Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-12-04
XIX. évfolyam. 49. szám, Pápa, 1892. deczember 4. Közérdekű sürgős közlésekre koroukiut rendkívüli számok is adatnak ki. 0 Megjelenik ^ 1 ,_J^llÍ^lJ^ s Í^^Jí^_ B M MM M A A. 5)* Klöfizclési díjak. ^H ^H fl^H ^l^H ^B^^ AwH B^^BMII^B 1^1 ^^B^^^B ÍH^HI HE^^^^V ^V^H l^H EB HKH KÍ2 .fiHí ^H BBl ^ M Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, ^KK^F w^^^^r IH HB HH BH flf ni MaMay HB Ha BH H» nyilttérben 30 kr. A díj e e fizetendő'. '^N •••^^ BBL-^BBI HH »Hl IH Hl EH BM«^^^ HB IH H lfrBEa Bélyegdíj mindig külön számitatik. Hl ff^^HH ••• ÍBB^^HH HH EH ^H BP^QH H« ^9 fli HB »Sa ^ z e l°4izetési díjak s hirdetések Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é n y e k- a lap ''^^fezerk. hivatalába küldendők.^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki eg v rsü I élnek megválasztott közlönye. marom Pápa. — Tájékoztatás. — Mult számunkban már megemlékeztünk röviden a pápai egyházmegye által kiküldött bizottság munkálatáról, mely alapos, a kérdést minden oldalról megvizsgáló dolgozat a mult héten hagyta el a sajtót s küldetett szét az illetékes tényezőknek. A röpirat ismerteti a Komárom által megindított különböző mozgalmakat, a versengést, mely 1801-ben, majd 1841ben az iskolának kérdésében a két hely között kivivatott. Különösen jellemző s a mozgalom igaz okaira fényt vető, az a röpiratban is emiitett körülmény, hogy a Komáromiak, kik minden egyes alkalommai az iskola fölvirágoztatását hangoztatták, a mint az iskolának megnyerhetésétől elüttettek, visszavonták ajánlataikat s hagyták az iskolát iskolának lenni, mit sem törődve azon erkölcsi ós anyagi veszteségekkel, melyek az iskolát épen az általuk meginditott mozgalmak következtében érték. Mert a komáromiak fegyvere most is az iskola ellen van irányitva. Anynyira hangoztatják Pápának iskola helyül alkalmatlan voltát — persze Komárom sokkal alkalmasabb! — hogy nem csoda, ha néhány megtévesztett szülő gondolkozóba esik a fölött, hogy fiát Pápára hozza-e? S ha az iskola mégis Pápán marad, ha a kerület többsége nem engedteti magát tévútra vezettetni a komáromi localpatriotizmus harsogó trombitája által: kíváncsiak vagyunk arra, meghagyják-e ajánlataikata főiskola javáért annyira lelkesülő urak akkor is, yagy pedig lesz a válaszuk: Hjah paraszt, az más! A röpirat igen érdekesen világítja meg a komáromiak fő állitáaát, hogy t. i. Pápán megfogyott a növendékek száma s hogy Komáromban e tekintetben emelkedés várható. >Főiskolánk népessége — irja a röpirat — sohasem volt, mint tévesen állítják, a 600-on felül s a 300-at ma a jogakadémia, s tanitóképezde nélkül is meghaladja. A főgymnasium népessége pedig 8 év óta — a mióta a jogakadémia hozzánk nem vonz, Csurgó ellenben s rajta kivül több újonnan kiegészített főgymnasium elvon bizonyos u | fl "°t. — a 300-tól csak kevéssel tér el s szük határok közt csupán természetes hullámzást, nem apadást mutat. — Se 300 létszám egy párhuzamos osztályok nélküli középiskolánál még inkább magasnak, mint alacsonynak mondható. Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a tanitás intensitása és sikeressége — mint ezt talán Komáromban is elfogják ismerni — a népességgel nem egyenes, hanem forditott viszonyban áll. A neveléstörténet lapjain fényesen tündöklő PortEoyal iskolái egy osztályba 5—6 növendéknél többet nem vettek fel; saz 1891. ministeri jelentésben is olvassuk: «iskoláink . . . gyakran kénytelenek 60-nál több tanulót is befogadni, holott tudvalevő dolog, hogy ez a szám: a 60 is már oly magas, hogy sikeres tanitás oly osztályokban, a hol 60 tanuló van, csak igen jó tanárnak és nagy erőfeszítéssel lehetséges.« Pedig ha az első osztályba állandóan 60 növendék iratkoznék is be: a felsőbb osztályok létszámának fokozatos és a statisztika által kimutatott fogyása folytán 270 lenne a normális ösz•szám, melyet az ez évben fölvettek 3 7-tel haladnak meg s melyen a beiratkozott növendékek száma eddig minden esetben felül volt. S ha a 270-ből még levonjuk a statisztika által megállapított 7 u | 0-ot, mely az évközben kimaradtakra esik, marad egy oly főgymn. számára, mely első osztályába állandóan 60-at vesz fel, évvégi létszámul: 251. Nálunk még a legkedvezőtlenebb évben is, a mikor 290 volt a beiratkozottak s 266 a vizsgázók száma,ennél népesebb volt a főgymnasium. És bár természetes, hogy Csurgó nélkül főgymnasiumunk több növendéket számlálna, minek paedagogiai szempontból egyáltalán nem kívánatos voltára nézve egyébként már fentebb nyilvánítottuk nézetünket: de hogy ezek egymást emésztő végvárai lennének egyházkerületünknek, ez a földrajzi helyzetnek — a miről hosszabban beszélni fölösleges volna — ép oly kevéssé felel meg, mint a két intézet létszám változási viszonyának. Mert mig az 1889—90. isk. évben Csurgó létszáma egyideig való alászállás és stagnálás után 34-el emelkedik (187—221) Pápáé állandó marad (301—301.) Az 1890—91. évben Pápa nagyobb mérvben csökken (301—266), Csurgó még csak 5-el emelkedik (221 — 226), holott Somogy m. maga9-czel nagyobb létszámot ad (110—119) s igy a vidéket illetőleg itt is alászállás állapitható meg. — 1891—92-ben Csurgó szaporulata 13 (226—239), egyenlő tisztán a helybeliekével (39 — 52), Pápáé meg 9, melyből a vidékre 3 esik. Mihez ha hozzá tesszük, hogy a jelen évben, 307 a Pápán beiratkozottak száma, nem lesz nehéz meggyőződni róla, hogy először is Pápa ismét emelkedik, s hogy a két intézet létszám változásai egymással okokozati viszonyba nem hozhatók, e változások valódi okainak részletezése feladatunk körén kivül esvén.< A mi pedig a növendékeknek Komáromban szaporodását illeti, igen helyesen utal arra a röpirat, hogy erre számítani bajosan lehet. «Mert egyebektől eltekintve, mi az, kérdi, mi Pápának egyik fővouzerejét képezi s az annyiszor emlegetett Csurgót is népessé tette? A könuyü tanulhatás, lehetővé téve olcsó convictusa, alacsony dij mellett kapható szállásai által. S vájjon remélhető-e, hogy Komáromban ugyanazon havi dij mellett ugyanoly köztautás lenne berendezheti"? Hihető-e továbbá, hogy 20 családnak s 200 növendéknek beköltözésévei olcsó szállásokat találui lehessen? Drágább, vagy silányabb convictus, magasabb szállásdíjak pedig nem olyan kilátás, melylyel a mi iskolánk igazi közönségét, bár hova is csalogatni lehetne!* „Mindezek mellett még az egyáltalán nem kicsinyelhető paedagogiai szempontok, melyek az esetben is Pápa javára döntenék el a higgadt megfontolás előtt a küzdelmet, ha Komárom valóságos és jelentékeny anyagi előnyökkel dicsekedhetnék. Pápának szabad, csendes tanulásra nagy számmal alkalmas helyei, főékessógökkel az u. n. várkerttel; az ifjúság magaviseletének könnyebb ellenőrizhetése s az erkölcsi botlásokra hasonlitnatlanui kevesebb alkalom: a főiskola fényes múltját hirdető emlékek, s a közszájon élő hagyomány bár észrevétlen, de rendkivül fontos nevelő hatása: Komárom által mivel sem volnának kellően pótolhatók.« Érdekes a röpiratnak az a része is, mely az áthelyezéssel járó költségeket tárgyalja. Itt — a mi teljesen korrekt — fölveti azt a jogilag is vitatható, szempontot, hogy a tanárokat, kik olcsóbb megélhetési föltételekre választattak ide, a kerület nem helyezheti át súlyosabb megélhetési föltételekkel biró városba fizetésűk emelése, nélkül. Ez a fizetésemelés pedig 5600 frtot tenne ki évenként, a mi 140,000 frt tőkeösszegnek felel meg, vagyis ez az egyesek, a város és a megye által felajánlott összeget teljesen fölemésztené, ugy hogy egy uj tanszéknek, ezen alapokból felállításáról, vagy pláne a képezde visszaállításáról szó sem lehet. Ezekben ismertettük röviden az érdekes tájékoztatót, melynek hatásától a legjobbat reméljük ezen a kerület kebelében is sok port felkavart ügyből városunkra nézve. Mindenesetre kószeu tartjuk puskaporunkat. = Vármegyénk és a kultúra. Városunknak a megyéhez intézett kórvényét tárgyalja legutóbbi számának vezérczikkében a „Veszprém" Nem akarunk még ez ügyben is izetlenkedni, de nem hallgathatjuk el, hogy nagyon furcsa és a czikkiró tájékozatlanságáról tanúskodó az az állítás, hogy a pápaidk a veszprémiek érdekeit nem szokták respektálni. Hát a félmilliós megyeház? Vagy hogy csak a jelenlegi tárgynál maradjunk: a nevelési alap legnagyobb része melyik város czéljaira lett fölhasználva, anélkül, hogy Pápáról ez ellen csak egy hang is emelkedett volna, pedig az a nevelési alap jó részben Pápa-vidéki birtokosoktól került ki. — Ami a „Veszprém" ajánlatát illeti, mi kész szívvel hozzájárulunk ahhoz, hogy a veszprémi főgimnázium is oly mértékben segélyeztessék, mint a milyen a helybeli főiskola segélyezésére kérelmezve van, annyival is inkább, mert ha a nevelési alap semmi ujabb terhet nem bírna is meg, a veszprémi gimnázium segélyezésére fordított évi 500 frt tökeösszegének 20,000 frtra kiegészítése s a városunk által kérvényezett 20,000 frt megyei pótadó alakjában az egyenes adónak körülbelül '/xo-ed "/„-át tenné csak, vagyis 100 frt egyenesadó után 10 krt. Ezt pedig a vármegye könnyű szívvel megszavazhatja, mikor Vasmegye szombathelyi főgimnáziumára már kétszer szavazott meg 25,000 forintot pótadó mellett. Az állatok rosz szokásairól. Irta: Nagy Antal megyei helyettes állatorvos. (Folytatás.) A szarvasmarháknál sokkal kevesebb rosz szokással találkozunk, mint a lovaknál, de melyeket annak vehetünk nem kevéssé veszedelmesek s anyagi tekintetbenkárosak a tulajdonosra nézve. Megemlítem első sorban a szilajságot ; ez ugj r an inkább rosz tulajdon mint rosz szokás, mert rendesen, veleszületett tulajdon, sőt némileg fajta jelleg is, mint például a magyar-erdélyi siki marha s ezeknél főképen a bikák, a melyek ugyanis istállót sem ismernek. Hogy ilyen szilaj marhákat ezen tulajdonságukról leszoktathassuk, arról szó sem lehet, hanem hogy hozzáférhetővé, veszélytelenné tehessük, a következő módokat alkalmazhatjuk. Az orrsövény pipa, a mely az orrsövényre alkalmaztatik és erősen össze lesz szorítva, a mi fájdalmat okoz a marhának és ez által hozzá férhetővé lesz. Az orrkarika, a mely rugóval bir, a kinyithatásra s becsukbatásra. Ez az előlegesen átlyukasztott orrsövónybe huzatik és azután a rugózár segélyével be lesz csukva; ha most vezetni akarunk egy ily orrkarikával ellátott szilaj bikát, akkor egy hosszú botot akaszthatunk a karikába s igy teljes biztonsággal könnyen vezethető. Egy mód még az, ha az állat csánkja fölött az Achilles-ínnak kötólleli szoros befűzése által a végtag működési erejét veszti. Mindezek mellett fontos a szarvak hegyére erősített vasgolyók alkalmazása, vagy a lefülelés t. i. midőn a helyett, hogy szarvainál fogjuk meg a füleit fogjuk s igy vezetjük. A szilaj marhák láboni hajtásának megkönnyítése végett megemlítem a következőket: ha 2—3 nyugodt társához kötjük szarvainál fogva, vagy szemeit TÁRUA. MIT ÉHEZELí ... Mit erezel, midőn kimondád „Szeretlek" e szót ajkidon? Nem gondolád, hogy e szent szó, Minket örökre egybe fon? Nem gondolád meg, hogy ez igének Hazugnak lenni nem szabad? S megszegni — nem tehetné senki, Nem senki .... egyedül magad! Nem gondolád, hogy boldogítasz, Midőn ki mondád ezt a szót? Hogy szebb világot, ujat alkotsz Számomra üdvöt elhozót? Nem gondolád, hogy a szerelmet Fellobbantja ez egy szavad? S eloltani nem birná senki, Nem senki, — egyedül magad! És mégis, mégis, mit tevéi te? „Szeretlek" mondád egykoron, Hazudtál, s. moat hitemnek kínos Bérét szivemben hordozom; De, bár e sziv a fájdalomtól Ugy vérzik, szinté megszakad, Meggyógyitni, nem birná senki, Nem senki ... egyedül magad! Csiucsák Béla. FLÓRÁHOZ. A hová csak nézek, A te képed látom, Ügyetlen szerelmem, Egyetlen fájdalmam, Prága virágszálom, A hová csak lépek, Utánam száll képed . .. Nappal képzeletben, Éjjel álmaimban Együtt vagyok véled. Oh hogy ha csak annyit, Azt tudnom lehetne: Hogy a szenvedésem, Fáj-e nékel is, vagy Kaczagsz-e felette!? Mondd, mikor látom már Csak agy mosolygásod ? Mikor jut nekem is, Mikor száll reám is Csak egy pillantásod ? Az a fájó közöny Hát föl soh' sem olvad? S nekem nem szabad mást, Mint igy elmerengni, Álmodozni rólad ?! Siilger Sándor. U t i napló. Irta: GIZELLA. Erdély. (Vége.) Itt előzékenyen fogadtak, bemutatva magunkat, neveinket a bánya látogatók könyvébe irtuk, — a belépti dijt (szem. 50 kr.) lefizettük, melyért vezetőt, s öltönyt kaptunk. Eredetien néztünk ki, — mi hölgyek hosszú erős vitorla vászon derékon átkötött kaftanban, fejünkön tarka kendőkkel, akár a rab asszonyok, —• mig az urak lapos, bánya jelvényes sapkát s zubbonyokat kaptak. A vezető kis lámpát gyújtott, s átmentünk a tágas udvaron keresztül, — liol különféle sinek, gépek stb. voltak a túloldali épületben. Tagadhatlan, hogy különös érzés vett erőt rajtunk, bucsut venni a napvilágtól, s lehatolni a föld mélyébe, egy uj, — egy ismeretlen világba! Az elmélkedésre nem sok időnk maradt, mert a vezető intett, s hárman szorosan egymás mellé beültünk az elevátor kis padjára, előttünk (egy felső fogantyúba kapaszkodva) még egy társ és a vezető állott. „Szerencse fel," — monda, — „Isten nevében," tevénk hozzá, — s egy jelre megindult a hatalmas gépezet, s mi sülyedtünk lejebb ós lejebb a csepegő fényes négyszögben, a huzalok egyforma zsurolása, a kis lámpa pislogása, — a fülledt levegő, a hallgatag, meghajolt alakok, — leértünk, — (60 méter mélységben megáll a gép.) Egy végtelen érdekes és megkapó látvány tárul szemeink elé, — hatalmas só oszlopok, falak, villany lámpák, és apró kis lámpák fénylenek az egyes munkások előtt, a nehéz csákányok csattogása, az a ködös pára, — mind együtt, el nem képzelhető, s egyszerre át sem tekinthető ! Először is a magasan körülfutó erkélyről, (mely erős gerendákon van a sófalba erősítve,) szemléltük e képet, — azután a korlátokkal ellátott lépcsőkön mentünk le még 30—35 méternyire a munkások közé. — Ep imára szólt a jel, össsze gyűltek az erre rendelt helyre, egy asztal körül. Milyen nyomorúságos, toprongyos csoport ez? sárga arczokkal, félig öltözött emberek, gyerekek, kik kíváncsi szemmel nézik az idegen látogatókat, kik között egymást is alig ismerjük fel e különös öltönyben. A megható ima, (melyet minden vallásbeli elmondhat) elhangzott, s újra muükához fogtak. A hatalmas só oszlopok, — falzat, — olyanok mintha művészi kéz által volnának márványozva, vagy pedig óriási fának eres átmetszetét látnánk, ós e szürke, s kristály só, (itt ott föld sávolyos) képződmény, a természet remeke. A 100 méter magas, 300 méter hosszú, 48 méter széles bolt ives teremben szemléltük a munkásokat, kik nehéz fárasztó dolgot végeznek, a nem'„sótalan" minden napi kenyérért. Helyenkint vagy 10 egyén egy sorban, egyforma csákány ütéssel fejtenek el, — egy só „padot" — mit aztán, szabályos négyszögre osztanak, de azon darab, mely a meghatározott súlynál kevesebb, — nem használható, — só felettünk, alattunk, körülöttünk — a terem lala, a körül futó- galléria, — szemközti magaslaton az erkély, mindenhol villany s lámpa fények, — olyan mintha templomban lennénk esti fénynél, s az oltár lenne megvilágítva. Az oldal termekben most nem dolgoznak, mert a tárna telve gázzal, —kis sinek futnak fa kocsikkal, (melyeket „kutyának" hivnak) s ezekben tolják a sót az emelő gépekhez, melyek felvonnak, s onnan a szabadba szállítanak. Jönnek a szegény félmeztelen fiuk, könyörögve, hogy vegyünk tölök apróságot, mit kristály sóból elég ügyesen faragtak. Most más oldalon só lépcsőkön megyünk fel a dekes parkett ez! sóból minden, körül az ülő helyek, „tánczterembe," - milyen ér— két remek pyramis, egy berakott asztal, mind versenyez a márvánnyal. Nagyobb ünnepélyek alkalmával itt tartják a mulatságot, a zenekar számára külön erkély van, — s elképzelhető, hogy bűvös látvány lehet, a tánCíioló párok, villany, fény ós harsogó zene, a ragyogó falak közt, — (a föld mélyében 100 méternyire,) mi bizonyára vidámabb hatással lehet, mint midőn a nehéz munkában görnyednek, mely különösen a hátgerinezet viseli meg. Számtalan sor só koczka fal van már össze halmozva, mi bőséges előmunkálatra vall. Különben e gazdag só bánya a "Wielicskai után következik, olyan dus tartalmú, termelő képessége 1% millió m. mázsára fokozható, — évente 600,000 — egész 700,000 m. mázsa szükségletet fedez. Béggel 4 órától déli 12-ig dolgoznak a munkások, délután földeiket mivelik. Fölérve újra a fölsziure, megnézt 'k a gépezetet, mely a felvonó kosarat eszközli, — pontosan mutatja meg az óra, hogy mennyire ért már a kosa-1-, és ha esetleg leszakadnának a huzalok, nem zuhanhat a mélybe, miután két oldalt védő szárny pattanik ki, mely a tollba kapaszkodva, fenn tartja a függő kosarat. Innen lesétáltunk a maros-ujvári sósfürdőkhöz, — csinos telep ez, kis lakokkal, gyógyhatással biró gőz- és kádfürdőkkel, pompás só-uszoda, — melyet jelenleg vagy 200 vendég használ. Itt találkoztunk a kedves Gyarmathy (Zsiga) családdal, kik szinte e fürdőben kerestek üdülést. — Olyan kellemes meglepetés volt a szellemdus írónő és kedves kalauzoló férjével, — bár rövid időt — együtt lehetni.
