Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-02-21

közérdeket is. Ezért részéről és a kormányrészéről, mely eddig is jóakaratú figyelemmel kisérte az ügy jejlődését, biztosithatja a küldöttséget, hogy ha az érdekeltek is megtették és megteszik a magukét, a kormány támogatása el nem marad. Lelkes élj énekkel búcsúzott el a küldöttség a minisztertől. A küldöttség eztitán Lukács Béla államtitkárnál is tisztelgett, mint kinek elnöklete alatt lesz megtartva az engedélyezési tárgyalás, kinél Kuntz prépost felemiitette, hogy miniszter ur kegyes Ígéretét birja a küldöttség. Lukács államtitkár örömmel nyilvánította,, hogy ő már eddig is érdeklődő figyelemmel kisérte a vasút ügyének fejlődósét, s még j óbban fog örülni, ha a miniszter intentióinak e szükséges vasútnál megfelelhet. A küldöttség még szeretett volna -Bzapáry Gyula miniszterelnöknél és Wekerle Sándor pénzügyminiszternél is tisztelegni, de őket bécsi utjok miatt fel nem kereshette. Kövezetvám és helypénzszedés. Nagy érdeklődéssel várjuk a szombati városi közgyűlést. Nem a szavazás eredménye érdekel bennünket. A kövezetvám és helypénzszedés házi kezelése mely a mult év deczember hó 19-én tartott városi közgyűlésen pusztán formasági okokból nem lett csak elfogadva, nem kételkedünk, hogy, ha nem egyhangúlag is, de nagy többséggel ki lesz mondva. Ez tehát nem nyugtalanít. És mégis kíváncsiak vagyunk. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként bizonyozgatják majd, ha ugyan lesznek, a kik bizonyozzák, a kövezetvám ós belypónzszedés házikezelésének káros voltát, s miként intik és óvják a képviselőtestület tisztelt tagjait attól a veszélytől, mely e két jövedelem forrásnak házikezelésóbol a városra fakad. És van valami még, a mire még ennél is kiváncsiabbak vagyunk, s a mire az esetleges felszólalóktól egész tisztelettel bár, de határozottan feleletet kérünk: miért, óh miért nem emelték fel intőszavukat két hónappal előbb, mikor a város egy koczkáztatott vállatba ment bele, s miért emelik föl most, mikor a legcsekélyebb koczkázatnak még a lehetősége is ki van zárva, mikor a város nem veszthet, hanem esak nyerhet ? Mert, hogy valaki ellene legyen a házi kezelésnek, különböző okokból, azt értjük; de hogy valaki bele engedje menni a várost egy olyan vállalatba, mely legalább is kétes, s megakadályozza egy olyannak az átvállalásában, mely semmi koczkázattal nem jár, s melylyel reméli az első év esetleges kárát is fedezhetni — ezt nem értjük. Ezért vagyunk kíváncsiak, s ha lesz valaki, a ki a kövezetvám és helypénzszedés házi kezelése ellen fölszólal, kérjük, ne méltóztassék ezen az igénytelen kérdésen hallgatással átsiklani. Nem mondunk ívj dolgot

r a képviselő testület minden tagja tudja, hogy a fogyasztási és itahnérósi adók házi kezelésének kérdésénél mindig a kövezetvám és helypénzszedésre utaltak, mint oly jövedelmi forrásra, melyből az italmérési kely lovak elég gyorsan poroszkáltak, hogy elérjük a társakat. Elhagyva Alsó-Borszéket a valóságos lapu erdővel szegélyezett „borpatak" zngása kisér a völgyön, melyben végtelen hosszú „Holló" falunak alig érjük végét, kis liúzak mellett az egész gazdaság, kert, stb.: igy sorakoznak, egyik a másik után. Néhány ciétint láttunk, szegények, golyvás nyakukkal, bamba arczukkal szánalomra méltók. Vár, és torony alakú sziklák meredeznék, vörös majd fehér kopár fantastikus csúcsok, ifimét fenyő erdős sötétlő bérezek. A Bistricsora erős árral ömlik össze a Borpatakkal és Tölgyesen keresztül Moldovába rohan. A völgy képe itt igen élénk, nagy fausztatások, fürószmalmok, munkás telepeken dolgoznak. — Két órai kocsizással Tölgyesre érünk, kőből épült ház soraival, széles utczájávál, szép nagy hársakkal, elég csinos a város. Az itteni „Contumaz" hivatalnál hosszabb időt kellett töltenünk mig mindannyi személy azonosságot felvették külön elismervényt alá írattak a vissza térésre nézve (mert itt is szigorúan veszik, egy lóért, vagy kocsiért 120 frt kellene letenni, mit persze vissza kapunk). Végre elindultunk, a völgy itt dús tölgy erdős hegyek között, meredekebb részeken vezet. Határ szélen hid mindkét oldalán kapu, „nemzeti" és „vörössárga kékszin", szoknyás román katona fehér kék öltönyben áll őrt, vám házon román felirat, idegen beszéd. Iratainkat mutatva nem követelték ugyan, hogy leszálljunk, de mi mégis vissza hagyva kocsinkat, gyalog folytattuk utunkat. A völgy itt zárt, dús virág telepek, melyekből udvarias kísérőnk számunkra szednek, a Bisztricsora erős folyása, szép hegyláncz. Kis román vendéglőbe tértünk, megízleltük a „dnlcsázát" (rózsa szirom, mézzel főzve) mit némelyek a \mm kW-uett oohár- virt* k«v*m isiznak, adó túlmagas volta miatt az első évben származható deficit fedezve és. pedig bőségesen fedezve leszen. Ezért tétetett az az indítvány is, hogy hagyjuk a fogyasztási ós italmérési adókat még egy évig a mostani kezelőknél, vegyük át a kövezetvámot és helypénzszedést áprilisban, s azután csatolj uk ezekhöz mint biztosakhoz a jövő 1893. év január elsejétől fogva a másik két adónemet, melynek kezelése akkor már semmi koczkázattal nem fog járni. Ezen indítvány nem lett elfogadva, hanem kimondatott, hogy a fogyasztási és italmérési adók házi kezelése már ez év Januarius elsején lépjen életbe, s kimondatott volna már akkor, ha a törvény 30 napos határidő kitűzését nem követelte volna, hogy a kövezetvám és helypénzszedés április 24-étől kezdve szintén házi kezelésbe vétessék. És ez igen természetes is; a két utóbbi adónemnek házi kezelése nem kivan nagyobb kiadásokat, miután a pénztárnok s a kezelési főnök már megvannak s ezek mellé a vámosokon kivül néhány felügyelőre lesz csak szükség, kik a dolognak utánn'a járjanak lelkiismeretesen. A jövedelem ellenben biztos, ugy hogy itt hanyatlás nem, hanem csupán emelkedés lehet. Ezért volt az akkori gyűlés egyhangii véleménye az, hogy a kövezetvámot és helypénzszedést is házilag kell kezelni, s nem is hisszük, hogy a gyűlés akkor résztvett tagjai közül valaki most ellene legyen a házi kezelésnek, s helytelennek nyilvánítsa a jobbat most, mikor ezelőtt két hónappal helyesnek vallotta a roszszabbat. * * * Szükséges-e a kövezetvám ós belypónzszedés házi kezelése? Nézetünk szerint erre csak egy felelet lehető: szükséges okvetlenül. Tessék nekünk — minden mástól eltekintve — módot ajánlani arra, miként lehessen ellenőrizni a vámosokat, hogy vájjon nem ereszfcettek-e át fogyasztási adó alá tartozó czikket, ha más parancsol nekik és nem a város, mely a fogyasztási adót is kezeli. . A vámsorompók a fogyasztási adó helyes kezelésére föltétlenül szükségesek, s nem látunk észszerű okot, a mely az ellen szólna, hogy a vámosok xigyanannak szolgáljanak, a ki a fogyasztási adónemeket kezeli, ellenben a mellett, hogy az így legyen — igen. Ha a város, mint a fogyasztási adó kezelője, jutalmazhatja a vámosokat éberségükért s büntetheti hanyagságukért, akkor egészen más lesz ezek és a város közt a viszony, mintha a vámosok Nagy Pétertől függenek s annak tartoznak engedelmességgel. Az ellenőrzés lehetősége tehát határozottan megköveteli, hogy a város maga vegye át a kövezetvám és helypénzszedés kezelését, s maga alkalmazza embereit, a kiket aztán felelősségre- vonhasson. * * Pénzügyi szempontok is határozottan a mellett szólnak, hogy a város maga kezelje a kövezetvámot és a helypénzszeclést. Beavatottak előtt nem titok, hogy a jelenlegi bérösszeg 6500 frt a helypénzszedésért s 5000 frt a kövezetvámért igenis • alacsony. még igen zöld ezukorba főtt szilvát kaptunk, apró gömbölyű pereczeket, melyeket nagy mennyiségben felfűzve tartanak, és igen jó török kávét, mivel megvendégelt a maros-vásárhelyi kedves „biró bácsi." Az egyszerű kis szobák több keleti hímzéssel vannak diszitve, és elég kiránduló vette igénybe e határszéli kis menházat. Mi azonban nem soká időztünk, hanem vissza térünk Tölgyesre, hol a vendéglőben előre rendeltek némelyek étkezést. Az örménj

T vendéglős, és szolgálati személyzet erős típusával, néhány keleti kártyázó suhancz, nem nagyon barátságos hatással volt, de a társaság jó hangulata feledteté, —és jónak találta mit feltálaltak.— Már fenn ragyogtak a csillagok, mire Borszékre vissza tértünk, a fő uton zsongtak a sétálók, Remény Hotelben vig zene, nagy „ismerkedési estélyt" tartottak, szászok, románok, magyarok stb. mind együtt mulatoztak; ott láttuk az Indiából 10 éven át ide érkező angolt, valódi athléta, ki csupa hálából tér mindig viszszá, mert súlyos bajával össze járta a fél világot, és csak Borszéken lelt gyógyulást. Az időjárás, mint mindenhol az idén, ugy itt is sokat zavart, bár Borszéken nem hül a levegő eső után zorddá, két hét alatt ki is használtuk, mit csak lehetett. A búcsú esténél kellemes meglepetésben részesítettek kedves ismerőseink, díszes rózsa és mezei virág csokrok állottak asztalunkon, az eper bowle mellett szép búcsú szavakat hal Iánk s Borszékem viszontlátás reményében, kisértek utolsó utunkra! Kora reggel szürke volt az ég, a közeli hegyeket sem láthattuk, még egyszer körül pillantunk, a zárt ablakok, néma erdők, hallga idő, mind hozzá járult, hogy mi is halk „Isten hozzádot" mondva, indultunk Szász-Bégen felé. Elhagytuk * fótáőt, AM-Boriiiket, Veszprém, a melynek 2000 lélekkel j kevesebb lakosa s ennek niegfelelőleg ke- ' vesebb. piaczi szükséglete s aránytalanul ] kisebb vidéke van mint Pápának, a mult évben helypénzszedés czimén 7056 frtot vett be tisztán. Tehát többet, mint amenynyit Pápa eddig kapott. Ne menjünk sokkal magasabbra ezen összegnél, hanem vegyük csak föl 7300 frt (alább kiderül, hogy miért?) s vegyünk föl ennek megfelelőleg a kövezetvámnál 1300 frt emelkedést, összesen 2000 frtot; hát olyan összeg ez, a mely fölött egyszerűen napirendre térhetnénk? hát ennek a nyomorult városnak a maga adósságaival s 42%-os pótadójáv. I nem jól esnék évi 2000 frt jövedelem?. Ne is vessük föl a kérdést? annyira magától jön a felelet. De hát tegyük föl, hogy akár a mostani vállalkozó akár más beígérné ezt az összeget — elfogadjuk-e akkor, hogy bérbe adass'ék a kövezetvám és helypénzszedés? Még akkor seiü. Mikor az uj osztrák-magyar bankjegyek forgalomba kerültek, a lapok megemlékeztek egy esetről, melyet banálisan hangzik ugyan, de azért csak ideírunk. Egy kis gyerek játszadozott a homokban egy tizes bankjegygye], a mit szülei asztaláról vitt el. Persze nem ismerte az értékét. Hanem annál jobban ismerte azt egy vándorló legény, a ki arra ment, s a ki két krajezárért magához váltotta a tizes bankót — a kis gyermek nagy örömére. Mi tudjuk, hogy ez a nagy aránytalanság a bérösszeg és a jövedelem közt nincs meg, hanem azért városunk tényleg ugy van a kövezetvám és a helypónzszedéssel, mint a kis gyerinek a tizes bankóval. Nem tudja, mit ér, s ezért sokkal olcsóbban adja oda, mintha a valódi értékét ismerné. Már csak azért is, hogy végre valahára megtudjuk, hogy mit jövedelmez az, a mit mi évi 6500 és 5000, összesen 11500 írtért adogattunk ki eddig bérbe: be kell hozni a házi kezelést, hadd ismerjük meg a tizes bankó értékét. * " * Vannak félénkek és bátortalanok-,Vannak, a kik ha arról van szó, hogy a városnak terhet is kell a jövedelem mellett átvállalni, meg nem tennék, mert irtóznak. Ezeknek, ha az Andrássy-uto'n egy palotát kínálnának ingyen

r mely évi 10000 frtot hoz, de a melyen egyszer s mindenkor törieszthetö 5000 frt teher fekszik, el nem fogadnák, mert hát teher van rajta. Ilyenformán lehetnek azok is, a kik azt emlegetik, hogy ne vegye a város házi kezelésbe a kövezetvám és helypénzszedést, mert 2500 frt teher van rajta. 2500 frt! iszonyú még kimondani is. Az igaz, hogy ha a város a házi kezelést 5 évvel ezelőtt életbe léptette volna, akkor most nem lenne egy krajezár teher sem, sőt a városnak lehetett volna az öt óv alatt néhány ezer forint tisztességes polgári haszna is, de hát az a 2500 frt. teher, már pedig 2500 frt teherrel nem kell nekünk a Dárius kincse sem. 2500 frt! milyen nagy összeg is az! A város minden valószínűség szerint nem , tudja előbb kifizetni .egy évnél, t. i. az első év tiszta jövedelméből; azért hát csak } vigyázzunk jól, eresszük ki a hasznot a most meredek oreszkedők, rövid serpentineken keresztül, szép fenyő erdők között megyünk fel, le, csak 5 éve készült ezen ut, az előtt 2 napig tartott a kocsizás Szász-Rógenig. Igen szép márvány oszlop jelöli Maros-Torda megye határát. Maros újra előttünk esőzések áítal kiáradva, át törte a gátat, az országút széléig hatolt, miért is uj uton dolgoznak sokkal beljebb, mint a mostaui. Néhol a sziklák olyan természetesek, mint vár romok, csalódva látjuk, a természet alkotta tornyokat; másholfüggőlegesen fejünk felett, félelmetes párkányt képeznek. Végtelén hosszú helység ez a Toplicza is, talán két óra hosszat megyünk keresztül, piczi ablaltok, szegényes házakon. — Érdekes régi templom, máshol fekete fából különös alakú 1819-ben épült kápolna a magaslaton, ismét szikla omladékok, ilyen változatos a völgy, mely most tágul. Kopárabbak a hegyek, minden kis darab termő fold fa kerítéssel szegélyezve, látszik, hogy nem szűkölködnek erdőkben. A Maros felett sok hid vezet, némelyik olyan rozoga, alig jutunk át. Széles gyors folyását fa nszjtatásra használják. Igen köves országút, az eső cpak úgy ont, majdnem felbőkben járunk sziklafalak mellett, vagy meredek utakon. Kocsinkat egészen bevonják bőrrel, alig kandikálhatunk ki, eszembe jut régi képeken láttunk ily utazást, 3—4 egymásmellé fogott csöngős lóval, nagy bárkában. Termékeny szép a Maros völgye, olyan érdekes minden fordulatánál, változatos vidék; talán a legszebb részét képezi Erdélynek, Kiskocsmánál oláh paraszt lakadalom, a "menyasszony felvirágozott tarka barka díszben, nagy kísérettel a kapuban. Ilvánál egyrészről a Maros zúg, másrészről az Ilva patak, nagy hídon megyünk át, s a vendéglőbe érünk. Itt szoktak lovakat, kociitat Herélni, « Rég*nból jövő utatokat, Bor] kezünkből, mert különben fizetni kell I azonnal 2500 frtot! í Hanem, ha azután a 42%-os pótadót jövőre emelik 45-re; azután meg 48-ra, azután még 60

o,

o-ra, mert hát a szükségletek csak jelentkeznek, akkor ne tessék panaszkodni. Azokat a két ezer ötszáz forintokat kifizeti a város a szerződés értelmében s megpróbálja, hogy az adósrófolást, mely eddig csak fölfelé ment, nem lehetne-e megfordítani lefelé ? 7 És ha lehet, a minthogy — legalább is megállítani — lehet, akkor Pápa tiz év múlva nem lesz az a sülyedő város a mi imost, hanem hosszú tespedós után újra emelkedik lassan, de biztosan. A magyar országgyűlések legékesebb nyelvű szónoka, Kossuth Lajos mondta, hogy a tények meztelensége a legkóditóbb ékes szólás. Lássuk tehát a tényeket. A következőkben közöljük a helypénzszedésért és kövezetvámért fizetett bérösszegeket 1870—1891. évekből, tehát 22 éven át. I Év. Helypénzszedés. Kövezetvám. 1870 7300 6850 1871 7300 6080 1872 5207 7304 1873 5071 4370 1874 5071 6300 1875 5071 6300 1876 5071 • 6300 1877 3501 6300 1878 3501 6000 1879 3501 6000 1880 6132-75 6000 1881 7010 4000 1882 . 7010 4000 1883 7340 4000 1884 7450 5500 1885 7450 5500 1886 6737.50 5000 1887 6500 5000 1888 6500 5000 1889 6500 5000 1890 6500 5000 1891 6500 5000 Tessék ezeket a számokat jól áttanulmányozni s azt hisszük lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutni, hogy a városnak legnagyobb jövedelmi forrása az esélyektől tétetett függővé, attól t. i. akadt-e concurrens, ki az előző bérlőt vagy felhajtotta vagy attól á bérletet átvette. Miként magyarázhatnók meg különben, hogy oly bérletért, melyért a város 1872ben 7304 frtot kapott, 1873-ban már csak 4370 frtot adtak s épen igy 1880-ban a bérösszeg 6000 frt volt, 81-ben pedig csak 4000. S a miért (a kelypénzszedésnél) 1879-ben 3500 frtot fizettek, ugyanazért a következő három évben 7010 frt bérösszeg járt. , És vau még egy másik tanulság is e tényekből. Nevezetesen az, hogy a város valószínűleg igen szép jövedelmet engedett elvenni a kezéből. Nem veszszük a legmagasabb bérösszeget (t. i. 7450 frtot) a helypénzszedésnél, hanem vesszük csak az ezután következőt (t. i. 7300 frtot) s igy is; 27.376 frt az összeg, melyet a város 22 éven ét kezeiből kimenni engedett. Nem vesszük a legmagasabb béröszszeget a kövezetvámnál (t. i. 7304 frtot), még az ezután következőt sem (t. i. a 6850 i frtot), hanem vesszük a sorozatban a harmadikat (t. i. 6300 frtot) *s még igy is i 22796 frt az az összeg, melyet a város 22 éven át kezeiből kimenni engedett. székre szállítva, viszont át tesznek bennünket is. A vendéglő kietlen szobáiban ezer légy lepi az asztalokat, künn csobog az eső, sáros az udvar, oláh parasztok düllcngnek kelletlenül boglyasan, vad ábrázattal. Vasárnap levén új rendelet folytán csak reggel 9-ig szabad pálinkát mérni, mi sehogy sincs ínyükre. A parókás, lompos vendéglősné sem nagyon ajánlatos, és ez a fojtó szag itt az étteremnek csúfolt helységben, nagy igényekkel ugyan csak ne legyen, ki kénytelen ide betérni; mi is alig vártuk, hogy a kocsisok rendbe jöjjenek s mi — bekölsözködtünk bárkánkba. Újra a szép Maros völgyön folytattuk utunkat, itt-ott szikla barlangok; végre elmaradnak a hegyek, a fenyők, a völgy szélesedik. Vó esnél Kemény br. régi várkastélya, nagy gyár alatta; halászok térdig vizban állva nagy hálókkal; románok most aratnak, igen gyér kepéket rakva, nagy füvesek terülnek partokon. Most pompás napsugárban ragyog újra a vidék, vagy 200 hídon a Maroson át (Hvától), Magyar-Rógenbe érünk. A uóp kinn üldögél, vagy vasárnapi díszben, magas tetejű szalma kalapban sétálnak, keskeny köves utczákon, kalitkaszerü kis emeletes házak előtt döczög kocsink, majd Szász-Régenbe vagyunk. Igen csinos a város, szőllők, kertek, erdőkkel körítve, a Marós mentén szép városháza, nagy tere, két templom érdekes tornyokkal, jnagyobb épületek, csinos népviselet. 1848-ban majd az egész várost felperzselték, azóta épült ugy Bzólván újra, s a szomorú régi emlékek, egészen eltűntek. A vasúti állomásnál szállottunk le, melynek átellenében csinos kis vendéglő, szíves szász gazda, és a kis kertben jól esett a pihenés, hosszú kocsizás után. Még hírlapokat is vehettünk, melyekhez igen hiányosan jutottunk, egész idő alatt. Megmosolyogtuk a nagy cochinohina kakast, mely trüttav* kukorikolt knvet« 51720 frt tehát legalább is az-, a mit a város ezen számítás szerint, melynek valószínűsége s alacsony volta szem előtt fekszik, magának 22 óv alatt akár házi kezeléssel akár jólintézett bérbeadással megtakaríthatott volna. Megtanulunk-ö már egyszer gazdálkodni is ? * TÖRTÉNELMI NAPTÁR, — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Február 22. — 1075, a papoknak laikusok által eddig helylyel-közzel történt investiturája a pápa által egyszer mindenkorrá eltiltatik Február 23. — 1355. Nagy Lajos királyunk jövő trónöröksége végett Lengyelországban Kázmér lengyel királylyal szerződést köt. Február 24. — Kr. sz.. e. 158. Maehabaeus Júdás vitéz zsidó hadvezér megveri és elejti Nikanort Demetrius Sotee szíriai királynak Judaea ellen küldött hadvezérét. Február 25. — 628. II. Oosroes, Párthia királya, elvesztvén a rómaiak elleni ütközetet s vele a rómaiaktól eddig elfoglalt tartományokat: fia Siroes által börtönre vettetik, s miután Siroes saját (17) testvéreit atyjok szeme' láttára megfojtatta: atyját kincsei közé helyezve éhen hagyja veszni. (Szörnyeteg.) Február 26. — 1782. II. József császár minden államában a szabad kőművesek társulatát megerősiti, melynek mind ő maga, mind atyja is, Lotharingi Ferenc, tagjai voltak. Február 27. — 1745. Mária. Terézia királynőnk elrendeli, hogy a zsidók Csehországból kihurezolkodjanak. Azonban Anglia és Hollandia közbevetése folytán e rendelet visszavonatott később. Február 28. — 1826. Ibrahim pasa Missolongi várát átadásra szólítja föl a várőrség szabad elvönulhatásának föltétele alatt. Azonban a hős görögök elvetvén az ajánlatot, hősi védelemre készülnek. "különféléé — A városi közgyűlés. A f. hó 27-én tartandó? városi közgyűlés tárgysorozata: 1. A városi nyugdíj szabályzat jóváhagyását megtagadó hatósági határozatot fölebbezés folytán feloldó, s ennek érd einiges elbírálás alá vételét elrendelő leirat. 2. Földmives iskolánál a város által két alapítványi hely biztosítása iránti alapító levelét jóváhagyó, s ezért egyszersmind köszönetet nyilvánító ministeri leirat. 3. A Csorna-pápai vasútra 50.000 frt törzsrészvény jegyzését jóvá hagyó ministeri intézvény. 4. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők közül megbízottak jelelóse iránti alispáni értesitvóny. 5. Alapítványi tőkékből a pápai takarékpénztárnál elhelyezve levő pénzkészlet kamatkülönbözet fedezése iránti intézkedés. 6. Fogyasztási és itahnérósi adó bevételek kimutatásainak bavonkinti átvizsgálása iránti intézkedés. 7. A budapesti látogatók lapja szerkesztőségének tiszteletdíjban leendő rószeltetése iránti kórvénye. 8. Vízvezetékre előmunkálati engedély iránt több rendbeli kórvények. 9. Kövezetvám- és helypénz-szedésnek is házi kezelés alá vétele kérdésében határozat. 10 Gyalogjárdához kőszállitmá,ny megrendelése iránt intézkedni. — Dr. Németh Antal tankerületi főigazgató mult hétfőn városunkba érkezett, hogy a helybeli ref. főgymnazium s a szt-benedekrendi algymnázium működéséről tudomást szerezzen. Dr. Németh Antal mint értesülünk kedden hagyja el városunkat. kezetesen, mi igen komikusan hangzott. Újra a vonaton vagyunk, milyen régen volt az? utoljára Brassóba értünk, azon túl nincs pálya! Az est már sötét árnyát boritá a vidékre, nem igen láthattuk. Maros-Vásárhelyről mulatózok hangja zavart első álmunkból, a czimbalmos ugyan csak pengeti az éjbe, tovább rohant a vonat, Kolozsvárott ébredtünk. Ha az ember ismeretlen helyre érkezik, és azon .tudata van, hogy rokoni, vagy baráti kéz nyúl feléje, már nem érzi magát idegennek. Igy voltunk mi ís, tavaly csak igen rövidke időt töltheténk Kolozsvárott, és most mégis otthon éreztük magunkat, mert az egyetemi kar egyik kiváló tagja, ifjúkori barátunk, kedves tudós (kritikus) csakhamar felkeresett, és ő volt ezúttal Mentorunk! Kolozsvárnak igen nevezetes története van, (már a romaiak idejében szerepelt Ulpianum néven) székhelye volt az erdélyi vajdáknak, a nemzeti fejedelmeknek, el el bukott, majd felemelkedett, s bár a németek alapitották, most mégis kevés ilyen igazi magyar város van az országban. Az erdélyi nemesség fészke, a tudományt és művészetet ritka város kultiválja annyira, mint Kolozsvár. Van múltja, — jelenje, és jövője! Ha össze hasonlítom a mi koronázási ős városunkkal, (Sz.-3?ehérvár) mely szinte szerepelt a történelemben, itt koronáztattak, itt temetkeztek fejedelmek és most? csak múltjában él! Semmi érdekes mutatni valónk nincs, ha idegen jő városunkba, egy kis museum, vagy árnyas ligetünk, élénk kereskedelmünk, mind ez hiányaik. Igaz hogy a török megostromolta elégszer falait, de azért, minden városban, melyben jártunk, feltűnt -— a mi nékünk hiányzik. (Vége köv.)