Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-12-04

kötjük be s végre ha a szarvakra alkal­mazott kötéllel a fülek is oda köttetnek. Ha ezek czélra nem vezetnek, akkor a következő készüléket alkalmazzuk. Heve­dert teszünk az állatra, ezen heveder ol­dalain egy-egy erős karika van; most egy hosszú kötél végét rákötjük a jobb csüdre, a kötelet a jobb heveder kariká­ján át s innen a bal csüdre alkalmazott karikás csüdszij karikáján áthúzva a kötél végét még a heveder balkariká­ján keresztül húzva fogjuk és ennélfogva vezetjük a marhát. Ez által azt érjük el, hogy az állat teste át levén fogva a nyug­talankodáskor a kezünkben levő kötél vé­gét húzzuk s igy részben a mellkas fü­zetik össze, részben az első lábak megkö­tése által tehetetlenné van téve. Az önszopás abban áll, hogy a te­hén kiváló ügyességgel és gyakorlattal kiszopja saját tőgyéböl a tejet. Káros ezen rosz szokás, mert mi nem juthatunk tejéhez, de azért is, mert a többi szom­szédjai is eltanulják, a mi bizony tete­mes anyagi veszteséggel jár a tulajdo­nosra nézve. Megakadályozhatjuk ugy, hogy a fejnek a tögyhöz való jutását, egy, a lo­vak rosz szokásainál emiitett, láb közti bot alkalmazása által lehetetlenné tesz­szük, a spanyol gallér által s végre egy, a szopást akadályozó készülékkel, a mely következő: egy kerek pléh lemez, a mely­nek szólei vastag dróttal vannak beszegve; ezen drót végei a pléh lemez beszegóse után S alakulag görbültek ugy, hogy az orrsövényre a pléh lemez ezek segélyével akasztatik. Az evésben, ivásban nincs akadályozva, de ha a tőgy után nyul, ezen lemez az ajkaira esik ós ezáltal le­hetetlenné teszi a bimbóknak szájba ve­vósót ós szopását. (Vége következik.) Történelmi naptár. A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Deczember 4. — 1519. Gortez Ferdi­nánd spanyol vezér Mexikóban a Montezuma mexikói császár által kényszerítve kiadott mexi­kói benszülött fővezért; Guatiohpopocát, ennek fiát és 5 táborkari tisztet egy mexikói fegy­verekből készített máglyán megégetteti. Deczember 5. — Kr. sz. e. 63. A római senatus, a Catilina összeesküvés részeseire Ci­cero és Cato szónoklata következtében a halá­los ítéletet kimondja, mely ugyanazon éjjel Lentulus, Cethegus, Statüius, Gabinius és Coeparins lovagon Tullianumban, a börtönben, a consul jelenlétében végrehajtatott. Deczember 6. — 1408. Zsigmond, ma­gyar király, a „sárkányrendet" alapítja. Deczember 7. — Kr. sz. e. 43. Marcus Tullius Cicero, a nagy római szónok, bölcsész és államférfi Antonius ós Octavianus paran­csára megöletik Herennius által; Cicero gya­loghintájából önkényt nyujtá oda Herenniusnak nyakát. Fulvia pedig, ki Antoniusnak neje volt, a neki átnyújtott Cicerónak ékesen szóló nyelvét tűkkel szurkálgatta át. Deczember H. — 1488. Corvin Mátyás királyunk, Austriának is ura, a bécsi egyetem szabadalmait megerősíti. Deczember 9. — 1824. Sucre József Antal, columbiai forradalmi tábornok, Ayacucho mellett, a hasonnevű síkságon, fényes győ­A bánya-munkások zenekara által he­tenkint kétszer van zene a sétányon s bá­mulatos, hogy még opera részleteket is játszanak. — Csinos séta-helyek a „Felső­Újvári-1 kastélyhoz, mely gr. Mikó Imre tulajdona s gyönyörű parkja van, — a ,.Liget" árnyas fasorokkal, nyírott növé­nyekkel, — a „Báncza" hegyre, hova ké­nyelmes ut vezet s honnan kedves átte­kintés nyilik a bánya-telepre, fürdőre, a városkára, széles akácz-fákkal szegélyezett utczáival; — templomán fekete zászló­lengett, mely Vancsa (oláh) püspök halá­lát hirdeti, kit állitólag megmérgeztek. — Különös fej viseletük van az asszonyok­nak, vastag áltekercseket tűznek két oldalt, s arra kendőt, mi oiyan széles fej alakot ad. — Két vendéglője van Maros-TJjvár­nak, mindegyik igen látogatott, a vendé­gek sorában láttuk a 80 éven felüli Splónyi bárót, ki városunkból szakadt Erdélybe. Kocsinkon vissza-tértünk Kocsárdra, honnan vasúton Kolozsvár felé indultunk. A vasút mentén órákig mezőségek, hegyen-völgyön sürüen széna-boglyák s miután itt is csak most aratnak, — kepék hosszú sorai. — A coupó mellék fülkében valami „csoda-tevő" rabbi utazott két fiá­val, nem valami ajánlatos alakok, zsiros hosszú kaftánban, papucsban, tincsekkel s el nem mondható felszereléssel, mit un­genirt czipeltek, használtak. Állomásokon egy sereg hitsorsos várta őket, még a cse­csemőket is elhozva, kik felett — szemeit elforgatva, csodás szavakat mormolt. Örömmel hagytuk el coupénkat Ko­lozsvárott, hol a mi „aranyos" tábornok sógorunk fogadott (kit Nagy-Szebenböl ide helyeztek át), — az ő vendégei lévén, rendelkezésére a „Hotel Hungária"-ba siál­zelmet vív ki a Laserna alkirály és Carterac tábornok alatti spanyolok fölött. E leveretés­sel a spanyol uralom Délamerikában véget ér. Deczember 10. — 536. Belizár görög császári vezér Rómát elfoglalja. Hivatalos rovat. 25,684 Veszprém vármegye alispánjától. X. 1892. Meghivó. Hivatalos tisztelettel felkérem a me­gyei állandó választmánynak és a törvény­hatósági bizottságnak t. tagjait, hogy a folyó évi deczember hó 4-én d. e. 9 óra­kor és a szükséghez képest d. u. 3 órakor tartandó állandó választmányi üléseken, ugy a folyó évi deczember hó 5-én d. e. 9 órakor kezdődő törvényhatósági rendes közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Ugyanezen alkalommal tudomására hozom a törvényhatósági bizottság t. tag­jainak, hogy ugy az ezen alkalommal szer­kesztett, valamint a még később napon­ként szerkesztendő folytatólagos tárgyso­rozatoknak a megyei szókház hirdetési tábláján leendő kifüggesztése iránt intéz­kedtem, továbbá, hogy a tárgyalás alá ke­rülő ügyek hivatalos helyiségemben a hi­vatalos órák alatt betekinthetök. Veszprém, 1892. november hó 22-ón. Véghely Dezső királyi tanácsos, alispán. TÁRGYSOROZAT: 1. Alispáni jelentés; 2. A vármegye közigazgatási bizott­ságából a folyó év végével kilépő Ihász Lajos, Kemenes Perencz, dr. Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor ós Sült Jó­zsef közigazgatási bizottsági tagok helyei­nek választás utján leendő betöltése; 3. A vármegye központi választmá­nyának újbóli megalakítása; 4. Udvari gyászjelentés néhai Olga özvegy würtenbergi Királyné 0 Felségé­nek elhalálozása alkalmából; 5. A magy. kir. belügyminiszternek nyilvános betegápolási alapunkról szer­kesztett 1890. és 1891. évi számadásokra vonatkozó leirata és ezzel kapcsolatban a betegápolási pótadó százalékának megál­lapítása; 6. A magy. kir. belügyminisztérium­nak a legtöbb egyenes állami adót fizető megyebizottsági tagok névjegyzékének összeállítására ós a megyebizottsági tag választásokra vonatkozó leirata, ezzel kap­csolatban a legtöbb egyenes állami adót fizető megyebizottsági tagoknak 1893-ik évre érvónynyel bírandó névjegyzéke és a folyó év végével kilépő megyei bizott­sági tagok helyeinek választás utján leendő betöltésére vonatkozó intézkedések meg­tétele ; 7. A katona beszállásolási pótadónak 1893-ik évre leendő kivetése; 8. A magy. királyi kereskedelemügyi miniszternek leirata, melylyel tudatja, hogy a kéményseprés-iparról alkotott szabály­rendeletünk módosítását tárgyazó határo­zatunkat nem hagyja jóvá; 9. Bihar vármegye közönségének az országgyűlés képviselő-házához intézett felirata, melylyel a közös fordulóban fekvő földeknek és a közlegelönek gazdasági használatát törvényhozási uton szabá­lyozni kéri; lőttünk. Itt a fényűzéssel berendezett ter­mekben pihentük ki fáradalmainkat s te­kintve az eddigi egyszerűbb életmódot, most pedig a lucullusi menüket, italokat) — valóban tündér-álomként hatott reánk e kényelmes lót. Felkerestük itteni kedves barátain­kat, kik mindannyian szivélylyel fogadtak (jöttek velünk), — újra gyönyörködtünk a város nevezetességeiben, — a fellegvári szép panorámában, ligetben, — hisz Ko­lozsvár annyival bir. — Feltűnt ezúttal, hogy olyan sok „kiadó lakás" hirdetést olvastunk. — Több helyen láttunk a ter­mészet által alakolt óriási nagy, szabályos gömbölyű köveket, néhol a kapuk sar­kába alkalmazva. Itt váltunk el útitár­sainktól, — bucsut vettünk Mäcenas só­gorunktól, barátainktól s a hajnali gyors­vonattal elhagytuk Kolozsvárt. A visszatérés többnyire lehangoló, azon tudat, hogy vége nyári utunk érde­kesebb részének, reánk is ilyenkóp hatott. Csendes merengésben folytattuk utunkat az elmúlt napok felett elmélkedve. Eleinte még a vidék sem kötötte le figyelmünket, mely Csúcsától kezdve va­lóban széppé válik s újra gyönyörködve szemléltük azt. A völgy összezárul, gyors fordulatokkal más-más képet nyújt. — A Sebes-Körös siető hullámaival, meredező vörös szikla-falak, néhol mintha vérrel lennének áztatva, mólyökben rejtik a „fekete tavat", — alagutak, szük hasadó­kok, fántastikus csúcsok, melyeken „a két találkozó püspök" inkább a nép kópze­ménye, melyhez regét füz. — Mind ez együtt fárasztó a szemnek, oly gyorsan repülnek tova elölünk. —- Elmaradtak las­sankint a osikkes szikla-ormok, elhagytuk 10. Sáros vármegye közönségének az országgyűlés képviselő-házához intézett felirata, melylyel a ragadós tüdölob kiir­tása tárgyában elkészült törvényjavaslatot részben módosítani kéri; 11. Rendezett tanácsú Pápa város közönségének kérvénye, melyben a nemesi felkelési, most nevelési czólokra használt alapból 20,000 frtnak a pápai reform, főis­kola építési költségeire leendő megsza­vazását kéri; 12. A vármegye alispánja a kóbor­czigányok visszaéléseinek megakadályo­zása tárgyában alkotandó szabályrendelet tervezetét bemutatja. 13. A vármegy alispánja a hóhá­nyásról alkotandó szabályrendelet terve­zetét bemutatja; 14. A vármegye alispánjának előter­jesztése a Veszprém-almádii útvonal irá­nyának megállapítása tárgyában; 15. Az ujonczozási polgári elnökök­nek megválasztása; 16. Az egyes választmányok kiegé­szítése, illetve újbóli megalakítása; 17. A balaton-füredi szeretetházban üresedósben levő egy vármegyei alapít­ványi helynek betöltése; 18. A magyar történelmi-társulat azon alkalomból, hogy vármegyénk 200 forint alapítványt tett, köszönetét fejezi ki ós alapszabályainak egy példányát megküldi; 19. A megyei árvaszéknek a borza­vári árvaértékeket érdeklő előterjesztése; 20. A magyarországi tanitók orszá­gos bizottságának anyagi támogatást kérő átirata ; 21. A kir. tanfelügyelőnek előterjesz­tése Vóber Ádám döbröntei róm. kath. néptanító nyugdíjazása tárgyában; 22. A kir. tanfelügyelőnek előterjesz­tése Weinfortner Ferencz német-bányai róm. kath. néptanító nyugdíjazása tár­gyában ; 23. A küngösi közbirtokosságnak kér­vénye, melylyel a küngösi tanitó díjazá­sára szolgáló 2200 frt értékű regale kár­talanítási kötmónyezett kötvényt a me­gyei pénztárban kezeltetni kéri; 24. Románd községnek határozata a község tulajdonát képező regale kártala­nítási tőkének hova fordítása hánt; 25. Berhida községnek jegyzői lak szerzése tárgyában hozott határozata; 26. Alsó-Görzsöny község ós az ot­tani közbirtokosság között, az alsó-gör­zsönyi 2. számú telekjegyzőkönyvben fel­vett ingatlanok vitássá vált tulajdonjogá­nak tisztázása tárgyában hozott határozat• 27. Ácsteszér község ós Knoblach Venczel ós Grosits György kis-béri lako­sok között kőszén kutatásra nézve kötött szerződés; 28. Fülöp László enyingi főszolga­bírói hivatalszolgának sególytkérö folya­modványa ; 29. Községi költségvetési előirány­zatok ; 30. Községi házi számadások; 31. Községi szegényalap számadások. KÜLÖNFÉLÉK. —Mindazokat, kik lapunk irányában hátralékkal van­nak, kérjük tartozásaik szi­ves kiegyenlítésére. Tisztelettel a „Pápai Lapok'* kiadóhivatala. a Királyhágót, — el Erdélyt az ö neve­zetes múltjával, érdekes vidékével, ven­dégszerető hazafias népével. Itt susognak még a hervadó erdélyi virágok, az elszálló fehér felhők által is vissza intjük, „örök élte lesz Erdélynek!" Gondolat forgácsok. Közli: Litdovicus. Ha mindenki az egyenes uton járna, vájjon melyikünk térne ki a másik elöl? * ^róny és gazdagság nem j árnak együtt. Mert ha illenónek egymáshoz, túlságosan elszaporodnának az erényes esmberek. * A vagyonnak az anyja a takarékos­ság. Azért mondja a közmondás: „Nézd meg az annyját, vedd el a leányát." * A soczialista ellensége a pénznek, amig a más kezében van. * A harang és a dob atyafiságban "Van­nak egymással. Ha valamely adósságot rábízunk a nagy harangra, hogy fizesse ki, közönségesen jön segítségére a dob. j * 3 Amit az állam megtakarít az iskolák­nál, azt később kiadja a fegyházaknál. * Van ember, aki tizenkét szobájában sem bir kitérni az unalom elől. * Az ügyetlenség, a bolondság és a .bün mindenütt a közjövedelmeknek egy erös szaporitója. Három dolog van a világon, a mely — Yárosi közgyűlés. Bövid gyűlésre jöttek össze mult vasárnap a képviselő testület tagjai d. e. 11 órakor. A jegyzőkönyv felolvasása utáü Marton­falvay Elek tanácsos emlékezett meg meghatottan Nagy Boldizsár városi fő­jegyző elhunytáról, s indítvány ózta, hogy az elhunyt buzgó tisztviselő touietését a város rendezze s részvétének a képvise­lőtestület ugy a temetésen való megjele­néssel, mint jegyzőkönyvileg Jadjoa kife­jezést. Az egyhangúlag elfogadott indít­vány után jött a gyűlés egyed ili tárgya, t. i. a dohánygyár telkének megvételére harmincz napos közgyűlés kitűzése. E közgyűlés határnapjául deczuuiber hó 29-ike tüzetett ki, s Osváld Dániel pol­gármester — tekintettel az ü^y sürgős­ségére — kéri a képviselőket, hogy ezeu a gyűlésen jelenjenek meg oly számban, hogy a gyűlés határozatképes legyen. Bermüller Alajos élénk helyeslések mel­tett indítványozza, hogy Gróf Esterházy Móricz főispán urnák a kért toraiét szi­ves átengedéseért a gyűlés köszönetet szavazzon, mely indítvány elfogadása után a gyűlés feloszlott. I f Nagy Boldizsár. | A városházán, megyeházán s kaszi­nókon lengő gyászlobogók hirdették va­sárnap reggel, hogy a kedves „Bódi bácsi," városunk általánosan szeretett főjegyzője nincs többé. Súlyos betegsége legyőzte a szabadságharcz ifjú katonáját s a kik még három héttel előbb a betegségnek semmi nyomát sem látva, beszélgettek vele, azok alig voltak képesek a hirnek hitelt adni ; mely a gyorsan bekövetkezett gyászesetet hozta tudomásukra. A megboldogult 33 évet töltött közszolgálatban s ebből 21-et megszakítás nélkül városunkban, mely­nek főjegyzője volt. Temetésén ott volt a városi tanács ós a képviselőtestület s nagy számú résztvevők adták meg a hiva­talos körökön kivül is a végső tisztessé­get. A koporsó koszorúkkal volt borítva, melyek közül a következőket jegyeztük fel: „Bódinak — Szidi." „Kedves apánk­nak — Gizella és Gábris." A városi tiszti­kar: „Gyászoló tiszttársai — Nagy Bol­dizsárnak." „Tisztelete jeléül — a polgári leányiskola testülete." Téglássy Miklós Budapestről: „Büszkeségének, — vigasz­talhatatlan öcséd." Lamperth Lajos ós családja: „Szeretett jó Bódi bácsinak — Lamperthék." Neuhauser Imréné és Ko­vács Antónia: „A jó keresztapának — Vilma és Tónika." „Tisztelete jeléül — a Magda-család." „A jó rokonnak — Hock Károly és családja." „A polgári kör." — Koszorúkat küldtek még: Bikky Sándor, Balogh Izabella (Körmend), a Perlaky­család, Schirkhuber József ós neje. — Gyászjelentést a városi tisztikar és a csa­lád adtak ki, az utóbbi a következőleg hangzott: Nagy Boldizsárné, szül. Beödy Balogh Szidónia ugy a maga, mint gyer­mekei Gizella és Gabriella ós az összes rokonság nevében megtört szívvel jelenti forrón szeretett férjének, illetőleg atyjuk­nak ós rokonuknak Nagy Boldizsár Pápa város főjegyzőjének, 1848—49-iki honvéd­nem ismer könyörületességet: A tüz, az időjárás és az ostoba ember haragja. * Akadnak helyes formájú ostobaságok, mint a hogy akadnak jól öltözött bolondok. * A bolondság mindig ragadós, de a józan ész sohasem epidemikus. Megvetni az életet és félni a haláltól — ez az egyenes ut a bolondok házában. Kevés ember mutat olyan ostoba ké­pet, mint a milyen valóban. * Leginkább azt szeretjük rejtegetni, ami nincs. * A becsületességet is tul lehet hajtani, csakhogy nem szokás. * Öreg emberrel ne tégy szívességet, mert nem lesz érkezése meghálálni; — gyermekkel meg azért ne, mert elfelejti, mire megöregszik. * Ha barátod nagy emberré lett, va­lamivel kevesebbet szereted, de jobban dicsekszel a barátságával. * jA taps az olcsó. — De az irigyek sziszegósót csak becsületes munka verej­tékével szerezheted meg magadnak. * A hizelgö a legjobb gondolat kita­láló: jmegmondja neked, amit gondolsz. Némely névjegyen annyi a czim, hogy nem is látszik tőle az ember. hadnagynak, életének 71-ik, boldog házas­ságának 35-ik évében, a halotti szentsé­gek ájtatos felvétele után, folyó évi nov. hó 26-án történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 29-ón délután 3 órakor fognak a római katho­likus anyaszentegyház szertartása szerint a kálvária temetőben örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó 30-án délelőtt 9 órakor fog a helybeli plébánia templomban az Urnák bemutat­tatni. Pápán, 1892. nov. 27-ón. Özv. Tég­lássy Miklósné mint nővér, Beödy Balogh Gyula és neje Szabó Nina, Beödy Balogh Gábor és neje Gyengő Amália mint sógo­rai és sógornői, Téglássy Miklós, ifj. Beödy Balogh Gábor mint unokaöcscsei, Téglássy Ilona, Beödy Balogh Gabriella és Ilonka. Beődy Balogh Izabella mint unokahugai. A kedves halott nyugodjék békében! — Ä komáromiak memo­randuma is megjelent, tartalmazva az ajánlatok részleges felsorolását s az iskola áthelyezésének sürgetését. Mint ér­dekes dolgot említjük föl, hogy a ko­máromiak a legközelebb — talán már a jövő hónapra — összehívandó kerületi gyűlés helyéül valami indifferens várost ajánlanak az elnökségnek pl. Székes-Fe­hérvárt, vagy Lévát. Ha ugy a szivökben olvashatnánk, azt hinnők, hogy legjob­ban szeretnék Lévát azon reményben, hogy Barsnak északi része messze van, oda majd csak nem mennek el a téli időben a somogyiak, vasiak, stb. Miért nem pro­ponálták pl. Balaton-Füredet, vagy Kapos­várt? Ki látszik nagyon a — lóláb! — A Fehérlő telkének eladása iránt gróf Esterházy Móricz úrhoz inté­zett kérvényre a város a következő szép választ nyerte: >Folyamodó r. t. Pápa városának október 29-iki közgyűléséből hozzám in­tézett kórvényére elhatároztam, hogyFe­hórló nevü fogadómat és telkemet, te­kintettel arra, hogy talán sikerüleud ily módon a ref. főiskolát városunknak meg­tartani, 25,000 o. é. forintért eladni haj­landó vagyok. Megjegyzem, hogy jelzett fogadó ez idő szerint nem eladó és hogy csakis városunk és a tanügy iránti boldog em­lékű édes atyám Uramtól és elődeimtől öröklött, meleg szeretet és érdeklődés in­dít arra, hogy ezen ingatlanomat fent nevezett áron a hitbizományi hatóság jó­váhagyásának fentartásával felajánljam. Kelt Pápa 1891. nov. 15. galanthai és fraknói gróf Esterházy Móricz Pápa és Ugod örökös Ura j cs. és kir. kamarás. — Meghivó. A pápai „Polgári kör" 1892. évi deczember hó 4-én dél­után 3 órakor saját téli helyiségében köz­gyűlést tart. — A pannonhalmi szent Bene­dek-rend névtára. Megjelent a jeles rendnek, mely annyi kiváló tagot nevelt s legutóbb herczegprimást is adott az or­szágnak, az 1892—93. tanévre szóló név­tára. Rendfőnök: Fehér Ipoly a Szt „Sok ember van, aki nálad szeren­csétlenebb," mondja a bölcs. No ez a mon­dás nem elegendő fedél arra, hogy az em­ber alatta lakhasson, de zivataros időben alája retirálni, megjárja. * Akár milyen messze szaladsz el a kérlelhetetlen szerencsétlenségtől, — a nem kórt sajnálkozás mindig utol ér. * Furcsa az a tanács! Ha adjuk aján­dék, ha kapjuk keserű pirula. * Kárán tanul az ember. Sok élhetet­len mérő tapasztalásból nem jut hozzá, hogy alkalmazza. A türelem olyan orvosság, mely nem kerül semmibe, — de nem is ér semmit. * Legjobb üzlet a gyógyszertár. Amit az ember ott hiád, azt be is veszi.. * Felebarátaink hibái közül az a leg­nagyobb, a miből nem húzunk hasznot. * A legtöbb ember szemében a legna­gyobb hiba a tökéletesség. * . Az embereket nem unalmas erényei­kért, de szeretetreméltó hibáikért kedveljük. * Nagyra lenni egy erénynyel, ezer hibá­nak a kútforrása. * Sokkal kevesebbet törődnénk a má­sok hibáival, ha ezen jó alkalommal a sa­ját jó tulajdonságaikkal nem dicseked­hetnénk.

Next

/
Thumbnails
Contents