Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-11-13

K Megjelenik $ mj^d^n^va^sá rnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rendkivü.li számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2£ szerk- hivatalába küldendők. ^ PAPAI LAPOl. Pápa, 1892. november 13. * Előfizetési díjak. *" Egy évre & frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kT, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór jjai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. >^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Az uj gőz- és kádfürdő. Midőn szeptember hó 28-án az uj gőz- és kádfürdő részvény-társaság megalakult s néhány nappal később az igazgatóság a szép őszi idő által fölbátorítva, elhatározta, hogy az alapoknak legalább egy részét raég ez évben lerakatja, nem gondolt senki sem arra, hogy az épitós oly rohamosan haladjon előre, hogy az épület ma már teljesen fölemelve, szemeink előtt álljon. Október 10-ón kezdték meg Bánóczi építész munkásai a munkát s daczára az alap lerakásánál fölmerült különböző nehézségeknek (talajvíz, betonozás s néhol 5 méter mélység, sok közfal stb.) az épület melléképületeivel (mosó-konyha, gépház stb.) együtt 24 nap alatt föl lett emelve s részben már a tetőzet is rajta áll a bádogtetővel együtt. Bízvást elmondhatjuk, hogy épületet ily rövid idő alatt Pápán még nem csináltak. Ami magát az épületet illeti, költségkímélés tekintetéből 48 oszlopon nyugszik, a melyek boltozatokkal vannak öszszekötve s az egész szolid, majdnem túlságos erősen van alkotva. A belső berendezés már most elég világosan feltünteti az etablissement praktikus voltát s különösen gőz-fürdő része bizonyára éveken át teljesen megfelel a mi szükségleteinknek. A kád-fürdőknél a folyosó kissé keskeny, azonban a mint értesülünk, ez szándékosan lett igy csinálva, hogy a folyosót ne használhassák föl s alá járkálásra a fürdeni akarók, a mi némelyeket kissé feszélyezhetne s e helyett egy tágas váróterem áll azok rendelkezésére, kik nem juthatnak azonnal kabinhoz. Egyedüli aggály talán az lehetne, hogy az egyes kabinok méretei kicsinyek. De persze a hely ós a financziák nem engedték meg, hogy valami nagyon tágasán építsenek s különben is nem épen szükséges, hogy a fürdőszoba tánczterem legyen. Ha pedig mégis akadna egy-két öles óriás, a kinek nem volna elég egy kabin, nos hát annak lehet egy kettős kabint nyittatni, ott azután kinyujtózkodhatik eléggé. Az ópités gyors haladása az építésre felügyelő bizottság tagjain s különösen annak buzgó elnökén, Bermüller Alajoson kivül leginkább az építést vezető mérnök Knoblauch erélyének tulaj donitható, a ki kora reggeltől késő estig szakadatlanul dolgozott s mindent a legszigorúbb pontossággal maga mért ki. Az eddigiek után azt hisszük, hogy az ópités vezetőjének megválasztása aligha lehetett volna szerencsésebb, s reméljük, hogy az uj intézet belső berendezését is sikerülni fog mindenki megelégedésére foganatosítani. — Veszprém megyének 1893-ik évben érvénnyel bírandó legtöbb adót fizető megya bizottsági tagjai névjegyzéke : Gróf Esterházy Móricz 42,063 frt, b. Hornig Károly 39,467 frt, gr. Festetich Pál 20,515 frt, gr. Esterházy Imre 12,756 frt, gr. Esterházy Sándor 12,128 frt, Gr. Nádasdy Ferencz 12,037 frt, gr. Esterházy Ferencz 9,704 frt, Ihász Lajos 8949 frt* gr. Vallis Gyula 8283 frt, Puzdor Gyula 4762 frt, gr. Erdödy Ferencz 4569 frt, gr. Draskovich József 4567 frt, dr. Palotai Ferencz 4346 frt,* Vajda Ödön 4334 frt, Tóth Kálmán 3951 frfc, br. Fiáth. Pál 3240 frt*, Jankovich Bésán József 2742 frt, gr. Batthyány Elemér 2664 frt, id. Purgly Sándor 2537 frt* Cseresnyés Ferdinánd 2479 frt, dr. Fejórváry József 2436 frt*, gr. Zichy Ferraris Lajos 2224 frt, Pribék István 2179 frt, Tallián Lázár 2178 frt, dr. Rédey Gyula 2119 frt*, Kemenes Ferencz 2113 frt, Vogronits Antal 2099 frt, dr. Bezerédj Viktor 2078 frfc* Jánossy Ágoston 2032 frt, br. Üchritz Zsigmond 1985 frfc, Vertheim Ármin 1966 frt, Fridman A. 1743. frt, gr. Esterházy György 1734 frfc, Holifcscher B. Lipót 1706 frt, Magyar János 1645 frt, Kenessey Móricz 1643 frfc*, Lamm Ármin 1591. frt, Eötvös Károly 1543 frt, Máday Izidor 1540 frt* Devics József 1521 frfc, Nagy Károly 1488 frfc, Eőri Farkas Kálmán 1482 frt* Kun György 1401 frt, Molnár István 1388 frt*, dr. Kenessey Pongrácz 1378 frt* id. Bélák István 1362 frt, Schrikker Imre 1340 frt, Barthalos István 1307 frt*, dr. Csete Antal 1290 frt*, Volf József 1270 frt, Tóth Ede 1239 frt, Vittmann Ignácz 1236 írt, Bauer Károly 1226 frt, Kőrössy Lajos 1183 frfc* Pick Mór 1135 frfc, Kenessey Károly 1111 frt*, Lövi Adolf 1102 frt, Kovács Gábor 1102. frt, Szabó György 1080 frt, Spitzer Ignácz 1075 frt, Emresz Gyula 1069 frt, Szalay Mihály 1059 frt, Koller János 1012 frt. Ezer frfcon alul fizetnek: Berger Gábor, Veisz Sámuel, Hunkár Dezső, Jerfi Adolf, Hunkár Sándor, Lamm Miksa, Bibó Dénes, Szabó Imre*, Fromm Miklós*, Pick Ignácz, Mihályi Sándor, Blau Adolf, Gindele Géza, Véghely Dezső*, Galamb József* Ruttner Sándor, gr. Draskovich György, Kardos Ignácz, Vertheim Samu, Sándl István, Paál Dénes*, Ányos László, Papp Ferencz*, Eikóti Ede*, Zárka Dénes, Rainprecht Antal*, id. Berzsenyi József, "Wohlráb János, Válla Géza, Rothauser Sámuel, Berger Vilmos, Ferenczy Károly*, Szabadhegjd Kálmán, Fleischman Ignácz, Kopácsy Viktor, Baráth Ferencz*, dr. BeIák Sándor*, J3teinberger Lipót*, gróf Zichy István, dr. Ováry Ferencz*, Rosenberg Adolf, Lakat Mihály, Klein Sándor, Popper Ernő, ifj. Bélák István*, ifj. Schlesinger Mór, Id. Martónfalvay Elek* Tauszig Sándor, Hanauer Béla, Róó Jenő, Fischer Károly, Molnár Antal, Schrikker Sándor*, Saáry Lajos*, Eőry Szabó Sándor* dr. Halasi Vilmos, Bezerédy Laj os, Szalóky Géza, Schrikker Rudolf, Kemény Andor, dr. Kovács Gyula* Volf Pál, Hunkár Dénes, Pencz József, Bohn Gyula, Kemény János, Horváth Lajos*, Bezerédy Iván, Horváth Kálmán*, Veisz Elek, Mihályi Géza, Báron Jakab, Rothauser Mór*, Fodor Kálmán, Sarlay Gyula, Schneider Lipót, dr. Pillitz Benő*, Steuer József, Körmendy Béla, Forster Elek, Kenessey Zoltán, Horváth Antal, Bodri János, Nagl Adolf, ifj. Csoók Lajos, Iglauer János, Steiner Mór, Osolnaki László, Fekete Károly, Füssy Molnár József, Bermüller Alajos, Preisach Gábor, dr. Matkovich Tivadar*, Volf Sándor, Korbóly György, Nay Jakab, Bognár Endre, Plosszer István*, Huszár József, Ungar Sámuel, Néger Ágoston, dr. Lővy László*, Sághy Gyula, Csillag Gusztáv, Szili Horváth Pál*, Fischer Manó*, Kopácsy Árpád, Kenessey Miklós*, Blum Hermán, Kovács Elek, Pillitz Dávid, Hoffner Albert, Voll Sándor, Bruck Sámuel, dr. Kársa István*, Várady Lipót, André Gyula*, Margulit Lajos, Szalóky Tamás, Steiner Jónás, Tóth László*, Bauer Sándor, Bókeffy Károly, Vogl Ignácz, Saáry Pongrácz, Löwenstein Adolf, Csepely Imre, Barcza Kálmán*, dr. Kende Ádám*, dr. Spitzer Mór*, Lengyel Sándor, Szőke Karolj', Stern Lipót, Répási Mihály, Obermayer József, Lichter Izidor, Spitzer Simon, Szepauer János, Kakas József, Hauptman István, Bánvárth Gusztáv, Ajkai Miklós, Pick Henrik, Politzer Áron, Szőke László, Bognár Gábor, Sömjén István, Veisz V. Mór, Lázár Lázár, Németh Péter, Hencz Tamás, Tóth Imre. Összesen 215 rendes tag. Az állatok rosz szokásairól. (Folytatás.) A szövés vagy szitállás nem egyéb rosz szokásnál. Abban áll, hogy a ló állásközben akár az istálóban, akár kocsiba TARCZA. Újságírók és újságolvasók*) Igen tisztelt hölgyeim s uraim! Nincs miért tagadnom, hogy reszkető szívvel foglalom el ezt a diszes helyet, látván szinről-szinre a „nyájas olvasók

M-at, a kik ellen biztos távolságról annyiszor vétkeztem versben ós prózában. Szakasztott olyan gyötrelmek sanyargatják a lelkemet most is, mint a minőkkel csak a minap kellett viaskodnom, a mikor egy túlságosan érzékeny honfitársam kereste rajtam a becsületét. Valóban ugy érzem, hogy ez a hely is a vádlottak padja, s hogy önök az esküdtek, a kik számon kérik tőlem irott és nyomtatott bűneimet. És nem áll mellettem dialektikája hatalmas fegyvereivel az én jeles prókátorom, hanem a magam szegény kis arzenáljával kell védekeznem. Pedig most sokkal nagyobb bűnökért ülnek fölöttem törvényt, mint a mekkora az volt, a mely alól az esküdtek igazságszerefcete feloldozott. De hát önök nem „a törvényes következmények terhe alatt" idéztek maguk elé, hanem egy véghetetlenül gyors levéllel hívtak meg, s igy méltán számithatok irgalmas kegyelmükre. És én olyan örömest jöttem el önökr höz! Véghetetlenül kedves nékem ee a váips, az én édes jó anyám szülőföldje, a -V ^esek mindazok, a kik falai köztlakL 4 Ennek » szeretetnek köszönhetik tinó*, hölgyeim, és uraim, hogy nem a lantommal csapok itt: most kietlen lár* *) Felolvastatott Barnaliifar tu-általa pápai »Leány-egye»ület« folyó hó 6*an tartott ülésén. mát, hanem könnyebben elviselhető prózával teszem próbára türelmüket, a mit egyuttai enyhítő körülményül is ajánlok jóakaró figyelmükbe. Mert, az igazat megvallva, ugy vagyok én a poézisemmel, mint a patikárus az orvosságával. Idegeneknek szívesen adogatom én is keserű piruláimat, de a kiket szeretek, azokat, ha csak lehet, megkímélem tőlük. S ha már nem akarom rimes vétkeimet ujakkal tetézni, mi egyébről beszélhetnék Önöknek, mint a tulajdon mesterségemről ? Hiszen minden ember a saját professziójáról beszél legszívesebben s mi újságírók oly ritkán szólhatunk a magunkéról! A mások dicséretót zengjük örökösen, s a mig a hírnévnek messzire sugárzó fényét hintjük szanaszét érdemesekre és érdemetlenekre, mi magunk a névtelenség homályában botorkálunk a sírnak még feketébb sötétsége felé. Ha) tisztelt költőtársaim nem kompromittálták volna annyira e szép hasonlatot, azt mondanám, hogy lobogó fáklyák vagyunk s önmagunkat emésztve világítjuk meg mások útjait! Tessék meghinni, hogy nem panaszképpen beszélek igy! Erős várunk nekünk a névtelenség, valóságos kamera obskura, a melyből észrevétlenül kaphatjuk le társadalmi és politikai egünk kisebb és nagyobb bolygóit. Egészen közelről látjuk őket, akár csak az igazi csillagvizsgáló, de a mig a teleszkóp nagyobbnak matatja az égi testet, mint a minő-, nek szabad szemmel nézzük, a földi bolygók annál kisebbek

? minél közelebb férkőzünk hozzájuk. És ebben semmi osodálni való nincsen. Megmondta már azt Madame Stadl is régen, hogy a lakája előtt senki se nagy férfiú, s mi vagyunk olyan telivér demokraták, hogy embernek tartsuk a lakájt is, a kivel nem szégyen magunkat együtt emlegetnünk. Az ámuló, a rajongó sokaság mindig csak hermelinben látja a Napóleonokat és nyakig begombolt kabátban a Szilágyi Dezsőket. De az inasuk, a ki előtt indiskret pongyolában forgolódnak, nagyon jól tudja, hogy ők is csak emberek!, A Napóleonokat is épp ugy megkínozza egy nyomorult odvas fog, mint a legostobább filisztert, s ha megfájdul a gyomruk, ők is csak meleg fedőt borítanak reá. Es Szilágyi Dezsőt sem óvja meg államférfiúi nagysága és képviselői immunitása a közönséges halandók náthájától, a mely ő excellentiáját is jobban megprüsszögteti, mint a legborsosabb ellenzéki dikezió! Az újságíró is pongyolában látja saját korának büszke félisteneit, látja az odvas fogukat, hallja tüsszentósüket, hát nem is imponálhatnak neki oly rémségesen, mint azoknak a boldog idealistáknak, a kik csak messziről vethetik reájuk áhítatos pillantásukat. De ne gondolják Önök, hogy ez valami nagy, valami irigylésre méltó boldogság! Elvégre, az életet csak az illúziók teszik széppé, kellemessé s nekünk már mind szétoszlottak az illúzióink. Látjuk még legtitkosabb rugóit is az emberek minden cselekvésének s fájó szívvel obszerváljuk lépten-nyomon, hogy a mit a világ önzetlen hazafiságnak gondol, az a leghitványabb egoizmus, s a mi messziről jótékonyságnak látszik, nem egyéb tolakodó hiúságnál. Már hogy is tudnánk mi lelkesedni a „szegények őrangyalá"-órfc, aki ellátogat ugyan néhanapján a nyomorúság vaczkaiba, de mifogva, első lábait széjjel terpeszti és anélkül, hogy lábait a talajról felemelné, jobbra-balra hajladozik, azaz testsúlyával felváltva nehézkedik első lábaira. Rosz szokás ez, mert nem szép, de káros is, mert ezen folytonos munka által túlságosan megerőltetik a két első láb és széjjel terpesztett állás keletkezik. Leszoktatni nehezen lehet; egyik mód az, hogy megakadályozzuk a lábak széjjeltevését azáltal, hogy békót alkalmazunk lábaira; a másik mód pedig az, hogy megakadályozzuk a test mellső részének jobbra-balra való hajlongását az által, hogy szűkön alkalmazott két deszkafal közé állítjuk a lovat. Kötö/ék-ledörzsölés. Ezen rosz szokást tenyésztőink, állattartóink gyakran észlelhetik, annélkül azonban, hogy különös hátrányt találnának benne. Abban áll, hogy némelyik ló addig nem nyugszik, mig a fejébe tett kötöféktől meg nem szabadul. Hozzá szokhatik ebhez az által, hogy egyszer véletlenül kiszabadulván, az istálóban elhelyezett abrakos ládához jutott. Ezen vágy viszi lassankint arra, hogy ujjolag igyekezni fog a kötöf éktől megszabadulni, újra hozzájutandó az abrakos ládához; hozzá szoknak továbbá olyan mónesbeli csikók, a melyek későn kaptak kötőféket, mivel tehát ez nincs ínyükre, igyekeznek belőle erönek-erejével kibújni; hozzá szokuak végre a lovak akkor is, ha szúrós, vagy szük kötőféket teszünk fejükbe s ezért akarnak megszabadulni a nekik alkalmatlan kötöféktöl. Ezen rosz szokás hátrányai főképen azok, hogy első esetben az abrakos ládához jutván, könnyen megzabálnak, továbbá szabadon járkálván, vagy társaikat rúgják meg, vagy azoktól rúgatnak meg, de önönmagukban is tehetnek kárt az által, hogy neki mennek szegnek, vagy más kiálló tárgyaknak Mindezek mellett a gyakori kötöfók-ledörzsölés miatt a homlokot, szemeket ós tarkot egészen sebesre dörzsölik. Legjobban leszoktathatjuk lovainkat bármily ok miatt szoktak is hozzá azáltal, hogy olyan kötőféket alkalmazunk fejükbe, a melyen koniloki-, álkapezai- és torkirész is van; ménesekben pedig szoktassuk hozzá csikóinkat korán a kötőfékhez, a mely legyen elég bő ós lágy, azaz ne szorítson ós ne szurkáljon. Kitakaródzás vagy takaróletépés. Ezen rosz szokással biró lovak tetemes anyagi kárt; okozhatnak tulajdonosaiknak. Abban áll,* mint már neve is mutatja, hogy a takarót, pokróezot nem tűrik, hanem megszabadulni igyekezvén, darabokban tépi le magukról. Könnyen elejét vehetjük ennek azáltal, hogy a nyaknak hátrahaj lását akadályozzuk meg ugy, hogy egy kerek-fát alkalmazunk a kötőfék álli része és a heveder hasi része közé; vagy az u. n. spanyol-gallért, a mely nem egyéb, mint egy a nyakra harántul alkalmazott szóles deszka, a melyből a nyak hosszának megfelelöleg egynéhány erős bot simul a nyak oldalaihoz. Ezek akadályozzák a hátrahajlást és hosszas alkalmazásuk után elfelejtethetjük ezen rosz szokást. Farok--dörzsölökEzen rosz szokásnak, rendesen előidéző oka van s csak ritkán rosz szokás. Abban áll, hogy a ló az állásfához, falhoz vagy más szilárd tárgyhoz dörzsöli farkát annyira, hogy egész patkányfarkuvá válik; ezáltal mindenesetre sokat vészit értékéből. Előidéző oka lehet egyszerűen a faroknak elhanyagolt, hiányos tisztogatása, e miatt az itt felhalmozódott piszok következtében vizketegség áll be, a min az által segít, hogy dörzsöli kemény tárgyhoz; oka lebet bőrbetegség, bögölyálezák a végbélben. Segíthetünk rajta az előidéző okhoz mérten kellő tisztogatás, orvosi beavatkozás által; mindezen esetekben szükséges egy börtasak alkalmazása, a mely a fark tövét védi és a farokszijhoz lesz erősítve. Előbbihez igen hasonló rosz szokás az, midőn a lovak minden ok nélkül vakaródzanak, rágicsálják testüket. Ilyenkor ismét csak meg kell győződnünk nem-e valamely bőrbetegség van jelen, mert akkor orvosolnunk kell ezt; ha nincs jelen, akkor itt is eredménnyel alkalmazható a spanyol gallér, vagy a két első láb közé alkalmazott bot. Ilyen szokás még a szemöldököt dörzsölés is, a mikor ugyanis a lovak szemöldöküket a jászolhoz vagy más tárgyhoz dörzsölik úgyannyira, hogy néha ki is sebesedik, vagy szemgyuladás keletkezik. Oka leggyakrabban elhanyagolt tisztogatás. Segíthetünk rajta ugy, hogy ilyen lóra szijjas kötőféket adunk és ennek homlokszijára széles vaslemezt erősítünk; ezáltal akadályozva van a kidorzsölés. Mindezen viszketegség miatti rosz szokásoknál mindenesetre ügyelnünk kell a rendszeres, alapos tisztogatásra is, mert ennek elhanyagolása által ritkán vehetjük elejét fenn ti eszközök alkalmazása daczára e káros rosz szokásoknak. (Folytatása következik.) helyt haza ér, első gondja az, hogy másnap hirül adják látogatását az újságok, vagy a „nagy államférfiú"-ért, a ki reform eszméiről maga firkál dicsőítő czikkelyeket? . . . Higyjék meg nékem, hogy sokkal, de sokkal nagyobb boldogság, messziről nézni a világfolyását. Irigyeljük is tőlünk telhetőleg a nagyérdemű közönséget, s kedvünk volna akár mindenna.p is eldeklamálni neki Heine gyönyörű négy sorát: »Mir ist' s als ob ich die Hände Auf s Haupt dir legen sollt, Betend, dass Gott dich erhalte So rein und schön und hold U Igen, imádkozni szeretnénk, hogy őrizze meg örökre boldog naivitását! De most veszem csak észre, hogy ezekkel a botrányosan őszinte vallomásokkal ugy megrontom az Önök illúzióit, hogy utóbb majd hasztalan imádkozunk érettük. Pedig ón csupán annyit akartam mondani, hogy a névtelenség nem a legrosszabb dolog a világon, s hogy az emberi nagyság és az emberi jóság a legtöbb esetben csak optikai csalódás! Nagynak, nagyhatalomnak szokták nevezni a sajtót is, de ón akár meg is mernék rá esküdni, hogy nem újságíró volt, a ki ezzel a büszke czimmel fölékesítette. Valami hízelkedő stréber mondhatta először poharazás közben e bókot

( de az is meglehet, hogy egy negligált kis primadonna akarta vele lekenyerezni a kritikusát, .annyi bizonyos, hogy nem újságíró mondta vagy irta először, mert mi Gsak másoknak adományozunk Gzimeket, az igaz, hogy néha olyanokat is, a melyekórt nem szoktak hálálkodni az emberek. De végre mégis bele kellett nyugodnunk abba, hogy a sajtó nagyhatalom s mi egy nagyhatalomnak vagyunk örökké hadilábon álló katonái. Bizony mi örökké hadilábon állunk! Azok a titkos erők, a melyek a földet forgatják a nap körül, minket is szüntelenül mozgatnak s mi is minden 24 órában körülfutjuk a napot, akár csak édes anyaföldünk. Töltögetjük saját keserves verejtékünkkel a danaidák hordaját és soha meg nem telik. Ez a csodálatos hordó pedig, köztünk szólva, a tisztelt olvasóközönség kíváncsisága, a mely nekünk valóban a danaok aj ándóka: több gondot szerez, mint gyönyörűséget. De azért soha bele nem fáradunk ebbe a meddő munkába, sőt újult kedvvel fogunk hozzá minden istenadta reggel. Lihegő ambiczióval írjuk meg egy-egy napnak a történetét, mintha csak az örökkévalóságnak írnánk, pedig jól tudjuk, hogy munkánk rövid 24 óra alatt épp oly elavult írássá válik, mint a milyen a legrégibb magyar nyelvemlék: a halotti beszéd. Nem jól mondtam az imént, hogy az olvasóközönség kíváncsisága több gondot szerez nekünk, mint gyönyörűséget. Én, a ki életemben soha semmit vissza nem vontam, ezért az elhamarkodott nyilatkozatért tisztelettel bocsánatot kérek önmagamtól. Kimondhatatlanul sok gyönyörűséget ád nekünk a mi szizifuszi 'munkánk! De már erről igazán versben kellene beszélnem, mert én imádom a mesterségemet. Pedig az újságírás sorvasztja, emészti az emberét, akár csak a morfium. És mi csakugyan olyanok is vagyunk, mint a morfiumisták, a kiknek a világon mindennél édesebb az a keserű méreg! . . . (Vége következik.)