Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-02-21
XIX. évfolyam. 8. szám. PÁPAI LAPOK. K Megjelenik mi rí de i> vasáru a p. Közérdekű Sürgős közlésekre. UótoiiUuil rend Uiv tt 1 i sz á ino k adatnak kii Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a \) & 8 ' 2ei *k- hi vat 3-lá.ba küldendői; 'V:Pápa, 1892. február 21. KS lap Pápa Ä Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 ír. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 6 kr, nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula rjrj 2^ papirkereskedése, főtér).küldendők, varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egy e s ü I et n e k meg vál a s * t o 11 k özl ö n y e. A pápaiak a herczegprimásnál. Pénteken féltizenegykor robogott fel a pápaiak küldöttsége ős Budavárába a priraási palotába. A herczegprimás titkára Kohl Medárd előzékeny szívességgel már a lépcsőn várta a bejelentett érkezőket, kik az ebédlőben gyülekeztek, s kikhez ugyanott Láng Lajos, a város képviselője j is csatlakozott. így a küldöttség a következőkből állott: Láng Lajos, Fenyvcssy Ferenc, Barthalos István, Hanauer Béla, Horváth Lajos, Kis G-ábor, Koritschüiier Lipót dr., Matkovick Pál, Mészáros Károly, Néger Ágoston, Steiner József dr., Szvoboda Venczel, Yoyta Adolf ós a küldöttség vezetője Martónfalvay Elek h. polgármester. A diszokmány a fogadóterem asztalán helyeztetett el, s ezután bevonult a terembe a küldöttség js, félkörben helyezkedve el a főpap dolgozó szobájának bejáratával szemben. Ekkor meguyillott az ajtó, és fiatalos, ruganyos léptekkel jelent meg, teljes bíbornoki díszben, mellén magas rendjelek csillagaival a herczegprimás. A küldöttség lelkes éljenzéssel fogadta az ország főpapját, s előlépvén a h. polgármester a következő nagyhatású beszédet intézte ő Eminenciájához: Főméltóság u Biharnok-Ersek Herezegprimás Kegyelmes Urunk! „Egy egész korszak vonul "el lelki szemeim előtt, . . . . a. mély korszak hazafias tüzét és fontosságát a mai kor fia már alig birja kellőkép méltányolni es mérlegelni", így szól Eminenciád Pápa város közönségéhez intézett, s ez által áhítattal hallgatott remek levelében. Valóban, alig-alig tudja ma érteni ama kort, ama kor fellobbant lelkesedését a ki benn nem élt, a ki azon eseményeket megtörténni nem látta. Ama kort, a mely kora volt a magyar haza alkotmányos szabadsága ujjá születésének, s a niely kor időpontja volt amaz eseménynek is, hogy fömagasságod megszületett a magyar közéletnek. Ámde él még a kortársak nemzedéke, és ápolja az emlékeket hőn és kegyelettel, s mellette felnövő gyermeke a más kornak részesévé lett a kegyeletes emlékeknek, s átörökíti — bízzunk a nemzetek Urában —, azutánna jövőkre, hogy akkor is midőn már mi nem leszünk, éljen emléke habár halványabban is amaz örökké szép, örökké nevezetes időknek. Igen, él még a kortársak nemzedéke, s az akkori gyermek, az akkori férfival egyképp élénken emlékeznek vissza. E visszaemlékezés spontán megnyilatkozása adott alkalmat főmagasságu Urunk! arra, hogy mi Pápa város közönségének képviseletében a mai napon im magas szine előtt megjelentünk, átadandók Eminenciádnak küldőink hódolatteljes üdvözlete mellett díszpolgárrá történt megválasztatásának szerény oklevelét. * Nem újság az főmagasságu Herczegprimás! nem is meglepő e haza bármely vallásfelekezetü polgára előtt sem, hogy a kath. klérus soha sem hiányzott a haza jobbjai és nagyjainak sorából. Tudjuk, hogy fő és alpapság egyiránt kiváló férfiak által volt képviselve azok soraiban, kik a haza állami létét, _ a nemzet szabadságát védelmezték, azért küzdenek a nehéz, de dicsőséges napokban. De ismerjük azokat is, kik, midőn az egyenlőtlen harezban a nemzet egy világ- csodálta hős bukásával elbukott, nem csüggedtek el, hanem zajtalan csendes munkával munkálkodtak ezer veszély közt a jövő épületén, — ébren tartva a nemzetben a jobb jövő reményét, élesztgetve a nemzeti aspirációkat, mert szent meggyőződés sugallta nekik, hogy a munkás nem fárad hiában, hisz nem halt meg a lányzó csak. alszik. Es ha a történelem aere perennins megörökítette a Lonovicsok, Rudnyánszkyak, Bemerek ós Horváth Miháiyok, a Eónayak, Ozuczorok és Erdősiek neveit, s velük még sok sok másét, kik a nemzettel együtt harczolták meg a nagy harczot, s osztoztak azzal dicsőséges martyriumában is, nem feledi el azokat sem, a kik akkor éltek és működtek, mikor a hajótörésből nem maradt csak roncs, az élőkből holtak, vagy mély gyászszal sújtott bolyongók levének. Abban a korban a melyben a közélet megszűnt, a szabad szó suttogássá változott, s a barát nem mert bízni barátjában. Nem feledi el, hogy ebben a korban a nemzeti eszmék ápolása, a haza reményének a jövő nemzedéknek hazafias nevelése nagy részben az iskolák s a zárdák falai közé szorult, s a magyarországi tanitórendek lassú, de biztos munkával munkáltak a jövendő azon épületén, nevelve a magyarságról, szabadságról tudni sem akaró idegen tanterv mellett lelkes ifjúságot; hogy legyen ha kell, a ki felemelje az apák kezeiből kivert lobogót. A Vaszary Kolosok ós a Rómerek örökérdemü gárdája volt ez. Az övék, kik mihelyt a szabadság hajnalhasadása-, derengni kezdett, elfoglaltak minden talpalatnyi tért, melyre rá'Iéhete lépni, hogy országnak-világnak megmutassák, mikép valóban: Nem halt meg a lányzó csak aludt, de most ime felkelt „rabágya kőpárnáiból." Eómer deákjaival földet hord, és fát ültet, hogy emléket alkosson a nagy harcz dicső hőseinek a győri honvédligetben. Vaszary a lelkes tanár, lelszenteli a pápai tanuló-ifjúság zászlaját, melynek zászlóanyaságát a nemzet özvegye: Batthyányi Lajosné vállalja el s a templomi ünnep közünnepó leszen, szónokol ott, soha nem hallott varázs-hangon, s a férfiak és ifjak nem tudva betelleni a hallással, maguk közt írásban körözik és tanulják be a gyönyörű beszédet. Mint az éltető tavaszi szellő úgy hatott a fojtó lég után ez a szó, a melyet lelkesedve hall a vidék ós város népe Dákán, majd az alkotmányos élet mozdultával, a megyeházán, városházán s a köztereken. Az az ékes szó, mely buzdit a kötelességre, lelkesít a hazafiságra, oktat a szabadság élvezésére, és tanácsol — ha kell — a mérsékletre. Valóban, mint egy szép, mint egy káprázatos álom úgy tűnik ma fel nekünk ez alig egy ember öltő előtti idők története. Ám nem álom ez, de való, s .ezek a varázs idők újultak meg Pápa városa közönségében, midőn hírét véve annak> hogy 0 felsége Urunk Királyunk és az apostoli fzék egyesült kegyelme fömagasságodat emelte a herszegprimási méltóságra — mint egy ember kiáltotta ki Eminenciádat, — önmagát megtisztelendő, Eömagasságod iránt pedig a régi j ogon alapuló szeretet ragaszkodás ós hódolat érzelmeinek nyilvánulást adandó, a város díszpolgárává, azt hozva Herczegséged elé, a minél többet, a minél egyebet Communitás nem adhat, a minél többel, s a minél egyébbel, hódolatát ki nem fejezheti.. Vegye im ez oklevelet tőlünk Herczegséged kegyelmesen. Mi a midőn Eőmagasságodra az ég minden áldását kérjük, esedezünk Eminenciádnál, hogy bennünket, s küldőinket, Pápa város egész lakosságát, — mely e perczben lélekben itt van velünk —, magas jóindulatában megtartani méltóztassék. Éljen a Herczegprimás ur városunk .díszpolgára! (Hosszas, lelkes éljenzés). A herczegrimás látható megindulással felelt az üdvözlésre. Vonatkozva a beszéd tartalmára, kijelenté, hogy mindenkor legszebb emlékei közé fognak tartozni azok az évek, a melyeket a beszédben vázolt korban mint ifjú tanár Pápán töltött, s ha volt némi része azon dolgokban, a melyek a nemzeti ébredés emlékezetes korában Pápán történlek,— ugy az csak azon hatalmas közszellem kölcsönözte erőnél fogva volt lehető, a mely ama szép napokban Pápa város közönségét, az egész polgárságot áthatotta. Igen nagyra becsüli a nyilvánult megtiszteltetést, köszöni a küldöttség fáradságát és a szép oklevelet, s kéri fogadják azon biztosítást részéről, mikép mindig kedves kötelességének fogja ismerni, hogy mint a város hű polgára annak ugy erkölcsi mint anyagi érdekeit tőle telhetőleg előmozdítsa, s kijelenti, hogy a város szegényeire már gondolt, s ennek a legközelebbi napokban jelét adandja. Lelkes éljenzés hangzott fel ismét, valamint a bíboros főpap válaszának egyes helyein is, s ezután a herczegprimás egyenkint beszédbe eredt a küldöttség minden tagjával, végig haladva a sor előtt. Kezet szorított mindegyikkel, s a régi ismerősöket a régi melgséggel szólította meg. Ennek befejezte után szívélyesen vett bucsut a kiildötségtől, mire ez, — miután még előbb a h. polgármester a hercegprímás titkárának a diszokmány fényképét emlékül átadta volna, — eltávozott a palotából. A pápa-csornai vasút. A pápa-csornai vasút ügyében tegnapelőtt nagy küldöttség tisztelgett Baross Gábor kereskedelmi miniszternél: A küldöttséget dr. Kuncz Adolf csornai prépost vezette. A küldöttség tagjai voltak Csornáról: Rajas Gyula főszolgabíró, dr. Egyedy Arthur nagybirtokos, Sugár Sándor nagybérlő, Vadász Bánk város jegyzője, dr. Stricker Adolf ügyvéd, Franki Sándor malom iparos, Szilvássy Sándor földbirtokos, Szabó János m.- biz. tag. Azonkívül a kerület orsz. képviselője Csávolszky Lajos.— Pápáról Martónfalvay Elekh. polgármester, Néger Ágoston apát, Kis Grábor ev. ref; lelkész, Horváth Lajos főszolgabíró, Hanauer Béla takarékpénztári elnök, Mészáros Károly rendőrkapitány, dr. Steiner József főorvos, Szvoboda "Venczel tanácsos. Barthalos István ós dr. Koritschoner Lipót ügyvédek; Yoyta Adolf és Matlcovics Pál városi képviselők. Azonkívül az érdekelt veszprémmegyebeli vál. kerület orsz. képviselője : Femjvessy Ferenc — Dr. Kuntz Adolf csornai prépost a következő beszédet intézte a miniszterhez: „Nagyméltóságú Miniszter ur Kegyelmes Uram! Pápa és Csorna városok, Veszprém és Sopron megyék egy részének képviseletében jelentünk meg excellentiád előtt, hogy a pápa-csornai vasút engedélyezése iránti kérésünket előterjesszük. Nagyméltóságodat mi is, ugy, mint az egész ország olyannak ismerjük, hogy minden egyes vidéknek vasúti ügyben is megadni igyekszik mindazt, a mit mély belátásával a vidék anyagi érdekeinek előmozdítása és felvirágoztatása ügyében jónak ós szükségesnek lát ós a minek inegadhatását Nagymóltóságod kezeibe országos törvényeink adták. Az általunk képviselt vidék gazdasági viszonyai és kiválóan előhaladt állattenyésztése régen ereik már a vasútvonal hiányát. Ennek szükségét ismerték el Veszprém és Sopron, vármegyék köztörvényhatósági bizottságai, továbbá Pápa rendezett tan. város közönsége, midőn a vasút létesitéssére nagyösszegü hozzájárulásaikat megszavazták. Nagyméltóságod bölcsessége pedig jól tudja, hegy ezen vasúti vonal egy vidéket szel át, mely a Rába szabályozás költségei által nagymórvüleg van terhelve, midőn tehát Excellentiád ezen vasúti vo nal kiépítését lehetővé teszi, a terhelt vidék jövedelmezőségét fokozza ós ez által az állam jövedelmeit is emeli. Azért is tehát azon alázatos kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy magas figyelmét ezen vasut-vonalra is kiterjeszteni és azt kegyesen engedélyezni méltóztassék." Baross miniszter örömét fejezte ki, hogy a küldöttség megtisztelte öt látogatásával ós ezzel jelét adta az ügy iránti érdeklődésének. Még van győződve, hogy a pápa-csornai vasút nemcsak a két városnak válik hasznára, de a vonal által érintett egész áldott vidéknek s általa az országnak. így tehát a pápa-csornai vasút nemcsak helyi érdeket képvisel, hanem Ti B_C Z A. Uti napló. f Irta: GIZELLA. U. Erdély. (Folytatás.) Az életmód nem drága, különösen az öreg Máténál, ki vagy 35 éve bírja kis vendéglőjét, hol egész napi ellátásra vállal igen jutányosán. El is van nála minden hely foglalva, némelykor gyengébb a szolgálat, vagy egy kis konyhai czivódást hallunk, de ezzel leszámolunk; mert a mit ád, jó és elég. Többnyire tanárok, ügyvédek, bírák, papok, színészek vannak itt, és néhányat kivéve, ismeri ig egymást a társaság. „Kemény" tornyos emejletes elegáns uj hotel, nagy étteremmel, kifogástalan pinczérek és étlap, — de az árak már [nem előnyösek, Nem lóvén még tájékozva, itt fogadtunk szobákat, miután Borszéken a villatulajdonosok sem szeretik rövidebb időre kiadni 1 a lakásokat. Hotel Mehlik is régebbi nagy szálloda, melyben olvasó, zongora és tánczterem is van. Különben lakás hiány, itt nem lebet, ott a szép „Szerzetház" — villa „Excelsior," szép uj a Teleszky, a Tilscher villák, „Nefetejts" és számtalan mit elősorolni sok lenne. — A „fokút" felett hosszú fedett sétány, itt rendeznek tombolákat is, magyar, német és romin nyelven hirdetve a számokat .— — csinos parkírozása van az előtte levő Beák tépek, szökőkút Erdőben „lowntennís"-torna, hinta, czélkarikázás. Kirándulásra elég kedves hely akad, bennünket a kecskeméti jogakadémia igazgatója volt szives kaIwMwlni, ti nir tavaly is itt jirt. BlöaHfr is a „Medve barlangokéhoz, nem meredek ut vezet, fantastikus szikla csoport omladék között hegyoldalban három ilyen barlang tátong; betekintve mély sötét verem, mely ki tudja hova vezet, folyton hideg pára csap felénk, és még júniusban is jéggel van telve a harmadik. — Az „Os forrás" a hegyi magányban bugyborékol és emészti fel önmagát, lefolyását nem ís látni, kis mederben folyton telve jó vízzel — pompás flóra körülötte, olyan élénk színpompa ez a fennsíkon, és a virág illat, szinte bódító. — A „tündérkert" igen el van hagyatva, — szép fa csoportok búsan állanak itt, ugylátszik sem égi sem földi tündérek nem mulatoznak. Annál érdekesebb a „kőkapu" — szikla tömb, mely tudja ég mikor vált szét, — képez át járást, az egyik szikla falon Széchenyi, másikon Teleky gróf neve. Feljebb pedig, mi végtelen megható és kedves eszme, — a szikla lapra Madonna kép — kis párkány alatt, fecske fészek, két fecskével - - -van feséve, olyan természetesen, szinte tévedésbe jövünk! Egyik Teleky grófné munkája, — az egész finom női Ízlésre vall. Azonban a „Pokoltorka" (vagy kis-tordai hasadék) a legszebb látvány — a természet itt valóban szeszélyes munkát végezett. A nyirkos szük hasadék mélyéből, viszszatekintünk; magasban sziklanyilás között elég rémesen, egy függő szikla tömböt látunk ékelve, mely minden perczben leomlással fenyeget. Jeges levegő borzogatott, — a növényzet buján terem, — sötét zöld szőnyeget képezve, — sziklák közötti kis nyilason ki látunk a völgy túlsó felére. A hegyi partiekra is elég alkalmunk van, ott a „Kelemen havas" „Bükk havas" az „Árkóczabükk", melyre két vezetővel indultunk, az egyik 82 éve daczára jó lépést tartott velünk. Eleinte kellemes az ut, később köves hegyi, vUmosiaükon kell 4t hatolni, a nap bele tüz e vágásba, — édes eperrel nedvesítjük száradó torkunkat. — 1874-ben egész erdeje leégett e hegynek, — a fürdő vendégek menekültek, roppant hőség kihatott odáig, — most vadon terem a fü, helyenkint térdig járunk e hegyi prairikben, közben-közben égett fatörzsbe botlunk, igy megy ez a tetőig. Árnyék nincs, hegyoldalba kerülünk pihenésre, ós hogy át tekinthessük a határszéli hegylánczot, mely ^hatalmas csoportjaival érdekes látványt nyújt. jBorszék a völgyben, kies fekvésével innen a magasból, igen kedves panoráma. Visszatértünkben társainktól elszakadtunk, s öregünk jobb uton akart vezetni, azonban eltévedt, ós mi az erdők mélyébe botorkáltunk, küzködve a fenyők kuszált ágaival, csak gondolomra irány nélkül, utóbb még térdig érő fáben nedves hegyi partokon, süppedős talajon keresztül, — ruháink megtépve ós fölig apró bogáncscsal bimezve, —- egész más oldalon értünk az útra. A „Verőfényes"re igen kellemes erdei ut vezet, kevés kapaszkodóval érünk fel. Borszék innen megint más oldalról látható, kis kápolnája kedves lakaival egészen alattunk, a Csalhen 1895 méter kopár csúcsával át kandikál Romániából, majd sötétlő fenyő dús hegyek, változatos képet nyújtanak. Gyors tüzet rakunk itt is, a fenyő lomb sistereg, a „czigány" ki hordárunkat képezé, jó vesszőket farag, melynek hegyére tűzve parázson csepegett szalonna pirítós kenyérre. Milyen jó falat ez így, — hozzá bekötött „borvizzel" a szőlőnedv?! — alig isi bírtunk elválni. Olyan háládatos kiránlulás, és ilyen kedélyes társaságban bizony mindent „verőfényben" láthattunk! Azonban lenne, hogy kiránduló helyekre! igen kívánatos jelző táblákat IOUUC, •»••«- j tegyenek, as ember nem tudja magát tájékozni, a tourista vagy Kárpát egyletnek kissé több gondja lehetne e hiányos útmutatókra! Alsó Borszékre is lementünk, a nagy kiterjedésű üveg hutát néztük meg, mely a fürdő idény alatt szünetel, hogy a völgybe szálló füst ne zavarja a vendégeket. Megmagyarázták a szárító és olvasztó kemenczéket, ott hevert még hihülve a zöld láva üveg törmelék, melyből csak palaczkokat fújnak. — Más alkalommal a nagy méhészetet látogattuk (egyik társunkat nem ép barátságosan fogadták, szeme alatt szúrást kapott, de a tulajdonos gyors segélyt nyújtott). Előttünk pörgették, öntötték a kristály tiszta mézet, melyből meg is vendégeltek, ajándékot részünkről is alig akartak elfogadni. Több mellék uton is turizáltunk, megfigyelve erdőkben a ledőlt fenyőket, melyek bemohosodott sírokra emlékeztetnek. Vagy mások, szabályos' lyra alakúak, helyenkint isiandi moh lepte ágakkal, a kihalás halvány színében egész részletek borítva. Igen sok gomba fajt találtunk, mint tojások olyan alakú fehér könnyű gömbök, a nép „ludordónak" nevezi. A „hiribö" nagy vargánya féle barna felülete, sárga reczéje ezt nagyobb darabokra vágva, szárítva teszik el télre. Több apró fehér tölcsér alakúak egész nagy csoportban, vagy mint napernyő magas száron molhos felülettel. Az élénk sárga „fenyő gombát" többször asztalunkra is kaptuk. De legszebb és legmérgeseb a „légyölő galócza" élénk vörös fehér pettyezett. A fekete áfonyát „kpkojczának" hívják, olyan maszatosak tőle a gyermekek kik erdőben lakmároznak. Az epret pedig mi bőven terem, olcsó áron kínálják. Akadtunk már a vipera fajhoz tartozó kígyókra, — apró fekete gyíkokat láttunk — réteken egész pók tanulmányt tettünk, a mennyiben hosszú tölottoMrft lakibél kicsaltuk a szürke leseikédőt; a hálójába dobott áldozatokat, milyen hamar mélyébe vitte, csak a darázszsal nem birt megbirkózni. Rendeztek még medve vadászatot is, és az egyik fürdővendég diadallal tért vissza zsákmányával. Szoktak még „siket fajdra", „császár madárra" is vadászni. A „magán veréb" kedvesen fütyürész, és számtalan „barázdabillegető" himbálódzik a sövényeken. — A flóra roppant dús, de nem alpesi „harang virágok" minden szinben egész csokrot képeznek egyszáron, igen szép „liliom martagont", és egyik „gensiana" fajt ís találtunk, még valami élénk vörös, apró bogyós bokrok, nagyon tetszetős díszek, a szabadban. Többször beszélgtsttem e kedves székely néppel, eredeti mondásaik vannak, forduló helyett „sürülő" „te sürülj meg hamar" mondja kocsisinak. Szerda, helyett „Szerede", van helyett „vagyon", stb. „Hússzék" nem „mészárszék", a „berbécs" hosszú szőrű birka faj (hús kl. 20 kr.) Borszéken több sütő asszony is tartózkodik Szász-Régenbői az idény alatt, megnéztem a „kürtöskalácsot", hogy készítik, egy hengerre tekergetett kalácstészta félét, parázson sütik, forgatásnál olvasztott vajja^ kenegetik és czukorral mondulával szórják meg s igen jó, könnyű, ez a „kürt" alakú tésztás. A „lucskos káposzta" nagyobb darabokban vágott, sok disznó hússal főzött leveses főzelék, mit kis mély tálakban adnak fel. De a „székely gulyás" (mi szinte icoczkára vágott disznó hússal vegyes káposzta) csak humbug mert a székelyeknek nincs káposztájuk, — hihetőleg ez étel feltalálója — Székely nevű (monda egyik tudós erdélyi barátunk). — Utolsó napokban? még a „Tölgyes szorosba" is mentünk, nagyobb társaság szervezkedett, több kocsit rendeltünk, Alsó-Borszéken. A mi kocsisunk késre érkezett, de a kis sz& 8
