volna, ha a közgyűlés kebeléből egy bizottság neveztetnék ki, amely bizottság hónaponkint megvizsgálná a kimutatásokat, (Felkiáltások: Nem szükséges). S ez a bizottság, ha kell, a helyszínén is tegyen vizsgálatot, ha ez szükségesnek látszanék, t. i. ha esetleg valahol hiba történik, TÁRCZA. SZÁVÁT GYULA költeményeibőr). A—B—C. — A fiám >emlékkönyvt-ébe. — , Fiam Zoltán, bár nem vagy szép kisasszony, Ábrándos éjben holdat kutató, Sbár ennélfogva kék vagy éjszemed sincs, Ehhez, meg ahhoz hasonlítható; — S könnyed se látom, sóhajod se hallom Máskor, ha csak—tudod már: a mama..! Mégis — a helyzet komolysága folytán Emlékkönyvedbe fogok irni ma. Az is igaz, hogy ez a kis emiékönyv Sem olyan, mint a többi milliom, A címlapján „Zum Andenken"-t körítve Nincs föstve lepke, fecske, liliom. Aranyvágása sincs az oldalának És ha kinyitjuk, biz ez nem zenél, Hanem azért, ón mondom és jegyezd meg, Többet'ér mégis valamennyinél! Láttál, tudom, már iczi*piczi kulcsot, Nagy-nagy szekrényt mely könnyedén [kinyit. Például itt az ékszeres fiókunk, No jer, kukkantsunk hát belé kicsit. Egy csettenés, — a kis kulcs kinyitotta: S ezt meg nem tette volna senki más; — (Hogy épen nem káprázatos a látvány, Hidd el, a kis kulcs abban nem hibás.) Akkép van a világ köztünk felosztva, Hogy egy láthatlan szekrényt kiki kap. Számtalan ennek a rejtett fiókja, A sok értéke még számtalanabb S főajtajának, gondold, mi a kulcsa? Hát ez az Á—B—C-s könyvecske ni: Ki hogy forgatja, úgy nyithatja zárát, Sokaknak úgy kell felfeszíteni. *) Szávav Gyula, Költemények, Budapest, jm Ara íiHr' Ha kinyitottad egyszer a nagy ajtót, Ezt a kis kulcsot köszörüld ki jól: Kipattan mindjárt egy rejtek-fióknak Vasas rostélya a sarkaiból. A tudományok nagy kincs-garmadái Alkotnak itt mesés tömegeket. Szédítő mélység — végtelen magasság! S ha akarod, ez mind tied lehet, Felnyithatod e kulcscsal könnyű szerrel A fényes multak szellemcsarnokát. Eltársaloghatsz más világ fiával, S vesékbe láthatsz— a kulcslyukon át Harminczkét részecskére bonthatod szét S milliókópen összerakhatod, Hiven s kifogyhatatlan változatban Követi ez minden akaratod. Ha megtámadnak,* kardot versz belőle, Villámló éllel mely velőkbe vág; Szelíden zengő hurrá sodrod aztán, Ha megigéz valami kis virág. S jővén a múzsa, 1 ogyha rádborul és Lelken csókolva szent ihletre készt: Zsibongva zajló édes kínjaidnak Ebből himzesz arany-kifejezést. S a nagy szekrénynek még más száz fiókját Kinyitja ez a varázskulcs neked. Azokban sorra-rendre megtalálod Az életédesitŐ cseppeket. A hír, dicsőség, rang ott mosolyognak, S ha tán kezed hozzájok el nem ér: Oh, kis fiam, azért egy kincsre szert tesz, Ez a kincs a mindennapi kenyér. Legyen é könyv hát nagy becsben előtted, Jól megtanuld mind, ami benne van; És jóra használd mindenik betűjét Élted nehéz leczke-óráiban. Magasba-mélybe egyként visz a létra, Nézz szét; — a példa vonz s a példa int: Mi jó vagy rossz csak van a nagyvilágon E harminczkét kis betű tette mind í KARÁCSONYFA-LEVELEK. Kérdezi tőlem szöszké kis gyerek: A kis Jézuskát hol lesheti meg. „Oh, kis fin, ö akkor érkezik, Amikor tudja, hogy már nem lesik." A szőke arra kíváncsi csupán: Nagyobb-e mint ö, vagy kisebbke tán? Mert hogyha kisebb, meg nem értheti; Ilyen nagy-nagy fát mért hozott neki? És ha nagyobb, ós oly gazdag az ég: Egy puskát elbírhatott volna még!! KOPOG- A ZÁPOK . Kopog a zápor Kalapomon; Babonás lóvén, Titkos beszédén Gondolkodom. Ugy kopog épen, Mikéntha fenn Távíró volna És az kopogna Le énnekem. Irigylem ah, a Telegrafost; Mily kényelemmel Tud ilyen ember Érteni most! Nagy messze, messze Valaki van, Kinek titokban A szive dobban Fájdalmasan. Szivdobogása Kész jelbeszéd. A lég elkapja, Felhőnek adja S ez hordja szét. Felhő fölém ér, S megállva itt: Jelekbe hozva Táviratozza Le titkait. Mert tudom én már Kopog a zápor Mi van velem: Kalapomon, Az a közelgő Szemembe húzomFekete felhő S magányos úton Beszél nekem. Ugy hallgatom. HA MINDEN ÓHAJ ... Ha minden óhaj, minden eszme A biztos révhez elevezne S úgy élnénk, mint az angyalok: Ah. mégse lennénk boldogok. Mert életünknek ott a titka, Hogy vágyunk mind arany kalitka, Törjük magunk s ha benn vagyunk: Mindjárt szökésen föl agyunk. A boldogság csak szin, csak illat, Mit sejt, vágy, — de senki se birhat; Reményében van a varázs, A többi —• már csak jóllakás. Forgácsok. Összegyűjtötte RÉVÉSZ LAJOS. (A Pápai Lapok tárcája.) 3. Fáy Andrásról. A magyar Aesopusról mindenki tudja, hogy úgy gombai tuszkulánuma, mint kalaputcai háza a fővárosban, gyülekező helye volt a reform-korszak kiválóbb alakjainak. Fóti szőlőjében országhirü szüretek tartattak; Vörösmarty ezektől inspirálva irta meg, hogy Fölfelé megy borban a gyöngy Jól teszi; Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy, Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Aki akkor nevezetesebb ember volt, kellemes otthont talált a Fáy-házban. Nála volt az első igazi „sálon" Magyarországon. Ellehet képzelni, hogy olyan körben hol Fáy András volt a házigazda s egy Vörösmarty, Bajza, Szemere, Széohenyi, Deák, Egressy, Sohóclelné, Déryné, Ferenczy stb. a vendégek, milyen szellem, milyen kedélyesség uralkodott! Csak úgy szikrázott az éle, röpködött a játszó szellemesség s lapokat lehetne megtölteni az első magyar sálon leírásával. Egyszer Fáy András névnapján ismét együtt ült az irodalom, művészet és politikai élet virága a meseíró asztalánál; a pecsenyénél felemelkedik Szemere Pál s a következő pohárköszöntőt mondja; A, bó, cé, dó, é, ef, gé, há: Fáy András éljen soká! Mire Fáy rögtönözve igy felel: I, ká, el, em,- en: Köszönöm szépen! Fáy András legtöbbre becsülte kortársai között Széchenyit; ez volt ideálja a maga reformeszméivel; ezt követte Ő is a maga honboldogitó törekvéseivel. De, mennyire érezte, hogy hatásban messze elmaradnak a „legnagyobb magyar" mögött úgy ö, mint mindazok, kiket ennek tevékenysége az ipar, kereskedelem és közgazdaság terén munkálkodásra ösztönzött, mutatja az a mondása, melyet szeretett mindenkor használni, ha Széchenyiről s róluk — követőiről — volt szó: — Széchenyi a nagykereskedő, mi többiek csak greizierek! * * * Akkor történt, mikor FáyAndrás az . Első Hazai Takarékpénztár eszméjén gondolkozott, hogy Széchenyi István, meglátogatta őt. Gyakran megtörtént ez, mert a nagy reformátor szerette megbeszólni a maga terveit Fáyval, kinek gyakorlati megjegyzéseire, bírálataira igen sokat adott. ' Ez alkalommal épen a Vaskapu munkálatai voltak szóban s megbeszélték a végzendők mikéntjét a náluk szokásos alapossággal. Mikor már erről a tárgyról nem volt 10