Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-09-18

-Megjelenik minden ya sá n a p. Közérdekű koroirkiut r fe u d k adaluaTc* özlésekre ls«;tniok is Bérmentetlen levelek, csak, isnfert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ^ lapnak

1-szánt kö z 1 e m é n y e k a lap j ^ ssserk." hivatalába küldendők. ^ PÁP a Előfizetési díjak. # y évre 6 frt — Fél évre 3 frt gyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egy íasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyil térben 30 kr. A díj előre fizetendő. Lélyegdíj mindig külön számitatik. A előfizetési díja'k s hirdetések ii lap kiadó hivatalába (Rolni Mór fiai , 2£ liirlapközvetitő iroda) leüldendők. r&JJ^ Pápa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. . ^í^uth Lajos. (*)^Í^^^^ÖJ^ derült ege alatt éli le. Ma|^íf^^j|É-egykori kormányzója, magas koraiig ajpis; napjait; nem csupán azért borósaK "napjai, mert azokra kilenczven hosszú év reszkető kezei voni^k beföíiő fátyolt, hanem különösen azért, mert hazája ma sem áll még azon a polczon, melyet merengő nagy lelke ihletetten megálmodott. A magas életkor a gondviselés ajándéka, mit csak szü^narkuan osztogat az embereknek; milliók közül csak kevesen részesülnek abban, s e kevesek között is ritkaság az oly ember, ki fiatal koránok álmát már a férfi korban- megvalósítva szemlélhesse. Kossuth Lajos e ritkaságok közé tartozik. Mint fiatal ember csudás tehetségének bámult erejével küzdött a nemesi jogok eltörlése, a jobbágyság megszüntetése, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, szabadsajtó mellett, a parlamentáris kormányforma s hazájának függetlenségéért. A gondviselés megengedte Kossuthnak, hogy mind ama nagy eszmék megtestesültében, mikért fiatalon küzdött, mint férfi gyönyörködhessék. Igaz, lelkének e gyönyörűsége nem sokáig tartott, a test megöletett, de a szellem, a mely a testet betöltötte, életben maradt, hogy Phőnixként megújhodjon. Kormány formánk, intézményeink alapjait Kossuth rakta le, s habár a fejlődést o nem is ismeri el, kétségtelen marad, hogy 1867 — más vezér ale,tt ugyan — de azért 1848-nak folytatása. A dicső 1848-ig és 1848-ban Kossuth Yolt a magyar nemzet vezére, mert ő volt az egyedüli ember hazánkban, ki a sokak keblében névtelenül, homályos sejtelem gyanánt szunnyadó érzelmeknek nevet adott, ő volt az, ki lángleikével felfogta a kor szellemét s ennek kívánságait im zászlójára, a zászlót magasra emelte. A negyvenes években és 1848-ban a magyar nép aspiráczióinak Kossuth adott kifejezést, s ezek az aspirácziók az ő személyében voltak egybe olvadva, szükségképen pedig neki kellett a vezér szerepet is vinnie; a mint azonban ő elszakadt a nemzet testéből s ennek szívverését nem hallgathatta többé a közvetlenség közeléből, a vezér zászlónak is ki kellett hullani kezéből, hogy oly férfi ragadja azt ismét fel, ki nemzetének szükségleteit, vágyait és óhajtásait ismeri, a kiben mindezek öntudattá váltak s a ki azok meg/alósitására bölcseség- és tapintattal felvértezve volt. Nem Kossuth hagyta tehát el nemzetét és nem a nemzet tagadta meg Kosuthot, hanem a megváltozott helyzet és körülmények szakították, el a nemzetet egykori vezérétől. Kossuth Lajos óriási alakja ma is tiszteletben áll az egész nemzet előtt, ma is meghajlunk előtte és bámuljuk tulajdonságainak nagyságát — de csak ugy tekintünk mi reá fel, mint nemzetünk ujabb történelmének, páratlanul kimagasló alakjára, mint az elmúlt nagy idők kolosszusára! Kossuth Lajos működése, alakja, ma már — a történelemé; sem akaratunk, sem tehetségünk nincs ahhoz, hogy őt a történetíró bonczoló elméjével vizsgáljuk, hogy a tettek rugóit keressük, a tettek helyes vagy helytelenségét mérlegeljük; ma csupán érzelmeinknek adunk helyet, tiszteletünk, hódolatunknak akarunk kifejezést adni, a kilenczvenedik évforduló alkalmából, csak ama százezrekhez akarunk csatlakozni, kik a távolból jó kívánságaikat szárnyra bocsájtják hazánk nagy fiához: Isten éltesse Kossuth Lajost! Két köszönő irat, Mint lapunk egyik előző számában felemiitettük, a városi képviselő testület mult hó 22-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a dohánygyárnak Pápán leendő felállítása által városunkat érő nagyhorderejű jótéteményért Dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyminister úrhoz, továbbá dr. Láng Lajos városi országgyűlési képviselőnk s pénzügyministeri államtitkár úrhoz, kinek ezen intézmény létesítésében szintén nagy része van, köszönő feliratot intéz s ezen feliratok elkészítésével a városi tanácsot bizta meg. Ezen megbízatás ^ ^olytán a városi tanács dr,, Wekerle SáA:^or m. kir. pénzügyminister urnoz a következő szövegű feliratot intézte: Nagyméltóságú Magyar Királyi Minister Ur! Kegyelmes Urunk! Elénk örömmel, s a hála mély érzetével vette e város közönsége a hivatalos tudósítást arról, mikép Pápán ideiglenes dohánygyár szerveztetik. Elénk örömmel, mert ezen tényben zálogát látja az emelkedésnek, mély hálával, hogy a magas kormány, annyi versenytárs mellett szerény, — de e jótéteményre igen ráutalt — város javára döntött. Tőlünk telhetőleg igyekezünk meghozni a kívánt áldozatokat, s szeretjük hinni, mikép a szervezés tárgyában tett hivatalos jelentések nem panaszkodhatnak sem a város közönségének az anyagi, sem a város hatóságának az erkölcsi és hivatalos támogatása körében tett cselekvényei hiányosságáról. De örömmel tettünk meg mindent a mire szükség volt, s örömmel teszünk meg még többet is, mert mi tudjuk, hogy a mit adnak, az csak egy kis befektetett tőke, a mely lakosságunk minden rétegének közvetlen és közvetett vagyonosodásában, az általános jóllét emelkedésében dúsan fog kamatozni. Végre rájutottunk tehát arra az útra, mely a haladás utja, végre megszűnt a több évtizedes stagnátió, végre beteljesült a mire nemzedékek vártak hiában, megérkezett a segítsége már-már teljesen elfeledett városnak. Ezt a városszerte hön várt, ós megérkeztekor általános örömöt keltett változást, a stagnátió korszakának megszűnését, e hatalmas segítséget Nagyméltóságodnak, Nagyméltóságod nagy koncepciókban épugy, mint a kisebb dolgokban egyformán világosan látó szellemének és gondolkozásának köszönhetjük, Nagyméltóságodnak, a ki belátta, hogy e kérdésben az állam-érdek s városunk érdeke teljesen összeesnek, — hogy a Pápán felállítandó szivar-gyár földrajzi és forgalmi viszonyainál, a munkáskéz olcsó, biztosított ós alkalmas voltánál fogva, s annál fogva, hogy ezen tény által egy pangó, de jobb sorsra érdemes város fellendítése érhető el, annak jólléte lesz emelhető, — e két jogos érdek egymás sérelme nélkül lel kielégítésre. Nagyméltóságodnak kellett jönni, hogy előttünk a haladás útját megnyissa, hogy hatalmas segélyével gyámolitsa első lépteinket, melyeket ez uton megtenni, — s a melyen majd saját csekély erőinknek lelkiismeretes és buzgó felhasználásával is, tovább haladni akarunk. Fogadja ezekért Nagyméltóságod Pápa város közönségének, örök háláját. Tudjuk ugyan, hogy a kőzvagyonosodás az állami jóllétnek is alapfeltétele, s igy Nagyméltóságodat — bár e tényével minket kötelezett le, — mint az ország rég várt pénzügyministerét, valamint mindenben, ugy ezen tényében is az ország érdeke vezette, de mégsem csökkenthet hálánk mértékén ez a tudat, mert hisz az ország annyi városa közt ezúttal ránk esett a választás. ígérjük is ünnepélyesen, hogy a magas bizalomnak igyekezünk megfelelni, s igyekezünk Annak meghálálni munkásságunkkal, a mi Nagyméltóságodat is mintegy lángoszlop vezeti korszakot alkotó tetteiben: a Hazának. Tudjuk Kegyelmes Urunk! hogy az ideiglenes gyár felállítása csak ugy biztathat a végleges-gyárra nézve, ha a tanfolyam alatt szerzett tapasztalatok annak jövőjére kecsegtetők. El azonban bennünk a remény, hogy ez irányban előzetesen kifejtett tevékenységünk, s a város viszonyai, kedvező tapasztalatokat fognak adni, s nem sokára meglesznek és biztosítva lesznek mindazon alapfeltételek, melyek a végleges műhöz szükségesek. Esedezünk is Nagyméltóságodnál, hogy az adatokat kegyesen mérlegelve, méltóztassék a végleges-gyár felállítása tárgyában minél előbb dönteni, Egyedüli czólja jelen feliratunknak, hogy Nagyméltóságod iránti mély hálánknak, köszönetünknek és hazafiúi kiváló tiszteletünknek kifejezést adjunk. A mivel kezdtük, a hogyan folytattuk, akkóp végezzük, kívánván: áldja meg az Isten Nagymóltóságodat ezen cselekedetéért és tartsa meg nagyszerű tevékenységének, óriási munkabírásának egész teljében Magyarországnak szeretett hazánknak, az emberi életkor legvégső határáig. * * * Tarosunk országgyűlési képviselőjéhez dr. Láng Lajos államtitkár úrhoz intézett felirat tartalma pedig a következő : Méltóságos Államtitkár Ur! Szereteti orsz. képviselőnk! Városunk Méltóságoddal mint országos képviselőjével már több évek óta közelebbi viszonyban állhatni szerencsés lévén, ennek existentialis anyagi viszonyait is megismerhetni Móltóságodnak elég alkalma volt, s igy ezeknek ismertetésével Méltóságod türelmét fárasztani fölöslegesnek tartjuk. Ebbeli ismeretei folytán igen jól tudhatja Méltóságod, hogy városunkban egy dohánygyár felállítása mily kihatással, mily fontossággal, mily mérvű jótékonysággal bir, — tudhatja, hogy mily üdítő balzsamként fog ez hatni városunknak a megélhetés nehéz gondjaival küzdő, e miatt aggódó lakossága nagy részére, s ezek irányában az emberiség és törvény által a városra, mint községre is háromló gond és teher enyhítésére, midőn a gyár után városunkba érkezendő pénzerő itt ugy a szegényebb osztály kereseteképen, mint ennek önfenntartási szükséglete fedezetére az iparos és kereskedő osztály pónzforgalmaképen fog szétáradni. Mindezekhez képest midőn a város hatósága is örömmel tapasztalja, hogy a már megindított ideiglenes gyár előmunkálatok és intézkedések .oly szépen fej lödnek, hogy ezek a gyár végleges felállítására szükséges kívánalmaknak a munkaerőben igényeknek mindenekben teljesen megfelelnek, s igy erre most már bizton számithatni is meggyőződve van; — midőn a városi hatóság tiszta tudatában van annak, hogy a dohány-gyárnak ekkép városunkban — más városokhoz képest még eddig nem sok áldozatunkkal — leendő felállítását csupán Méltóságodnak, mint országos képviselőnknek városunk irányában mindig táplált szives jóindulatának, illető helyeken és alkalmakkal felhasználni soha el nem mulasztott kegyes pártfogásának s hathatós befolyásának köszönhetjük, — városunk közönsége f évi augusztus 22-ón tartott képviselő testületi közgyűlésében elhatározta mindezekért Méltóságodnak is elismerését, legőszintébb köszönetét, s legmélyebb háláját kijelenteni, azon jó kivánata kíséretében, hogy Méltóságodat az Isten hazánk és városunk üdvére még számos évekig élni engedje! Fogadja ezt Móltóságod szívesen, s tartsa meg városunkat továbbra is igen becses jóindulatában, szeretetében s kegyességében. TARCZA. FÁK LEVELE.., Pák levele hervad, sárgul, S halk sóhajjal hull az ágrul, Ismerősik Összeszedték Darvak, fecskék . . . Fájó kedvvel elbolyongok Közöttetek hulló lombók, — Oh! e néma bucsuzásban Annyi gyász van! . . Hallga! mit súg az enyészet: Viruló lomb! ez a részed: Lehullni a hideg földre Mind örökre . . . A hervatag bús táj felett Ott vonul a vándor sereg, Szállnak ... szállnak ... szépén rendben, Méla csendben. Néha, néha visszanéznek, Hol üres a kisded fészek: — Ki tudja., bár utoljára — A határra. Nézem őket, nézem hosszan, Es a szivem fájón dobban: Engem is hajh! búcsúzóra Hí az óra ... A hypnotizmus és suggestiotherapiáről. Az orvosi tudományban nem egyszer történt az, hogy jól észlelt tünemények és kipróbált gyógyelj árasok feledésbe jutottak ós hogy azokat újra felfedezni kellett. Igy jártunk a régi idők óta ismert- hypnotismussal is, melynek tudományos alapját James Braid angol orvos (1841.), különösen pedig Liébault dr. Nancyban és utána Bernheim tanár vetették meg. Braid és Liébault a hypnosist mesterségesen előidézett alvásnak tekintik és utóbbi be is bizonyította, hogy az alvás és a hypnosis lényegökben azonosak. Az alvás azonban — legalább közönséges értelmében véve — nem állandó jelensége a hypnosisnak. Az alvás éppúgy suggestio tüneménye a hypnotismusnak, mint a végtagok viaszkszerü hajlithatósága, vagy az érzéketlenség stb. Azért is Bemheim a hypnotismust, legtágabb értelmében, fokozott suggestibilitás állapotának tekinti. A legkitűnőbb alvajárók a hypnosisban fentjárnak, tevékenyek és a.nem figyelmes észlelő semmi különöst sem fog rajtuk észrevenni. Ébredéskor azonban mit sem tudnak ezen állapotukról. Igy a többi közt előadónak egy patiensnője, ki hystériás láta és alkalmazkodási hüdés miatt hypnotikus kezelése alatt állott és meggyógyult, a hypnosisban neki adott igen körülményes parancsot következő napon a meghatározott órában Önhypnotikus állapotban — mely utóbbi azonban nem lett neki megparancsolva — a legnagyobb pontosaággal teljesítette, mely alkalommal Budapest legnépesebb utcáin kellett végig haladnia és egy bevásárlást eszközölnie. Mindezekről utólag semmi tudomása nem volt ós csak egy ujabb hypnosisban megkérdeztetve, volt képes a parancs kivitelének minden legcsekélyebb részletét közölni, a mit aztán előadónak ellenőrzése valónak is talált. Mert ismeretes dolog, hogy az éber á

1

' ..^otban teljesen eltörült emlékezés a hypnosisban újra feleleveníthető, mint a kép a photographiai lemezen. Egy nem kevósbbé érdekes példáját az önkéntes önhypnozisnak észlelte D. az úgynevezett kettős személyiségűek (double personnalité) egy esetében, mely más tekintetben is tanulságos. Vonatkozik ez egy súlyos lelki rázkódáson átment fiatal hystériás asszonyra, kihez D. heveny, súlyos gonorrhoicus tórdlob miatt !

hivatott. Igen izgékony és heves kedélyű volt. Hirtelen, beszéd közben minden átmenet, vagy egyéb jelenségek nélkül jókedvű lett, tréfálkozott, gyerekesen beszólt, énekelt, ekkor fájdalomnak nyoma sem volt nála. Eel tudott most már kelni ós járkálni, mig elébb a térd legcsekélyebb érintésekor fájdalmak miatt jajgatásba tört ki és saját erejéből még helyzetváltozásra sem volt képes az ágyban. Anyja most D.-t figyelmeztette, hogy a „krízisek" rajta vannak. Ezen kétféle öntudati állapotot D. sokszor észlelte nála. Alig ezen második állapotában, melyet gyermekes beszédmodoráról azonnal meg lelietett ismerni, egy szeretetreméltó élces társalgónö volt, addig első normális állapotában mogorva és igen kellemetlen modorú volt. Ezen második állapotában, midőn D. parancsára lobos térdével felkelt és egészen rendesen járkált a szobában, egyszer D. felébresztette; a beteg azonnal jajkiáltások közepette összerogyott és a tehetetlent ágyába kellett vinni. D. ezen egyént különben sohasem hypnotizálta és nála inkább az észlelő szerepére szorítkozott. Ezen egyénnek normális állapotában fogalma sem volt, mi történt vele a második állapotban. Ezen állapotok úgyszólván megszakítás és minden feltűnő jelenség nélkül váltották fel egymást. Ezen egyén úgyszólván kettős életet élt kettős öntudattal. A hypnosisban ép ugy, mint az alvásban, pihennek a felsőbb szellemi képességek: az itólö tehetség, az akarat, melyek a képzetek világát ós az agy automatikus működéseit ellenőrzik, szabadon uralkodik akkor a képzelet és az érzéki benyomások alatt, melyek még gyengén percipiáltatnak, létesülnek az álomképek, melyek nem egyebek, mint physiologiai autosuggestiók, a hypnosisban pedig, a suggestiók hatása alatt létre jönnek a mozgási ós órzósi sphaera működéseinek fokozása, lehangolása, vagy alteratiója, az alvónak vak engedelmessége az elaltató iránt, a cselekedetek illusiók és hallucinatiok. De hogy a hypnosisban is gondolkodni lehet, — ép ugy, mint álomban is az előzetesen ráirányzott figyelem ós akaratnál nehéz problémák megoldása lehetséges — azt előadó bizonyította egy fiatal, müveit hölgyön, ki egy novellának kezdetét megírta és 2 további ülésben, melyek 3 ós 6 heti időközökben egymásután következtek, tökéletes összefüggésben folytatta. Ébredéskor az egészről mit sem tudott. A hypnotikus álom tanulmányozásánál előadó azt találta, hogy a szemgolyók állása — melyek többnyire felfelé, vagy fel ós belfeló irányitvák, úgyszintén a szempillák viselkedése, melyek mélyebb hypnosisban tágultak és fényre, vagy semmi vagy renyhe hatást mutatnak — a hypnotikus álom objectiv ismertető jelei gyanánt értékesíthetők. Ez persze nem áll többé, ha az egyénnél valamely tárgyat rögzítettünk, a mi a hypnosisban szintén lehetséges. Az objektiv jelekhez tartoznak még a katalepsia, valamint a Högyes ós Laufenauer tanárok által tanulmányozott reflexek a látó ós halló-ideg köréből.Rendkivül ritkák oly „médiumok", kiknek súlyos vasamotorikus zavarok, ugy mint égési hólyagok, vagy vérzések suggarálhatók, mint ezt előadó észlelte. De meghatározta továbbá legelőször a látási és hallási élességet, melyet változatlannak talált, feltéve, hogy az valamely suggestio által nem befolyásoltatik. A patellar-reflexeket fokozva találta. Hogy bűnös jellegű cselekedetek a hypnosisban parancsra kivitetnek, arról D. kísérletei alapján nem is kételkedik. Úgyszintén tökéletes vallatás is lehetséges. Ezt előadó a Eókuskórházban egy betegen mutatta, kit D. idegbaja miatt hypnosi-sal kezelt. Véletlenül D.-nek tudomására hozták, hogy a beteg egy óv óta valamely szédelgéssel tengeti magát és hogy azonkívül ezen időközben több hónapig vizsgálati fogságban is volt. A hypnosisban parancsra a beteg azonnal a teljes igazságot vallotta. Magától értetődik, hogy azért a hypnosist bünvizsgáló eszközül épp oly kevéssé, fogjuk alkalmazni, mint a kinfaggatást, mert a vádlottat teljes védelmi szabadságától meg38